Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-05 / 156. szám, szombat

TÖRTÉNELEM CSÉSZÉBEN Azt mondják, hogy a tea ,u, angol állampolgár számára lóg alább annyira fontos él élsz ük séiglet, mint a levegő. Ez ugyan kétségtelenül túlzás, viszont el­fogadható a Brit Tea Tanács­nak (British tea Council) az a megállapítása, hogy a tea nem egyszerű ital, hanem brit in­tézmény és története egybemo­sódik a brit világbirodalom tör­ténetével. Sőt: a brit világbiro­dalom már a múlté, de a tea még ma is a szigetország lakói­nak legkedveltebb itala. Az angoloknak ez a szenve­délye 1652-ben kezdődött, ami­kor Londonban megnyílt az el­ső kávéház, ahol mellékesen, az ún. csokoládék óv én és a sörbe- ten (Perzsiából származó üdítő gyümölcsszörp) kívül teát is felszolgáltak. Akkor még egzo­tikus italnak számított és tulaj­donságait hevesen vitatták. Egy bizonyos Thomas Garway pél­dául azért javasolta a fogyasz­tását, mert „tisztítja a látást, könnyíti a lélegzést, erősíti a gyomrot, elűzi a rossz álmokat és serkenti a szellemet“. Dok­tor Bontekoe, a tudós holland orvos, a brandenburgi választó- fejedelem háziorvosa 1679-ben megjelent könyvében azzal di­csekedett, hogy naponta 100 — 200 csésze teát ivott és napi 50 csészében álllapította meg az emberi egészséghez nélkülözhe­tetlen mennyiséget. Ezzel szem­ben Jonas Hanway, angol vi­lágjáró egy esszében azt hir­dette, hogy a tea „árt az egész­ségnek, az iparnak és tönkre­teszi a nemzetet“. Ez az elméleti csatározás in­kább csak az irodalmárokat ér­dekelte, és 1750-ben a tea már a britek nemzeti itala volt. Per­sze, ez viszonylagos, mert a nincstelenek aligha hódolhattak a szokásnak, ugyanis a tea — a behozatali vámok következté­ben — méregdrága volt, azért minden hajóskapitány, sőt a ke­reskedelmi minisztérium vezető tisztviselői is előszeretettel és nagyban csempészték a kínai teacserje levelét. Kétségtelen, hogy a tea fon­tos szerepet játszott az angol történelemben. A teakereskede­lem elválaszthatatlan a Kelet- Indiai Társaság felemelkedésé­től és hanyatlásától. Egyes vé­lemények szerint a teaültetvé­ny ek létesítésével kezdődött a brit uralom Indiában. A tea miatt robbantak ki a forradal­mak az észak-amerikai gyarma­tokon, ahol a fiatal polgárság ezer tonna. A kínai tea csak az import 1 százaléka, a legfőbb szállítók India, Kenya és Sri Lanka. A statisztikai számítások sze­rint Nagy-Britanniáiban az 1 fő­re számított évi teafogyasztás 3,81 kg. Az a te a menny iség, amit a szigetország polgárai egy év alatt elfogyasztanak, 300 — egyenként 80 ezer ton­nás — hajót ringathatna. A szakértők 200 fajtát külön­böztetnek meg. A teakóstolók és teakeverők munkáját szigo­rú előírások szabályozzák. A szertartás, a tudományos ele­mek mellett, nem nélkülözi a látványos miszticizálást sem. A kóstolótérem ablakai csak északra nézhetnek, pontosan meghatározzák a terem fény­erejét, hőmérsékletét. A kósto­lóminta pontosan 5,65 gramm teából készül, a teafüvet meg­határozott időben kell a vízbe helyezni, meghatározott ideig főzni és szintén meghatározott időben kell tejjel keverni —, ugyanis az angolok tejes teát isznak (a teát öntik a tejbe). Szigorú hagyományai vannak a tea-árverések nek is. Heten­ként háromszor árverezik a teafüvet, Sir John Lyon új tea- kereskedelmi központjában, ami a Themze partján épült. Ked­den kerülnek kalapács alá a Dél-Indiából és Sri Lankából, hétfőn és szerdán az Észak-In- diából, Afrikából, Argentínából és Indonéziából importált tea­fajták. A Lyon Üzletház szintén hoz­zátartozik a tea történetéhez. Az angol nyelvkönyvek, idegen- forgalmi prospektusok még nem is olyan régen az angol utca­kép egyik hagyományos tarto­zékaként tüntették fel Lyon „teaszalonjait“. De a Lyon Üz­letház megszűnt és megalakult helyette a J. Lyons and Co. multinacionális konszern. Nem tartozik az óriások közé, még csak nem is olyan nagy mint az Unilever, vagy a Nestlé, és talán éppen azért érdekes, mert még áttekinthető és bizonyos szempontból tipikusan brit lé­tesítmény, ami láttatja a sziget- ország jelenlegi problémáit és e problémák okait is. Angliában azt mondják, hogy a Lyon-cég lovat váltott, mert az előző lesántult. Nos, ez a „lesántulás“ nyilván az 1960-as években következett be, amikor is e tea világpiaci ára csökke­nő tendenciát mutatott és bár 200 teajajtából válogatják ki azt a 30 fajtát, amiből a cég ősz- szeállitja a „különleges keveréket“. voltaképpen a mértéktelen angol vámok ellen kezdett harcolni, de ez a harc kiszélesedett és a brit gyarmati uralom megsem­misítéséhez vezetett. De a történelmi összefüggé­seken kívül, a teának vannak érdekes ipari összefüggései is. Ugyanis nemcsak csempészték, hanem hamisították is. Egész „teahamisító-iparágak“ alakul­tak, amelyek a kőrisfa levelét vasszulfáttal kezelték és tea­ként értékesítették. A tea ma már csak mellék- szereplő a brit gazdasági élet­ben, de a világpiacra kerülő tea 45 százalékát ma is Anglia vásárolja meg és a szigetország évi teaimportja több mint 200 az árcsökkenés elsősorban a monokul túrái is agr ár s zer ke zet íí Sri Lanka bevételét érintette kedvezőtlenül, „Lyon — a tea­király“ megijedt. Ezt követően gyorsan szaporodtak a tőkés vi­lágban az aggasztó jelenségek: megingott a do lár, lebegett a font, kirobbant az energiavál­ság, ami rendkívül meggyorsí­totta a kapitalizmus gazdasági válságának térhódítását. Ve­szélyben volt a haszon, az osz­talék — új lovat kellett meg- nyergelni. Három évvel ezelőtt megszün­tették a teaszalonokat, mert „ma a telek az igazi érték“, azzal lehet spekulálni. A Lyon- konszern megalakította a saját telekügynökségét, az Auriol Property Company-t. Ma 16 részvénytársaságból áll a kon­szern belföld! csoportja. Gyár­tanak alkoholmentes italokat, kekszet, péksüteményt, húsárut, árulnak kávét és — jelentékte­len mennyiségű — teát is. A konszern számos élelmiszer­ár uh áiz, szálloda és szolgáltató vállalat tulajdonosa és mint a felügyelő-bizottság évi jelenté­sében olvasható, az elmúlt gaz­dasági évben az 1 részvényre számított nyeresége 40 száza­lékkal emelkedett. Ez a harminchat nyomtatott oldal terjedelmű jelentés közli azt is, hogy a konszern ingat- lan-vagyona egy londoni, egy glasgowi és egy havantl szállo­dával gyarapodott. Oj gyárakat építettek Carltonban és Nort- hamptonban. Megvásároltak egy angol élelmiszeripari vállalatot, egy amerikai kávé- és teakeres­kedelmi részvénytársaságot, egy angliai és egy ausztráliai tea- kereskedel m i részvén y t ársasá- got. A jelentés 7. oldalán olvasha­tó, hogy az anyaországban fog­lalkoztatott 31 389 dolgozónak összesen 42 191 000 fontot fizet­tek, jótékonysági célokra pe­dig — beleszámítva a dolgozók szakmai tovább képesére fordí­tott költségeket is — 20 000 fontot fordítottak. A konszern haszna ugyanak­kor 14,6 millió font volt. D. M. Glucksteinnak, a felügyelő-bi­zottság egyik vezető tagjának — például 2 614 725 font oszta­lékot fizettek ki. Az öt igazga­tó egyenként több mint 20 000 font jutalmat kapott. Az elmúlt gazdasági év — a hivatalos megállapítások sze­rint — Nagy-Britannia egyik legsúlyosabb időszaka volt. A konszern jelentése ezzel szem­ben leszögezi: „Jelentős eszten­dő volt ez vállalatunk történe­tében. Lehetővé tette, hogy na- gyiatib méretekben és gyorsab­ban terjeszkedjünk a tengeren­túlon és Európában. Míg egy évvel előbb a külföldi vállala­taink csak nyolc százalékkal járultak hozzá a nyereséghez, a múlt évben ez az arány már 23 százalék volt és ebben az esztendőben 41 százalékra emel­kedik.. A Lyon-konszern 1970 óta minden évben mintegy 50 mil­lió fontot exportál, elsősorban az Európai Gazdasági Közösség országaiba, Dél-Afrikába, Rho­desiába és természetesen az USA-ba. Mert a tea nem egyszerű ital, hanem brit intézmény — és hogy egy intézmény milyen cé­lokat szolgál, az az adott or­szág társadalmi rendszerétől függ. Szabadság, szocializmus, béke Ez lesz a központi jelszava 3 libereci árumintavásár idei, immár 20. évfolyamának. Az 1975. június 18-tól augusztus 3-ig tartó jubileumi áruminta­vásár expozíciói képet adnak közszükségleti iparágunk har­minc szabad év alatti fejlődé­séről és eredményeiről. Az is­mert és közkedvelt rendezvény­nyel egyidőben Jablonec nad Nisouban pedig „A gyermek és világa“ című kiállításra kerül sor, amelynek fő motívuma szintén hazánk felszabadulásá­nak jelentős évfordulója lesz. Az árumintavásáron részt ve­vő textil-, ruha- és cipőipari vállalatok a legújabb termékei­ket szerepeltetik, olyanokat, amelyek megfelelnek a modern ember követelményeinek. A Slo- vakotex vállalatai önálló expo­zícióval szerepelnek majd a rendezvényen. Minden termék, amelyet a több mint két hétig tartó ak­ción láthatnak majd az érdek­lődők, a tervezők és a kivite­lezők magas színvonalú műsza­ki felkészültségét és jó ízlését dicséri. Az árumintavásárral egyidőben a legújabb divat- irányzatnak megfelelő gyer­mek-, női és férfiruha-model- lekkel nemzetközi divatbemuta­tó keretében ismerkedhetnek meg a látogatók. A libereci áruminta vásáron az eddigi év­folyamokhoz hasonlóan a láto­gatóknak vásárlásra is lesz al­kalmuk.-Pg­A Kelet-szlová­kiai Pékgyár preSuvi üzemé­ben sósrudakat gyártó új auto­matikus gépsort helyeztek üzembe. Az új gépsor teljesít­ménye óránként 90 kg. Felvéte­lünkön: Mária Kocureková a gép kezelése közben. (Felvétel: A. HaáCák — CSTK) Bodrogközben is megkeztiddoít az aratás Szerdára virradó éjjel kiadós eső áztatta a bodrogközi ha- táct, ahol a Kráf. Chlmec-i (Ki- rályhelmeici) Állami Gazdaság nagytárkányi részlegén és a Stáínéi (Örösi) Efsz búzaföld­jein már az elmúlt hét szom­batján elkezdték a búza aratá­sát. Csontős Gábor szövetkeze­ti elnök szerdán közölte, hogy délután folytatják az aratást a Szanyiréti dűlőben, ahol már 21 hektáron levágták a búzát a rendrakók. Lefkovics József »lvtárs, a Királyheilmeci Állami Gazdaság igazgatója elmondta, jól fel­készültek az idei kenyércsatá- ra, s most már minden csak az időjárástól függ. A rep­cét már begyűjtötték és a ter­mést a perbe>nyiki raktárba szál­lították. A Bácskái Efsz határában is learatták a repcét és szerdán a Streda nad Bodrogom-i (Bodrog- szerdaheilyi) Állami Gazdaság zempléni részlegének 20 hektá­ros repceföldjén Tóth Ferenc rendrakóval és Bukus András kombájnnal aratta a termést. Jnraj Simöák gazdaságvezető szerint repcéből elérik a 20— 25 mázsás hektárhozamot. A Slovenské Nővé Mestó-i Ál­lami Gazdaság igazgatóságán szerdán reggel a szokottnál több emberrel találkoztunk. Juhász Lajos mérnök, a gazdaság igaz­gatója tájékoztatott, hogy az éjjeli kiadós eső miatt, a me­zőn nem lehet dolgozni, s ezért jónak látták összehívni az ara­tásban érdekeit dolgozókat, ve­zetőket abból a célból, hogy a közeli napokban meginduló ara­tás előtt mó(g egyszer megbe­széljék a tennivalókat Juhász mérnök ismertette a lég fonto­sabb feladatokat. 1535 hektá­ron hét saját és a Preáovi Gép- és traktor állomás 12 gabona- kombájnjával aratják a kalá­szosokat. 12—14 napra terve­zik az aratást. Tavaly 36,5 má­zsás átlaghozamot értek el, az idén is legalább ennyivel szá­molnak. /kulikf KIÁLLÍTÁS nem csupán gyermekek számára Jablonecben két hét múlva, július 18-án megnyitja kapuit a tizenhét napig tartó: „A tár­gyak világa“ elnevezésű nem­zetközi kiállítás, amelynek kö­zéppontjában hz idén a gyer­mekeket körülvevő világ tár­gyai állnak. A kiállítás cseh­szlovák expozíciójában több mint 120 nemzeti vállalat, kis­ipari termelőszövetkezet és he­lyi gazdálkodási üzem állítja ki termékeit. A látogatók betekintést nyer­hetnek például a Iából készült gyermekjátékok tervezésébe. A Pfíbrami Hamiro n. v. pl. gaz­dag textil-játékkollekciót, a prágai Vývoj hračiek játékter- vező vállalat textilbabákat, fá­ból készült állatokat, öltöztet­hető figurákat állít ki Jablo­necben. Érdeklődésre tarthat­nak számot a gyermekbútorok, közöttük a dunaszerdahelyi Ister bútorgyár „jojo“ típusú gyermekszobája, vagy a Prie- vidzai Faipari Termelővállalat tanulószoba-berendezése. Az óvoda- és bölcsődebútorok, új típusú gyermekkocsik és tan­szerek mellett a kiállítás bete­kintést nyújt a gyermekruhá­zat fejlődésébe is. Külön sza­kaszban lesznek azok a tár­gyak, sportfelszerelések, ame­lyek a gyermek szabad idejé­nek cselekvő kihasználását szolgálják. Szabad ég alatt két gyermekjátszótér-berendezést is bemutatnak: az egyik a Prágai Játéktervező Vállalat körhintá­ja, a másik pedig az A. Bilko- viő bratislavai mérnök tervei alapján készült műanyag-csúsz- káló. A külföldi kiállítók közül a Szovjetunió többek közt gyer­mekbútort, fényképezőgépeket, gyermekruházatot, Lengyelor­szág óvodai felszerelést, vala­mint egy gyermekkórházi kör­nyezettervezetet mutat be. Ma­gyarország öt témakörben mu­tatja be azokat a gyártmányo­kat, amelyek a gyermek kör­nyezete kialakításának szem­pontjából világviszonylatban is elismerést vívtak ki. Az NDK különféle didaktikai játékokat, óvodafelszerelést stb. állít ki. (sin) A ni eeeszséeétí üíéíiüh Az utóbbi években sikerült pótolnunk a népesedés terén megmutatkozott lemaradást. Az újszülöttek és a gyermekágyas nők elhalálozása sem probléma többé. Mindez színvonalas or­vostudományunk érdeme, mely a legnagyobb gondot a betegsé­gek megelőzésére és a kóros elváltozások idejében történő felderítésére fordítja. Ennek köszönhető, hogy ma már az örökölhető betegségekben szen­vedő családokból származó nő'k néhány hetes magzatának a fi­gyelemmel kísérésével bizton­ságosan megállapítható, egész­séges gyermeknek ad-e majd életet va.gy sem. Egészségügyi dolgozóink leg­főbb feladata tehát a népese­désnek nemcsak a mennyiség, hanem a minőség szempontjá­ból történő szabályozása is. Céljuk, hogy fizikailag és szel­lemileg egészséges gyermekek szülessenek. További feladatuk a rákbeteg­ség elleni védekezés. Köztudo­mású, hogy a kizárólag női rákbetegségek — feltéve, hogy idejekorán felfigyelnek rájuk — eredményesen gyógyíthatók. Ezt a célt szolgálják például a rendszeresített rákszűrő vizsgá­latok is, amelyeknek jóvoltából az elhalálozások száma máris lényegesen csökkent. Az ered­mények azonban még jobbak lehetnének, ha a nők nagy ré­sze nem vonná ki magát — szégyenérzetből, kényei emsze- retetből, hanyagságból stb. — e vizsgálatok alól. Egészségügyünk körültekintő gondoskodását dicséri az a tény is, hogy az egészségügyi köz­pontokat és a kórházakat is a legkorszerűbb gépekkel és ké­szülékekkel szerelték fel és szakorvosokkal látták el, akik a betegeket az egész, országban azonos módszerekkel színvona­las gyógykezelésben részesítik. A fiatal dolgozó anyáknak nyújtott segítség keretében gyermekeikről bölcsődék építé­sével gondoskodnak. Az egyre fokozódó népesedés következ­tében azonban a nemzeti bi­zottságok képtelenek kielégíte­ni a megnövekedett igényeket. A probléma a szakemberek sze­rint a lakásépítkezésekkel pár­huzamosan építendő bölcsődék­kel, valamint az ipari és a me­zőgazdasági üzemeknek az ed­diginél lényegesen hathatósabb segítségével lesz csak megold­ható. —km— 1975. VII. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom