Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-31 / 178. szám, csütörtök
A BÉKÉÉRT ES A BARÁTSÁGÉRT A moszkvai nemzetközi filmfesztivál tanulságai A cannes-l nemzetközi filmfesztivált követően nemritkán hallottunk olyan hangokat is, hogy a filmgyártás világszerte válságba jutott. Valóban, néha ez az érzésünk támadt Moszkvában is, s érdekes, hogy elsősorban a fejlelt nyugati tőkésországok filmjei láttán. Mindössze két nyugati film jelent ez alól pozitív kivételt: a díjnyertes olasz Nagyon szeretlUk egymást, valamint A ház karácsonyra című finn produkció. E filmek szerzői osztályszempontok alapján, a hiteles művészi eszközökkel bírálják hazájuk jelenlegi társadalmi rendszerét, Illetve íj társadalmi méretű problémákat. Sem művészetet, sem pedig eredeti ötletért, gondolatot nem találtunk A választ csak a szél ismeri című NSZK-beli produkcióban, s ugyanez mondható a franciák versenyfilmjéről, a Kis szerelmekről, amelyben még az ízléstelenségekbe torkolló pornográf jelenetek is rombolják az olyan-amilyen művészi hatást. Az angolok Ch. Dickens regényét, A nehéz éveket fii mesítették meg. Mivel ezt a történetet már másodszor vitték színre, joggal elvárhattuk, ho9f a rendező új szempontok alapján igyekszik szólni a mai nézőhöz. Sajnos, nem ez történt. Tulajdonképpen csak annyi történt* hogy a regény cselekményét szinte mechanikusan vitték filmre. Az eléggé egyoldalú színészt játék, s a kevés eredetit tartalmazó egysíkú rendezés — annak ellenére, hogy színes filmet láttunk — mindössze egy átlagos tévéjátékra emlékeztet. Nem érdemes részletesen elemezni a spanyol, a holland, a dán és más nyugati filmet, amelyek a 19. századot idézik föl szentimentális hangnemben és képekben, s kimondottan elvonják a nézők figyelmét napjaink problémáiról. Érdemes viszont néhány szót szólni M. Antonioni Foglalkozása: riporter című filmjéről, amelyet versenyen kívül mutattak be a neves olasz rendező részvételével. A nyugati filmgyárak válsága arra kényszeríti az illetékeseket, hogy .világhírű rendezők bevonásával próbáljanak meg kilábolni a kátyúból. A Nagyítás és más világhírű filmek rendezője most a Met ro-Goldwyn-Mayer társaságon igyekezett segíteni. A film alapgondolata tipikusan intellektuális: a főhős önmagát keresi önmagában. Ez az alapgondolat természetesen megfelelő keretben — drámai képsorok egy gyilkosságról, személycsere, anarchista csoportok fölf egy vérzésé — domborodik ki. A filmen persze érződik Antonioni művészi kézjegye, sajátos stílusa, de hiányzik a legfontosabb: a szenvedély s az elmélyült mondanivaló, tehát olyan tulajdonságok, amelyek a korábbi filmjeiben világhírűvé tették az olasz filmrendező nevét. Egyrészt tehát Moszkvában is éreztük az említett válságot, másrészt viszont ez a filmfesztivál — minden túlzás nélkül — a fejlődő országok filmgyártásának előretörését igazolta. Néhány évvel ezelőtt Karlovy Varyban még eléggé vegyes benyomásokkal szemléltük a fejlődő országok filmjeinek színvonalát, mostanára azonban ezek a hiányosságok jórészt megszűntek, itt nemcsak a filmek tartalmára, osztályszempontjára, megfelelő mondanivalójára gondolunk, hanem a produkciók szakmai színvonalára, a rendezés és a fényképezés értékeire. S habár ezek az alkotások formájukban inkább még a stabilizált dokumen- tumfilmekre emlékeztetnek, mintsem a játékfilmekre, mégis az a véleményünk, hogy ezek az országok már a közeljövőben új értékeket hozhatnak a filmgyártásba, s a közeljövőben komoly vetélytársai lehetnek a kifáradt európai és amerikai filmgyártásnak. Ez a „fáradtság“ a moszkvai fesztivál több filmjén érződött. Tulajdonképpen nincs semmi kivetnivaló abban, ha a klasszikus, avagy a kortárs irodalom kiemelkedő alkotásait megfilmesítik. Mindjárt hozzá kell azonban tennünk, hogy ennek csupán akkor van értelme, ha a forgatókönyv a regény motívumaira épül, s olyan gondolatok, művészi célok jegyében fogantatik, amelynek révén a film önálló művészi alkotássá v- lik. Meggyőződésünk, hogy ha csak mechaKulturális hírek • A Moszknyiga a Szovjetunió legnagyobb könyvterjesztő vállalata, amelynek Moszkvában 193 könyvesboltja és 280 könyvkioszkja működik. Több mint ötezer könyvárus gondoskodik a főváros lakosságának és vendégeinek kiszolgálásáról. A Moszknyiga üzleteit naponta mintegy 400 000 könyvvásárló és érdeklődő keresi fel. • W. H. Auden életével és költészetével foglalkozó tanulmánykötet jelent meg Angliában és Amerikában. A kötet szerkesztője, Stephen Spender — Auden barátja és nemzedéktársa — úgy nyilatkozott, hogy még nem jött el az ideje az életmű teljes felmérésének, hiszen a művek felerészben kiadatlanok. • A PEN klub az UNESCO támogatásával angol—francia nyelvű könyvszemlét jenikusan viszik filmre a regény cselekményét — mint ahogy annak Moszkvában több alkalommal is tanúi voltunk —, akkor az esetleges jó színészi játék, vagy pedig a fényképezés ellenére is fölösleges a vállalkozás. Ugyanis a művelt ember nem azért megy moziba, hogy olyan történetet nézzen meg, amelyet odahaza könyvből szinte szóról szóra elolvashat. A filmgyártás említett fáradtságáról a kétrészes, olykor aránytalanul hosszú filmek készítésének a divatja is tanúskodik. Az emberek általában akkor beszélnek hosz- szasan, ha nem tudják mit akarnak mondani, avagy tulajdonképpen semmi lényegeset sem közölnek. Ez a nem új keletű megállapítás bizonyos mértékben az itt látott filmek egy részére is vonatkoztathatók. Ezeket a kételyeket elsősorban azért említjük meg, mert úgy érezzük, hogy számos alkotó nem úgy viszonyul a filmhez, mint önálló és saiátos lehetőségeket kínáló műHazánkai a fesztiválon -\ bátyámnak klassz occ.se van című film képviselte, amely a játékfilmek kategóriájában a második dijat kapta. Felvételünkön a film egyik jelenete láthatóveszeti ágazathoz, s így elveti az időszerű problémák sa|átos filmszerű ábrázolását. Természetesen ez a megállapításunk nem általánosítható, mert számos pozitív példa igazolja, hogy nem egyértelmű a filmgyártás válsága és Moszkvában is nem egy olyan filmet láttunk, amely megoldást kínál az egészsége« kibontakozáshoz. Ha végig gondoljuk, hogy a versenyen kívül még milyen lilmeket tekintettünk meg, akkor megállapíthatjuk: a szovjet filmgyár, tás továbbra is a világ élvonalához tartozik. Bondarcsuk A hazáért harcoltak című filmjében, ti. Danelija alkotásában és más új szovjet produkcióban a tartalom és a forma harmonikus egysége érvényesült. Ezekben a filmekben nemcsak a civilizációs unalmakról kaptunk képet, hanem a világ osztályszempontból való megosztottságáról, valamint a nemzetiségi ellentéteiből adódó problémákról is. Minden közhely és banalitás nélkül ábrázolják az ember szerepét, örömét és gondjait, s a szovjet művészek elsősorban ezáltal hangsúlyozzák a filmművészet szerepét. A moszkvai nemzetközi filmfesztivál legnagyobb pozitívuma, hogy szinte valamennyi részt vevő ország filmje — persze, különböző szinten s más eredménnyel — igyekezett hozzájárulni a békéért, humanizmusért és barátságért elv gyakorlati megvalósulásához. Ez az elv nemcsak a moszkvai filmfesztiválon volt Időszerű, mert napjaink politikai és társadalmi tetteit, végsősoron tehát a mai művészet időszerű feladatait is meghatározza. ÉVA TRA VCÍKOVA len let meg, amelynek legújabb számát teljes egészében Déry Tibornak szentelték. » * * • Geurgi Karaszlavov, a bolgár szocialista realista irodalom egyik legjelentősebb képviselője befejezte nagy regényét, melyben átfogó képet rajzol az első világháború kezdete és a szocialista forradalom győzelme között eltelt három évtized Bulgáriájáról. Az Egyszerű emberek első kötet 1952-ben jelent meg; magyarul Egy szegény leány szerelme címmel olvasható. • Heiuricli Maim halálának 25. évfordulója alkalmából az NDK-ban kiadják a nagy német író rajzait, amelyeket feltehetőleg amerikai száműzetése idején, idős korában készített gyermek- és ifjúkora tájairól és élményeiről. • Ríisa Luxemburg életéről írt könyvet a neves francia "germanista, Bertolt Brecht műveinek fordítója, Gilbert Badia. A könyv a közelmúltban jelent meg a francia könyvpiacon. Gyermekzsivaj a Somoson Sahytól (Ipolyságtól) alig 5—6 km-nyire, a szelíden kanyargó Ipoly közvetlen közelében, romantikus környezetben emelkedik ki a tájból a Somos-hegy. Kissé túlzás ugyan a hegy elnevezés, ám errefelé, az Ipoly völgyének ezen a síkságoktól övezett szakaszán az ilyen nagyobbacska dombot is megilleti a hegy megjelölés. Néhány évvel ezelőtt a hegyen még a közeli Tesmagi Efsz csárdája emelkedett, a jó ételek, italok vonzották ide a környék népét. Ha valaki azonban mostanában vetődik errefelé, hiába keresné az egykori csárdát. A helyén apró mese- város bújt elő: a 27 faházikóból és főépületekből álló somosi pionír- tábor. Persze, u változás nem volt ilyen meseszerű. Sok sok munka, utánajárás, nehézség, temérdek jószándék és jóakarat előzte meg a somosi pionírváros létrejöttét. Amikor a Sahyi (Ipolysági) Vnb megvásárolta az egykori somosi csárdát és a hozzá tartozó telket, hogy ott Jankó Kráf Ifjúsági és Pionírház felügyelete alatt álló pionírtábor létestiljüií, Ipolyságon nem volt talán boldogabb ember, mint Képes Tibor, a pionírház népszerű igazgatója. A pionírtábor ügy« az ő személyében a lehető legjobb kezekbe került. Képes Tibor szervezett, mozgósított, berendezés után járt, s töprengett: hogyan, miként kellene berendezni a tábort úgy, hogy a gyerekek, a pionírok minél jobban érezzék ott magukat. Képes Tibor nem maradt magára. A vnb mindenben támogatta a lelkes igazgatót. Szögei István elnök, Farkas Károly és Morvái Imre osztályvezetők szívügyüknek tekintették a pionírtábor létrehozását. De támogatta az ügyet a Levicei (Lévai) Járási Szakszervezeti Tanács is, amely 27 db 3 ágyas faházikót ajándékozott a tábornak. A régi somosi csárdát és környékét tehát pionírtáborrá kellett átalakítani. Ehhez rengeteg fizikai munkára is szükség volt. De. a segítség ezúttal sem maradt el. A két ipolysági gimnázium szervezete, az Ipolysági erdészek, az építővállalat és a Strojstav üzem dolgozói, valamint az Antifasiszta Harcosok Szövetségének Ipolysági helyi szervezete Frantisek Blanárik képviselővel az élen mintegy 50 tagú brigáddal látott hozzá az új pionír- tábor építéséhez. Aztán elérkezett a nagy nap: 1974. április huszonötödiké. A pionírszervezet fennállásának 25. évfordulója alkalmából az Ipolysági pionírok és az egész lévai járás pionírjai szebb ajándékot nem is kívánhattak volna, mint ez a pionírtábor. A gyerekek már a múlt nyáron elfoglalhatták az új tábort. A tavaly szerzett tapasztalatokkal gazdagodva készítette el az ipolysági Jankó Kráf Ifjúsági és Pionírház a tábor idei nyári tervét. A tábor máris nemzetközi pionírtábor rangjára emelkedett. Képes Tibor igazgató, valamint Nagy Sándor és Králik Ferenc a pionírház lelkes és hozzáértő munkatársai, már évekkel ezelőtt felvették a kapcsolatot a magyarországi Rétság és Vác úttörőivel és a Mladá Boleslav-i pionírokkal. Az idén pedig összebarátkoztak a Prievidza közelében levő Kos község pionírjaival. Az. idei nyáron tehát szlovák, cseh és magyarországi vendégei is vannak és lesznek a somosi tábornak. Júliusban kezdődött a nemzetközi vándortáborozás. A lévai járás 20 pionírja a magyarországi rétsági úttörők vendégeként egy hetet tölt a Balatonnál. Innen a rétságiakkal együtt a somosi táborba jönnek, ahol a Mladá Boleslav-i és a váci gyerekek már töltöttek egy vidám hetet. A nemzetközi vándortábor Mladá Boleslavban ér véget az ipolysági, a rétsági, a váci és az ottani pionírok közös táborozásával. Amikor meglátogattuk a somosi tábort, alkalmunk volt elbeszélgetni Zahoran Pál tanárral, a váci járási úttörőelnökség tagjával és Halápi Katalin úttörő csapat- vezetővel, a váci úttörők pedagógiai vezetőivel, valamint Václav Hásszal, a Mladá Boleslav-i Járási Pionírház munkatársával, Ivana Hásovával és Ludmila Kickovával, a Mladá Boleslav-i pionírok pedagógiai vezetőivel. Valamennyien az őszinte elismerés hangján szóltak a nemzetközi vándortábor megszervezéséről. Amint Képes Tibor elmondotta, a nemzetközi pionírvándortáboro- zást a jövőben szándékukban van kibővíteni szovjet pionírok bevonásával. Felvették a kapcsolatot a Ívovi pionírokkal és valószínű, hogy már a jövő évben őket is meghívják a nemzetközi táborba. Ugyancsak Képes elvtárstól tudtuk meg, hogy a somosi pionírtábor nem csupán üdülésre és szórakozásra szolgál, bár a hangsúly ezen van. A táborlakók sokat játszanak, fürdenek a közeli Ipolyban, rendelkezésükre állnak könyvek, folyóiratok, rádió és televízió, s gyakran járnak kirándulásokra is. Nemrégen például „A Szlovák Nemzeti Felkelés nyomában" mottóval rendeztek kirándulást, melynek végcélja Banská Stiavnica volt, s a túra során a pionírok felkeresték azokat a helyeket, melyek Ladislav Exnár partizán- parancsnok neve által váltak ismertté. De gyakran kirándulnak a közeli szántói fürdőbe is, vagy pedig a lévai járás nevezetességeivel ismerkednek. A táborban tartózkodó pioníroknak alkalmuk nyílik megismerkedni az Ipoly-vidék jellegzetes növény- és állatvilágával. A táborozásokon kívül azonban iskolázásokat, tanfolyamokat is rendeznek a somosi pionírtáborban. Július végén kerül sor a pionír instruktorok egyhetes iskolázására. Az instruktorok a két ipolysági gimnáziumból verbuválódtak, ösz- szesen mintegy hatvanan vannak és az a feladatuk, hogy az ipolysági és a környező falvak pionírszervezeteiben a rajok és őrsök munkáját irányítsák. Csaknem valamennyien nagyon lelkesen és felelősségteljesen látják el feladataikat és nagy segítséget nyújtanak az egyes pionírcsapatoknak. Különösen Olga Husáriková, Nóra Salajová, Cseri Edit, Kristóf Beáta, Gyebnár Éva és Dióssy Béla foglalkoznak nagyon szívesen a gyermekekkel. Az instruktorok az iskolázás végén vizsgát is tesznek, hogy bebizonyítsák: méltók a megtisztelő funkcióra. Lesz tehát egy kis vizsgadrukk is a somosi pionírtáborban ... Augusztusban a kisiskolások pionírvezetői számára lesz ugyancsak egyhetes iskolázás, amelynek az a célja, hogy a kicsinyek munkáját is vonzóbbá, szórakoztatóbbá tegyék. Augusztusban kerül sor egy hasznos akcióra is: a lévai járás 40 pionírja találkozik itt a Koá községből érkező 20 szlovák pionírral, hogy velük társalogva tökéletesítse szlovák nyelvtudását. Ez valóban minden dicséretet megérdemlő kezdeményezés. Az idei nyár folyamán mintegy 800 pionír cserélődik ki a somosi pionírtáborban. Hogy e sok-sok gyermek minden tekintetben elégedett legyen, arról nem csupán a szakképzett pedagógusgárda gondoskodik, hanem többek közt a mindig mosolygós, kedves Virág Éva, a tábor gazdasági vezetője és ]án Kri- voöenko főszakács is, az ipolysági Hont étterem dolgozója, aki jobbnál jobb ételekkel kedveskedik a pioníroknak. Este fellobbannak a tábortűz lángjai a somosi pionírtábor terén. Vidám dalok, tréfák, mókák hangzanak el. Zeng a dal, lobog a tűz és a táborlakókban eloltha- tatlanul lobog a fiatalokhoz illő lelkesedés. S míg az éjszaka ráborítja koromfekete palástját az Ipoly völgyére és a gyermekek dalától hangos somosi pionírtáborra, Képes Tibor a további tervekről beszél: — Sok-sok tervünk van és elmondhatom, hogy munkatársaim segítségével eddig még minden tervünket sikerült valóra váltanom. Nos, a legközelebbi tervünk egy nyolc hálószobás, 50 férőhelyes faház megvásárlása, még a tél beállta előtt, hogy a somosi pionírtáborban télen is üdülhessenek pionírok és hódolhassanak a téli sportoknak. Még a nyár folyamán szeretnénk szabadtéri színpadot is építeni és sportpályát létesíteni. A munkákhoz az ipolysági erdészek felajánlották a segítségüket. További terveink közt szerepel a tábor előterének parkosítása, majd egy úszómedence építése, hogy a táborlakók ne csak az Ipolyban tűrödhessenek, aztán szeretnénk korszerűsíteni konyhánk felszerelését és a jelenlegi háromágyas faházikókat nagyobb, több férőhelyes házakkal kicserélni. A Levicei Jnb szakosztályán ígéretet kaptunk, hogy gyalogútjainkat aszfaltoztatják. Nagyon örülnénk, ha ígéretüket valóra váltanák Elcsendesedik a somosi pionírtábor. Utolsót lobban a tábortűz lángja. Aztán már csak a csillagok hunyorognak a koromszínű égen. Az Ipoly lomha csobogással folydogál a közelben. Véget ért a tábor egy mozgalmas, gyermek- zsivajjal teli napja . .. SÁGI TÓTH TIBOR 1975. VII. 31 6
