Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-25 / 278. szám, kedd
Hőstettek krónikása JEVGENYIJ VUCSETICS SZOBRA* K olduskaland EREDETI SZLOVÁK ZENÉS KOMÉDIA ŐSBEMUTATÓJA A bratislavai Oj Színpad daljáték-együttese tígor Bázlik Kolduskaland című eredeti szlovák ihusicalját mutatta be. A librettót Ján Solovič érdemes művész azonos nevű tragikomédiájából Júl’i's Satinský és Milan Lasica, a dalszövegeket pedig Tomáš Janovic és Milan Lasica írta. Az új mű egyik nagy érdeme, hogy témáját a jelenkori szlovák környezetből meríti. Solovič komédiája elsősorban azért időszerű, mert éles szatirikus árnyalattal ostorozza a mai kispolgári- ság legfőbb vonásait: mintegy tükröt tart azok elé, akik az élet egyetlen értelmét a harácso- lásban látják és a pénzért még a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Tény, hogy Solovič alkotása kiválóan alkalmas zenei átdolgozásra és hogy a zenés színházak alkotói számára ez vonzó feladat, bizonyítja, hogy 1973-ban Moszkvában,. 1975-ben pedig Brnóban kísérelték meg zenés betétekkel előadni a darabot. A teljes megzenésítés azonban Bázlik érdeme. Ez viszont megkövetelte a szöveg merészebb átalakítását, ezért Satinský és Lasica e>lég szabadon dolgoztak a szöveggel, de megőrizték a történet mondanivalóját. A két lib- rettista saját ötleteivel szellemesen színezte a szöveget, sőt az első részben kimondottan gazdagította (leszámítva a gyilkosság elkövetésének túlságosan hosszadalmas és drasztikus fontolgatását). Az is kétségtelen, hogy a librettó alkotása közben egy kissé önmagukra is gondoltak, hiszen tudták, hogy ők alakítják majd a darab két fő figuráját. Igor Bázlik a zeneszerző ismét bebizonyította, hogy képes az igényeknek megfelelő ze*nét komponálni. Talán csak azért lehet elmarasztalni, mert túlságosan enged munkatársai kívánságainak és nem törekszik alkotásának egységesebb stílusára. Mint az Oj Színpadon bemutatott előző két művében, a Kolduskalandban is a stílusok keveredése a jellemző, hallhatunk modern szvinget, régi szlovák slágert, szlovák népdalimitációt, egy részletet a Hello, Dolly-ból, valamint Rossini és Mozart operáinak a paródiáit. Jóllehet mindez csak parafrázis, paródia, vagy zenei tréfa, mégis az az érzésünk, hogy túlzottan színes zenei egyveleg, ami szellemességével sem pótolhatja az egyénibb, körülhatároltabb zenei kifejezésmódot. A musical (pontosabban: zenés komédia) előadását az Oj Színpad daljáték-együttese nagyon gondosan készítette elő. Ezt bizonyítja a valóban rangos szereposztás is. A zenés komédiát B. Kra- mosil érdemes művész, az együttes művészeti vezetője rendezte, a zenei előkészítés Z. Machá- Cek érdeme, a koreográfus pedig B. Slovák, a Szlovák Nemzeti Színház balettkarának a vezetője és Peter Bori, a díszleteket O. Sujan, a kosztümöket /. Kováőová tervezte. A legkiválóbb szólistákkal, a balett- és énekkarral együtt sikerült a musicalt a fesztiválhoz méltó művészi színvonalon színpadra állítaniuk. Kramosil rendezése nem külsőségekkel akarta elkápráztatni a nézőteret, hanem főleg az együttes legkiválóbb tagjai alkotó, művészi együttműködésére épített. Elsősorban Satinskyt és Lasicát engedte érvényesülni, a kispolgári gondolkodású, a pénzért és a kényelmes életért rajongó két borbély — Gejza Galiba és Alfréd Cicák szerepében. A két művész vérbő komédiá- zó kedvvel alakította a fő figurákat. Igaz, hogy a többi szereplőnek nem volt alkalma arra, hogy teljes fényben csillogtassa művészi tudását és tehetségét, teljesítményük jó volt. Kiemelést érdemel J. Kuchár (Mrenica taxisofőr) Miskovics L. (rendőrőrmester), Olga Gallová (dr. Plná) és B. Polónyiová (Stázka, a tanulólány). Külön dicséretet érdemel K. Cálik, aki visszafogott, de hatásos színészi eszközökkel vitte színpadra az öreg koldus, Ignác alakját, és Gizela Veclová érdemes művész, temperamentumos. Gabikája. B. Slovák és P. Bori érdeméből a tánckar is kiváló teljesítménnyel járult hozzá az előadás sikeréhez. Értékes munkát végzett Z. Macháöek karmester és S. Duris a kórus felkészítője. O. Sujan többnyire jelzett díszlete egyszerű, de kifejező, J. Kováőová fantáziája pedig főleg a balett számára tervezett kosztümökben bontako zott ki. Elismerést érdemel a szándék, hogy eredeti szlovák zenés komédiát állítsanak színpadra, de a kivitelezés nem állt arányban a tagadhatatlanul nagy igyekezettel. Ennek ellenére reméljük, hogy az Üj Színpad művészeti vezetői és dramaturgiája igyekszik a jövőben is eredeti szlovák zenés komédiákkal gazdagítani a színház repertoárját. A. GABAÜER HA BOLDOG AKARSZ LENNI Erre a rendkívül bonyolult kérdésre keres választ Nyikolaj Gubenko, a szovjet film rendezője. A probléma már foglalkoztatta Gubenko nagy elődeit is, hogy mást ne említsünk — Csehovot. Ám nézzük meg, milyen választ ad a kérdésre a fiatal szovjet rendező. Nyikolaj Gubenkot tehetséges színészként-rendezőként ismerjük. Evekkel ezelőtt ragyogó alakítást nyújtott a Nemesi fészekben, később pedig rendezőként is bemutatkozott. A katona visszatéri a frontról című alkotásával bebizonyította, hogy tud filmet csinálni. Ezek után fokozott érdeklődéssel vártuk legújabb filmjét, melynek nemcsak rendezője és főszereplője, hanem az egyik társszerzője is. Ezúttal azonban — mi tagadás — nem tett eleget a várakozásoknak. Nem mintha a film érdektelen lenne, de Gubenkotól többet vártunk; alaposabb munkát, mélyebb és árnyaltabb elemzést. Attraktív környékeiben játszódik a film története. A főszereplő berepülő pilóta, aki gyakran utazik külföldre, s ilyenkor nem találja a helyét, mert szereti családját — feleségét és két gyermekét. Az asszony csinos, gondos anya, ismert tévériporter; a férfi jóképű, szakmájában kiváló, munkatársai megbecsülik. Házasságuk harmonikus, teljesen zavartalan, de gyakran kényszerülnek távol lenni egymástól. A filmben a férfi éppen Bomhány évvel ezelőtt ugyanis Inr dia több helikoptert vásároít külföldön. Az üzletkötést azonban pályázati bemutató előzte meg, melyen a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia pilótái különböző helikoptertípusok tulajdonságait mutatták be. Amikor az egyik indiai tartományt árvíz sújtotta, a pilóták részt vettek a mentésben. A nemzetközi összefogásnak ez a spontán megnyilvánulása hatással volt a film alkotóira.) Nyikolaj Gubenko sokat vállalt magára. Azt akarta bemutatni, hogy két kiváló ember életében nem feltétlenül a nagy konfliktusok idéznek elő hajo- kat, hanem a mindennapok kis eseményei. Az elegánsan megformált film nem hatol eléggé mélyre, s ezért nem tudja ábrázolni egy jó házasság valódi összeütközéseit. Pedig a főszereplő konfliktuslehetőségei ki- meríthetetlenek lettek volna. A rendező még kevésbé képes arra, hogy egy bátor, kötelességtudó ember helytállását árnyaltan visszaadja. Inkább azt mutatja meg, hogy a film főhősének, Andrej Rogyionov pilótának nincsenek összeütközései. A főhős meglehetősen veszélyes helyzetekben például az élet bonyolultságáról elmélkedik, a film pedig éppen azt sugallja, hogy az élet milyen egyszerű. A bonyolultságot csak imitálja. Kár ezért a leegyszerűsítésért, mert a film egyébként Ha boldog akarsz lenni — középen Nyikolaj Gubenko, a film főszereplője és rendezője A szovjet kultúra napjai során Jevgenyij Vucseticsnek, a Szovjetunió nemzeti művészének, a szocialista munka hősének, a Lenin-, és állami díjas szobrásznak hősi indulatokkal és érzelmekkel telített alkotásait fogadja falai közé. A nemzetközi mércével mérve is művészettörténeti jelentőségű vucsetlcsi életmű *1010116 az alkotó tehetsége teljében 1974- ben, 66-éves korában elhunyt mestert. Alapos ismertetője volt az ember külső és belső világának. A rosztovi művészeti iskolai évek nyári szünldeiben a Don- basz bányáiban dolgozott, s gyűjtötte a tapasztalatokat. 1933-ban fejezte be szobrászati tanulmányait, s tanárai mellett építő művészeti feladatok megoldásával foglalkozott. 1941- től a hadszíntéren védi a hazát. Megismeri a háború borzalmait, a szenvedés hasonló drámaiságát, a harcosok hősi magatartását. Mélyre hatol az élet és halál dolgaiban. Sebesülése után, 1943-tól a Grekov katonai képzőművészeti stúdió tagja. Behatol a hősök és a szellemtársak zárt világába. Kiegyensúlyozottan, tudatos renddel, vibrálóan érzékeny anyagSzlyepan Razin lőjét Vucsetics plasztikai intenzitással faragta ki fehér márványból. A Felszabadulás áradó élményét egy vaskos fatörzsből kivésett figura jelzi, aki mintha lidérces álomból ébredne a megnyugtató valóságra. A mester békevágyái nem csak ábrázolja, hanem látásmódja szuverén egységével elmélyülten testesíti meg. A gyilkos kardból hasznos, létfenntartó szerszámot, kaszát alakít a felszabadult mozdula- tú bronz férfi alak. Vucsetics egész pályája alatt szomjasai) kutatja az emberközpontú világ valóságát. Ezért olyan életszerűek portréi, melyeket tartalmi és formai egység jellemez. Kitűnő megfigye- lőkészséggel fogalmazza Lenin három portréját: az Alom, Lenin, a mi zászlónk, és Lenin, kezében könyvvel címűt. Vucsetics a proletár nemzetköziség eszméjének is képviselője. Megformálta a különböző országok kommunista pártjai vezetőinek, kulturális munkásai nak és művészeinek képmását. Szinte kinőnek a fából, a márványból életre kelnek a bronzból a tudósok, az építészek, a híres sebészek, a hadvezérek és politikusok. Következnek a színészek, a költők és írók: Majakovszkij, Solohov, Fegyin, Gladkov, a dán Bidstrup, és a nemrég elhalálozott agg magyar szobrász Kisfaludi Stróbl Zsigmond szellemük, szemléletük lényegét tükröző képmásai. Lenin és Kisfaludi Stróbl portréival és a Kardból ekét kovácsoló kompozícióval Vucsetics és 1958-ban Brüsszeli Biennálé nagydíját nyerte el. Nemcsak Finnországtól Picun- dáig vetette papírra hazája tálalt és embereit. Tus- és szénrajzaiban külföldi útjairól, Franciaországról, Görögországról, Hollandiáról, és Indiáról is élettelies remek rajzokat készített. Síremléke, a volgográdi Romfal egyik fegyveres katonája, aki a hazáért, a szocializmusért a fasizmus ellen a humanizmusért harcolt, valamint a nagy szobrász a híres emberek, események, és nemes eszmék anyagba foglalója. Humanista szellemű, szocialista realista hagyatéka a szovjet művészet jelentős értéke. BÁRKÁNY JENŐIMÉ Jelenet a Vérdíj Kovpak fejére című filmből 1975 XI. 25. baybe repül, ott mutat be az Indiaiaknak egy eladandó helikoptertípust. Egyik útjuk során a gép motorja felmondja a szolgálatot, kényszerleszállást hajtanak végre a hegyek között, majd többnapos veszteg- lés után sikerül kijavítani a gépet, és visszarepülnek Bom- baybe, ahonnét értesíti aggódó feleségét, hogy nincs semmi baji (Az indiai motívum egyébként valóságon alapszik. Négördülékeny, szépen, helyenként nagyszabásúan fényképezett. Emlékezetes marad az a képsora is, melyben Vaszilif Suksin ismét fölvillantja nemcsak színészi képességeit, hanem „szabálytalan“ emberi magatartását is. Zsanna Bolotova (Nyikolaj Gubenko felesége) a tévériporter-feleség meg- formálója alkalmazkodik a film hangvételéhez, de akárcsak férjének, neki is kevés alkalma volt elmélyült alakításra. VÉRDÍJ KOVPAK FEJÉRE Az ukrán partizánhadsereg születését eleveníti fel ez a szovjet film. Igor Bolgarin és Viktor Szmirnov forgatókönyve több részben mondja el a legendás Kovpek parancsnokról és társairól szóló történetet. Tyimofej Levesük rendező a partizánküzdelemhez csatlakozók indítékaira figyel. Nemcsak a tudatos hazaszeretet, a világnézeti meggyőződés küld új harcosokat a kezdetben mindössze 12 embert számláló ellenálló táborba, hanem ide vezeti azokat is, akiket a személyes elégtétel keresése vezérel, vagy a közösséghez tartozás ösztönös vágya fűt. Kovpak alakját Konsztantyin Sztyepankov formálja meg; egyszerű és határozott vezér- egyéniség, aki a harcban is a törvényt, rendet kereső ember erejével gyűri le a nehézsége* két. —zy/n — Hív a haza kezeléssel formálja fej- és mellszobraikat. A háború után a szovjet és más városok terein egymás után jelennek meg emlékművei. 1945-ben leplezik le Berlinben a Treptow parkban a szovjet hadseregnek a fasizmus ellen vívott harcában elesett katonáit dicsőítő, nagy feszültségű emlékművét. A távolodó időben sem halványulnak el a borzalmak, de fennmarad a kor súlyát magánviselő acélostestű és lelkű hősök emléke. A csodákra képes emberfeletti erőfeszítést példázza a sztálingrádi csata emlékműve Vol- gográd díszterén. „Tartsunk ki az utolsó csepp vérig!“ Kitartottak és győzedelmeskedtek a halál fölött. De a döbbenetes bánat, a fiát gyászoló anya fájdalma sem múlik el. S mégis szembe néz a halállal és minden veszteséggel. Ezt a felülmúlhatatlan hősiességet csak a Győzelem koronázhatja, amelynek allegorikus képviseA BARÁTSÁGI HŐNAP FILMJEI