Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-31 / 257. szám, péntek

FESZÜLTSÉG LUANDÁBAN

Moszkva — Két héttel az angolai függetlenség kikiáltásának ünnepélyes pillanta előtt Luanda, az ország fővárosa feszültségben él. Az imperialisták és a helyi reakció manővereire fokozott ellenállásai, a forradalmi éberség erősítésével ad választ a nép.

Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) áftal meghirdetett általános mozgósítás tanúsítja a helyzet komolyságát. Amilyen mértékben közeledik a függetlenség kikiáltásának dátuma, az ellenséges erők úgy fokozzák elkeseredett kísérleteiket, hogy minél nagyobb területei szakítsanak ki Angola földjéből. A reakciós erők, amelyek gyakorlatilag semmilyen részt nem vettek a nemzeti felszabadító harcból, most nyílt hadműveleteket folytatnak az MPLA és hadserege ellen. Teljes joggal elmondható, hogy nem polgárháború dúl Angolában, hanem valódi intervenció a nép ellen.

Zaire területéről az FNLA fegyverrel, hadianyaggal és szállítóeszközökkel ellátott zsoldos osztagait küldik Angolába, hogy hadműveleteket folytassanak az MPLA ellen.

A déli tartományokban a Dél-afrikai Köztársaság csapatai és a Pide egykori portugál titkos rendőrség ügynökeiből verbuválódott alakulatok, valamint a spanyolországi központból irányított úgynevezett „forradalmi felszabadító hadsereg“ az ELP egységei hadakoznak szoros együttműködésben a másik angolai szakadár szervezettel, az UNITÁ-val.

E napokban súlyos harcok zajlanak Angolában valamennyi fronton. A moszkvai Pravda tudósítója hangsúlyozza: „Az angolai nép többsége az MPLA- bán látfa akaratának egyedüli kifelezését, tőle várja a független, szabad üj Angola felépítését“.

Juan Carlos kész a hatalom átvételére

Madrid, — Franco spanyol államfő állapota orvosainak véleménye szerint továbbra is rendkívül súlyos, bár az utóbbi napokban lényeges változás nem következett be.

E hírekkel egyidőben Juan Curlos herceg, Franco kijelölt

utódja környezetében közölték, hogy híresztelések ellenére a herceg mindeddig nem kapott felkérést a hatalom ideiglenes átvételére, bár erre — mint hozzáfűzték — bármikor kész, ha átmeneti időre is.

Véres éjszaka Londonban

London — Szerdán késő este London előkelő Mayfair negyedeljen újabb bomba robbant fel. Immár a tizedik két hónap óta a fővárosban és környékén. Ezúttal a merénylet csak sebesüléseket okozott. A közép-európai idő szerint fél tizenegy tájban bekövetkezett robbantás után tizennyolc sérültet szállítottak kórházba. Az egyik sebesült állapota súlyos.

A nagy robbanőerejű pokolgépet egy drága olasz étterem előtt helyezték el. A közelében áll a londoni Hilton szálló, ahol ezekben az órákban éppen a Scotland Yard nyomozói rendezték évi bankettjüket. Sok detektív szmokingban rohant a romokkal, üvegcserepekkel borított, füstölgő hetyszínre, ahol vérző emberek támolyogtak.

A nyomozók szerint a tettesek az IRA úgynevezett ideiglenes szárnyának soraiból kerültek ki.

Észak-Írországnak azonban a londoninál is véresebb éjszakája volt. Az IRA „ideiglenesei“ mintegy adott jelre a tartomány kilenc különböző pontján egyszerre megrohanták politikai ellenlábasaikat, a republikánus mozgalom baloldali, marxista szárnyát, a „hivatalos“ IRA-val párhuzamosan működő, úgynevezett republikánus klubok aktivistáit. A „provok“ egy nyilatkozatban felelősséget is vállaltak a cselekményekért. Két ember életét vesztette, féltucat megsebesült.

Érdeklődnek a kubai piac iránt

Havanna — Az Egyesült Államok és Kuba jövendőbeli kereskedelmi kapcsolatának lehetőségeiről készült tanulmány Washingtonban, amelyből a panamai „Diario las Americas" bő részleteket közöl.

A lap leszögezi, liogy mind Kuba, mind az USA számára több szempontból előnyös és gyakorlatilag hasznos lenne a

15 évvel azelőtt megszakadt kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok felújítása. Természetesen arról szó sem lehet

— írja a panamai lap — hogy a forradalom előtti, évi egy- milliárd dolláros árucsereforgalom visszaálljon, hiszen Kuba már biztos partnerekre és piacra talált a szocialista országokban.

A 76 oldalas tanulmány szerint az USA érdekelve lenne abban, hogy cukrot, nikkelt, dohányt, délig yümölosöt vásároljon a szigetországtól.

Ford te'rálja a demokratákat

Los Angeles — Ford amerikai elnök — a Republikánus Párt választási alapját gyara- pítandó — szerdán Washingtonból Kaliforniába utazott, s itt több vacsorán és gyűlésen vesz részt. Szerdán este Los Angelesben mondott beszédében élesen támadta a demokrata többségű törvényhozást, amiért az többet költ „szociális kísérletekre“, mint „annak az életbevágó ténynek a biztosítására. hogy katonai erőnk ne szoruljon a második helyre senki mögött“.

A vacsorán nem jelent meg Reagan kaliforniai kormányzó, akinek eredetileg a házigazda tisztét keltett volna betöltenie.

Intenzív diplomáciai tárgyalásofr

Kié lesz Spanyol-Szahara

Madrid, FA Aiun, Marrakech — Megkezdték a spanyol polgári lakosság hazaszállítását Spa nyol-Szahara fővárosából. El Aiunból. Közben Madridban a terület dekolonializálásában érintett mind a négy fél — Marokkó, Mauritánia, Algéria és Spanyolország — képviselői intenzív diplomáciai tárgyaláso kát folytatnak.

A spanyol fővárosba utazott s azonnal tárgyalóasztalhoz ült a madridi kormány külügyminiszterével és miniszterelnökével Mohammed Benahmed Ab delghani algériai belügyminiszter. Abdelgliani — értesülések szerint — Bumedien államfő üzenetét hozta magával a spanyol kormány illetékeseinek. Üzenetében az algériai államfő kormányának azt az álláspontját erősíti meg, hogy a nyugat szaharai terület jövőjéről az ott élő lakosság népszavazásával kell kimondani a döntő szót. Az algériai belügyminiszter megérkezésekor mindenesetre leszögezte, hogy madridi látogatását nem tekinti alkalomnak a másik két nyugat-afrikai ország — Marokkó és Mauritánia — képviselőivel való kapcsolat felvételére, jóllehet mindkét ország külügyminisztere jelenleg ugyanarról a kérdésről tanácskozik Madridban. Hírek szerint Marokkó és Mauritánia máris megállapodásra Jutott Nyugat-Szahara területének felosztásáról.

Spanyol hivatalos források közlése szerint a nyugat-afrikai gyarmat területén tartózkodó spanyol polgári személyzet nagyrésze a legrövidebb időn belül elhagyja Spanyol-Szahara területét, s ezt követően egy második szakaszban — melynek pontos ideje egyelőre bizonytalan — kivonják a gyarmatról az összes polgári és katonai alkalmazottat is. A jelentések szerint a kivonulás kezdetét El Aiunben semmiféle incidens nem kísérte, s az egy nappal korábban bevezetett estétől reggelig tartó kijárási tilalom idején sem volt semmiféle rendzavarás.

A diplomáciai lépésekkel egyidőben tovább növekszik a marokkói határon gyülekező, 350 ezer főre tervezett „békés menet“ részvevőinek létszáma. Ahmed Tatbi Benhima marokkói tájékoztatási miniszter Marra kechben bejelentette, hogy a menet november 4. és 6. között átlépi a határt, tekintet nélkül arra, hogy megoldódik e addig a Spanyolország és Marokkó közötti probléma.

Szadat bátorítja az amerikai üzleti köröket

New York — Anvar Szadat egyiptomi elnök a New York i Waldorf-Astoria szállóban találkozott az amerikai üzleti élet képviselőivel.

Az elnrik elismerte, hogy aggasztja öt Egyiptom gazdasági helyzete. Hozzáfűzte, hibás volt az a korábbi elképzeSCHMIDT KANCELLÁRT FOGADTA MAO CETUNG

Peking — Kínai látogatásának második napján, csütörtökön Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárt egy óra negyven perces beszélgetésen fogadta Mao Cetung, a KKP elnöke. Egy NSZK-szóvivő szerint a felek közel félórán át a német filozófiáról, majd ezt követően aktuális világpolitikai kérdésekről és azok perspektíváiról cseréltek eszmét.

A programba előzetesen be nem iktatott Mao—Schmidt találkozó miatt a kancellár és Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes tárgyalás-sorozatának második fordulóját nem tartották meg. Erre minden bizonnyal pénteken, Schmidt pekingi tartózkodásának utolsó napján kerül sor.

lés, hogy Egyiptom „elkülönülhet“ a nyugati világtól. Most az a feladait — mondotta —, hogy az ország gazdaságát vonzóvá tegyék a beruházások számára. Szadat ezzel kapcsolatban kijelentette, számít az amerikai üzletemberek támogatására. „Szükségünk van a r. Önök segítségére, technológiájára és termelési ismereteire“

— mondotta, majd hozzátette: „Olyan megállapodások elérésére törekszünk, amelyek lehetővé tennék a vérátömlesztést gazdaságunkba“.

Az egyiptomi elnök végezetül hangsúlyozta, Jiogy Kairó a „nyílt kapuk gazdasági politikáját“ kívánja követni, s célja az, hogy bátorítsa é® ösztönözze a külföldi tőkeberuházásokat.

Kommentárunk

1975

X. 31.

M

inél messzebre mennek a kínai vezetők bősz szovjetellenes kirohanásaikban, annál erősebb és tartósabb tünetté válik emlékezetük kihagyása, „feledékenységük“.

Mindenekelőtt arról van szó, hogy az utóbbi években a „nagy kormányos“ és környezete „permanens forradalomra“ serkentve másokat, a valóságban közeledett az .imperializmushoz, és a Szovjetunió ellen fellépve huzamosan „megfeledkezik“ azokról a tényekről és eseményekről, amelyek a Kínai Nép- köztársaság fennállásának első éveiben a szovjet—kínai kapcsolatok kibontakozásához fűződtek. Mivel ezeket nem lehet egyszerűen letagadni, kitalálták meghamisításuk módját, hogy hamis színben tüntessék fel e kapcsolatokat.

A Csunnanhaj például most semmiképpen sem tud visszaemlékezni arra a nagy gazdasági segítségre, amelyet a Szovjetunió nyújtott a kínai népnek a népgazdaság helyreállítása időszakában, Kína gazdasági potenciáljának növelésében a köztársaság fennállásának első éveiben.

A maoisták szeretnék a kínaiak millióinak emlékezetéből kitörölni az ehhez az időszakhoz fűződő összes tényeket és számadatokat, meggyőzni őket és az egész világot arról, hogy „Kína mindenkor csakis saját erőire támaszkodott.“

Ismert tény, hogy pekingi utasításra számos kínai vállalat- bon különleges „védjegyellenőrzést ‘ tartottak, melynek során a szovjet gépekről és berendezésekről eltávolították a gyárak eredeti védjegyeit, a műszaki dokumentációkból pedig törölték annak említését, hogy a nevezett gépezeteket szovjet vállalatokban gyártották.

Ha visszagondolunk, hogy a Kínai Népköztársaság kikiáltása utáni első évtizedben a Szovjetunió példátlan arányú gépszállítmányokat indított útnak Kínába, akkor el tudjuk képzelni, milyen tömeges nagy erőfeszítést igényelt a pekingi hatótok tényeit kiforgassak, a két állam külpolitikai és katonai kapcsolatainak a terén is jelentkeznek.

A kínai propaganda például most durván megmásítja a japán militarizmus távol-keleti szétzúzásának tényét s azt hangoztatja, — mint például a Zsenmin Zsipao egyik legutóbbi cikkében —, hogy „az agidőt és helyet arra, hogy megemlítse: az 1945-ös mandzsúriai hadműveletek során a szovjet csapatok megsemmisítő csapást mértek a Kvantung-hadseregre, ami döntő szerepet j átszőtt Észak-Kínának a japán hódítók alóli felszabadításában.

Meg kell jegyeznünk, hogy a kínai honvédelmi ipar és hadsereg létrehozásában és erősítéBetervezett „feledékenység“

(Hogyan hamisítja meg Peking a szovjet—kínai kapcsolatok történetét)

ságok bősz szovjetellen'ességtől sugallt intézkedésének a teljesítése.

Különleges megbízottakat küldtek ki főként abba a 250 ipari létesítménybe, amely a Szovjetunió műszaki segítségével épült, hogy á gépekről és berendezésekről eltüntessék a „Made in USSR“ felírást.

Kegyetlen megtorlásokkal fenyegetőzve követelték annak a minden tartományba megküldött utasításnak a betartását, hogy ne írjanak a Szovjetunió gazdasági segítségéről. Az utasítás arra is vonatkozott, hogy semmiesetre sem szabad említést tenni arról, hogy a Szovjetunióval folytatott együttműködés tette lehetővé például az ország évi öntvénygyártásának

9 millió, acélgyártásának 8,4 millió, szén- és palatermelésének 32 millió tonnára növelését a népi Kína fennállása első évtizedének végén stb., hogy a szovjet szállítások tették lehetővé Kínában számos, teljesen új iparág létrehozását.

Azok a pekingi kísérletek, hogy a szovjet—kínai kapcsolaresszort elsősorban saját erőkre támaszkodva“ verték le, a szovjet hadsereg észak-kínai hadműveleteit pedig másodren- dűeknek, jelentékteleneknek tartja.

Az adott esetben elmondhatjuk, hogy Mao megfeledkezik önmagáról. Annak idején elismerte, hogy a Szovjetunió nélkül, a japán imperializmus leverése nélkül a kínai forradalom nagyon veszélyes helyzetbe került volna: „ ... győzhettünk volna-e ilyen körülmények között? — mondotta, — Természetesen, nem“.

Pekiug hangoztatva a kínai nép előtt, hogy a „Szovjetunió régebben is Kína ellensége volt“, állításának tarthatatlansága miatt kénytelen durván meghamisítani a tényeket.

A kínai sajtó például e napokban azt állítja, hogy „az imperialista japánt Mao elnök nagy stratégiai eszméinek alkalmazásával“ verték le. Szerinte ezek az eszmék „biztosították az északkelet-kínai győzelmet.“ Ugyan^kk^r eevetlen kínai lap és a pekingi rádió sem szánt

sében nyújtott szovjet segítséget most a maoista propaganda úgy állítja be, mint kísérletet „katonai ellenőrzés gyakorlására “, „Kína gyengítésére“, stb.

A maóista vezetők ugyanúgy törekednek arra is, hogy kiforgassák azoknak a szovjet diplomáciai erőfeszítéseknek a lényegét, amelyek arra irányultak, hogy a Kínai Népköztársaság kikiáltását követően a világ küzdőterén erősítsék pozícióit.

A maóista vezetők olyan gondolatoktól „elragadtatva“, hogy a Szovjetunió „igyekszik elszigetelni Kínát a világ küzdőterén“, „körülzárni“, azt a látszatot próbálják kelteni, mintha nem is tudnák, hogy éppen a szovjetország volt az első állam, amely elismerte a Kínai Nép- köztársaságot.

Azt is „elfelejtették“, hogy a Szovjetunió abban az időben számos kezdeményezést tanúsított annak érdekében, hogy elérje, más államok is ismerjék el a népi Kínát, köztük nyugati államok is, hogy mindenkor síkraszállt a Kínai Népköztársaság képviselői ENSZ-részvétele kérdésének igazságos megoldása mellett, stb.

E tények fényében Peking még kijelenti, hogy „Moszkva mindenkor akadályokat gördített Kína nemzetközi akcióinak útjába“ — ez a kijelentés a bírálat fényében buborékként szertefoszlik. Az adott esetben arról van szó, hogy Kína hirtelen változtatott külpolitikai irányvonalán, mellyel olyan célokat követ, amelyek számos ázsiai ország érdekeivel összeegyeztethetetlenek.

Nem a Szovjetunió folytat Kína elszigetelésére irányuló politikát, hanem maga Peking a nemzetközi küzdőtéren követett irányvonalával jut egyre mélyebbre a világ többi részével való megoldatlan ellentéteinek zsákutcájába.

Természetesen, lehet utasításokat adni a szovjet védjegyek megsemmisítésére, el lehet hallgatni és ki lehet forgatni a múlt tényeit, de nem lehet az igazságot kitörölni a nép emlékezetéből, tudatából.

Függetlenül attól, ami Pekingijén történik, hogy elsötétítsék a két ország barátsága és együttműködése napjainak emlékét. a kínai katonai káderek, polgári személyiségek és értelmiségiek stb. körében most népszerű ez a mondás: A levegőég“ hőse az lesz, aki helyre hozza a kapcsolatokat a Szovjetunióval“. „A szovjet ellenesség egyetlen kül és belpolitikai feladat megoldásában sem segített Kínának. Hát akkor mire- való ? ...

Ez pedig sok mindent elárul. K. SZM1RNOV az APN sajtóiroda politikai megfigyelője