Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-25 / 226. szám, csütörtök

Eivre nagyobb lendületet hap az enyhülés folyamata ANDREJ GROMIKO KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS XXX. ÜLÉSSZAKÁNAK PLENÁRIS ÜLÉSÉN Ű! SZÓ 1975. IX. 25: Mint már jelentettük, Andrej Gromi­ko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere kedden beszédet mondott a 7 ENSZ közgyűlés 30. ülésszakának plenáris ülésén A jelenlegi nemzetközi helyzet fő vonása, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata egyre nagyobb lendületet kap, maga az enyhülés pe­dig mindinkább konkrét tartalommal telik meg — állapította meg Gromiko. Ez többek között kifejeződik az álla­mok közötti számos megái lapodásban, beleértve az ismert szovjet—amerikai egyezményeket, amelyeknek nagy je­lentőségük van a béke és a nemzetközi biztonság szempontjából. Bár a politikai légkör javulásának folyamatára továbbra is hatást gyako­rolnak különböző ellentmondásos té­nyezők, határozottan azt mondhatjuk, hogy az elmúlt évben lényeges lépés történt a megbízható béke felé vezető úton — hangsúlyozta a szovjet külügy­miniszter. A Szovjetunió a jelenlegi körülmé­nyek között reálisnak, bár távolról sem könnyűnek tartja az államok közötti kapcsolatok olyan átalakítását, amely­ben nem lenne helye közöttük a há­borúnak. tiszteletben tartanák minden — nagy és kis — nép jogát a szabad és független fejlődésre. A Szovjetunió elvi külpolitikai irány­vonala minden bizonnyal megerősítést nyer és tovább fejlődik a szovjet kom­munisták jövő év elején megtartandó XXV. kongresszusának határozataiban. Mindenki, aki a békéért, a nemzeti füg­getlenségért és a népek társadalmi haladásáért küzd, továbbra is számít- het a Szovjetunió szolidaritására és te­vékeny támogatására. A Szovjetunió a nemzetközi küzdőté­ren politikájának megvalósításában szo­ros egységben cselekszik a testvéri szocialista országokkal. Büszkék va­gyunk arra, hogy a szocializmus orszá­gainak békeszerető politikája megfelel minden nép vágyainak — hangsúlyoz­ta Gromiko. HELSINKI ÉVE Az idei év úgy marad meg a népek emlékezetében, mint az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet be­fejezésének éve. A konferencia záró­dokumentuma korunk egyik legkiemel­kedőbb okmánya. A tanácskozás részt­vevőinek kollektív erőfeszítésekkel si­került jelentős eredményeket elérniük és azokat pontosan rögzítették a záró- dokumentumban. Nem minden elégedettség nélkül sze­retnénk megállapítani, hogy a tanács­kozás sikereihez nagymértékben hoz­zájárultak a szocialista országok, ame­lyek állhatatosan törekednek a nem­zetközi kapcsolatoknak a békés egy­más mellett élés vágányaira való átál­lására — jelentette ki Gromiko. A tanácskozás 35 részt vevő állama közösen és az egész világ előtt köte­lezettséget vállalt arra, hogy kapcso­lataikat a béke és csakis a béke, va­lamint a közöttük levő együttműködés elmélyítése elveinek alapján alakítja. A Szovjetunió nagyra értékeli a ta­nácskozás eredményeit, úgy véli, hogy most a legjobb teendő az elért megál­lapodások megvalósítása, az előrehala­dás a tartós békéért vívott harcban. Így cselekszik és fog cselekedni a jö­v őben is a Szovjetunió. Ezt várjuk a többiektől is — mondotta Gromiko. INDOKÍNA NÉPEINEK DIADALA Aligha vitatja valaki is azt, hogy az 1975-ös év úgy kerül be a történelem­be. mint az indokínai népek igazságos ügye diadalának éve. Győzelemmel fe­jeződött l>e csaknem 30 esztendei fel­szabadító harcuk a gyarmatosítók, az agresszió ellen. Indokína népeinek győzelme mindenekelőtt saját erőfeszí­téseik eredménye Ugyanekkor ez nagy sikere az összes békeszeretö és haladó erőknek, amelyek mindvégig szolidári­sak voltak Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa hazafiainak küzdelmével, erköl­csi és anyagi támogatásban részesítet­ték őket. A Szovjetunió — és ez ismert az egész világ előtt — teljesítette in­ternacionalista kötelezettségét a viet­nami néppel szemben — állapította meg a szovjet külügyminiszter. A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság és a Dél-Vietnami Köztársaság, amely hosszú harcban megvédte szuve­renitását és függetlenségét, kifejezi készségét, hogy a világszervezetben részt vegyen a nemzetközi együttműkö­dés fejlesztésére irányuló erőfeszíté­sekben. Meggyőződésünk szerint a VÜK és a DVK felvétele teljes mértékben megfelelne az ENSZ alapokmánya ma­gasztos céljainak és elveinek, — hang­súlyozta Gromiko. A Szovjetunió támo­gatja a léét ország kormányának ide­vonatkozó kérelmét. Indokína tanulságai egyszerűek és nyilvánvalók. A szabadságért, a nem­zed függetlenségért és a társadalmi ha­ladásért küzdő népek harca legyőzhe­tetlen. Ez jó tanulság ahhoz, hogy az erőpolitika, amelyet most elvetettek a helsinki értekezlet tárgyalóasztalánál is, visszavonhatatlanul a történelem le véltárába kerüljön. Az indokínai helyzet gyökeres meg­változása kedvezőbb feltételeket teremt a békés együttműködés kialakításához egész Ázsiában. Az erre irányuló gya­korlati lépések, a megérett problémák rendezése a biztonság erősítését szó! gálnák az egész ázsiai földrészen, ami természetesen, mint Európában is, kol­lektív erőfeszítéseket követel minden érdekelt államtól, nagytól és kicsitől egyaránt. A világesemények alakulása az utób­bi időben megerősítette azt a következ­tetést. amelyet már mindenki régen le­vont, aki a realitás talaján állt, neve­zetesen, hogy perspektivikus, a népek érdekeinek megfelelő csak a különbö­ző társadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élés politikája le­het. A Szovjetuniónak a másik társadal­mi rendszer országaival fennálló kap­csolataiban már sok kedvező mozzanat van, amely megfelel mind a Szovjet­unió, mind pedig az illető megállapo­dásokban, egyezményekben részt vevő partnerei érdekeinek. Ez többek között kifejeződik a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kapcsolatainak fejlődésé­ben az elmúlt években, elsősorban a szovjet—amerikai csúcstalálkozók ered­ményeképpen, ami kedvezően hat az egész világhelyzetre. A Szovjetunió továbbra is erősíti ba­ráti kapcsolatait a fejlődő országokkal, amelyekkel a békére és a haladásra való közös törekvés egyesíti. A Szovjet­unió változatlanul támogatásban része­sítette és fogja részesíteni az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokat, az el nem kötelezett országok mozgal­mát, harcukban a nemzeti szuvereni­tás és a gazdasági önállóság erősíté­séért, a gyarmati múlt súlyos öröksé­gének leküzdéséért az olyan kísérletek ellen, amely önállóságuk aláásására, törvényes jogaik csorbítására irányul­nak. AZ ENYHÜLÉS ELLENFELEI A szovjet külügyminiszter a továb­biakban így folytatta: Világosan látni kell, hogy az enyhü lés nem olyan folyamat, amely a sa­ját nehézségei erejénél fogva halad előre. Ahhoz, hogy az enyhülés foly­tatódjék, újabb és újabb impulzusok szükségesek. Szakadatlan harcot kell vívni érte a nemzetközi fórumokon, a parlamentekben, mindennap meg kell érte küzdeni. Minden államnak, minden kormánynak számot kell vetnie azzal, hogy hozzájárulhat és kell is hogv hoz­zájáruljon az enyhüléshez. Szükségesnek tartjuk, hogy az ENSZ fórumán beszéljünk erről, mert — mint a tények mutatják — helytelen lenne lebecsülni az enyhülés ellenfeleinek el lenállását. Gromiko külügyminiszter a továb­biakban rámutatott az enyhülés ellen irányuló tendenciózus és propaganda- kampányokra, majd az államok függet­lenségét fenyegető még veszélyesebb beavatkozási politikára, amely például konkrétan a Portugáliára gyakorolt külső nyomásban nyilvánult meg, hogy a portugál nép mondjon le a szabad fejlődés megválasztotta útjáról. A továbbiakban így folytatta: látha­tólag a nemzetközi fórum valamennyi résztvevője egyetért azzal, hogy a nemzetközi szintéren megvalósítandó egyik legfőbb feladat továbbra is a háborús tűzfészkek felszámolása. Fe­lesleges beszélni arról, hogy mekkora veszelyt jelent, ha egyik vagy másik ilyen góc fellobban és ismét válsággá fajul. Vonatkozik ez elsősorban a Kö- zel-Keletre, ahol már hosszú évek óta fennáll veszélyes hely*0* oAZSÁGGc, KÖZEL KELETI RENDEZÉST A GENFI ÉRTEKEZLETEN A konfliktus lényege, forrásai és okai közismertek. Az sem titok, hogy meg kell oldani a problémát. Ezt csak azok nem látják, akik nem akarják látni. Ahhoz hogy a Közel-Keleten a térség valamennyi állama és népe ér­dekében meg lehessen teremteni az igazságos és tartós békét, ki kell von­ni az izraeli csapatokat valamennyi 1967 ben megszállt arab területről, biz­tosítani kell a palesztinai arab nép törvényes jogait, beleértve a saját ál­lam megteremtésének jogát, szavatolni kell minden közel-keleti ország szá­mára a független fejlődéshez való jo­got. A közel-keleti rendezés ügyét nem lehet előbbre vinni, ha megoldatlanul maradnak ezek az alapvető problémák, amelyeknek megoldása nélkül a ren­dezés csupán bizonytalan időre kito­lódhat, miközben fokozódik a veszély. Semmiféle látszatintézkedés vagy ma­nőver nem változtathat a dolgoknak ilyen lényegén. A közel keleti problé­mát mentesíteni kell a konjukturális módszerektől és a reklámozástól. Minden jel szerbit azokban a körök­ben. amelyek meghatározzák Izrael po­litikai irányvonalát, még nem szilárdult meg az a felismerés, hogy nem lehet szavatolni az ország biztonságát, láb bal tiporva más országok, szomszédok jogait — hangsúlyozta a Szovjetunió külügyminisztere, majd kijelentette: A Közel-Kelet fő kérdései még min­dig megoldásra várnak. E kérdések megvitatásának megvan a megfelelő mechanizmusa: a genfi békekonferen cia. A Szovjetunió állást foglal annak felújítása mellett, valamennyi — hang súlyozzuk, hogy valamennyi — érdé kelt fél részvételével, beleértve a Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet kép­viselőit. A közgyűlés XXIX. ülésszaka* — mint ismeretes — döntő többségé­ben megerősítette a palesztinai arab népnek az önrendelkezésre és a nem­zeti szuverenitásra való jogát. A pa­lesztinai probléma megoldása — az ál­talános közel-keleti rendezés elválaszt­hatatlan része. Ez alapvető igazság és politikusok nem tehetnek úgy, mintha nem vennék ezt észre. A Szovjetunió kövei kezet esen foly­tatja a barátság politikájút azokkal az arab országokkal, amelyek védelmezik jogos ügyüket. Ennek a barátságnak mélyek a gyökerei és nem hisszük, hogy bárkinek is sikerüljön aláaknáz­nia ezt. A Szovjetunió a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz, hogy igazságos és elvi alapokon szilárdítsa ezt a barátságot. SZÁMOLJÁK FEL A FESZÜLTSÉGI GÓCOKAT Mint Gromiko megállapította, tovább­ra is feszült Cipruson és Ciprus körül a helyzet. Ciprustól idegen érdekek szolgálatában már több mint egy éve lábbal tiporják, e kis ország szuvereni­tását, népek elidegeníthetetlen jogait. A Szovjetunió következetesen állást foglal a ciprusi Köztársaság független­ségének és területi sérthetetlenségének védelmében, az összes külföldi csapa­toknak a szigetről való kivonásáért, és azért, hogy a két közösség — a gö­rögök és a törökök — önállóan ren­dezzék saját államuk belső ügyeit. Más szavakkal: síkraszállunk az ENSZ Cip­rusra vonatkozó ismert határozatainak megvalósításáért. Csakis ezen az ala­pon van lehetőség a ciprusi probléma igazságos rendezésére, e feszültségi góc felszámolására — mondotta. A koreai helyzetet érintve, Gromiko rámutatott, hogy az ingatag fegyver szünet nyilvánvalóan nem biztosítja a stabilitást a Koreai-félszigeten. Régen elérkezett annak szükségessége, hogy megteremtsék a félszigeten a tartós béke megszilárdulásának, Korea békés egyesítése meggyorsításának feltéte­leit. E célnak megfelelne, ha megszűn­ne a külső beavatkozás a koreai nép *>el ügyeibe. Elsősorban ki kell vonni Dél-Koreából az ENSZ zászlaja alatt ott-tartózkodö összos külfödi csapato­kat és meg kell kötni a békeszerző­dést. Az ENSZ kötelessége: minden esz­közzel elősegíteni e lépések megvaló­sulását. Az enyhülési folyamat fejlődésének logikája teljes élességében felveti a fegyverkezési hajsza megfékezésének szükségességét — folytatta Gromiko. — Ezért pozitív értékelést érdemelnek azok az intézkedések, amelyek az utóbbi években történtek ebben az Irányban. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonítunk azoknak a most folyó tárgyalásoknak, »melyeknek célja: ki­dolgozni a hadászati támadó jegy verek korlátozására vonatkozó új hosszú lejá­ratú szovjet—amerikai egyezményt. En­nek megkötése új, nagv jelentőségű lé­pés lesz nemcsak a szovjet—amerikai kétoldalú kapcsolatban, hanem széle­sebb nemzetközi vonatkozásban is. Aligha vonhatja bárki is kétségbe azt, hogv mindaz, amit a leszerelés terén ez ideig sikerült elérni, csupán a* első lépések Valójában az emberiségnek még nem sikerült megállítania a fegyver­kezési hajszát, vagy legalábbis lénye­gesen lelassítania annak ütemét. A fegyverkezési hajsza folytatódik, egy­részt a még rombolóbb hadviselési esz­közök létrehozása, másrészt a fegyver­zet össztömegének növelése vonalán. SZŰNJÉK MEG A FEGYVERKEZÉSI HAJSZA A Szovjetuniónak meggyőződése, — hangsúlyozta Gromiko — hogy a fe­szültség enyhülésének viszonyai között létrejöttek az előfeltételek az olyan ha­tékony intézkedések megvalósításához, amelyek határt szabnának a fegyverke­zési hajszának. A Szovjetunió számára a leszerelésért vívott harc a külpoliti­ka elidegeníthetetlen része volt min­denkor és a jövőben is az marad. A Szovjetunió külügyminisztere kije­lentette: nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a katonai szembenállás enyhítésé­nek azokban u térségekben, ahol külö­nösen veszélyes ez a szembenállás. Most, az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet befejezése után az egyik elsőrendű feladat: megtalálni a közép-európai fegyveres erők és fegy­verzet csökkentéséről szóló megállapo­dáshoz vezető utakat, olyan módon, hogy senki biztonsága ne szenvedjen károsodást. A Szovjetunió minden mó­don elő fogja segíteni erről a kérdésről folytatott bécsi tárgyalások sikerét. Gromiko emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió számos olyan konkrét ja­vaslatot terjesztett az ENSZ elé, ame­lyek közül sok a világszervezet által elfogadott fontos határozatok alapja volt. Fontosnak tartjuk, hogy mielőbb meg­kössék azt a nemzetközi konvenciót, amely megtiltja, hogy katonai vagy bármilyen más ellenséges célból hatást gyakoroljanak a természeti környezetre. Egy ilyen konvenció megkötése nem­csak hogy korlátozná a fegyverkezési hajsza szféráit, hanem fontos eszköze lenne a környezetvédelemnek is. Ugyan­akkor jegyezte meg Gromiko — soha­sem hagytuk figyelmen kívül a leg­főbb célt — az általános és teljes le­szerelést. Valamennyien tudatában vagyunk a tudományos-műszaki haladás jelentősé­gének. A Szovjetunió következetes hí­ve annak, hogy kizárólag békés célok­ra, az eml)er javára használják fel a tudományt és kész arra, hogy széles körökben együttműködjünk tudományos- műszaki téren minden olyan állammal, amely ebl>en érdekelt. A múlt tapasz­talatai azonban azt mutatják, hogy a tudomány és a technika eredményeit veszélyes, bőnös célokra is fel lehet használni. A tudomány és a technika jelenlegi rohamos fejlődésének viszo­nyai között egyik vagy másik ország­ban megjelenhetnek új fegyverfajták, új tömegpusztító fegyverrendszerek. Alapos ok van annak feltételezésére, hogy ezek még szörnyűl)b'3k lesznek, mint a jelenlegiek. A Szovjetunió ebből kiindulva és an­nak a felelősségének a tudatában, amely rá mint a Biztonsági Tanács ál­landó tagjára hárul, fontos és sürgős kérdésként a közgyűlés jelenlegi ülés­szaka elé terjeszti „az új tömegpusztító fegyverfajták és az ilyen új fegyver- rendszerek kidolgozása és gyártása el­tiltásának kérdéseit“. Javasoljuk, hogy az államok, minde­nekelőtt pedig a nagyhatalmak kösse­nek megállapodást, amelyben kötelezett­séget vállalnak, hogy nem dolgoznak ki ós nem gyártanak ilyen űj fegyver- fajtákat és fegyverrendszereket, nem segítenek ós nem ösztönöznek semmi­féle ilyen irányú tevékenységet. A szovjet külügyminiszter a továb­biakban rátért a Szovjetunió által elő­terjesztett másik javaslatra, amelynek célja: a nukleáris fegyverkísérletek tel­jes megszüntetése, ami gyakorlatilag radikálisan korlátozná a fegyverfajták további tökéletesítését. Emlékeztetett arra, hogy e cél érdekében mar nagy jelentőségű lépések történtek. Most megértek a feltételek ahhoz, hogy megtegyék az utolsó lépést ezen az úton, megkössék azt az átfogó nemzet­közi egyezményt, amely minden nuk­leáris fog yverk isér letet kivétel nélkül megtilt. A Szovjetunió mai tavasolta, hogy fontos és sürgős kérdésként tűzzék a közgyűlés 30. ülésszakának napirendjé­re a nukleáris fegyverkísérletek általá­nos és teljes eltiltásáról szóló szerződés megkötésének kérdését. Az erre vonat, kozó tervezet kötelezi a résztvevőket, hogy nem hajtanak végre, megtiltanak és megakadályoznak minden közegbent mindenfajta nukleáris fegyverkísérletet. Gromiko elvtárs végezetül kijelentet­te: A háború óta öltelt bárom évtized szemléletesen alátámasztotta, hufjy az államok közötti háború kiküszöbölése nem utópia, hanem sokat ketf tenni azért, hogy létrejöjjön a földön a való­ban szilárd béke.“ Ami a Szovjetuniót illeti, mi azon vagyunk, hogv ezen az úton ne legyen megállás, ne legyenek kitérők, még kevésbé visszafordulás. Ebben az irányban lényeges lépések te­hetők itt, az ENSZ közgyűlésén és mi készek vagyunk arra, hogy a legaktí­vabban részt vegyünk ebben a közös munkában."

Next

/
Oldalképek
Tartalom