Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-13 / 189. szám, szerda

AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉRTEKEZLET ZÁRÓOKMÁNYA Az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet, amely 1973. július 3-án kezdte meg munkáját Helsinkiben, majd 1973. szeptember 18-tól 1975. július 2.1 ig folytatódott Genfben, 1975. au­gusztus 1-én Helsinkiben befejezést nyert az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Fran­ciaország, Görögország, Hollandia, Ír­ország, Izland, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Liechtenstein, Luxem­burg, Magyarország, Málta, Monaco, Nagy Britannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köz­társaság, Norvégia, Olaszország, Portu­gália, Románia, San Marino, Spanyol- ország, Svájc, Svédország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Törökország és a Vatikán magas képvi­selői részvételével. Az értekezlet kezdő és záró szaka­szában részvevőihez díszvendégként beszédet intézeti az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. Az értekezlet második szakaszában az UNESCO fő­igazgatója és az ENSZ Európai Gazda­sági Bizottságának végrehajtó titkára is felszólalt. Az értekezlet második szakaszának ülései folyamán a következő részt nem vevő földközi-tengeri államok képvise­lői szóltak hozzá a különféle napirendi kérdésekhez: az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság, az Egyiptomi Arab Köztársaság, Izrael, a Marokkói Királyság, a Szíriai Arab Köztársaság, a Tunéziai Köztársaság. A részvevő államok magas képviselői attól a politikai akarattól vezérelve, hogy a népek érdekében javítsák és aktivizálják kapcsolataikat, elősegítsék az európai békét, biztonságot, igazsá­gosságot és együttműködést, egymáshoz és a világ más államaihoz való köze ledé süket, attól az elhatározástól áthatva, hogy teljes mértékben érvényre juttassák az értekezlet eredményeit és biztosít­sák, liogy ezek államaik és egész Eu­rópa javál szolgálják s így bővítsék, mélyítsék, folytatólagossá és tartóssá te­gyék a feszültség enyhülésének folya­matát, ünnepélyesen a következőket fogad­ták el: Az európai biztonságra vonatkozó kérdések Az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten részvevő államok, megerősítve azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kapcsolatok kialakulását és biztosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeik tényleges és tartós békében, a biztonságukat fenyegető bármely ve­szélytől vagy kísérlettől mentesem él­hetnek; meggyőződve arról, hogy további erő­feszítéseket kell tenni annak érdeké­ben, hogy a feszültség enyhülése sza­kadatlan és egyre életképesebb, sokol­dalúbb, minden átfogó folyamat legyen, és arról, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredmé­nyeinek életbe léptetése az egyik leg­nagyobb hozzájárulás lesz e folyamat­hoz; úgy vélve, hogy a népek szolidari­tásának, valamint a részvevő államok ama törekvései közösségének, amelyek az európai biztonsági és együttműködé­si értekezleten kitűzött célok elérésére irányulnak, egyre jobb és szorosabb kapcsolataik minden téren való fejlő­désiét s ily módon a múltbeli kapcsola­taik jellegéből következő szembenállás leküzdését és jobb kölcsönös megérté­süket kell eredményeznie; közös történelmükre gondolva és elismerve, hogy a hagyományaikban és értékeikben fennálló közös elemek léte elősegítheti kapcsolataik fejlődését, telve attól a vágytól, hogy teljes mér­tékben tekintetbe véve álláspontjaik és nézeteik sajátosságát és különbözősé­gét, keressék erőfeszítéseik egyesítésé­nek lehetősiégeit azzal a céllal, hogy leküzdjék a bizalmatlanságot és szilár­dítsák a bizalmat, megoldják az őket elválasztó problémákat és együttmű­ködjenek az emberiség érdekében; elismerve az európai biztonság oszt­hatatlanságát, valamint közös érdekelt­ségüket az általános európai és egymás közötti együttműködés fejlesztésében, és kifejezve azt a szándékukat, hogy ennek megfelelő erőfeszítéseket tesz­nek; elismerve az európai és az általános világbéke és biztonság közötti szoros kapcsolatot és elismerve annak szüksé gességét, hogy mindegyikük járuljon hozzá a nemzetközi béke és biztonság szilárdításához, valamennyi nép alapve­tő jogainak, gazdasági és társadalmi haladásának, jólétének elősegítéséhez, a következőket fogadták el: 1. a) A részt vevő államok kölcsönös kapcsolatait szabályozó alapelvek kinyilatkoztatása A részvevő államuk, megerősítve odaadásukat a béke, a biztonság, az igazságosság, a baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesz­tésiének folyamata iránt; elismerve, hogy ez az odaadásuk visszatükrözi a népek érdekeit és vá­gyait és minden részvevő államnak most és a jövőben is a múlt tapaszta­latai által fokozott felelősségét fejezi ki; megerősítve, hogy ENSZ-tagságuk- nak megfelelően és az Egyesült Nem­zetek Szervezete céljaival és alapelvei­vel összhangban, teljes és aktív támo­gatásban részesítsék az Egyesült Nem­zetek Szervezetét, növelik szerepét és hatékonyságát a nemzetközi béke, biz tonság, igazságosság erősítésében és a nemzetközi problémák megoldásának elősegítésében, úgyszintén az államok közötti baráti kapcsolatok és együtt­működés fejlődésiét; kifejezve általános ragaszkodásukat a lejjebb kifejtett és az Egyesült Nem­zetek Szervezetének Alapokmányával összhangban levő alapelvekhez, vala­mint közös akaratukat, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete Alapokmá­nyának céljaival és alapelveivel össz­hangban elősegítsék ezeknek az alap­elveknek az érvényesítését; kinyilvánítják azt az eltökéltségüket, hogy mindegyik részvevő állam vala­mennyi többivel fennálló kapcsolatai­ban, tekintet nélkül politikai, gazdasá­gi vagy szociális rendszerükre, továb­bá nagyságukra, földrajzi helyzetükre vagy gazdasági fejlettségi szintjükre, tiszteletben tartja és megvalósítja az alábbi elveket, melyek kölcsönös kap­csolataik szabályozásában elsődleges fontosságúak. I. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásból következő jogoik tiszteletben tartása A részvevő államok tiszteletben tart­ják egymás szuverén egyenlőségét és sajátosságát, valamint a szuverenitás­ból következő és a benne foglalt jogo­kat, melyek közé tartozik főként min­den államnak jogi egyenlőségre, terü­leti épségre, szabadságra és politikai függetlenségre való joga. Ugyancsak tiszteletben tartják egymásnak azt a jogát, hogy szabadon válasszák meg és fejlesszék politikai, társadalmi, gazda­sági és kulturális rendszerüket, vala­mint azt a jogukat, hogy törvényeket és rendeleteket hozzanak. A nemzetközi jog keretében vala­mennyi részvevő államot egyenlő jogok és kötelezettségek illetnek meg. Tiszte­letben tartják egymásnak azt a jogát, hogy saját belátása szerint, a nemzet­közi jognak megfelelően és e nyilatko­zat szellemében határozza és valósítsa meg kapcsolatait más államokkal. Ügy vélik, hogy határaik a nemzetközi jog­gal összhangban, békés eszközökkel, megállapodással változtathatók meg. Ugyancsak joguk van nemzetközi szer­vezetekhez tartozni vagy nem tartozni, két- vagy sokoldalú szerződések tagja lenni vagy sem, beleértve azt a jogot is, hogy szövetségi szerződések tagjai legyenek-e vagy sem; a semlegességre is joguk van. II. Erőszak vagy erőszakkal fenyegetés nem alkalmazása A részt vevő államok tartózkodni fog­nak kölcsönös, valamint általában nemzetközi kapcsolataikban erőszak vagy erőszakkal fenyegetés alkalmazá­sától, mely bármely állam területi ép­sége vagy politikai függetlensége el­len, az Egyesült Nemzetek céljaival és e nyilatkozattal összeegyeztethetetlen bármely módon irányulna. Semmilyen ok nem lehet ürügy arra, hogy ezt az alapelvet megszegve erőszakkal való fe­nyegetéshez vagy erőszak alkalmazásá­hoz folyamodjanak. Ennek megfelelően a részt vevő ál­lamok tartózkodni fognak minden olyan cselekedettől, amely erőszakkal való fenyegetést vagy erőszak közvet­len vagy közvetett alkalmazását jelenti más részt vevő állam ellen. Ügyszintén tartózkodni fognak olyan céllal történő erőszak minden megnyilvánulásától, hogy más részt vevő államot szuverén jogai teljes érvényesítéséről való le­mondásra kényszerítsenek. Ugyanúgy kölcsönös kapcsolataikban is tartózkod­ni fognak erőszakos megtorlások bár­minő cselekedetétől. Erőszakot vagy erőszakkal való fe­nyegetést nem fognak alkalmazni viták vagy egymás között vitákat kiváltható kérdések rendezésének eszközeként. III. A határok sérthetetlensége A részt vevő államok egymás hatá­rait, valamint az összes európai álla­mok határait sérthetetlennek tartják és ezért most és a jövőben is tartózkodni fognak attól, hogy támadják e határo­kat. Ennek megfelelően minden olyan kö­veteléstől vagy cselekedettől is tartóz­kodni fognak, amely bármely részve­vő állam egy részének vagy egész te­rületének el hódítására és bitorlására irányul. IV. Az államok területi épsége A részt vevő államok tiszteletben tartják minden egyes részvevő állam területi épségét. Ennek megfelelően tartózkodni fog­nak minden olyan cselekedettől, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete Alap­okmányának alapelveivel összeegyez- tethetetlenül bármely részt vevő állam területi épsége, politikai függetlensége vagy egysége ellen irányulna, főként erőszak alkalmazását vagy erőszakkal fenyegetést jelentő cselekedetektől. A részt vevő államok ugyanúgy tar­tózkodni fognak attól, hogy egymás te­rületét katonai megszállás vagy erő­szak alkalmazását jelentő más közvet­len vagy közvetett lépések célpontjává tegye a nemzetközi jog megszegésével, vagy ilyen lépések segítségével vagy megtételükkel fenyegetőzve területszer­zés tárgyává tegye. Az ilyen megszál­lást vagy területszerzést nem ismerik el törvényesnek. V. A vitás kérdések békés rendezése A részvevő államok a közöttük fel­merülő vitás kérdéseket békés eszkö­zökkel oly módon fogják megoldani, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békéi, biztonságot és az igazságossá­got. Lelkiismeretesen, az együttműködés szellemében arra fognak törekedni, hogy rövid időn belül nemzetközi jogra épülő igazságos megoldást találjanak. E célból olyan eszközöket is felhasz­nálnak, mint a tárgyalás, a vizsgálat, a közvetítés, a békítés, a döntőbírásko­dás, a bírósági eljárás, vagy saját meg­választásuk szerint más békés eszkö­zöket, beleértve a rendezés bárminemű ügyrendjét, amelyekben mint részt vevő felek még a vitás kérdések felmerülése előtt megegyeztek. Abban az esetben, ha a felek a vitás kérdésekben a fenn említett békés esz­közök egyikével sem érik el a rende­zést, tovább fogják keresni a vitás kér­dés békés rendezésének kölcsönösen egyeztetett útjait. A részvevő államok mint vitás kér­désekben szemben álló felek, valamint más részt vevő államok is tartózkodni fognak minden olyan cselekedettől, amely a helyzetet oly mértékben rosz- szabbíthatná, hogy veszélyben forogna a nemzetközi béke és biztonság fenn­tartása, s így nehezebbé válna a vitás kérdés békés rendezése. VI. Be nem avatkozás a belügyekbe A részvevő államok, tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra, tartóz­kodnak attól, hogy bármi módon, köz­vetve, külön-külön vagy együttesen be­avatkozzanak egy másik részt vevő ál­lam belső törvényhozásába tartozó bel­ső vagy külső ügyekbe. Ennek megfelelően tartózkodnak egy másik részvevő állam elleni fegyve­res beavatkozás bárminő formájától vagy ilyen beavatkozással való fenye­getéstől. Éppen így minden körülmény között tartózkodnak arra irányuló katonai vagy politikai, gazdasági vagy másfaj­ta kényszer alkalmazásától, hogy a maguk érdekeinek rendeljék alá más részt vevő államok szuverenitásából következő jogainak érvényesítését és ily módon bármilyen előnyöket bizto­sítsanak maguknak. Ennek megfelelően tartózkodnak ter­rorista tevékenység vagy aknamunka vagy más részt vevő állam rendszeré­nek erőszakos megdöntésére irányuló egyéb tevékenység közvetlen vagy köz­vetett támogatásától. ­VII. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret’ a vallás vagy meggyőződés szabadságát A részvevő államok tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapve­tő szabadságjogokat, beleértve a gon­dolat, a lelkiismeret, a vallás vagy meggyőződés szabadságát mindenki szá­mára, faji, nemi, nyelvi és vallási kü­lönbség nélkül. Támogatni és fejleszteni fogják a polgári, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és mindazon egyéb jogok és szabadságjogok hatékony érvényesülé­sét, amelyek az emberi személyiség méltóságából következnek, szabad és teljes kibontakozására érvényesülnek. Ennek keretében a részt vevő álla­mok elismerik és tiszteletben tartják a személyiség szabadságát, hogy magán­személyként vagy közösségben, saját lelkiismeretét követve, valamilyen val­lásfelekezethez tartozzék és hitet vall­jon. Azok a részvevő államok, amelyek területén nemzeti kisebbségek vannak, tiszteletben tartják e nemzetiségekhez tartozó személyeknek a törvény előtti egyenlőséghez való jogát, teljes mér­tékben lehetővé teszik nekik, hogy ténylegesen éljenek emberi jogaikkal és alapvető szabadságjogaikkal és ily módon e téren védeni fogják törvényes érdekeiket. A részvevő államok elismerik az emberi jogok és alapvető szabadságjo­gok általános jelentőségét; tiszteletben tartásuk a közöttük és így az összes államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés biztosításához elenged­hetetlenül szükséges béke, igazságosság és jólét lényeges tényezője. Kölcsönös kapcsolataikban mindunta­lan tiszteletben tartják e jogokat és szabadságjogokat, közösen és külön-kü­lön erőfeszítéseket tesznek, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetével folytatott együttműködést is, hogy elő­segítsék általános és hatékony tiszte­letben tartásukat. Megerősítik a személyeknek azt a jogát, hogy ismerjék jogaikat és köte­lességeiket ezen a téren s velük össz­hangban járjanak el. Az emberi jogok és az alapvető sza­badságjogok területén a részt vevő ál­lamok az ENSZ Alapokmányának és az Emberi Jogok Általános Nyilatkoza­tának céljaival és alapelveivel össz­hangban járnak el. Azokat a kötelessé­geiket is teljesíteni fogják, amelyeket az e területre vonatkozó nemzetközi nyilatkozatok és egyezmények rögzíte­nek, amennyiben ezekhez kötődnek, be­leértve az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményeket is. VIII. A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga A részvevő államok tiszteletijén tartják a népek egyenjogúságát és ön­rendelkezési jogát, minduntalan az ENSZ Alapokmányának céljaival és alapelveivel és az ide vonatkozó nem­zetközi jogszabályokkal összhangban cselekedve, beleértve az államok terü­leti épségére vonatkozó jogszabályokat. A népek egyenjogúságának és önren­delkezési jogának alapelviéből kiindulva, minden népnek mindenkor joga van teljesen szabadon meghatározni, amikor és ahogy kívánja, belső és külső poli­tikai státusát, külső beavatkozás nél­kül, és saját belátása szerint megvaló­sítani politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődését. A részvevő államok megerősítik a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga tiszteletben tartásának és haté­kony érvényesítésének általános jelen­tőségét az egymás közötti, valamint az összes államok közötti baráti kapcso­latok szempontjából; figyelmeztetnek, milyen fontos ezen alapelvek megsze­gése bárminő formájának a kizárása. IX. Az államok együttműködése A részvevő államok az ENSZ Alap­okmányának céljaival és alapelveivel összhangban fejlesztik együttműködésü­ket egymással és minden állammal min­den területen. A részt vevő államok együttműködésüket kibontakoztatva különleges jelentőséget tulajdonítanak (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom