Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-15 / 270. szám, szombat

m 1975 XI. 15 5 A CSKP Központi Bizottságának levele a pártszervekhez és -szervezetekhez, a kommunistákhoz a CSKP XV. kongresszusának előkészítésével kapcsolatben (Folytatás a 4. oldalról) gazdaság folyamatos Ütemére, s hoz­zájárul a munkakollektívákban, vala­mint a vállalatok és az ágazatok kö­zött a jó légkör és kapcsolatok kiala­kításához. Gyakori és jogos bírálat tárgyai és súlyos problémát jelentenek a szállítói- megrendelői kapcsolatok, amelyek rontják a gazdaság folyamatos mene­tét. A helyzet javulása mindenekelőtt a kormányok, a minisztériumok és a gazdasági szervek munkájától függ, mivel nem kevés fogyatékosság merül fel egy és ugyanazon minisztérium szakágazatai között, egy és ugyanazon termelési-gazdasági egység vállalatai között, valamint egy és ugyanazon vál­lalat üzemei között. A szállítói-megren­delői kapcsolatokban tapasztalható fo­gyatékosságok kiküszöbölésének alap­ja a hatékonyabb tervezés, irányítás, az anyagi érdekeltség érvényesítése az irányítás valamennyi szintjén. Sok min­den megoldható azonban a kerületek­ben, a járásokban, az üzemekben is a pártszervek és -szervezetek, a nemzeti bizottságok, az FSZM és a SZISZ aktív politikai támogatásával.­A legigényesebb feladatok teljesíté­sének pótolhatatlan tényezője lesz a jövőben is az emberek aktív részvétele a tervezett feladatok teljesítéséért és túlszárnyalásáért folyó szocialista mun­kaversenyben. A CSKP KB, a CSSZSZK kormánya, az SZKT és SZISZ KB fel­hívása a munkakezdeményezés kibon­takoztatására a CSKP XV. kongresszu­sának tiszteletére, napról napra széle­sebb körű visszhangra talál. Elvtársak! A szocialista építés folyamatában a társadalom új osztály- és szociális struktúrája alakult ki, amely a mun­kásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetségén alapul. A párt politikájának hosszú tartamú feladata társadalmunk osztályainak és szociális csoportjainak egymáshoz való közelítése a marxista—leninista ideo­lógia alapján. Mindamellett társadal­munk fejlődésének fő alapelve marad, hogy a szocializmus építésének egész ideje alatt a munkásosztályé a vezető szerep. Hazánkban a Nemzeti Frontban tö­mörült munkások, parasztok és a töb lJi dolgozó osztályhatalmának eszköze a szocialista állam. Az igényesebb idő­szak, amelybe léptünk, lényegesen meg­növeli a szövetségi kormány és a nem­zeti kormányok, valamennyi miniszté­rium, a hatalmi és a közigazgatási szer­vek, az egész államapparátus munkájá­nak színvonalával és minőségével szem­ben támasztott követelményeket. Ezért szocialista államunk további szilárdítá­sa, a szocialista rend és országunk védel­me, a honvédelmi erőkről való gondos­kodás, a társadalom egész politikai szervezetének fejlesztése állandóan a párt figyelmének előterében kell állnia. A munkásosztály és a többi dolgozó hatalmának fő láncszemei a nemzeti bizottságok. Küldetésük továbbra is az, hogy növeljék népünk széles rétegei­nek részvételét a közigazgatásban, a községek és a városok fejlesztésében, gondoskodjanak a szolgáltatások és a helyi gazdálkodás tökéletesítéséről. Aszerint, hogyan fejlesztik gazdasági szervező és politikai-nevelő tevékeny­ségüket, növekszik az emberek bizalma a pártpolitika és a szocialista állam iránt. Tevékenységüket olyan munka­stílus határozza meg, amelyben előtér­ben áll a szocialista társadalom érde­ke, valamint az emberek jogos és reá­lis szükségleteinek a kielégítése. A nemzeti bizottságok munkájának tökéletesítésére fogunk törekedni, s megtartjuk három fokozatú rendszerü­ket. A kongresszus előtti időszakban a nemzeti bizottságok, a képviselők és az állampogárok százezrei gazdasági­szervező és politikai-nevelő munkájá­nak további kibontakoztatása egyúttal a legjobb felkészülés lesz a jövő kép­viselőtestületi választásokra. A dolgozóknak a szocialista építés folyamatában és a közéletbe való aktív bekapcsolódásában fontos szerepük van a Nemzeti Frontba tömörült szer­vezeteknek, főként a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomnak és a Szocia­lista Ifjúsági Szövetségnek. Az e szer­vezetekben dolgozó kommunistáktól a párt Központi Bizottsága elvárja, hogy mind aktívabban fognak odahatni, hogy e szervezetek sajátos küldetésüket ha­tékonyabban egybekapcsolják az össz­társadalmi feladatokkal és szükségle­tekkel, hogy tagjaikat magas fokú gaz­daságosságra, munka- és állampolgári fegyelemre, a szocialista munkaverseny kibontakoztatására, a munkahelyeken, a városokban és a községekben tapasz­talható fogyatékosságok leküzdésére, aktív állásfoglalásra, az életkörnyezet védelmére és megjavítására vezessék. Elvárjuk, hogy e szervezetek még je­lentősebb szerepet játszanak a politi­kai-nevelő munka fejlesztésében, a csa­lád, a gyermeknevelés funkciójának megerősítésében, általában az emberről való gondoskodásban, a munkaközös­ségekben az igényes és elvtársi kap­csolatok kialakításában, a szociális életmód elemeinek fejlesztésében. Sok­oldalú tevékenységük a szocialista de­mokrácia elmélyítésének fontos lánc­szeme. Továbbra is a dolgozó nép hatalma megszilárdításának bevált útján hala­dunk a szocialista demokrácia sokrétű formáinak tökéletesítésével és kiszéle­sítésével. Ojből hangsúlyozzuk, hogy a szocialista demokrácia osztálydemok­rácia, a dolgozó népet szolgáló de­mokrácia. Tartalmát a legszélesebb néptömegeknek a pártpolitika kialakí­tásában és megvalósításában való aktív részvétele alkotja. A szocialista demok­ráciát egybekapcsoljuk a társadalmi ér­dekek érvényesítésével, a szocialista törvényesség megtartásával és megszi­lárdításával, a szocializmus alapvető értékeinek és forradalmi vívmányainak védelmével. A szocialista társadalom további si­keres fejlődése elválaszthatatlanul ösz- szefügg az emberek tudatának mélyre­ható átalakulásával, öntudatosságuk növekedésével. Ezért a jövőben is egyik legjelentősebb feladatunknak a szocialista ember személyiségének ki­alakítását tartjuk a marxista-leninista világnézet alapján. A szocialista ember tulajdonságai nem jönnek létre automatikusan. A párt- és az állami szervek és szerveze­tek, a nemzeti bizottságok, az FSZM, a SZISZ, az egész Nemzeti Front, an­nak intézményei és az eszmei ráhatás valamennyi eszköze rendszeres, céltu­datos, politikai-eszmei tevékenységének eredményeképpen alakulnak ki. Ne fe­ledkezzünk meg arról, hogy a szocia­lista ember nevelése a szocialista épí­tés konkrét feladatainak teljesítéséért vívott mindennapos küzdelem, az el­lenséges ideológia és kispolgári er­kölcs hatásai ellen vívott kérlelhetet­len harc közepette megy végbe. Állandó célunk olyan ember nevelé­se, aki öntudatosan, kezdeményezően viszonyul a munkához, aki személyes érdekeit egybekapcsolja az egész tár­sadalom érdekeivel, gondoskodik csa­ládjáról, az emberek szocialista neve­léséről, szem előtt tartja üzeme, lakó­helye, járása, kerülete, egész szocialis­ta hazája érdekeit. Aktív csehszlovák szocialista hazaszeretetét egybekap­csolja a mélységes internacionalista érzésekkel, a nemzetközi forradalmi mozgalom és a világ békés, haladó erőinek érdekeivel. A szocialista öntudatosságot nemcsak azzal fejezzük ki, hogy magunkénak valljuk a marxizmus—leninizmus alap­elveit, hanem ezekért az elvekért a párt és a szocialista állam politikája megvalósításának folyamán kezdemé­nyezően s aktívan harcolunk is. A po­litikai-eszmei fejlettség a gyakorlatban magas fokú társadalmi elkötelezettség­ben, a társadalomért végzett alkotó­munkában, a szocialista értékek gyara­pításában és védelmezésében, az ellen­séges ideológia, a kispolgári csökevé- nyek, a harácsolás és az élősködés minden megnyilvánulása és formája el­leni kérlelhetetlen harcban nyilvánul meg. A szocialista ember nem ragasz­kodik az elavult munkamódszerekhez sem, nem nyugodhat bele a bürokra­tizmusba és A lokálpatriotizmusba. Minden egyes munkahelyen, minden munkakollektívában növekszik azoknak az embereknek a száma, akik munká­jukkal és életmódjukkal példát múl­tainak. Igyekeznek többet adni a tár­sadalomnak, mint amennyit az követel tőlük, igyekeznek önmagukban leküz­deni a régi szokásokat, kérlelhetetle­nek a fogyatékosságokkal szemben, nem félnek a bonyolult, igényes prob­lémák megoldásától, s egész életükkel a szocializmust és a haladást szolgál­ják. A párt-, az állami, a gazdasági, a társadalmi szervek és szervezetek egyik elsőrendű feladata teljes mérték­ben támogatni ezeket az embereket, nö­velni megbecsülésüket és kiszélesíteni soraikat. A szocialista gondolkodásra és cselek­vésre való nevelést egybe kell kapcsol­ni a burzsoá Ideológia elleni elvi harc­cal. Az antikommunizmus a* szocialista országok elleni harcban felhasználja a nacionalizmust, az antlszovjetizmust, az opportunizmus és a revizionizmus minden fajtáját. A mi feltételeink kö­zött a fő veszélyt továbbra is a jobb­oldali opportunizmus jelenti. Az elle­ne vívott harc új formákat ölt, főként a kedvező belpolitikai fejlődés követ­keztében, de a volt párttagok között végbemenő differenciálódás következ­tében is, akik közül a jobboldal egyes vezető képviselői nyíltan átálltak az antikommunizmus táborába. A párt ideológiai munkájának fontos feladata a szocialista hazaszeretetre és az internacionalizmusra való neve- . lés — a szocialista haza iránt érzett büszkeség, a szocialista közösséghez tartozásból fakadó büszkeség érzésé­nek ápolása, a szovjet néphez fűződő testvéri barátság mélyítése. Kérlelhetetlen harcot kell vívni a nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulása, az antiszovjetlzmus valamennyi formája ellen, amely az antikommunizmus legtöményebb meg­nyilvánulása. A jelenlegi feltételek között különö­sen előtérbe lép a külpolitikai kérdé­sek, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom problémáinak, a világbé­kéért és a szociális haladásért vívott harc kérdéseinek szakavatott megvilá­gítása. Ugyanakkor le kell leplezni a békeellenes és antiszocialista maoista politikát, és a pekingi vezetők ideoló­giáját, akik politikailag már nyíltan szövetkeznek a legreakciósabb impe­rialista erőkkel. Továbbra is sürgető feladat, hogy növeljük a tömegtájékoztatási eszkö­zök ideológiai hatásának hatékonysá­gát. A sajtónak, a rádiónak és a tele­víziónak még meggyőzőbben és haté­konyabban, egyre magasabb eszmei és szakmai színvonalon kell megmagya­ráznia a párt politikáját és harcolnia valóra váltásáért, még szemléltelőbben és vonzóbban kell rámutatnia életünk sokrétűségére és dinamikus voltára, embereink alkotómunkájára, a szocia­lista társadalmi rendszer előnyeire. A gyakorlat ós a tudományos-műsza­ki haladás szükségleteivel összhang­ban tovább emeljük iskoláink, főként az íparitanuló-iskolák nevelő-oktató munkájának színvonalát, tökéletesítjük az iskolarendszert, megerősítjük az is­kola politechnikai és munkajellegét, a szocialista nevelés és oktatás egységét. Az iskola eme feladataival összhang­ban állandóan gondoskodunk a tanítók kiválasztásáról, eszmei és szakmai fel­készítésükről. A kultúra és a művészet területén további feltételeket kell teremteni ah­hoz, hogy olyan új alkotások keletkez­zenek, amelyek gazdagítják és nemesí­tik a dolgozó ember szellemi életét, saját formáikkal, hűen és magas mű­vészi fokon ábrázolják a párt és a nép küzdelmét a szocialista társadalom to­vábbi fejlődéséért, a haladásért és a világbékéért. Teljes mértékben támo­gatjuk az ilyen művészetet és a nép- művészeti alkotás minden formáját, amelyek segítik az embereket a szocia­lizmus nagy és humánus célkitűzései­ért vívott aktív harcra lelkesíteni. Elvtársakl Minél igényesebb feladatokat tűzünk magunk elé, minél bonyolultabb prob­lémákat oldunk meg, annál jobban megnövekszik a kommunista pártnak mint társadalmunk vezető erejének a felelőssége, annál jobban fokozódnak az igények az egész párt és valameny- nyl kommunista munkájával szemben. Amint Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a júliusi ülésen hangsú­lyozta, a XV. kongresszus előkészíté­sének időszakában többet kell foglal­koznunk magával a párttal, mint bár­mikor azelőtt. Pártunk eszmeileg és szervezetileg egységesen, új tapasztalatokkal gaz­dagabban, a néppel szilárd szövetség­ben, magas fokú politikai aktivitás je­gyében lát hozzá a XV. kongresszus előkészítéséhez. A XV. kongresszus az egész párt ügye. Az évzáró taggyűlé­sek és pártkonferenciák a kongresszus előkészítésének legfontosabb részei. A párt mérlegeli az elért eredményeket, és egész népünk elé kitűzi a jövő évek feladatait. Az évzáró taggyűlések és pártkonfe­renciák hivatottak értékelni, hogyan teljesítették a munkahelyeken, az egyes helységekben, járásokban és ke­rületekben azokat a feladatokat, ame­lyek a XIV. pártkongresszus irányvo­nalából, a Központi Bizottság és más pártszervek határozataiból, valamint saját határozataikból hárultak rájuk, és meghatározni a kommunisták, a párt- szervezetek és szervek tevékenységét a következő időszakban, az 1976. évi feladatok teljesítése céljából. Arról van szó, hogy általánosítsuk a jó tapasz­talatokat és biztosítsuk .felhasználásu­kat a további munkában, a i^árt erejét a fogyatékosságok és gyenge pontok még offenzívebb leküzdésére mozgósít­suk. A pártszervek és -szervezetek felada­tait a XV. kongresszusig a CSKP KB 1974 novemberi és 1975 júliusi ülései határozták meg. Az évzáró taggyűlése­ket és pártkonferenciákat mindenek előtt arra kell felhasználni, hogy az egész pártban, valamennyi fokon és szakaszon olyan munkamódszerek és munkastílus szilárduljon meg, mint amilyenek a bíráló igényesség, a kom­munista felelősség és až elvhűség. Az elért eredmények felett érzett büszke­ség nem vezethet önelégült-éghez. Az élet eléggé megtanított bennünket ar­ra, milyen fontos a bíráló elemzés és magas fokú igényesség módszerét ér­vényesíteni, idejében reagálni a társa­dalom szükségleteire, a problémákat érdemben és a lehetőségekkel össz­hangban megoldani, s egy pillanatig sem elringattatni magunkat a sikerek­től. Azt, hogy a kommunisták mindig a párt, az állam és a nép érdekeivel összhangban fognak eljárni, elsősorban a párton belüli élet magas színvonala és minősége, a párt alapszabályzatá­nak, a demokratikus centralizmus elvé­nek következetes megtartása, a párton belüli demokrácia, a kollektivitás el­mélyítése, a bírálat és az önbírálat fej­lesztése, az elvtársi kapcsolatok meg­szilárdítása és olyan légkör kialakítása biztosítja, amelyben nincs helye a szubjektivizmusnak, a formalizmusnak, az intrikának, a csoportosulásnak stb. Az évzáró taggyűlések és pártkonfe- renciák lényeges lépést kell hogy je­lentsenek a párt és a széles népréte­gek kapcsolatának további szilárdítá­sában. Előkészítésüket és lefolyásukat fel kell használni a dolgozók XV. kongresszus tiszteletére indított kez­deményező munkájának és politikai akitvltásnak széles körű kibontakozta­tására. Hozzájárulnak a kommunisták internacionalista tudatának elmélyíté­séhez is, és kifejezik a szocialista or­szágok testvérpártjaihoz, főként az SZKP-hez fűződő kapcsolatokat is. Az egész kongresszus előtti időszak­ban felelősségteljes feladat a káderek objektív értékelése és kiválogatása va­lamennyi * fokú választott pártszervbe. Attól függ valamennyi pártszerv és az egész párt munkájának megszilárdítása és javítása, tekintélyének növelése, hogy milyen embereket választunk ki és választunk meg az egyes tisztségek­be. Az előttünk álló Igényesebb felada­tok megkövetelik, hogy igényesebben válogassuk ki az osztályszempontból öntudatos és politikailag fejlett embe­reket, akik képzetten tudják teljesíteni a rájuk bízott feladatokat. Olyan em­bereket, akik következetesen megvaló­sítják a párt politikáját, megalkuvás nélkül érvényesítik az össztársadalmi érdekeket, akik kezdeményezőek, tud­nak bánni az emberekkel, megnyerik őket a párt politikájának és a szocia­lizmus eszméinek, akik harcolnak a fo gyatékosságok ellen, s a párt politiká­jának, valamint a nép érdekeinek ér­vényesítése során nem térnek ki a konfliktusok elől sem. Ugyanakkor gondoskodni kell a káderek egészséges stabilitásáról is. Nem szabad félni at­tól, hogy fiatal tehetséges dolgozókat emeljünk ki, s így az idősebb bevált káderek tapasztalatait egybekapcsoljuk a fiatalabbak lendületével. Határozot­tabban kell gondoskodni a nők létszá­mának a választott szervekben valő növeléséről. A pártszervek összetétele kell, hogy megfeleljen pártunk jellegé­nek, annak az elvnek, hogy társadal­munk vezető ereje a munkásosztály. Az évzáró taggyűléseknek és párt- konferenciáknak konkrétan értékelniük kell, hogy a pártalapszervezetek ho­gyan gondoskodnak tagsági alapjuk ja­vításáról, és erre vonatkozóan megfe­lelő Intézkedéseket kell hozniuk. Ál­landó marad az az alapvető követel­mény, hogy erősíteni kell a párt mun- kásmagvát, a tagsági alapot a mező- gazdaságban, és a párt soraiba nagyobb számban kell felvenni fiatalokat és nő­ket. Az a tény, hogy ma a tagjelöltek és a fiatal tagok a párt tagsági alapjának csaknem egynegyedét alkotják, mutat­ja, mennyire sürgető, hogy körükben rendszeres munkát fejtsünk ki. Arról van szó, hogy a párttagok új nemze­déke elsajátítsa pártunk forradalmi ha­gyományait, hogy megacélozódott a mar­xizmus—leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus eszméihez hű kom­munisták váljanak belőlük, akik képe­sek a szocializmus és a kommunizmus építői között az első sorban haladni. Továbbra is kötelező érvényűek szá­munka „A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságaidnak következtetései. Az elmúlt időszakban újból meggyőződ­hetünk e következtetések igazságáról és időszerűségéről, arról, hogy a párt állandó akcióképességének és vezető szerepe növekedésének döntő biztosíté­ka a szilárd marxista-leninista egység és a párt sorainak tisztasága. A párt eszmei, szervezeti és akcióegysége erő­sítésének mindnyájunk részéről és min­(Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom