Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-13 / 268. szám, csütörtök
Megőrizni belső tisztaságunkat Arcképvdzlat Valentyina Tyelicskina színművésznőről Valentyina Tyelicsktna a szovjet filmművészet érdekes és figyelemreméltó jelensége. E megállapítás jogosságát számos kitűnő alakítása, emberi és színművészi megnyilatkozása tanúsítja. Épp olyan egyszerű és természetes megjelenése a vásznon, akárcsak az életben. Szerény és közvetlen, mint amilyenek csak a nagy művészegyéniségek lehetnek. Szándékosan nem emlegetjük őt — divatos kifejezéssel — „filmcsillagnak“, mert az ő ragyogása n< n talmi külső tündöklés, hanem valóságos belső ragyogás, melyet a természetes tehetség, a biztos tudás és a finom, fogékony lélek fénye táplál. Mindez oly tündéri megnyerő bájként tükröződik arcán, amit hivalkodó filmszépségeknél nem is tapasztalhatunk. Már az is egyénivé teszi megjelenését, hogy az ő szépsége nem merev márvány- szépség, hanem emberi melegséget, okos türelmességet árasztó szelid szépség. De még egy valami árad erről az arcról — a nézőt (vagy a- társalgót) megnyugtató biztonság, melynek forrása csak az ügy Iránti teljes odaadás és a tudás lehet. Azok közé a színművészek közé tartozik, akik tudásukkal, tehetségükkel, egész erejükkel a filmművészet szolgálatában állnak. Nem osztja meg énjét a színház és a film között. Ezt úgy ir mondhatnánk, nem forgácsolja szét tehetségét. így lehetnek filmfigurái jól kidolgozottak, erőteljesek. Tyelics- kinát elsősorban falusi lányok és falusi fiatalasszonyok élet rekeltőjeként ismeri a közönség. Minthogy maga is faluról származik, közel érzi magához e figurákat és szeretettel alakítja őket. Ahhoz, hogy a színre hűen és életszerűen eleveníthessen meg egy alakot, Ismernie kell természetét, belső életét, ami meghatározója cselekvésének. Csak így lehel élethű és valószerű a játszott figura. Tyelicskináról bízvást elmondható, hogy jól ismeri az általa alakított hősök életfelfogását. lelki életét, mindennapjait. Amint elmondotta, tizenkilenc éves koráig falun élt. Szülei, munkájukat tekintve egyszerű falusi emberek. Apja lakatosmester, anyja elárusító- nő. Ám mindketten tehetséges emberek, gazdag lelkiélettel, fogékonysággal az élet dolgai iránt. E tulajdonságokat örökölte tőlük a lányuk, Valja, aki hetedik gyerekként jött a világra. Valja elragadtatással, mély ragaszkodással beszél a szüleiről. A gyermekkoráról vallva elmondotta, hogy kisdiák korában megkérdezte tőlük a tanító, boh’ogok-e. Ö azt felelte, igen. De miért? — kérdez tovább a tanító. — Azért — válaszolta ő —, mert édesapám Iván Fjodorovics Tyelicskin és nem Iván Kiszeljev, a szomszédunk. Vagyis — mert a saját szüléimé vagyok. — Annak ellenére, hogy már volt hat testvére, őt is várták a szülei, nem véletlenül született. Az apja a szó szoros értelmében „kikönyörögte“ az édesanyjától, mivel már nem voltak éppen fiatalok a gyermekáldáshoz. Anyja 41, apja pedig 47 éves volt akkor. Ezért ragaszkodik hozzájuk oly gyengéd szeretettel. Nem véletlen, hogy amikor mi most — hogy a szovjet kultúra napjai alkalmából ellátogatott Csehszlovákiába — megkérdeztük tőle, milyen szerepet játszana legszívesebben a sok eddigi alakítás után, azt válaszolta: — Az édesanyám szerepét, akinek az én koromban már öt gyermeke volt. Nekem sajnos még egy sincs. Nem is tud érte megbocsátani apám .. . Ha már szóba került Tyelicskina „kora“, meg kell mondanunk, hogy még nagyon fiatal. Húsz—huszonkettőnek látszik. De lehet, hogy a valóságban bár több valamivel, hiszen amint megtudtuk, tíz éve filmezik. Tizenkilenc éves korában került a „filmhez és azóta nem kevesebb, mint 21 filmben játszott. Fő- és epizódszerepeket. Erős akaraterejének és ki tartásának köszönheti, hogy egyáltalán színésznő lett. Az édesapja ugyanis jog- vagy orvostanhallgatónak akarta adni. Holott ő már síi Idő lány korá bán arról ábrándozott.— ti tok bán persze —, hogy színésznő lesz. Érezte, hogy más nem nem tudna lenni. És elhatározta magát. A filmművészeti főiskolán csakhamar megmutatkozott kü lön leges tehetsége. És már a (Gyökeres György felvételeJ diplomamunka filmjei meghozták a sikert. Három ilyen filmje volt: Az újságíró, Ivanov (Csehov drámája nyomán), Majakovszkij nevet (A poloska című vígjátékból készült). Tye licskina másod- és harmadéves hallgató volt, amikor Az új ságiról forgatták, s mint ismeretes, a film világsiker lett. Valentyina Tyelicskina 1967- ben végezte el tanulmányait. Szerencsés volt, mert olyan tanítómesterei lehettek, mint I.ev Szverdlin, Vlagyimir Beloku- rov, Nyikolaj Szvobogyin. (Mindhárman nagy nevű színművészek. Azóta, sajnos, elhunytak. Belokurov éppen egy évvel ezelőtt.) Tyelicskina első három „próbafilmje“ után olyan kiváló rendezőkkel dolgozott együtt, mint Szergej Geraszimov lAz újságíró, A tónál), Borisz |a- sin (Őszi esküvő, Az első lányt, Eldar Sengelaja (Fehér karaván, Csodabogarak, Külön leges kiállítási, Gleb Panfilov, Eljdar Rjazanov. Gajdaj, jurij Arugov és mások. Valentyina Tyelicskina tisz telettel és szeretettel emlékezik vissza a kitűnő színművész- kollégára és rendezőre, Vaszilij Suksinra, akivel első ízben A tónál című filmben játszott együtt. Vaszilij Suksint íróként is nagyra becsüli, bár emlékezetében elsősorban mint a szovjet filmművészet egyik legsajátosabb és legeredetibb alkotó egyénisége él. A művésznő arról, mi a legfontosabb a tehetségen kívül a. filmművészetben, így vall: A film sajátos művészet. Nehéz pontosan megmondani, mi a legfontosabb a filmben, ezt mindenki másképpen látja. Azt hiszem, fontos a szép külső, de vannak ennél fontosabb dolgok is, például a téma (a szerep) jó megválasztása. Régebben úgy gondoltam, nagyon fontos, hogy sokat dolgozzon az ember. Ma már azonban sokkal fontosabbnak látom, kivel dolgozik együtt az ember, hogyan viszonyulnak az alkotó tehetséghez, tudnak-e elég finoman bánni a tehetséggel, fel tudják-e mérni kellőképpen a színész képességeit és sajátosságait. Természetesen a színésznek Is jól kell ismernie a maga képességeit. De azt hiszem, a Tegfontosabb, hogy az ember megőrizze belső tisztaságát és fogékonyságát. Nagy öröm a színész számára, ha felfedezi, hogy elérkezett az ő ideje, az az Idő. amikor tud valami fontosat és érdekeset mondani embertársainak. KÜVESDI JÁNOS A LEGJOBB AJÁNLÓLEVÉL MŰVÉSZETÜKRŐL MÉG SOKAT HALLUNK Az idei Bratislavai Zenei Ünnepségek már ugyan néhány hete befejeződlek, ám a szakemberek és a közönség is még visszatérnek az egyes eseményekhez, méltatják azokat. Ez indokolja, hogy a különböző hangversenyek és más rendezvények értékelése után beszámoljunk a szocialista országok fiatal előadóművészeinek immár hatodik seregszemléjéről, az ln- terpódiumról. A szlovák főváros már évek óta a fiatal előadó- művészek fejlődésének egyik fontos állomása, hiszen aki itt iól szerepel az nem csak a hallgatóság elismerését szerzi meg. hanem egyúttal a legjobb ajánló levelet kapja meg. s megnyílnak előtte a neves hangversenytermek ajtói. Az idei Interpódiumon elsősorban a kvartettek felléj)ése volt átlagon felüli. A sort a bolgár Valcsev négyes kezdte meg, amely Schubert d moll vonósnégyesét és Mozart C-dúr kvar tettjét adta elő stílusos, bővérű muzsikálással. A vonósnégyes technikailag kitűnően képzett fiatal muzsikusokból áll. akik sokszínűén és stílusosan tolmácsolták a klasszikus Mozart és a romantikus Schubert atkotá sát. Bolgár vendégeink után a magyar Éder-karverteit tovább emelte a már úgyis magas mércét. Éderék három éve játszanak együtt, azóta már nem csak hazájukban, hanem külföldön is több emlékezetes sikert arattak szépen kimunkált, színes előadásmódjukkal. Most ezeken kívül arról is meggyőződhetünk, hogy a különböző hangvételű és stílusú zeneműveket is híven és vonzóan adják elő. Az In- terpódiumon Brahms és Kurtág György egy-egy művét adták eiő. Brahmsnál a mű gondolatgazdagságát, széles ívű szárnyalását tolmácsolták kitűnően. A mai magyar zeneszerző művének előadásánál pedig markánsan érződött a mai zenei nyelvezet a hangeffektusok, technikai megoldások és kifejezésbeli ötletek széles skálája. A két sikeresen szereplő külföldi együttes után még nagyobb érdeklődéssel vártuk a Kosicei Állami Filharmónia vo uósnégyesének fellépését. A fia tál kelet-szlovákiai muzsikusok néhánv esztendős kitartó munkával a legjobb kamarazene- együtteseink közé kerültek. Zeneművészet iránti odaadásuk, technikai felkészültségük révén otthonosan mozognak a zene- irodalom különböző sítlusirány- zatai között, ám úgy érezzük — s mostani fellépésük Is erről győzött meg bennünket —, hogy mégis a kortárs műveket, illetve századunk zenéjét tudják a leghatásosabban előadni. Az In terpődium Dmitrif Sosztakovicx és Jozef Vodprocky művével arattak megérdemelt szakmai- és közönségsikert. Aprólékosan kimunkált, színes előadásmód, tökéletes összhang jellemzi játékukat. Mindez az erényük különösen Sosztako- vics 9 vonósnégyesének előadásánál domborodott ki. Sosz takovics művét minden túlzás nélkül szinte tökéletesen adták elő. A varsói Rezler kvartett klasszikus zeneműveket szólaltatott meg az idei Interpődiu- mon. Haydn és Beethoven alkotásainak megfelelő tolmácsolásához már tökéletes felkészültség. érett zenei tudás szükséges. Bár lengyel vendégeink ambíziózus zenészek, aránylag jó a muzikális felkészültségük is, de a két zenei nagyság muzsikájának mélységeit, gondolati és érzelmi gazdagságát nem tudták megfelelő művészi hitelességgel érzékeltetni. Ugyancsak vegyes benyomásokkal távoztunk a bukaresti Atheneum trió ha ngversenyéről Is. A román muzsikusok most szerepeltek először külföldön, s ez a tény Is érződött játékukon. Műsorukon olyan igényes mű is szerepelt, mint Brahms H-dúr zongora triója, s ez ma még nem tudják megfelelően előadni. Ogy vélem jobban szolgálná fejlődésüket rövidebb, s nem annyira igényes zeneművek előadása. Hasonló problémák jellemezték a jugoszláviai hegedűkettős játékát. Vendégeink zongora kísérettel Mozart D-dúr Concer- tate című müvével mutatkoztak be a bratislavai közönség előtt, fátékukban sok volt a pontatlanság. Azt is kifogásoltuk. hogy a zongorista játéka többször eléggé öncélú volt. s ezáltal a két hegedűs túlságosan a háttérbe szorult, jugoszláv vendégeink Tóm Prosev Intim dialógusok című művének jól felépített tolmácsolásával bizonyították, hogy tehetséges, fejlődőképes muzsikusok. jól szerepeltek az Interpó- diumon az NDK beli zenészek, B. Funke, a fiatal hegedűművésznő és P. Wass zongorista HMndel. Beethoven és Prokofjev művét adták elő sokszínűén, tökéletes átéléssel. Lendületes já tékuk. dinamikus előadásmódjuk megérdemelt sikert aratott. Az idei Interpódium egyetlen szólistája a kubai Cecília Tieles volt. akinek temperamentuma elsősorban a Liszt-művek elő adásában domborodott ki. Különösen a VI. Magyar Rapszódiát tolmácsolta elsőrangúan. Az Interpódium műsorát két fúvós ötös tette színesebbé. A brnói Filharmonikus Zenekar fúvós ötöse még keresi megfelelő művészi arculatát, az önmegvalósítás legjobb útjait. Játékukban ezért a szép, jól kidolgozott részek mellett, hibák, felszínes javítások is előfordulnak. Érettebb, magasabb színvonalú előadást hallottunk az Észt Állami Filharmónia fúvós ötösétől. Repertoárjukon igényes művek (Rejcha, Kuulberg, Hindemith) szerepelnek, s ezeket most is tökéletes technikával, dinamikusan és egyénien adták elő. Az idei Interpódium az említett hibák ellenére Is sikeres volt. Biztosra vehetjük, hogy a most fellépett művészekről már a közeljövőben is sokat hallunk majd. Ugyancsak örömmel állapítjuk meg, hogy csaknem minden hangversenyen megtelt a nézőtér, méghozzá fiatalokkal. Ez a tény az idei Interpódium egyik jelentős pozitívuma. ETELA CARSKA Két nemzedék találkozása a hang verseny pódiumon PRÁGAI MŰVÉSZEK VENDÉGSZEREPLÉSE A karmesteri emelvényen az idősebb korosztályhoz tartozó Václav Neumann és a dobogón álla alatt hegedűvel egy még jóformán gyerekember ... Václav Hudeéek, a fiatal cseh előadógeneráció nagy reménysége. A fiatal művész megjelenik a közönség előtt és máris félig nyert ügye van. Lényének kedvessége, telivér muzikalitása, közvetlen előadásmódja azonnal megtalálja az utat a hallgatósághoz. Hudeöek Brahms hegedűversenyével mutatkozott be a bratislavai hangversenyközönségnek. A versenymű bravúros technikát igényel („hegedűverseny a hegedű ellen“ — ahogy a korabeli kritika a művet nevezte), de amellett nélkülöz minden fölösleges „flittert“. Igazi brahmsi művészettel egyesíti a romantikus érzelmességet a klasszikus formaérzékkel. Hu- dcéek — mint a mai fiatalok általában — kitűnő mesterségbeli felkészültséggel rendelkezik és könnyedén „veszi“ a technikai akadályokat. Előadását fiatalos hév, belső lobogás fűti, de Brahms tolmácsolásának súlypontját nem a brahmsi mélységek feltárásában kell keresnünk, ami lényegében ellenkezne is a korával járó természetes lelki beállítottsággal. A brahmsi muzsikát egyelőre ifjúsága kilátójáról közelíti meg. beszédesen, oldottan, magával ragadón. Václav Neumann ezúttal több volt, mint megértő muzsikuspartner. Szinte apai szeretettel, zeneiségének, egyéniségének erejével biztos támaszként. állt a fiatal művész mellett, aki bizalommal és odaadással tekintett fel rá. Két nemzedék teljes megértésben találkozott, sőt kölcsönösen kiegészítették egymást. Harmonikus együttműködésük követendő példa lehetne. Svatopluk Havelka (született 1925-ben) „Tiszteletadás Hieronymus Boschnak“ című zenekari kompozíciója hatásos nyitó számnak bizonyult. Tisztelgés egy XV. századbeli holland festő előtt a modern zenekari beszéd festői módon alkalmazott eszközeivel... tartalmi súllyal és világos szerkesztés- móddal megvalósított érdekes elgondolás. A vonzó műsort Beethoven V. szimfóniájának előadása fejezte be. Václav Neumann karmesteri egyéniségének szép vonása, hogy nem eredetieskedik, nem kíván mindenáron újítani. Neumann nem a nagy gesztusok embere és a kifejezés erejét nem dobhártyát re- pesztő fortisszimókkal oldja meg. Karmesteri működése lé- nyegretörő. salangmentes művészi eszközükkel akarja elmondani azt, amit lényegesnek talál. Ez a művészi magatartás a nagy Sors-szimfónia megszólaltatásánál kétszeresen helytálló, mert a súlyos, nagy gondolatokat hordozó alkotás magától megszabja a tolmácsolás módját, minden erőszakolt- ság csökkentené a beethovenl megnyilatkozás elemi erejét. HAVAS MÁRTA KULTURÁLIS HÍREK • A szovjet írók hatodik kongresszusát 1976 júniusában tartják inog Moszkvában. • A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola idén novemberben ünnepli 100. születésnapját. A jubileumi ünnepségen részt vesznek a szocialista országok zeneművészeti főiskoláinak a rektorai, valamint Prévaux asszony. Liszt Ferenc dédunokája és Emil Gilelsz. a világhírű szovjet zongoraművész. a főiskola tiszteletbeli tanára. • Lenin-renddel tüntette ki a 60 éves Szergej Szmirnovot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Szmirnov szépirodalmi tevékenységének központi témája a második világháború. A breszti erőd című regényéért 1965-ben Lenin dijat kapott. • * * • Wladimir llorowitz hosz- szabb szünet után ismét a közönség elé lép. A 71 éves, orosz származású amerikai zongora- művész 22 koncertra szóló szerződést írt alá. Az USA nagyvárosaiban tartandó hangversenyekről lemezfelvétel is készül. • e * • Üj Lev Tolsztoj-emlékhe- lyet avattak fel Moszkvában. A kiállított körülbelül 1500 tárgy fele eddig még nem szerepelt a nyilvánosság előtt. • Stanislav Macura, fiatal cseh karmester, a berlini Karaja n karmester-versenyben a harmadik helyen végzett. Ilyen erős nemzetközi mezőnyben ő érte el eddig a legnagyobb sikert fiatal karmestereink közül. • Zdenék P'rikryl, a kitűnő cseh szobrász plasztikáiból, érméiből és rajzaiból rendeztek kiállítást Olomoucban. A művész alkotásaival nagy sikert aratott az elmúlt esztendőkben az NDK-ban. Lengyelországban, Olaszországban. Ausztriában és Franciaországban.
