Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-07 / 36. szám, Vasarnapi Új Szó
— legyintett Lefler — még ez sem onyíték. Mondd csak, Juro — fordult , hány a Földhöz hasonló bolygó van írben? lek pontos adataink — vont vállat a mert a gyakorlatban millió ide átok! ki a végéti — ugrott fel White. — szempontból nézve a dolgot a bizo- íetne, ha az elkövetkező adások so- lhez valamilyen plusz hír, üzenet, írsulna. — kérdezte valaki. ik, a tizenkettedik, a huszonnegyedik sak a századik adás után. mernék a huszonnegyedikre — je- aliolics. olyan hévvel mondta, hogy később fedett gyanúba. A huszonnegyedik anis valóban bejött a plusz hír. Ka- ujjakkal keverte a felvételeket. Gya- e számára már az első pillantásra sndszerben kódolt számsornak tűnt ib pillanatok alatt valóban egy szám- i'tt ki a képernyőre. Talán még egy nézték, amikor Clark kiadta a paa dekódolóba! ik felengedett egy kicsit, mert ak, hogy Bob majd eljátszik egy da- iolással. Legnagyobb meglepetésükre zonnal jelezte, hogv megfejtette a s aztán óriási hahotát váltott ki. A gyanls ez állt: HALLÓ FRANK BÁ- MEG A GÁZT! netes dühbe gurult. Elvörösödve sziimlaki csúnyán megissza a levét! ermészetesen hevesen védekezett, ragy, Frank? Egyszerűen azért tippel- inegyedik vételre, mert az egyórás logikusan következik a huszonne- linőségi eltérése. Meg aztán, nem is liólokációhoz. Szerintem csak Rex, íri jöhetnek számításba .. zállottként nyomozott a tréfacsináló árosán be kellett látnia, hogy nem dolgok. De hát akkor mit jelent ez arancsot adott Bobnak hogy próbál- íolni más, bonyolultabb kulcsok sze- ban nem jelentkezett, ílt egy óra és a vétel ismét bejött, nőst rövid volt: Bob ezt a szót vil- i képernyőn: FUTURE. Clark hangja sengett, amikor néhány perc múlva em tréfa, ha ez nem a ti művetek, tek szívesek és magyarázzátok logy mi ez!? m tudta teljesen elfogadhatóan meg- fégül Maholios szövegelemzése adott s magyarázatot. ier nyilvánvaló: miért nevezné közü- Is bácsinak Frankot? Hogy jön a a motorjaihoz a „nyomd meg a kifejezés? Az üzenetet tehát szennánk szánták, nem nekünk címezték, i csak véletlenül léptünk bele a vo- telen azonban, hogy az eredeti je- ldről kell származniok Utóvégre tjük föl, hogy az űrben valahol an- ek. Vagyis az adás minden valószí- értelmes lények üzenete, amely « íyul, onnan felfogott töredékek visz- al. ank, nem tréfa ez — bizonygatta ő huszonnegyedik órai vétel aztán tékát hozta az ügy komolyságának, nőst egészen hosszú volt, de órák a lesték a dekódolás eredményét, 3tt megbirkózni a munkával. Rex fantasztikusnak tűnő ötlete ólaié a demodulátorba — tanácsolta stán kővé meredve hallgatták a tisz- íen felcsendülő angol nyelvű üzeneni, figyelem! A Future üdvözli a d üdvözli az első Pollux-expedíció larmlnc évvel az elindulástok után és a fénysebesség 0,999-szemsére ’ megjártuk a Pollux világát. Most •negyünk visszafelé. Hazaviszünk Készüljetek a találkozásra! , Frank bácsil Üdvözletét küldi Ben, égé az üzenetnek.“ jzenet után majdnem mindenki meg ződve. hogy vaskos tréfa áldozatai yan már Bobnak sem hittek. Szing le megszokott filozofikus nyugalomlenül szűrte le a következtetéseket, jitek, mert sérti a hiúságtokat, hogy megelőztek bennünket... 3 napokban aztán szaporodtak az nelyek minden kétséget kizárva a valót. Felhívást kaplak a fékezés is. Clark azonban még mindig habo- c pihenő alkalmával teljesen kibo- t a könnye. minden felesleges volt — suttogta n, de Igor mégis megértette, ránk, talán nem volt felesleges... 5rt nem lennének itt.. na hangja tört rájuk, íok, a vétel igazolását kérik! Mit ;? szedte magát és néhány pillanatnyi i határozottan adta ki a parancsot, hogy megkezdtük a fékezést. ! olút csend borult a klubteremre. >lta — villant át többször is Clark sóhajtott, i lesz a Deltával? > — mosolyodott el szomorúan No- »zairányítják a Naprend szerbe és Jó ónak. f. / ,jatusinszkij, u 7. sz. áruház üzletvezetője búsan üldögélt az irodájában ... Őszintén szólva csak a fantáziadús ember nevezte volna ezt az üzlethelyiségből ellopott kis sarkot irodának. Hóvége, s egyben a negyedév vé ge is volt. A tervteljesítésről és a prémiumokról jobb szót sem ejteni és a központ semmiféle hiánycikk szál Vitását nem ígérte. Sót, a központból azt javasolták Lfatusinszkijnek, hogy segítsenek magukon egyéni kezdeményezéssel. De csak a fantáziadús ember képzelheti el, hogy az egyéni kezdeményezés hozzásegít az elfekvő áruk eladásához. V. Bahnov: állók pedig mennydörgő hangon az egyenlőséget követelték. Hamarosan valamennyien vitatkoztak, az elárusítónőtől kezdve a véletlenül arrajáró öreg anyókáig. Erre aztán az áruház elárusítónői is kilódultak az utcára megtudni, mi is történik tulajdonképpen a qgümölcsös- bódénál. Es Lfatusinszkijnek egyszerre merész, tán az ördög által sugalmazott, érdekes ötlete támadt az egyéni kezdeményezéssel kapcsolatban. A kereskedelemben eltöltött sok-sok év folyamán az üzletvezetőnek alkalma nyílt alaposan megismerni a vevők lélektanát. Elővett tehát egy karL/atusinszkij bement az üzletbe és reménytelenül szomorú tekintetét végighordozta a polcokon. A polcok nagy színes halmokba rakott téli flanellingekkel voltak tele, melyek most, a nyár beálltával ittrekedtek az üzletben. Igen, csak a fantáziadús ember remélhette, hogy ezeket a meleg ingeket ebben a kánikulai hőségben bárki is megvásárolja. Az üzletvezető sóhajtott egy nagyot, visszatért a kuckójába és megállt az ablaknál. Az utca túloldalán a gyümölcsösbódé előtt hosszú sor állt. Banánt mértek. A járókelők, látva a tömeget, megálltak, lábujfhegyre ágaskodva a fejek felett a pultra kémleltek, majd beálltak a sor végére... Ljatusinszkij jrígykedve arra gondolt, hogy ha ő is banánt vagy ananászt árulna, akkor ő is teljesíthetné a tervet. Ám csak fantáziadús ember remélhette, hogy egy iparcikkeket árusító áruházba valaha is déligyümölcsöt szállítanak majd. De hát amikor a prémiumok a levegőben lógnak, akkor az ember képes még csodákban is hinni. Közben pedig a gyümölcsösbódé pultjánál egyre nőtt a sor, s egyre fogyott a banán. Valaki már meg is szólalt: „Elárusító elvtársnő, két kilónál többet egy vevőnek ne adjon!" A tömeg felmordult. Azok, akik közelebb voltak a pulthoz, követelték, hogy a banánt korlátlan mennyiségben vásárolhassák és ötkilós tételekben kezdtek vásárolni. A sor végén tonlapot, és lassan szép betűkkel, egy meglehetősen különös közleményt írt, majd utasítást adott, hogy a legfeltűnőbb helyen függesszék ki az üzlethelyiségben. A kartonlapon röviden és világosan ez állt: „Egy személy csakis egy inget vásárolhat!“ — Ejlia! Hiszen még egy sem kell senkinek sem! - kacarászták az el- árusítónők. — Nem baj, majd fog kelleni! — jegyezte meg sokatmondóan az üzletvezető, majd hozzátette: — De az én aláírásommal eHálott engedély nélkül egynél több inget senkinek se adjanak! Világos? Az elárusítónők vigyorogva vono- gatták a vállukat. Alig negyedóra elteltével megjelent az első vevő Ljatusinszkij irodájában. — Elnézést kérek, üzletvezető elvtárs — kezdte bátortalanul. — Az ingeket, tudja, maguk ... Csak egyet ... De nekem, tudja, nagy a családom ... Egy ing nekünk kevés ... — Safnos, nem tehetek semmit — felelte Ljatusinszkij szárazon, de miután látta, hogy a félénk vevő távozni készül, gyorsan hozzátette: — Hányas ingre lenne szüksége? — Negyvenegyesre — mondta a vevő reménykedve. — De lehet negyvenkettes is. — Jól van, negyvenkettest adunk — mondta kedvesen az üzletvezető. — Hányat parancsol? — Hármat, ha lehet, de lagalább — kettőt... ✓ — fól van, vigyen hármat. — Ljatusinszkij egy cédulára firkantott valamit és átadta az örvendező vevőnek. — Adja át az elárusítónőnek ..» Alig távozott el a félénk vevő, máris bejött az irodába egy testes polgár, akinek szinte az arcára volt írva, hogy kitűnően ismeri a saját jogait és mások kötelességeit. Ez' képtelenség! — mondta nagyhangon már az ajtóban. — Minek alapján korlátozzák az ingek árusítását? — A kapott utasítások alapján -r felelte tömören és eléggé homályosan az üzletvezető. — Miért, mit óhajt? . i — Nekem három ing kell, nem egy! — mondta a vevő, erősen Ljatu- siunszkij szemébe nézve. — No jól van, kivételesen adhatok önnek kettőt... — Hármat! — mondta kitartóan a makacs vevő. — Helyes, adok hármat. De csak kivételesen — hangsúlyozta az üzletvezető és megírta a cédulát. Egy tapasztalt vevő nem is ment az üzletvezető után. Kedvesen rámo- solygott az egyik elárusítónöre, viccekkel szórakoztatta, aztán már vitte is a nagy csomagba gondosan becsomagolt ingeket. Égy másik vevő, miután elolvasta a közleményt, vásárolt egy itbr*, aztán öt perc múlva visszatért és vett még egyet. Amikor harmadszor jött, napszemüveget tett fel, nehogy felismerjék, s így vette meg a harmadik inget. Egy óra leforgása alatt még többször is visszatért, s miután ösz- szevásárolt egy halom inget, nagyon elégedett volt, mivel ilyen könnyen sikerült hirtelen kigondolt tervét vég rehajtania. Két órával később csengett Ljatu sinszkif telefonja. Ljatusinszkij kollé gája, Albomov jelentkezett, a közeli vendéglő üzletvezetője. — Adjisten, szomszéd! — dörmögte Albomov. — Hallom, hogy valami divatos ingeket kaptál. Tegyél el nekem kettőt ... Aztán további ismerősök és ismeretlenek is telefonáltak, akik vala mennyien ugyanazon divatcikk iránt érdeklődtek. Az üzletben pedig már hosszú sor állt. Még a rendőr is, aki azért ment be az üzletbe, hogy a rendre ügyel jen, mindenesetre vásárolt egy divatos inget Ekkor Ljatusinszkij ismét kezdemé nyezett valamit: utasítást adott, hogy csak annak adjanak inget, aki zseb kendőt is vesz. A vevők morogtak, de megvették. Estére kiárusították az összes ingeket. Az elárusítónők is vettek két- két darabot. Még maga Ljatusinszkij is vett egy féltucat meleg inget. Hogyan is állhatta volna meg. hogy ne vegyen, amikor ekkora nagy a keresleti SÁGI TÖTH TIBOR [ordítása Bácskái Béla: Munkába indulók
