Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 32. szám, Vasarnapi Új Szó
£7 £?£? ÄWiffll ^ ip ** m% íj 1 m^s Alekszej Rosnsin, a leszerelési bizottság genfi tárgyalásain részt vevő szovjet küldöttség vezetője üdvözli josef Martint (bal oldalt) az amerikai küldöttség vezetöjée fCSTK felv.) A szovjet—amerikai rakétafegy- ver-korlátozási tárgyalások azonban — bármilyen lényeges kiegészítői is az általános enyhülésnek, köztudottan csak a fegyverkezési hajsza mérséklését, nem pedig a tulajdonképpeni leszerelést szolgálják, és éppen ez az a körülmény, mely az utóbbi időben észrevehető aggodalommal tölti el a Szovjetunió vezető köreit. Leonyid Zamjatyin, a TASZSZ vezérigazgatója, Jurij Zsukov, a Pravda egyik vezető hírmagyarázója, Va- lentyin Zorin professzor, a szovjet— amerikai kapcsolatok másik tekintélyes ismerője és több más vezető kommentátor sorozatosan idézte az elmúlt néhány napban Leonyid Brezsnyev legutóbbi beszédét, mely június 13-án hangzott el Moszkva Bauman vá lasztókerületében, s melyben a főtitkár hosszú passzusokat szentelt a fegyverkezési hajsza problémáinak, ú| javaslatot tett a tömegpusztító fegyverek továbbfejlesztésének megakadályozására. Csakhogy Leonyid Brezsnyev ez alkalommal nem a nukleáris fegyverekre célzott, hanem olyan „az atomfegyvernél is szörnyűségesebb tömegpusztító fegyverek és fegyver- rendszerek kidolgozásának megakadályozására“ szólított fel, melyek ma még többnyire a tudományos laboratóriumokban léteznek, de holnap eddig ismeretlen pusztulás veszélyét idézhetik elő. A feladat Leonyid Brezsnyev szerint most az új fegyverfajták és fegyverrendszerek keletkezésének csírájában való elfojtása. A világsajtó a Brezsnyev-indítvány elhangzása után rögtön hozzáfogott, hogy kizárásos vagy egyéb logikai úton megjelölje azt a fegyverfajtát, melynek küszöbönálló megjelenése az SZKP főtitkárát e téma felvetésére ösztönözte, s a találgatás egészen addig folyt, míg kb. egy hónap elteltével a szovjet kommentárok, elsősorban a már többször idézett Zamjatyin- nyilatkozat meg nem cáfolták azokat a nézeteket, amelyek szerint Brezsnyev egy meghatározott fegyverrendszerre, pl. a klimatikus, vagy az ún. ekoló- giai, azaz környezetromboló fegyverekre gondolt volna, A főtitkár fogalmazásában — állítják a legtekintélyesebb moszkvai hírmagyarázók — éppen a formula általánossága a fonv tos, mely elvileg tiltja meg bármely tömegpusztító fegyver előállítását, melynek megalkotására a tudomány egyáltalán képes. E szovjet véleményekből kitűnik, hogy Moszkvában úgy vélik: amennyiben az új szovjet javaslat a külföldi partnereknél, elsősorban persze az Egyesült Államoknál süket fülekre talál, akkor számolni kell a továbbiakban azzal, hogy a nemzetközi életben két ellentétes tendencia fog érvényesülni, és negatív értelemben semlegesíti egymást a biztonsági szem pontból még mindig rendkívül felelősségteljes következő periódusban. Míg ugyanis a nagyhatalmak egyfelől mindent megtesznek a meglevő tömegpusztító fegyverek korlátozása érdekében, a tudományos-műszaki gondolat fejlődése újfajta biológiai, bakteroló- giai, ekológiai, lézeres stb. fegyver- rendszerek kidolgozását eredményezheti. Hogy ez a veszély mennyire reális éppen ezekben a hónapokban, azt jól mutatja az Egyesült Államok hadiipari komplexumának tevékenysége, így válik az egész enyhülési folyamat „destabilizáló tényezőjévé“ (Zamjatyin kifejezése) az a körülmény, hogy miközben a szovjet és az amerikai kormánykörök a kapcsolatok sokoldalú javítására törekednek, a Pentagon a katonai kiadások ugrásszerű növelését Képünk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek és amerikai szenátoroknak júliusi moszkvai találkozóján készült. V. P. Ruben, a Legfelsőbb Ta nács Nemzetiségi Tanácsának elnöke üdvözli az amerikai vendégeket. (V. Szavosztyanos felvétele — TASZSZ) pás lehetőségéről. Ezeket a nyilatko zatokat a szovjet hírmagyarázók nem értékelhették másként, mint a Dulles- féle hidegháborús hangnem feléledéseként. Zamjatyin pl. arra a következtetésre jutott, hogy a néha ártatlannak tűnő harciaskodásnak nem is egy, hanem két határozott és ártatlannak sem nevezhető rendeltetése van. Az egyik a Szovjetunió megfenyegetése és zsarolása az egyes konkrét nemzetközi kérdésekben, a másik pedig az amerikai közvélemény hozzászoktatá- sa a preventív nukleáris háború gondolatához. Nem véletlen, hogy a Pentagon vezetőjének magatartásáról Moszkvában keményen és elmarasztalóan beszélnek, s úgy vélik, Schlesinger nagyon veszélyes játékot űz. A közös érdek változatlan Moszkva legfőbb igyekezete másfelől mégiscsak arra irányul, hogy erélyesen visszautasítsa a Jackson és Schlesinger-féle elszántan enyhiilésel- lenes zsarolási kísérleteket, s ezzel párhuzamosan elősegítse a másik tábor erősödését az Egyesült Államokban. Ezt a célt szolgálja az a következetesség, melyben a szovjet sajtó szigorúan elválasztja a jobboldali próbálkozásokat az amerikai kormánypolitikától. mellyel növelni igyekszik a szovjet—amerikai viszony minden előremutató fejleményének és vonatkozásának súlyát a kapcsolatrendszer egészében, s mellyel meggyőzni igyekszik a túlparti ingadozókat arról, hogy a 70-es évek elején megtalált közös érdek változatlan, amint hogy a nemzetközi erőviszonyok fejlődési iránya som indokolja a két nagyhatalom közötti megegyezés politikájának feladását. Amennyiben pedig a szovjet—ame rikai viszony alakulását az ismertetett aggasztó jelenségek ellenére is derűlátóan ítélik meg, ebben nagy szerepe van a szovjet diplomácia mindennapos munkájának, mely a mérleg egyensúlyban tartására irányul, s melynek minden szinten megvannak a jelentékeny eredményei. A helyzet kb. ugyanaz, mint a Szojuz—Apollo program egyik kritikus pillanatában, amikor a második összekapcsolás alkalmával az amerikai űrhajó forogni kezdett saját tengelye körül, magával ragadta a Szojuz—19-et, s a kozmo- nautáknak minden ügyességükre, s segédhajtóműveik erejének teljes kihasználására szükség volt a kozmikus komplexum stabilitásának megőrzéséhez. A Gromiko—Kissinger találkozó eredményessége, a 14 amerikai szenátor júliusi látogatásának kedvező visszhangja azokban a kongresszusi körökben, melyek egyre erőteljesebben követelik a diszkriminációs kereskedelmi törvény felülvizsgálását, végül pedig az őszi csúcstalálkozó előkészítésének menete alapján el mondhatjuk, hogy a szovjet stabilizálási erőfeszítések egyelőre hatékonyaknak bizonyulnak lent a Földön is. Arról sem lehet azonban megfeled kezni, hogy a tavaly meghirdetett szovjet célkitűzés, mely szerint az enyhülés eredményeit megmásíthatat- lanná kell tenni, mit sem vesztett időszerűségéből. Az események mene te azt igazolja, hogy az enyhülés stabilizálása nemcsak hogy nem kam pányfeladat, hanem többéves, talán több évtizedes program, s a sikert nem szabad elkiabálni. BOKOR PÁL Moszkva, 1975 július Leonyid Brezsnyev Ford amerikai elnök és Kissinger külügyminiszter társaságában a vlagyivosztoki csúcstalálkozón. (CSTK felv..) eszközli ki a kongresszusban. Az Egyesült Államok katonai költségvetése az elmúlt pénzügyi évben 94 milliárd dollár volt, az új költségvetés viszont oléri a 105 milliárdot. Ez pedig már nem egyszerűen a soros rekord a fegyverkezési hajszában, hanem új minőségi elemet is visz e sajnálatos folyamatba: egyre több jel mutatja, hogy az Egyesült Államok tudományos-műszaki ugrás végrehajtását készíti elő a fegyverkezésben. Ezt bizonyítja sok egyéb mellett az a tény is, hogy a Pentagon felügyelete alatt ez idő szerint 50 katonai célú tudományos fejlesztési program végrehajtása van folyamatban. Schlesinger Nem kevésbé veszélyes, és az előbbivel szorosan összefüggő negatív jelenségként értékelték Moszkvában Schlesinger amerikai hadügyminiszternek az elmúlt időszakban elhangzott harcias nyilatkozatait, melyek a szovjet elemzők számára nem mondhattak egyebet, minthogy Washingtonban az enyhülés ellenfelei komoly si kereket könyvelhetnek el. Noha Va- lentyin Zorin professzor a Moszkvai Televízióban emlékeztetett arra, hogy az amerikai hadügyminiszter 1972- ben, Moszkvában az atomháború elhárításáról szóló egyezmény aláírása után az egyetlen volt az amerikai személyiségek közül, aki szkeptikusan nyilatkozott a történelmi jelentőségű okmányról, tehát véleménye már akkor eltért az amerikai kormányzat meggyőződésétől, a katonai költség- vetési hajcihő idei eredménye a szovjet elemzők számára mégis azt mutatta, hogy a Pentagon vezetőinek re- nitenskedésével nem lehet megmagyarázni a történteket. A Pentagon-lobby kongresszusi befolyásától, nagy politikára gyakorolt befolyásáról van szó, melytől éppen úgy tartani kell, ahogyan azok a szovjetellenes erők is megmutatták befolyásukat, melyek annak idején megakadályozták a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben, s melyek a szovjet belügyekbe való beavatkozástól sem riadtak vissza a kereskedelmi megállapodás megtorpedózása érdekében. Schlesinger, aki minden egyéni tulajdonsága és indulata ellenére is ugyanannak az amerikai kormányzatnak a lagja, amely más vonatkozásokban igyekszik csökkenteni a politikai és katonai konfrontációs felületeket a Szovjetunióval, több nyilatkozatában beszélt a szovjetunióbeli válogatott célpontok elleni rakétatámadás lehetőségeiről, korlátozott nukleáris csamm
