Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám, kedd

5 1975. VSI. 1 KORSZERŰ HULLADÉKÉGETÉS A SZOCIALISTA HUMANIZMUS SZELLEMÉBEN GONDOSKODUNK A NYUGDÍJASOKRÓL Tízezrek élnek közöttünk, akik sokéves becsületes munka után megérdemelt pihenéssel töltik napjaikat. Megtehetik, hi­szen szocialista vívmányaink, elsősorban havi nyugdíjuk gond­talan megélhetést biztosít ne­kik. A társadalom gondoskodá­sa arra is kiterjed, hogy — a dolgozók egyre emelkedő élet- színvonalához hasonlóan — a nyugdíjasok életszínvonala is fokozatosan emelkedjen. Ezt bi­zonyítja a CSKP határozata is, amelynek alapján 1975. január 1-től több mint 3 millió személy nyugdíját emelik. Husák elvtárs szavai szerint „a szocialista hu- manizn\us szellemében — a nyugdíjasok iránti hálánk és el­ismerésünk jeléül — szociális és anyagi biztonságuk megterem­tésére törekszünk“. Erre célzott a Prága-karlíni Tesla vállalat Moskva üzemében tett látogatásunk alkalmával Jármi la Chudimová, a szakszer­vezeti bizottság elnöke. — A telefonközpontokat gyártó üzem dolgozóinak többsébe nő — mondotta. — A már nem dol­gozó nyugdíjasaink száma meg­haladja a 600-at, mégsem le­led kezünk meg róluk. Az üzemi klub révén továbbra is fenntart­juk velük a kapcsolatot. Üröm­mel vesznek részt a számukra rendezett kirándulásokon, és esztrádműsoraink is rendkívül népszerűek körükben. Különösen a karácsonyt és a nagyobb évfordulókat megelőző összejövetelek öröm teljesek, amelyeken az üzemi bizott­ság megvendégeli és meg­ajándékozza az emlékeiket, egy­kori élményeiket felújító öl ege­ket. Természetesen az üzemi üdülők kapui is * tárva vannak előttük. — Gyermekeiktől nem egy hálatelt levelet Kapunk, amely­ben megköszönik szüleik iránti gondoskodásunkat — folytatja Jarmila Chadimová. Igen, az üzemi bizottság meg­becsüli és értékeli a dolgozók jó munkáját. Kisebb ünnepség keretében mond köszönetét azoknak, akik nyugdíjba vonul nak áldozakész fáradozásukért, és bár annak rendje és módja ' szerint búcsúi vesz tőlük, ez a búcsú nem tekinthető végleges­nek. Valahányszor ugyanis szükség van rájuk az üzemben — és ez a munkaerőhiány miatt gyakran előfordul —, be­hívják az öregeket, akik nem tagadják meg a kért segítséget. Az üzem nyugdíjasai között azonban olyanok is vannak, akik — bár elérték már a kor­határt — még nem határozták el magukat a megérdemelt pi­henésre. Közéjük tartozik fan Loch, a galvanizáló műhely dol­gozója. — Karbantartó vagyok, egy évvel ezelőtt mentem nyug­díjba. de még egyetlen napot sem hiányoztam a munkahe- _ lyemről — mondja. Jan Loch a teljes fizetése mellett a jelenlegi törvény ér­telmében a legmagasabb meg­engedett nyugdíjat, 1000 koro­nát kap. Az új intézkedés alap­ján pedig — felMw*, hogy to­vább dolgozik, — ez az összeg a jövő évtől kezdve 100 koroná­val emelkedik. Megkérdeztük tőle, miért nem vonul végleg nyugalomba? — Ennek több oka is van — hangzik a válasz. — Munka nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Tizenhét éve dolgo­zom a Moskva üzemben, és bár a klgőzö’gések miatt műhe­lyünk egészségtelen, amíg bí­rom, nem válók meg a munka­helyemtől, ahol — tudom — nagy szükség van rám. De ah­hoz, hogy megértse elhatározá­somat, szomorú gyermekkorom róil és ifjúságomról is elmonda­nék egyet s mást. Nyolcéves voltam, amikor elvesztettem a szüléimét. Árvaházban nevel­kedtem. A szülői Szereletet, az otthon melegét jóformán soha­sem élveztem. A kapitalista rendszerben nélkülözés volt a hozzám hasonlók osztályrésze. A szakmámat is csak a legna­gyobb nehézségek árán tanul­tam ki. Amikor pedig megnő­sültem. jöttek a gyerekek. A fe­leségemmel együtt, aki a csa­lád és a háztartás miatt nem mehetett munkába, két fiút és egy lányt neveltünk fel. Mon­danom sem kell, hogy a falatot is megvontuk a szánktól, hogy taníttathassuk őket és diplomát adjunk a kezükbe. — Ezért és mai békés, gond­talan életünkért is hátiás va­gyok szocialista társadalmunk­nak. Hálámat a múltban — ami­kor még a kladnói kohókban a martin kemen céknél dolgoztam és állami kitüntetésben része­sültem —, de ma is lelkiisme­retes munkával igyekszem le­róni. Ebben a szellemben ne­veltem gyermekeimet, és nem győztem figyelmeztetni őket ar­ra, hogy mindenünk, amink van, a CSKP előrelátó, körültekintő gazdasági politikájának és va­lamennyiünk önfeláldozó mun­kájának az eredménye. fan Loch véleménye szerint a nyugdíjak emelése’ gazdasági h el y z e t ün k m égsz i 1 á rd ulásán a k a jele, és bízik abban, hogy.tár­sadalmunk ezzel az intézkedés­sel nem mondta ki az utolsó szót. Marié 11 oluhuvá már öt évvel ezelőtt nyugdíjba mehetett vol­na, még eddig nem élt ezzel a jogával. — jövőre talán elhatá­rozom magamat erre a lépés­re. Kiszámították ugyanis, hogy ha nyugdíjasként tovább dolgo­zik, akkor anvagi helyzete lé­nyegesen javul. — De nem minden a pénz — folytatja elgondolkodva. — At tói tartok, hogy a brigádmunka — az adminisztratívában eddig teljes nyugdíjjal mindössze 120 napot dolgozhattam volna — nem elégítene ki. — Nagy előnynek tartom — s ez is hoz­zájárul elhatározásomhoz —, hogv az úi törvéirv értelmében ezentúl 180 napot dolgozhatok anélkül, hogy rsükkenne a nyugdííam. Marié Molubová 1947-ben munkásként kezdett dolgozni a Moskva üzemben 1952 óta a szerelőműhely tervezője és ki inek tagadnám, később * ' úgyis kiderülne: megked­veltem ezt az alacsony terme­tű, középkorú munkásembert, aki több mint huszonöt eszten­deje a Bajcsí Állami Gazdaság gyótvai üzemrészlegének fejő- gulyása. Neve mindig olt szer­i-epei a gazdaság dícsőségtáli­láján. Mégsem kérkedik ered­ményeivel. Pedig volna miről beszélnie, hiszen a gondozásá­ra hízott tizennyolc tehéntől éves átlagban 4701 literes lej hozamot ért el darabonként. A tavalyi szintet ez idén is tart­ja. De hasztalan faggatom, szinte harapófogóval kell ki húzni belőle minden szót. — A kommunisták nem szok­tak dicsekedni — vallja sze­rényen — A jó munka, a helyt­állás és a példamutatás szá­mukra erkölcsi kötelesség. Vagy inkább törvény? Lovász János szemléletében az eredményes munka törvény­erőre emelkedett. Természetes számára, hogy a felkelő nap­pal ébred és mindig elsőnek nyit ajtót munkahelyén. Pedig a szomszédos fmely községből kerékpározik l>e Immár negyed­százada a Nyitra és a Zsitva folyók közé ékelődött major­ba. A rossz nyelvek azt is mond­ják, hogy párttagságánál fogva előnyjogokat élvez, ezért lehel­nek kimagaslók az eredményei. Ezért megkockáztattam a kér­dést: Bizonyára nagyobb hasz- nosságú, tejel éken yetob példá­nyokat osztottak be gondozá­sába? Vagy talán bővebben mé­rik állatai számára a «takar­mányadagokat? Szelíd mosolyából ki érzem az egyértelmű választ: ilyesmi még nem fordult elő a gazda­ságban. Tapasztalatból tudom, hogy a világ iparának gyors fejlő­déséről és a szocialista gaz­dasági integráció fokozatos el­mélyüléséről a legmeggyőzőbb képet a nemzetközi vásárok és kiállítások nyújtják. Ez kész­tetett arra, hogy budapesti tar­tózkodásom idején ellátogassak a tavaszi nemzetközi vásárra is. Első utam természetesen a látvány ossá gokban bő v el k ed ö csehszlovák pavilonokba veze­tett, ahol a kiállított gépek és készülékek egyértelműen bizo­nyították azt a jelentős hala­dást, amelyet iparunk az el­múlt években elért. Figyelmemet mindenekelőtt a CKD Dukla vállalat hulladék égető berendezésének a mo­dellje vonta magára. Elbeszél­gettem Alexandr hreiberggel, a (ÍKD Dukla dolgozójával, aki megkérdezte tőlem, mennyire becsülöm a nagyvárosokiban az egy főre eső évi hulladékot. Feleletemet be sem várva, így folytatta: — Akár hiszi, akár nem, ma évi 250—300 kg és ©z a mennyiség évről évre gyarapodik. Egy 100 ezer la­kosú város évi hulladéka 30 ezer tonnára, vagyis 1500 va­gonra becsülhető. Hova és ho­gyan takarítható el ez a sok hulladék, hogy ne fertőzze meg a környéket, a vizet, és ne szennyezz© be a levegőt? Régen te, de sok helyütt még ma is a legtöbb városból sze>- méttelepekro szállítják a hul­ladékot. Ez a megoldás azon­ban a többnyire távoleső tele^- pek és ennek folytán a tete­mes szál-lítasi költségek miatt cseppet ^en gazdaságos v n már a környezetvédelmi előír;í — De az már igen — mond­ja emeltebb hangon —, hogy gyakran oda osztottak be, ahol baj volt a termeléssel, a napi négy litert sem érte el a tej­hozam. Azt mondtak: „Nos, Já­nos, itt must megmutathatod, mire aayy képes.“' EHEZETTEN... A FEJÓGULYÁS Es János, aki a tejógulyás szakmában harmincéves gya­korlattal rendelkezik, mindem esetben bizonyított. Munkájá­ban a kommunista erkölcs leg­szebb tulajdonságai érvénye­sültek. Ha ú^v gondolta, hogy hézag mutatkozik szakmai tu­dásában, a szakkönyvekből is bátran merített, taggyűléseken, munkahelyén elvhű pártállással védelmezte és támogatta a párt politikáját. A nehéz helyzetek­ben is megtalálta a helyes megoldás módját. De akárho­gyan csűrném-csavarnám is a szót, a lényegen mit sem vál­toztatna: folyamatos áldozat- vállalás volt ennek a kommu­sok is szigorúbbak. Ezért bi­zonyul előnyös megoldásnak a hulladék elégetése. A városi és az ipari hulla­dékégetők az utóbbi két évti­zed folyamán gyors fejlődésen mentek keresztül. Megszűnt a hulladék kézzel történő osz­tályozása, és égetése is haté­konyabb, mert ezzel többnyire gőz, sőt áram is fejleszthető. A hulladék elszállítása ma er­re a célra gyártott speciális t ehergépkocsi kon tört én i k. Osz­tályozásához, szétzúzásához és elégetéséhez nincs szükség, emberi kéz közvetlen beavat­kozására. Az égetés során ke­letkező salakot, amely építő­anyag gyártására használható fel. szalag segítségével juttat­ják el rendeltetési helyére, az osztályozáskor nyert fémhulla­dék pedig a kohászatban hasz­nálható fel. — A hulladékégető berende­zések tervezése és konstruk­ciója gazdag műszaki és tech­nológiai tapasztalatokat felté­telez. Előállításuk rendkívül igényes — folytatja A. Frei- berg, majd a kiállított modell­ről beszél, amelynek eredetije 1 óra leforgása alatt 15 ton­na hulladékot semmisít meg, miközben 40 tonna gőzt termel. Hasonló berendezésünk már Berlinben teljesíti küldetését, 1980-ig pedig Budapesten is egy négy egységből álló cseh­szlovák gyártmányú hulladék­égetőt helyeznek üzembe. A bratislavai hulladékégető fel­építése is folyamatban vau már, és rövidesen a Szovjet­unióba is több ilyen lerende­zést szállítunk nisla fejőgulyásnak az a csak­nem harminc esztendő, amit ebben a gazdaságban mosta­náig eltöltött. Áldozatvállalás a gazdaság, a társadalom és a párt ügyéért, azért az esz­méért; amit ö egész életében képvisel. Most, hogy lassan eléiri az ötödik ikszet, gondolatban visszatekint az alkotó munká­ban és a családi életében meg­lett gazdag út egyes állomá­saira. Családot alapított, há­zat épített, nevelte a gyerme­keit és fáradhatatlanul helyt­állt a beosztásban. — Volt egyáltalán ideje élni is? — Hát azért, ha okosan megszervezi az ember az ide­jét, jut egy kis idő élni is — válaszolta. A korcsmák belsejét persze nem nagyon ismeri, mert erre aztán valóban nem jutott ide­je; szórakozni is értelmesen szórakozott, okosan, módjával; főleg akkor, ha a kollektíva és az egész gazdaság elért eredményeit együtt ünnepel­ték. — Elégedett embernek tartja magát? — Nem hiszem, hogy az len­ne a lényeg, hogy az ember elégedett-e? Mert hiszen akkor mi van odább? A kommunista sohasem békülhet meg sorsá­val, munkahelye problémáival. Mert naponta válaszolni kell az élet szigorú kérdéseire, akár az állami gazdaság majorjában, akár a gyárak munkapadjainál és mindenütt az országban. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy amit rábízlak az emberre, végezze el tisztességesen. Ne csalódjanak benne, akik szá­mítanak rá SZOMBATH AMBRUS A Dunajská Stredai / dunaszerdahelyi] baromfifeldolgozó üzem dolgozói a friss tojásokat szortírozzák (Tőthpál Gyula felvétele) egyúttal anyag- és alkatrészbe­szerző. Ez a tevékenysége min­denekelőtt azt feltételezi, hogy alapos áttekintése legyen mun­kahelye szükségleteiről. Tekin­tettel az alkatrészekben mutat­kozó általános hiányra és arra, hogy a legkisebb fennakadás esetén leállnak a gépek, amit a terv telejsílése és a külföldi szállítások miatt sem engedhet meg magának az üzem, Marié Holubovát a gondok sem kerü­lik el. Munkatársai azonban — amint mondja — megértők, sze­relik, és igyekeznek megköny- nyíteni helyzetét. Ezéri is ra­gaszkodik annyira megszokott környezetéhez és felelősséglel jes munkájához.- Biztonságban élünk, min­denünk megvan, életszínvona­lunk — a kapitalista orszá­gok dolgozóiétól eltérően — fo­kozatosan emelkedik, mert ná­lunk mindenkinek joga van a munkára — mondja. Tudom, hogy öreg napjaimra vagy Ije- tegségem esetén gondoskodik rólam szocialista társadalmunk. Ezért a megnyugtató érzésért is hálás vagyok a pártnak. KARDOS MARTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom