Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-05 / 261. szám, szerda

B e I po I i t i k a i k o m m e h tár „Szeretem ezt a munkát...“ Borús őszi idő volt, amikor a Rimavská Sobota-i (rima- szombati ) JNB székházának ka­puján beléptem. A legjobb dol­gozók arcképcsarnokán akadt meg a szemem. A mosolygós arcok tavaszt varázsoltak elő. Nézegetem a fényképeket, ol­vasom a neveket. Már-már to­vább indulnék, amikor ész révé­szem , hogy a szemközti, falon a példás SZISZ-tagok arcképei vannak elhelyezve. Mindössze négy fénykép és így könnyű­szerrel megállapítom, hogy Vlasta Hankovának, ennék a hosszú fekete hajú lánynak az arcképét mindkét helyen lá­tóin. Vajon miért? Ez a gon­dodat foglalkoztat akkor is, amikor a szervezési osztályra benyitottam. Régi ismerősökkel beszélgettem, amikor a bejárat­nál látott fénykép óletnaigyság- ban belépett az ajtón. Tett-vett, majd gyorsan távozott. Még szóhoz sem jutottam, amikor az ott lévők szinte egyszerre ki­jelentették: erről a lányról ír­jál. Szorgos, munkaszerető, fia­tal, bárcsak sokan volnának hozzá hasonlók. — Helyeslően bólintottam, OFga Danková pedig máris in­tézkedett. Tíz perc sem kel­lett, máris szemtől szemben ül­tem Hankával. Milyen múltja, milyen munkasikerei lehetnek egy 22 éves lánynak, ezt latol­gattam magamban. Hogy téved­tem, az hamarosan kiderült. — A helvbeli közgazdasági középiskolában éret tségiztem — kezdi el a bemutatkozást. — Négy éven keresztül a SZISZ-alapszervezet pénztáro­sa voltam, talán azért, mert mindenkor éberem őrködtem a közösség pénze felett. Hallgatom csevegését, és nemsokára rájövök, hogy a bemutatkozáskor „becsapott“. Nem önzésből, hanem szerény­ségből. Ugyanis már az alapfo­kú középiskola hetedik osztá­lyában aktívan tevékenykedett a pionírszervezetben. Véigül is pionírvezető lett, s máig is az. A Július Fufcík nevét vise­lő csoportban jól ismerik őt a gyerekek, a tanítók egyaránt. ' — Ninös ebben semmi külö­nös — mondja. — Szeretem a gyerekeket, s amikor velük va­gyok, szinte egykorúnak érzem magam velük. Játszunk, szóra­kozunk, sportolunk, vetélkedő­ket szervezünk. Blanka Bemdo- vá, a csapat vezetője szerettet­te meg velem ós még sok más fiatallal ezt a munkát. Ma is igen nagy segítséget nyújt. Ahogy mondani szokás, ez szép ós dicséretes „mellékfog­lalkozás“. A járási nemzeti bi­zottságon 1973 elejétől dolgo­zik. Jó gépíró, s így gyakran más intézményeknél is kisegít. Ezért aztán gyakran a munka­idő után is dolgoznia kell, mert a feladatait a munkahelyén sem hanyagol hatja el. Hogy nemcsak munkatársainak, ha­nem a jnb veizetősógének a bi­zalmát is kiérdemelte, bizonyít­ja az is, hogy a múlt évtől a tanács és a plénum üléseinek jegyzőkönyvírásával bízták meg. Ez pedig példás és pontos munkát igényel. — Ügy gondolom, hotgy a je­lenlegi beosztásom megfelel egyéniségemnek — mondja Hamka. — Ugyanis ez a fela­dat a plénum ós a tanács ülé­seinek előkészítéséveil is jár, vagyis szervező munkát is igé­nyel. Azt mondják, hogy van bennem szervezőképesség, s ez igen jól esik, de rogy ben még jobb munkára sarkall. A közelmúltban megtartott évzáró SZISZ-taggyülésen újabb feladatot kapott. Megválasztot­ták az alapszervezet titkárává. Ez pedig újabb felelősséggel jár. Ugyanis a hatvan tagú szer­vezet öt csoportra tagozódik. Ezek munkáját irányítani kell éppen úgy, mint a 14 pionírve- zetőét. Nem utolsósorban arra is ügyelnie kell, hogy a köz­ponti szervek felhívására tett k öt el ezettségv á 11 a 1 ásu ka t piára- déktalanu] tol jesítsék. Erről a fi;it;il kislányról azt is el kell mondani, hogy a szakszervezeti könyvtár vezető­je, s ennek keretében irodalmi körben is tevékenykedik. Tag­ja a szervezési osztály héttagú szocialista brigádjának, amely az ezüst fokozat elnyeréséért versenyez. Ott volt az orszá­gos spartakiádon is — termé­szetesen mint gyakorlatozó. Ta­lán ezért is jár el hetente rend­szeresen a tornaterembe. — Igyekszem munkámat úgy beosztani, hogy mindenre teljen az időmből — jelenti ki maga­biztosam. — Szabad időmben zenét hallgatok, elüldögélek a gramofón mellett, néha egye­dül, néha pedig a barátnőim társaságában. Ha pedig valami­lyen divatújdonság megtetszik, megveszem az anyagot, és a varrógép mögé ülök. Tervei felől érdeklődöm. Egy kissé meglepődve néz rám, majd kijelenti: tovább akar dolgozni a pionírszervezetben, a SZISZ-ben és helytállni a munkahelyen. Természetesen, ha majd egyszer eljön az igazi, férjhez megy. Sok, kevés a kí­vánsága? Nehéz eldönteni, de célkitűzése mindenesetre dicsé­retes. Szavaihoz nem is lehet mást hozzátenni, mint azt, amit a szervezési osztály dolgozói mondottak: bárcsak sokan vol­nának hozzá hasonlók. NÉMETH JÁNOS Törvényeink szigorúak, de... Kétségtelen, hogy a XIV. pártkongresszus határozatai a szocialista törvényesség meg­tartása és megszilárdítása terén is következetesen érvényesül­nek. Elmondhatjuk, hogy több vonatkozásban jelentősen javult a helyzet, a bűnözés tendenciá­ja, valamennyi megnyilvánulási formájában, csökkenő irányza­tú. Mindez azonban nem jelen­ti, hogy elégedettek legyünk az ólért eredményekkel. Hiszem köztudomású, hogy mind a mád napig sokan szeretnének a társadalom rovására „jól élni“! Tény, hogy bűnüldöző szer­veink teljes mértékben érvénye­sítik a törvény szigorát a szo­cialista törvényesség megsze­gőivel szemben. Hogy tevékeny­ségük még hatékonyabb le­gyen, feltétlenül szükségesnek mutatkozik az ellenőrzés továb­bi megszigorítása, mégpedig minden szinten. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a felelős beosz­tású vezető dolgozók nem min­dem esetbem érvényesítik jog­körüket. Vonatkozik ez többek között a munkafegyelem meg­tartására, a szabadságolások rendjének megszegésére, az el­sődleges nyilvántartásra, kö­vetkezésképp az ún. „fekete fu­varokra“, a munkaidő megtar­tására stb. Előfordul, hogy egyes vezető beosztású dolgo­zók még szigorúbb törvények és rendeletek bevezetésétől vár­ják a szocialista törvényesség további megszilárdulását. Nos, az érvényes törvények és ren­deletek megfelelnek a jogi nor­máknak, a problémák inkább ér v én y esi t és ü k kel ka pcsol a t o - san merülnek fel. Aligha vitatható, hogy a szo­cialista joggyakorlat törekvé­seinek gyújtópontjában a meg­előzés kérdése áll. Ebben a vonatkozásban viszont mind komolyabb feladatok hárulnak az ellenőrzéssel megbízott szervekre valamennyi szinten. A Szövetségi Gyűlés — mint ismeivtes — megvitatta az Ál­lami Ügyészség jelentését, aimely mintegy összefoglalja a szocialista törvényesség meg­sértésének egyes problémakö­reit, ugyanakkor felveri az or­voslás, a megelőzés lehetőségét is. Nyilvánvaló, hogy a bűnö­zés elleni harc össztársadalmi jellegű feladat, sem az egyes vállalatok, sem a nemzeti bi­zottságok és társadalmi szerve­zetek nem vonhatják alóla ma­gukat ki. Viszont tény, hogy Szlovákia mind három kerüle­téiben nem egészen kielégítő a helyzet a vállalatok, a nemze­ti bizottságok ós az ellenőrzési szervek jogi hatáskörének ér­vényesülése tekintetében, sőt egyes esetekben az ügyészség sürgető felhívásait sem veszik kellőképpen figyelembe. A népi ellenőrző szervek az 1974-es esztendőben és 1975 el­ső négyéidóvóbem 1510 ellenőr­zést hajtottak végre. Ám a szó­ban forgó szervek és az ügyészség együttműködésének a hiányosságaira utal az a tény, hogy a közel kétezer fegyelmi eljárás közül mindössze 70 eset került az ügyész asztalára. A népi ellenőrző szervek, de általában az ellenőrzéssel meg­bízott szervek sokszor beérik annyival, hogy az egyes ese­tekről tájékoztatják a közbiz­tonsági szerveket. Talán hang­súlyoznunk sem szükséges en­nek az eljárásnak a fogyaté­kosságait, helytelenségét. Az állami ellenőrző szervek a bolthálózatban több mint száz ellenőrzést végeztek. Négyezer esetben róttak ki bírságot, il­letve figyelmeztették a törvé­nyesség megsértőit. Ugyanak­kor feltétlenül alacsony, csu­pán 594 a fegyelmi eljárások száma, ós mindössze 68 eset került bíróság elé. Pedig a vét­ségek, kihágások, a törvények m egsér t óse v a 1 ame n n y i ü rak et érint mindenekelőtt árdrágí­tásról, a szolgáltatások ala­csony színvonaláról, az áru minőségéről van szó. Az ellen­őrzés 427 boltban 5700 fajta árura terjedt ki. Ebből a meny- myisegből 1319 fajta áru, tehát mintegy 30 százalék nem felelt meg a minőségi előírásoknak. Az ellenőrzés alacsony színvo­nala volt tapasztalható a pék­ségekben, hús- és tejboltokban. S bár csökkenő irányzatú, még mindig komoly gondot okoz az árdrágítás. Szlovákiai átlagban az arány 4,28 korona száz ko­ronáid! ... Aligha logikus te­hát, hogy 1973-al szemben 11 százalékkal csökkent a fegyel­mi eljárások száma. Kedvező fordulat következett be a munkabiztonsági előírások betartása terén. A különböző vizsgálatok és felmérések egy­értelműen bizonyítják, hoigy je­lentősen javult a megelőzés, a nevelő munka színvonala, ám ezzel egyidejűleg következete­sen érvényesül a törvényes elő­írások betűje. Hasonló folya­matnak lehetünk tanúi a tűz­védelemmel összefüggésben is. Az ellenőrzéssel megbízott szer­vek munkájának a színvonala emelkedett, együttműködésük az ügyészséggel megfelelő, kö­vetkezetesen érvényesítik jog­körüket. Az elmúlt időszakban 1500 esetben léptek közbe, ál­lították le a termelést, illetve vontak ki a termelésből üzem­egységeket a tűzvédelmi elő­írások elhanyagolása miatt. Kívánatos lenne, ha a népi ellenőrzés üzemi, vállalati szer­vei szintén fokoznák tevékeny­ségük hatékonyságát. Tény, hogy ezek a szervek nem min­dig állnak feladatuk magasla­tán, több esetben elsiklanak a munkaf egy elem durva megsér­tése felett is. Magától érthetően felvetődik, a kérdés: vajon az elért ered­mények ellenére hogyan, mi­ként fokozhatjuk küzdelmün­ket a szocialista törvényesség megsértőivel szemben. Nos, mindenekelőtt a nevelő munka hatékonyságának a növelésével és a törvények, rendeletek, elő­írások szigorú, következetes ér­vényesítésével. BALOGH P. IMRE Tiszta számlával Az életszínvonal fokozatos emelkedésének legfőbb meg­nyilvánulása a lakosság szociális biztonságának a meg­szilárdulása. — Kedvező eredményeinket a hazai piac is tükrözi — jelentette ki František Hamouz, a szövetségi kormány minisztemlnök-helyettese a Szövetségi Gvülés Nemzetek Kamarájának legutóbbi plenáris ülésén. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a szocialista társadalmunkban uralkodó, gyakran természetesnek tar­tott jólét a siiltgalamhra való várakozás vagy a feltartóz­tathatatlan fejlődés természetes következménye. Hiszen köztudott, hogy míg a kapitalista országok lakosságának osztályrésze a válság, az infláció és a munkanélküliség, nekünk a párt és a kormány körültekintő gazdasági poli­tikája és valamennyiünk becsületes munkája jóvoltából nem volt és nincs alkalmunk megismerni ezeket a ked­vezőtlen jelenségeket. Mindenünk megvan, „amit szemünk, szánk megkíván“, és gyermekeink boldog jnvőiét is biz­tosivá táljuk. A lejenként átlagosan naponta 32ÜU kaluriára becsült élelmiszer-fogyasztással túlteszünk az NSZK-án, Ausztrián, sót Svédországon is. Hasonló a helyzet a közszükségleti cikkek esetében. Jól öltözködünk, és ma már természe­tesnek tartjuk, hogy háztartásunkból nem hiányzik a rá­diókészülék, a mosógép és a jégszekrény. A lakosság 85 százalékának van tv-készüléke, további 250 ezren pedig a multiservis szolgálatait veszik igénybe. Mn már min­den harmadik családnak gépkocsija is van. Mindezek a tények népgazdaságunk kedvező helyzetéről, fokozatos fejlődéséről tanúskodnak. Ennek köszönhető, hogy h lakosság reális bevételei évente mintegy 5 száza­lékkal emelkednek, és hogy az ötéves tervidőszakban a beruházások meghaladták az 520 milliárd koronát. Igye­kezetünket tehát siker koronázza annak ellenére, hogy a kapitalista országok válsága, különösen a nyersanyagok árának gyors emelkedése bennünket is érint. Más lapra tartozik azonban, elégedettek lehctünk-e ed­digi eredményeinkkel? Az elmondottak alapján bizonyos szempontból igennel kell válaszolnunk erre a kérdésre. Ha pl. a kiskereskedelmi forgalmat vesszük nagyító alá, amely meghaladja a lakusság összkiadásainak 70 száza­lékát, nincs okunk panaszra. Az 5. ötéves terv ugyanis a kiskereskedelmi forgalom 20—30 százalékos emelkedését irányozta elő, de minden jel arra mutat, hogy az év vegéig, vagyis az ötéves tervidőszak utolsó esztendejében eléri a 213 milliárd koronát, tehát 130 százalékkal tesz majd ki többet, mint 1970-ben. Az iparcikkek eladása az ötéves tervidőszakban kb. 30 százalékkal, tehát lényege­sen gyorsabban növekszik, mint a 22—23 százalékos nö­vekedést kimutató élelmiszer-eladás. Mindez azonban nem ok a teljes elégedettségre. A Nem­zetek Kamarájának képviselői ugyanis legutóbbi plenáris ülésükön a problémákra is rámutattak. Megállapították, hogy még nem mozgósítottuk teljes mértékben a forráso­kat és a tartalékokat. A megoldásra váró feladatok közé tartozik az önköltség csökkentése, a nyersanyagokkal való takarékoskodás, a gépek és berendezések gazdaságosabb üzemeltetése stb. Az árucikkek struktúrája sem kielégítő még. Kiderült, hogy nagyobb hozzáértéssel és felelősségtudattal megelőz­hetők lennének a termelési programok gyakori módosítá­sára, illetve megszüntetésére visszavezethető problémák. Egyik legfőbb célunk, hogy minél nagyobb legyen a vá­laszték a piacon. Ezt az igyekezetünket az utóbbi időben részben siker koronázta, tehát kétségtelenül tovább kell haladnunk a megkezdett úton. A termelő és kereskedelmi vállalatok szorosabb egyiittmüködésének eredményeként megszüntethető tehát az árucikkek utáni felesleges, bosz- szantó hajsza is, és biztosítható a fogyasztók elégedett­sége. A képviselők véleménye szerint a világpiaci helyzetre a munkatermelékenység fokozásával, hatékonyabb munká­val rugalmasabban kellene reagálnunk. Noha a szocialista gazdasági integráció, a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal való együttműködésünk lényegesen hozzá­járul a népgazdaság fejlesztéséhez s ezzel jólétünk foko­zásához, még ezen a téren sem merítettük ki lehetősé­geinket. Az elmondottakból is kitűnik, hogy az életszínvonalunk további emelkedését feltételező követelmények igényesek. Ezt különösen ma, az 5. ötéves tervidőszak utolsó hetei­ben kell tudatosítanunk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy a feladatok maradéktalan teljesítésével, tiszta számlával készüljünk fel a 8. ötéves terv feladataira. Ez a feltétele szocialista társadalmunk további sikeres épí­tésének. valamennyiünk elégedettségének. KARDOS MÁRTA Miroslav Skaloud mérnök, docens, a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Elmélti és Alkalmazott Mechanikai Kutató In­tézetének dolgozója már évek óta a vékony falú acél tartószer­kezetek tartóképességének kutatásával foglalkozik. Az ő érdeme, hogy a hagyományos vastag falú acélszerkezetek helyett beve­zethetik a nagyfokú nyersanyag megtakarítást jelentő vékony falú acélszerkezetek használatát. Az idén kitüntették a Klement Gott­wald Államdífjal. Felvételünkön Skaloud docens (a háttérben) munkaközösségével acélszerkezeti nyírószilárdsági vizsgát végez. (Fölvétel: ČTK — J. Vrabec) 1975 XI. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom