Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-26 / 43. szám, Vasarnapi Új Szó
I |i Nem könnyű a szociális gondnok munkája • Tanulságos történetek • Keserű sorsok • Humánum és ügyszeretet • Megfelelő társadalmi feltételek Í vant már jól ismerték a lakótelepen. Garázdálkodott, csavargóit, kerékpárokat lopott, „megbunyózta“ a kisgyerekeket, ha nem adtak neki „koronát“. Rendszerint esténként portyázgatott, cigaretta, gyufa sohasem hiányzott a zsebéből. Magától érthető tehát, hogy számos szülő óva intette gyermekét, ne barátkozzon Ivánnál, hiszen neveletlen, „rossz gyerek", mindenütt felbukkant, ahol „történik valami“. Iván tizennégy éves volt. A szomszédok valameny- nyien emlékeznek rá, valóban jóL nevelt, illemtudó fiú volt. Bár tanulmányi eredményei nem voltak a legkitűnőbbek, rendszeresen látogatta az iskolát, segített édesanyjának a bevásárlásoknál, szőnyeget porolt és tisztelettudóan köszönt az ismerősöknek. A szomszédok, persze sejtették, hogy Ivanéknál, a családi tűzhely körül nincsen minden rendben. Édesanyja koravén arcát gyakorta barázdálták köny- nyek, az apa senkivel sem érintkezett a lakóházban, későn járt haza, sokszor részegen. Ilyenkor Ivanék lakásából ordítozás, veszekedés hangjai szűrődtek ki. Az anya Ivánt és három húgát tragikus körülmények közepette hagyta magukra. Nem volt képes elviselni az élet terhét egy notorikus alkoholista mellett, aki egyébként is különböző botrányokba bonyolódott, elhanyagolta családját, nem törődött vele, vajon felesége honnan szerez pénzt a gyermekek eltartására. Az anya halála után Iván apjával maradt. Fiatalabb testvéreit befogadták a rokonok. Bánatát, hogy felesége öngyilkos lett, italba fojtotta, s már az sem számított, hogy kétes erkölcsű hölgyeket vigyen fel lakására. S Iván mintha nem is létezett volna, apja annyit sem törődött vele, mint annak előtte. Nos, a fiú ilyen környezetben nevelkedett, nem ellenőrizte senki, jár-e iskolába, egyáltalán hová jár, mit csinál, milyen társaságban tölti a« estéket késő éjszakáig. Csakhamar úgy beszéltek a lakótelepen Ivánról, mint „rossz fiúról“. Hasonszőrű barátokra talált, a biztonsági szervek őrjárata autólopási kísérleten érte őket tetten. Az illetékes szervek ekkor javasolták, hogy Ivánt helyezzék el nevelőintézetben, A szociális gondnok, aki meglátogatta Iván édesapját, felmérte a családban uralkodó állapotokat, egyetértett a javaslattal: Ivannak távoznia kell ebből a környezetből, amíg nem késő ... ellátogatott az iskolába, beszélt a lányok osztályfőnökével, majd édesanyjukkal, aki ígéretet tett: nem fordul többé elő, hogy lányai éjszaka csavarogjanak. Persze, a szociális gondnok nem elégedett meg az ígérettel. Ismételten meglátogatta a családot és megbizonyosodott róla, hogy a lányok tovább folytatják a csavargást, sőt lopnak, veszélyeztetik környezetüket. A szóban forgó látogatásra egy vasárnapi reggel került sor. A gondnok csupán a kisírt szemű édesanyát lelte odahaza, a lányok egész éjszaka távol voltak... A lakásban minden fejtetőn állt. Üvegcserepek, törött székek — akár egy rugby- mérkőzés után. És ekkor az anya a szociális gondnok előtt kinyitotta a szívét. Elmondotta, mennyire nehéz az élete, hiszen férje súlyos alkoholista. Eddig titkolta mindezt a szomszédai, munkatársai és a szociális gondnok előtt is. A részeg apa azonban hazatérve tör-zúz, verekedik, a lányok menekülnek előle és csak akkor térnek haza, ha ismét kijózanodott, ha ismét „jó apuka“; bocsánatot kér és ígéreteket tesz: ez többé nem fordul elő. Tény azonban, hogy bocsánatkérései és ígéretei ellenére immár néhány éve tart ez az állapot. Ebben a helyzetben leghatásosabb módszernek az elvonókúra mutatkozik. A szociális gondnok feladata, hogy ügyeljen a rendezetlen családi élet fokozatos megjavítására, eltávolítsa az eredendő okot, amely nyilvánvalóan az említett Irenát és Zuzkát elindítja felfelé a lejtőn. Annak ellenére, hogy még nem késő, a szociális gondnok már szemmel tartja, a családot, felügyel, amíg a „dolgok“ nem futnak rendes kerékvágásba. Feri tizenhét esztendős ipari tanuló korában töltötte büntetését lopásokért és lopott tárgyak megőrzéséért. Itt, a börtönben látogatta meg őt a szociális gondnok, hogy tanácsot adjon neki: hogyan kezdjen új életet. Tény, hogy a fiatal ember ineg- csömörlött a börtönben, nem óhajtott visszatérni ismerősei közé. Hiszen aligha tudott volna régi barátai szemébe nézni, úgy érezte megbélyegezte magát ... A szociális gondnokkal folytatott eszmecsere meghozta gyümölcsét. Hiszen Feri alapjában véve nem volt rossz fiú, a bűnözéshez rosszul megválasztott baráti köre vezette el. Az egész valahogyan így kezdődött: ártatlan viccek, duhajkodás, kisebb- nagyobb lopások, betörések — és a lejtőn nem volt megállási... Szülei idősebb emberek voltak, nem tudták figyelemmel kísérni a fiú útjait, nem törődtek vele, ha későn tért haza. Büntetése letöltése után Feri önszántából kereste fel a szociális gondnokot. Az megfelelő állást keresett számára. És azóta is gyakran találkoznak. Elbeszélgetnek Feri munkájáról, életéről, terveiről. Mert Ferinek valós tervei vannak. Elhatározta, hogy középiskolában folytatja tanulmányait. Mi sem természetesebb, hogy a szociális gondnok segített Ferinek, kerüljön be az iskolába. Viszont nincs rajta csodálkozni való, hogy ez a fiú jelesre vizsgázott a felvételin! ... Kár lenne ezzel a „csattanóval“ lezárni az esetet. Valószínű ugyanis, hogy Feri a szociális gondnok beavatkozása híján visszatér a régi társasághoz. Nem titok, hogy a büntetését letöltő fiatalember gyakran visszaeső bűnözővé válik, könnyű megélhetést keres, munka nélkül tengeti életét. Tagadhatatlan, hogy a Feriékhez hasonló esetek gyakorta végződnek komoly bűncselekménnyel. íme egy újabb bizonyítéka annak, mennyire fontos a szociális gondnok munkája! Siestak Jozef egyetlenke, a család kedvence volt. Bár édesapja nagyon elfoglalt ember, anyja valamennyi kívánságát teljesítette. Jozefra azonban panaszkodtak a tanítói, a szomszédok, a rokonok, akikkel szemben fölényesen és szemtelenül viselkedett. Osztálytársai javíthatatlan verekedőnek és egoistának ismerték. Kiverte a szomszédok ablakait, odahaza mindent tönkretett, amit csak lehetett, kínozta az állatokat stb. Jozef édesanyja azonban nem engedett egyetlen fiacskájára rossz szót mondani^, védelmezője, „ügyvédje“ volt. Sőt, az „édesanya“ akkor is védelmébe vette fiát, amikor az védtelen, idős embert támadott meg a parkban és elinalt aktatáskájával. Ekkor kezdte meg látotogatásait a Siestak családban a szociális gondnok. Igyekezete arra irányult, hogy a helytelen nevelésből eredő rossz és ferde hajlamokat kiiktassa Jozef életébőL Tegyük hozzá, hogy küldetése sikerrel járt! ... Végezetül elmondhatjuk, hogy viszonylag sok gyermeket nevelnek szüleik helytelenül. Előfordul természetesen, hogy a szülő tanácstalanná válik, hiszen a nevelés művészet, a pedagógia tudományát tanulni kell. Ugyanakkor tagadhatatlan, ha az úgynevezett nehezen nevelhető gyermeket fiatal korában elhanyagoljuk, később nehéz helyrehozni az elkövetett hibákat. Hazánkban az elmúlt időszakban bizonyos mértékben emelkedett az ifjúkorúak bűnözési aránya. Ennek a ténynek tulajdonítható, hogy számos intézkedés, rendelet született, amelyek ezt a kedvezőtlen tendenciát megállítani hivatottak. Az említett intézkedések közé tartozik a szociális gondnokok „intézményének“ kialakítása is, akik a múlt év nyarától működnek a járási nemzeti bizottságok mellett. Kétségtelen, hogy a példák egész sorát említhetnénk, amikor a szociális gondnokok idejében közbeléptek, segítséget nyújtottak a tanácstalan szülőknek, gyermekeknek. Munkájuk valóban széles körű és társadalmi szempontból rendkívül hasznos. A koordinátor szerepét vállalják család, iskola és egyéb nevelő intézetek között, rendelkezésükre áll minden szükséges tájékoztatás, amely a lejtőre került fiatalkorúakra vonatkozik. Több ízben előfordul, hogy maguk a szülők keresik fel a szociális gondnokot. Ám a szociális gondnok nem elégszik meg látszateredménnyel. Figyelemmel kíséri a gondjaira bízott fiatalokat, „az ügyek lezárása után“ is gyakori vendég az iskolában, a családban. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy ezek az önfeláldozó emberek apjukká, édesanyjukká válnak a családjaikból kivetett gyermekeknek, szerető gondoskodásukkal megnyerik bizalmukat, ugyanakkor a szülőket törvényes úton bírják rá, hogy tudatosítsák' felelősségüket, amelyet gyermekeikért vállaltak. A szociális gondnok munkaideje valóban változatos, aligha szorítható szokványos keretekbe. Hiszen a látogatások időpontja rendszerint szombat, vasárnap. És nem sajnálják estéiket, mert amit tesznek azt a jövő nemzedékéért teszik, annak a társadalomnak a szolgálatában állanak, amely a szocialista humanizmust tűzte zászlajára. M. PANüSKOVA Éva egy elvált asszony legidősebb lánya. Valóban csinos lánynak tartják, az ipari középiskola első osztályába jár, kitüntetett tanuló volt. Édesapja kedvence volt, aki minden igényét kielégítette, drága ajándékokat vásárolt neki. Miután Éva édesapja elvált, második feleségével egy távoli városba költözött, nem levelezett, sőt nem is látogatta elhagyott családját, csupán gyermekeltartási kötelezettségének tett eleget. Annak ellenére, hogy az édesanyja dolgozott, bizony kevesebbre tellett, mint annak előtte. Évától távol állt, amit szerénységnek szoktak nevezni, állandóan pénzért gyötörte édesanyját, a legdrágább csizmákra, báli ruhákra, kabátokra volt szüksége. Meggyűlölte édesanyját, amiért elvált, szemére vetette, hogy nem volt jó feleség... nem riadt vissza attól sem, hogy kezet emeljen rá. Úgy is mondhatnánk, hogy Éva teljesen megváltozott ... Rosszul tanult, megszakította kapcsolatait korábbi barátnőivel, iskolatársaival, gyakran hiányzott. Idősebb férfiak barátságát kereste, kávéházakban szórakozott velük és előfordult, hogy a reggel vetette haza. Egy alkalommal erős idegcsillapítókat vett be, csupán az orvosok gyors beavatkozása mentette meg az életnek. Éva édesanyja tanácstalanná vált, a szociális gondnokhoz folyamodott. És tegyük hozzá: jó helyre folyamodott tanácsért! Kiderült, hogy a különben egészséges kislányban a viselkedés helyes normáinak súlyos megsértésére került sor. A szociális gondnok intézkedett. Éva szakavatott ideggyógyász felügyelete alá került. S hogy elindulhasson „felfelé a lejtőn“ arról ma három ember is gondoskodik: az orvos, az édesanya és nem utolsósorban a szociális gondnok. Irenát és testvérét Zúzát az egyik este kétes társaságban lelték a biztonsági szervek dolgozói. Csavargásaik, iskolakerüléseik végül is a szociális gondnok asztalára kerültek. Nos, a szociális gondnok' a busz megállt. Állt, áll- jTA dogált, nem tudtuk, vajon miárt? Ami a „legfelhá- borítóbb“ volt, hogy ez a bizonyos busz éppen Hraničná nad Hornádom egyik megállóján rostokolt és a kalauz is „elveszett“ belőle. Az utas persze, aki érvényes menetjeggyel rendelkezik, joggal berzenkedik, ha a busz nem tartja be menetrendjét. ■ Pontosabban: joggal merül jel benne a kérdés, miért szállt ki a kalauz éppen a kocsma előtt? Több irányú és szintű, álláspont alakult ki. A kalauz nyilván „beugrott egy félre! ...“ Továbbá: „A kalauz notorikus sörivó és éppen most csapolnak!" Később megérkezett a kalauz. Mrázko László személyében, a 000 41-es járaton. Kenyér, tej a kezében. Változnak a reakciók: „Elintézhetné a bevásárlásait munkaidő után is!“ Egy másik: „Most támadj! gusztusa tejre!" Nem, az utazó közönség „diagnózisam ebben az esetben végképp téves volt. Mert Mrázko László nem a saját pénzén vásárolt be. Egy rokkant embert kímélt meg felesleges utazástól, leugrott, hogy a megállón megvásárolja számára a szükséges élelmiszert. Ha nem tette volna, a rokkant bácst kénytelen megvárni a következő járatot. Csupán azért, hogy hazai megbízatásainak eleget tegyen, hogy családja számára elvigye a tejet, kenyeret. Megkérdeztük Mrázko Lászlót: vajon ez a szolgáltatás beletartozik-e szolgálati kötelességeibe? A válasz egészen egyértelmű volt: „Nem.“ A folytatás viszont annál meglepőbb: „Ez emberi kötelességeim közé tartozik, még akkor is, ha három percet késik miatta a buszt1' És tulajdonképpen az előbb rossz kifejezést használtunk. Mert nincs ebben semmi meglepő. Az eset, hogy ily „csekélységért“ késik a busz, Ai- szóposz meséinek tanulságait juttatja eszünkbe. Az egyik így szól: „A mese azt mutatja, hogy akik a jó sorsban nem pártfogolják barátaikat, azoknak a balszerencsében nem lesznek megbízható barátaik.“ Jó tudni, hogy szocialista társadalmi rendünkben az emberek Ismeretlenül is barátaik, elvtársaik, készséges segítőtársaik egymásnak. (balogh)
