Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-12 / 41. szám, Vasarnapi Új Szó
Korunk kttvetehKiive: a rendszeres müveUdSs Az iskolafejlesztés iránya Az iskolák hívó szavára több mint egymillió tanuló Indult ez év szeptemberében Szlovákiában az első és a második ciklusú iskolákba. Közülük a tavalyihoz hasonlóan közel százezer tanuló tanul a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Azaz nem „hasonlóan“, hiszen minden év továbblépést jelent. A tavalyi elsős ma már másodikos, a tavaly még alapiskolás az idén már középiskolás. Minden új év, minden ú) hónap, nap többet és többet kíván. Az egyre „gyorsuló idővel való verseny“ korunk egyik jellemző vonása, s ez természetesen rányomja bélyegét az 1975/76-os iskolai évre is, mely oktatásügyünk korszerűsítésének az éve. Ez a pedagógusoktól s rajtuk keresztül az egész társadalomtól néhány fogalom pontosabb körülhatárolását, illetve újraértelmezését követeli meg, bizonyos kérdésekben pedig szemléleti változást igényel. Az iskola egyik legjelentősebb feladata továbbra is az értelmes emberi élet útjának egyengetése. Ezt a sokat hangoztatott társadalmi követelményt lebontani minden helyzetre nyilván nem könnyű. Hiszen csak akkor beszélhetünk szocialista tudatosságról, ha az emberek felismerik gyorsan változó világunk fejlődésének tendenciáit, és mindent elkövetnek ezek minél teljesebb érvényesítése érdekében. Az iskolai oktatás nevelés viszonylatában ez például azt jelenti, hogy tanítványaink tudjanak élni a történelem során felhalmozóit kulturális kincsekkel és anyagi javakkal, tudjanak bánni a technikával, alakuljon ki bennük a szabad idő kulturált eltöltésének igénye. Társadalmunk egyre többet vár a kulturális, illet ve az iskolázottsági szintkülönbségek csökkentése terén is. Az iskolának fokozottan kell szolgálnia a társadalmi osztályok és rétegek, valamint hazánk egyes nemzeti és nemzetiségei kulturális színvonala és iskolázottsági szintje közötti különbségek kiegyenlítődését. A pedagógusoknak ebben az iskolai évben ezért még intenzivebben kell foglalkozniuk a fizikai munkát végző dolgozók gyermekeivel, hogy kibontsák tehetségüket, és ezáltal ne csak nagyobb arányban (alap- és középiskolai szinten ugyanis a számbeli arányt már az elmúlt évben elértük), hanem eredményesebben is tanulhassanak a középiskolákban és a felsőoktatási Intézményekben. Az egyes iskolák között még ugyanis jelentősek a különbségek, az iskolai munka néhol indokolatlanul túl nagy terhet ró a diákokra, és helyenként gondot okoz az oktatás és a nevelés elégtelen hatékonysága is. Ezek és más problémák — a minden kétséget kizáróan történelmi jelentőségű, eredmények mellett — különösen a jövő követelményeinek tükrében látszanak élesen. Az oktatásügy jogosan bírált hibái azonban egy alapjában véve egészséges folyamat — a tudás demokratizálódása, a mindenki számára azonos starthelyzet megteremtése — mellékkörülményeként jelentkeznek. A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű Iskolák negyedszázados fejlődése követte az egész társadalomban végbement fejlődést és eredményeivel számottevő mértékben segítette u szocialista építést. Az újabb, növekvő igények felszínre hozták oktatásügyünk belső ellentmondásait, a fejlődésben jelentkező rendellenességeket, a múltból örökölt, valamint az objektív és szubjektív tényezők miatt meg- nyilvánvaló hibákat. A kritikai elemzés eredményeként előtérbe került az oktatás tartalma korszerűsítésének kérdése. Az iskola ina már ugyanis nem vállalkozhat arra a reménytelen feladatra, hogy több évtizedre elégséges tudásanyagot nyújtson, hanem szilárd alapműveltséggel, a gondolkodási képesség fejlesztésével és az infórmáeiós eszközök használatára neveléssel kell megalapoznia a tervszerű és rendszeres továbbtanulást, illetve a permanens önképzést. Az oktató-nevelő munka rendszerének összhangba hozása a tudomány és a technika haladásával megköveteli a tananyag szelekcióját, h tanítási módszerek fejlesztését, az elméleti ismretek és a gyakorlati készség arányának megállapítását. Csehszlovákia Kommunista Pártja alapvető feladatának tartja az ifjúság nevelésével, az iskolák munkájával szemben támasztott társadalmi igények rendszeres felmérését, az oktatásügyi fejlődésben jelentkező problémák elemzését, a fejlesztés lehetőségeinek valós számbavételét és mindezek alapján az oktatáspolitika keretében a szükséges intézkedések, tervek kidolgozásál. A/. 1975 76 os iskolai év, mint az ötödik ötéves terv utolso é.s íi 6. ötéves terv első éve, valamint a XV. pártkongresszusra való felkészülés időszaka éppen az ilyen intézkedések, a rövid és hossza távú tervek kidolgozásának lesz az éve. A felnottoktrtás * 9 • * •• I m * _ uiiaszuBeteseert Az alábbiakban hadd szóljak csupán egy — aránylag ritkábban tárgyalt — témáról. A dolgozók munka melletti oktatása, iskolai képzése a felszabadulás után bontakozott ki. Az esti iskolák és a levelező tagozatok feladata az ötvenes évek eiején az volt, hogy tanulási lehetőséget teremtsenek azok számára, akik a régi rendszerben nem tanulhattak. A felnőttoktatás ezt a feladatát, a régi rendszer sérelmeit javító szerepét, az ún. korrekciós funkciót, hazánkban lényegében az ötvenes évek végére teljesítette. Ezért a hatvanas években sokan úgy vélték, hogy az esti iskolák és levelező tagozatok betöltötték történelmi küldetésüket és fokozatosan elhalnak. Ezek a nézetek természetesen nem használtak a felnőttoktatás fejlesztésének és valóban ezekben az években csökkent a munka mellett tanulók létszáma. A CSKP KR 1973 júliusi plénumának határozata hangsúlyozta a munka melletti iskolai oktatás jelentőségét, é.s megállapította, hogy a tanulásnak ez a formája a jövőben is a dolgozók művelődésének egyik fontos céljá marad. Hiszen ma is és a jövőben is jelentős lesz azoknak a fiataloknak a száma, akik tanulmányi, szociális, kulturális körülményeik miatt nem fejezik be vagy nem folytathatják tanulmányaikat. Mindig is lesznek olyan fiatalok, akikben csak később alakul ki a továbbtanulási szándék. A mi oktatási rendszerünk nyitott, azaz minden lehetőséget meg kell adnia a később kibontakozó tehetségnek, illetve azoknak, akik számára a továbbtanulás lehetőségei csuk a későbbiekben alakultak ki. A továbbtanulási igény ma a leggyakrabban a munkakörben történt változások, a szakmai előrelépés esetén jelentkezik. A felnőttoktatásnak ma már ugyanis nemcsak „korrekciós funkciója“ van, hanem jelentős a szerepe oktatási rendszerünk nyíltságában, demokratizmusában, a társadalmi mobilitás elősegítésében, s ezáltal a társadalmi osztályok és rétegek, valamint hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek kulturális és iskolázottsági szintje közötti különbségek kiegyenlítésében. Tehát szemléleti változásokra van szükség. Az Ifjúságpolitikai határozatban rögzített törekvések eredményességét igazolja, hogy az utóbbi években megnőtt a felnőttoktatásban résztvevők száma. Az elmúlt iskolai évben Szlovákiában 42 511 felnőtt tanult munka mellett (a gimnáziumokban 1277-en; szakközépiskolákban 29 732-en, és felsőoktatási intézményekben 11 502 en) Ez az 1973-as évhez viszonyítva nyolcszázalékos — tehát jelentős — emelkedést jelent, azonban — elsősorban a középfokon, s ott is a gimnáziumokban — beiskolázási lehetőségeink ennél jóval nagyobbak. Az utóbbi években további lehetőségek nyíltak a teljes középiskolai képzettség megszerzésére a dolgozók egyéves bentlakásos iskolájában és az ún. érettségivel végződő kombinált szakvizsga keretén belül. Ezek az újabb és újabb formák további lehetőséget nyújtanak a termelésben, a közéletben kiemelkedő munkát végző fiatal szakmunkások számára, hogy megfelelő iskolai végzettséggel vezető beosztásba kerülhessenek. Elért eredményeinket persze két szempontból kell értékelnünk: az eddig megtett út. és a jövő követelményei szempontjából. Az eredmények és a jövő igényei egyöntetűen a felnőttoktatás* funkciójának új értelmezésére, és ennek megfelelően további fejlesztésére köteleznek és késztetnek. Szocialista társadalmunk minden lényeges célja közvetve vagy közvetlenül összefügg az oktatással. Az iskola oktató-nevelő tevékenysége lényegében kiterjed az egész lakosságra, s ez a tény döntően meghatározza a jövő nemzedék nevelésének fontosságát. Az oktatás a legfontosabb termelőerő kialakítását szolgálja, azaz az ember képességeinek kibontakozását és fejlesztését, a társadalom osztályszerkezetének formálását, a szocialista társadalmi tudat kialakítását és elmélyítését, a szocialista életforma és magatartás, a tartalmas emberi élet megteremtését segíti elő hathatósan. Pártunk ezért szentel az oktatás-nevelés fejlesztésének a XV. kongresszusa előtti Időszakban oly jelentős figyelmet. Dr. MÖZSI FERENC STRATÉGIA ÉS TAKTIKA 1975 X. 12 i A felmérések azt bizonyítják, hogy a főiskolákra és egyetemekre jelentkező tanulók egy részének hiányos elképzelései vannak jövendő hivatásáról. Vannak olyanok, akiket egyedül csak a diploma érdekel, függetlenül attól, hogy milyen egyetemen szerzik meg. Mások azért jelentkeznek valamilyen egyetemre, mert nem akarnak elválni a középiskolában kialakult baráti társaságtól. Az ilyen választásokat törvényszerűen a kiábrándulás követi, sok esetben az újabb pályaválasztás. Ez viszont anyagi veszteséget jelent a szakemberek kiképzésére nem csekély ösz- szeget fordító államnak. Szergej Batisev, a Szovjetunió Pedagógiai Akadémiájának tagja szerint a hiányos pályaválasztási információk miatt jóval nagyobb veszteség éri a társadalmat, mint amennyiben egy felső- oktatási pályaválasztási tanácsadó intézet létrehozása és fenntartása kerül. A tervszerű gazdálkodás és a központi irányítás területén jelentős tapasztalattal rendelkező szocialista társadalom számára nem • jelent különös nehézséget. hogy összefogja azoknak az intézményeknek a munkáját, melyek már ma is foglalkoznak a kérdés megoldásával. A Pedagógiai Akadémia Pályaválasztási Tudományos Kutató Intézetének munkájába számos egyetem és főiskola bekapcsolódott, a gyakorlatban próbálva ki a felső- oktatási pályaválasztási tanácsadás formáit. Leningrádban például már hagyománnyá vált, hogy a végzős középiskolai hallgatókat elviszik a gyárakba és üzemekbe, ahol úgynevezett „nyitott ajtók napját“ tartanak számukra. A jól képzett szakembereket váró üzemek színes rövidfilmeken mutatják be a termelési folyamatokat, legjobb szakembereiket küldik a középiskolákba előadásokat tartani, kérdés-felelet délutánokat ss^rveznek a tanulóknak üzemük életével kapcsolatban. Céljuk az, hogy a főiskolákra olyan tanulók menjenek, akik hivatásukat tudatosan választják. A tudományos-technikai forradalom az egész világon szükségszerűvé tette a szakemberek oktatási színvonalának emelését. Míg azonban számos országban a szűk körű, ám maximálisan elmélyült szakmai képzésre fordítják a figyelmet, a Szovjetunióban a szorosabban vett alapos szakmai ismereteken kívül széles látókörrel rendelkező szakembereket akarnak nevelni, akik képesek önállóan felmérni a találmányok és újítások jelentőségét, és alkalmasak azok gyors megvalósításának megszervezésére Is. Ez az oka annak, hogy az egyetemi felvételi bizottságok elsősorban nem a felvételiző konkrét ismereteire kíváncsiak, melyet magolással is meg lehet szerezni. hanem elemző készségére, az összefüggések felismerésének képességére. fiz utóbbi években a felsőoktatási intézmények tantervei és oktatási módszerei megváltoztak. A hallgatók a szakmai ismereteken kívül alapos természettudományi, társadalomtudományos és közgazdasági képzést kapnak, növelték a szakmai gyakorlatok idejét Is. Míg az alkotó tevékenység eddig önkéntes alapon a tudományos diákkörökben és tervezőirodákban folyt (amelyekben ugyan minden második hallgató részt vett), addig ma az alkotó tevékenység a tantervek és oktatási programok szerves részét adja. A jelenlegi ötéves terv első négy évében (1971—1974) 3,7 millió hallgatót vettek fel a szovjet felsőoktatási intézményekbe, többet, mint eddig bármely négyéves Időszakban. 1975-ben 33,2 milliárd rubelt fordítottak oktatási és kulturális célokra, vagyis csaknem kétszer annyit, mint honvédelmi célokra. Óriási összeg ez, de a társadalom jólétének zálogát jelenti. A képzettség szintje hosszan ható tényező, hiszen az ember egész tudatos tevékenységét befolyásolja az egyetem elvégzésétől aktív munkáséletének végéig. Ezért kell a felső- oktatási intézményeket nem a ma, hanem a holnap feladatainak megoldására készíteni. V jacseszláv J el jut y in felsőoktatási miniszter szerint ez jelenti a „felsőoktatás stratégiáját“ a Szovjetunióban. A szovjet felsőoktatási intézmények a tudósok prognózisai alapján tervszerűen végzik a szakemberek képzését. (APN) (Kanti Kubíček felvétele)
