Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 31. szám, Vasarnapi Új Szó
Haszon és faj üldözés A tőkés államok politikai sakkjátékában járatlan emberek gyakran felteszik a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban a fajüldöző rendszer — az egész világ tiltakozása, bizonyos gazdasági szankciók és a belső felszabadító erők bátor küzdelme ellenére is — kezében tarthatja a hatalmat? A magyarázat igen egyszerű: számos tőkésország imperialista erőinek érdekei azonosak a fajüldöző rendszerek érdekeivel! Az „olcsó fekete munkaerő“, a természeti erőforrások gátlástalan kizsákmányolása és kiaknázása csillagászati hasznot biztosít a konszerneknek és a monopóliumoknak. Az utóbbi években például a nyugatnémet konszernek pozíciója erősödött jelentős mértékben Dél-Afrikában. A Frankfurter Allgemeinen Zeitung 1975. március 11-i számában a Deutsche Bank közleménye jelent meg, mely szerint az ,,Anglo Amercian Coporation of South Africa Limited“ az 1974. évi gazdasági eredmények alapján mindössze 10 cent értékű törzsrészvényre 21,5 cent osztalékot fizet, vagyis a részvényesek 215 százalékos osztalékot kaptak. A valóságos haszon azonban sokkal nagyobb, hiszen az aktívák közé kell számítani az amortizációs nyereségeket, kintlevőségeket és a beruházásokat is Dél-Afrikában és Namíbiában — ahol a bennszülöttek az UNO határozatai ellenére is gyarmati sorban tengetik létüket — nagyon sok az ásványkincs, például a króm, szén, ólom, wolfram, réz, gyémánt, emellett a tőkés világban ebben a térségben termelik a legtöbb aranyat, platinát, mangánércet és uránércet. Ezért Dél- Afrika a tőkés világ „nyersauyagstratégiai“ szempontból legfontosabb országa. Az angol és amerikai monopóliumok után a nyugatnémet konszernek és ásványkincs legnagyobb kiaknázol. Pénzügyi konzorciumok, leányvállalatok, tőkekivitel és részesedések biztosítják a hatalmas hasznot az olyan nyugatnémet cégek számára, mint a Deutsche Bank, a Commerz-bank, a Krupp, Hoesch Estei, Klöckner-Konzern, Degussa Fémművek vagy az Urangesellschaft GmbH. Dél-afrikai hivatalos adatok szerint a nyugatnémet beruházások az utolsó tíz év alatt meghússzorozódtak, és ma a teljes összegük 4,5 milliárd nyugatnémet márka. A legnagyobb beruházók között szerepel az autóiparból a VW és a Daimler-Bcnz, a vegyiparból a BASF, Ba- yer und Hoechst, az acéliparból a Thyssen- Rheinstahl, Mannesurtann-Demag, Krupp, Hoesch, az elektromos iparból a Siemens, AEG és Bosch stb. A nyugatnémet konszernek előretörtek a két ország export-import forgalmában is. Ezen a területen a múlt évben sikerült első ízben megdönteniük Anglia vezető szerepét. Az NSZK kb. 2 milliárd nyugatnémet márka értékű árut importált Dél-Afrikából, ugyanakkor a kivitel értéke 3,5 milliárd nyugatnémet márka volt. A fajüldöző kormány politikája lehetővé teszi, hogy a nyugati tőkések korlátozás nélkül rabolhassák el az ország természeti kincseit. Az olcsó bennszülött munkaerőket koncentrációs táborokba kényszerítik, és a fekete dolgozók csak mint segédmunkások dolgozhatnak a legnehezebb, legmegerőltetőbb munkaszakaszokon. Az utóbbi hónapokban a bennszülöttek eredményes harcot vívtak a fajüldözők ellen, de ez súlyos áldozatokat követelt. Több mint 300 ezer bányász tiltakozott az embertelen munka- és létfeltételek ellen, és a tiltakozásra puskíigolyó volt a válasz. 1974 szeptembere óta a rendőrök több mint 100 bányászt öltek meg, de a dolgozók ennek ellenére kiharcolták a bérek bizonyos — csekély — méretű emelését. A bennszülött bányászok jelenlegi bére 1.60— 4.35 rand, ami a létminimum alatt, vagy annak határán van. Egy dél-afrikai egyetemi tanár tanulmányban bizonyította be, hogy az országban a bennszülött dolgozók bérszintje 1911-től 19G9-ig(!) nem emelkedett! A dél-afrikai tranzakciókban szintén érdekelt nyugatnémet Rosenthal-cég egyik vezetője a közelmúltban kijelentette: „Bajorországban egy munkás két óra alatt keres annyit, mint Dél- Afrikában egy bantu munkás egy hét alatt. Számunkra ez jelentős megtakarítás!“ Ez a tény cáfolhatatlanul bizonyítja Marx megállapítását, miszerint a töke minden bűncselekményre képes a haszonért. Hagyomány és jelen az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaság szellemi életének sokrétű fejlődését markánsan láttatja Odera-Frankfurt példája. A város az utóbbi években nem véletlenül vált szellemi-kulturális központtá. A szocialista építés, a korszerű — elsősoi’ban elektronikai — ipar vonzotta a munkásokat, mérnököket, és művészeket, és a több mint hét évszázados város vezetői nagy ügyszeretettel és felelősségtudattal segítették elő a jelen igényeire gyorsan reagáló kulturá lis életet. Így lett a kulturális élet a mindennapok elsőrendű szükséglete. Odera-Frankfurt lakói elsősorban arra törekednek, hogy megismerjék és a fiatal nemzedék tagjaival megismertessék a város munkásmozgalmi hagyó mányait, az antifasiszta küzdelem dicső történetét és azt a fejlődést, ami harminc évvel ezelőtt kezdődött, amikor a ■Szovjet Hadsereg katonái felszabadították Európát. A humanista és a proletárkultúra hagyományai és a jelen értékei olyan szellemi erőforrást jelentenek, ami jelentős mértékben járul hozzá a szocialista személyiség kialakításához. A múlt évben az NDK történészei tudományos értekezleten foglalkoztak a régi kereskedő- és egyetemi város művészt alkotó tevékenységének marxista —leninista értékelésével, és egyidejűleg feltárták a munkásosztály forradalmi küzdelmének egyes, még ismeretlen fejezeteit is. A közelmúltban alapított létesítmények közül kiemelést érdemel a Viadrina Múzeum, a Fiatal Művészek Képtára, a Kleist-Intézet és a Carl Philipp Emanuel Bachról elnevezett hangversenyterem. Az elkövet kező években restaurálják a kollégium barokk épületét, amelyben valamikor a nagy zeneszerző folytatta tanulmányait. Hangversenyteremmé alakítják át a késő gótikus Ferences templomot is, mert a Bach-te- rem már nem tudja zavartalanul befogadni az egyre rangosabb nemzetközi zenei rendezvények látogatóit. „Hangverseny a képtárban“ — ez Frankfurt figyelmet érdemlő és követésre méltó új rendezvénye. Az irodalom, a képzőművészet és a zene találkozója ez az akció, ami a hagyományos Frankfurti Zenei ünnepek minden látogatójának nagyszerű szellemi élményt jelent. A zene! ünnepek műsorában az utóbbi időben már tudományos előadások is szerepelnek, így például „A munkásosztály és az új zene“ kérdéseit elemző előadáson részt vettek az üzemek dolgozói, a munkások, a technikusok a zeneszerzők, az előadó művészek és a zenetudósok is. Ezzel kapcsolatban kell rámutatni, hogy a kulturális, főleg a zenei élet gyors ütemű fejlesztése elsősorban az üze mek, a vállalatok, a munkahelyek érdeme. Az NSZEP kultúrpolitikájával összhangban tanítják a dolgozókat a zene megértésére és értékelésére. Az üzemek a gazdasági-terme- lési tervek mellett kidolgozzák az egész évi „kulturális tervet“ is és az ebben rögzített feladatokat is maradéktalanul teljesítik. M ég a tőkésországok sajtója is kénytelen elismerni, hogy a szovjet építőipar „páratlan és utolérhetetlen“ eredményeket ér el a lakásépítésben. Bizonyító adat, hogy például 1961-től 1971-ig több mint 100 millió szovjet állampolgár költözött új lakásba, és hogy 1974- ben további 2,3 millió összkomfortos lakást építettek. Valentyin Szjomin, az OSZSZK közületi gazdálkodásügyi minisztere a lakásviszonyokkal összefüggő kérdésekről nyilatkozott az APN tudósítójának. Nyilatkozata első részében megállapította, hogy az utóbbi években a szovjet állampolgárok igényei jelentősen nőttek, minden család korszerű otthonban akar élni. A háború után például Moszkvában sok ötemeletes ház épült, ma 9—12, sőt lizen- hétemeietes házakat építenek, és a lakások felszerelése jelentősen magasabb színvonalú. — Milyen ez a felszerelés? — Tekintet nélkül az újonnan épült lakások nagyságára, mindegyikben van fürdőszoba, beépített szekrény, modern tűzhely, és természetesen nem feledkezünk meg a közös tévéantenna csatlakozóiról sem. A központi fűtés és a melegvíz szolgáltatás magától értetődő követelmény. — Hogyan állapítják meg a gáz és vízdíjat? — Gázóra és vízóra nincs. A hideg- és melegvízszolgáltatásért személyenként és havonként 29 kopeket, a gázért pedig 10 kopeket fizetnek a lakók. Egy kilowattóra elektromos áram kisfogyasztói ára 4 kopek. A SZOVJET EMBER OTTHONA — Hogyan jut a szovjet állampolgár lakáshoz':' — Bejelenti igényét a helyi tanácsnak, vagy munkahelyén- a szakszervezeti lakásbizottságnak. A két szerv közösen ellenőrzi az igénylő lakásviszonyait, és amennyiben jogosult, nyilvántartásba veszik. A lakásokat a nyilvántartásba rögzített sorrendben utalják ki. A kiutalást az üzemekben a dolgozók nyilvános gyűléseken megvitatják. — Vannak olyanok, akiket előnyben részesítenek? — Igen. A kormányrendelet értelmében előnyben részesülnek a háborús rokkantak, a második világháborúban elesettek hozzátartozói, a Szovjetunió és a Szocialista Munka Hősei. Továbbá azok, akik lebontásra kijelölt házakban vagy természeti katasztrófától rongált épületben laknak. Gyorsabban jutnak új lakáshoz a falusi tanítók és a falusi orvosok, valamint a sokgyermekes családok. Az állami lakásokra csak a lakbért fizetik, míg a szövetkezeti lakásuk építési költségeit a tagság hozzájárulásával és bosszú lejáratú bankhitelekkel fedezik. A költségek 40 százalékát az átadás alkalmával kell kiegyenlíteni, a fennmaradó összeget 15 év alatt. A lelket az állam díjtalanul bocsátja az építők rendelkezésére. — A Szovjetunióban is emelik a lakbért? — Nem. Nálunk a lakbér 45 év óta változatlan. Ez a lakbér a család összjövedelmének 3—5 százaléka, tehát a legalacsonyabb az egész világon! A lakbéreket akkor sem szabad emelni, ha kisebh-nagyobb javításokat végeznek. költséghiányt ilyen esetben az állam fedezi. — Vannak lakó-szervezetek? — Igen. Minden házkezelőséget a bérlők szervezete ellenőriz. Emellett minden lakóházban működik egy társadalmi bizottság, amely egyebek között gondoskodik a korszerűsítésről, a zöldövezetek létesítéséről, klubok alakítá- / sáról, sportolási lehetőségekről. A lakbérek 2 százalékáért sportfelszerelési cikkeket, hangszereket, fényképezőgépeket és rádiókészülékeket vásárolnak, és mindez díjtalanul áll a lakók, elsősorban a gyermekek és a fiatalok rendelkezésére. BARNA SZOLIDARITÁS Az NSZK-ban a darmstadti bírósághoz feljelentés érkezett Manfred Röder ügyvéd ellen, aki kiadta „Auschwitzlüge“ című förmedvényét. A „doktor úr“ ebben a kiadványban kijelenti, hogy hazugság mindaz, amit az auschwitzi koncentrációs tábor borzalmairól, az SS és a Gestapo szörnyű bűntetteiről írtak és bírósági tanúvallomásokban esküvel erősítettek meg. Hazugság — írja a „doktor úr“ —, hogy zsidók millióit ölték meg a gázkamrákban, hazugság a náci-szadizmus, tehát hazugság minden történelmileg bizonyított náci-bűntett. E kiadvány szerzőjét és kibocsátóját a Nürnbergi Törvényszék döntése, a nemzetközi jog és a józan emberi értelem alapján büntetni kellene! Ezzel szemben a darmstadti bíró« ság elejtette a vádatl A nyugatnémet Progress Prés« se Agentur (PPA) jelentése szerint a „doktor úr“ bejelentette, hogy folytatja a hitlerista gonosztevők, rablók és tömeggyilkosok glorifikálását. Büntetlenül teheti, elvégre a barna szolidaritás zászlója alatt menetelnek az NSZK bán a bírák és — a bűnözők! „Viszonylagos kommunista többség Nápolyban!" — irta a Corriere della sera, az olasz nagyburzsoázia lapja, a mintegy két hónappal ezelőtt megtartott regionális választások után. „Napoli rosso!" — Nápoly vörös lett! — mondták, arcukon a győzelem mosolyával a dolgozók. Nápoly — „la bella Napoli“ — ugyanis már évtizedek óta a szélsőséges jobboldal bástyája volt, ahol úgy uralkodott Achille Lauro, a monarchista hajó- gyáros, mintha az egész város a magán- tulajdona lenne. A kikötőben csak nehezen található olyan belföldi hajó vagy motorcsónak, ami nem a „Lauro-flotta“ egysége, és az is köztudomású, hogy Lauro az ugyancsak Nápolyban tevékenykedő Rrindinelli ellentengernaggyal, a NATO- dél egykori parancsnokával együtt az újfasiszta Destra Nacionale (Nemzeti Jogok) monaróhisztikus éllovasa volt, és mindent elkövettek azért, hogy a tömörülés csatlakozzék Almirante fasiszta pártjához. A szavazatokat évtizedeken át vásárolták. A dolgozók többségének Laurától, vagy annak klikkjétől függött a kenyere. Csak az számíthatott munkára (és éhbér re), aki a padrone parancsa szerint szavazott, vagyis támogatta a monarchista-nem- zeti — tehát újfasiszta politikát. Lauro, Nápoly koronázatlan királya, aki az Almirantevel létesített szövetsége el- lenére is „hú“ maradt az elűzött uralkodóházhoz, nemcsak minden hájjal megkent üzletember, hanem azt is nagyon jól tud fa, hogyan kell a politikai életben a köpenyeget forgatni, és hogyan lehet a politikai elvekből tőkét kovácsolni. A multimilliomos Achille Lauro az utóbbi időben megállapította, hogy a fasiszta térBalra át Nápolyban rorcselekmények következtében szövetségesének és barátjának egyre kevesebb reménye van a győzelemre, tehát fordított egyet azon a bizonyos köpönyegen. A választásokat megelőző hetekben már a nápolyi verebek is azt csiripelték, hogy Almirante hatmilliárd/!) líráért hajlundó volt lemondani a szövetségről. Ezt a „fájdalomdíjat" természetesen nem Lauro fizette, hanem a Kereszténydemokrata Párt, mert úgy vélte, hogy a világ egyik legszebb városa (Nápolyi látni, és meghalniI) megéri ezt az összeget. Azonban valami hiba csúszott a számításba. Miért fordult szembe Nápoly lakossága a kereszténydemokratákkal és az újfasisztákkal? Miért arathatott az Olasz Kommunista Párt ilyen átütő győzelmet ebben a „hagyományosan reakciós fellegvárban" ? Nápoly az ország egyik legnagyobb kikötővárosa. Lakóinak száma 1 300 000, a munkanélküliek száma pedig 130 000 ember. Tehát — hivatalos adatok szerint — a munkaképes lakosság egynegyede munkanélküli. Ezt az adatot azonban már megszépítették, a valóságban sokkal több a munkanélküli. Fabiani, az Iparosok Szövetségének igazgatója szerint: kétszer eny- nyíl Nápolyban élnek olyan 35 éves emberek, akik még soha nem voltak munka- viszonyban! - Es ennek semmi köze sincs az utazási irodák prospektusából ismert „dolce far niente"-romantikához. („Édes semmittevés".} Ez a tragikus valóság, dráma, a kereszténydemokraták három évtizedes felelőtlen, kétbalkezes, tőkés gazdaságpolitikájának az eredménye. Nápolyban csak a gyermekek kapnak munkát! A párizsi Le Monde tudósítója beszámolt a 12—13—14 éves „rövidnad- rágós“ munkások szomorú sorsáról. Ezeknek a munkaerőknek nem fizetnek bért, ezek csak borravalót kapnak, a padrone csak némi jelentéktelen összeget fizet a „kölcsönzésért“ a gyermek szüleinek. A város fejlesztésére, a nyomor bizonyos méretű enyhítésére előirányzott pénz mindenkor Lauro páncélszekrényeibe vándorolt, és a „világ legszebb városában“ egyre nőtt a nyomor. De most már bizakodnak a dolgozók. A választás napján új fejezet kezdődött Nápoly történetében: „Napoli rosso! — Nápoly vörös lett!“ 19 Eladó családi ház 2 család részére, 35 ár kerttel, gyümölcsfákkal, 3 garázzsal, nyári konyhával, betonozott udvarral. Ár megegyezés szerint. Barna Chanyi, Gorkého 28., Rtmavská Sobota. 0-795 ■ Eladók kitűnő szülőktől drótszőrű, nagy vizsiakijlykök. Apa Champion CS3R, anya HPJ. Cím a hirdetőirodában. 0-822 ■ Eladó régiségszekrény. Jelige: 190X180. Ú 841 P Csalódtál az életben? írj egy hasonló sorsú 29/IH8 hivatalnok- nönek. Jelige: válaszolok. Ú-825 E 67 éves, józan életű férfi, magányos, rendes asszony ismeretségét keresi, házasság céljából. Jelige: nem jó egyedül. Ú 832 VEGYES ■ Egyedülálló férfi bútorozatlan szobát keres albérletbe. Jelige: nyugdíjas. Ü 834 APRÜHIRBE1ES
