Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 31. szám, Vasarnapi Új Szó
Inkább negyven«»»*! hajtani, é* megélnie nyolcvanat, mint fordít- va. ••' *:■: ••... 5 ■■■■■ -»V ■ ■ V. O. WfclSBR i, " V : »; S5S&«S»'>-1 :%;k: .;„ ■ r.,;; *■ • ••„ ,i??.?• '■'’'•'fi(i OROM AZ ÉRTEKEZLETEN MAGYARÁZAT — Pincér, ez a kávé, uniít hozott, egészen langyos! — mondja felháborodottan a ven dög — Nem csoda, órain — teleli a pincér —, hiszen már több mint egy órája tetszett megrendelni . .. ZSÖRTÖLÖDÉS — Gazembert — kiáltja Ko- vácsné. — Neked állandóan csak a nőkön Jár az eszed! — Ez nem igaz. —■ Miért? Gondolsz• néha musra is? — Igen. A válásra. Gyermeknevelés? Egyszerű dolog. Elég, ha annyit mondasz, hogy más gyerekéről van szó, mert másnak a gyerekét nevelni mindenei tudja. '■.W. - fy> v; "f;' t^.\ v •; BING CROSBY jó fiú A londoni gentleman dühösen kifakad: — Nem szégyelli magát? 11 gén fiatal és már koldul! — Miért kellene szégyenkeznem? — veti ellen az ifjú. — En csak a nagyapámat helyettesítem, hogy e inthessen szabadságra ... , TANÁCS —•; Doktor úr, segítsen rajtam! — Mi a panasza? —. Valahányszor kávéi iszom, megfájdul a jobb fülem. — Legközelebb próbálja meg kivenni a csészéből a kanalat. OSZTÁLYON FELÜLI HELY — Pincér! Kerek egy togpisz- kálót! — Sajnos, nem tudok adni. Mindegyik foglalt. ÜNNEPLÉS — Mit csinálsz itt a vendéglőben?-r Az ezüstlakodalmamat tartom. — No ós hol vau 'a feleséged? — A mostani feleségemnek ehhez semmi közé. Ö a harmadik. LÁNGOLD SZERELEM Fiatal pár ii) a ligeti pádon. Hirtelen egy csillag fut le égen. — Gyorsan kívánj valamit, drágám — szól a fiú —, de ne tőlem! VIRÁGÁRUS-STANDON — Mennyit kér. néném, ezért a szál rózsáért? — Amennyit csak lehel. — Persze, en idehozom maganak a panaszkönyvet, maga beleír valami rnndaságot, s a főnök engem vág pofon, nem magát... Vladimír Hlavín rajza Kifljaw IIIIIIIIIIIIII !■■■!■——IHH jr* gy riporter kollegám el AZ» mondta a minap, hogy látomása volt, akár elhiszem, akár nem. Látomása volt, mint az íróknak és a küllőknek. Újságíróval ritkán fordul elő ilyesmi, de azért megesik. Éppen riportra ment egy gyárba, hogy cikket írjon egy szocialista brigádról. A feladat nem nyugtalanította, mert régi, rutinos újságíró volt. S akkor történt, hogy látomása támadt. Vagyis víziója. Fényes nappal, délétőlt, tizenegy órakor Látta magát egy üzemben, valamilyen zajos műhelyben állt a gépek mellett. S most jön a vízió java: nem ő kér dezgette a munkást, hanem a munkás kérdezgette őt. — Jó napot — mondta a munkás, kezét türülgetve. — Megzavarhatom egy kicsit? A riporter azt jelelte: — Tessék csak ... — Szabad megkérdezni, hogy mit csinál? — Riportot — Jelelte az új ságiró. — Mit? — kérdezte a mun kás, füléhez téve a tenyerét, mert irtózatos zaj volt a műhelyben. — Riportot. — Aha. Riportot készülök írni egy szocialista brigádról. A lapom nak. — Mit'tnondott? New hallom. — Riportert írók a lapomnak — ordította a riporter. — Aztán, tessék mondani, ott maguknál, a szerkesztőségben, vagy hogy is mondják, szoktak-e együtt moziba vagy szín házba járni? Az újságíró meghökkent. Ismerős volt a kérdés, Gyakran teszi fel Ő is, ha üzemi ripor tűt készít. — Szoktunk. — Mit láttak legutoljára? „Mit is láttunk?“ — töprengett a riporter, de nem Jutóit eszébe semmi, pedig nem is olyan régen a szerkesztőség fe le kivonult egy főpróbára. — Nem emlékszik rá? Nem baj — felelte a munkás. — S ha megnéznek együtt egy fii met vagy egy színdarabot, megbeszélik másnap? „Ez is az én kérdésem“ — gondolta magában a riporter, aztán így válaszolt: — Igen. Rendszerint megbeszéljük. —‘ Olvasni szokott? — tessék? — Azt kérdezem: szeret e ol vasni? — Szeretek. Igen. — Mit olvasott utoljára? „Ugyanezt én is mindig kér dezem“ — hökkent meg az újságíró, aztán lázasan törni kezdte a fejét: mit is olvasott utoljára? „Tudom már, mit olvastam, a Könyörtelen nagymama című krimit, de ezt mégse mondhatom el." — Tehát szerei olvasni — segítette ki zavarából a mun kás. —- Es mi a helyzet a továbbtanulással? Tanul valaki a szerkesztőségben ? — Többen is tanulnak — da dogta a riporter. Es gyakran eljárunk együtt sörözni. Meg grill-csirkét enni. — Elengedi az asszony? — Igen. — Nagyszerű — mondta a munkás. — Most már nem is tartom fel, további jó munkát kívánok. — Tessék? Nem hallom eb ben a zajban ... — Mondom, hogy további jó munkát kívánok — felelte a munkás, és visszament a gé péhez. A riporter pedig visszament a szerkesztőségbe, mert a látomás — az isten tudja, miért — elvette a kedvét a riporttól. Visszament a szerkesztőségbe, és a délutáni értekezleten felszólalt a semmitmondó, sablo nos riportok ellen. MIKES GYÖRGY — És most elérkeztünk értekezletünk mindenkit érdeklő pontjához» Várnai György rajza HtíY Hl HA — Nos, hogyan sikerült a házasságod? Tudod, a feleségem lenne a legeszményibb feleség a világon, ha nem ragaszkodna hozzá, hogy én legyek a lég- eszményibb férj a világon. ÉRZÉKELTETÉS — A magia munkája nem ér egy pipa dohányt sem — közli dühösen beosztottjával az igazgató. — Érti?! — Nem — feleli a hivatalnok. — En ugyanis nem vagyok dohányos. ÉDES HOSSZÚ Az orvos megkérdezi a súlyos betegét: — Miért szerelné, ha u tengerbe temetnek? — Azért — feleli a páciens —, mert a szomszédom megesküdött, hogy ha meghalok, örömében a síromra iár táncolni. VÁLTOZÁS — Nagyon megváltoztál az esküvőnk óta — mondja durcásan az asszonyka a férjének. — Hogy érted ezt? — kérdi a férj. —- Nos, a házasságunk kezdetén mindig a kisebb darab húst vetted, s nekem hagytad a nagyobbat. Most pedig éppen fordítva teszed. — Ez csak természetes, drágám. Azóta megtanultál főzni! INTELLIGENCIA — Szop vagyok, vagy csúnya? — kérdi » nagynéni az nnokaöccsét Ol. — Azt nem mondhatom meg — feleli az tinokaüccs. — Miért? — Mert te sérfédékeny vagy, nénikéin! VONATON — Kik ezek a fiatalok abban a fülkében? — Nászutasok. — No, nem sugárzik róluk a boldogság! — Nem csoda. Mosl térnek haza. ISMER) — Mama, felébresszem apát? Már három óra. — Miért akarod felébreszteni? — Gyűlésre kell mennie. — Csak hagyd őt! Olyan mindegy, hogy hol alszik ... A hírnév méreg, amelyet az ember cscdc kis adagokban képes elviselni. HONORÉ DE BALZAC — Jól van, a kalendáriumot oda akasztjuk, ahová te akarod! Eulenspiegel
