Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 35. szám, Vasarnapi Új Szó
Seres Vlasia ősztől a Leningrádi Állami Egyetem újságíró karának harmadéves hallgatója. Két évvel ezelőtt érettségizett a dunaszerdahelyi gimnáziumban. Farkasáról került a Néva parti városba. Tavaly a másodikosok SZISZ-alapszervezetének elnöke volt. Ezért ve- Ln beszélgettem arról, milyen SZISZ-élet folyik Leningrádban. • Először talán elmondhatnád, hogyan kerültél Lenlngrádba? — Eredetileg diplomáciát szerettem volna tanulni, de ezen a pályán a lányokat, akarom mondani a nőket, még ma sem látják nagyon szívesen. Ezután döntöttem az újságírás mellett. Külön szerencsének tartom, hogy kijuthattam Leningrádba. Remélem, sok mindent elsajátíthatok az újságírás fortélyából. © Mi vonzott ehhez a pályához? — A diplomácia és az újságírás rokonszakma. Lenlngrádban máskülönben is a politika és a nemzetközi kapcsolatok oktatása van túlsúlyban Ezenkívül a gimnáziumban viszonylag jó iskolai újságot szerkesztettünk. Tehát már kezdettől fogva éreztem némi vonzalmat ehhez a pályához, s megízleltem az újságírást, ha ugyan az iskolai újság összeállítását, az első próbálkozásokat annak lehet nevezni. Egyébként is tetszik ez a szakma. © Leningrád? — Azt mondják, a Szovjetunió legszebb városa. Ezen lehet vitatkozni, de nekem valóban a legszebb. Az emberek is kedvesek és közvetlenek. ® Ezek szerint hamar beleszoktál az új környezetbe. Hogy megy a tanulás? Nem voltak e nehézségeid az orosz nyelvvel? — Talán az első hetekben, de aztán hamar belejöttem. Máskülönben éppen SZISZ-szer- vezet egyik feladata az is; hogy az ott tanuló diákokat, főleg az első éveseket átsegítsék a nehézségeken. Az első évfolyamban gyakran felkértük a tanárokat külön konzultációkra. A honvágy leküzdése és az idegen környezetbe való beilleszkedés sem megy simán, és ilyenkor jólesik, ba az ember mellett áll valaki. • Azért nem hiszem, hogy a SZISZ szervezet csupán a tanulással foglalkozik. — Természetesen első a tanulás, de azért szervezetünk mással is foglalkozik. Sőt, nyugodtan elmondhatom, hogy eléggé élénk SZISZ-élet folyik Leningrádban. Minden ünnepet együtt ülünk meg, közösen járunk színházba, moziba. Van egy népművészeti együttesünk: a Moravanka. Az elnevezést azonban nem kell sző szerint venni. Nemcsak morvák, hanem csehek és szlovákok is működnek az együttesben. Jó kapcsolatot tartunk fenn néhány leningrádi gyárral Is. Gyakran ellátogatunk például a Nyevszkij Masinosztrojityelnij Zavod gépgyárába, á Szkorohod cipőgyárba és a Proletarszkij Trud műanyaggyárba, amelyekkel baráti szerződést kötöttünk. Az említett gyárakban sok tagja van a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaságnak, s mindenkor szívesen látnak bennünket. Különösen felélénkültek kapcsolataink idén. hazánk felszabadításának 30. évfordulója alkalmából. Többek között műsoros vetélkedőket szerveztünk, kiállításokat rendeztünk, amelyeken bemutattuk hazánk 30 éves fejlődését. Védnökséget vállaltunk egy iskola pionirszervezete felett is. © Mit jelent ez a védnökség? — Gyakran ellátogatunk az iskolába, elbeszélgetünk a kis pionírokkal hazánkról, népünkről, színes prospektusok, könyvek alapján ismertetjük meg velük Csehszlovákia természeti szépségeit. Időnként diafilmeket is vetítünk nekik. A pionírok végtelenül hálás és fogékony „partnerek“. ® Ilyen szerteágazó munka sok energiát vesz igénybe. Hányan vagytok tulajdonképpen Leningrádban SZISZ-tagok? — Összesen kétszázan. Ezek közül legtöbben, százan, az újságírói kar hallgatói. A többiek a közgazdasági és az erdészeti főiskola diákjai, néhányan pedig az orvosi egyetemet látogatják. ® Milyen a kapcsolatotok a komszomolis- tákkal? — Már említettem, hogy a szovjet fiatalok rendkívül kedvesek és közvetlenek. Tavaly egy ötödéves szovjet lánnyal, Natasával laktam együtt, rendkívül > jó barátságot kötöttünk. A Kom9zomol városi szervezetével külön szerződésünk van. Meghívnak bennünket az akcióikra, s mi is szívesen látjuk őket rendezvényeinken. A diákotthonban van egy klubhelyiségünk, egy kis csehszlovák sziget a világvárosban. © Erről jut eszembe, milyen a kapcsolatotok a hazával? — Kétnapos késéssel megkapjuk a hazai lapokat, pl. a Pravdát, Rudé právot, Smenát stb. Időnként a n.így követségről is kapunk új könyveket, információkat. 9 Már többször mondtad, hogy a szovjet fiatalok végtelenül kedvesek, közvetlenek, de talán egy kicsit részletesebben is jellemezhetnéd őket. — Legjellemzőbb rájuk, a nagy érdeklődés a tudományok és a művészetek iránt. Ezl már bizonyára sok riportban és útleírásban elmondták róluk. Hadd tegyem még hozzá, hogy az olvasótermek mindig dugig vannak, pedig sok van belőlük a városban. A Szovjetunióban rendkívül olcsók a könyvek, a lemezek, a színház- és mozijegyek, így érthető is, hogy a fiatalok könnyen hozzájuthatnak a kultúra értékeihez. © Végül azt szeretném még megkérdezni, hogy tanulmányaid befejezése után hogyan képzeled a továbbiakat? — Addig még sok víz lefolyik a Néván... (PÚ IZolczer János felvétele) A XV. KONGRESSZUS' TISZTELETÉRE Időben teljesítik az ötödik öléves terv utolsó évi tervfeladatait, hogy sikeresen kezdhessék el a következő, a hatodik ötéves terv niegvalós.tását. A Stará Turá-i Chirana nemzeti vállalat dolgozói ezzel a kötelezettségvállalással a CSaP XV. kongresszusát is köszöntik. Az első lépést már megtették: idei első félévi termelési tervüket 101 8 százalékra te!]esítették. Ehhez a szép teljesítményhez jelentősen hozzájárultak a váUalat fiataljai is: többek közt például a Mladá fronta ifjúsági szocialista brigád és a képen látható Ján Masaryk is. [CSTK — A. Zagar felvétele) A BARÁTSÁG TÁBORTÜZE A. úiákbrigadosok második nemzetközi találkozóján, a bratislavai Partizánréten 17Ü0 csehszlovák, boigar, szovjet és NDK-beli fiatal gyűlt össze. A jól végzett munka után gazdag kultúrmü r várta a találkozó résztvevőit. Sokan iillék körül a barátság tábortüzét >s- * ♦ (CSTK — j. Kolfiní'ik felvétek?) ADOTT LEHETŐSÉGED Miroslav Ryban, a stúrovói (párkányi) Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár fiatal karbantartója az ’üzemben tanulta ki a szakmát. Bár falun nőtt f*i, gyermekkora óta ér cl« kelték a gépek. Már a tanonciskolában is jó előmenetelrő1 hs szorgalomról tett tanúbizonyságot. A kartonpapír-rés/ le,gén olyan kollektívába került, amely a szocialista mu" kaibrlgád megtisztelő címért versenyzett. — Alig hogy beilleszkedtem a munkaközösségbe, behív lak tényleges katonai szolgálatra — mondja. — A haitá’’ őrökhöz kerültem. Nehéz volt* a szolgálat, kevés a szabad • idő. Ennek eftenére számomra ez a két év jó életiskola volt. Másodéves katona korában megválasztották az egység SZISZ-alapszervezete elnökének, s ez arra kötelezte, hogy ne csak a gyűléseken szólaljon tel, adjon tanácsot, hanem hogy a szolgálatot is példásan teljesítse. Hogy minden téren helytállt, arról az tanúskodik a legjobban, hogy 1973-ban felvették párttagjelöltnek. Mint tartalékos szakaszvezető és példás határőr tért vissza munkahelyére. — A gyárban ismét a régi munkahelyemre kerültem — folytatja. — Brigádunk már akkor a büszke cím viselője volt. Engem nemsokára megválasztottak a SZISZ 4. alapszervezete elnökének. Ezt a funkciót a mai napig betöltőm. Az alapszervezetnek 25 tagja van, jóllehet a részlegen sokkal több fiatal dolgozik. Sok a bejáró, de mint az elnök is mondja, legalább 15—20 fiatalt még megnyerhetnének a SZTSZ soraiba. Hogyan dolgoznak? Az elnök szerint a tagok aktívak, jóllehet, nem mindenkor érnek el olyan eredményeket, mint amilyeneket szeretnének. Hogy ezen változtassanak, meg kell javítani az együttműködést a részleg és a pártalapszervezet vezetőségével. — A múlt oktatási évben a politikai nevelő.nunka terén jó eredményt értünk el — mondja. — Az előadókat az üzemi pártbizottság biztosította. Alapszervezet ünk a részlegen felgyülemlett hulladék elszállításából is kivette a részét. Az üzem, illetve a munkahelyünk környékének szebbé tételénél az év első felében 250 brigádórát dolgoztunk le. Az elnök 23 éves. Fiatal ember, a szükséges élettapasztalatot még csak most szerzi meg. Az idén igazolták át párttaggá. Ekkor azt a feladatot kapta, hogy még jobban aktivizálja a SZISZ-alapszervezetet, hogy ott és a munkahelyén érvényt szerezzen a párt vezető szerepének. A kollektíva, amelyben dolgozik, lúlnyomó részben fiatalokból áll. — Reggel G-tól délután fél háromig tart a munkaidő — mondja. — Haza gyakran csak este kerülünk, amikor a meghibásodott gépei már kijavítottuk. Munkáinkban gondot okoz a pótalkatrész-ellátás, mivel külföldi gépekkel dolgozunk. Úgy igyekszünk ezen segíteni, hogy amelyik pótalkatrészt lehetséges, azt magunk készítjük el. Az üzem vezetőségével kötött egyezség alapján, ha szükséges, brigádunk szombaton és vasárnap Is dolgozik. Rendszeres szabad ideje tehát nincs. Ha igen, a családja körében tölti el, természetesen csak akkor, ha máshová nem szólítja el a funkcióból reá háruló feladat. Elfoglaltsága ellenére úgy határozott, hogy beiratkozik a gépipart szakközépiskola esti tagozatára. — A tanulásra minden embernek szüksége van, de főleg nekünk, fiataloknak — mondja. — Én élek a lehetőséggel, és bízom abban, hogy sikeresen megbirkózom a tanulással, és minit SZISZ-elnÖk, újdonsült párttag is helytállók. N. J. SZISZ-élet a Néva partján
