Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó
RABAY ZOLTÁN: A KOMMUNISTA SAJTÓ SZEREPE A IfllAGNEZETI NEVELESBEN Ötvenöt éve, hogy első ízben megjelent Prágában a Rudé právo, szervezett munkásmozgalmunk forradalmi, központi napilapja, amely máig is Csehszlovákia Kommunista Pártja központi sajtószerve. Csehsziovákia kommunista mozgalma ezt a dátumot tartotta a kommunista sajtó keletkezése napjának hazánkban, s szocialista jelenünkben ez a nap az egész csehszlovák sajtó ünnepe, az ôssžes csehszlovákiai tömegtájékoztatási eszköz pirosbetűs napja. Sajtónap? Miért van a sajtónak is napja, ünnepe? Miért is van ez így? A bányászok napja érthető. Ünnepeljük a bányászokat, nem a bányát, nem bányanapról beszélünk. Itt meg a sajtóról van sző, s nem azokról, akik csinálják a sajtót, nem az újságírókról, szerkesztőkről, nyomdászokról s a továbbiakról, tehát nem a „sajtósokról“ van szó Igaz, a sajtónap alkalmából kapnak kitüntetéseket a sajtósok is, panaszra így nincs, nem is lehet ok. Csak az elnevezés, hogy „sajtónap“/ Igenis, sajtónap! Sajtónap azért, mert az újságok, a rádió, s manapság már a televízió is, tehát a tömegtájékoztatási szervek olyan eszköz, amelynek fontossága, súlya nagy, mert hatékony eszköz tömeges voltában, hatása meny- nyiségi lehetőségeiben. S a kommunista sajtó a kommunista pártnak az a fontos, pótolhatatlan eszköze, amely a kommunista párt politikáját ismerteti meg a kommunistákkal, s azokkal a munkásokkal és dolgozókkal Is, akik nem tagjai a pártnak. A kommunista párt politikája tudományos alapelveken nyugszik. Hogy megértsék, meggyőződésből kövessék és megvalósítsák ezt a politikát, a kommunistáknak, minden kommunistának — s mindenekelőtt nekik — ismerniük kell a tudományos alapelveket, hogy képesek legyenek helyesen elemezni minden konkrét helyzetet, és sikeresen folytatni azt a nagy történelmi küzdelmet, forradalmi harcot, amely szükséges a munkásosztály osztályérdekeinek és az egész dolgozó nép érdekeinek eléréséhe? Már az említettekből természetszerűen következik, hogy a kommunista sajtó küldetése sokkal mélyrehatóbb, mint csupán felületes tájékoztatás a tényekről, történtekről. A kommunista sajtó feladata — s ebben van fő küldetése, szerepe — mindenekelőtt, s elsősorban nevelő jellegű. Nevelő jellegű azért, mert fel kell vérteznie olvasóit a marxizmus—leninizmussal, annak elveivel, hogy maga az olvasó is képes legyen — ismerve és támaszkodva a marxizmus—leninizmus tudományos elveire — helyesen megítélni minden tényt, a megtörtént események igazi okát, vagy okait, összefüggéseit, lehető és várható következményeit. Nevelő jellegű a kommunista sajtó azért is, mert segíti megtanítani, kitanítani a munkásokat a dolgozókat a szervezett, öntudatos küzdelemre az óhajtott, kitűzött célokért, neveli a kommunistákat a helyes módszerek, szervezeti formák és felismerésére, alkalmazása • -iáui az utóbbi időben sajtónk elég so.íat foglalkozott az európai béke- és együttműködési konferenciával, annak helsinki zárószakaszával. A mi olvasóink a kommunista lapok olvasói tudják azt is mi minden történt a konferencián, de azt is miért, minek és kinek az érdekében. milyen célt, fő célt követett a Szovietunió, a mi szocialista hazánk és a többi szocialista ország. Ugyanis a mi olvasóink már a régebbi írásokból azt is tudják, hogy a szocializmus meg a báke <estvérfogalmak. hogy a szocializmusnak békére van szüksége, s hogy a békét nem veszélyezteti a szocializmus, hanem küzd'és harcol érte. Aki állandóan, rendszeresen olvassa a kommunista sajtót, az tudja, mi a gazdasági alap és mi a politikai felépítmény szerepe a társadalom életében, ej!ődésében. ismeri e két tényező, a nolitika és az ökonömika kölcsönhatását. Tudjuk hogy a gazdasági alap, a termelési viszonyok határozzák meg végeredményben, milyen a társadalom felépítménye, berendezése, szerkezete. |ól tudjuk például, hogy a tőkés termelési viszonyok kifejlődése nélkül nem fejlődhetett volna ki a munkás- osztály, az az osztály, amely hivatott ' Elhangzott 1975. szeptember 16-án KoSicén, a csehszlovákiai magyar nemzetiségű állampolgárok forradalmi és haladó hagyományairól rendezett országos magyar nyelvű szemináriumon. és képes is megdönteni, felszámolni a tőkés társadalmi viszonyokat De tudjuk azt is, hogy nem elegendő, ha a munkásoszt4ly megfosztja a tőkéseket a politikai hatalomtól, ha saját kezébe ragadja azt. A munkásosztálynak meg kell változtatnia a termelési viszonyokát is, vagyis fel kell számolnia a tőkés termelési viszonyokat, s új, szocialista, kommunista termelési viszonyok létrejövetelét kell lehetővé tenni. Csupán e kettő együtt feltétele és biztosítéka annak, hogy kialakulhassák és fejlődhessék a szocialista, a kommunista társadalom. Világos a szükségszerű kölcsönhatás. Elsődleges e két tényező közül az ökonomika, mert végeredményben az határozza meg, milyen politikai felépítmény alakulhat ki egyáltalán. Ám a politika elsősége sem kétséges; bár nem elsődleges, elsősége az ökono- mikával szemben abban rejlik, hogy csakis az olyan politika képes megnyitni az utat a termelési viszonyok továbbfejlődésének, amely felismeri, ki tudja és ki is akarja használni a termelési viszonyokban rejlő objektív törvényeket, az e törvények által nyújtott lehetőségeket. Ám ne maradjunk csak elméleti szinten. A magántulajdonban levő termelési eszközök kisajátítása, szocializálása, társadalmi tulajdonbavétele nélkül, tehát az államosítás és a szövetkezetesítés nélkül, az egységes központi tervezés, elosztás és ellenőrzés nélkül, a munka és a termelés szocialista megszervezése nélkül hazánk nem lenne ma szocialista ország, nem beszélhetnénk nálunk fejlett szocialista társadalomról, ha csak a politikai hatalomnál maradt volna munkásosztályunk. S megfordítva is. Amikor 1968-ban a jobboldali opportunista pártvezetés egymás után kiszolgáltatta az antiszocialista erőknek a munkásosztály politikai-hatalmi pozícióit, tehát amikor megbillent az egyensúly a két tényező között, elképzelhető volt-e, hogy gazdaságilag továbbra is mint szocialista ország fogunk létezni és fejlődni?! A két tényező közti szükségszerű arány megbontása deformációt jelent, konkrétan a szocializmus deformálását, s végeredményben a szocializmus felszámolását Is jelentené. Most pedig ugorjunk egy nagyot — kínai móca — Kínába. Az ottani vezetőség — élén Mao Cetunggal — azt vallja, hogy Kína Kommunista Pártja forradalmi marxista-leninista párt, amely érvényesíti a proletár internacionalizmus elvét. Ez nyelvileg helyesen megfogalmazott állítás, ám minden állítás csak akkor igaz, ha tényekkel bizonyítható. A tények viszont lényeges vonatkozásokban ezek: Kína Kommunista Pártja legutóbbi alapszabályzata a legalapvetőbb kérdésekben ellentmond és ellentétben van a marxista—leninista alapelvekkel, a lenini pártépítés elveivel; így mindenekelőtt a demokratikus centralizmus, a párton belüli demokrácia, a kritika és az önkritika elvével. Kina nemcsak ideológiailag, hanem politikailag, sőt katonailag is szembehelyezkedik a Szovjetunióval, más szocialista országokkal, az egész kommunista mozgalommal, s ezzel megszegi a proletár internacionalizmus elvét. Kína paktál a chilei fasisztákkal, a nyugatnémet szélsőségesen reakciós revansistákkal, támogatja a NATO-t, az EGK-t, s minden olyan erőt és tömböt, amely imperialista és háborús célokat követ, s amely ellensége a szocialista államoknak, a kommunista világmozgalomnak és a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. Kína visszautasítja az atomsorompót, az ázsiai békekonferencia s a leszerelési világkonferencia gondolatát, háborúra készül, s nemcsak másokat uszít egymás ellen, hanem saját maga is egész nyíltan területi követelésekkel áll elő a Szovjetunióval és Mongóliával, de Indiával és Japánnal szemben is. Tenné és tehetné ezt egy olyan párt és olyan állam, amelyben a marxizmus — leninizmus és a proletár internacio- .nalizmus elvei igazán érvényesülnek? Kérem, ne értelmezzük ezt úgy. mintha ez Kína kiközösítése lenne a szocialista országok sorából. Nem exkom- munikálás ez a megállapítás! De nem exkommunikálják-e magukat ők saját maguk? S ha visszatérünk a politika és az ökonömika szükségszerű arányának gondolatához, illetve ahhoz hogy ennek az aránynak a megbontása de- formálást jelent — ha nem többet —, sorolható-e Kína még a szocialista államok közé? S ha igen, mennyiben, milyen mértékben és meddig? A Mao- Cetung és a maoista vezetés alatt álló Kína a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus, a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista országok, a nemzeti felszabadító mozgalmak, a béke legádázabb ellenségeinek szövetségese, s így ideológiai, politikai, sőt katonai szempontból sem lebecsüíendő, hanem ellenkezőleg, nagy veszélyt jelent a béke és a szocializmus számára, ezért nyílt harcot kell ellene folytatni mind elméleti, mind politikai vonatkozásban. Ellensége tettei, a tények tömege elég bizonyítékot nyújt ahhoz, hogy e harcot erélyesen és sikeresen folytassuk mindaddig, amíg ez a veszély fenn fog állni. A mi világnézetünk a kommunista, marxista—leninista világnézet, az igazán egyedüli tudományos világnézet. Szűkebb értelemben, tehát mint filozófiai fogalmat, kategóriát, úgy magyarázhatjuk, hogy a világnézet a bennünket körülvevő világról alkotott nézetek, fogalmak és képzetek rendszere, vagyis filozófia! nézeteink. Bővebb értelemben a világnézet magában foglalja az embernek az őt körülvevő világról alkotott nézetei összességét, tehát filozófiai, társadalmi-politikai, erkölcsi, esztétikai, természettudományi s más szemléleteit. A kommunista, marxista-leninista világnézet az állandó mozgásban és változásban levő anyagot tartja elsődlegesnek, amely tudatunk előtt, s attól függetlenül objektíve létezik, s amelyet érzékszerveink révén és segítségével tudatunk visz- szatükröz. Ezáltal az ember képes megismerni a természetet és a társadalmat, a bennük végbemenő folyamatokat, vonatkozásokat, törvényeket, s ismereteit felhasználni saját érdekében a világ és a társadalom megváltoztatására. Azáltal. hogy a tudományos világnézet feltárja a természet és a társadalom objektív törvényeit, egyben feltárja a haladás lehetőségeit is, szolgálva így a haladás erőit A kommunista világnézet és a munkásosztály, valamint más haladó erők osztály- és társadalmi érdekei összhangban vannak egymással, igy e világnézet elsajátítása lehetővé teszi öntudatos és tevékeny hozzáállásukat a társadalom szocialista és kommunista átformálásának, építésének kérdéseihez, a békéért folytatott harchoz és a népek boldogságának ügyéhez. Van nem tudományos világnézet is, s ennek sok a formája, kezdve a naivtól és primitívtől egészen a reakciós burzsoá világnézetig. A kommunista világnézet elsajátítása csakis a burzsoá, s minden más nem tudományos világnézet elleni harc révén, e helytelen formáknak tudatunkból való teljes kiküszöbölésével érhető el. A kettő egymás mellett nem férhet meg sem egészében, de részletkérdésekben sem. Aki felismeri és vallja azt a társadalomban objektiVH~létező és érvényesülő törvényt, hogy a társadalom csak annyit fogyaszthat, amennyit termel, annak — mondjuk a gyárban — meg kell értenie azt is, sőt másokat is meg kell győznie arról, hogy a munkatermelékenység növekedésének nagyobbnak kell lennie, mint a bérek növekedésének. Mert a fogyasztásban benne van nemcsak az egyéni, hanem a társadalmi fogyasztás is, benne van a termelés további fenntartásához és növeléséhez szükséges akkumuláció. Aki felismeri és tudja, hogy a proletár internacionalizmus elve objektíve a nemzetközi munkásosztály legbelsőbb, közös osztályérdekein alapszik, s hogy ennek az elvnek a megsértése az osztályellenség malmára hajtja a vizet, az ugyanakkor nem lehet híve a nacionalizmusnak, nem vallhat más nemzetiségű munkással, dolgozóval szemben nacionalista, soviniszta nézeteket. így sorolhatnánk fel további példákat az élet minden területéről. Igenis, a kommunista világnézetnek át kell hatnia az ember egész gondolatvilágát álláspontjaiban, tetteiben kell hogy megnyilvánuljon, hogy ő szilárdan áll ennek a világnézetnek a talaján. Sajtótermékeink hazánkban nagyon sokat tehetnek és kell is, hogy tegyenek annak érdekében, hogy dolgozóink szocialista társadalmunk öntudatos szocialista tagjai legyenek mind gondolkodásukban, mind tetteikben is Az újság hasábjain megjelenhet elméleti szinten közvetlen írás a tudományos világnézetről csakúgy, mint más zsánerű írás, akár olyan is, amely kigúnyolja a naiv, primitív nézeteket és felfogást anélkül, hogy azt „világnézeti kérdés“ jelzővel látná el. Nagyon fontos, hogy maguk a szerzők, az újságírók, a szerkesztők világnézetükben teljes mértékben a marxizmus—leninizmus, a tudományos világnézet talaján álljanak, s hogy pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikáját, amely a marxizmus—leninizmus elvein alapszik, amely tudományosan megalapozott, mutassák be, magyarázzák meg írásaikban az olvasóknak. Említettük már a sajtó mennyiségi tényezőjét, tehát azt, hogy nagy meny- nyiségben, sokezres példányszámban juthat el és jut el az olvasókhoz. A másik mennyiségi tényező pedig az, hogy mindennap megjelenik. Sok a minőségi tényező, amelyekből már egynéhányat szintén említettünk s még egynéhányat külön alá szeretnénk húzni. A kommunista sajtó megírhatja és meg is írja az igazat, mert igaz ügyért küzd, az igazat, a helyes álláspontot, nézetet, megoldást hangsúlyozza, a helytelent bírálhatja és bírálja is. A kommunista sajtó a munkásosztály és a dolgozó nép sajtója, az ő ügyükért küzd, az ő ügyüket védi mindenféle ellenséges befolyás ellen. A kommunista sajtó nyíltan pártos, harcos sajtó, nyíltan vallja és vallhatja, melyik osztály érdekeiért küzd, melyik osztály ellen harcol. * • • A csehszlovákiai kommunista sajtó a München előtti burzsoá köztársaság idején — e sajtó keretén belül a magyar nyelvű Munkás, később pedig a Magyar Nap — sok harcos kommunistát, antifasisztát nevelt fel hazánkban, akik megállták helyüket a legnehezebb küzdelmekben is, s akiket nem tudott megfélemlíteni, sem megtörni még a hitleri fasiszta fenevad sem. Van hagyománya nálunk a kommunista sajtónak bőven, s e hagyományt ápolni kell, s ápoljuk is. A kommunista sajtónak szoros a kapcsolata az olvasóival azáltal is, hogy sok levelezője van a dolgozók soraiból, az üzemekben, falvakban, városokban. Ä kommunista sajtó a múltban is erős volt ebben, s ez most még jobban kidomborodik. Hiszen a helyi példa így egyből országos gyakorlattá válhat a termelésben, s a társadalmi élet más szakaszain is. A CSKP XIV. kongresszusa a sajtóval, a tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatosan többek között megállapítja, hogy: „A kommunista párt és a szocialista állam jelentős ideológiai esíköze a szocialista ember arculatának kialakításában a tömegtájékoztatási szervek. Alapvető jeladatuk, hogy növeljék és terjesszék a lakosság széles rétegeinek szocialista öntudatát, céltudatosan a szocialista eszmék szellemében befolyásolják a közvéleményt, bőven tájékoztassanak a testvérországok népeinek életéről és munkájáról, tárgyilagosan ér, a valóságnak megfelelően tájékoztassák társadalmunkat a hazai és a külföldi eseményekről. Feladatuk, hogy megnyerjék a dolgozókat a pártpolitika aktív támogatásának, fejlesszék nemzeteink és nemzetiségeink felelősségérzetét, szocialista társadalmunk helyzetéért és fejlődéséért. részvételüket az államigazgatásban, a munka- és az állampolgári kezdeményezést, széles körben népszerűsítsék a legjobb dolgozók elért eredményeit, és népünket szocialista haza- fiságra és internacionalizmusra neveljék. Megalkuvás nélkül kell harcolniok az ellenséges propaganda, a burzsoá ideológia hatása, valamint minden kispolgári megnyilvánulás ellen a gondolkozásban és a gyakorlatban. Határozottan fel kell lépniük a felelőtlenség, a formalizmus, a frázisok, a hanyagság, az élősködés, a lekenyerezés és minden olyan jelenség ellen, amely fékezi a dolgozók kezdeményezését “ Pártunk XIV. kongresszusa tehát világos irányt adott sajtónknak a világnézeti nevelés területén. Ez a feladat továbbra is fennáll, ez a feladat tartós, e feladat teljesítése mindennapi munkánk. Sajtónk — beleértve az Oj Szót a mi lapunkat is — jól fogja teljesíteni ezt a feladatot, ha mindenkor figyelembe veszi a magasabb szintre jutott megváltozott körülményeket, új, fokozottabb igényességgel mozgósít a feladatok teljesítésére. Kérjük olvasóinkat levelezőinket,* hogy ebben támogassák kommunista lapjukat, lapunkat írásaikkal, indítványaikkal, ötleteikkel, megjegyzés?” '"i, hogy a világnézeti nevelésben jobb eredményeket érhessünk el a jövőben mindnyájunk, egész szocialista társadalmunk javára.
