Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-16 / 46. szám, Vasarnapi Új Szó

Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti • szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztő: Szarka István. Veze* tő titkár: Gál László. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 169, 312-52, főszerkesztő: 532-21». titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-38. Táv. iró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava. Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZ LKP nyomdaváilalata —■ Pravda Nyomdaüzeme, Bratislava. Štúrova 4. Hlrdetőiroda: Va- jánskeho nábrežie 13/A/ll., telefon: 551-83, 544-51. Hí Oj Szó előfizetési dija havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. A Vasárnapi Oj Szó külön előfizetése ne­gyedévenként 13 korona. Terjeszti • Postai Hlrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredné expedícia a dovoz tlače. Gott- waldovo námestie 48/VII. A teniszvilág idei esztendejének legnagyobb szen­zációja, hogv a Davis Kupa döntőjébe két európai ország teniszezői kerültek: december 19. és 21. kö­zött Stockholmban Svédország és Csehszlovákia vá­logatottja méri össze erejét. Ilyesmi még nem for­dult elő a Davis Kupa gazdag történetében! A cseh szlovák teniszezők a nagy lehetőség küszöbén áll­nak ... SOK ÉVET KELL VÁRNI Évről évre nagyobb népszerűségnek örvend a te nisz, a legrégibb sportágak egyike. Gondoljunk csak Wimbledonra, a nem hivatalos világbajnokságra: már 1877 ben megrendezték az első bajnokságot. Ilyen szép múltra visszatekintő nemzetközi bajnoksága egyetlen más sportágnak sincs! E félhivatalos világ- bajnokság küzdelmeinek majdnem annyi nézője van, mint mondjuk egy-egy labdarúgó-világbajnokságnak. Évente például közel háromszázezren látják a wimb iedoni versenyeket. Ami az igazolt játékosok számát illeti, a tenisz a maga tlzenuégymilliós táborával a világ sportágai között a ranglista 10. helyén áll. A szórakozásból teniszezők száma újabb tízmillióra rúg. Hogy meny nyíre növekszik világszerte a tenisz iránt érdeklő­dők száma, azt a nyugati országok is bizonyítják: sok-sok évet kell várni egy-egy megüresedő klub tagságra. És bizony nálunk is sok esetben csak össze­köttetés árán juthat be az ember egy egy teniszpá­lyára. A tenisz iránti érdeklődést igazolja, hogy jelenleg 91 ország tagja a Nemzetközi Tenisz Szövetségnek. Tehát a teniszt lassan csak „labdarúgó-méretekkel“ lehet majd mérni. A HATKILÖS EZÜST KUPA A tenisz mai népszerűségében nagy része van az angol származású amerikai D. F. Davis-nek, aki 1899- ben egy díszes serleg rajzát mutatta meg játékos­társainak, majd a 20 éves teniszező elárulta, hogy mi a szándéka: „A tenisz iránti érdeklődést sze­retném fokozni vele. Apám beleegyezésével azt ter­vezem, hogy a rajz alapján elkészítettem a serleget, hogy a Brit-szigetek és az Egyesült Állatfnok ver- uyeit ily módon is előmozdítsuk.“ Az ötletet csakhamar követték az események. El­készült a hatkilós és tizenötdekás ezüstkupa, amely leginkább egy korabeli salátástálat juttat eszünkbe. Megtörtént a kupatalálkozó kiírása is. Az első mér­kőzést 19UU augusztusában természetesen a kiíró fél hazájában tartották meg, és a Brit-szigetek (Egyesült Királyság és Írország) együttese nagy önbizalommal hajókázott át az óceánon túlra, A papírforma azonban alaposan felborult! Az amerikaiak támadó játéka na­gyon meglepte az angolokat, és végül 3:0-ás vereség­gel, egyetlen nyert játszámával tértek vissza nem éppen legjobb hangulatban hazájukba. CSAK A KÜSZÖBIG Századunk elején csak az angolok és az amerikaiak mérkőztek a kupáért. Aztán újabb tenisz-nagyhala-’ Uhui, Ausztrália is jelentkezett, majd a belgák, a franciák ós az osztrákok bekapcsolódása jelentett új színt. „ , _ . . A második világháború után csupán az Egyesült Államok és Ausztrália nevét vésték be a „salátás­tálba“! Még a kihívásos döntőt is mindig ők ját­szották egymás ellen, kivéve azt a néhány esetet, «mikor Olaszország, Spanyolország, Mexikó, Románia és India tört előre, a végső győzelem küszöbéig. De csak a küszöbéig, mert a védőktől rendre kikaptak. A kihívásos döntök eredményei a második világ­háború után: ^ 1946, Melbourne: USA—Ausztrália: 5:0 IH47, New York: USA—Ausztrália: 4:1 19411, New York: liSA—Ausztrália: 5:0 1949, New York: USA—Ausztrália: 4:1 1950, New York: USA—Ausztrália: 1:4 1951, Sydney: Ausztrália—USA: 3:2 1952, Adeiaide: Ausztrália—USA: 4:1 1953, Melbourne: Ausztráliai— USA: 3:2 1954, Sydney: Ausztrália—USA: 2:3 1955, New York: USA—Ausztrália: 0:5 I95K, Adeiaide: Ausztrália—USA: 5:0 1957, Melbourne: Ausztrália—USA: 3:2 1958, Brisbane: USA—Ausztrália: 3:2 1959, New York: USA—Ausztrália: 2:3 19(i0. Sydney: Ausztrália—USA: 4:1 1901, Melbourne: Ausztrália—USA: 5:0 L902. Brisbane: Ausztrália—Mexikó: 5:0 1903, Adeiaide: Ausztrália—USA: 2:3 1964, Cleveland: USA—Ausztrália: 2:3 1905. Sydney: Ausztrália—Spanyolország: 4:1 1900, Melbmirne: Ausztráliai—India: 4:1 1907, Brisbane: Ausztrália—Spanyolország: 4:1 1908, Adeiaide: Ausztrália—USA: 1:4 1909, Cleveland: USA—Románia: 5:0 1970, Cleveland: USA—NSZK. 3:2 1971, (.’hariutte: USA—Románia: 3:2 1972, Bukarest: Románia—USA: 2:3 1973, Sydney: Ausztrália—USA: 3:2 1974, Dél afrikai Köztársaság—India: 3:0. India nem állt ki a fajgyűlölő ors/ág teniszezői ellen. __ 1900 tói, a kupa első kiírásától napjainkig mind­össze négy ország (a Dél-afrikai Köztársaságot nem vettük számításba) szerepel a győztesek között: Egyesült Államok [25 alkaloidnál)* Ausztrália (241, Anglia (9), Franciaország (6). FIAT KOCSIT KAPOTT Mint ismeretes, 1968 márciusában olyan határo­zat született, hogy a nemzetközi tornákon ajmatőrök és profik is indulhatnak. Tehát ettől az évtől kezd­ve bevezették az úgynevezett „nyílt“ versenyeket. Ekkor volt szó arról, hogy a Davis Kupában is en­gedélyezik a profik szereplését. Ez azonban nem következet! be, mert a kupa alapítójának a fia, a 80 éves Davis felemelte tiltakozó hangját. „Az én apám nevét nem mocskolhatja he senki. Ezért a kupáért prolik nem játszhatnak, vagy adják vissza a serle­get .. .“ A serleg azonban maradt, s továbbra is csak ama­tőrök és „el nem kötelezett“ (se nem profi, se nem amatőr) teniszezők játszhatnak az immár 75 esz­tendős kupáért, ífcmely óriási szerepet játszott a •„fehér sport“ elterjedésében. Hogy azért mégsem mindenki „amatőr“, aki részt vesz a Davis Kupa küzdelmeiben, azt néhány eset is bizonyítja. Annak idején a spanyol Santana is megkereste évente az egymillió koronának megfe­lelő összeget különböző juttatások révén, csak ép­pen jövedelme után nem fizetett adót. Olaszország­ban is mindenki tudta, hogy N. Pietrangelinck sza­bályos szerződése volt az Olasz Tenisz Szövetséggel (az amatőrrel!), melynek értelmében havi félmillió lírát (mintegy 15 ezer koronát) kapott, hogy nyu­godtan készülhessen a Davis Kupa küzdelmeire. Azt is kinyomozták, liogy Pietrangeli egy Fiat-kocsit ka­pott, mert nem lépőit a profik táborába, így indul« hatott a Davis Kupában. A példákat sorolhatnánk tovább napjainkból is. Ugyanis a nyugati országok versenyzői nem szí­vesen mondanak le a nagy pénzösszegekkel dija. zott nemzetközi tórnákrólc hogy részt vehessenek a Davis kupában. Ha így cselekednek, akkor „kár- .térítést“ követelnek, a szövetségüktől. Például az amerikai Connors eddig nem volt hajlandó indulni a Davis Kupában. Mosl meggondolta niagát. Ki tud­ja miért? . . SZÉDÍTŐ GYORSASAD Kétségtelen, liogv a salakpályához szokott euró­pai teniszezők szamára mindig hátrányt jelentett a Davis Kupa döntőiben a füves, esetleg az aszfalt- pálya. talán ez is közrejátszott abban, liogy sem a spanyolok sem az olaszok, illetve a nyugatnémetek A világ egyik legjobb teniszezője, a fiatal svéd Björn Borg és a románok nem ludtak győzni a tengerentúl! füves, illetve aszfaltpályán. Az is igaz viszont, hogy az USA és Ausztrália erős csapattal rendelkezett, s az európai válogatottakban kevés volt a nagy egyéniség. De maradjunk csak a fűnél, illetve a salaknál, A füves pályák nagyon nehéz feladat elé állítják a teniszezőket. A szokványos vörös salakon a labda földet érve, szemmel nem is látható apró lyukakat fúr, így lefékeződik, röppályája pedig parabolához hasonló. A speciális fűnyíró gépekkel gondozott pá­lyákon viszont, ahol még külön juhokat is legeltet­nek azért, hogy minél erősebben nőjön utánuk a fű, a labda hihetetlen gyorsasággal pattan, különösen akkor — s ez például Angliában nem ritka eset — ha a versenyek előtl vagy éppen alatt eső áztatja a pályát. A tenisz legismertebb szakértői egyöntetűen vall­ják: a füves pálya és a játék modern változata — tehát az, hogy szinte azonnal a hálóhoz mennek a játékosok — szorosan összefügg, és éppen a játék hihetetlen feJgyorsulásának a következménye. Egy- egy labdaváltás szinte villanásnyi időre korlátozódik, és elektromos gépekkel történt számítások szerint az adogatások labdagyorsasága megközelíti az órán­kénti 240 kilométeres sebességet. Talán ez a szédítő gyorsaság kölcsönöz egyre nagyobb vonzerőt ma­gának a játéknak. KODEŠ KONTRA BORG Nagy a vonzereje a Davis Kupa idei döntőjének is. A svédeket sepimi más nem érdekli, csak a győ­zelem. Hogy ez így van, azt a következő eset bi­zonyítja: eredetileg az ismert Johanneshov-stadion- ban (10 ezer néző befogadására alkalmas) kellett volna megrendezni a döntőt, de amikor Borgék azt mondták, hogy számukra alkalmasabb a 4000 férőhe­lyes Királyi Csarnok (Kungliga liallen), a szövetség nem „teketóriázott“. Lemondott a csaknem három­szorosan nagyobb bevételről, és teljesítette a teni­szezők és kapitányuk kívánságát. Nem is ok nélkül — a győzelem érdekében. Ugyan­is a svéd teniszezők nagyon jól tudják, hogy a Kung­liga ballonban lévő gyors pálya nekik jobban ked­vez. A svéd Davis Kupa-csapat kapitánya, Bergelin kijelentette: „A Kungliga hallen teniszezőinknek hazai környezetet jelent, míg a Johanneshovról ezt nem mondhatjuk el. Most az egyszer győzelem a cé­lunk, és ezéri nem feledkezhetünk meg semmilyen kicsiségről sem. Minden játékosom meggyőződése: a Kungliga hallenben nagyobbak az esélyeink a győ­zelemre Hazai környezetben a svédeket tartják esélyesebb­nek, a sportban azonban gyakran megbukik a pa­pírforma. Még különben is: Kodeš és társai éppen az idén bizonyították be, hogy a nemzeti színekért mindig maximális teljesítményre képesek. Hogy mire lesz elegendő a maximális teljesítmény, az néhány napon belül elválik. Reménykedni szabad... TOMI VINCE A „salátástál“, a Davis Kupa Jan Kodes a wimbledoni trófeával

Next

/
Oldalképek
Tartalom