Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-01 / 152. szám, kedd
5 1975. VSI. 1 KORSZERŰ HULLADÉKÉGETÉS A SZOCIALISTA HUMANIZMUS SZELLEMÉBEN GONDOSKODUNK A NYUGDÍJASOKRÓL Tízezrek élnek közöttünk, akik sokéves becsületes munka után megérdemelt pihenéssel töltik napjaikat. Megtehetik, hiszen szocialista vívmányaink, elsősorban havi nyugdíjuk gondtalan megélhetést biztosít nekik. A társadalom gondoskodása arra is kiterjed, hogy — a dolgozók egyre emelkedő élet- színvonalához hasonlóan — a nyugdíjasok életszínvonala is fokozatosan emelkedjen. Ezt bizonyítja a CSKP határozata is, amelynek alapján 1975. január 1-től több mint 3 millió személy nyugdíját emelik. Husák elvtárs szavai szerint „a szocialista hu- manizn\us szellemében — a nyugdíjasok iránti hálánk és elismerésünk jeléül — szociális és anyagi biztonságuk megteremtésére törekszünk“. Erre célzott a Prága-karlíni Tesla vállalat Moskva üzemében tett látogatásunk alkalmával Jármi la Chudimová, a szakszervezeti bizottság elnöke. — A telefonközpontokat gyártó üzem dolgozóinak többsébe nő — mondotta. — A már nem dolgozó nyugdíjasaink száma meghaladja a 600-at, mégsem leled kezünk meg róluk. Az üzemi klub révén továbbra is fenntartjuk velük a kapcsolatot. Ürömmel vesznek részt a számukra rendezett kirándulásokon, és esztrádműsoraink is rendkívül népszerűek körükben. Különösen a karácsonyt és a nagyobb évfordulókat megelőző összejövetelek öröm teljesek, amelyeken az üzemi bizottság megvendégeli és megajándékozza az emlékeiket, egykori élményeiket felújító öl egeket. Természetesen az üzemi üdülők kapui is * tárva vannak előttük. — Gyermekeiktől nem egy hálatelt levelet Kapunk, amelyben megköszönik szüleik iránti gondoskodásunkat — folytatja Jarmila Chadimová. Igen, az üzemi bizottság megbecsüli és értékeli a dolgozók jó munkáját. Kisebb ünnepség keretében mond köszönetét azoknak, akik nyugdíjba vonul nak áldozakész fáradozásukért, és bár annak rendje és módja ' szerint búcsúi vesz tőlük, ez a búcsú nem tekinthető véglegesnek. Valahányszor ugyanis szükség van rájuk az üzemben — és ez a munkaerőhiány miatt gyakran előfordul —, behívják az öregeket, akik nem tagadják meg a kért segítséget. Az üzem nyugdíjasai között azonban olyanok is vannak, akik — bár elérték már a korhatárt — még nem határozták el magukat a megérdemelt pihenésre. Közéjük tartozik fan Loch, a galvanizáló műhely dolgozója. — Karbantartó vagyok, egy évvel ezelőtt mentem nyugdíjba. de még egyetlen napot sem hiányoztam a munkahe- _ lyemről — mondja. Jan Loch a teljes fizetése mellett a jelenlegi törvény értelmében a legmagasabb megengedett nyugdíjat, 1000 koronát kap. Az új intézkedés alapján pedig — felMw*, hogy tovább dolgozik, — ez az összeg a jövő évtől kezdve 100 koronával emelkedik. Megkérdeztük tőle, miért nem vonul végleg nyugalomba? — Ennek több oka is van — hangzik a válasz. — Munka nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Tizenhét éve dolgozom a Moskva üzemben, és bár a klgőzö’gések miatt műhelyünk egészségtelen, amíg bírom, nem válók meg a munkahelyemtől, ahol — tudom — nagy szükség van rám. De ahhoz, hogy megértse elhatározásomat, szomorú gyermekkorom róil és ifjúságomról is elmondanék egyet s mást. Nyolcéves voltam, amikor elvesztettem a szüléimét. Árvaházban nevelkedtem. A szülői Szereletet, az otthon melegét jóformán sohasem élveztem. A kapitalista rendszerben nélkülözés volt a hozzám hasonlók osztályrésze. A szakmámat is csak a legnagyobb nehézségek árán tanultam ki. Amikor pedig megnősültem. jöttek a gyerekek. A feleségemmel együtt, aki a család és a háztartás miatt nem mehetett munkába, két fiút és egy lányt neveltünk fel. Mondanom sem kell, hogy a falatot is megvontuk a szánktól, hogy taníttathassuk őket és diplomát adjunk a kezükbe. — Ezért és mai békés, gondtalan életünkért is hátiás vagyok szocialista társadalmunknak. Hálámat a múltban — amikor még a kladnói kohókban a martin kemen céknél dolgoztam és állami kitüntetésben részesültem —, de ma is lelkiismeretes munkával igyekszem leróni. Ebben a szellemben neveltem gyermekeimet, és nem győztem figyelmeztetni őket arra, hogy mindenünk, amink van, a CSKP előrelátó, körültekintő gazdasági politikájának és valamennyiünk önfeláldozó munkájának az eredménye. fan Loch véleménye szerint a nyugdíjak emelése’ gazdasági h el y z e t ün k m égsz i 1 á rd ulásán a k a jele, és bízik abban, hogy.társadalmunk ezzel az intézkedéssel nem mondta ki az utolsó szót. Marié 11 oluhuvá már öt évvel ezelőtt nyugdíjba mehetett volna, még eddig nem élt ezzel a jogával. — jövőre talán elhatározom magamat erre a lépésre. Kiszámították ugyanis, hogy ha nyugdíjasként tovább dolgozik, akkor anvagi helyzete lényegesen javul. — De nem minden a pénz — folytatja elgondolkodva. — At tói tartok, hogy a brigádmunka — az adminisztratívában eddig teljes nyugdíjjal mindössze 120 napot dolgozhattam volna — nem elégítene ki. — Nagy előnynek tartom — s ez is hozzájárul elhatározásomhoz —, hogv az úi törvéirv értelmében ezentúl 180 napot dolgozhatok anélkül, hogy rsükkenne a nyugdííam. Marié Molubová 1947-ben munkásként kezdett dolgozni a Moskva üzemben 1952 óta a szerelőműhely tervezője és ki inek tagadnám, később * ' úgyis kiderülne: megkedveltem ezt az alacsony termetű, középkorú munkásembert, aki több mint huszonöt esztendeje a Bajcsí Állami Gazdaság gyótvai üzemrészlegének fejő- gulyása. Neve mindig olt szeri-epei a gazdaság dícsőségtáliláján. Mégsem kérkedik eredményeivel. Pedig volna miről beszélnie, hiszen a gondozására hízott tizennyolc tehéntől éves átlagban 4701 literes lej hozamot ért el darabonként. A tavalyi szintet ez idén is tartja. De hasztalan faggatom, szinte harapófogóval kell ki húzni belőle minden szót. — A kommunisták nem szoktak dicsekedni — vallja szerényen — A jó munka, a helytállás és a példamutatás számukra erkölcsi kötelesség. Vagy inkább törvény? Lovász János szemléletében az eredményes munka törvényerőre emelkedett. Természetes számára, hogy a felkelő nappal ébred és mindig elsőnek nyit ajtót munkahelyén. Pedig a szomszédos fmely községből kerékpározik l>e Immár negyedszázada a Nyitra és a Zsitva folyók közé ékelődött majorba. A rossz nyelvek azt is mondják, hogy párttagságánál fogva előnyjogokat élvez, ezért lehelnek kimagaslók az eredményei. Ezért megkockáztattam a kérdést: Bizonyára nagyobb hasz- nosságú, tejel éken yetob példányokat osztottak be gondozásába? Vagy talán bővebben mérik állatai számára a «takarmányadagokat? Szelíd mosolyából ki érzem az egyértelmű választ: ilyesmi még nem fordult elő a gazdaságban. Tapasztalatból tudom, hogy a világ iparának gyors fejlődéséről és a szocialista gazdasági integráció fokozatos elmélyüléséről a legmeggyőzőbb képet a nemzetközi vásárok és kiállítások nyújtják. Ez késztetett arra, hogy budapesti tartózkodásom idején ellátogassak a tavaszi nemzetközi vásárra is. Első utam természetesen a látvány ossá gokban bő v el k ed ö csehszlovák pavilonokba vezetett, ahol a kiállított gépek és készülékek egyértelműen bizonyították azt a jelentős haladást, amelyet iparunk az elmúlt években elért. Figyelmemet mindenekelőtt a CKD Dukla vállalat hulladék égető berendezésének a modellje vonta magára. Elbeszélgettem Alexandr hreiberggel, a (ÍKD Dukla dolgozójával, aki megkérdezte tőlem, mennyire becsülöm a nagyvárosokiban az egy főre eső évi hulladékot. Feleletemet be sem várva, így folytatta: — Akár hiszi, akár nem, ma évi 250—300 kg és ©z a mennyiség évről évre gyarapodik. Egy 100 ezer lakosú város évi hulladéka 30 ezer tonnára, vagyis 1500 vagonra becsülhető. Hova és hogyan takarítható el ez a sok hulladék, hogy ne fertőzze meg a környéket, a vizet, és ne szennyezz© be a levegőt? Régen te, de sok helyütt még ma is a legtöbb városból sze>- méttelepekro szállítják a hulladékot. Ez a megoldás azonban a többnyire távoleső tele^- pek és ennek folytán a tetemes szál-lítasi költségek miatt cseppet ^en gazdaságos v n már a környezetvédelmi előír;í — De az már igen — mondja emeltebb hangon —, hogy gyakran oda osztottak be, ahol baj volt a termeléssel, a napi négy litert sem érte el a tejhozam. Azt mondtak: „Nos, János, itt must megmutathatod, mire aayy képes.“' EHEZETTEN... A FEJÓGULYÁS Es János, aki a tejógulyás szakmában harmincéves gyakorlattal rendelkezik, mindem esetben bizonyított. Munkájában a kommunista erkölcs legszebb tulajdonságai érvényesültek. Ha ú^v gondolta, hogy hézag mutatkozik szakmai tudásában, a szakkönyvekből is bátran merített, taggyűléseken, munkahelyén elvhű pártállással védelmezte és támogatta a párt politikáját. A nehéz helyzetekben is megtalálta a helyes megoldás módját. De akárhogyan csűrném-csavarnám is a szót, a lényegen mit sem változtatna: folyamatos áldozat- vállalás volt ennek a kommusok is szigorúbbak. Ezért bizonyul előnyös megoldásnak a hulladék elégetése. A városi és az ipari hulladékégetők az utóbbi két évtized folyamán gyors fejlődésen mentek keresztül. Megszűnt a hulladék kézzel történő osztályozása, és égetése is hatékonyabb, mert ezzel többnyire gőz, sőt áram is fejleszthető. A hulladék elszállítása ma erre a célra gyártott speciális t ehergépkocsi kon tört én i k. Osztályozásához, szétzúzásához és elégetéséhez nincs szükség, emberi kéz közvetlen beavatkozására. Az égetés során keletkező salakot, amely építőanyag gyártására használható fel. szalag segítségével juttatják el rendeltetési helyére, az osztályozáskor nyert fémhulladék pedig a kohászatban használható fel. — A hulladékégető berendezések tervezése és konstrukciója gazdag műszaki és technológiai tapasztalatokat feltételez. Előállításuk rendkívül igényes — folytatja A. Frei- berg, majd a kiállított modellről beszél, amelynek eredetije 1 óra leforgása alatt 15 tonna hulladékot semmisít meg, miközben 40 tonna gőzt termel. Hasonló berendezésünk már Berlinben teljesíti küldetését, 1980-ig pedig Budapesten is egy négy egységből álló csehszlovák gyártmányú hulladékégetőt helyeznek üzembe. A bratislavai hulladékégető felépítése is folyamatban vau már, és rövidesen a Szovjetunióba is több ilyen lerendezést szállítunk nisla fejőgulyásnak az a csaknem harminc esztendő, amit ebben a gazdaságban mostanáig eltöltött. Áldozatvállalás a gazdaság, a társadalom és a párt ügyéért, azért az eszméért; amit ö egész életében képvisel. Most, hogy lassan eléiri az ötödik ikszet, gondolatban visszatekint az alkotó munkában és a családi életében meglett gazdag út egyes állomásaira. Családot alapított, házat épített, nevelte a gyermekeit és fáradhatatlanul helytállt a beosztásban. — Volt egyáltalán ideje élni is? — Hát azért, ha okosan megszervezi az ember az idejét, jut egy kis idő élni is — válaszolta. A korcsmák belsejét persze nem nagyon ismeri, mert erre aztán valóban nem jutott ideje; szórakozni is értelmesen szórakozott, okosan, módjával; főleg akkor, ha a kollektíva és az egész gazdaság elért eredményeit együtt ünnepelték. — Elégedett embernek tartja magát? — Nem hiszem, hogy az lenne a lényeg, hogy az ember elégedett-e? Mert hiszen akkor mi van odább? A kommunista sohasem békülhet meg sorsával, munkahelye problémáival. Mert naponta válaszolni kell az élet szigorú kérdéseire, akár az állami gazdaság majorjában, akár a gyárak munkapadjainál és mindenütt az országban. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy amit rábízlak az emberre, végezze el tisztességesen. Ne csalódjanak benne, akik számítanak rá SZOMBATH AMBRUS A Dunajská Stredai / dunaszerdahelyi] baromfifeldolgozó üzem dolgozói a friss tojásokat szortírozzák (Tőthpál Gyula felvétele) egyúttal anyag- és alkatrészbeszerző. Ez a tevékenysége mindenekelőtt azt feltételezi, hogy alapos áttekintése legyen munkahelye szükségleteiről. Tekintettel az alkatrészekben mutatkozó általános hiányra és arra, hogy a legkisebb fennakadás esetén leállnak a gépek, amit a terv telejsílése és a külföldi szállítások miatt sem engedhet meg magának az üzem, Marié Holubovát a gondok sem kerülik el. Munkatársai azonban — amint mondja — megértők, szerelik, és igyekeznek megköny- nyíteni helyzetét. Ezéri is ragaszkodik annyira megszokott környezetéhez és felelősséglel jes munkájához.- Biztonságban élünk, mindenünk megvan, életszínvonalunk — a kapitalista országok dolgozóiétól eltérően — fokozatosan emelkedik, mert nálunk mindenkinek joga van a munkára — mondja. Tudom, hogy öreg napjaimra vagy Ije- tegségem esetén gondoskodik rólam szocialista társadalmunk. Ezért a megnyugtató érzésért is hálás vagyok a pártnak. KARDOS MARTA
