Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-04 / 181. szám, hétfő

Kodešék tudásához méltó módon... Az d lény, hogy a csehszlo­vák teniszválogatott ismételten jogot szerzett a Davis Kupa zónaközi döntőjében való sze­replésre, önmagáért beszél. A nagy találkozók hazai szerep­lőinek, Kodesnek és Hrebec- nek kivételes és dicséretes helytállásáról helyénvalók a dicsérő szavak, a méltatások, — teljesítményükben, magatar­tásukban nem volt kifogásolni­való A nagy tét egyik teniszezőn­ket sem ragadtatta arra. hogy sportszerűtlen eszközökhöz nyúljon, mindkettő korrekt és lovagias volt. Minél nagyobb egy-egy sport- esemény tétje, annál inkább ke­resi a rövidebbet húzó ellenfél, — a jelen esetben a francia, — a kifogásolnivalót, rámutat azokra a hiányosságokra, vagy fonákságokra, amelyek szerint kisebb, vagy jelentősebb mér­tékben befolyásolhatták az eredmény számára kedvezőtlen kialakulását. A legtöbb francia lap kifogá­solja a találkozó nézőinek vi­selkedését. Ezzel bizony baj volt már az előző Davis Kupa találkozón is. A tenisz nem azonos légkörű játék a labda­rúgással, s így a lelátókon is más íratlan szabályok értelmé­ben kell viselkedni. A szurko­lás itt is kívánatos és meg­engedett. de annak módja és méretei elütök a „nagyméretű“ labdajátékokétól. Az az ütemes, dübörgő bíztatás, amely a lab­darúgásban és a jégkorongban természetes, itt nem kívánatos, zavarja a házigazda és az ellen­fél játékosait. Teniszsportunk szintje nemzetközi mértékkel mérve is nagyon magas, ehhez foghatónak kell lennie a pályát körülvevő lelátok nézői maga­tartásának, érzelemmegnyilvá­nulásának is. Egy esetben például a labda­menet során valaki bekiáltot­ta: „aut“, vagyis a labda a ki­jelölt kereten, vonalon túlra ju­tott, ami természetesen az ak­ció megszakítását jelenti. Mi­kor a szereplő felek a bekiál- tás nyomán taglejtéssel meg­lepetésüknek adtak kifejezést, a hangosan beszélő bemondója 'ízt a kérdést tette fel: „Vala­ki a közönség soraiból, vagy a bíró kiáltotta az aut-ot?“ „Még jó, hogy ezt csak a hazaiak számára érthető nyelven tette, így legalább a vezetőbíró nem értette. Annak megállapítására, vajon a labda jó, vagy „rossz“ helyen ért talajt semmiképpen sem a néző hivatott, s meg­jegyzésével, bekiabálásával nem szabad a küzdő feleket, de a vonalbírákat, vagy a vezetőbírót sem zavarnia, befolyásolnia. Ugyancsak a franciák je­gyezték meg, hogy a Davis Ku­pa találkozókon nemcsak a döntő-bírónak, hanem a vonal- bíráknak Is semlegeseknek kel­lene lenniük. Ennek megállapí­tására természetesen a Davis Kupa végrehajtó bizottsága hi­vatott. de valóban nem ártana ezzel a kérdéssel érdemileg foglalkozni. — „Több szem többet lát“, de „minden szent­nek inaga leié hajlik a keze“. — Az „igazolt“ elfogultságra nem mentség az, hogy a mieinket külföldi szereplésük során a vonalbírák még inkább megkárosítják. A sportszerűség nem ismeri és nem honosíthatja meg a „szemet szemért, fogat fogért“ elvet. A tenisztalálkozó vezető-bírá- jának a vonalbírákkal kell együttműködnie. Abból kell kiindulnia, hogy megbízik tárgyilagosságukban. Kellemet­len, ha bejelentéseiket, meg­jegyzéseiket felül kell bírálnia, különösen akkor, ha a nemzet­közi vezető-bíró nem határo­zott, hajlamos a vitákra. Ko­molytalanul hat, amikor egy- egy kérdéses labdamenetnél a két szereplő, sőt néha azok kapitányai is más-más ponton jelölik meg a labda talajérését, s az eszmecsere a közönség füttykoncertjének kíséretében borzolja a kedélyeket, meg­hosszabbítja a lefolyást. Akadt még egy és nem is je­lentéktelen kísérőjelenség, amelyen egyelőre nem lehet segíteni. A prágai Stvanice te­niszpálya mellett vasútvonal vezet és a szerelvények ter­mészetesen a legizgalmasabb találkozók folyamán is megje­lenhetnek. Hogy’ azután a moz­donyvezetőnek éppen akkor kell leállítania „masináját“, amikor a legforróbb pillanatok vannak soron, vagy éppen ak­kor kel) harsányan füttyentet- nie, ennek azonos nevezőjű megállapítása nagyon nehéz. Egyelőre „legnagyobb, repre- zentantív teniszpályánk és az azt közelről érintő sínpárok el­választhatatlanok egymástól, — mi tagadás benne — az élte­nisz kárára. Szeptember végén ismét Prá­ga lesz a teniszvilág érdeklő­désének középpontjában. Az ellenfél csapatában olyan ki­válóságok közül kikerülő játé­kosokat találhatunk, mint La­ver, Newcombe, Roche, Rose- wall, ső még folytathatnánk is a felsorolást. A mi részünkről a jelenlegi erőviszonyok szerint megint és csak Kodes és Hre- bec szereplésére számíthatunk. Azt azonban elvárhatjuk, hogy teniszezőink újabb derék helyt­állásához méltóbbak lesznek a kísérőjelenségek, a kulisszák is. Magasszintű, fejlett teniszhez, ugyanolyan szintű bíráskodás és nézőknréj kívánatos. firí Hrebec mindkét Davis Kupa találkozón jelentős győzelmekkel járult hozzá a csehszlovák teniszcsapat továbbjutásához a Davis Kupában. Szeptember végére remélhetőleg isméf olyan kirobbanó erőben lesz, mint sajnálatos sérülése előtt volt. A Trnava és az fn*er kupaelSengeüe VRszafut-e az AC Nitra? Kétségtelen, hogy Portugália második legnagyobb városának, a 300 ezer lakosú Portónak az FC Portot a kiedvenc futball­csapata; az idén azonban a he­lyi rivális, a Boavista is kivág­ta a rezet: a kupa döntőjében Alves és Mané góljával nem ki­sebb ellenfelet győzött le, mint a Benfica, s így a Boavista képviseli Portugáliát a Kupa­győztesek Európa Kupájában. A Boavista Porto a kupadön­tőn a következő összeállításban szerejielt: Botelho — Trindade, Mario joao, Carolino, Tai — Oelso, Alves, Acacio — Fran­cisco Mario, Mané és Salvador. A portugál kupagyőztes játéko­sai közül kiemelkedik az álta­lunk is jól ismert 21 esztendős Alves, aki a prágai Csehszlová­kia—Portugália Európa-bajnoki selejtező mérkőzés egyik leg­jobb embere volt. Rajta kívül tagja még a válogatott keretnek Francisco Mario, ő sérülése miatt nem szerepelt Prágában. A Portugál utánpótlás-váloga­tottban három Boavista-futbal- lista játszik: a középpályás Acacio, a fiatal Jorge és a ka­pus Botelho, aki a Benlica el­leni kupadöntőn csodálatosan védett. Egy szóval nem szabad lebe­csülni a portugál csapatot. Már csak azért sem, mert az Inter Kupában egy ugyancsak portu­gál együttes, a Belenenses Lisz- szabon — amely két hellyel a Boavista mögött végzett a baj­nokságban — Trnaván 2:2-re játszott, a visszavágón |>edig 2:1 arányban legyőzte Adame- céket. Egyébként a Boavista 1970- ben került a legmagasabb osz­tályba, s az idén a negyedik helyen végzett a Benfica, az FC Porto és Sporting mögött. A Boavista harminc mérkőzésen 58 gólt rúgott, harminckettőt kapott és 38 pontot szerzett. A portóiak leggólerősebb játékosa a balszélső Salvador volt, 15 bajnoki gólt lőtt. Külföldiek o Zorogozóbon Az Inter Bratislava UEFA Kupa-ellenfele, a Reál Zaragoza csapata 1932-ben alakult meg, s fennállásának 43 esztendeje alatt 23 évig szerepelt az I. li­gában, tizenhárom esztendeig játszott a II. osztályban és négy évig a harmadikban. Annak ellenére, hogy a Reál Zaragoza viszonylag fiatal klub, már több siker is fűződik a ne­véhez. Spanyol bajnokságot ugyan még nem nyert, de két­szer lett kupagyőztes: 1964- ben a kupadöntőn 2:í-re verte az Atletico Madridot, majd két évvel később 2:0-ra az Atletico Bilbaot. 1964-ben a Reál Zara­goza megnyerte a VVK-t fa mai UEFA Kupa elődjét), miután 3:1 arányban bizonyult jobbnak az FC Valenciánál. Két esztendővel később ismét a döntőbe került, de 4:3-ra kikapott az FC Bar­celonától. A Zaragoza nagyon kiegyen­súlyozott csapat hírében áll. Nagy meglepetésnek számít, hogy az idei spanyol bajnokság során 6:1 arányban legyőzte a bajnok Reál Madridot. A Reál már „visszafizetett“ a veresé­gért, a kupa negyeddöntőjében útját állta a zaragoziaknak. Kik alkotják a csapatot? A Zaragoza rendszerint ebben az összeállításban játszik: Nieves — Rioo, Bastos, Gonzales, Blan- co — Castany, Arrua, Planas — Rubial, Diarte, Simarro. A csa­pat: legjobb emliere a 26 esz­tendős perui Arrua, aki egyút­tal a Zaragoza leggólerősebb já­tékosa. Egyébként Arruát a ne­gyedik legjobb külföldi futbal­listaként értékelték ki az új­ságírók a bajnokság befejezése után. Kitűnő labdarúgó hírében áll az előretoltan játszó Diarte, mára propagációs lapot 1880 uruguayi Blanco és a portugál Ra^o- 'T V.) Épül, szépül a Slovan Bratislava labdarúgó-pályájának új lelátója, s így több szurkoló kap majd helyet az ősz folyamán itt sorra kerülő nagy labddrúgó-mérkőzéseken a nézőtéren. Csak néhány érdekes időpontot és mérkőzést említünk meg: Slovan Bratislava—Derby County (szeptember 17), Csehszlovákia-—Magyarország (október 15) és Csehszlovákia—Anglia (október 29). Vladimír i i-t-néityi, az AC Nitra fürge jobbszélsője, aki már az „A"-válogatottban is szerepelt. Úgy látszik, hogy a rövidesen rajtoló második ligás mező../ minden idők egyik legizgalma­sabb bajnokságát vívja majd. A Sparta még sohasem szerepelt ebben az alsóbb légióban; a szurkolók százezrei legalább olyan izgalommal várják majd hétről hétre a másodosztályú eredményeket, mint az elsőli­gás összecsapásokról szóló tu­dósításokat Visszajut-e a Spar­ta Praha? És ha visszajut is: ki lesz a másik feljutó? Az AC Nitra két kitűnő játé­kosával, Tóth Lászlóval és Ta­kács Andrással beszélgetek az egyik előkészítő mérkőzés után. A két labdarúgót őszintén saj­nálom. Mindkettő jellegzetes egyéniség, mindkettő sokkal többre vinné egy jobb csapat­ban. Takács Bandit tavaly fel­fedezték az olimpiai keret szakemberei. Néhány mérkőzés után súlyos sérülés érte a li­gában, majd jött a bordatörés és utána (az utolsó elsőligás bajnokin) egy újabb baj: a ta­valyi lábtörés helyére még egy rúgást kapott! Tóth Lászlót a huszonegy éven aluliak válo­gatott csapatába akarták bevá­logatni. Térdsérülése azonban közbeszólt, és kérdéses, hogy most, a másodosztályú mezőny­ben szemmel tartják e majd hétről hétre? A két fiú szorgalmasan ké­szül, ezúttal az új „mester“ Teodor Reimann vezetése alatt. Mindkettő bizakodik, de érzem, hogy ez a hit inkább abból fa­kad, hogy „illik“ ilyenkor bíz­ni a visszajutásban. Reimann tapasztalt szakember, a játéko­sok eddig nagyon meg vannak elégedve módszereivel. Úgy ér­zik, csapatuk máris javult va­lamicskét; legutóbb idegenben, döntetlenül mérkőzött az elsőli­gás újonc jednota Trenčín együttesével és ez jó jel. Aki érdeklődik az egyes csa­patok sorsa iránt, az talán fi­gyelemmel kíséri most követke­ző néhány megállapításom, t, amely megpróbálja nyomon kö­vetni, mi is történt tulajdon­képpen az AC Nitrával. 1. Pucher edző vezérletével került vissza a Zobor-alji csa­pat a legjobbak közé. Pucher a józan emberek közé tarto­zott. I.em tűzött ki maga elé nagy célokat. Reális elképzelé­sei voltak: megkapaszkodni az első ligában és később minél eredményesebben szerepelni. 2. Pucher tavaly tavasszal máshová szerződött. Utódja szin­tén nitrai játékos, Dinga mér­nök lett, akinek nevét és játé­kát jól ismerjük az elmúlt időkből. A hajdani csatár részt- vett a labdarúgó-világbajnok­ságon és az NSZK-ból hazatér­ve kijelentetto: áttérünk a to­tális futballra, az AC eredmé­nyesebb játékot produkál majd, mint annak előtte. 3. Közben az utóbbi évek leg­nagyobb vesztesége érte az AC csapatát. Kapusuk, a nagyszerű Szabó a Dukla Banská Byst­rica együttesébe került, Byst- ricán tölti ugyanis tényleges katonai szolgálatát. 4. Az első liga legutóbbi év­folyamának leggyengébb csapa­ta az AC Nitra volt. A totális futballt nem sikerült meghono­sítania, a Zobor-alji csapat olyasmit akart csinálni, amire nem voltak játékosai. Sorra vesztette idegenbeli mérkőzé­seit és bőven osztogatta a pon­tokat a vár alatt is. Ügy vélem, eléggé világosan látható, mi történt Nitrán. Ezek után nem marad más hátra, mint türelmesen várni, és bíz­ni abban, hogy Reimann jó szakember, hogy a keret, amely még mindig nélkülözi a kulcs­ember Szabót, magához tér a kiesés okozta bódultságból, és mérkőzésről-mérkőzésre szor­galmasan gyűjti a pontokat. Befejezésként, úgy vélem, nem érdektelen közzétennem Takács és Tóth közlését: „Az új idényben valószínűleg Agro­komplex Nitra lesz csapatunk neve Jobb anyagi feltételeket hozhat ez a változás, nyugod- tabb körülményeket. És akkor hátha sikerül?“ Ibatta)

Next

/
Oldalképek
Tartalom