Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 27. szám, Vasarnapi Új Szó
BARÁTI ALAPON A skót találkozik a barátjával, és kéréssel fordul hozzá: — Nem tudnád kölcsönadni az autódat? — Honnan vegyek én autót?! — válaszolja nevetve a barát. — Hát akkor egy motorkerékpárt .. . — Az sincs ... — És kerékpár? —- szívós- kodik a skót. — Kerékpárom sincs! — Az ördögbe is, akkor kölcsönözz legalább egy pár cipötl MODERN LAKÁS A kollaudációs bizottság új lakásokat vesz ót. A bizottság elnöke megkérdezi az építésvezetőt: — Nem kár ilyen nagy beépített szekrényeket felszerelni? — Miféle szekrényeket? — csodálkozik az építésvezető. — Hiszen ezek szobák! ALKOHOLSZONDA Elek Tibor rafza BIZONYÍTÁS — Miért gondolod, hogy az úszás nem soványít? — Na, hallod! Elég ránéz- ni egy bálnára! HZ jpjL*l'M#'r«] jTrí LMIjl i:]j fi ^ ta lt* I "íTá^L^I M$ !. bl* Ka uT^i*! a-JAAh| í*jiyHJHTuTUC i>Kt4iiiüK!7i ^ i f §1* [íivn n BIvJrmSSnnuMiniM fviiiBt»!\yj JÁTÉKOS ERDOGAZDASAGI DOLGOZOK Kesztyűs Ferenc rajza LÁNYOK EGYMÁS KÖZT 4'-. • *’ tí!'/ — Azt mondta Gy viszi, hogy gondolatban mindig velem lesz,; de én nem hiszek neki.1 — Miért? — Mert nem tudjjp a címemet! V ÜZLETI ÉRZÉK Egy New York-i áruházban az eladó ráripakodik a tanácstalan vevőre: — Vásároljon már végre valamit! Itt van például ez a gyönyörű pisztoly! — S mit csináljak én egy pisztollyal? — Űristen! — emeli az égnek a kezét az eladó. — Tán csak nem akar örökké élni?! KÉT MEGOLDÁS Két hivatalnok beszélget egyik kollégájukról: — Szegény jó öreg Kra- hács! Teljesen elvesztette a hallását. Attól tartok, hogy elbocsátják. — Ugyan! Áthelyezik majd a reklamációs osztályra! SZICÍLIAI TÖRTÉNET A templom előtti téren két fiatalember beszélget: — Nem lepődött meg signore Bartulozzi, amikqr megkérted a lánya kezét? — De még mennyire! Rögtön kiesett a revolver a kezéből ... — Mindenki külföldre, a tengerhez tódul, mintha a mi sörtengerünk nem lenné elég nekik! Milán Vavro rajza h Aindig elbűvölnek a cirkusz IX/I csillagai, bohócok, bűvé"' szék, artisták. Akik fantasztikus ügyességgel dolgoznak a magasban, egy szál kötélen egyensúlyozva, máskor meg forogva, bukfencezve, repülnek át a levegőn,• trapézról trapézra. A világhírességek között is kiemelkedik a Dabasi Trió lélegzetelállító produkciója. A Dabasiak az országúton dolgoznak, kerékpárral. A csoport feje, Fájintos Márton, a koromsötétben biciklizik kivilá- gítatlanul, száguldó kamionok és személykocsik között, Fia, Lipót, a cirkuszművészet magasiskoláját nyújtja, bohócszámmal kombinálva a kerékpározást: részegen csetlik-bot- lik a biciklijén, a teherautók előtt leesik a nyeregről, a nézőben valóban megfagy a vér. A trió harmadik tagja, Teri néni legfélelmetesebb mutatványa: egyik kezében egy kosár tojással, fél kézzel fogva a kormányt, az úttestre kanyarodik, derékszögben. — Nem félnek? — Eszünkbe se jut! — tiltakozik kérdésemre Fájintos Márton. — Arra nekünk nem szabad gondolni, a világért se! Mert akkor hová lenne a produkció? így csináljuk már húsz éve, estéről estére, ünnepnap többször is. Eddig se volt baj, aztán se lesz! — Öreganyám se félt még? — fordulok Terushoz. Szemér- metesen mosolyog. — Eccer féltem — mondja —, tavai. Akkó féltem eccer. — Mi volt az az eset? — firtatom. — Gyüttem a mezéről, ahogy szokok — emlékezik Terus — rá az útra, hát egyenesen egy rendőtautó elé. Akkó féltem, mondtam is magamnak, miközben borultam az árokba befelé, na, Terus, ez száz forintodba fog gyiinni, ez a borulás, merthogy a rendőrök csak úgy ugrálnak kifelé az autójukból. Nem is tagadom, hogy tartottam tőlük. De aztán nem lett bajom, csak a tojásokból tört össze hat darab, a kisebbekből. — Ez hát a félelem — könyvelem el az izgalmas történetet, és most Lipóthoz fordulok. — Mennyit gyakorolnak? — Mikor mennyit — válaszolja Lipót —, mindig attól függ, Ügy másfél órát, kettőt melegítek az italboltban, a fellépés előtt. Aztán felépek a biciklire, és megcsinálom « számot. Ez nekünk a vérünkben van! — Ugyanis az egész família ezt csinálja nálunk — szól közbe Fájintos Márton. — Apáról fiúra száll a tudomány. Az én édesapám szekérrel dolgozott a sötétben, amíg baleset nem érte. — Artistatragédia? — Nem éppen — mondja Márton. — Húsvétkor faszeszt ivott. — Utánpótlás? — tudakolom. — Két gyerek van, meg egy lány — bólint Lipót. — Á fiúk már bicikliznek az úton, egymás mellett, a lány még csak beszaladgál az útra, még bicikli nélkül, mert még csak négyéves. De már nem fél a fékcsikorgástól, ügyes lány lesz abból! A beszélgetést be kell fejeznünk lassan, mert bealkonyo- dott. A Dabasi •Trió előhozza a kerékpárokat, speciális kerékpár valamennyi: se lámpa, se macskaszem, csak a két kerék, nyereg és kormány. — Sok szerencsét! — intek utánuk. Fél kézzel visszaintenek egy pótkocsis vontató alól. DOHÁNYZÁS r1 Brahovócz másfél méter hosszú cigarettát szív nagy gyönyörűséggel. — Minek magának; ekkora cigaretta? — Az orvos csak napi egy darabot engedélyezett. Miért kell röviden írni? — Szerkesztő úr, kérem, el tetszett olvasni a tréfát, amit írtam? — Elolvastam, és nagyon tetszett. Igazán ügyes kis írás, nagyon jól mulattam rajta. — Akkor le is tetszik közölni? — Szó sem lehet róla! — De azt tetszett mondani, hogy jó! — Jó, de hosszú! Rövidebben kell megírni, akkor közöljük! — De hát ez csak három oldal, meg egy nyúlfarknyi! — Hosszú, le kell rövidítenil — Szerkesztő úr, kérem, el tetszett olvasni a tréfát, amit átírtam? — Elolvastam, és nagyon tetszett. Igazán ügyes kis írás, nagyon jót mulattam rajta. — Akkor tetszik közölni? — Szó sem lehet róla, még mindig nagvon hosszú! — De most már csak másfél oldal! — Hosszú! Rövidebben kell megírni! — Szerkesztő úr, kérem, el tetszett olvasni a tréfát, amit újból átírtam? — Elolvastam, és nagyon tetszett. Igazán ügyes kis írás, nagyon jól mulattam rajta. — Akkor tetszik közölni? — Természetesen! Sőt, már a honoráriumot is kiírattam. Tessék, itt az utalvány, holnap tiz és tizenkettő között felveheti a pénztárban! — Nagyon szépen köszönöm, szerkesztő úri... Huszonöt korona?! — Huszonöt korona! Miért? Mit akar tizenkét sorért!? Z. L. IMÁDSÁG Á sivatagban a hittérítő találkozik egy oroszlánnal. Rémületében imába kezd: — Istenem, olts keresztényi érzületet ebbe az oroszlánba! Az oroszlán leül a hátsó lábaira, lehajtja a fejét, és így szól: — Áldd meg, uram, az eledelt, melyet mindjárt magam- hoz veszek! ÁBRÁND Egy pincértől megkérdezik, mi a legtitkosabb ábrándja. Kicsit gondolkodik, majd kivágja: — Hogy a vendégek otthon ebédeljenek, a borravalót pedig postán küldjék el. PÁRBESZÉD — A feleségem elvette az összes megtakarított pénzemet, és eltűnt! — Velem még rosszabb történt. A feleségem tőlem is elvette az összes pénzemet, és — maradt! I VENDÉGLŐBEN j — Pincér! Pincér! Már harmadszor kérem a bakonyi sertésbordát! — ürülök, uram, hogy ennyire ízlik önnek! FALUSI GONDOK SOMOGYI PÁL — Fene ezt a motorizációtl A Rárónál sose hellett alkatrész után szaladgálnom! ... EndrOdi Sándor raj*«
