Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó

MAGASABBRA TETTEK A MÉRCÉT A lévai járási spartakiádon dr. Rajmund Sýkora, a TJ Slovan Želiezovce (Zse- lízj elnöke nem kis szemrehányással mondotta: Minket valahogy elkerülnek, pe­dig nálunk is törődnek a testneveléssel és a sporttal, arról nem is beszélve, hogy városunk ősszel ünnepli fennállásának 900. évfordulóját. Akkor megígér­tük a zselízi sportegyesület elnökének, hogy legkésőbb szeptemberben ellátoga tünk hozzájuk. így is történt. Hogy azután őt éppen akkor kötelessége máshová szólította, ezért senkinek sem lehet szemrehányást tenni. Volt alkalmunk bőven a zselízi közéleti és sportfunkcionáriusokkal elbeszélgetni, s a hallottakról arra a megállapításra jutottunk: vannak még lelkes sportbarátok, akik időt és fárad­ságot nem ismerve, a testnevelés nemes ügyét szolgálva végzik munkájukat, umiért minden dicséretet megérdemelnek. ■w^relíz tehát fennállásának 900. év- fordulóját ünnepli, mégpedig október 25-én. Ebből az alka­lomból mintegy háromszáz arra érde­mes személyt hívnak meg, akiknek em­lékérmeket, kitüntetéseket adományoz­nak. A kétnapos műsor eseményekben gazdag lesz, és szóhoz jutnak a sporto­lók is — tájékoztatott bennünket Mi­chal Lipovsk^, a vnb elnöke. Minket azonban elsősorban az érde­kelt, vajon a nemzeti bizottság funk­cionáriusai hogyan viszonyulnak a sporthoz. A legújabb intézkedések ér­telmében ugyanis a jövőben ők lesznek felelősek a tömeges testnevelésért, és a t megszervezetekkel, iskolákkal kar­öltve kell minél több fiatalt és öreget a rendszeres testnevelésnek megnyer­niük. Ez eléggé bonyolult feladat lesz; kérdés, miként sikerül megoldaniuk. — Rendszeresen foglalkoztunk már eddig is a testneveléssel kapcsolatos problémákkal — mondotta a vnb el­nöke —, és természetesen a jövőben is hasonlóan cselekszünk majd. Tisztában vagyunk ugyanis a testnevelés és sport jelentőségével. Sajnos, anyagiakban mi sem bővelkedünk, s bár városunk na­gyon távoli, múltra tekint vissza^ üze­mekben szegény, így a helyi sport­egyesületet hatékonyan csupán az ál­lami birtok támogatja. — Ami a tömegességet illeti, ez tél­időben megoldhatatlan problémát jelen­tett, mivel . az iskola tornatermében alig fértek el a diákok. Ez a fájó kér­dés azonban rövidesen megoldódik, mert az a két terem, amelyeket a HESZ, valamint a ÍZelezobrodské sklo foglalt eddig el, felszabadul, s terme-' szetesen a sportolók veszik birtokuk­ba. így azután nemcsak az aktív ver­senyzők, hanem mások is kivehetik részüket a rendszeres testedzésből, ami hozzájárul a tömeges testnevelés fej lesztéséhez. A 900 esztendős Zselíz sportélete alig néhány évtizedes múltra tekint vissza. Ebben nincs semmi furcsaság, hiszen a vidék sporttevékenysége, mely nem is olyan régen kizárólag a labdarúgásra szorítkozott — sajnos, akad még ma­napság is falu jócskán, ahol csak a futball jelenti a testedzést —, csak az utóbbi években terebélyesedett, indult el a fejlődés útján, növekedett népsze­rűsége. Ebben Zselíz sem képez kivé­telt, ezért tűnik kicsinek a stadion,, a tornaterem, kevésnek a sportolási le­hetőség. Mindez örvendetes jelenség, de ugyanakkor szaporítja a funkcioná­riusok gondjait. Erről beszélgettünk kimerítően Voj­tech Gábrišsal, a Slovan Želiezovce tit­kárával, valamint Milan Stankovičcsal, a politikai nevelőbizottság elnökével. Mindketten megegyeztek abban, hogy panaszra ugyan nincs ok, de nem ár tana, ha az anyagi támogatás jelentő­sebb lenne. Elsősorban azért, mert ter­veiket csak így tudják maradéktalanul megvalósítani. — Gondjaink megszaporodnak január elsejétől, mivel akkor csatolják Zselíz- hez Svodovot (SzodótJ. így egy csa­pásra megnövekszik lakosaink száma, több lesz a sport iránt érdeklődő, erre már fel kell készülnünk. Egyesületünk­ben négy szakosztály működik: labda­rúgó, kézilabda, asztalitenisz és sakk. Szeretnénk elsősorban az atlétikán len díteni, s ennek érdekében jövőre rend­behozzuk a stadion futópályáját. Ezen­kívül női kézilabdacsapatot is létesí­tünk. — A stadion épületeit feltétlenül tataroznunk kell, és tervbe vettük egy kézilabdapálya építését. Természetesen mindent nem tudunk társadalmi mun­kában elvégezni, anyagi juttatásra szükségünk lesz. A maga módján tá­mogat bennünket mindenki, de ez ke­vés. A legtöbb segítséget az állami bir­toktól kapjuk. Azzal például, hogy au­tóbuszhoz jutottak, megoldották az utazással járó gondokat. — A labdarúgóknak szenteljük a leg­több figyelmet. Két diák', egy ifjúsági és kát felnőttcsapatunk van. Mind­egyikkel külön edző foglalkozik. A fia­talokat a testnevelők irányítják na­gyon lelkiismeretesen. Az első csapat edzője Szabó Ernő. Ért a futballhoz, és jól végzi munkáját, amiről az eredmé­nyek is tanúskodnak. (Akkor még a zselíziek a bajnokság éllovasai voltak.) Talán egy kissé szigorúbb lehetne. A csapat a kerületi bajnokság I/B osztá­lyában szerepel. — At. idén magasra tettük a mércét, szeretnénk az I/A osztályba kerülni. A kollektíva jó, a játékosok megfelelő adottságokkal rendelkeznek. Persze, ha azt akarjuk, hogy a folytatás is sikeres legyen, akkor erőnlétükön és techni­kájukon is javítani kell. Ezenkívül ke­ményebben — de nem durván — kell játszaniuk, több felelősséggel, lelkese­déssel, szívvel kell küzdeniük. A véde­lem megfelelő, a csatársor azonban gólerősebb lehetne. Ha állandósítani tudnák teljesítőképességüket, és mér­kőzésről mérkőzésre megközelítenék azt a játékot, amelyet Bátorkeszin nyújtottak, akkor nem kell a jövőtől félni. — Nem vagyok a város szülöttje — mondotta a titkár —, nemrég költöztem Zselízre, de úgy hallottam, hogy az egyesület vezetősége néhány évvel ez­előtt sokkal aktívabb volt. A jövőben feltétlenül nagyobb lelkesedésre lesz szükség, ha előbbre akarunk jutni. Az egyesület elnöke, dr. Rajmoud Sykora nagyon sokat tett annak érdekében, hogy az eredmények javuljanak. 0 ma is a legaktívabbak egyike. A tagság is követhetné példáját. — A stadionban ezer ülőhely van, a mérkőzéseket azonban alig Ötszázan látogatják rendszeresen. Egy 10 000 la­kost számláló városban ez bizony nem sok. A fiúknak pedig jólesne a támo­gatás, biztatás. Az idén nyoma sincs a pesszimizmusnak, a játékosok egy­mást biztatják; hogy mindig nem jön ki a lépés, az nem rajtuk múlik. — A megfelelő küzdőszellem kiala­kulásához a közönség is jócskán hozzá­járulhatna — mondja a politikai neve­lőmunka felelőse —s mi erre igyek­szünk pozitívan hatni. Meg akarjuk győzni a lakosság nagy részéi a test­nevelés fontosságáról. Persze, ahogy szaporodnak a feladatok, olyan mér­tékben lenne szükség még több társa­dalmi funkcionáriusra. Mozgatóerő nél­kül nem lehet eredményt felmutatni. A Garam partján áll csónakházunk, mégsem tudjuk a vízi szakosztályt ak­tívvá tenni. Nincs, aki ezzel törődne. Kár! A lakosságnak feltétlenül tennie kellene valamit annak érdekében, hogy a testnevelés nemes ügyének minél több fiatalt nyerjünk meg. Példát vehetnénk a kézilabdázóktól, no meg elsősorban Princzkel József testnevelő tanártól, aki nemcsak a spartakiád előkészítéséből vette ki elis­merésre méltóan a részét, hanem évek óta kitűnően irányítja a helyi ifjúsági kézilabdacsapatot. — Be kell őszintén vallanom: a leg­szívesebben a kézilabdázókkal foglalko­zom. Az elmúlt években azt tapasztal­tam, hogy akadnak kisebb falvak, ahol nehezen tudják elviselni a labdarúgó­csapat terhét, mert csak nagyobb köz­ségekben kielégítő az anyagi juttatás. Arról nem is beszélve, ha két-három játékos bevonul, úgy megszaporodnak a problémák, hogy a funkcionáriusok­nak főhet a fejük, miként tartsák össze a csapatot. — A kézilabdázáshoz elég kevesebb játékos, kisebb pálya. Kevesebb gond van a csapat foglalkoztatásával is. A lévai járásban sok az apró falu, ahol egyenesen kínlódnak a labdarúgással, s jobban tennék, ha több figyelmet szentelnének a kézilabdának. El keli indítani a járási bajnokságot is, termé­szetesen először az ifikkel kellene kez­deni, s amikor azok kiöregedtek, a felnőttek bajnokságáról is szó lehetne. Úgy tudom, a járási szövetség már fog­lalkozik a gondolattal; kérdés, mikor valósul meg. — Jómagam az elmút öt esztendő alatt csaknem 60 játékost neveltem. Akik kinőttek a diákcipőből, a katona­ságnál vagy a főiskolán folytatták. Je­lenleg egy 18 tagú gárdával dolgozom a Slovan Želiezovce szakosztályában. Csapatunk a kerületi I/A osztályban jól tartja magát, pedig olyan ellenfelek­kel kell felvennie a harcot, akik eb­ben a sportágban nagyhatalomnak szá­mítanak. Ezek közé tartozik a trnavai, hlohoveci, partizánskéi csapat is. — A legnagyobb problémánk az utánpótlásról való gondoskodás. A kör­nyező falvakban — Oroszka csatai ré­szét kivéve — nem foglalkoznak a ké­zilabdával. Az alapiskolák diákjaival, akik a mi gimnáziumunkba kerülnek, az elején kell kezdenünk. Mennyivel könnyebb lenne a dolgom, ha ezeknek a fiataloknak már mozgáskészségük és labdakezelési készségük lenne. Remé­lem, rövidesen sikerül járásunkban a kézilabdázást népszerűvé tenni, ami elősegítené e sportág színvonalának emelését is. Ez pedig senkinek sem lehet közömbös. KOLLÁR JÓZSEF 1% m mm m^ mm mi m ■ ■ Rl I Egy hót múlva Kelet-Szlová­kia metropolisában ismét talál­koznak a világ legjobb hosszú­távfutói, hogy a Békemaratonon összemérjék tudásukat, ver­sengjenek az elsőségért. E nem­zetközi sportesemény ezúttal jubilál, hiszen negyvenötödször dördül majd el a Lokomotíva Košice stadionjában az indító pisztolya és indul útnak csak­nem 120 csehszlovák és 50 kül­földi futó. Mint a múltban már annyiszor, most is szép ver­senyre van kilátás. Az országutak „rabszolgái" gyakran drámai küzdelmet vív­nak a 42,195 kilométeres távon. A Deutsche Sportecho munka­társa, Eckhard Lessevel, az NDK Európa-bajnoki ezüstérme­sével beszélgetek arról, mit érez egy maratoni futó az alatt a két óra alatt, amíg a rajttól elér a célig. Mint ismeretes, Lasse négy éven át a 10 000 méteres távon próbálkozott a szerencsével, majd félretette a szöges cipőket és átnyergelt a maratonira. Nem bánta meg, mert hamarosan felküzdötte magát kontinensünk legjobbjai közé, és versenyein általában az élen végez, sőt egy Európa- bajnoki második hellyel is di­csekedhet. Arra a' kérdésre, mily mér­tekben tartja rendkívülinek a maratoni versenyeket, a tapasz­talt sportoló meglepetésre csak ennyit mondott: semmi különös sincs a maratoni futásban. Lát­va véleményének hatását.- állítá­sát. azonnal bővebben is meg­magyarázta: — Minden sportágnak, sőt minden számnak megvannak a maga különlegességei, melyek­re a versenyzőknek fel kell ké­szülni. Én is a megfelelő fel­készülésre fektetem a fő súlyt. !gy azután, bár a 12 kilométer megtétele után fáradt, kimerült vagyok, azért táv közben nem szenvedek, ós a célba sem érek négykézláb. Természetesen ha­sonló a helyzet más számoknál is. Ha például megfelelő edzé­sek nélkül indulnék a 3000 mé­teres akadályfutásban, úgy gon­dolom megfulladnék a vizes- árokban. Lesse szerint sokan eltúloz­zák a maratoni futók teljesít­ményét. A közönség hősöknek tekinti azokat, akik eltorzult ábrázattal futják a t'él előtti utolsó métereket, csodálva rendkívüli helytállásukat. Pedig maguk a versenyzők természe­tesnek veszik, és nem dramati­zálják a 42 kilométeren történ­teket. — Ehhez azonban két ténye­ző szükséges feltétlenül: meg­felelő küzdőszellem, no meg a futás iránti vonzalom, szeretet. A jó küzdőszellem már azért sem mellőzhető, mert a verseny több mint két órán át folyik, gyakran jelentkezhetnek krízi­sek, amelyeken a futónak át kell „rágnia“ magát, különben sikerre nem számíthat. A rövid távokra ez nem jellemző. A futás iránti szeretet nem lehet mesterkélt, hiszen a versenyek­re naponta végzett nagy meg­terhelést! edzésekkel kell ké­szülni. Ez csak akkor lehet eredményes, ha az ember öröm­mel, minden kényszer nőikül teljesíti a kiadós felkészülést. Csupán így lehet annyi tarta­lékot gyűjteni, ami nehéz el­lenfelek ellen sikert eredmé­nyezhet. — Sokan úgy vélik, a mara­toni futóverseny közben na­gyon egyedül érzi magát. Ez tévedés, hiszen a 42,195 méte­res táv változatos, nem olyan egyhangú mint a stadion kör­pályája. Ugyanez vonatkozik az edzésekre is. Ügy érzem, ha .rö­vidtávfutó lennék, és naponta kellene a stadion üres lelátót előtt végezni edzéseimet, akkor érezném valóban egyedül ma­gam. Szeretem a természetet, így edzéseimet kedvvel végzem, ami pedig a versenyeket illeti, ott már nincs idő a szentimen- talizmusra. Akkor már csak egyetlen gondolat foglalkoztat: minél jobb eredményt elérni. — A verseny feladására ed­dig még sosem gondoltam. Évente vagy négy maratoni fu­tóversenyen rajtolok, amelyeket nyolchetes komoly felkészülés előz meg. Ha bármelyiken pil­lanatnyi gyengeség következté­ben feladni kényszerülnék, ez­zel mindazok munkáid válna feleslegessé, akik felkészülé­semnél rendszeresen közremű­ködnek. Az én sikerem az övék is. Arról nem is beszélve, ha egyszer feladnám a küzdelmet, félnék a következő összecsapás­tól. Ettől az érzéstől azután nem tudnék szabadulni, ismétel­ten jelentkezne, ami a vég kez­detét jelentené. Azárt Kel! ko­molyan, nagy körültekintéssel és becsvággyal készülni min­den egyes versenyre, hogy ez ne következzék be. (kJ Kiadja Szlovákia Kommunista Párt|a Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő Or. Robay Zoltán, CSc Helyettes főszerkesztő: Szarka István Vezető titkár; Oál László. Szerkesztőség: 893 38 Bratislavo. Gorkého 10. Telefon: 169 312-52, főszerkesztő- 532-20 titkárság. 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági Ügyek 506-39 Táviró: 092308. Pravoa Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomjo o Pravda, az SZLKPnyomdavállo ato — provdo Nyom-foűzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hlrdetöirodo. Va|onského náhrefle 13/A/ll.. telefon:55183. 544-51. At 0| Szá havi előfizetés' dijo 14,70 korono. o Vasárnapi U| Szá negyedévi előfizetési dfja 13 korona. Terjeszti a Postai Hfrlapszolgólat. Előfizetéseket elfogod minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedícia a dovoz tioče Gottwoídovo námestie 48/VII. A legutóbbi olimpiai “yfíütes az aiuarik&i Shoeríer valóban egyedül fut az arany^emőrt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom