Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó
MAGASABBRA TETTEK A MÉRCÉT A lévai járási spartakiádon dr. Rajmund Sýkora, a TJ Slovan Želiezovce (Zse- lízj elnöke nem kis szemrehányással mondotta: Minket valahogy elkerülnek, pedig nálunk is törődnek a testneveléssel és a sporttal, arról nem is beszélve, hogy városunk ősszel ünnepli fennállásának 900. évfordulóját. Akkor megígértük a zselízi sportegyesület elnökének, hogy legkésőbb szeptemberben ellátoga tünk hozzájuk. így is történt. Hogy azután őt éppen akkor kötelessége máshová szólította, ezért senkinek sem lehet szemrehányást tenni. Volt alkalmunk bőven a zselízi közéleti és sportfunkcionáriusokkal elbeszélgetni, s a hallottakról arra a megállapításra jutottunk: vannak még lelkes sportbarátok, akik időt és fáradságot nem ismerve, a testnevelés nemes ügyét szolgálva végzik munkájukat, umiért minden dicséretet megérdemelnek. ■w^relíz tehát fennállásának 900. év- fordulóját ünnepli, mégpedig október 25-én. Ebből az alkalomból mintegy háromszáz arra érdemes személyt hívnak meg, akiknek emlékérmeket, kitüntetéseket adományoznak. A kétnapos műsor eseményekben gazdag lesz, és szóhoz jutnak a sportolók is — tájékoztatott bennünket Michal Lipovsk^, a vnb elnöke. Minket azonban elsősorban az érdekelt, vajon a nemzeti bizottság funkcionáriusai hogyan viszonyulnak a sporthoz. A legújabb intézkedések értelmében ugyanis a jövőben ők lesznek felelősek a tömeges testnevelésért, és a t megszervezetekkel, iskolákkal karöltve kell minél több fiatalt és öreget a rendszeres testnevelésnek megnyerniük. Ez eléggé bonyolult feladat lesz; kérdés, miként sikerül megoldaniuk. — Rendszeresen foglalkoztunk már eddig is a testneveléssel kapcsolatos problémákkal — mondotta a vnb elnöke —, és természetesen a jövőben is hasonlóan cselekszünk majd. Tisztában vagyunk ugyanis a testnevelés és sport jelentőségével. Sajnos, anyagiakban mi sem bővelkedünk, s bár városunk nagyon távoli, múltra tekint vissza^ üzemekben szegény, így a helyi sportegyesületet hatékonyan csupán az állami birtok támogatja. — Ami a tömegességet illeti, ez télidőben megoldhatatlan problémát jelentett, mivel . az iskola tornatermében alig fértek el a diákok. Ez a fájó kérdés azonban rövidesen megoldódik, mert az a két terem, amelyeket a HESZ, valamint a ÍZelezobrodské sklo foglalt eddig el, felszabadul, s terme-' szetesen a sportolók veszik birtokukba. így azután nemcsak az aktív versenyzők, hanem mások is kivehetik részüket a rendszeres testedzésből, ami hozzájárul a tömeges testnevelés fej lesztéséhez. A 900 esztendős Zselíz sportélete alig néhány évtizedes múltra tekint vissza. Ebben nincs semmi furcsaság, hiszen a vidék sporttevékenysége, mely nem is olyan régen kizárólag a labdarúgásra szorítkozott — sajnos, akad még manapság is falu jócskán, ahol csak a futball jelenti a testedzést —, csak az utóbbi években terebélyesedett, indult el a fejlődés útján, növekedett népszerűsége. Ebben Zselíz sem képez kivételt, ezért tűnik kicsinek a stadion,, a tornaterem, kevésnek a sportolási lehetőség. Mindez örvendetes jelenség, de ugyanakkor szaporítja a funkcionáriusok gondjait. Erről beszélgettünk kimerítően Vojtech Gábrišsal, a Slovan Želiezovce titkárával, valamint Milan Stankovičcsal, a politikai nevelőbizottság elnökével. Mindketten megegyeztek abban, hogy panaszra ugyan nincs ok, de nem ár tana, ha az anyagi támogatás jelentősebb lenne. Elsősorban azért, mert terveiket csak így tudják maradéktalanul megvalósítani. — Gondjaink megszaporodnak január elsejétől, mivel akkor csatolják Zselíz- hez Svodovot (SzodótJ. így egy csapásra megnövekszik lakosaink száma, több lesz a sport iránt érdeklődő, erre már fel kell készülnünk. Egyesületünkben négy szakosztály működik: labdarúgó, kézilabda, asztalitenisz és sakk. Szeretnénk elsősorban az atlétikán len díteni, s ennek érdekében jövőre rendbehozzuk a stadion futópályáját. Ezenkívül női kézilabdacsapatot is létesítünk. — A stadion épületeit feltétlenül tataroznunk kell, és tervbe vettük egy kézilabdapálya építését. Természetesen mindent nem tudunk társadalmi munkában elvégezni, anyagi juttatásra szükségünk lesz. A maga módján támogat bennünket mindenki, de ez kevés. A legtöbb segítséget az állami birtoktól kapjuk. Azzal például, hogy autóbuszhoz jutottak, megoldották az utazással járó gondokat. — A labdarúgóknak szenteljük a legtöbb figyelmet. Két diák', egy ifjúsági és kát felnőttcsapatunk van. Mindegyikkel külön edző foglalkozik. A fiatalokat a testnevelők irányítják nagyon lelkiismeretesen. Az első csapat edzője Szabó Ernő. Ért a futballhoz, és jól végzi munkáját, amiről az eredmények is tanúskodnak. (Akkor még a zselíziek a bajnokság éllovasai voltak.) Talán egy kissé szigorúbb lehetne. A csapat a kerületi bajnokság I/B osztályában szerepel. — At. idén magasra tettük a mércét, szeretnénk az I/A osztályba kerülni. A kollektíva jó, a játékosok megfelelő adottságokkal rendelkeznek. Persze, ha azt akarjuk, hogy a folytatás is sikeres legyen, akkor erőnlétükön és technikájukon is javítani kell. Ezenkívül keményebben — de nem durván — kell játszaniuk, több felelősséggel, lelkesedéssel, szívvel kell küzdeniük. A védelem megfelelő, a csatársor azonban gólerősebb lehetne. Ha állandósítani tudnák teljesítőképességüket, és mérkőzésről mérkőzésre megközelítenék azt a játékot, amelyet Bátorkeszin nyújtottak, akkor nem kell a jövőtől félni. — Nem vagyok a város szülöttje — mondotta a titkár —, nemrég költöztem Zselízre, de úgy hallottam, hogy az egyesület vezetősége néhány évvel ezelőtt sokkal aktívabb volt. A jövőben feltétlenül nagyobb lelkesedésre lesz szükség, ha előbbre akarunk jutni. Az egyesület elnöke, dr. Rajmoud Sykora nagyon sokat tett annak érdekében, hogy az eredmények javuljanak. 0 ma is a legaktívabbak egyike. A tagság is követhetné példáját. — A stadionban ezer ülőhely van, a mérkőzéseket azonban alig Ötszázan látogatják rendszeresen. Egy 10 000 lakost számláló városban ez bizony nem sok. A fiúknak pedig jólesne a támogatás, biztatás. Az idén nyoma sincs a pesszimizmusnak, a játékosok egymást biztatják; hogy mindig nem jön ki a lépés, az nem rajtuk múlik. — A megfelelő küzdőszellem kialakulásához a közönség is jócskán hozzájárulhatna — mondja a politikai nevelőmunka felelőse —s mi erre igyekszünk pozitívan hatni. Meg akarjuk győzni a lakosság nagy részéi a testnevelés fontosságáról. Persze, ahogy szaporodnak a feladatok, olyan mértékben lenne szükség még több társadalmi funkcionáriusra. Mozgatóerő nélkül nem lehet eredményt felmutatni. A Garam partján áll csónakházunk, mégsem tudjuk a vízi szakosztályt aktívvá tenni. Nincs, aki ezzel törődne. Kár! A lakosságnak feltétlenül tennie kellene valamit annak érdekében, hogy a testnevelés nemes ügyének minél több fiatalt nyerjünk meg. Példát vehetnénk a kézilabdázóktól, no meg elsősorban Princzkel József testnevelő tanártól, aki nemcsak a spartakiád előkészítéséből vette ki elismerésre méltóan a részét, hanem évek óta kitűnően irányítja a helyi ifjúsági kézilabdacsapatot. — Be kell őszintén vallanom: a legszívesebben a kézilabdázókkal foglalkozom. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy akadnak kisebb falvak, ahol nehezen tudják elviselni a labdarúgócsapat terhét, mert csak nagyobb községekben kielégítő az anyagi juttatás. Arról nem is beszélve, ha két-három játékos bevonul, úgy megszaporodnak a problémák, hogy a funkcionáriusoknak főhet a fejük, miként tartsák össze a csapatot. — A kézilabdázáshoz elég kevesebb játékos, kisebb pálya. Kevesebb gond van a csapat foglalkoztatásával is. A lévai járásban sok az apró falu, ahol egyenesen kínlódnak a labdarúgással, s jobban tennék, ha több figyelmet szentelnének a kézilabdának. El keli indítani a járási bajnokságot is, természetesen először az ifikkel kellene kezdeni, s amikor azok kiöregedtek, a felnőttek bajnokságáról is szó lehetne. Úgy tudom, a járási szövetség már foglalkozik a gondolattal; kérdés, mikor valósul meg. — Jómagam az elmút öt esztendő alatt csaknem 60 játékost neveltem. Akik kinőttek a diákcipőből, a katonaságnál vagy a főiskolán folytatták. Jelenleg egy 18 tagú gárdával dolgozom a Slovan Želiezovce szakosztályában. Csapatunk a kerületi I/A osztályban jól tartja magát, pedig olyan ellenfelekkel kell felvennie a harcot, akik ebben a sportágban nagyhatalomnak számítanak. Ezek közé tartozik a trnavai, hlohoveci, partizánskéi csapat is. — A legnagyobb problémánk az utánpótlásról való gondoskodás. A környező falvakban — Oroszka csatai részét kivéve — nem foglalkoznak a kézilabdával. Az alapiskolák diákjaival, akik a mi gimnáziumunkba kerülnek, az elején kell kezdenünk. Mennyivel könnyebb lenne a dolgom, ha ezeknek a fiataloknak már mozgáskészségük és labdakezelési készségük lenne. Remélem, rövidesen sikerül járásunkban a kézilabdázást népszerűvé tenni, ami elősegítené e sportág színvonalának emelését is. Ez pedig senkinek sem lehet közömbös. KOLLÁR JÓZSEF 1% m mm m^ mm mi m ■ ■ Rl I Egy hót múlva Kelet-Szlovákia metropolisában ismét találkoznak a világ legjobb hosszútávfutói, hogy a Békemaratonon összemérjék tudásukat, versengjenek az elsőségért. E nemzetközi sportesemény ezúttal jubilál, hiszen negyvenötödször dördül majd el a Lokomotíva Košice stadionjában az indító pisztolya és indul útnak csaknem 120 csehszlovák és 50 külföldi futó. Mint a múltban már annyiszor, most is szép versenyre van kilátás. Az országutak „rabszolgái" gyakran drámai küzdelmet vívnak a 42,195 kilométeres távon. A Deutsche Sportecho munkatársa, Eckhard Lessevel, az NDK Európa-bajnoki ezüstérmesével beszélgetek arról, mit érez egy maratoni futó az alatt a két óra alatt, amíg a rajttól elér a célig. Mint ismeretes, Lasse négy éven át a 10 000 méteres távon próbálkozott a szerencsével, majd félretette a szöges cipőket és átnyergelt a maratonira. Nem bánta meg, mert hamarosan felküzdötte magát kontinensünk legjobbjai közé, és versenyein általában az élen végez, sőt egy Európa- bajnoki második hellyel is dicsekedhet. Arra a' kérdésre, mily mértekben tartja rendkívülinek a maratoni versenyeket, a tapasztalt sportoló meglepetésre csak ennyit mondott: semmi különös sincs a maratoni futásban. Látva véleményének hatását.- állítását. azonnal bővebben is megmagyarázta: — Minden sportágnak, sőt minden számnak megvannak a maga különlegességei, melyekre a versenyzőknek fel kell készülni. Én is a megfelelő felkészülésre fektetem a fő súlyt. !gy azután, bár a 12 kilométer megtétele után fáradt, kimerült vagyok, azért táv közben nem szenvedek, ós a célba sem érek négykézláb. Természetesen hasonló a helyzet más számoknál is. Ha például megfelelő edzések nélkül indulnék a 3000 méteres akadályfutásban, úgy gondolom megfulladnék a vizes- árokban. Lesse szerint sokan eltúlozzák a maratoni futók teljesítményét. A közönség hősöknek tekinti azokat, akik eltorzult ábrázattal futják a t'él előtti utolsó métereket, csodálva rendkívüli helytállásukat. Pedig maguk a versenyzők természetesnek veszik, és nem dramatizálják a 42 kilométeren történteket. — Ehhez azonban két tényező szükséges feltétlenül: megfelelő küzdőszellem, no meg a futás iránti vonzalom, szeretet. A jó küzdőszellem már azért sem mellőzhető, mert a verseny több mint két órán át folyik, gyakran jelentkezhetnek krízisek, amelyeken a futónak át kell „rágnia“ magát, különben sikerre nem számíthat. A rövid távokra ez nem jellemző. A futás iránti szeretet nem lehet mesterkélt, hiszen a versenyekre naponta végzett nagy megterhelést! edzésekkel kell készülni. Ez csak akkor lehet eredményes, ha az ember örömmel, minden kényszer nőikül teljesíti a kiadós felkészülést. Csupán így lehet annyi tartalékot gyűjteni, ami nehéz ellenfelek ellen sikert eredményezhet. — Sokan úgy vélik, a maratoni futóverseny közben nagyon egyedül érzi magát. Ez tévedés, hiszen a 42,195 méteres táv változatos, nem olyan egyhangú mint a stadion körpályája. Ugyanez vonatkozik az edzésekre is. Ügy érzem, ha .rövidtávfutó lennék, és naponta kellene a stadion üres lelátót előtt végezni edzéseimet, akkor érezném valóban egyedül magam. Szeretem a természetet, így edzéseimet kedvvel végzem, ami pedig a versenyeket illeti, ott már nincs idő a szentimen- talizmusra. Akkor már csak egyetlen gondolat foglalkoztat: minél jobb eredményt elérni. — A verseny feladására eddig még sosem gondoltam. Évente vagy négy maratoni futóversenyen rajtolok, amelyeket nyolchetes komoly felkészülés előz meg. Ha bármelyiken pillanatnyi gyengeség következtében feladni kényszerülnék, ezzel mindazok munkáid válna feleslegessé, akik felkészülésemnél rendszeresen közreműködnek. Az én sikerem az övék is. Arról nem is beszélve, ha egyszer feladnám a küzdelmet, félnék a következő összecsapástól. Ettől az érzéstől azután nem tudnék szabadulni, ismételten jelentkezne, ami a vég kezdetét jelentené. Azárt Kel! komolyan, nagy körültekintéssel és becsvággyal készülni minden egyes versenyre, hogy ez ne következzék be. (kJ Kiadja Szlovákia Kommunista Párt|a Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő Or. Robay Zoltán, CSc Helyettes főszerkesztő: Szarka István Vezető titkár; Oál László. Szerkesztőség: 893 38 Bratislavo. Gorkého 10. Telefon: 169 312-52, főszerkesztő- 532-20 titkárság. 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági Ügyek 506-39 Táviró: 092308. Pravoa Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomjo o Pravda, az SZLKPnyomdavállo ato — provdo Nyom-foűzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hlrdetöirodo. Va|onského náhrefle 13/A/ll.. telefon:55183. 544-51. At 0| Szá havi előfizetés' dijo 14,70 korono. o Vasárnapi U| Szá negyedévi előfizetési dfja 13 korona. Terjeszti a Postai Hfrlapszolgólat. Előfizetéseket elfogod minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedícia a dovoz tioče Gottwoídovo námestie 48/VII. A legutóbbi olimpiai “yfíütes az aiuarik&i Shoeríer valóban egyedül fut az arany^emőrt.