Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 30. szám, Vasarnapi Új Szó

DÉLELÖTTÖK KÖRSÉTA A MÁTADORBAN Talán csak kevesen tudják, liogy a bratislavai MATADOR n. v. mintegy tizennégy ezer fajta termé­ket állít elő. Ezek a gyártmányok, amelyek széles választéka szállítószalagoktól egészen gyerekjátéko­kit' terjed, hetvenöt országban találnak vevőre. 'ennállásának hét évtizede alatt különböző kor­szakok váltották egymást a gyár életében. Vi­szonylag kedvezőbb, sőt. a felszámolás veszélyét is felvillantó esztendők, a stagnáció időszakai követték egymást. Az igazi, lényeges változásokat az elmúlt húsz esztendő hozta magával. — Az ötvenes évek derekán végre kitisztult felet, tünk az ég — sóhajtott fel önkéntelenül is, Fuchs František elvtárs, a szakszervezet üzemi bizottságá­nak titkára. — A fokozatosan megvalósuló rekonst­rukció, a korszerű technika és a technológia beveze­tése természetesen még nem old meg egymagában mindent. Egyetlen példát említek cslipán: a gyár szívének, az úgynevezett hengerműnek harminchat ezer tonna az évi kapacitása. Nos, nekünk legalább negyvennyolc ezer tonnát kell ebből az üzemegy­ségből „kipréselnünk“, ha törik, ha szakad!.. A jelentős beruházásokat igénylő korszerűsítés, üzembővítés, a technológiai folyamatok állandó töké­letesítése nyilvánvalóan számos problémát vet fel. Olyan kérdéseket is, amelyek szorosan összefügge­nek a gyár szociális politikájával, illetve szociális programja megvalósításával. EGY ÉVTIZED TÁVLATÁBÖL — Komolyabb szociális intézkedésekről mindössze tíz esztendő távlatából beszélhetünk — szögezi le nagyon határozottan Fuchs elvtárs. — Némiképp felélénkült a lakásépítés üteme, számos intézkedés történt az egészségügy, egészség véd elem és magától érthetően a munkakörnyezet megjavítása terén. Szá­momra ennek ellenére úgy tűnik, hogy szociális po­litikánkat az említett időszakban inkább az ösztö- nösség jellemezte. A valóban konkrét, célkitűzéseiben reális, ugyan­akkor igényes szociális politika az ötödik ötéves tervidőszakkal kezdődött. Mindenekelőtt a lakásépí­tésben. Bár lényegesen javult a helyzet, a dolgozók számának rendkívül gyors növekedése újabb és újabb problémák megoldása elé állította a gyár ve­zetőit. Ebben az esztendőben 175 lakás, építését kez­di meg a MATADOR. — Ilyen arányú lakásépítésre a gyár fennállásá­nak történetében még nem akadt példa — folytatja nem kis lelkesedéssel és büszkeséggel a hangjában a szakszervezet titkára. — A távlatok szintén bizta­tóak, 1980-ig további négyszáz lakás építését tervez­zük. Véleményünk szerint ennek a mennyiségnek legalább a két harmadát sikerül határidőn belül fel­építeni. Persze, ezek a közeli jövő tervei, elkép­zelései. Mi bízunk benne, hogy elképzeléseink való­ra válnak. EGÉSZSÉGÜGYI GONDOSKODÁS A hatodik ötéves tervben el kellene készülnie az ú] egészségügyi központnak. A gyár dolgozóinak je­lentős hányada, mintegy 700 ember balesetveszélyes, illetve az egészségre klsebb-nagyobb mértékben ár­.talrnas munkát végez. Gumigyárról (évén szó, ahol a ki- és elpárolgó gőzök, esetenként a fizikai erő­kifejtés szempontjából szintén rendkívül igényes munka kellemetlen hő és egyéb hatásoknak teszi ki a dolgozót, a védőöltözet viselése is számos kel­lemetlen következménnyel jár, különböző gombáso dásokat stb. idéz elő. — Tudom, sokan irigy lik tőlünk korszerű strand fürdőnket, a most oly divatos szaunát. Higgye el, a mi esetünkben mindez nem luxus! Távolról sem az. Egészen egyszerűen ti gyár, a termelés egyik „szer vés“ tartozéka. A szakszervezet titkárának ehhez a megáljapítá sához aligha férhet kétség. A MATADOR strandiul dőjén eltöltött napfényes délelőttök (fi strandfür­dő egyébként a nagy nyilvánosság, sőt a sportszer­vezetek rendelkezésére is áll), a szauna, a külön­böző vízikúrák mind-mind elengedhetetlen feltétele a dolgozók egészségvédelmének Stefan Múdry elvtárs, a szakszervezet elnöke - épj>en lakásügyben intézkedett, építőkkel tárgyalt — nagy lendülettel és derűs arccal „robban be“ az iroda ajtaján. — Nos, mindent megbeszéltetek? —* kérdi a tit­kártól. S miután igenlő választ kap: — Akkor rendben, nézzünk körül egy kicsit a gyárban. Menet közben — mintegy folytatva Fuchs elvtárs gondolatmenetét, a teendőkre kapcsol át. — Művelődési otthonra lenne égetően szükségünk. És nem csupán nekünk, hanem Petizalkának állal/i bán. Ifjúságunk ígv a füstös kocsmákba szorul. De lesz ez is. Mindezt nagy optimizmussal, lelkesedéssel mond ja. Nyilván nem alaptalanul. Évente másfél millió koronát költenek a munkakörnyezet megjavítására, százezret a higiéniai berendezések fenntartására, korszerűsítésére. ‘ — Persze, akadnak még fogyatékosságok. Nem minden ember és nem mindig látja be, hogy az ilyen berendezések valamennyiünk érdekét szolgál ját. Gyakorta kíméletesebb bánásmódra lenne szük­ség és máris több korona jutna másra. Az üzemi étkezdébe kalauzol bennünket. Hat-hét száz porciót „termel“ naponta az üzemi étkezde. Az étkeztetés rendje a műszakváltásokhoz és egyéb körülményekhez alkalmazkodik. — Az éjjeli műszakban is felszolgálunk meleg ételt — folytatja az elnök. — Az ára szimbolikusnak is mondható, mindössze 1 (egy) korona. Ezt a „szolgáltatást“ szovjet tapasztalatokból me rítetlék és miután bevált, szeretnék bővíteni. — Baráti kapcsolatokat létesítettünk kijevi kollé­gáinkkal. Csereüdültetési akciókat valósítunk meg, a jövő évtől kezdődően dolgozóink gyermekei is lehe- tőséget kapnak, hogy szovjet pionírtáborokban tölt sék szünidejük egy résziét. Az üdültetés, az üzemi üdülök száma és felszere lése szempontjából „jól áll“ a MATADOR. Dolgozói mind hazai, mind külföldi üdülésekre szép számban jutnak el. A gyárban sürögnek-forogaak az emberek. Amer­re csak elhaladunk, ki-ki megállítja egy szóra Múdry elvtársat, aki úgy tűnik név szerint ismeri a gyár valamennyi dolgozóját. Igaz, nem is lenne csoda, hiszen harminc esztendeje dolgozik itt. Ellátogatunk az óvodába. Négyszáz gyermek szá- . mára épült, korszerű, jól felszerelt óvoda. Akárcsak az ipari tanulók iskolája és a munkásszálló. Készül az ebéd (Jzalik Anua segédszakácsnő felügye­lete alatt. Utunk ve : a. a sportpályák és a strandfürdő. Szinte tized,u i ; ,val tűz a nap. Napfényes délelőtt a MATADOR strandján. Helyet foglalunk a lelátón, Múdry elvtáis frissítő itallal kínál bennünket. — Meleg van, megérdemeljük, nemde? Bizony meg. Már csak azért is, mert kénytelenek vagyunk „végigélvezni“ mint lubickolnak mások. — Fürdőnadrágot nem tudok maguknak szerezni — élcelődik Múdry elvtárs. — Ezt a szolgáltatást még nem vezettük lie. Napfényes dé’előtt. Öröm, egészség, önfeledt szó­rakozás. A gyár, amelynek hatalmas csarnokaiban most szorgos munka folyik, gondoskodik dolgozói­ról. Ám mindez fordítva is fennáll. — A mi embereinknek nem áll el a keze a mun­kától. Hívjuk őket, jönnek Tudjuk, amit teszünk a köz érdekében tesszük. Nézze csak a medencék bur­kolatát, az ekecsi szövetkezet építőbrigádjának a munkája. • Valóban jól dolgoztak az ekecsi szak­emberek. Kezük munkáját viseli u szociális beren­dezések Rgy lésze is. Falu — város, munkás — földműves kapcsolatára utal ez a néhány dicsérő szó. Arra, hngy mindenütt és mindenki számára megteremtsük a „napfényes délelöttnk“ lehetőségét... BALOGH P. IMRE TÚTHPÁL GYULA felvétetni Stefan Mú-Jry elvt rs Az új munkásszálló fii Ieg u tintáink szamara jelent nagy segítséget. A gyár udvarán na^y a sürgés-forgás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom