Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-17 / 33. szám, Vasarnapi Új Szó
Tankönyv helyett mesekönyv ? Zsoldosok a francia tőke szolgálatában A francia sajtó ma már naponta foglalkozik a tőke zsoldosaival. Alvilági elemek toborozzák a bandákat, liogy védelmezzék a tőke érdekeit. Kék egyenruhában, álJig felfegyverezve sétálnak az üzemekben, ipartelepeken — „bevetésre“ várva. A parlament egyik szóvivője kijelentette, hogy ilyen bandák egyáltalán nem léteznek, csak a szakszervezetek találták ki őket, de két nap múlva a Le Monde című francia lap nyilvánosságra hozta a bizonyítékokat, és ezek cáíolhatat- lanul bizonyítják a munkásellenes terrorszövetségek létezését. Létszámuk jelenleg kb. 15 ezer fő, csupa erős, fiatal férfi, a karaté (a tenyér élével osztogatott ütések) és a judo (cselgáncs] mesterei, vérebek gyakorlott idomító!. A jelentések szerint csupán a Peugeot sochaux-i telepén 200 ilyen .laépáruló gorilla „vigyáz a rendre“, de ugyanilyen rohamosztagok tevékenykednek a Chrysler, Rerliet és Citroen telephelyein is. 1969-ben új személyzeti főnök lépett a Peugeot-kon- szern szolgálatába. Erre a beosztásra előző tevékenysége szinte predesztinálta: a katonai biztonsági szolgálat igazgatója volt. Az új személyzeti főnök nagyon céltudatosan és lendületesen látott hozzá egy elnyomó- és megfélemlítő rendszer kiépítéséhez. A Le Monde szerint a vállalkozók elsősorban azt követelik a zsoldosoktól, hogy akadályozzák meg a munkások követeléseinek a teljesítését, kémleljék ki szakszervezetek szándékait, és veszteségekkel, valamint provokációkkal hiúsítsák meg a sztrájkokat. A zsoldosok irán' támasztott legfontosabb „eszmei“ követelmény: az antikomnmnizmus, minden baloldali gyűlölete. Zsoldosok toborzásával különleges vállalkozók foglalkoznak. Az egyik cégfőnök, Albert Lenoir, egykori ejtőernyős őrnagy, az 1961. évi algériai puccs egyik hírhedt szereplője, aki a „kék gorillákat“ elsősorban a volt ejtőernyősök és altisztek közül toborozza, hiszen ezek mint a gyarmati hadsereg katonái megtanulták, hogyan kell erélyesen „fellépni a tömegek ellen“. Monte Christo testvérei Ha valaki átlapozza az osztrák elemi iskolákban használt tankönyveket, első pillanatban az a paradox gondolat jut eszébe, hogy Ausztriában már kialakult az osztály nélküli társadalom. Ezekben a tankönyvekben ugyanis nem szerepelnek gyártulajdonosok, háztulajdonosok, igazgatók, és ha egyáltalán említik a munkaviszonyokat, akkor a bibliabeli paradicsom leírásából kölcsönzik a hasonlatokat. Munka alatt csak az édesanya háztartási munkáját értik. vagy legfeljebb az önálló kisvállalkozók tevékenységét, és ha véletlenül gyári munkásokról, eladónőkről vagy mezőgazdasági munkásokról írnak, akkor ezek — a tan- könyvszerzők szerint — a vállalkozók teljesen egyenrangú hozzátartozói. Az embernek nincs is egyéb kötelessége — hangsúlyozzák — csak köszönetét mondani a „jóistennek“ a gazdag adományokért. A gépek átalakulnak önálló „lényekké“, és nincs szükségük emberi felügyeletre, irányításra. Ezekben a tankönyvekben az édesanyák természetesen nem járnak dolgozni, tehát nem kell a gyermekeket olyan fogalmakkal (és társadalmi problémákkal! ) megismertetni, mint például a bölcsődék vagy az óvodák kérdése. Apuka persze soha nem jön haza munkaruhában, és örök titok marad, hogy ez az „olvasókönyv-apuka“ mit csinál, amíg távol van az otthonától. Az „olvasókönyvKözel egy évtizeddel azután, hogy López Arellano ezredest, a hondurasi hatalmit magához ragadó katonai junta parancsnokát az alkotmányozó gyűlés formálisan elnökké nyilvánította, ez év áprilisában egy fiatal tisztekből álló csoport megbuktatta a diktátort. Az új kormány elnöke, Alberto Melgar Castro őrnagy azonnal kijelentette, hogy a megbuktatott elnöknek semmi köze nem volt az ún. vesztegetési botrányhoz, és az államcsíny nincs összefüggésben a banánháborúval. Most nem óhajtjuk a puccs hátterét elemezni, inkább arra szorítkozunk, hogy a banánháború lényegét vizsgáljuk. Hogyan vívják ez! a háborút? Az ún. banán-multik, de a nemzetközi olaj- és rézkonszernek is hosszú idő óta tipikusan alvilági módszerekkel biztosítják a maguk számára a latinamerikai hasznot. Az akadékoskodó kormányokat — mint Guatemala példája mutatta az ötvenes években, zsoldosokkal kényszerítik engedelmességre. A legújabb gaztetteik közül a chilei Unidad Popular megbuktatása és a fasiszta junta támogatása bizonyítja módszereik aljasságát. A hírhedt multinacionális konszernek közé tartozik az United Brand és a Standard Fruit konszern. Az ö kezükben van a hondurasi banánültetvények 80 százaléka, és ők ellenőrzik az elmaradott agrárország kivitelének 60 százalékát. 270 A jokohamai népjóléti hivatal szűkszavú jelentésben közölte, hogy 12 alkalmi munkás éhen halt. Ez a 12 szerencsétlen ember a napszámosoknak abba a hatalmas táborába tartozott, amelynek tagjai hajléktalanok, állami menhelyeken élnek, ós naponta a véletlentől függ, hogy kenyérhez jutnak-e, vagy pedig tovább fíheznek. A menhelyeken ugyanis minden reggel „kisorsolják“, hogy kit osztanak be valamelyik gyárba 1 napi munkára. Csupán Tokióban 800 000 ilyen alkalmi munkás tengeti a létét. Japánban jelenleg 1 270 000 a munkanélküliek száma. Ugyanakkor a miniszterelnökség statisztikai hivatalának jelentése szerint 1970-hez viszonyítva a létfenntartási költségek 165,7 százalékkal emelkedtek! Az áremelés elsősorban az alapvető élelmiszereket és a lakbéreket érintette. gyerekek“ legfeljebb a háztartási munkában segítenek, de szerszámot még véletlenül sem kapnak a kezükbe. És annak ellenére, hogy a mai kis nebulók jelentős része egész életében valamilyen szerszámmal keresi majd a kenyerét, az olvasókönyvben egyetlen szerszám képét sem közük. Ezekben az olvasókönyvekben a gyárakról sem tesznek említést. Ezzel szemben a gabonát még mindig kaszával aratják, és a .tankönyvírók mitsem törődnek azzal, hogy ifjú olvasóik jelentős része, ha másutt nem, a televíziós készülékek képernyőjén már látta a földeken dolgozó gépeket. A falun egyébként is nagyon egyszerű az élet, a tehén tejet ad, a tyúk tojást, a falusi ember nem is jár üzletbe, mert nincs mit vásárolnia. De nemcsak a falun, hanem a városban is nagyon ideális az élet, mert a szerzők visszaálmodják a cserekereskedelem korszakát: az iparosok és a kereskedők csak azért dolgoznak, hogy az élelmiszereket és a Használati cikkeket egymással elcseréljék. Egyik 3 cm gondol „üzletre“, nyereségre! Sőt: az egyik olvasókönyvben a nagykereskedő önzetlenül siet egy hajóskapitány segítségére, aki a tengerentúlról hozott kávét nem tudja eladni, illetőleg elcserélni. (A könyv nem közli, hogy mit kér a kávéért a hajóskapitány: tatvitorlát, imakönyvet, rumot?!) Szerencse, hogy a jóságos nagykereskedő lebonyolít ia a tranzakciót — fsbcnnszülött nagybirtokos kezében van az ország mezőgazdaságának 0,1 százaléka, de ez azt jelenti, hoyy a megművelt földek 20 százalékával rendelkeznek. Lopez, a megbuktatott elnök a tömegnyomásnak engedve, 1972 óta szorgalmazta bizonyos földreform megvalósítását, és ez természetesen a külföldi és belföldi tőke elkeseredett ellenállását váltotta ki. Az amerikai konszernek, szem előtt tartva, hogy az erőviszonyok Hondu- rasban is a progresszió javára tolódtak el, a zsarolás új, nyílt formáját, a haladó reformokkal kacérkodó kormány megbuktatását választották. A módszer legfeljebb azok számára bonyolult, akik nem ismerik a kulisszatitkokat. A kiszemelt ország minisztereit és magasrangú állami tisztviselőit ún. jótékonysági adományokkal — megvásárolják. Ezt követően pedig megfenyegetik őket, hogy nyilvánosságra hozzák a vesztegetést, ha nem szolgálják az „adományozó“ érdekeit. Az áldozatok vagy engednek, vagy kénytelenek lemondani. A „Wall Street Journal“ című amerikai lap megírta, hogy hondurasi politikusok sok millió dollárt kaptak ( és fogadtak el) az United Brand konszern megbízottai tói, hogy csökkentsék a banán kiviteli vámdíjszabását. Az* United Brand megihletto a Gulf Oil olajkonszern vezetőit is, és bejelentették, hogy 4 -millió dolA másik — Japán helyzetére jellemző — jelentést a Japán Vöröskereszt adta ki. Az idei év első négy hónapjában rohamosan emelkedett a véradók száma. Egy felmérés bebizonyította, hogy a véradók döntő többsége munkás vagy alkalmazott, elsősorban napszámos, és közös vonásuk, hogy munkanélküliek. A múltban naponta átlag 10 véradó jelentkezett az ország számtalan véradó-központjában, ma már azonban naponta több mint 50 ember ad vért és kap érte kb. 50 csehszlovák koronának megfelelő összeget. Igen sokan rövid időközökben az elérhető központok mindegyikében jelentkeznek, hogy ne kelljen kivárniuk a törvényesen meghatározott 1 hónapot... kenyeret akarnak venni — a vérükért! mét hangsúlyozzuk — önzetlenül, mert hiszen a nagykereskedők már születésüktől kezelve aranyszívű jóemberek! És íme a nagyszerű, és az osztrák elemi iskolákban kötelező tankönyv végső tanulsága: „Az emberek csak azért élnek a földön, hogy egymásnak segítsenek, mindnyájan testvérek vagyunk, segítsük és szeressük egymást!“ Az is természetes, hogy az „olvasókönyv-apuka“ keresete mindig elegendő, tehát soha nem szidja a munkaadóját, és soha nincsenek gondjai. Persze, ebben az ideális tankönyv-világban senki nem is gondol arra, hogy apukát a munkaadó egyik napról a másikra az utcára teheti! Arról sincs említés, hogy a munkásosztály harcol a jogaiért! Sőt — május 1-i felvonulás sincs, jóllehet a gyermekek nagyobb része már maga is menetelt az utcákon. De senki ne gondolja, hogy ezek a tankönyvek szenilis szerzők agyszüleményei! Nem! Ezek az ún. tankönyvek a tőkés ideológia nagyon ravasz és nagyon aljas fegyverei. Ezek hivatottak már az élet kezdetén eltorzítani a gyermekek tudatát, meghamisítani a kegyetlen kapitalista valóságot. Veszélyes népbutító, lélekmérgező eszközök ezek, és az öntudatos ausztriai munkásapák és kommunista tanítók feladata az egyetlen hatásos ellenméreggel — az igazsággal — megvédeni a jövő nemzedék lelki épségét! lár összegű alapot létesítettek egy — egyelőre meg nem nevezett — latin-amerikai ország „támogatására“. De a tőkés cápák nyilván nem számoltak a latin-amerikai valósággal. Venezuela bejelentette, hogy 48 órán belül államosítja a Gulf Oil leányvállalatát, amennyiben nem kap pontos magyarázatot a 4 millió dolláros alap céljairól. Bob Dorsey, a konszern elnöke kénytelen volt személyesen bocsánatot kérni. Peru minden előzetes bejelentés nélkül azonnal államosította a társaság vagyonát, és az United Brand jelölte új elnök ellen a^ót.a már a hondurasi államügyészség vádat emelt vesztegetés büntette miatt. Természetesen a banánháború még nem fejeződött be, de egyre valószínűbb, hogy a győzelem a latin amerikai népé lesz! HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN A kérdésre a GIORN1 című olasz lap válaszol: piszkos játékot! A játékosok — az egyik oldalon — a CIA és az olasz nagytőke, a másik oldalon az olasz nép, amely azonban jóformán nem is tudja, hogy milyen minden hájjal megkent hamiskártyások akarják kifosztani. Victor Marchetti, a CIA egykori ügynöke a közelmúltban a következő leleplező kijelentést tette. „Ha az USA-nak komolyan kellene tartania attól, hogy a kommunisták veszik át a hatalmat, és államosítanak bizonyos ipartelepeket, akkor a CIA nem maradna tétlen ... és ha az olasz kommunistákat csak az újfasiszta erők támogatásával lehetne elgáncsolni, akkor az USA kormánya pillanatnyi habozás nélkül venné igénybe a fasiszták szolgálatait...“ Egyesek tudni vélik, hogy a Central Intelligence Agency véleménye szerint már ütött az a bizonyos 12. óra. Az imperialisták idegességét (és aljas szándékait Is) bizonyítja, hogy már 50 CIA-szak- ember dolgozik Olaszországban. William Meriam vezeti például Rómában (Via Abruzzi A jelek szerint Monté Cristo grófjának testvérei születtek, jóllehet a szellemi apa — az idősebb Dumas — már 105 éve halott. Az irodalomtörténészek a hírt hallva, felhördültek: még mindig Dumas pere, niég mindig a történelemhamisítás, még több hajsza, bajvívás, ár mány, cselszövés? A felháborodás nem indokolatlan, mert Alexandre Dumas, az idősebb, a tábornok fia nemcsak páratlan képzelőerővel, hanem igen fejlett üzleti érzékkel is rendelkezett. Köztudomású, hogy 1840 körül a párizsi kiadók sordíjat fizettek a prózai művekért is, és szerzőnk éppen ezért honosította meg a félmondatos sorokat. Amikor pedig a kiadók elhatározták, hogy fsak a teljes sorért fizetnek, Dumas írásaiban megjelentek a dadogó hősök, és a sorok kb. így alakultak: „ml- mi-mi-mi-cso-cso-csoda na-na- nagyszerű ember“. A rendkívüli termékenységén kívül az ilyen k,s „finom fogásokénak köszönhette hatalmas jövedelmét. Ontotta a színműveket és a regényeket, olyannyira, hogy az iramot nem győzve, íróműhelyt állított fel, ahol számos munkatárssal dolgozott és dolgoztatott. Saját bevallása szerint 1200 kötetnyi művet írt, és igaz, bogy csak a Monté Christo 12 kötet, de ennek ellenére feltételezhető, hogy igen szerény volt saját „teljesítménye“ mégha tarozásánál. 25.) az úgynevezett ITT-céget, ami egyike a hírhedt ITT International Co. fiókvállalatainak. Meriam a gazdasági há: ború szakeml>ere, és ilyen minőségben készítette elő — a Mit játszanak Olaszországban? CIA megbízásából — a pucs- csot Chilében, Allende rendszere ellen. John McCone, aki 1961-től 1965-ig a CIA vezérigazgatója volt, San Marinóban telepedett le. Onnan továbbítja az olasz- országi ügynököktől érkezett információkat. Állítólag a Rádió San Marino hullámhosszán sugárzott információkat a törökországi Samsumban létesített hatalmas központban fogják fel, és ez a központ közvetlen kapcsolatban áll a CIA amerikai vezérkarával. John McCone is részt vett a chilei fasiszta puccs előkészítésében, és úgy emlegetik, mint az amerikai titkos diplomácia egyik legfontosabb „szürke eminen- ciáját“. Vernon Walters tábornok a NATO nápolyi parancsnokságán dolgozik. Buzgó katolikus, Ezt vallotta évek óta Fernande Bassan asszony francia irodalomtörténész és Dumas- kutató is, aki kételkedett abban, hogy a francia romantika irodalmi iparosa csak a művei gyűjteményes kiadásában lelvett 66 színművet hagyta az utókorra. A közelmúltban sikerült is bebizonyítania, hogy számos alkotás — amelynek szerzője a közhit szerint ismeretlen volt — Dumas tollából származik. A kutatónak a véletlen sietett segítségére. Amikor az 1680-ban alapított Comedia Française levéltárát rendezték, igen sok kéziratra bukkantak, amelyekről kiderült, hogy az idősebb Dumas eddig ismeretlen művei. Karrierje ebben a színházban kezdődött, amikor 1829-ben bemutatták a III. Henrik és udvara című drámáját, ami a maga korában majdnem akkora vihart támasztott, mint V. Hugo Cromwellje vagy Her- nanija. Mivel Franciaországban is divat a nosztalgia, feltételezhető, hogy a felfedezés nyomán ismét kivirágzik a „Dumas-r > neszánsz“. Erre mutat, hogy színműveink legújabb gyűjteményes kiadásába már nem 66, hanem 123 iwabot vettek fel, Persze nem valószínű, hogy bármelyik is megközelíti A három testőr színvonalát, ami a szerző legjobb munkájának számít és amit 1908-tól napjainkig százhússzor filmesí- tettek meg. és nagyon sok barátja van a Vatikánban. A vallásosság nyilván csak időtöltés, „hobby“ a számára, mert egyébként 1972 óta a CIA vezérigazgató- helyettese. Ez a hitbuzgó ember a diverzió, a szabotázs, a polgárháborúk ki robbantásának „tudósa“. Tankönyvszerző is: ő írta azt a tankönyvet, amelyből a CIA-ügvnökök megtanulják, hogyan kell idegen országokban puccsokat tervezni, hida' at, vasúti csomópontokat felrobbantani, baloldali politikusokat „ártalmatlanná tenni“, ö a hírhedt „Centauro- terv'* szerzője. Ezt a tervet használta a fasiszta Pinochet Allende megbuktatására. A tény figyelmet érdemel: a CIA három vezető embere, akik a chilei puccsot előkészítették és vezették — ma Olaszországban vannak! Es arról sem szabad megfeledkezni, hogy William E. Colby, a CIA jelenlegi igazgatója „az olasz ügyek szakértője“, ugyanis nyolc évig élt Rómában, ahol a CIA olaszországi központjának a főnöke volt! Jő lesz vigyázni — hamiskártyások ültek az olasz nép asztalához, és nemcsak cinkelt topokat tartanak a zsehükba^, hanem gyilkos fegyvert lat A BANÁNHÁBORÚ KULISSZATITKAI Véren vett kenyér
