Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 30. szám, Vasarnapi Új Szó
Hírek a Szovjetunióból ■ siy.-. » i. . • ...u: • .*■ .‘v: :. A csehszlovák ellenforradalmi emigráció az antikommunizmus tükre, tükör, amelyben visszatükröződnek —- nem közvetlenül, hanem különböző, módon — a csökevényes antikommunista elméletek és doktrínák. Az ellenforradalmi emigrációnak nincsenek és nem is lehetnek meg az önálló koncepciói és programjai, semmiről sem dönt ugyanis. Szerepe a legolcsóbb hangszer szerepe az antikommunista zenekarban. Úgy kell játszania, ahogy vezényelnek! V. 1. Lenin a közlekedési munkások összoröszarszá®i kongresszusán, 1921. március 27-én, elmondott beszédében a fehérgárdista emigrációról mondotta: „Ezt a harmadik erőt nem látjuk, külföldre ment, de él és cselekszik, szövetségben az egész világ kapitalistáival (Lenin Művei, 32. kötet, 295—296. oldal.) A „koncepciók” Lenin jellemzése a fehérgárdista emigrációról mint olyan szolgáról, amelyet teljem mértékben a burzsoázia tart el, örvényes az augusztus utáni csehszlovák tilenforradalmi emigrációra. Ez az emigzetekben szerezte. Az árulók útjai azonosak. Az újjászülető Eugen Löbl a kle- rofaslszta „Szlovákok világkongresszusán“ Andrej Hlinka serlegére vár, és Pachmantól az újfasiszták az NSZK-bam bizonyára nem tagadnak meg valamiféle háborús keresztet a Harmadik Birodalom Idejéből. A szocializmus ellenségei Egészében véve össze lehet foglalni, hogy az emigrációban ólő csehszlovák antikommun isták tevékenységének alapvető értelme a szocializmus rágalmazása Csehszlovákiában. Pachman kitalálásait, a löblséget, a svitáki hazugságokat azután úgy tálalják a világnak, mint „csehszlovák gy akart utol“ 1968-ból „kipróbált és „igazolt“ recepteket ós használati utasításokat a kommunizmus elleni további harc számára. Az emigráns szakemberek egy része az 1968-as vereség után elvesztette hitét a kapitalizmus békés restaurálásában, és a szocializmus elleni harc miliíáns formáit hirdeti. Az augusztus utáni emigráns „politika“ másik iránya a kitartás a jobb felé (a 68-as évhez viszonyítvaj bán, Tóni Herget tanúsága szerint a szu- détanémetek szervében — a Sudetan- Deutsche Zeitungban — 1974. 1. 24-én megjelent cikk tanúsága szerint, mindkét fél a jövendő partnerséghez szükséges kölcsönös toleranciát tanúsított. Érvényre jutott a kölcsönös együttműködés egyesítő eszméje. Pachman a csehszlo- 'vák emigráció egységesítését követelte, Ströbinger a Szabad Európából „analizálta“ az 1968. évi újjászületési folyamatot a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, Pavel Tigrici kifejezte megelégedettségét a találkozó eredményeiért, és így Walter Bechcir kívánsága a megértésről mintha csak csodával teljesült volna. A dubcekistáknak az emigrációba*! van mire „büszkének“ lenniük. A7. eltérőség a „mozgalmak“, „bizottságok", „tanácsok" „kongresszusok“ „állandó konferenciák“, „uniók" úgynevezett programjaiban a csehszlovák «ellenforradalmi emigráció egységének hiánya és atom'.zációja megszűnt. Az antikommn- n izmus és az antiszovjetizmus összeköti őket. A szlovák klerofasiszuik a klerikális emigrációval együtt Szlovákiának az úgynevezett szlovák államhoz való visszatérésére törekednek, amely a tisói fasiszta hagyományokon alapszik. Ideológiai területen a fudákok a klerikálisokkal együtt felvetik és kiélezik a nemzetiségi kérdéseket, a keresztény erkölcs problémáit, a hit és a vallás kérdéseit. Az R. Löbl típusú reformkommunistákkal csak a indák szeparatista programnak és a kleroCasiszta ideológiának való alávetettségük árán működnek együtt. A CSEHSZLOVÁK EMIGRÁCIÓ CSÚFOS SZEREPE ráció az imperializmus globális stratégiájának keretében csak viszonylagosan önálló koncepcióval rendelkezik. Azok, amelyek összhangban vannak az úgyne-. vezett szovjetológiai intézetekben, a Pentagon és a NATO stábjaiban kidolgozott antikommunista doktrínákkal, elismerésben, támogatásban és olykor jutalomban részesülnek. Ezért minden emigráns igyekszik megfogalmazni valamilyen „koncepciót“ és híveket keres a támogatására. Ami emigráns — az recept: hogyan kell felszámolni a kommunizmust. Es így a hamleti „lenni vagy nem lenni“ az emigráns „politikusokat“ az egvik szimpóziumról a másik úgynevezett összejövetelre űzi, ahol a koncepciók viharos harca zajlik. A győztes koncepció egyenlő a márkákhoz vagy néhány dollárhoz vezető kulccsal. A másik oldalon meg kell mondaná, hogy az imperialista központok számára az emigráns ellenforradalmárok jelentősége megnövekedett. Miért? Azért, mert míg a hidegháború időszakában az’imperialista országok hivatalos képviselői foglalkoztak uszítással, pletykákkal és rágalmazással, ami megfelelt a hidegháború politikája szellemének, most a nemzetközi feszültség enyhülésének feltételei között ez a „fekete“ munka egyre Inkább áttolódik az uszító a dó állom ásóikra, az úgynevezett magánintézményekre és az ellenforradalmi emigrációra. Ez az eszköz senkit sem képvisel, ugyanis nem lehet felelősségre vonni, és végeredményben azoktól az emigránsoktól, akik túlzásba viszik antikommunista igyekezetüket, bármikor el lehet határolódni. A diplomáciai aktusok érdekében esetleg házi őrizetbe lehet őket venni, amivel P. Tigridnek Franciaországban megvannak a maga tapasztalatai. Ezek a figu- rácskák bizonyos körülmények között háborúkat is üzenhetnek. Például L. Pachman háborúszomjasabb, támadóbb, mint a fasizmus utószülötte, Franz Josef Strauss. Az ő filozófiája a kommunizmus gyűlölete. Program? A szocializmus erőszakos felszámolása. Mi tovább? A keresztény szocializmus uralma és rendszere. Ezért fogadták szövetségesükül Pach- mant a cseh klerikálisok, az úgynevezett Velehrad vallási központ és a Római Keresztény Akadémia körül csoportosuló papi emigráció. L. Pachman a kereszténydemokrácia ós szocializmus eszményeivel a legtöbb szövetségest a szudétanémet újfasiszta revansiszta szervemódosított jobboldali revizionista pozíciókon, amelyek állítólag „gyakorlati bizonyítéka az „emberarcú szocializmus" helyességének és realitásának. Igyekeznek ezt a szociálreformisták segítségével „szocialista jelszavakkal“ becsempészni a munkásmozgalomba a tőkésországokban. E célból az augusztus utáni emigránsok egész sor különböző szemináriumot és úgynevezett nyílt vitát rendeztek. Ez volt a célja például az 1971-ben Angliában a readingi egyetemen rendezett „tudományos“ konferenciának, annak a kollokviumnak, amelyet a Francia Szocialista Párt rendezeti 1972-ben és a Bievres-ben (Párizs) 1974 februárjában megrendezett nemzetközi szemináriumnak. 1974. március 1-én Andié Giselbgrecht, a rHumanitéban „Az an tiszovjetiz mustól az antidem<kráciáig“ cím alatt kritizálja a csehszlovák emigránsok bievres-i kollokviumát, és kiemeli a kollokvium résztvevői törekvésének céljait, amelyek arra alapulnak, hogy megfosszák a dolgozókat és az értelmi séget Nyugaton a szocializmusról való „állandó illúzióktól". / A reakció szövetsége Mivel az emigrációnak nem sikerült a nyugati kommunista és munkásmozgalmában zavart kelteni, megkísérli szövetségre lépni Nyugat-Európa legreakció- sabb köreivel. Ez év januárjában anti- kommunisták tarka társasága találkozott szimpóziumon az egyik nyugatnémet városkában. Az értekezletet a „Hans Seidel alapítvány“ a müncheni „Politika és Jelenkori Történések Akadémiája“ kollektív tagja hívta egybe. A szimpóziumra meghívták a cseh és a szlovák politikai emigránsokat, a szudétanémet revansis- ták képviselőit közös tárgyalásra. A résztvevők között voltak Mikulás Lobkovic, a Müncheni Egyetem rektora, Walter Becher, a szudétanémet Landsmannschaft vezére, Július Firth, a Melantrich Könyvkiadó volt igazgatója, Pavel Tigrid, Húgén Löbl, Iván Sviták, Antonín Snejdá- rek és sokan mások. A Deutsche Welle uszító adóállomás 1975. február 2-i hírei szerint fontos volt a csehek ós a szlovákok és a szudétanémet résztvevők „szellemi egyetértése“. Walter Becher kifejezte a szimpóziumon azt a kívánságát, miszerint „a mostani idő érett urra, hogy a tárgyalás sikerrel végződjék“. És valóAzonos cél — közös nyelv A február utáni emigráció általánosan a burzsoá parlamenti rendszerhez való visszatérésre törekszik és megtalálja a közös nyelvet az augusztus utáni ellen- forradalmi emigráció túlnyomó részével. Az augusztus utáni emigrációnak jobboldali revizionista része, Pelikán, Šík, Goldstücker, Hejzlár, Snejdárek, Lichm összekapcsolódik a jelenlegi szociálre- formizmussal és revizionizmussal. Ha a reformisták a múlt század végén és ennek a századnak az elején a tudományos kommunizmus elmélete ellen folytattak harcot, úgy a mostani jobboldali revizionisták mindenekelőtt a reálisan létező szocializmus ellen harcolnak. A szocia lista állam, mint a munkásosztály hatalmi eszköze, a kommunista párt vezető szerepe ellen folytatnak harcot. Elméié ti területen támadják a marxizmus—leninizmus forradalmi tartalmát, a dogmatizmus elleni harc jelszavaival és a marxista—leninista elmélet „alkotó“ fejlesz lésére való törekvéssel kendőzik dogma tizmusukat. A szocialista pluralizmust, az úgynevezett piaci szocializmust propagálják, és ezért jellemző számukra az osztályokról ós az osztályharcokról szóló marxista—leninista tanítástól való eltérés. Igyekeznek kiharcolni a marxista—leninista ós a burzsoá ideológia együttélését, lecsúszva a szociálreformi/.- tiius, a különböző kispolgári elméletek pozícióira, törekedvén a munkásosztály, a kommunista párt lefegyverzésére a burzsoá ideológiává! folyó harcban, komplikálni a szocialista társadalom építésének folyamatát és a nemzetközi reakció elleni harcot. Az antiszovjetizmus közös és jellemző vonása az összes emigráns „programoknak“, „koncepcióknak“ és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen irányuló eszmei-dilettáns törekvésnek. Nap nap után hazugságokat terjesztenek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió együttműködéséről ós sző vétségéről. Mi ezzel a szándékuk? A valóságban arról van szó, hogy a nemzetközi imperialista burzsoázia politikája a világméretű forradalmi folyamat fő erői ellen irányul. Ezért van koncentrált eszmei diverzáns nyomás alatt a Szovjetunió, a szocializmus első országa, a forradalmi világmozgalom élcsapata, a béke és a haladás garantálója a világban, , A rá Az említett emigránsok Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 30. évfordulója alkalmából vitákat és kampányokat rendeztek hazánk, Csehszlovákia ellen. Szerintük a kommunisták legsúlyosabb vétke Csehszlovákiában az a tény, hogy a burzsoáziát megfosztották privilegizált helyzetétől, gazdagságától és hatalmától. Ezért minél jobbam virágzik országunk, erősödik a szocializmus, arányosan nő vele gyűlöletük. Minden személyes, pszichikai és erkölcsi nyomorukat a kommunizmusra kenik. A szabadságról beszélnek és közben csak a világtőke érdekeinek terjedelmében szabadok. Az emigráns „szabadsága“ csak a saját nemzete, hazája és a munkásosztály érdekei elárulásának a mélységével mérhető. VRBA HUBERT • Méhészeti múzeum nyílt a Rjazany megyei Rib- noje városban. A múzeum bemutatja a méhészet történetét a primitív erdei méhészkedéstől kezdve egészen a mai méhészetekben alkalmazott elektronikus eljá-. rásokig és korszerű technológiai módszerekig. A Méhészeti Főiskolához tartozó múzeumban összegezik a szovjet és a külföldi tapasztalatokat. Vr • Nagy népszerűségnek örvend egy Orenburg megyei tó: ülni vagy feküdni is lehet benne, mert a víz feldobja az embert a felszínre. A tó egy bánya helyén keletkezett, ahol hatvan évvel ezelőtt kősót bányászlak. A víz már annyira telítve van sóval, hogy télen nem fagy be, nyáron pedig a felszín közelében 38 fokra melegszik föl. • O. Lázárénko balakovói mérnök (Szárátov megye) szabadalmat kapott az általa szerkesztett EMI—III típusú elektromos fúvós hangszerre. Az egyszerű szerkezetű, kisméretű hangszerrel megtévesztésig hűen utánozható a kürt, a klarinét, a nagybőgő, a faggott és több más hangszer hangja. * • Több mint kétezer sebesült szovjet katonát már nem tudtak elszállítani, amikor a hitleristák Harkovot elfoglalták. A. Mescsanyinov orvosprofesszor élete kockáztatásával elégette a sebesültek ruházatát, mint polgári személyeket kezeltette őket a kórházban, s így sikerült megmentenie az életüket. Mescsanyinov professzor hőstettéről a nemrég megnyílt Harkovi Orvostudományi Múzeumban szereztünk tudomást. ☆ £ Igen gazdag lepkegyűjteményt mondhat magáénak A. Liszeckij, a Harkovi Egyetem docense. Több mint 15 000 lepke között olyan fajták is akadnak, amelyek korábban ismeretlenek voltak a Szovjetunióban. A zoológus minden évben utazással tölti szabadságát. Gyűjteményét 25 éves kóborlás során szerezte egyellek közt a Távol-Keleten, a Baltikumban, Közép- Ázsiában és a Sarkvidéken. • Több mint 250 éves a Ivovi Piac téren levő híres patika, amelyet ma gyógyszerészeti múzeumnak rendeztek l»e. Sok tárgy látható itt: régi fűvágók, mérlegek, adagolók, prések, valamint agyag, üveg, porcelán és ezüst gyógyszertartó edények. A múzeum régi orvosi könyveket is bemutat. • Telefonbejelentés érkezett a pszkovi rendőrségre: építkezés közben kincsekre bukkantak a földben. Egy büdönben briliáns nyakéket, gyémánt brost, zafírköves gyűrűt és más ékszereket, valamint nagy mennyiségű asztali ezüstneműt találtak. A tárgyakon jól olvasható évszámok vannak: 1857, 1862, 1907. Valaki a század elején nyilván elrejtette értékeit és nem tért vissza értük. ☆ • A legutóbbi leningrádi prémárverésen először kínáltak megvételre tűzróka- prémet. Kirovban G. Szoko- lov kutatócsoportja évek óta kísérletezik ennek a szép és értékes állatnak a tenyésztésével.
