Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám, csütörtök

Vallomások a mültről és a jelenről MAGYAR SZOBRÁSZOK TÁRLATA A Magyar Népköztársaság a többi szocialista állammal együtt ünnepelte a fasizmus zsarnoksága alól való felsza-? badításának 30. évfordulóját. Ebből az alkalombál állították ki Prágában, majd Brnóban s most Bratislavában magyar szobrászok kisplasztikai érméit a Művészet Házában. Berceller Rezső f1912) és Mészáros Dezső (1923) kivételével mindannyian fiatal alkotók, s a budapesti Képzőművészeti Főiskola ne­veltjei. _ Felgyorsult korunkban az MNK-ban is nagyméretű fejlő­dés tanúi lehetünk. Az eltelt három évtized alatt épített la­kótelepek társadalmi, egészség- ügyi, kulturális intézmények, hivatalok és ipari építkezések hatalmas falai, s az ezeket kö­rülvevő tagok szinte kínálják a művészi megszépítést. A szocia­lista állam gondot fordít az em­ber esztétikai érzékét, gondol­kodását fejlesztő környezet ki­alakítására. Törekvése, hogy a művészet szerves részét ké­pezze az élet mindennapjainak. A most megismert magyar szob­rászok valamennyien számos köztéri ós monumentális plasz­tika alkotói. Gondolati és mű­vészi felelősségérzettel hivatás- tudattal megvalósított mun­káik egy részét ismerhetjük itt meg. Tárlatunkon önálló ka­maraművek, plakettek ós érmek képviselik az alkotó irányzatok­ban sokféle, de a társadalom­hoz erősen kötődő színvonalas művészetüket. S bár valameny- nyiükben él a hagyomány és a vaílóság tisztelete, tudják, hogy az élet s vele együtt a művé­szet megy a maga útján, a fej­lődés törvényei szerint. Tudják, hogy a korszerű műben érződni kell a három évtized alatt vég­bement nagy történelmi válto­zásoknak. De Majakovszkijtól megtanulták, hogy: „Az újról új szavakkal kell beszélni." Ám a tíz szobrásznak más és más a vérmérséklete gondolkodásmód­ja. Alkotásaik tehát a kor esz­méi és egyéni látomásaik öt­vözetei. Bencsik István 1956-ban a pá­rizsi Ifjúsági.Biennáílén az első díjat nyerte el. Fafaragásai kísér letszerű faktúrával, csikókkal, négyszögekkel felszabdalt felü­letkezeléssel mutatnak egy von­zó női arcmást. Borbás Tibornak Rodnóti Miklósról formált mell­szobra tökéletes azonosulás a mártír poéta emberi és költői nagyságával, kínzó előérzettel teli érzékenységgel. Lüktetően érzékletes a jó és'rossz har­cának kétalakos kompozíciója. A C5ömbölyű szobor zárt alakí­tásán belül a mozgásnak kife­jező megjelenítője. Talán az ilyen formáról mondta. Miche­langelo, hogy ha egy hegy­oldalról gurítanák le, még ak­kor sem csonkulna meg. Az Ivók bronzplakettjének kivá­ló az anyagkihasználása. A két ízes népi típus csiszolt, fényes alakja hatásosan válik ki a sö­tét háttérből. A Két fej érdes fémbe plasztikai lendülettel vésett arcokat mutat. F. Léger plasztikái az ember és a gép Lisztes István: ALKONY viszonyát jellemzik szerkezeti biztonsággal. A Tankemberek feszült drámaisága a Karóbe. hú­zott lélegzetet elállító vizuális rettenete a háború elemberte- lenedése ellen tiltakozik. Szöl- lösy Enikő munkáit. Helsinkitől, Moszkvától Würzburgig ismerik kiállításairól: Tenyérnyi bronz­lemezeken dinamikusan jeleníti meg az őselemeket: a Tüzet, a Levegőt. Rőten fénylő, ritmi­kusan hullámzó elemekből szi­gorúan szerkesztett Kompozí­ciójának képe a fényes és vilá­gos fémalapban tükröződik. Kutas László egyik finom művű érmét Vásári halálának 400. év­fordulójára a Firenzében kiírt versenyen első díjjal tüntették ki. Teljesen más eszmekör és formavilág megjelenítője az Angyalföld, Pest egykori leg­nyomorúságosabb munkásne­gyede, ahonnan annyi kitűnő magyar tehetség indult útjára. Kutasi egyik körlapjának té­mája a mai Angyalföld: merész UtemezésG modern városrész, amilyenről volt lakói még ál­modni sem mertek volna. Két kis szobor: a Macska játék és az Ülő nő kecses modern for­máiban szubjektív hangulati elemek jelentkeznek. Lisztes István életképszerű realizmus­sal érezteti az elhagyott nő bús magáramaradottságát. Dó­zsa 1514 éremsorozata politikai tartalma mellett sem esik a puszta dokumentáció hibájába. S éppen ezért oly meggyőző erejű. Százfejű elszánt tömeg megy harcba kaszákkal, fej­székkel a szabadságért. Szerve­zett, kegyetlen hadsereg veri le őket. A hős megkötözött ke­zű, elárult Dózsáról Ady szól a legszebben: „Sósabbak a küny- nyek, a fájdalmak is mások, ezerszer Messiások a magyar Messiások." A Felszabadulás ki­lenc érmén emberirtó harcok hosszú évei után végre győz a nép igazsága, eljön a felszaba­dulás, a felszabadított nemzet békés, új élete. Mészáros De­zső Munkácsy-díjas művész ál­ló, fekvő márvány figurái for­mák és arányok kecses össz­hangját éreztetik. Rácz Editet az anyag szépségének kibontá­sa izgatja. A bronz plasztikus komolyságának, az üveg szí­nes, átlátszó lehetőségeinek társítása szépen érvényesül a költői fogalmazású Holdsarló­ban, a Vénusz virágában. Ér­méből, a Zenéből lüktet a rit­mus, árad a dallam. Az Életerő, az aprócska, napra vágyó, gyenge növényi csíra áttöri a mostoha kemény anyag ellen­állását. Finom metafora. Csikai Márta a világ dolgainak nyil­ván jó ismerője. Természetes, megdolgozatlan kődarabok­ra fektetett érzékletes bronzfi­gurái ötletes megoldásúak. Rétfalvi Sándor a vililányi szobrász szimpóziumok részt­vevője. Az anyaggal való ben­sőséges kapcsolatára utal a határozottan tagolt Dunántúli táj tárgyi valóságának áttéte­le. Befejezésül R. Rolland élet- elvét idézem: „összekapcsolni a kezeket, amelyek egymást keresik.“ Az élményt adó tárlat alkotásai — úgy érzem — va­lóban segítik az egymást kere­ső kezek találkozását. SÁRKÁNY JENONÉ A FILM ÜNNEPNAPJAI Ma kezdődik a moszkvai fesztivál A filmművészet kéthetes ün­nepe kezdődik ma a fesztivál hagyományos színhelyén, Moszkvában. A Kreml kongresz- szusi palotájában ezúttal kilen­cedszer kerül megrendezésre a nagy jelentőségű eseménysoro­zat. öt kontinens filmművé­szete, Kelet és Nyugat íid itt találkozót, hogy méltóképpen adózhasson a film ünnepnap­jainak. A hatezer személyes Rosszija Szállóban — melynek egy részét a vendégek számá­ra tartják fenn — ezrével jön­nek össze a hazai és külföldi filmrendezők, esztéták, színé­szek és újságírók, akiket a fesztivál hírneve vonzott a szovjet fővárosba. A moszkvai fesztivált mindig is az különböztette meg a töb­bi legismertebb nyugati film­szemlétől (cannes-i, velencei, nyugat-berlini), hogy a világ összes filmesének fórumot biz­tosít ím a Karlovy Vary-i fesz­tivállal együtt Kelet és Nyu­gat között az összekötő kapocs szerepét tölti be. Fennállása óta jellemzője ennek a nagy­szabású szemlének, hogy a né­pek közötti megértés és tartós barátság ügyén munkálkodjék. E hagyomány jegyében rende­zik meg az ideit is, melyen a régi és igaz barátok mellé újak is felzárkóznak, akiket nem­csak a kíváncsiság hoz Moszk­vába, hanem az. az elhatározás is, hogy a fesztivál eszméje szellemében segítsék a haladás és az emberiség ügyét. Alkotók, művészek és alkotások kérnek szót ezen a találkozón, néze­tek, vélemények cserélésére ke rül sor, hogy a világ sorsáért érzett felelősséggel a megér­tés és a közeledés eszméjének gyakorlati megvalósítását mun­kálják. ■> A moszkvai fesztivál iránti rendkívüli érdeklődés, az a tény, hogy a filmfesztiválok történetében is az egyik leg­népesebb művészi seregszemle kezdődik ma a szovjet főváros­ban, arról is tanúskodik, ami­ről az utóbbi évek több nem­zetközi filmfesztiválja is jel­zést adott már: hogy a világ filmművészetének erővonalai átrendeződnek, s mind jelentő­sebb helyet kérnek maguknak az ún. harmadik világ filmjei, művészi színvonalukkal csak­úgy, mint társadalmi kérdésfel­vetésükkel. Jelzi a világ politi­kai és társadalmi erőviszonyai­nak az átalakulását, ami iránt egyetlen, művészi és emberi fe­A vakáció legszörnyűbb diák- betegsége: az unalom. Az első hetek után egyre gyakrabban kérdezik egymástól a vakáció­zó kisdiákok: Mit csinálsz? Má­sok példája nyomán szeretnék megszervezni tevékenységüket. A felnőttek szójárása szerint ez a szabad idő hasznosításának problémája. Gond ez, komoly gond. A luöeneci [losonci) járási pionírházba látogatva Bódi Gi­zella igazgatónőtől ezért kér­deztük mi is olyan erősen hang­súlyozva: Mit csinálnak ilyen­kor a pionírházban? Furcsa vá­laszt kaptunk: — Csak a kedvezőtlen időjá­rásnak köszönhetik, hogy itt ta­láltak bennünket. Mi ilyenkor rendszerint házon kívül va­gyunk, a szabadban, a játszó­tereken, a táborokban. A zárt ajtók persze nem azt jelentik, hogy nem dolgozunk. Éppen ellenkezőleg. A pionírházba látogató gyer­mekek tevékenységét tíz szak­képzett pionírvezető szervezi, irányítja. Közülük csak egy fér­fi, a többi nő. Kát arína Ková- őoviőová, a helyettese, azon nyomban magyarázatot fűz hoz­zá: — Ez csak előny, mert a szikrák és a fiatalabb korú pio­nírok körében könnyebben, szinte anyáskodva tudjuk meg­szervezni a tevékenységet. Egyébként jól kiegészítik mun­kánkat azok, akik társadalmi munka, vagy pártfeladat telje­sítése gyanánt vállaltak bizo­nyos feladatokat a nyári mun­katervből. Sorra vesszük tehát, hogy kik, milyen feladatokat vállal­tak. Pavel Bartq, állami alkal­mazott bár, de a pionírház NYÁRI GOíiOK, NYÁRI ÖRÉtilK egyik szakrajának vezetője. Lo- sonczi Ernő, a nyomda szedő­je, egyébként a horgászok kö­rének vehetője. Ilyenkor persze már nem elméleti dolgokkal foglalkoznak, hanem horgász­nak. . Lakatos József téglagyári munkás, az asztal iteniszezők körének vezetője. Mit csinál­nak? A válasz: Állandó, úgy­nevezett erősítő edzéseket tar­tanak, s egymás után bonyolít­ják le a vállalt mérkőzéseket. Kovácsi János nyugdíjas, de már 15 éve a sakkozók köré­nek vezetője. Természetesen, nem henyélnek ilyenkor a sak­kozók sem. Sőt, úgynevezett maratoni edzéseket tartanak, hogy majd az őszi versenyeken jól szerepelhessenek. A repülő­tér alkalmazottai közül hárman- négyen vállaltak körvezetést. Ök most főleg a modellezőkkel foglalkoznak. Napirenden a már kész modellek „berepiiltetése“ — Gond és öröm a foglal­kozások megszervezése — vé­lekedik az igazgatónő. — Gond, mert már szűk a pionírház, ke­vés a helyiségek száma, kevés műhelyünk van, kevés a meg­felelő eszközünk, szerszámunk, felszerelésünk. üröm, mert sportolóink, versenyzőink, mo­dellezőink jól és hasznosan töltik a vakációt. Nincs olyan hét, hogy ne dicsekednének eredményeikkel. Hétről-hétre gyűlnek az elismerő és dicsérő oklevelek. Helyettesének véleménye sze­rint a gondot bizonyos fokig mérsékelte az, hogy jó nyári munkatervet készítettek már a vakáció kezdete előtt. Érre egyébként már idejében fi­gyelmeztette őket Ondrej Rarto elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára. És nemcsak fi­gyelmeztette őket erre, hanem át is tanulmányozta a munka­tervet, jelezve: a terv teljesíté­sét majd közösen értékelni fogják. A pionírház vezetőségének komoly gondja az akciók lebo­nyolítása mellett a következő tanév előkészítése. Éppen most, a nyári tevékenység idején ta­pasztalták, hogy politikai és szervezeti téren nagyon jelen­tős azoknak a felnőtteknek a segítsége, akik nem hivatásos pedagógusok, de szeretik a gyermekeket, értenek nevelé­sükhöz és szívesen vállalják a társadalmi munkát a pionírmoz­galomban. A tanévre készülve most azzal foglalkoznak, hogy még több ilyen körvezetőt, pio­nírvezetőt, munkatársat tobo­rozzanak. Levélben, személye­sen felkeresik a város üzemei­nek vezetőit ennek érdekében. Szeretnék, ha minél több mér­nök, technikus, szakmunkás kapcsolódna be szeptembertől kezdve a pionírház munkájába. Másik komoly gondjuk a megfelelő módszertani segéd­anyag biztosítása. Ezen a té­ren Virág Emília tanfelügyelő sietett a segítségükre. Az egy­séges nevelési rendszer alapján kidolgozta a szikrákkal való foglalkozások módszerét. Ha valaki, akár a tizenéves szik­ravezető is. kézbe veszi ezt az anyagot, könnyen, szinte játsz­va szervezheti meg a foglalko­zásokat. Természetesen ide kí­vánkozik a megjegyzés: Jó vol­na nemcsak ebben a járásban felhasználni a segédanyagot, hanem máshol is. Űjra visszatérünk a gyerme­kek közvetlen problémájára, amikor feltesszük a kérdést: — És minden gyermek szá­mára biztosítanak megfelelő nyári foglalkozást? — Igyekszünk — hangzik a válasz, s nyomban halljuk a magyarázatot is: — Ez ma még majdnem lehetlen, hiszen több ezer tanulóról, pionírról van szó, de ... És a „de“ szócska után rész­letes tájékoztatást kapunk a távlati tervekről. A tavaly ho­zott minisztériumi határozat alapján hamarosan megkezdik majd a városi pionírház meg­szervezését Losoncon is. Filako- vón (Füleken) már működik néhány éve városi pionírház. Tavaly költözött új épületbe. A fiilekihez hasonlóan a járás minden ötezer lakoson felüli helységben úgynevezett körzeti pionírházat fognak létesíteni. A következő év, vagy évek so­rán tehát Poltáron és Kokaván is működik majd pionírház. Mielőtt befejeznénk a beszél­getést, egyikünk megjegyzi: — A nyári örömökről alig szóltunk... Az igazgatónő válaszol: — Igazi nyári öröm az lesz, ha majd szeptemberben meg­kérdezzük a pajtásokat, milyen volt az idei nyár, s kórusban zengik majd: Öli, nagyszerű! Addig, persze, még sok mun­ka vár a pionírvezetőkre. Lo­soncon éppúgy, mint másutt. HAJDO ANDRÁS le'lőssége tudatában alkotó mű­vész sem lehet közömbös. Számadatok bizonyítják, hogy a moszkvai filmfesztivál tekin­télye évről évre nő. Míg az el­ső fesztiválon, 1959-ben 32 or­szág mutatta be filmjeit, addig a jelenlegi fesztivált megelő­zően, 1973-ban 86-ra emelke­dett a szemlén részt vevő nem­zetek száma. Ha figyelembe vesszük, hogy az eddigi sereg­szemlék mindegyikén legalább ezer-ezer külföldi vett részt — neves színészek, rendezők, ope­ratőrök, kritikusok — akkor kiderül, hogy az elmúlt évek­ben szinte az egész filmvilág megfordult a szovjet főváros­ban. A moszkvai fesztivál a vi­lág minden részéből összegyűlt barátok találkozója, azoké, aki­ket ez a jelmondat egyesít: A filmművészet humanizmusáért, a békéért, a népek barátságá­ért. A világ filmművészei ezen a találkozón nem csupán az egyre gazdagabb eredményeket felmutató szovjet filmművészet­nek adóznak elismeréssel, ha­nem az aktív és gyümölcsöző békepolilikának is, melynek Moszkva az utóbbi években különösen jelképe lett. A moszkvai nemzetközi fesz­tiválra a monumentalitás és a nagy számok jellemzők. A se­regszemle keretében tulajdon­képpen három önálló versenyt rendeznek. A játékfilmek vetél­kedőjén kívül megrendezik a gyermek- és ifjúsági filmek, va­lamint a rövid- és dokumen­tumfilmek versenyét is. A hi­vatalos vetélkedőn kívül infor­matív vetítéseket is tartanak. Mivel a fesztiválra a fasizmus felett aratott győzelem 30. év­fordulója évében kerül sor, megrendezik a háborúellenes filmek szemléjét is. A játékfil­mek kategóriájában három fő- díjat, a gyermek-, valamint a rövidfilmek kategóriájában pe­dig egy-egy nagydíjat ítél oda a zsűri. Kereken száz ország film­gyártása képviselteti magát a fesztiválon, ami azt jelenti, hogy rekord születeti és min­den korábbinál reprezentatívabb lesz a seregszemle. A film- művészeti seregszemlére vala­mennyi szocialista ország el­küldte alkotását, s bejelentet­ték részvételüket a nemrég füg­getlenné vált, illetve a függet­lenségért harcoló országok is. A csehszlovák filmművészetet a nemzetközi mezőnyben Au­tónál Kachlík A huszonkilence- dik című alkotása reprezentál­ja. A magyarok a 141 perc A befejezetlen mondatból című Fábri Zoltán-filmmel indulnak. A hivatalos zsűri, amelynek csehszlovák tagja A. M. Brnu- sil professzor, pénteken kezdi meg munkáját a Rosszija Szál­ló filmszínházában, a hivatalos bemutatók színhelyén. A 2800 férőhelyes terem a világ leg­korszerűbb mozitermei közé tar­tozik. A fesztiválra ez évben is több ismert személyiséget hív­tak meg. Az „előrejelzés“ sze­rint népszerű művészek, alko­tók érkeznek Moszkvába, köz­tük csehszlovák filmküldöttség is. Színesnek, változatosnak ígérkezik a IX. moszkvai nem­zetközi filmfesztivál. A szemle filmjeit a szovjet főváros több filmszínházában is vetítik, így az alkotásokat előadásonként legalább 20 ezer néző tekint­heti meg. Reméljük, hogy a je­lentős művészeti esemény — a hagyományokhoz és a kitűzött jelszóhoz híven — ez évben is hatékonyan segíti a társadalmi haladás, a népek közeledésének magasztos ügyét. (tölgyessy) kulturális hírek 9 Az idei steresai zenei fesz­tivált augusztus 16. és október 1. között tartják. Az együttesek közt szerepel a salzburgi Ca- merata Academica, a Moszkvai Filharmónia Zenekara, a mad­ridi Madrigál-zenekar, a szólis­ták között pedig Nikila Maga- loff, Náthán Misltein és Henryk Szeryng.

Next

/
Oldalképek
Tartalom