Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-08 / 185. szám, péntek

Példás határőrközség A VÍZNÉL M. Vodéra felvétele Orvosi tanacsa. Az öregség nem betegség Vysokó pri Morcive közvetle íiiil az államhatár közelében fekszik. Az itt lakó 2200 em bér mindennapos munkáján ki- viil arra is ügyel, hpgy ü hatá­ron ne jusson át senki sem. Amikor az ütvenes évek ele­jén sorkatonák vették át az ál­lamhatár érzését, egy-egy Örs nálunk telepedett le — mond­ja Frantisek Kovaricek, a nem Sieti bizottság elnöke. — Az Igazat megvallva egy kissé ide jgenkedtünk tőlük. A lányok mi étt is gyakran volt civakodás. Mindez azonban már a múlté. Ma már az őrs a falu szerves részét képezi, nélkülük el sem tudjuk életünket képzelni. Hogy ez nemcsak frázis, azt Igazolja az a tény is, hogy köz ségünk másodszor nyerte el a példás határőrközség címet. — A katonák igen sokat se­gítenek a falu fejlesztésében és szépítésében is, jóllehet a körzetükben is akad éppen elég tnunka — veszi át a szól fola na Dvoranová, a helyi nemzeti bizottság titkára. — A lakosság ífegységes honvédelmi nevelésé­ből is kiveszik részüket. Fiatal­jainkat kellően előkészítik a tényleges katonai szolgálatra. Davidová Anna, az efsz párt- bizottságának elnöke sem fu­karkodik az elismerő szavak­kal. Elmondja, hogy a határ­őrök most is segítenek a ter­mény betakarításában. De má­sutt: is szívesen segítenek, ha a szükség megkívánja. Ha nem is közvetlenül, de az őrs állo­mányának abban is része van, hogy a szövetkezet az első fél évben tejleadási tervét 109, a marhahúsét 180, a sertéshúsét pedig nem egész 100 százalék ra teljesítette. A segédhatárőr-egység, amely­nek parancsnoka f. Cermák, sem hoz szégyent a községre. A példá9 egység megtisztelő cím viselője. Nyugdíjba vonulás után csak kevés ember bírja a semmitte­vést. Ezért előbb, vagy utóbb csaknem minden nyugdíjas — ha egészségi állapota megenge­di — könnyebb foglalkozás után néz. így volt ez Iványi József Dvory nad Žitavou-1 (udvardi) lakos is. Ö azonban nyugdíjaz­tatása óta is azt a munkát vég­zi, amit azelőtt. 1965-ben lépett munkavi­szonyba faluja nemzeti bizott­sága helyi gazdálkodási üzemé ben, ahol a betongyűrűk és be­tonoszlopok készítését bízták rá. Nagy a kereslet vidéken a kutakhoz szükséges és a házak •lőtti árkok áthidalására szol gáló betongyűrűk iránt. Ugyan­csak sokan keresik az általuk gyártott betonoszlopokat, me­lyeket kerítés készítéséhez és szőlőtelepítéskor használnak. A betongyűrűk, betonoszlo­pok gyártása egyike a legne­hezebb fizikai munkáknak. Ivá­nyi bácsi ennek ellenére jól bírta. Hozzá volt szokva a ne­héz munkához, azelőtt is ehhez hasonló foglalkozása volt. A komjaticei (komjáti) kőbányá­ban dolgozott. — Nem a munka miatt jöt­tem el onnét, hanem, mert meguntam az utazást — mond ja. Amikor Iványi bácsi munká­ba lépett, a helyi gazdálkodási tizem vezetője megígérte neki, hogy segédmunkást adnak mel­léje. A segítség meg is érke­zett, de egy napon így szólt: „Nehéz ez a munka, Iványi bá­csi" — és felmondott. Utána — Az egység tagjai önként vállalták feladatukat — mond­ja Cermák elvtárs. — A mun­kából hazatérnek, s naponta 2 4 órát szolgálatban töltenek el. Minden tőlünk telhetőt el­követünk, hogy körzetünkben megőrizzük az államhatár sért­hetetlenséget. Örömmel tölt el bennünket ;iz is, hogy soraink­ban egyre több a fiatal, és a pionírok is létrehozták a fia­tal határőrök őrsét. A közelmúltban történt, hogy néhány fiatal a bratislavai vas­út állomáson egy idegen állam­polgárral akadt össze. Amikor megtudta. hova utaznak, az iránt érdeklődött, van-e ott szálloda. A fiúk igennel felel­tek, és megígérték, hogy el­vezetik oda. Nem csapták be. Szállásról gondoskodtak, még­pedig a legilletékesebb helyen, az őrsön. A pionírok is már sok esetben vezették nyomra a határőröket. Kalandos élmé­nyeiket az őrs krónikájában örökítették meg. — Az őrs és a község lako­sai. egy nagy családot alkot­nak — mondja jozef Kurhava százados. — A két SZÍSZ szer­vezet és a pártbizottságok szo­rosan együttműködnek, együtt keressük a problémák megol­dását. Büszkék vagyunk rá, hogy nemcsak a község szerez­te meg a példás elnevezést, ha­nem a századunk is. Ezt a megtisztelő címet igyekszünk az idén is megvédeni. Az őrs szálláskörletében va­lóban példás a rend. A kavi­csos utcácskákat illatozó ró­zsabokrok szegélyezik. Kemény szolgálat után itt találtunk rá fakubec és Ondrácek példás határőrökre, akik néhány hét múlva leszerelnek. — Mi tagadás, az államhatá­ron nehéz a szolgálat — mond­ja Jakubec közlegény. Erre még néhányan cselekedtek ha­sonlóképpen. így aztán Iványi bácsi ma is egyedül önti a be­tongyűrűket, betonoszlopokat. De soha nem zsörtölődött emi­att. Hét éve dolgozott már a köz­ség helyi gazdálkodási üzemé­ben, amikor betöltötte hatvana­dik születésnapját. Olyan idő­szak ez minden ember életé­ben, amikor mérlegre teszi, va­jon mennyit bír még, mire ké­pes. Bizonyára Iványi József is számvetést tett önmagával, és arra a megállapításra jutott, hogy elbír még ő ezzel a mun­kával. Ez az elhatározása nagy meg­könnyebbülést jelentett Vadker­ti) Istvánnak, a helyi gazdálko­dási üzem vezetőjének, hisz ha Iványi bácsi elmegy, felszá­molhatta volna ezt az üzem­egységet:. így azonban évi 180 munkanapon át (ennyit dolgoz­hat Iványi József egy évben) továbbra is folyamatban van a termelés. Főleg a tavaszi és a nyári hónapokban. Különben is ez a legalkalmasabb Időszak a munka végzésére. Aki csak egy kicsit is ismeri a beton­öntés titkát, az tudja, hogy melegben a beton hamarább ,,megköt“. Télen azelőtt sem foglalkozott Ilyesmivel, hanem mint fűtő a szolgáltatások há­zában dolgozott. Munkáját mindig odaadással és becsülettel végezte. Ezért munkatársai és felettesei szere­tik és megbecsülik. KOVÁCS ELVIRA erős akaratú fiatalok kellenek. Ha az ember járőrben van és határsértővel találkozik, magá­ban kell eldöntenie, hogyan cselekedjen. Amióta itt szolgá­lok, határsávunkon senki sem jutott át. — Sokan itt találják meg életpárjukat — kapcsolódik a beszélgetésbe Ondráöek példás határőr. — Ezekből lesznek az tán a jól dolgozó és önfeláldo­zó segédhatárőrök. A két év ne­kem is letelik. Lehet, hogy va­laki furcsának tartja, de meg kell mondanom, hogy nehéz szívvel válók meg az egység­től, a községtől, ahol már csak­nem mindenkit ismerek. Határőrközség. A mezőn kom­bájnok dolgoznak. Nem messze tőlük járőr igyekszik a rendel­tetési helyére. A művelődési otthonban este táncmulatság lesz. Ük, iikik szolgálatban van nak, nem lehetnek ott, mert a katonai esktihif/, híven harci feladatot teljesítenek; ügyelnek államhatárunk sérthetellensé gére. — De nemcsak mi, hanem a falu apraja-nagyja is ügyel arra, hogy az államhatár kö­zelébe hívatlan vendég ne jus són, hogy a példás határőrköz ség elnevezést megvédjiik — mondja búcsúzóul Cermák elv­társ. A lenyugvó nap még egy szer bearanyozza sugarával a tájat. Miközben az autóbusz- megállóhoz igyekszem, eszem­be jutnak az egykori végvá rak. Végvár, határőrközség. Ta­lán furcsa összhasonlítás, még Í9 találó. Mindkettőnek az volt a küldetése, hogy az országot megvédje az ellenségtől, termé­szetesen más-más körülmények között. A határőrség ma is vég vár. A szocialista tábor előre­tolt bástyája. NÉMETH JÁNOS SZÁMÍTHATUNK - RÁJUK Mosolygó arcú lányok és asszonyok fegyelmezetten gyakoroltak. — Mire ez u nagy készülődés? — tettem fel a kérdést Mdcsodi Ka talinnak, a csoport parancs­nokának. — Az egészség ügyi csoportok kerületi ver senyére készülünk és mél­tón szeretnénk képviselni a járást. Ezen a héten már minden délután gyakorta toztunk, bár rekkenn a hő ség, és ez a szokatlan fel­szerelés még nehezebbé te szí a gyakorlatot. Nagyon őrölünk azonban, hogy min denki nagyon becsületesen készül a versenyre. Amikor a lányoktól is er deklődni akartam, milyen el határozással készülnek a versenyre, elhallgattak. Vé­gül Rácz Gabriella szólalt meg a nevükben: Majd a verseny után szívesen élbe szélg etünk. Megfogadtam kérésüket, megvártam a verseny ered ményét. Most itt ülök a voj nicei (bátorkeszi) gyermek orvosi rendelőben, szemben velem dr. Sós jenöné, a Csehszlovákiai Vöröskereszt helyi szervezetének elnöke. Öt kértem meg, beszéljen a helyi szervezetről és az egészségügyi csoportok kn rtileti versenyéről. — Helyi szervezetünknek jelenleg 560 tagja van, kö zuluk hatvanötén véradók. Segítünk a választási prog ram teljesítésében. Az idén 1500 óra brigádmunka le dolgozását vállaltuk. 1972 tői vagyok a szervezel elnö ke. Két 23 tagú egészség- ügyi csoportunk van, melyek hirtelen szükség esetén na­gyobb feladatokat is képe sek teljesíteni. Az egyik egészségügyi csoportunk a járási versenyben az első helyet szerezte meg, így ke rültünk a kerületi verseny be. A csoportot dr. Rázelová Magda gyermekorvossul együtt készítettük fel a ver senyre, amelyben II járás versenyzői vetlek részt. A versenyben végül a negyedik helyen végeztünk. Úgy gon dolom, méltón képviseltük járásunkat és községünket. MIRIÁK FERENC Az egyéni fejlődésnek, mint élettani jelenségnek velejárója a sejtek, a szervek „és a szer­vezet öregedése is. Az öregedés mélyebb okát nem ismerjük és többféle elmélet tárgyát képezi. A nézetek egyik csoportjához tartozik az a felfogás, hogy a szevezet sejtjei kimerülnek, el­használódnák és nem helyette­sítik őket új fiatal sejtek. Más felfogás szerint a sejtek örök­letes (genetikai) lényegében szenvednek az idők folyamán károsodást. A harmadik cso­portba sorolható feltevések, nézetek az öregedést normális élettani jelenségnek tekintik. Az ember fejlődése különbö­zik egyéb élőlények fejlődésé­től, társadalmi munkájával kü­lönleges környezetet és külön­leges életmódot teremtett ma­gának, amely aktívan hat saját fejlődésére. Az öregedés folyamatos, lassú alkati, élettani és lélektani vál­tozásokkal jelentkezik. Az idő­sek számának folyamatos gya­rapodása számtalan orvosi, tár­sadalmi és szociológiai kérdés megoldását sürgeti. A Legtöbb ember várakozással tekint a nyugdíjas kor felé. A nyugdíjazás döntő változást je­leni mindenki számára. Megvál­tozik az előző életforma, a megszokott életritmus, a napi tevékenység. Sokan terveket szőnek, készülnek erre az idő­szakra. Szenemének sok olyan tevékenységet pótolni, amire dolgozó éveik során nem volt idejük. Mások viszont félelemmel, szorongással várják a nyugdí­jazást. El sem tudják képzelni a sok szabad időt, a munkától való elszakadást, a megszokott életrend felbomlását. Legtöb­ben a nyugdíjas kort az öreg seggel azonosítják, így szoron­gásuk lényegében az öregségtől való félelmet tükrözi. Hol is kezdődik tulajdonkép­pen az öregség? Kit nevezünk öregneki‘ Az öregségről alko­tott fogalom nem egyértelmű, különböző korokban mást és mást jelentett. A öregség fogal­mát az határozza meg, hogy egy népességen belül milyen hosszú életűek általában az emberek, es mennyi az öregek száma a fiatalokhoz viszonyít­va. Az öregség kezdetének meg­előzése és az öregség fogalmá­nak meghatározása rendkívül nehéz. Az Egészségügyi Világszerve­zet a naptári kor alapján a kö­vetkező életkori csoportosítást fogadta el: középkorúak a 45— 59 évesek, öregedők a 60—74 évesek, öregek a 74 év felet­tiek. Az ismertetett életkori beosz­tások alapján leszögezhetjük, hogy a nyugdíjas kor nem egyenlő ;tz öregséggel. Az idős kor nyugalma, kiegyensúlyo­zottsága két alapvető tényező­től függ: a mindenkori egész­ségi állapottól és a szociális helyzettől. A két tényező egy­mással összefonódik, mindkettő szerejje egyaránt fontos. A nyugdíjas kor előkészítésé­vel kapcsolatban tehát a két legfőbb törekvés az egészség megtartása és az anyagi biz­tonság megalapozása. Ez a két tényező szabja meg a tenniva­lókat is, mind az egyén, mind a társadalom számára. Az egészséges öregkort fiata­lon kell megalapozni. A fiatal­kor szertelenségei, a túlzott italfogyasztás, nagymérvű do­hányzás, a túlzott testi igény­bevétel maradandó ’nyomot hagyhat a szervezetben. Az öre­gedéstől nem kell félni, hanem tudatosan és józanul kell [elké­szülni rá. A nyugdíjas kor elérése után senki se vonuljon vissza tétlen­ségbe, hanem egészségi állapo­tának és szellemi képességének megfelelően keressen magának olyan elfoglaltságot, amely szá­mára rendszeres tevékenységet biztosít. Aki egész életén ke­resztül dolgozott és egyik nap­ról a másikra tétlenné válik, az testileg-lelkileg összeroppan, idő előtt megöregszik. A mun­kát a korai és káros elöregedés legfontosabb ellenszerének tart­juk. Az idős ember lehetőleg olyan munkát keressen, amit szívesen csinál, de ne legyen megterhelő, ne menjen a pihe­nés rovására. A munka mellett szükség van rendszeres szórakozásra is, mely felfrissülést, kikapcsoló­dást jelent. A munka, pihenés, szórakozás megfelelő aránya biztosítja a napi elfoglaltságot, és ezen túl azt a szükséges életritmust, amely az idős kor­nak is elengedhetetlen követel­ménye. Megfelelő életmód mellett a biológiai öregedés kezdete évekre kitolható. A rendszeres séta, mozgás, sport, megőrzi a test rugalmasságát. Az egész­séges életmód előfeltétele a kornak és lápláltsági állapot­nak megfelelő táplálkozás és az étkezési időpontok rendsze­res megtartása. A helytelen táplálkozás testsúly növekedést idézhet elő, ami káros a szívre, az érrendszerre, Ízületekre. Az élet különböző szakaszai­ban más és más a szervezet lápanyagigénye. üregkorban kevesebbet és többször kell enni. Fogatlan öregeknél az el­ső és legfontosabb feladat a fogatlanság megszüntetése. A műfogsor nemcsak az arc har­móniáját biztosítja, hanem igen sok kellemetlenségtől óvja meg az idős embert. Az öregség önmagában nem betegség. A kor előrehaladtával azonban bizonyos betegségek gyakrabban fordulnak elő, de nem hozhatók összefüggésbe az öregedéssel. Fontos, hogy a ko­rosodó ember panaszaival ide­jében forduljon orvoshoz. A másik fontos szabály, hogy az öregedő ember vizsgáltassa meg magát időnként akkor is, ha úgy érzi, hogy egészséges. A munkából kiöregedettek sorsának biztosítása az egész társadalom feladata. Az öregek­ről való gondoskodás ma ná­lunk nem könyöradomány, ha­nem szocialista törekvéseink szerves része. Or. M. KAHASÜVA CSc. MEGBECSÜLIK

Next

/
Oldalképek
Tartalom