Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-21 / 38. szám, Vasarnapi Új Szó
B így kezdődik a szerelem a címe Hynek BoCan készülő filmjének. Az alkotás két elbeszélésnek az ötvözete s vígjáték formájában az ipari tanulók életét mutatja be. ■ Bolgár—csehszlovák köp redukcióban készül A legszebb szemű menyasszony című film. Rendezője Jan Schmidt. ■ Véra Pl ivóvá Si m ková rendezésében filmre kerül Mark Twain Tóm Sawyer kalandjai című ifjúsági regénye. A forgatókönyvet Vít Olmer, az ismert cseh színész írta. ■ Szélmalom a címe Zol- nay Pál készülő új filmjének. Szereplői Jordán Tamás, Zala Márk és Marcsek Gabi. Mint Zolnay hajlani filmje, a Fotográfia, ez is forgatókönyv nélkül készül, és az egyes jelenetek csak a vágóasztalon nyerik el végleges helyüket. ■ Román Polanski, az ismert rendező a müncheni opera ajánlatára elvállalta, hogy a jövő év őszén filmre viszi Verdi Rigolettóját. • ■ Silvana Pampanini az Oké Néró, az Egy nap a bíróságon és más olasz filmek főszereplője tízévi szünet után ismét forgat. A Lady Barbara című filmben kémnőt alakít. ■ Nincs hiány az olasz utánpótlásban; a Kiskorú című filmre az ismeretlen ifjú színésznőt, Glória Guidát szerződ tették. Kollégiumba 11 nevelkedett, tapasztalatlan kislányt alakít, akinek az iskolái elvégzése után sú lyos családi problémákkal kell szembenéznie. ■ Misty Rowe főszereplésével elkészült a Goodhye, Norma Jean című film, amely Marilyn Monroe pá- lyakazdetéről, fiatal éveiről szól. Misty Rowe tizenkilenc éves és az Autóstoposok című filmben tűnt fel. ■ Marlene Jobert, a francia filmművészet egyik legfoglalkoztatottabb színésznője. Ojabban producerként is működik. Marlene Jobert hamarosan elkezdi A jók meg a rosszak forgatását, melyet Claude Lelouch rendez. ■ Ornella Muti még csak húszéves, de már tizennégy éves fejjel felvevőgép elé állt; Damiano Damiani bízta rá A legszebb menyasszony című film egyik szerepét. Ornella Muti édesapja nápolyi, édesanyja orosz származású. Eredeti neve: Fran- cesca Romana Rivelli. Művésznevét Damianónak köszönheti. Ornella Muti újabb filmjei: az Appassionata és Romanzo popolare. Az utóbbit Mario Monicelli rendezte. # Egész estet betöltő rajzfilm készül a Pannónia Filmstúdióban Fazekas Mi--> hály Ludas Matyi-jából. A rendező Dargay Attila, s ő Irta — Nepp Józseffel és Romhányi Józseffel együtt — a mű forgatókönyvét is. A stáb most munkájának fontos fázisához érkezett: hamarosan megkezdik a filmkockák tervezése után — megrajzolását. í Az ISZKUSSZTVO KINŐ egyik legutóbbi száma közli azt a vitát, melyet ANDREJ MIHALKOV KON CSALOVSZKIJ A SZERELMESEK ROMÁNCA című filmjének vetítése után rendeztek — egyetemi hallgatók és ifjúmunkások részvé telével — a moszkvai Filmművészetek Házában. A vita célja az volt, hogy az alkotók megismerjék azoknak a benyomásait, a filmmel kapcsolatos észrevételeit, akiknek a mű elsősorban szól. Mivel a filmet nálunk is bemutatták és nagy sikere volt, különösen a fiatalok körében, talán nem lesz érdektelen, ha az alábbiakban közreadjuk a vita egyes részeit. Szergej és Tanya I Jevgenyif *Kingyinov és Jelena KorenyevaJ a szovjet jilm főszereplői Az alkotási a tavalyi Karlovy Vary-i nemzetközi jilmjesztiválon nagydíjjal tüntették ki. Egy közgazdász hallgató ezzel kezdte: — Valószínűleg nem egészen úgy fogtam fel a filmet, ahogy az alkotók gondolták. Nekem úgy tűnt. hogy valahonnan régről, a shakesneare-i tragédiákból tevődött át a mai életbe pgy történet a tragikus szerelemről, a szokatlan tisztaságú és szépségű érzelmekről. — Később, amikor a hős a maga rendkívüli, sokszínű világából visszatér a szerelem nélküli, hétköznapi életbe, a színek villódzása eltűnik, csak két szín marad, a fekete és a fehér. A rossz és a jó. Közönséges életet látunk, melyben nincs semmi természetfeletti. És az a ragyogás, amit az első, színes részben láttunk, mintha még érzékletesebben hangsúlyozná: úgy látszik, minden köl- lőiség kihunyt, értelmetlenné vált... Csak a szomorúság marad bennünk, sajnáljuk azt a színes világot, a költészetet. A filmvásznon az élet monoton ritmusát, hiábavalóságát látjuk, olyan életét, amelyben a szépségnek nincs helye, lellemző erre az autóbuszon játszódó epizód, amikor az automata folyton elakad: verik, verik, de nem ad ki jegyet ... Egy másik egyetemi hallgató: — Azzal kezdem, hogyan jöttem el megnézni ezt a filmet. Semmit nem tudtam róla, hogy miről szól és milyen. De ha egyszer az a címe, hogy A szerelmesek románca, úgy gondoltam, pihenek majd egy iót a film alatt. Azt hittem, hogy egy pusztán szórakoztató filmet nézek meg. De valami mást láttam. A film nagyon igaz. Elgondolkoztat az élet értelméről, arról, hogyan lehetünk boldogok. A Moszkvai Állami Egyetem egy hallgatója: — Egyetértek azzal, hogy a film érdekes. Több okból is. A legfontosabb ezek közül, hogy a szó szoros értelmében új, eredeti film. Átértelmezi az ismert fogalmakat, az Anya, a Haza, a Kötelesség, a Tisztesség, a Boldogság, a Szerelem fogalmát, új jelentéssel ruházza fel őket. A film még részleteiben is nagyon korszerű... Egy orvostanhallgató nő: — Nagyon. röviden csak az érzéseimet szeretném elmondani. A film a hősök kapcsolatát, szerelmüket szokatlanul ábrázolja. Ilyet eddig nem láttam. Az érzések túlságosan lemeztelenítettek, mintha közszemlére lennének állítva. Pedig az ember így mindezt mélyen elrejti, titkolja mások elől. Es amikor így megmutatjuk, ez furcsa, sőt rettenetes. Egy orvostanhallgató: — Szerintem nem szabad félni attól, hogy a filmvásznon, a színpadon nyíltan megmutatják az emberi érzéseket. Nem találok semmi retteneteset a hősök belső világának ilyen jellegű feltárásában. Ellenkezőleg, annak ellenére, hogy a film kezdetben egy kicsit banálisnak, sőt egyenesen laposnak tűnik, különösen nagy hatást kelt Szergej „színvaksága". amikor a világ számára komorrá, szürkévé válik, az élete valamiféle monoton rituáléba csap át. A hős erkölcsi halála — amikor elveszti hitét az életben, önmagában, a£ emberekben — nagyon meggyőző. De visszatérését a film, szerintem, távolról sem mutatja meg ugyanolyan művészi erővel. — Az első rész közel áll a fiatalokhoz, érthető. De a második . . Megértem. hogy meg lehet találni a boldogságot ha valakinek gyereke születik, hogy ez újszerűen láttatja vele az életet, azt a nőt, aki evvel meg ajándékozta. De a filmben ez a fordulat, a hős lelkiállapotának változása számomra nem volt eléggé hiteles. A fíubkin Kőolaj és Gázipari Főiskola egy hallgatója: — Az első képsorok az érzések viharos áradatát mulatják, ezek az érzések felfokozottak De engem például a szabadvers meghökkentett, a stilizáció, a mesterkéltség érzését keltette. — Nem vártam a színek visszatérését, a hős újabb szerelmét sem. Azt hittem, a film fekete fehérben fejeződik be... Egészében tetszőit a film. Tetszett a rendező bátorsága, sajátos hangja. Egy közgazdász hallgató: Jelena Korenyeva fZ. Mimii óvá felv.) — Bár a film több témát ölel fel, vari benne szó a háborúellenességről, az anyákról, a hivatásról, központi témája mégis a szerelem, és az, hogy ez milyen nyomot hagy az ember életében. Hogyan éljünk tovább, ha ennek a szerelemnek vége szakad? Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a film érdekes a fiatalok számára — Milyen eszközökkel ábrázolják ezt a fő témát? Az itt felszólalók megjegyezték, hogy a filml>en sok új. eredeti kifejező eszköz van. Valóban, néhány jelenetet kitűnően oldottak meg, például azt, amikor a lány elbúcsúzik a szerelmesétől, aki bevonul katonának. De any- nyi zavaros jelenet, stilizáltság is van a filmben, hogy ezek szerintem elvonják a figyelmet az alapgondolattól. Szükség volt erre a túlságosan is bonyolult Tormára? Hiszen egyrészt ezek a7 eszközök már felkészült nézőket feltételeznek, másrészt a filmet fiataloknak, mégpedig a fiatalok széles körének szánták ... Egy másik közgazdász: — ... Azok a kéjjek jók, melyek a természetes életet mutatják, ahol nincs kihangsúlyozott játék. De ezek mellett túljátszott momentumok is vannak. És ilyen az egész film: a valóságot jól ábrázoló képek fellengzősökkel, mesterkéltekkel keverednek. A Moszkvai Állami Pedagógiai Intézet aspiránsa: — A film románc, poéma az összes olyan sajátossággal együtt, mely a műfajból következik. Hát ezért jelenik mng a szabadvers, és az a vers — természetesen nem a mesterségbeli tudásról beszélek — persze nem olyan, mint Shakespeare vagy Puskin verse. Ez más jellegű szabadvers, a korszerűek közül való. Megpróbál emelkedetté tenni bennünket, és ez/el máris megteremti a filmmel való belső kapcsolat első feltételét. Sőt, az elsőt már a kezdő kép megadja, amikor az eső a hősök arcába, a nézőkre hull... — Ügy gondolom, hogy ez a film a dovzsenkói hagyományok szellemében készült, nemcsak a rendezése, hanem a dramaturgiája is közel áll Dovzsenkő- hoz. Egyrészt a színes, emelkedett, felfokozott világ, másrészt a prózai fekete- fehér. Két érzelmi világ ütközik össze, és valószínűleg ez okozza a kifejező eszközök nehézkességének benyomását. De össze kellett ütköztetni őket, és maga az összeütközés szerintem ragyogóan sikerült. — Melyik nézetet, melyik álláspontot fogadja el a néző? Azt hiszem, a film egyiket sem veti el, a választást a nézőre bízza. Mindkét nézet színpompás világhoz vezet, mind a kettő igazolja önmagát. És ez az, ami a filmben valóban újnak tűnik. A SZERELMESEK R0MANCA8GL
