Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-17 / 33. szám, Vasarnapi Új Szó
MM árciusban végezte kitűnő ír A eredménnyel az altiszti is kólát, s alakulatához való megérkezése után a pontonszázad rajparancsnokává nevezték ki. Még csak első tapasztalatait gyűjtögette, amikor áthelyezési parancsot kaptak — vízi összpontosításra. A nappali és éjjeli intenzív gyakorlatozás alaposan próbára tette a dél-szlo vákiai folyón katonai ismereteiket gyarapító katonákat s parancsnokaikat egyaránt. — Zdenék Vokaty örvezetö a két legjobb új rajparancsnokunk egyike — mondta a századparancsnok: — Jó parancsnoki képességei vannak, az önálló feladatokat felelős Rajparancsnok — rajvezető «A75 VIII. 17. o 1 N I G/a K •-í 1 ť auyíniir Gavrilin, a csoport vezetője Olga Papagyjinova Baliíyijei' Ali medov ‘ÍT-ivelievova Pavel S/tybaiiyevics ségteljesen és megbízhatóan teljesíti“. A parancsnok azzal is elégedett, hogy Zdenék megjelelő módon összhangba tudja hozni szolgálati kötelességeit a sporttevékenységgel. Nemcsak aktívan futbaliozik, hanem jelentős része van az alakulat és a század sportakcióinak szervezésében is. így volt ez a nemrég lebonyolított sportnapon is: az ő századuk rendezte a futball- és röplabdaversenyeket, és — mellesleg — mindkettőt meg is nyerte. Ez a siker az egész koliek tíva e téren végzett jó munkájúnak jutalma és egyben igazolása volt. Zdenék V okutý őrvezető q gépipari szakközépiskola befejezése után Üstí nad Labemben dolgozott. Itt is példásan végezte munkáját. Az altiszti iskolában sokat segített társainak az 1 + 1 mozgalomban. A SZISZ-ben végzett munkájáért az altiszti iskola elvégzése után elismerő oklevelet kapott, s megszerezte a Példás katona jelvényt. A vízi összpontosításon raja teljes erővel bekapcsolódott a normák lerövidítéséért folyó szocialista versenybe. — A javaslatot a versenyre a SZISZ-alapszervezet vezetősége tette. Magamon és a rajomon Is látom, hogy mindenki igyekszik tőle telhetően teljesíteni a verseny jeltételeit. Rajunk feladata a pontonok lehető leggyorsább vízre bo csátása, s a legkisebb hiba nélküli összekapcsolása. Hogy sikeresen dolgozunk, azt az is mutatja, hogy minden gyakorlat után, amikor a század parancsnok értékeli a legjobb egységeket, ott vagyunk az elsők között. Ez annak köszönhető, hogy a tapasztalt másodéves katonák együttműködnek az újoncokkal, s a gyakorlatra való felkészülés alatt mindig pontosan átvettük feladatainkat, hogy mindenki tudja, mit, hogyan kell csinálnia. így sikerült felére csökkentenünk a pontonok vízre bocsátásának háromperces nonnáját V okatý őrvezető ió munkájára, a pár talapszervezet is felfigyelt, s május végén — még a vízi összpontosítás idején — a párt tagjelöltjévé fogadta. Az új tagjelöltet ez a meqtiszteltetés további példás munkára ösztönzi, raj parancsnoki s pionírvezetői funkciójában egyaránt. Már civilben is vezeteti egy pionírrujt, több éven át lárt pionírjaival nyári táborba ’ ' >g a helyi KAI nyolcadikosain uj vezetője. Ezt a munkát szívesen végzi, most már tag jelölt i feladatként is. SVATOMÍR AMBROŽ Már a szünidő legelső napjaiban diákok ezrei indultak útnak a Szovjetunió legkülönbözőbb pontjai felé: a bajkál— amuri főútvonal építéséhez, Távol-Keletre és délre, a karakumi csatorna építéséhez. Háromezer fiú és lány külföldi, többek közt csehszlovákiai építkezéseken kóstol bele a munkába. Az alábbi beszélgetés egy moszkvai diákokból álló építészcsoport tagjaival készült, közvetlenül indulásuk előtt. Az állomáson vidám fiatalok tarka csoportja közé vegyültünk. Minden virágokkal és csomagokkal volt tele. A moszkvai—prágai vonat mellett barátaiktól és hozzátartozóiktól körülvéve álldogáltak. Csupán az egyforma szél- kabátjuk ujjára varrt jelvények árulták el, hogy különböző főiskolák diákjai. Az álldogálók nagy csoportját közgazdasági és építészeti főiskolák diákjai alkották. Az orvostanhallgatók éppen helyüket foglalták el a vonatban. De voltak Itt diákok a Moszkvai Állami Egyetemről és más főiskolákról is. Idén nyáron 65, szovjet főiskolásokból álló építészcsoport fog Csehszlovákiában dolgozni. Nézelődés közben ismerős jelvényt — magasfeszültségi oszlop karcsú vázát —, a Moszkvai Energetikai Intézet szimbólumát pillantottuk meg. Vlagyimir Gavrilin aspiránssal, a jövendő energetikusok csoportvezetőjével előre megegyeztünk, hogy az állomáson találkozunk. Előbb, a vizsgaidőszakban ugyanis nem volt ideje a beszélgetésre. — Húszán vannak, mindannyian sikeresen befejezték az iskolaévet, s most a munkában akarják kipróbálni erejükét. A csoport tagjai 19—20 évesek. Egész öregnek nézek ki mellettük — viccel a huszonhat éves Vologya. A fiúk és lányok azonban nem mind kezdők. Kabátujjukon moszkvai, moszkvai körzeti, a távoli hakászki építkezések nevét viselik. Nem először indulnak tehát brigádmunkára. — A hakaszki kőfeldolgozó^kombinát építkezésén a tisztító berendezések építését bízták ránk — mondja Pavel Sztybanyevics, a csoport egyik tagja. — Nehéz, felelősségteljes feladat volt. A jövőben villanytelepeket fogunk tervezni, villanyvezetékeket építünk, melyek erőt adnak a gépeknek, világosságot visznek az új városok házaiba, utcáira. Hogy ezekben a városokban boldog legyen az élet, tiszta a levegő, s zöldövezet ölelje körül őket, védenünk kell a természetet. Ma ezt már mindenki megérti. A hakaszki építkezésen a diákok kitünően dolgoztak: sokukat, köztük Pa- velt is, kiváló „munkájukért oklevéllel tüntették ki. A Moszkvai Energetikai Intézet építészcsoport jai “gazdag hagyományokkal és nagy tapasztalattal rendelkeznek. Az intézetnek minden évben több mint háromezer diákja dolgozik a Szovjetunió különböző építkezésein. A MEI csere- brigádakciókat is szervez diákjai számára jugoszláv, lengyel, NDK-beli, magyar és bolgár főiskolákkal. Prágába és Bratislavába negyedszer indulnak a diákok. Bahtyijer Alimedov, a MEI harmadéves hallgatója először tagja az intézet építészcsoportjának: — Gyermekkorom óta szeretek utazni. Bejártam az egész Kaukázust, a szülőföldemet, Üzbegisz- tánt, voltam az Úrálban, Csehszlovákiában azonban még nem jártam. Remélem, hogy Prágában én is éppen olyan érdekes és hű barátokat szerzek, mint unokatestvérem. Bahtyijer Atabajev. Ta^ valy főiskolánk csoportjával eg/ lakótele)) építkezésén dolgozott Bohnlcén. Most prágai fiatalokkal levelez —> mondja. — Csehszlovákiában még én sem voltam, de barátaim már vannak ott. Tavaly szlovák és magyar fiatalokkal dolgoztunk együtt Konakovtól nem messze, a kalinyini körzetben — meséli Natália Szaveljevova. — Együtt dolgoztunk és szórakoztunk, s amikor befejeztük az istálló építését, együtt jár* tűk be a szovjet városokat. A kiránduláson még jobban összebarátkoztunk. — Legjobb dolog az életben jó barátokat szerezni — kapcsolódik be a beszélgetésbe Olt/a Papagyjinova, ne<- gyédikes diáklány. — Sok jó ismerő-* söm és barátom van Csehszlovákiában is. Nagyapám, Geraszim Prilipuhov révén Ismertem meg őket Az egységet, melyben Olga nagyapja a fasiszta megszállók ellen harcolt, körülzárták. Katonáit egy Déíín melletti koncentrációs táborba hurcolták. A harcot azonban törhetetlenül itt is folytatták. A tábor illegális antifasiszta szervezetének parancsnoka Geraszim Prilipuhov volt. A győzelmet nem ér-? hették meg mindannyian. Geraszim Prilipuhov 19-15 márciusában meghalt. Legközelebbi munkatársa, Frantisek Eret a háború után hosszú évekig kereste szov--? jet barátja hozzátartozóit. — Amikor 1967-ben megkaptuk az Eret-család meghívását, mindnyájan izgatottak voltunk,“s örültünk az új barátainkkal való találkozásnak — foly-í tatja Olga. - Erről a találkozásról sok cseh gyerek címét hoztam magammal, akik mind szovjet gyerekekkel akartak levelezni. A címeket szétosztottam osztálytársaim között. Sokan közülük még ma is leveleznek. Beszélgetésünket a hangosanbeszélő bejelentése szakította félbe. Mivel a vonat pár perc múlva már indult, a fiúk és lányok búcsúztak, s beszálltak. Olga szavai jutottak eszembe, amikor a vonat elindult: „Jó barátokat találni — ez a legjobb az életben“. Igen, azt hiszem, igaza van. JELENA GONCSAROVOVA JÓ BARÁTOKAT TALÁLNI — EZ A LEGJOBB AZ ÉLETBEN •SRI Si *>*' ’ s--‘ • *• " w 3 Indulásra készen
