Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-07 / 36. szám, Vasarnapi Új Szó
KÖZÖS TERVEZÉS a KGST -TAGÁLLAMOKBAN II. A FELTÉTELEK KIALAKÍTÁSA N. Bautyino és N. Promszkij cikke o Voproszi Ekonomiki 1975/7. számából A közös tervezőtevékenység szorosan összefügg a szocialista tervezési rendszerrel. A szocialista tervezés méreteit, formáit és módszereit a szocialista társadalmasítás foka, a gazdasági törvények alkalmazott rendszere határozza'meg. A közös tervezőtevékenység formáinak és területeinek bővülése feltételezi a tervezési módszerek tökéletesítését, a tervezéssel összefüggő gazdasági szabályozók fokozottabb érvényesítését. Ide tartozik többek között az önálló elszámolás (hozraszcsot) rendszerének érvényesítése a közös tervezőtevékenység olyan területein, mint például a nép- gazdasági tervek koordinációja és a közös tervezés. Az SZKP XXIV. kongresszusának anyaga arra is rámutatott, hogy meg kell erősíteni a gazdasági szabályozók szerepét. „Ezekkel a szabályozókkal — a hozraszcsot, az árak, a nyereség, az anyagi ösztönzés formái stb. — olyan gazdasági feltételeket kell kialakítani, amelyek között a dolgozók sikeres termelési tevékenységet folytathatnak, s amelyek lehetővé teszik a munka eredményeinek értékelését. A szocialista államok nemzetközi gazdasági együttműködésének fejlesztése szükségessé teszi, hogy néhány kérdést, például az önálló elszámolási rendszert, elméleti síkon újból megközelítsünk. Az önálló elszámolás szélesebb horizontjai A tudományos-technikai forradalom kibontakozása, a termelőerők gyors fejlődése szembetűnően sürgetik a termelési koncentráció és centralizáció, valamint a további társadalmasítás folyamatainak gyorsítását. Ilyen feltételek között az önálló elszámolási rendszer is kinövi a termelési alapegységek kereteit, és sokkal magasabb szintre, a társulásokra és a vállalatok tevékenységét irányító ágazati főigazgatóságokra is kiterjed. A szocialista társadalmi termelés egyetlen nagy gyár, egyetlen kollektíva, amely tervszerűen, a termelési önköltségre alapozott munkamegosztásban teremti meg a bővített újratermelés és az életszínvonal emelésének a feltételeit. Az önálló elszámolás a népgazdaság irányításának tervszerű rendszere, s ez a tervező és a gazdasági tevékenység felülről lefelé érvényesülő, átfogó egységében tükröződik vissza. Ez azt Jelenti, hogy az önálló elszámolás elválaszthatatlanul ösz- szefügg a tervvel, s egyetlen terv sem dolgozható ki ós nem teljesíthető, ha nincs önálló elszámolásra épülő tartalma. Ennek az összefüggésnek nagy Jelentősége van mind az egyes országok gazdasági életében, mind pedig az egész szocialista közösség gazdasági együttműködésében, melynek keretében minden állam arra törekszik, hogy megtérüljön a társadalmilag szükséges munkaráfordítás, s hogy haszna legyen az együttműködésből. Egy-egy állam belső és nemzetközi gazdasági tevékenysége dialektikus egységet alkot. A belső gazdasági mechanizmus, s ennek keretében a gazdasági szabályozók tökéletesítése szorosan és közvetlenül összefügg a nemzetközi gazdasági együttműködés mechanizmusának tökéletesítésével. A gazdasági reformokat megvalósító szocialista államok állandóan keresik a társadalmi termelés szervezésének olyan újabb módszereit és formáit, amelyek a hatékonyság növeléséhez vezetnek. Az egyik ilyen irányzat az önálló elszámolás érvényesítése a gazdasági viszonyok sokoldalú rendszerében, a nemzetközi kapcsolatokat Is beleértve. Az érdekeltség összefüggő rendszere A fentiekkel összefüggésben azt is meg kell említeni, hogy az önálló elszámolás elve még nem tükröződik vissza a KGST-tagállamok közös tervezőtevékenységében, s a nép- gazdasági tervek koordinálásának számos területén sem erősödött meg. Ez szorosan összefügg a nemzeti irányítási mechanizmusokban és az önálló eszközeiben tapasztalható nagy különbségekkel. Egy sor szocialista államban, például Magyarországon, az NDK-ban és Lengyelországban a külgazdaság alapvető sajátossága, hogy a hozraszcsot-egységek közvetlenül érdekeltek a külkereskedelmi tevékenységben. A külkereskedelem reális eredménye közvetlenül hat a vállalati gazdálkodásra, a vállalat jövedelmi helyzetének alakulására. A nemzeti termelési költségek és a külkereskedelmi árak összehasonlításának, s ezen az alapon a hozrasz- csot-rendszerű ösztönzésnek nagy jelentősége van. Lehetővé teszi, hogy a külkereskedelmi árak hatást gyakoroljanak a nemzeti termelés hatékonyságára, s ennek eredményeként elmélyítsék az adott állam export- szerkezetének racionalizálását, csökkentsék a termelési költségeket. Az említett államokban jelentős változások történtek az ipari és a külkereskedelmi vállalatok kölcsönös viszonyában is. Ezek a viszonyok szerződésekre épülnek: a szerződésben rögzített feltételek negatív vagy pozitív változásainak pénzügyi következményei vannak. A KGST-tagállamokban azonban nemcsak az irányítási rendszer eltérő, hanem a gazdasági szubjektumok sem rendelkeznek egyenlő szintű tervezési és gazdasági felhatalmazással. Az 1971—1975-ös, valamint az 1976—1980-as népgazdasági tervek egyeztetésének gyakorlata rámutatott annak szükségességére, hogy ki kell egyenlíteni a közös tervezésben részt vevő szubjektumok tervező és gazdasági felhatalmazásának fokát, ki kell szélesíteni a minisztériumok gazdasági jogkörét a KGST-tagállamok gazdasági együttműködése keret ében megvalósított nemzetközi termelési szakosítás és kooperáció kérdéseinek megoldásában. Az önálló elszámolás elveinek kiszélesítése a külkereskedelmi tevékenységre, valamint az ágazati minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek felruházása bizonyos hoz- raszcsot-rendszerű jogokkal, szükségszerűen a szocialista belkereskedelmi állami monopol keretei között valósul meg. A Szovjetunióban önálló elszámolást valósítanak meg a Műszeripari, Automatizálás- és Irányítástechnikai Minisztérium, s több más minisztérium főigazgatóságai; egyes főigazgatóságok gazdasági egységeket képeznek. Az SZKP XXIV. kongresszusának anyaga mégis rámutat, hogy „az irányítás új formáit az egyes ágazatok sajátosságainak megfelelően a gyakorlati tapasztalatok és a tudományos kutatás eredményei alapján kell kiválasztani“, ami azt jelenti, hogy a gazdálkodás új feltételeire való áttérésben nem létezik egyforma megoldás valamennyi ágazati minisztérium számára. A minisztériumok ilyen irányú munkájának alapvető vonása az, hogy a vállalati nyereséglevonások alapján megnövekszik a főigazgatóság hatásköre az anyagi források képzésében, éspedig különböző alapok és tartalékok formájában. Az ilyen alapok fokozottabb mozgósítása és hatékonyabb felhasználása alapján az ágazati szervek anyagi-műszaki segítséget nyújthatnak a vállalatoknak, elősegíthetik azok műszaki fejlesztését stb. A népgazdasági tervek koordinálásának folyamataiéin, melyben most az ágazati minisztériumok is szerepet játszanak, az exportfeladatokat teljesítő új vállalatok építésénél és a régiek felújításánál a finanszírozás forrásainak a kérdését is rendezni kell. A nemzetközi egyezményekben szereplő feladatok gazdasági feltételeinek (az árak, a hitelezés feltételei és forrásai, a preferenciák, szankciók stb.) véleményünk szerint akkor van reális alapja, ha az saját pénzügyi forrásokra támaszkodik. Ez semmi esetre sem csökkenti a felsőbb szervek ellenőrzési funkcióját az ágazati eszközök helyes elosztásában, de azt sem lehet szem elől téveszteni, hogy a minisztérium, mint a nemzetközi együttműködés alapvető szubjektuma, felelősséget visel az Integrációs folyamatokért. Magasabb szintű követelmények Az önálló elszámolás rendszerének kiterjesztése az ágazati irányítás „felső emeleteire" minden tekintetben tökéletesíti az egész ágazati gazdasági rendszert. Ez éppúgy vonatkozik magára a nemzeti önálló elszámolásra (a minisztérium és a hozzá tartozó szervezetek, valamint a szervezetek egymás közötti kapcsolatai) mint azokra a szabályozókra, amelyek a nemzeti határokon túl Is érvényesülnek, s amelyek a hozraszcsot nemzetközi alapelemeit képezik^ Ez elsősorban a termelési szakosításra és kooperációra vonatkozó nemzetközi egyezményük gazdasági tartalmával függ össze, amelyek kidolgozásában és teljesítésében az ágazati minisztérium aktív szerepet játszik. Amint arra az előbbiekben már rőa mutattunk, a nemzetközi együttműködés másik perspektív formája, az ágazatok ós termelési irányzatok közös tervezése is megtette már az első lépéseket. A közös tervezésben az önálló elszámolás elveit teljesebb mértékben kell érvényesíteni, mert az együttműködés is konkrét területekre vonatkozik. Ilyen lehet például a isza- kosltott munkamegosztás valamely termelési ágazatban, közös vŐTfalat építése, közös nemzetközi gazdasági szervezet tevékenységének biztosításai stb. A közös tervezéssel összefüggő feladatok vállalása ilyen esetekben meghaladja a kölcsönös szállításokra vonatkozó általános kötelezettségeket. A közös tervezés követelményeinek megfelelően magasabb fokú egyezményekre van szükség, amelyekben olyan gazdasági eszközök is szerepet játszanak, mint például a valutaárfolyamok, a bel- és külkereskedelmi árak, 8 haszon elosztásának kritériumai stb'. Az egyes államok feladatvállalásai a közös tervezés kereteiben kötelezővé válnak, s azokra a nemzeti tervek megfelelő részei is kitérnek. Az egyes államokban alkalmazott gazdasági szabályozók teljes mértékben érvényesülnek az illető állam részéről vállalt feladatok teljesítésében. A közös tervezés objektuma (példájul egy nemzetközi gazdasági szervezet, közös vállalat stb.) azonban Jogot formálhat az önálló elszámolás további formáinak érvényesítésére Is. A közös egyezmények olyan elemeket is tartalmazhatnak amelyek nem szerepelnek az egyfős államok önálló elszámolási rendszerében, esetleg egyik állam sem alkalmazza azokat. A gazdasági feltételek biztosításánál alkalmazott új formák mindig csak a közös tervezés adott objektumára vonatkoznak, s nincs az együttműködós valamennyi formájára alkalmazható univerzális jellegük. Az önálló elszámolás közös tervezésben való alkalmazásának sikere elsősorban attól függ, hogy mii ven hatékonyan érvényesítik azt az egyes nemzeti rendszerekben. Különösen fontos szerepet játszik az ipari és a külkereskedelmi tevékenység kölcsönös viszonya. Minél hatékonyabb ez a kapcsolat, annál jobban érvényesülnek az önálló elszámolás szabályozói a közös tervezésben, tgy például a kül- és belkereskedelmi árak közvetlen kapcsolata, az ipari termelés ós a külkereskedelem érdekközössége ha nem is közvetlenül, de közvetve okvetlenül kihat a közös tervezés dokumentumainak tartalmára. Ha a partnerek gazdasági jogköre azonos vagy egybeeső, ez megkönnyíti a közös egyezmény tárgyát képező egyezmények előkészítését és teljesítését, szükségtelenné válik a közvetítő felsőbb szervek részvétele, bár azok ellenőrző funkciója továbbra is megmarad. Alá kell húzni, hogy a közös tervezés különböző formáinak elterjedése az élet folyamán felmerült problémák sikeres megoldásától is függ. Ezekhez tartozik jelenleg az önálló elszámolás érvényesítése a külkereskedelem területén, elsősorban az ipar és. a külkereskedelem közötti kapcsolatokban. A közös vállalatokban és a nemzetközi gazdasági szervezetekben érvényesített önálló elszámolás számtalan gazdasági problémát foglal magába: ide tartoznak például a termelési, az értékesítési és a szolgáltatási költségek tervezésének problémái, a termékek és a termelési eszközök árproblémái, a különböző pénzügyi kapcsolatok stb. Az is célszerűnek mutatkozik, hogy a részt vevő államok vállalatirányítási jogkörüknek bizonyos részével felruházzák a nemzetközi gazdasági szervezeteket, hogy azok a koordinációs tevékenység mellett meghatározott tervezési-rendelkezési funkciókat is elláthassanak. A közös tervezés eredményeit megfelelő dokumentumokkal is meg kell erősíteni. Bár a részt vevő államok önkéntesen vállalják kötelezettségeiket, ennek a dokumentumnak a népgazdasági terv erejével kell hatnia. Az ilyen dokumentum természetesen nem képezhet semmilyen nemzetfeletti tervet. A közösen kidolgozott és elfogadott dokumentumok alapjául az érdekelt államok általános egyezménye szolgál, amely meghatározza a közös tervezés tárgyát és célját,- valamint a problémák megoldásának alapvető útjait. Az általános egyezmény magában foglalja azokat a mutatókat, amelyek okvetlenül szükségesek ahhoz, hogy a nép- gazdasági tervekbe is megfelelő intézkedések kerüljenek. A közös tervek teljesítését egész sor sokoldalú és kétoldalú egyezménnyel és szerződéssel kell alátámasztani, s a felek kötelesek arról is gondoskodni, hogy a vállalt feladatok az állami tervekbe kerüljenek. A Komplex Program gyakorlati teljesítése során a szocialista államok népgazdasági tervezési rendszerei fokozatosan közelebb kerülnek egymáshoz, ami a közös tervezőtevékenységre is kedvezően hat. Jelentős lépés volt ebben az irányban az is, hogy az integrációs feladatok a szocialista államok népgazdasági terveiben külön fejezett kaptak. így például a Szovjetunió népgazdasági tervében 1974 óta szerepel az „Intézkedések a KGST-tag államokkal kapcsolatos szocialista gazdasáqi integráció fejlesztésére" című fejezet. A népgazdasági tervek az együttműködés négy fő irányzatát tartalmazzák: vállalatok és létesítmények építése a Szovjetunió területén a KGST- tagállamokkal való együttműködés keretében; vállalatok és létesítmények építése a KGST-tagállamok területén a Szovjetunió részvételével, a termelési szakosítás és kooperáció fejlesztése; tudományos-kutatási munkák a KGST-tagállamok együttműködése alapján. 1975. IX. 7. A Szovjetunió tapasztalatai
