Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó
Az új Skopje belvárosa Csaknem pontosan 12 évvel azután jutottam el abba a városba, melynek sorsa 1963 júniusában az egész világot megrendítette. Bár sokat olvastam és hallottam arról, hogy az ország lakosságának összefogása és a nemzetközi szolidaritás folytán a szörnyű földrengés óta eltelt években a romokból újjáépült a Vardar-parti macedón főváros, alig vártam, hogy a saját szemeimmel győződhessek meg e gigászi munka eredményeiről. Skopje, a Macedón Szövetségi Köztársaság fővárosa a Kelet és Nyugat határán fekszik, és ez határozza meg sajátságos képét. Kelet felé a sík Ov- cse Polje val és a kumanovo presevói síksággal határos, három oldalról pedig hegyek övezik. A város felett, déli irányban az 1000 méter magas Vodno hegy emelkedik A Vardar folyó a várost jobb és bal parti részre osztja. Középpontja a Vardart átívelő öreg híd, amelyen áthaladva az ember úgy érzi, mintha az egyik világból egy másikba kerülne, S valóban két sajátos városrész összekötője: lényegében az állomástól a hídig terjedő jobb parti részt, a modern Belvárost és a bal parti zegzugos utcácskákból álló régi török város területét kapcsolja össze. A 12 év előtti borzalmas földrengés a város 37 000 házából 16 000 et döntött romba, s majdnem ugyanennyit rongált meg súlyosan. A földrengés pusztításai főképp a két háború között kialakult Belváros arculatát változtatták meg, amely modern nagyváro-' si jelleget adott a macedón fővárosnak. A minden kényelemmel berendezett szállodából, a Grand Hotelből, korszerű lakóházsor mellett a Vardar partján végighaladva szinte hihetetlennek tűnik, hogy .itt mindenütt romok hevertek. Romot nem látni, — de mementóként meghagyták a romos állomásépület tornyát, amelynek órája ma is a borzalmas pusztulás kezdetének pillanatát mutatja. 1963. július 26-án 5 óra 17 perckor 8,5 — 9 ball erősségű földrengés rázkódtatta meg a várost. E katasztrófa következtében 1070 személy vesztette életét, s több mint 3300 súlyosan vagy könnyebben megsebesült. Skopjéi tartózkodásom folyamán felkerestem a Macedón Szövetségi Köztársaság tájékoztatási hivatalát, melynek vezetője Petar Boskovski titkár érdekes adatokat közölt a természeti csapás okozta károkról. A város 90 000 lakosa vált hajléktalanná, 15 766 lakás (43,1 százalék) romba dőlt, illetve lakhatatlanná vált, 13 730. lakás (36,60 százalék) súlyosan megrongálódott. Az ipari létesítmények egy része teljesen megsemmisült és további része súlyos károkat szenvedett. Az elemi csapás nem kímélte meg a város történelmi műemlékeit sem — a 26 legjelentősebb építészeti műemlék közül csak a kőhíd maradt sértetlen. GYORS SEGÍTSÉG A gyors segítségnek, elsősorban Jugoszlávia népei és kormánya önzetlen összefogásának, a külföld és az ENSZ hozzájárulásának köszönhetően a város viszonylag rövid idő alatt újjáépült, s élete normalizálódott. Skopje hamarosan a nemzeti szolidaritás jelképévé vált. Kísérőm, Janka Dordeuics kalauzolásával felkerestem a Skopjéi városi képviselő testületet, amely előregyártott faházban van elhelyezve — szinte szimbolizálva azt, hpgy a város vezetői nem elsősorban saját magukra, saját hivatalaikra gondoltak az újjáépítés megszervezésekor. Rövidesen azonban elkészül az a reprezentatív épület is, amely a „városatyák“ méltó székhelye lesz. Az ízlésesen berendezett földszintes épület előter- mében a város makettjén, az új negyedek kicsinyített másán is lemérhető az óriási munka, amit rövid 12 esztendő alatt elvégeztek. A legmegkapóbb az új, hipermodern vasútállomás makettje. Ez az állomás Kenzo Tange japán építész terve alapján épül emeletes peronokkal, a technika legújabb vívmányai-- nak alkalmazásával. Az előcsarnok falain művészi faliszőnyegek láthatók, úgyszólván a világ minden tájáról. Ezek különböző városok ajándékai, a sorscsapás sújtotta Skopje városának. Mihajlov Miljoskitól, a városi képviseleti testület alelnökétől megtudom, hogy Skopjénak a földrengés előtt 192 000 lakosa volt, jelenleg pedig a külső negyedekkel együtt 435 000 lakosa van, magában a városban pedig mintegy 350 000-en laknak. A nagy lendülettel megindult építkezés eredményeképpen Skopje — lélekszámához mérten — talán a legkiterjedtebb város Európában. Az 1963—64-es években kis előregyártott faházakból álló település létesült, amelyek immár 25 km hosszúságban sorakoznak a város tengely mentén. A csehszlovák segítség keretében szakembereink irányításával épített barakknegyed a Tavtalidzse nevet viseli, 42 háromszobás házból áll, amelyeket beépített fűtőberendezéssel, tűzhellyel együtt állítottak fel. Hazánk egyébként 1 447 000 dollár összegű segélyt nyújtott az újjáépítésre. A KOMENSKY ISKOLÁBAN Varsói utca, Prágai utca ... olvasom az utcai névtáblákon, amint végighaladunk a takaros, földszintes házak között, a településnek azon a részén, amely a csehszlovák és a lengyel nép szolidaritásának jegyében szinte napok alatt épült fel, hogy fedelet adjon a hajléktalanná váltak számára. Az előregyártott elemekből készült faházakat sok helyen már szilárd, kőből-téglából épített valóságos villák váltották fel, tetemes állami segítséggel a barakkházak lakói emeltették. — Mennyi az „élettartama * egy ilyen barakknak? — kérdezem a kísérőmtől. — Hiszen alig látszik rajtuk, hogy immár több mint egy évtizede lakják. — Legalább 40 év, — hangzik a válasz — de egyre-másra épülnek az új lakónegyedek, úgyhogy addigra valószínűleg afféle nyaralótelep jellege lesz e városrésznek. . Sok időnk azonban már nem marad a nézelődésre, várnak bennünket abban az iskolában, amelyet teljes berendezéssel a csehszlovák állam ajándékozott Skopjénak. Az iskola bejárata a Varsói utcából vezet, lugasszerü úton, ápolt kerten át az ugyancsak földszintes, több pavilonból álló iskolatelepre. Atanas Badev, az iskola igazgatója rendkívül szívélyesen fogad, szemmel láthatóan örül, hogy annak a Csehszlovákiának a polgárát üdvözölheti, amelynek az iskolát köszönhetik. Elmondja, hogy eredetileg — vagyis mielőtt a földrengés romba döntötte volna az iskola épjletét — ez az általános iskola Goce Delcsev, a nagy macedón forradalmár nevét viselte. A nagylelkű csehszlovák segítségért hálából vette fel azután a Jan Amos Komensky Iskola nevet, s szoros testvéri kapcsolatot tart fenn Prága 5. kerületének általános iskolájával. Büszkén mutatja az ízlésesen berendezett igazgatói szobában a két iskola közös rendezvényeiről tanúskodó albumokat, így az iskolai énekkarok legutóbbi közös föllépéséről készült fényképeket. A Komensky Iskolát eredetileg 350 tanuló számára tervezték, de jelenleg már 900 tanulója van, ‘s 4,35 ös tanulmányi átlagával (az 5 ös a legjobb jegy) az egész Macedón Szövetségi Köztársaságban az első helyen áll A TÖRÖK VÁROSRÉSZ A Skopjéba látogató turistának a modern belvárosnál látnivalóban és hangulatban lényegesen többet nyújt a Vardar bal partján lévő, úgynevezett török városrész, ahová a faragott kövekből épített török hídon át jutunk el. Joggal büszkék a skopjeiek erre a Kameni most-ra, amely a 15. század óta ível át a folyón, számos tűzvésznek és földrengésnek dacolva. A hídon szinte állandóan sűrű tömeg hullámzik, gyönyörködve a városra és a háttérben emelkedő Sar-hegységre nyíló kilátásra. A hídból nyíló utca vezet a esarsija, a régi török város felé, amelynek kezdetén a sokkupolás Daud pasin-aman, Daud pasa fürdője emelkedik. A helyreállított fürdőépületben jelenleg a képzőművészeti galériát helyezték el, áhol a 18—19. századi jugoszláv festők, valamint a mai macedón festő- és szobrászművészek alkotásai mellett a 15. és 16. századból származó gyönyörű ikonok, a régi macedón mesterek művei láthatók. Valóban a Kelet kapujában érzi magát a látogató a esarsija zegzugos, kacskaringózó utcáiban, ahol egymás mellett sorakoznak, jórészt az utcára kirakott áruikkal a kis üzletek, amelyek a hagyományos iparágak, az ősi török céhek képviselői: rézművesek, vargák, szíj jártok, papucsosok — s nem utolsósorban a filigrán ezüstművesek. A Régészeti Múzeum kapott helyet ma a város egykor pezsgő kereskedelmi életének központjában, a Kursumlihám-ban, a régi török város legnagyobb karavánszerájában. A Bit-padar — az egykori és most is használt Nagy-piac tarka forgatagából kijutva, a földrengés által súlyosan megrongált lljunkár- dzsámi udvarán magasodó óratoronyhoz érkezünk, melynek óraszerkezetét állítólag Szigetvár bevétele után onnan hozták ide. A Kursumlihám fölött emelkedik a régi városrész legépebben megmaradt, legszebb dzsámja, az 1492-bea a skopjei városparancsnok MusztaJa pasa által építtetett Musztafa pasa-dzsámi, amelyet ma is temp- lompént használnak, karcsú minaretjéről azonban csak péntekenként szólal meg a müezzin szava... Műemlékei révén híres, hangulatos pravoszláv templomhoz érkezünk a dzsámi bejáratától jobbra haladva: a Sv. Spas tüdvözítő) templomához. A 18. század elején épült templomot gazdag faragványú szentképfala teszi nevezetessé. A 10 méter'hosszú, 6 méter magas tömör diófából készült fal a Debar falu környékéről származó híres fafaragó mesterek remekműve. A növényi és állati alakzatokkal át- meg átszőtt monumentális szentképfalnak, emelyet bibliai jelenetek díszítenek, különleges bájt ad a falusi faszobrászok keresetlen stílusa. A templom udvarán komor méltósággal emelkedik Goce Delcsev, a nagy macedón forradalmár síremléke. AZ ÖSSZEFOGÁS JELKÉPE A földrengés előtt, a földrengés után -— Skopjéban lépten-nyomon kísértek e szavak, bizonyítva, hogy milyen új városformáló erőként érvényesült az 1963. évi szörnyű katasztrófa. .A rövid idő alatt, amit e nagyszerű városban tölthettem, szemléletesen győződtem meg arról, mily nagy az emberi — a nemzeti és a nemzetközi — összefogás, a segítőkészség ereje. A romokból újjáépült és állandóan továbbápülő, fejlődő és szépülő Vardar menti macedón főváros az újjászületés, a pezsgő élniakarás, az elemek felett úrrá lévő emberi nagyság, a nemzetközi szolidaritás legyőzhetetlen erejének ragyogó jelképe. PROTICS JOLÁN Musztafa pasa mecsetje
