Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 34. szám, Vasarnapi Új Szó
BmI <175 VIII. 24. EGYA SOK KÖZÜL — És jól sikerült a választás? — Eddig igen! Nem volt itt senkivel semmi baj. Amikor munkáról volt szó, dolgoztunk, amikor szórakozni, barátkozni „druzsbázni“ kellett, azt is szívesen tettük. Annyira összeszokott ez a három csoport itt a hegyek árnyékában, hogy a test--? vérek sem élnek különb egyetértésben. — És a beszéd, a nyelvi nehézségek? — Egy nyelvet beszélünk, nemzetközit: kézzel-lábbal mutogatunk. Meg aztán, egyikünk tud angolul, a másik oroszul, a harmadik németül — nincs olyan, amit ne tudnánk elmondani egymásnak. — Aztán hogy „csörög a zseb“? — A fizetésre gondolsz? Nem tudjuk mennyit kapunk, de az igazat megvallva nem is érdekel — mondják egymást kiegészítve. — Kaptunk már egy-két száz korona előleget, hogy legyen költőpénzünk. A fizetés is nagyjából ennyi lesz. De ki bánja?! Arra az egy két sörre elég. A többit meg pótolja a barátság, a jó- ban-rosszban együtt töltött három hét. — Mégis, ami a fizetésből megmarad, mire költitek? ' , Marék elneveti magát: „Veszek egy-két jó sportcipőt, meg teniszütőt. Hallottam, hogy ez nálatok nagyon jó és olcsó — Én valami olyat tervezek, ami csehszlovák különlegesség, ami nálunk, odahaza nem kapható. Szintén valami sportos dolgot — mondja Jerzy. Marikának is vannak tervei a vásárlással kapcsolatban: „Az öcsém otthon meghagyta, hogy egy farmer meg egy tornacipő nélkül haza se menjek. Még néhány ajándéktárgy anyukának, és kész is a vásár“'. — Ha innen hazamentek, mik a további szünidei terveitek? — Én pihenek meg csavargók még egy kicsit Lengyelországban. Az ott= honi barangolás minden évben szerepel a nyári műsoromban — válaszol azonnal Jerzy. Marék is túllép Berlin határaim „Nekivágok északnak, a tengerhez megyek. Arra még nem jártam, pedig közelebb van, mint a Magasg Tátra. Még egy-két hétig dolgozni is szeretnék. Kell efey kis pénz, ha megkezdődik a suli.“ Marikának sem lesz unalmas a maradék szünidő: — Pár napot odahaza is dolgozok még, aztán piheni ni sem árt néhány hetet. Sőt, a könyveket is előkeresem a sarokból — mondja mosolyogva. Az ebédszünetnek vége. A fiúk sietnek, kezdődik a röplabdaverseny. A diúkbriqádosok nemzetközi találkozóbún 28 csapat mérkőzött meg egymással Estére pedig már örültek a tarka műsornak. Eszükbe sem jutott, hogy két napon belül el kell válniok, vége a brigádnak, a találkozónak, a fesztiválnak. Aztán az utolsó nap mindenki így búcsúzott: Jövőre újra eljövünk! ZOI.CZER JÁNOS Csernay Mária felvételei Marek — Berlinből Marika — Szegedről Lassan Szlovákia-szerte befejeződik az aratás, leállítják a kombájnokat, a termés pedig a magtárakba kerül. Arról, hogy milyen nehéz feltételek között végezték mezőgazdasági dolgozóink az idei termés betakarítását, sokat hallottunk és beszéltünk. Nap mint nap beszéltünk az aratók helytállásáról és arról, hogy akaratuk és kitartásuk nélkül aligha érhettünk volna el olyan eredményeket, amilyeneket a nehéz körűimé nyék ellenére elértünk. Ha a mezőgazdasági dolgozók helytállásáról beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a fiatalokat sem, akik ha nem is döntő mér fékben, d° szintén hozzájárultak az aratasi munkák sikeres elvégzéséhez: Itt elsősorban azokra á fiatalokra gondolunk, akik a nyári szünidő napjai és hetei alatt összekötötték a kellemeset a hasznossal. Brigádmunkára jelentkeztek a mezőgazdasági üzemekben, ahol természetesen szívesen fogadták őket. így volt ez a Diakovcel (Deáki) Egységes Földművesszövetkezetben is, ahol az idén több mint 20 vakációzó alap- és középiskolás vett részt a nyári mezőgazdasági munkákban. Ot\ dolgoztak, ahol szükség volt rájuk: ha kellett a gazdasági udvarofi csináltak rendet, de ha kellett, éjszakai munkát is vállaltok az aratás idején, az „éjszakázok“ közé tartozott Szabó Frigyes is, aki a Bratislavai Magyar Tannyelvű Gimnázium negyt>á.ik osztályos tanuló’ ■ Amikor felkerestem a halk szavú, nyurga, szőke fiút, elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy miért jelentkezett a nyári brigádmunkára. — Hogy miért — kérdezi szerényen mosolyogva. — Főleg azért, hogy a barátaimmal betervezett balatoni kirándulásra legyen elegendő pénzem, és persze azért is, mert már alapiskolás korom óta minden nyáron hagyományosan részt veszek a szövetkezet nyári munkáiban. Persze, az évek múltával mindig „komolyabb“ feladatok elvégzésével bíztak meg, így kerültem ezen a nyáron két társammal együtt az éjszakai munkára. A munkaidőnk este nyolctól reggel négyig tart, és a korszerű tisztítógép segítségével átlagosan 400—450 mázsát tisztítunk meg egy műszak alatt. A gabona tisztítása így számunkra nem megerőltető, és reggel négytől még pihenésre is bőven jut időnk. Az sem mellékes, hogy a napi keresetünk 70—80 korona körül mozog. A kereset természetesen attól is függ, hogy az a csoport, amelyikben dolgozunk, átlagosan milyen teljesítményt nyújt. Vannak ugyan olyanok is, akik csak az időt akarják eltölteni, de a legtöbbje keresni akar, tehát a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtja. — Mit csinálsz o maradék szabad idődben, és mik a terveid a szünidő hátralévő heteire? Említenem már, hogy az éjszakai műszak ellenére bőven van szabad időm. Délelőtt alszom, délután pedig hasznos szórakozással töltöm az időmet. Sokat olvasok, különösen verseket, mert azokat szeretem. Ezenkívül pedig segítek egy eszlrádműsor létrehozásá bán, amit Szabó Marika és Szabó Erika készítenek elő és tanítanak be a kilencedik osztályból most kimaradt tanulókkal. En főleg a szervezésben és a „műszaki szolgáltatásban" nyújtok segítséget. Ezalatt azt kell érteni, hogy én szerzem be a művelődési otthon kulcsát, kezelem a magnót és más ha sonló szükséges dolgokat. Reméljük, hogy a szeptemberre tervezett bemutatónk sikeres lesz. Ha nincs is sok tapasztalatunk, a nagy lelkesedés reméljük, hogy meghozzu a várt sikert, ami nagyon jó buzdítás lenne a falu fiataljai számára. A helyzet ugyanis eddig az volt, hogy a falu fiataljai eléggé passzív magatartást tanúsítottak hasonló rendezvényekkel kapcsolatban. Arra a kér désre pedig, hogy mit csinálok a szünidő hátralévő részében, lényegében már a be szélgetésünk elején válaszoltam. A Balaton ra készülök, és remélem, hogy jól sikerül majd a tervezett kirándulás. Utána pedig hamarosan itt az iskola, és nem árt, ha né ha a tankönyvekbe is belepislantok. Eddigi középiskolai tanulmányaim során nem vol tak különösebb nehézségeim, és szeretném, ha az utolsó, döntő év is jól sikerülne. Mikor e sorok megjelennek, Szabó Frigyes már bizonyára a Balatonon nyaral. Búcsú zóul tehát jó nyaralást és természetesen to vábbi jó tanulást kívánhatunk a fiatal arató számára. —PgD rúzsba”, — így mondták magyarok oroszok, németek, lengyelek, és mindenki meg- értette. Tudták a fiúk, lányok, hogy barátságról, szórakozásról, kellemesen eltöltött percekről, napikról, hetekről van szó. A diákbrigádosok első nemzetközi fesztiváljára 900 fiatal gyűlt össze Tatranská Lomnicán, még pontosabban az Eurocamp FICC táborában. Az időjárás azonban nagyon mosto^ hán fogadta az érkezőket. Sajnos, ez rányomta bélyegét az egész rendezvényre, hiszen a szabadba tervezett akciókat így mind épületben kellett lebonyolítani. Ez aztán darabossá, vontatottá tette a három najp műsorát. Volt azért sportrendezvény, táncmulatság, beatkoncert, szeüdülőtelepi kis házakban kapunk szállást. Érkezésünkkor azonban kiderült, hogy a telep még építés alatt áll, s így mi Is bekapcsolódtunk a munkálatokba. Igaz, nem is bánjuk a katonai sátrakat, nagyon jól érezzük magunkat bennük — veszi át a szót Marék. — Milyen munkál végeztek a Ma- gas-Tátrábán? — Számomra nagyon szomorút. Erdei utat építünk, irtjuk, vágjuk a fákat. És pont én, aki annyira sző-? retem az erdőt — mondja lehangol- tan Jerzy, majd gyorsan nevetve megtoldja — sebaj, azért, ha onnan a magasból körülnézek, a kilátás egy kicsit megnyugtat. Van itt fa bőven, nem kell félni, hogy ha ezt a 10—15 méter széles utat kivágjuk, több nem mai'ad. minárium, amibe aktívan bekapcsolódott a részt vevő diákság. A baráti szocialista országok ha- zankban dolgozó diákjainak delegációi is ott voltak a seregszemlén — mintegy 200-an. Itt találkoztam a szegedi Marikával, a krakkói fer- zyvel és a berlini Morékkal. A három ország küldöttségeinek vezetőivel! egy kiadós ebéd közben ismerkedtem meg, majd utána elbeszélgettünk. — Már három hete, hogy a Tátrát erről az oldalról csodálom — kezdi a lengyel fiú. — Nekem még innen is, onnan is teljesen ismeretlen, új — mondja Marika, a magyar kislány. — Felettébb érdekesek számunkra ezek a hatalmas hegyormok, hiszen nálunk még mutatóban sincs ilyen. — A mi 15-tagú csoportunk is július elején állította fel sátrait az Eurocamp FICC-ben. Ennél is akadt egy kis kellemetlenség, hiszen a szerződésünkben az állt, hogy az — Nekem is szívügyem a termék szét, állandóan a hegyeket járom — folytatja Murek. — Sajnos, a hegyekben csak kárára van az embernek a civilizáció: a kötélpálya, a fogaskerekű, ami felrepít a csúcsra. Egyedül, önerőből megmászni a hegyet, az az igazi turizmus. Csak így megnyugtató, egészséges. — Én még a munkához annyit tennék hozzá, hogy a szervezés nem volt éppen a legjobb. Gyakran megtörtént, hogy kimentünk dolgozni, és nem volt szerszám. Vagy néha még tíz órakor is a reggelire vártunk — panaszolta Marika. — Mivel érdemeltétek ki ezt a külföldi brigádot? — Nálunk minden egyetemen a KISZ, vagyis az ifjúsági szervezet vezetősége jelöli ki a diákokat a nyári külföldi társadalmi munkára. Persze, ezek a fiúk és lányok előbb odahaza, építőtáborokban bizonyítanak. A tanulmányi előmenetel sem lehet gyenge, és a magaviselet Is lényeges. Jerzy — Krakkóból
