Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 30. szám, Vasarnapi Új Szó

Hírek a Szovjetunióból ■ siy.-. » i. . • ...u: • .*■ .‘v: :. A csehszlovák ellenforradalmi emigráció az antikommunizmus tükre, tükör, amelyben vissza­tükröződnek —- nem közvetle­nül, hanem különböző, módon — a csökevényes antikommunista elmé­letek és doktrínák. Az ellenforradalmi emigrációnak nincsenek és nem is lehet­nek meg az önálló koncepciói és prog­ramjai, semmiről sem dönt ugyanis. Sze­repe a legolcsóbb hangszer szerepe az antikommunista zenekarban. Úgy kell játszania, ahogy vezényelnek! V. 1. Lenin a közlekedési munkások összoröszarszá®i kongresszusán, 1921. március 27-én, el­mondott beszédében a fehérgárdista emigrációról mondotta: „Ezt a harmadik erőt nem látjuk, külföldre ment, de él és cselekszik, szövetségben az egész vi­lág kapitalistáival (Lenin Művei, 32. kötet, 295—296. oldal.) A „koncepciók” Lenin jellemzése a fehérgárdista emig­rációról mint olyan szolgáról, amelyet teljem mértékben a burzsoázia tart el, ör­vényes az augusztus utáni csehszlovák tilenforradalmi emigrációra. Ez az emig­zetekben szerezte. Az árulók útjai azo­nosak. Az újjászülető Eugen Löbl a kle- rofaslszta „Szlovákok világkongresszu­sán“ Andrej Hlinka serlegére vár, és Pachmantól az újfasiszták az NSZK-bam bizonyára nem tagadnak meg valamiféle háborús keresztet a Harmadik Birodalom Idejéből. A szocializmus ellenségei Egészében véve össze lehet foglalni, hogy az emigrációban ólő csehszlovák antikommun isták tevékenységének alap­vető értelme a szocializmus rágalmazása Csehszlovákiában. Pachman kitalálásait, a löblséget, a svitáki hazugságokat az­után úgy tálalják a világnak, mint „cseh­szlovák gy akart utol“ 1968-ból „kipróbált és „igazolt“ recepteket ós használati uta­sításokat a kommunizmus elleni további harc számára. Az emigráns szakemberek egy része az 1968-as vereség után elvesztette hitét a kapitalizmus békés restaurálásában, és a szocializmus elleni harc miliíáns for­máit hirdeti. Az augusztus utáni emig­ráns „politika“ másik iránya a kitartás a jobb felé (a 68-as évhez viszonyítvaj bán, Tóni Herget tanúsága szerint a szu- détanémetek szervében — a Sudetan- Deutsche Zeitungban — 1974. 1. 24-én megjelent cikk tanúsága szerint, mindkét fél a jövendő partnerséghez szükséges kölcsönös toleranciát tanúsított. Érvény­re jutott a kölcsönös együttműködés egyesítő eszméje. Pachman a csehszlo- 'vák emigráció egységesítését követelte, Ströbinger a Szabad Európából „anali­zálta“ az 1968. évi újjászületési folya­matot a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban, Pavel Tigrici kifejezte megelé­gedettségét a találkozó eredményeiért, és így Walter Bechcir kívánsága a megértés­ről mintha csak csodával teljesült volna. A dubcekistáknak az emigrációba*! van mire „büszkének“ lenniük. A7. eltérőség a „mozgalmak“, „bizottsá­gok", „tanácsok" „kongresszusok“ „ál­landó konferenciák“, „uniók" úgynevezett programjaiban a csehszlovák «ellenforra­dalmi emigráció egységének hiánya és atom'.zációja megszűnt. Az antikommn- n izmus és az antiszovjetizmus összeköti őket. A szlovák klerofasiszuik a kleri­kális emigrációval együtt Szlovákiának az úgynevezett szlovák államhoz való visszatérésére törekednek, amely a tisói fasiszta hagyományokon alapszik. Ideoló­giai területen a fudákok a klerikálisok­kal együtt felvetik és kiélezik a nemze­tiségi kérdéseket, a keresztény erkölcs problémáit, a hit és a vallás kérdéseit. Az R. Löbl típusú reformkommunistákkal csak a indák szeparatista programnak és a kleroCasiszta ideológiának való alá­vetettségük árán működnek együtt. A CSEHSZLOVÁK EMIGRÁCIÓ CSÚFOS SZEREPE ráció az imperializmus globális straté­giájának keretében csak viszonylagosan önálló koncepcióval rendelkezik. Azok, amelyek összhangban vannak az úgyne-. vezett szovjetológiai intézetekben, a Pen­tagon és a NATO stábjaiban kidolgozott antikommunista doktrínákkal, elismerés­ben, támogatásban és olykor jutalomban részesülnek. Ezért minden emigráns igyekszik megfogalmazni valamilyen „koncepciót“ és híveket keres a támo­gatására. Ami emigráns — az recept: hogyan kell felszámolni a kommuniz­must. Es így a hamleti „lenni vagy nem lenni“ az emigráns „politikusokat“ az egvik szimpóziumról a másik úgyneve­zett összejövetelre űzi, ahol a koncep­ciók viharos harca zajlik. A győztes kon­cepció egyenlő a márkákhoz vagy né­hány dollárhoz vezető kulccsal. A másik oldalon meg kell mondaná, hogy az imperialista központok számára az emigráns ellenforradalmárok jelentő­sége megnövekedett. Miért? Azért, mert míg a hidegháború időszakában az’impe­rialista országok hivatalos képviselői fog­lalkoztak uszítással, pletykákkal és rá­galmazással, ami megfelelt a hideghá­ború politikája szellemének, most a nem­zetközi feszültség enyhülésének feltéte­lei között ez a „fekete“ munka egyre In­kább áttolódik az uszító a dó állom ásóikra, az úgynevezett magánintézményekre és az ellenforradalmi emigrációra. Ez az eszköz senkit sem képvisel, ugyanis nem lehet felelősségre vonni, és végered­ményben azoktól az emigránsoktól, akik túlzásba viszik antikommunista igyekeze­tüket, bármikor el lehet határolódni. A diplomáciai aktusok érdekében esetleg házi őrizetbe lehet őket venni, amivel P. Tigridnek Franciaországban megvan­nak a maga tapasztalatai. Ezek a figu- rácskák bizonyos körülmények között há­borúkat is üzenhetnek. Például L. Pach­man háborúszomjasabb, támadóbb, mint a fasizmus utószülötte, Franz Josef Strauss. Az ő filozófiája a kommunizmus gyűlölete. Program? A szocializmus erő­szakos felszámolása. Mi tovább? A ke­resztény szocializmus uralma és rendsze­re. Ezért fogadták szövetségesükül Pach- mant a cseh klerikálisok, az úgyneve­zett Velehrad vallási központ és a Ró­mai Keresztény Akadémia körül csopor­tosuló papi emigráció. L. Pachman a ke­reszténydemokrácia ós szocializmus esz­ményeivel a legtöbb szövetségest a szu­détanémet újfasiszta revansiszta szerve­módosított jobboldali revizionista pozí­ciókon, amelyek állítólag „gyakorlati bi­zonyítéka az „emberarcú szocializ­mus" helyességének és realitásának. Igyekeznek ezt a szociálreformisták se­gítségével „szocialista jelszavakkal“ be­csempészni a munkásmozgalomba a tő­késországokban. E célból az augusztus utáni emigránsok egész sor különböző szemináriumot és úgynevezett nyílt vitát rendeztek. Ez volt a célja például az 1971-ben Angliában a readingi egyete­men rendezett „tudományos“ konferen­ciának, annak a kollokviumnak, amelyet a Francia Szocialista Párt rendezeti 1972-ben és a Bievres-ben (Párizs) 1974 februárjában megrendezett nemzetközi szemináriumnak. 1974. március 1-én And­ié Giselbgrecht, a rHumanitéban „Az an tiszovjetiz mustól az antidem<kráciáig“ cím alatt kritizálja a csehszlovák emig­ránsok bievres-i kollokviumát, és kiemeli a kollokvium résztvevői törekvésének céljait, amelyek arra alapulnak, hogy megfosszák a dolgozókat és az értelmi séget Nyugaton a szocializmusról való „állandó illúzióktól". / A reakció szövetsége Mivel az emigrációnak nem sikerült a nyugati kommunista és munkásmozgal­mában zavart kelteni, megkísérli szövet­ségre lépni Nyugat-Európa legreakció- sabb köreivel. Ez év januárjában anti- kommunisták tarka társasága találkozott szimpóziumon az egyik nyugatnémet vá­roskában. Az értekezletet a „Hans Seidel alapítvány“ a müncheni „Politika és Je­lenkori Történések Akadémiája“ kollek­tív tagja hívta egybe. A szimpóziumra meghívták a cseh és a szlovák politikai emigránsokat, a szudétanémet revansis- ták képviselőit közös tárgyalásra. A részt­vevők között voltak Mikulás Lobkovic, a Müncheni Egyetem rektora, Walter Becher, a szudétanémet Landsmannschaft vezére, Július Firth, a Melantrich Könyv­kiadó volt igazgatója, Pavel Tigrid, Hú­gén Löbl, Iván Sviták, Antonín Snejdá- rek és sokan mások. A Deutsche Welle uszító adóállomás 1975. február 2-i hírei szerint fontos volt a csehek ós a szlo­vákok és a szudétanémet résztvevők „szellemi egyetértése“. Walter Becher ki­fejezte a szimpóziumon azt a kívánságát, miszerint „a mostani idő érett urra, hogy a tárgyalás sikerrel végződjék“. És való­Azonos cél — közös nyelv A február utáni emigráció általánosan a burzsoá parlamenti rendszerhez való visszatérésre törekszik és megtalálja a közös nyelvet az augusztus utáni ellen- forradalmi emigráció túlnyomó részével. Az augusztus utáni emigrációnak jobb­oldali revizionista része, Pelikán, Šík, Goldstücker, Hejzlár, Snejdárek, Lichm összekapcsolódik a jelenlegi szociálre- formizmussal és revizionizmussal. Ha a reformisták a múlt század végén és en­nek a századnak az elején a tudományos kommunizmus elmélete ellen folytattak harcot, úgy a mostani jobboldali revi­zionisták mindenekelőtt a reálisan létező szocializmus ellen harcolnak. A szocia lista állam, mint a munkásosztály hatal­mi eszköze, a kommunista párt vezető szerepe ellen folytatnak harcot. Elméié ti területen támadják a marxizmus—le­ninizmus forradalmi tartalmát, a dogma­tizmus elleni harc jelszavaival és a mar­xista—leninista elmélet „alkotó“ fejlesz lésére való törekvéssel kendőzik dogma tizmusukat. A szocialista pluralizmust, az úgynevezett piaci szocializmust propa­gálják, és ezért jellemző számukra az osztályokról ós az osztályharcokról szó­ló marxista—leninista tanítástól való el­térés. Igyekeznek kiharcolni a marxis­ta—leninista ós a burzsoá ideológia együttélését, lecsúszva a szociálreformi/.- tiius, a különböző kispolgári elméletek pozícióira, törekedvén a munkásosztály, a kommunista párt lefegyverzésére a burzsoá ideológiává! folyó harcban, komplikálni a szocialista társadalom épí­tésének folyamatát és a nemzetközi re­akció elleni harcot. Az antiszovjetizmus közös és jellemző vonása az összes emigráns „programok­nak“, „koncepcióknak“ és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen irányuló eszmei-dilettáns törekvésnek. Nap nap után hazugságokat terjesztenek a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió együttműködéséről ós sző vétségéről. Mi ezzel a szándékuk? A va­lóságban arról van szó, hogy a nemzet­közi imperialista burzsoázia politikája a világméretű forradalmi folyamat fő erői ellen irányul. Ezért van koncentrált esz­mei diverzáns nyomás alatt a Szovjet­unió, a szocializmus első országa, a for­radalmi világmozgalom élcsapata, a béke és a haladás garantálója a világban, , A rá Az említett emigránsok Csehszlovákiá­nak a szovjet hadsereg általi felszaba­dítása 30. évfordulója alkalmából vitákat és kampányokat rendeztek hazánk, Cseh­szlovákia ellen. Szerintük a kommunis­ták legsúlyosabb vétke Csehszlovákiában az a tény, hogy a burzsoáziát megfosz­tották privilegizált helyzetétől, gazdag­ságától és hatalmától. Ezért minél job­bam virágzik országunk, erősödik a szo­cializmus, arányosan nő vele gyűlöletük. Minden személyes, pszichikai és erkölcsi nyomorukat a kommunizmusra kenik. A szabadságról beszélnek és közben csak a világtőke érdekeinek terjedelmében sza­badok. Az emigráns „szabadsága“ csak a saját nemzete, hazája és a munkásosz­tály érdekei elárulásának a mélységével mérhető. VRBA HUBERT • Méhészeti múzeum nyílt a Rjazany megyei Rib- noje városban. A múzeum bemutatja a méhészet tör­ténetét a primitív erdei mé­hészkedéstől kezdve egészen a mai méhészetekben al­kalmazott elektronikus eljá-. rásokig és korszerű techno­lógiai módszerekig. A Méhé­szeti Főiskolához tartozó múzeumban összegezik a szovjet és a külföldi tapasz­talatokat. Vr • Nagy népszerűségnek örvend egy Orenburg me­gyei tó: ülni vagy feküdni is lehet benne, mert a víz feldobja az embert a fel­színre. A tó egy bánya he­lyén keletkezett, ahol hat­van évvel ezelőtt kősót bá­nyászlak. A víz már annyi­ra telítve van sóval, hogy télen nem fagy be, nyáron pedig a felszín közelében 38 fokra melegszik föl. • O. Lázárénko balakovói mérnök (Szárátov megye) szabadalmat kapott az általa szerkesztett EMI—III típu­sú elektromos fúvós hang­szerre. Az egyszerű szerke­zetű, kisméretű hangszerrel megtévesztésig hűen utá­nozható a kürt, a klarinét, a nagybőgő, a faggott és több más hangszer hangja. * • Több mint kétezer se­besült szovjet katonát már nem tudtak elszállítani, ami­kor a hitleristák Harkovot elfoglalták. A. Mescsanyinov orvosprofesszor élete koc­káztatásával elégette a se­besültek ruházatát, mint polgári személyeket kezel­tette őket a kórházban, s így sikerült megmentenie az életüket. Mescsanyinov professzor hőstettéről a nemrég megnyílt Harkovi Orvostudományi Múzeumban szereztünk tudomást. ☆ £ Igen gazdag lepkegyűj­teményt mondhat magáénak A. Liszeckij, a Harkovi Egyetem docense. Több mint 15 000 lepke között olyan fajták is akadnak, amelyek korábban ismeret­lenek voltak a Szovjetunió­ban. A zoológus minden év­ben utazással tölti szabad­ságát. Gyűjteményét 25 éves kóborlás során szerezte egyellek közt a Távol-Kele­ten, a Baltikumban, Közép- Ázsiában és a Sarkvidéken. • Több mint 250 éves a Ivovi Piac téren levő híres patika, amelyet ma gyógy­szerészeti múzeumnak ren­deztek l»e. Sok tárgy látha­tó itt: régi fűvágók, mérle­gek, adagolók, prések, va­lamint agyag, üveg, porce­lán és ezüst gyógyszertartó edények. A múzeum régi orvosi könyveket is bemu­tat. • Telefonbejelentés érke­zett a pszkovi rendőrségre: építkezés közben kincsekre bukkantak a földben. Egy büdönben briliáns nyakéket, gyémánt brost, zafírköves gyűrűt és más ékszereket, valamint nagy mennyiségű asztali ezüstneműt találtak. A tárgyakon jól olvasható évszámok vannak: 1857, 1862, 1907. Valaki a század elején nyilván elrejtette ér­tékeit és nem tért vissza értük. ☆ • A legutóbbi leningrádi prémárverésen először kí­náltak megvételre tűzróka- prémet. Kirovban G. Szoko- lov kutatócsoportja évek óta kísérletezik ennek a szép és értékes állatnak a tenyésztésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom