Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-01 / 179. szám, péntek
m 1975. III. 1. 5 A aazdasáqi propaganda a vállalati sajtóban /l Kosice—Saca-i Efsz ben, ahol az idei uralás folyamán 1100 hektárnyi gabonát kell betakarítaniuk, már teljes gőzzel folynak az aratási munkálatok. 13 kombájn takarítja be e napokban az árpát. A szövetkezeti dolgozók 12 nap alatt akarják befejezni az aratást. Felvételünkön Ján Cajka mérnök, az efsz elnöke /jobbról a. második) a kombájnosokkal beszélget. (Felvétel: A. HaSCák — SSTK) JÓ ARATÁS VOLT A vállalati folyóiratok fontos szerepet töltenek be a csehszlovákiai sajtó rendszerében. A termelési szférában egyre nagyobb mértékben válnak a párt politikájának pótolhatatlan és hatékony eszközévé. Ezeknek a folyóiratoknak a jelentőségét az is növeli, hogy nagy és fontos a küldetésük a csoportos propaganda, az igitáció ps a szervezés terén. Szlovákiában jelenleg több mint hetven vállalati folyóirat jelenik meg csaknem 420 ezres példányszámban. Ebbe a kéthetenként megjelenő lapokat is beleszámítottuk. A vállalati folyóiratoknak a példány- száma is bizonyítja jelentőségüket és fontosságukat. A vállalati sajtó legfontosabb feladata a párt gazdaságpolitikája eredményeinek és megvalósításának az ismertetése, valamint a gazdasági és tudományos műszaki propaganda és agitáció előmozdítása az illető vállalatban. Az utóbbi Időben a vállalati sajtó szervezési szerepének egyre nagyobi) figyelmet szentelnek. A vállalati sajtó az üzemekben, a vállalatoknál és az építkezéseken dolgozók munkájának egyre élethűbb tükre. A hozzáértéssel összeállított vállalati lapban valóban olyan dolgokat lehet olvasni, amelyek lekötik a dolgozók figyelmét. Természetesen ezeknek a lapoknak a munkájához a dolgozóknak Is hozzá kell járulniok. A tömegpropaganda és a tájékoztatás semmilyen területén nem állnak a szerkesztőségek annyira szoros kapcsolatban a termeléssel, a dolgozókkal, a műszaki szakemberekkel vagy a mérnökökkel, mint éppen ezen a téren. A CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt időszakban a vállalati sajtó dicséretre méltó és hasznos munkát végzett. A legismertebb vállalati lapok például az Oceľ východu f Kelet szlovákiai Vasmű), Stavoindustria, Slovnaftár, (Slovnaft Bratislava), Drevársky priekopník országos hírnévre tettek szert. Mivel a gazdasági feladatok egyre igényesebbek, a vállalati sajtóra háruló igények is fokozódnak. Meg kell mondanunk, hogy még nem használtuk ki az összes kínálkozó lehetőséget ezen a téren. A vállalati folyóiratok gyenge oldala általában a tervezésben előforduló hiányosságok és a lapok néha nem egészen világos koncepciója. Gyakran vezető gazdasági dolgozók hosz- szú beszámolóit teszik közzé anélkül, hogy azokat ügyes szerkesztői kézzel átdolgoznák vagy másra használnák fel. Sajnos, így gyakran a lap nem tükrözi a vállalat életét. A közzétett cikkek szétdaraboltsága kezvezőtlenül hat az emberre, aki munkáját feltétlenül számokban akarja kifejezni. A vállalati sajtónak sokkal rugalmasabban, sokkal szélesebb látókörrel kell érzékeltetnie dolgozóink viszonyát a vállalathoz, társadalmunkhoz, a szocialista világrendszerhez. Ez jól sikerült például a Nový Svit folyóiratnak, amely gyakran közöl nagyszerű cikkeket és riportokat a szocialista munkabrigádok életéről. A szerkesztőségek munka já nak a színvonala gyakran nem felel meg a jelenkor követelményeinek, bár állandó figyelemmel követik a tervek tel je- sítését és gondot fordítanak az aktivitás és a felajánlások népszerűsítésére. A hiba talán ott van, hogy amit írnak, nem elégVirágokkal a Kaukázusban Prága nyugati városkörzetének harminc kiválasztott pionírja tegnap utazott el a Szovjetunióba. A pionírok részt vesznek a II. világháború ütközetei nyomán indított első csehszlovák pionírexpedícióban, melynek neve „Virágokkal a Kaukázusban“. Az expedíció célja, hogy elmélyítsék a csehszlovák és a szovjet gyermekek barátságát, pionírjaink internacionáli.? nevelését. gé meggyőző, sem vonzó, es az egyes jelenségeket nem értékelik kritikus szemmel. A vállalati sajtó keveset foglalkozik a mun ka f egyelem megsértésével, a munka és a társadalmi tulajdon iránti antlszocialísta hozzáállással. vagy a rossz munkalégkörrel. Keveset olvashatunk a vállalati sajtóban a kiváló dolgozókról, a munkavezetőkről vagy a szocialista munkabrigádok vezetőiről. Az ilyen cikkek a vállalati sajtóban fehér hollószám- ba mennek, és eltörpülnek a más témájú cikkek tömkelegében. Viszonylag keveset foglalkoznak még a tudományos műszaki ismeretek propagálásával. Hiányzik a hatásosság, a problémák ismerete, a szemléltető stílus stb. A folyóiratok nem mutatják be eléggé a tudósok, a technikusok, az újítók vagy a komplex racionalizálási brigádok tevékenységét. Elégtelen a vállalati lapok szerkesztőségei közötti tapasztalatcsere mértéke, és a cseh lapokkal való együttműködést is hiányoljuk. Például a „Győzd le magad é<; tarts ki“ mozgalom Ostravában keletkezeit. Miért nem cserélhetik ki tapasztalataikat a novákyi Kaha nec munkatársai az ostravaiak- kal? A fentiekben a vállalati folyóiratoknak csak a legfontosabb problémáit említettük. Ezenkívül a legtöbb folyóirat műfaji szempontból is nagyon szegény. Hiányzanak a kommentárok, a vezércikkek, az észrevételek. Azt is érdemes megemlíteni, hogy több vállalati lap szerepét eltérően viszonylag túl sok sportányagot közól (például az Oceľ východu vagy a Slovnaft). Az idén ünnepeltük hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóját. A sajtó, a rádió és a televízió idei napja is ennek az évfordulónak a jegyében zajlik. Az idén emlékezünk meg a kommunista sajtó megszületésének ötvenötödik évfordulójáról. Reméljük, hogy a vállalati lapok szerkesztőségeiben és kiadóiban is elgondolkodnak az általuk végzett munkáról. Hisz szerepük azért is óriási, mert nagymértékben hozzájárulhatnak az ötödik ötéves terv sikeres befejezéséhez. Ezekből a sorokból egyet-mást tanulhatnának, hogy a jövőben az üzemi sajtó befolyása tovább nőjön. jozef Martoviö, az SZLKP KB dolgozója Perzsel a nap, tikkasztó a hőség. Sárga tüsketenger a tarló, a tábla derekára mint széles fekete, övét, csíkot hasítanak az ekék. Még néhány napja lábon állt itt a gabona. Az éles vas nyomán szaporán lordul a rög: már az új életnek, a jövő évi kenyérnek veti meg az ágyat. Sándor Lajos és Sándor József ülnek a két traktor „nyergében“, a jövő hét elejére mind a 206 hektáron elvégzik a tarlóhántást. Egy másik táblán három géppel Basternák József, Hajtman József és Hegedűs Tibor préselik a szalmát, már csak az utolsó hektáron vannak hátra. Tipikus Duna menti kisközség Radyaft nad Duna jóm (Du- naradvány), lakosainak száma alig több ezernél. A krónika szerint egykor halászai és vízi molnárai tették nevét ismertté a környéken, zöldség-, gyümölcs és dohánykertészei pedig a távolabbi vidékeken is. Az első két mesterséget már csak az emlékezet őrzi, a kertészet gazdag hagyományainak folytatásával azonban a föld - művesszövet kezeiben ma is a legjövedelmezőbb ágazatot teremtették meg. A mindössze 700 hektáros szövetkezetnek „újkori“ hagyományai is vannak. A laza, homokos talajon hamar beérik a gabona, ez lehetővé teszi az aratás korai megkezdését, úgyhogy évek óla ók teljesítik az országban elsőként (iz állami g a bot i; i f el vá sár 1 á s í t érv et. — ; Hogyan sikerült az idei aratás? — kérdezem Takács András mérnöktől, a közös elnökétől. Az idén 166 hektár búzát és 40 hektár árpát kellett betakarítani. Jégkárunk nem volt, s annak ellenére, hogy nálunk is megdőlt a gabona jelentős hányada, most értük el a szövetkezet fennállása óta a legjobb hozamot. Például tavaly, amikor a gabonából országos viszonylatban is csúcshozamok szül et lek, l> ú z á ból 46,3 m ázs a átlagot arattunk, az idén viszont 50,61 mázsát. Az egyes fajták közül a Zlatá Dolina vált be a legjobban, 12 hektáron 69,23 mázsát adott. Az árpából hektáronként 45 mázsát értünk el. A mi viszonyainkhoz képest ez is nagyon jó eredmény, hiszen nálunk a talaj nem a gabona termesz» ésre a legmegfelelőbb, e téren sosem vetekedhettünk más szövetkezetekkel, évekig a járási átlag alatt voltak hozamaink. Ennek ellenére sikerül évről évre megjavítanunk i saját „rekordunkat“. Az elnök csúcshozamot vár a 160 hektár kukoricánál. — Tavaly is azt vártunk — végül is keserű lett a szánk íze. Közbeszólt a sokat emlegetett őszi időjárás, és csak 36 mázsa lett a hozam. Ila a/ idén ez nem ismétlődik meg, akkor talán a 60 mázsát is elérjük, a növények jelenlegi állapota legalábbis ezt mutatja. A szövetkezet nagyságához mérten aránylag nagy területet, 62 hektárt foglal el t szőlészet. Leginkább Ezerjót, Mül- lert és Rizlinget termesztenek. Mennyiségre a tavalyinál jobb termés várható, a minőség az elkövetkező hetek Időjárásától függ. A múlt ősszel egy hektárról 83 mázsát szüreteltek elég alacsony, 16—17 fokos cukortartalommal. A szövetkezet bevételének egyharmadát a kertészet biztosítja. Itt is akad tennivaló elég. Javában folyik a tíz hektár dohány törése. — A múlt évig kerti fajtákat termesztettünk, a minőséggel nem voltak problémák, az átlagos hozam 15 mázsa körül volt — mondja Takács elvtárs. — Tavaly új, a PS—5-ös német fajtával próbálkoztunk: sikerrel. A hozam 20 mázsára emelkedett, a minőség is nagyon jó, egyenletesebb az érés, magasabb az első osztályú termés aránya. A szárítást természetes szárítókban végezzük. — A fólia alatti termesztés az idén magasabb beruházást igényelt, még tavasszal 2,5 hektáron a vihar tönkretette a sátrakat. Összesen 5 hektáron fólia alatt termesztünk zöld paprikát, folyamatosan végezzük a szedését. A konzervgyárak számára további 13 hektáron termesztünk még paprikát, van 5 hektár fűszerpaprikánk és 5 hektár paradicsomunk, melynél a korai termés közvetlen fogyasztásra, a többi szintén a konzervgyárakba megy. Volt még 10 hektár korai karalábénk és 6 hektár korai burgonyánk. Ez utóbbiban nem találtuk meg számításunkat, az esőzések miatt sok tönkrement, úgyhogy egy hektárról kb. 60—65 mázsát tudunk értékesíteni. — Mi okozza szövetkezetüknek a legtöbb gondot? — Az állattenyésztést, s főleg a tejtermelést említem elsősorban. Azelőtt nem voltak problémáink, do tavaly példáid 2960 literes fejési átlagot értünk el a tavalyelőtti 3160 literrel szemben. Tehénállományunk 140 darabból áll, a létszámot évről évre emeljük, sajnos, ezzel a minőség nem tud lépést tartani. Főleg a gondozókban látjuk a hiányosságot, egy két szakemberünk hiányzik s a helyettesítésük nehézségekbe ütközik. Ez olyan probléma, amit saját erőnkből, s minél előbb meg kell oldanunk. Amint megtudtam, a járás 1 eg k isebb szöv et keze t ei nek egyik© megszűnik: egy több mint 5000 hektáros nagy gazdaság részévé válik. 1976. január i-től egyesülnek a búcsi, karval, dunamocsi és virti szövetkezetekkel. Tudják, mint minden új születésénél, itt is lesznek kezdeti nehézségek, amelyeket csak jő, becsületes munkával lehet leküzdeni. Úgy mint eddig tették. MALINAK ISTVÁN A húsellátás tartalékai Ma már senkiesem vonhatja kétségbe szocialista építésünk egyik kedve<ző jelenségét: a hústermelés jelentős növekedése folytán nagy ly ér lékben bővült a húsellátás. Kelet- Szlovákiában sem akad egyetlen család, ahol hiányozna az asztalról a hús, vagy hústermék. Ennek ellenére ezen a szakaszon is találkozunk különböző, elégedetlenséget kifejező megjegyzésekkel. Jónéhány mezőgazdasági üzemben hallottam a napokban: a húseladás tervét még sikeresebben is teljesíthették volna, de nem vették át a felkínált vágóálla tokát. Tehát a termelők részéről a kínálat megvan, — amit egyébként az állati termékek felvásárlási tervének teljesítése is bizonyít — de a levágásra kész állatok nem min den esetben kerülnek felvásárlásra. Ezzel szemben a hús árusító üzletekben — a hozzánk érkezett panaszok alapján — hiányos a vásárlók fokozott igényeinek a kielégítése. Hogy miért? Erre a kérdésre most a Kelet-szlovákiai Húsipari Vállalat gazdasági igazgatójától, Stefan Balog mérnöktől kértünk választ. — Hús van elegendő, — hangsúlyozta Balog elvtárs — jelentős a kínálat a termelők részéről, s az is igaz, hogy sok esetben nem vásárolják fel tőlük időben az eladásra kész vágóállatot. Lehet, hogy furcsán hangzik, de így van. A kereskedelem részéről tanúsított magatartás folytán a húsipar is hasonló helyzetbe kerül, mint a termelőüzem. Ugyanis az üzletek nem igény lik a rendelkezésre álló húsmennyiséget és hústermékeket, s nem titkolom, gyakran előfordul, hogy problémáink vannak termékeink elhelyezésével. Viszont a másik oldalon azt tapasztaljuk, hogy a vásárló, fogyasztó nem mindig elégedett az üzletekben felkínált áruval, nem talál olyan terméket, amit: szívesebben vásárolna. Az üzletben esetleg valóban nincs ilyen áru, viszont hűtőraktárainkban bizonyosan megtalálható, csak meg kell rendelni. E tény megvilágítására szolgálhat a Kelet-szlovákiai Húsipari Vállalat mérlege, amely az ötödik ötéves terv feladatainak teljesítése szemszögéből készült. Vegyünk szem ügyre néhány alapvető mutatót. A vállalat árutermelésének értéke 1970-ben alig haladta meg az 1 milliárd koronát. Az Ótéves tervidőszakra, 1975 végéig tervezett, árutermelésre vonatkozó irányszám több mint 6,3 milliárd koronái*-tesz ki. Ezt a feladatot a válallat ez év június végéig 06,5 száza’- lékra teljesítette, s az év végéig az árutermelés ötéves tervét 578,2 millió koronával túlszárnyalja. Az ötéves terv alapján a vállalat feladata 203 300 tonna vágómarha és 180 600 tonna vágósertés feldolgozása. Mindkét feladatot már június első felében teljesítette a vállalat, s az év végéig feltehetően több mint 33 ezer tonna marhahússal, s közel 30 ezer tonna sertéshússal túlszárnyalja az ötéves terv irányszámait. Ezzel szemben, — a kereskedelem említett Igényeitől, rendeléseitől függően — az értékesítési tervet húsból 93,3 százalékra teljesíti a Kelet- szlovákiai »Húsipari Vállalat. A hivatalos adatok alapján újból leszögezhetjük, hogy hús van elegendő Kelet-Szlo- vákiában, de még azt kell elérni, hogy kialakuljon az összhang a húsipar és a kereskedelem között, s a húsbőséget a fogyasztó az eddiginél jobb minőségű, szélesebb áruválasztékban érzékelhesse. (kulik J
