Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-08 / 237. szám, szerda
A MEZ0GAZDASAG ES ELEIMISZEIIPAR fEIlESZTÉSÉNEK KÉRDÉSÉI IFolytatás a 8. oldalról) Egyszóval: az egész szubvenciós és dotációs politikát és a támogatás nyújtását nagyobb mértékben alá kell rendelni a hatékonysági szempontoknak, s fel kell használni arra, hogy hatékony nyomást gyakoroljon a beruházása költségek, a termelési egységre eső üzemköltségek csökkentésére és a saját források mozgósítására. Habár továbbra is alkalmazzuk a állami dotációs és szubveciós politikát mint a vállalatok különböző gazdasági feltételeinek eszközét, a jövőben súlyt helyezünk mindenekelőtt a növénytermesztés és elsődleges fejlesztésének, valamint az állattenyésztés szakosítás útján való fejlesztésének támogatására. Az irányítás területén alapvető feladat következetsebben egybekapcsolni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar tervszerű irányítási rendszerét. Különösen sürgelővé válik e feladat főként olt, ahol a két ágazat vállalatainak szélesebb körű integrációjára kerül sor. Amint a tapasztalatok mutatják, a két szakasz eddigi eltérő irányítási rendszere volt az egyik olyan tényező, amely gyakran ellentétes érdekeket és megközelítést váltott ki mindkét partner részéről, ami ellenkezett az össztársadalmi érdekekkel. Elvtársak, már nemegyszer mondottuk, hogy a legtökéletesebb rendszer sem biztosítja az irányítás szükséges színvonalát. Feltétlenül emelni kell az irányító munka színvonalát is a mezőgazdaság és az élelmiszerellátás szakaszán, ahol még mindig sok az adminisztráció és a ru- tinmuka a konkrét szervező munka helyett, sok a szorosan vett reszort- és vállalati elképzelés az össztársadalmi érdek érvényesítése helyett, sok a huzavona a már megoldásra érett kérdések elintézésekor. Ami a vállalatokat illeti, a vállalaton belüli irányítás tökéltesítése terén a legkomolyabb kérdés az, hogy a hagyományos területi szervezetről, amelyben az egyes alakulatok a növényi és az állattenyésztési termékek nagy számának termelésével foglalkoztak és gyakran még számos más tevékenységgel is, áttérjünk a szakosított termelési egységek és központok szerinti ágazati szervezetre. Az ágazati irányításnak e haladó módszere eddig csupán a mezőgazdasági vállalatok mintegy 15 százalékában érvényesül. Tapasztalataikat át kell vinni további vállalatokba is, megfelelő formában segítségeit kell nyújtani ebben, beleértve a diszpécserirányítás vezetését és a számítási technika felhasználását is. A járási mezőgazdasági igazgatóságok ma új feltételek között dolgoznak. A mezőgazdasági vállalatok száma lényegesen csökkent. Ez lehetővé teszi, hogy tevékenységükben az általánostól áttérjenek az egyes vállalatok konkrét, differenciált irányítására, tekintetbe véve azok sajátos problémáit és feladatait. Rendkívüli felelősséget viselnek az új gazdasági egységek sokoldalú megszilárdításáért, az összpontosítás és a szakosítás fejlesztésének megszilárdításáért, főként a növénytermesztésben, az állattenyésztésijén, valamint az agrokémiai szolgáltatások fejlesztéséért. Az egyes feladatok teljesítése érdekében kell, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságok szakértői csoportokat létesítsenek. Lényegesen növelni kell a járási mezőgazdasági tanácskozásoknak — a mezőgazdaság továbbfejlesztése kérdései kidolgozásában tanácsadó szerveknek — a szerepét, és az ő segítségükkel kell érvényesíteni a haladó módszereket a széles körű mezőgazda- sági közvéleményben. Ebből a szempontból meg kell javítani összetételüket is, hogy társadalmi súlyukkal és szakmai előfeltételeikkel szavatolják küldetésük teljesítését. Lényegesen megnövekszik a kerületi mezőgazdasági igazgatóságoknak mint az irányítás komplex területi láncszemeinek a szerepe is. Különösen felelősségteljes feladat vár rájuk a szakosítás, főként a növénytermesztés szakosítása koncepciójának kidolgozása, valamint a terv, a beruházási politika és a konkrét irányító tevékenység útján való biztosítása során. A nemzeti bizottságokkal és az élelmiszeripar irányító láncszemeivel együttműködésben biztosítaniuk kell a termelés fejlesztése és szét- helyezése, valamint a fafeldogozó üzemek közötti összhangot is. Az irányítási rendszerben egyre je lentősebb szerep jut a vezérigazgatóságoknak mint az irányítás középső lánc szemeinek. Megkívánjuk tőlük, hogy sokkal kezdeményezőbben érvényesítsék és bevezessék az új technológiákat és a hal-adó munkamódszereket. Na gyobb megértést várunk tőlük a szakosítás és az összpontosítás kezdeményező érvényesítésében is, valamint a mezőgazdasági vállalatokkal való kooperációs és integrációs kapcsolatok fejlesztésében és általában a szorosan vett szakágazati megközelítések leküzdésében. Ami a nemzeti minisztériumokat illeti, sokkal mélyrehatóbban és elvhűbben kell megoldamok a jelenlegi gyakorlat problémáit, nem szabad kitérniük a nehézségek elől, s hatékonyan kell megszervezniük a jóváhagyott határozatok teljesítését és ellenőrzését. Felelősségteljesebben és kezdeményezőbben kell megoldaniuk a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum új szervezeti struktúráinak kialakítását és kölcsönös kapcsolataikat, amint ezt a tudományos-műszaki haladás, valamint a szakosítási és koncentrációs folyamat növekvői érvényesítése megköveteli. Sok- -kal igényesebben kell hozzálátniuk az egyes területek szakosítási célkitűzéseinek a terv útján történő tisztázásához és érvényesítéséhez. A szövetségi minisztériumtól megkí- kívánjuk, hogy elmélyítse koordinációs és egyesítő szerepét a nemzeti minisztériumokkal, és következelesebben biztosítása a párt és az állam egysége« politikájának végrehajtását a mezőgazdaság fejlesztése és a lakosság élelmiszerellátása terén. Ez megköveteli, hogy munkájában nagyobb súlyt helyezzen a termelés és a gazdaságfejlesztés koncepciós célkitűzéseinek megoldására, és a többi részt vevő szervvel együtt megoldja a mezőgazdasági-ipari komplexum fejlesztésének, főleg a tudományos-műszaki fejlesztés nek elvi kérdéseit. Az eddiginél aktívabban kell érvényesíteni a nemzetközi szocialista együttműködést is mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk alapve tő feladatainak megoldása során. A mezőgazdaságunkban végbemenő „ változások megkövetelik a nemzeti bi zottságok szoros együttműködését a mezőgazdasági vállalatokkal és közös eljárásukat mind a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséről való gondoskodás bán, mind az élet- és a munkakörnyezet, valamint a társadalmi élet megjavítása terén. Ennek az együttműködésnek a továbbfejlesztése megkívánja a termelőhelyek széthelyezésének közös megoldását úgy, hogy biztosítva legyen az összhang a lakásprobléma és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások fejlesztésének megoldásával. Együttesen kell megoldani olyan össztársadalmi kérdéseket is, mint amilyen az új mezőgazdasági törvények következetes érvényesítése, a vidék kialakítása, a vízforrások védelme és a mezőgazdasági földalap kihasználása, a mezőgazdasági munkáknál a biztonságról és az egészségről való gondoskodás, továbbá a szövetkezeti tulajdon védelme. Megnövekszenek tehát a nemzeti bizottságok feladatai is a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum további fejlődése során. VI. A párt feladatai a mezőgazdaság ás az élelmiszeripar további fejlesztésében. | szí 1975. X. 8. Elvtársak, a mezőgazdaság előtt álló feladatok valóban forradalmi jellegűek. Olyan feltételek között oldjuk meg őket, amelyek összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek annál az időszaknál, amelyben az első lépéseket tettük a szövetkezeti nagyüzemi termelés útján. De éppúgy, mint akkor, ma is feltétlenül szívós politikai küzdelmet kell vívnunk teljesítésükért, le kell küzdenünk a konzervatív nézeteket és elképzeléseket, s néha az önelégültség megnyilvánulásait is, utat kell törnünk az újnak, meg kell számára nyernünk a dolgozók széles rétegeit. Mindez megköveteli a párt' vezető és ellenőrző szerepének további erősítését, a szervező-, a káder- és a tömegpolitikai munka hatékonyságának növelését, a kommunisták, főként a vezető dolgozók aktivitását és párto9 , eljárását* A nagy munka tapasztalatai, amelyeket a Központi Bizottság vezetésével a kerületi és a járási bizottságok, a párt- szervezetek és a kommunisták végeztek a mezőgazdaság fejlesztéséért az ötödik ötéves tervben, jó alapot szolgáltatnak az új feladatok teljesítéséhez. Megtanultuk, hogy a pártmunkát jobban összekapcsoljuk a mezőgazdaság tervfeladatainak biztosításával, konkrétabban megszervezzük a tartalékok feltárásáért vívott küzdelmet, jobban kibontakoztassuk az emberek kezdeményezését és elterjesszük a haladó tapasztalatokat. Megjavult a mezőgazdasági aktíva tevékenysége, megnövekedett szerepe a mezőgazdasági politika érvényesítése során a kerületekben és a járásokban. Pozitívan kell értékelni a mezőgazdasági bizottságok rendszeres munkáját is. A novemberi plénum következtetéseinek megvilágításában azonban látni kell a pártmunka színvonalában, a párt befolyása hatékonyságában az egyes szakaszokon levő jelentős különbségeket is. Még mindig találkozunk olyan esetekkel, amikor a fogyatékosságokat ahelyett, hogy helyrehoznák, csupán regisztrálják. A pártszervek és a kommunisták nem lépnek fel mindenütt megfelelő határozottsággal a rendetlenség és a fogyatékosságok ellen. A mezőgazdaság új fejlődési szakasza kedvezőbb feltételeket teremt a párt vezető szerepének és hatásának érvényesítésére, mivel új, lényegesen nagyobb egységekbe összpontosítja a munkakollektívákat és a kommunistákat, do ugyanakkor lényegesen nagyobb igényeket támaszt a pártmunka színvonalával és tartalmával, formáival és módszereivel szemben is. Az új feladatok valóra váltása a mezőgazdaság szakaszán megköveteli a kommunisták teljes nézetegységének elérését, nemcsak az általános célkitűzéseket illetően, hanem konkrét megvalósításukat illetően is az adott vállalatban, vagy járásban. Megköveteli a csoport- és a helyi szempontok leküzdését és azt, hogy minden feladat megoldását következel esen alárendeljék az össztársadalmi érdeknek. Nyíltan meg kell mondani, hogy az elnökség előterjesztett beszámolójában foglalt következtetések megvalósítása nagy felvilágosító és szervező munkát, szilárd irányítást, egységes és szervezett eljárást igényel. A pártszerveknek és a kommunistáknak a mezőgazdasági dolgozókat mindenekelőtt a belső lehetőségek kihasználására kell lrányítaniok, arra kell vezetniük őket, liogy kérlelhetetlenek legyenek a pazarlás és az elmaradottság megnyilvánulásaival szemben, kialakítsák az igényesség, az alkotó aktivitás légkörét, a munka állandó tökéletesítésének igyekezetét, az átlagosak színvonalát az élenjárók színvonalára emeljék. A párt befolyása növelésének fontos feltétele a mezőgazdaságban és a falvakon a párt szervezeti felépítésének tökéltesítése. A nagy gazdasági egységek kialakítása és a termelési-ágazati irányításra való áttérés megköveteli, hogy a mezőgazdasági és falusi pártszervezetek eddigi felépítését folyamatosan ezekhez a változásokhoz idomítsák. Ezárt az utóbbi időszakban Csehszlo vákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Titkárságának a párt mező- gazdasági és falusi szervezeti felépítése időszerű kérdéseivel kapcsolatos állásfoglalásával összhangban sor kerül pártalapszervezetek megalakítására az efsz ekben és a nagy gazdasági egységekben össz-szövetkezeti bizottságok léteseítésére. A kooperációs csoportosulásokban pártcsoportok dolgoznak a járási pártbizottságok irányításával. Az eddigi tapasztalatok, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Titkársága értékelt, megerősítik, hogy a fejlődési irányzatnak megfelel az üzemi pártszervezetek építésének irányvonala az egységes földművasszövetkezetekben, mivel mélyebben behatolnak a termelési és a gazdasági kérdésekbe, hatékonyabban érvényesíthetik a párt befolyását és ellenőrzési jogát, és kibontakoztathatják a politikai tömeg és kádermunkát. A pártalapszervezetek építőké a szövetkezetekben azonban csak fokozatosan valósítható meg, úgy, ahogy kialakulnak a feltételek mindenekelőtt a tagsági alap létszámában. Semmilyen esetben sem engedhető meg, hogy gyengüljön a párt befolyása, a nemzeti bizottságok tevékenységére és a falvak társadalmi életének kibontakozására. A pártszervezetek struktúrája fejlődésének kérdése igen érzékeny. Ezért gondosan felül kell vizsgálni az újonnan keletkező formákat, nem szabad megengedni az erők szétforgácsolását, a párt alapszervezetei vagy falusi szervezetei akcióképességének gyengülését. A mezőgazdaságban a pártmunka további javulásának döntő feltétele, hogy megerősödjön és javuljon a párt tagsági alapja. A XIV. kongresszus óta ezen a téren is elértünk néhány pozitív eredményt. Az egységes földművesszö- vetkezetekben, az állami gazdaságokban, a gép- és traktorállomásokon, a mezőgazdasági ellátásban és felvásárlásban, valamint a falvakon működő pártalapszervezetek a XIV. kongresz- szustól ez év június 30-ig több mint 40 000 tagjelöltet vettek fel a pártba, ebből húszezer szövetkezeti tagot. Megjavult a szervezetek korbeli összetétele is. A meglevő lehetőségeket azonban távolról sem merítettük ki. Szocialista mezőgazdaságunkban ma több mint 300 000 fiatal, 35 éven aluli dolgozó van, akik áldozatkész kezdeményező 'munkájukkal tanúsítják pozitív kapcsolatukat a párt politikájához. A mezőgazdaság további fellendülésének távlatai a falusi fiatal nemzedéket megnyerik a párt politikájának. Ezért döntően fontos, hogy e kedvező feltételeket helyesen tudjuk kihasználni. A járási bizottságoknak konkrétabban kell irányítaniuk e folyamatot, segítséget kell nyújtaniuk főként a gyenge szervezeteknek, az ifjúmunkások mellett rendkívüli gondoskodást kell szentelnünk a fiatal technikusok felvételének a párltagjelöltek sorába, mivel a jövő vezető dolgozók kiválasztásának alapját képezik majd. Nagy gondot kell fordítani a nők felvételére is. Ezen a téren felelős küldetése van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek is. A pártpolitika és a párt vezető szerepe biztosításának szempontjából kulcsfontosságú a kádermunka. A szocialista mezőgazdaság építésének 25 éve folyamán a párt vezetésével fel- növekedett a hűséges és hozzáértő vezető dolgozóknak, a termelés szervezőinek nemzedéke. A nagy szakosított vállalatok irányításával, a műszaki fejlesztés konkrét elsajátításával, a mai mezőgazdasági ökonómia elsajátításával szemben támasztott gyorsan növekvő követelmények igényes feladatok elé állítanak bennünket. A gyakorlat szemléltetően mutatja, hogy az egyes vállalatok vagy szakaszok lemaradásának oka gyakran éppen a vezető dolgozók lemaradásában rejlik. Következetesen bíráló igényességet kell érvényesíteni az irányító káderekkel szemben, éo nagy gondot kell fordítani a kádertartalékok felkészítésére. A tömegpolitikai munka fejlesztésében is új formákat és módszereket kell keresni. Arról van szó, hogy valamennyi mezőgazdasági dolgozó helyesen megértse ezen ágazat igényes feladit..it, hogy az önellátás gondolata a fejlődés reális mozgatóerejévé váljék. Politikai munkánk állandó feladata, hogy a szövetkezeti parasztok legszélesebb rétegeiben az állami gazdaságok és más mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak körében szüntelenül elmélyítsük a szocialista öntudatot, az élelmiszerellátás biztosításáért a társadalommal szemben viselt felelősség tudatát. A tömegpolitikai munkában jelentős feladat hárul a Nemzeti Front szervezeteire is. Mindenekelőtt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak, a Szövetkezeti Mozgalomnak, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének és a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek kell fokoznia munkáját, az eddiginél erőteljesebben kell hozzájárulnia a szocialista munkaverseny kibontakozásához, az anyagi és az erkölcsi ösztönzők és a munkakezdeményezés fejlesztésének helyes egybekapcsolásához, törekednie kell a dolgozók irányításban való részvételének növelésére. Nagyobb gondot kell fordítani a komplex racionalizációs brigádok, a szocialista munkabrigádok megalakítására, a tudományos-műszaki ismereteknek a termelésbe való bevezetésére, de a munkafeltételek megjavításáról való gondoskodásra is. A szocialista munkaverseny fejlesz tésében most a fő feladat: támogatni azoknak a munkakollektíváknak a kezdeményezését, amelyek kötelezettségvállalásaikkal válaszolnak Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehsz’ovák Szocialista Köztársaság kormányának, a Szakszervezetek Központi Tanácsának és a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának felhívására. El kell mennünk minden egyes dolgozóhoz, fel kell keresnünk minden kollektívát, meg kell ismertetni velük a feladatokat, meg kell tanácskozni velük, mit tehetnek, hogy a legnagyobb mértékben hozzájáruljanak a kitűzött célok teljesítéséhez. Elvtársak, beszámolóm végéhez közeledem, h feladatok, amelyek szocialista mező- gazdasági nagyüzemi termelésünk elölt állnak, igényesek és bonyolultak. Igényességük a céloK nagyságából következik, amelyeket népünk életszínvonala emelésében, szocialista társadalmunk további fejlesztésében tűzünk magunk elé. Bonyolultságuk abban rejlik, hogy mezőgazdaságunk dinamikus átalakulások szakaszán megy át a termelésben, a társadalmi kapcsolatokban és a ftnu életében is. Ugyanakkor azonban a tudemányos- műszaki haladás és a szocialista nagyüzemi termelés előnyt: érvényesítésének kölcsönhatásából, a szocirVistm iparral folytatott együttműküe.rfs elmélyítéséből, a szövetkezeti parasztok, a mezőgazdasági és az élelmiszeripari dolgozók kezdeményesésének és öntudatosságának növeléséből a mezőgazdaság fellendülésének új forrásai és lehetőségei fakadnak, amc’yek reálissá teszik azokat a következtetéseket, amelyek még néhány évvel ezelőtt megvalósíthatatlanoknak tűntek. Számos feladat halaszthatatlan jellegű. Ezek teljesítését a szó szoros értelmében már ma meg kell kezdeni. Főként minden erőnket latba kell vetnünk, minden nélkülözhetetlen eszközt összpontosítanunk kell, hogy megoldjuk az idei év és a jövő év problémáit. Számos további feladat, amelyeket a beszámoló tartalmaz, hosszú távú. Fokozatosan kell őket valóra váltani, gondoskodni kell arról, hogy minden /Folytatás a 10. oldalon)
