Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám, szombat

KÉMÉNYÉPÍTŐ MUNKAHŐSÖK 1975. VII 28. „Kérem, merre van a villany­telep?“' — kérdeztem Nováky- ban, a pályaudvar közelében eigv idősebb asszonyt. '„Menjen egyenesen, .ahol a kémények füstölnek..." hangzott a vá lasz. A kémények valóban okádták a füstöt és a szürkés-fekete függöny eltakarta a napot. A legmagasabb, amely még nem működött, olyan volt, mint egy hatalmas szivar, s amikor a fel­hőkbe nyúló végét kerestem, 61szédültem.. . 8671 KÖBMÉTER )osef Janda, az ostrava i. i’ep loíechna faépítésvezetője már nagyon sok kéményt épített. De e«z a kedvence. Olyan magas, hogy eláll ja a felhők útját. Ö tájékoztatott arról, hogy há­romféle kémény létezik — a legalacsonyabbak téglából épül­nek, a magasabbak betonido­mokból, és acélbeton kolosszu­sokból. „Az emberek ezt ké­ménynek nevezik“ —. mutatott az épülő óriásra. Számunkra azonban csak a külső köpeny. Mit gondol, mennyi anyag van benne? 6671 köbméter! Az alap átmérője 29 méter, a falak vas­tagsága 75 cm. Ilyen építmény­nek szilárd alapra van szüksé­ge, ez pl. 14 méter mély. Be­tonozás közben állandóan hasz­nálni kellett az optikai mérő­műszereket.' Nem értem, hogyan lehet ilyen óriásokat építeni. ,,A lai­kus számára valóban bonyolult, a szakemberek azonban nem ta­lálják különösen nagy feladat nak. A svéd zsaluzást a földön szereljük össze, és aztán auto­matikusan csúsztatjuk felfelé. A betonozást 1973. szeptember 20-án kezdtük és a tél beálltáig 72 méteres magasságot értünk el. Odáig Szivattyú nyomta a cementet, onnan feljebb már felvonó szállította.** Beléptünk a „felhőkarcoló­ba". Méreteire jellemző, hogy csak a füstelvezető nyílás 1:8 méter magas. A köpenyen belül épített további henger alakú óriás alapja 15 méter átmérőjű, a fal pedig 50 cm széles. „Ez a belső köpeny — vagy ha úgy tetszik kémény a kéményben. Bizonyos magasságban a két építmény egyesül.“ Kemény küzdelem ez. a lég Iával, a zsákokkal, a fával. Nem irigylésre méltó a keverő­gépnél dolgozó Ján Zanovita helyzete, aki egy műszak alatt legalább 50 speciális anyaggal töltött zsákot emelget. Azonban a pártcsoport vezetője és az üzemi bizottság tagja nem ijed meg a férfimunkától. ,,A ter­vet teljesítjük és túlteljesítjük, ügy, ahogy ezt a CSKP KB novemberi pl én urna mindnyá­junk számára előírja !“ Valahol felettem a magasban betonozzák a szűrőszerkezetet. A bonyolult elektromos szűrők, részecskefogók felfogják a szi­lárd koromrészek 99,8 százalé­kát, a szerkezet egyéb részei pedig a maradékot. így az az anyag, amely egyébként a le­vegőt szennyezte volna, az új épületelemgyárban házfalakká szilárdult. MUNKABRIGAO A FELHŐK KÖZÖTT A felvonó recsegve-ropogva megállt. Ez >s csodálatos szer­kezei, nem egészen három perc alatt két tonna súlyt szállít a magasba. Embereket és anya­gokat. A munkások betolták a fel­vonóba a kocsikat és maradt hely a számunkra is. Antonín Hvoreőny, aki naponta 40 km-t utazik az ég ós a föld között, lenyomta a fogantyút. 60 km-es sebességgel száguldunk felfe­lé. A kabin inog, remeg, ár­nyéka gyorsan száguld a lét­rákkal és kötelekkel övezett kör alakú tárnafalon. „120 mé­ter, itt egyesül a két kémény!“ •— figyelmeztet az építész. „A betonozók a múlt évben a bel­ső köpenyt nem egészen két hónap alatt építették fel.“ A tárna egyre szűkül... Megállunk. Előttünk a íala- zatteiő, 250 méterre a föld fe­lett. A felvonó haladéktalanul elindult, de néhány perc múl­va ismét felér, mert itt nagyon sok anyagra van szükség. Éjjel­nappal, szombaton és vasárnap is dolgoznak. Marec, «Ívtárs a szocialista munkabrigád vezetője és bará­tai: Comorka Smiesek, Koíiar és JenőJanók elvtársak megái lás nélkül dolgoznak. Az acél beton óriás belső falai nem bírják a magas hőfokot, és a savas, környezetet. Ezért alapos szigetelésre van szükség. A fa lat háromszorosan vonják be aszfalt .lakk'-réteggel, arra pedig könnyű kovaföld téglákat ra gasztonak, majd 9 kg-os reke­szekben építik hozzá a saválló anyagot. A védőréteg szinte szemünk láttára nő. A falaza­tot 20 méterenként elhelyezett betonkonzolok tartják — ma­gyarázza Marec elvtárs. „A tervet túlteljesítjük, de még jobb eredményeket akarunk el­érni. Tizenkét órás műszakok bán dolgozunk, s csak minden harmadik héten utazunk haza, Ostravára, a családhoz. Már csak néhányszor tíz mé­ter hiányzik, s elérik a terve­zett magasságot. A közelmúlt­ban lerövidített vezeték nem engedi, hogy a felvonó maga­sabbra menjen. Janda elvtárs a vállát vonogatja, én pedig fogad kozom, hogy nem félek a magasságtól. Az építesz jó ember. .Megpróbál juk? A felvonó ismét elindul és libabőrös leszek a félelemtől. Az utolsó oszlop. Állj! A ma­gasság 280 méter. „Tovább nem mehetünk, vigasztal Hvorerny elvtárs. Felszólítanak, hogy áll­jak a kabin tetejére. Megpróbá­lom, pedig kezem, lábam re meg. Ekkor már janda elvtárs vidáman mászik felfelé a fel­vonó hordőzószerkezetén, s egy pillanat múlva fent van. Most rajtam a sor. Görcsösen markolom az acél- rudakat, a brigád tagjai fokoz­zák az önbizalmamat, magya­rázzák, hova tegyem a keze­met és a lábamat. Hatalmas lé­pések, utána megpihenek. Csak nemszabad a mélybe pillanta­ni. Az utolsó szakasz a leg- nyaktörőbb, de ekkor az épí­tész már felém nyújtja a kezét. És fent állok az acélroston. Remegek, de titkolom. A töb­biek olyan fürgén másznak fel­felé, mint a zergék. A kémémyfej, amely lentről jelentéktelen csíknak látszik, a valóságban 9 méter átmérőjű. Amikor a 20 nm vastag falon át letekintek, isméi forogni kezd a fejem. A szél éles, átható illatot so dór felénk. Ez minden étet es a betonozok ellensége. Miért építenek az utóbbi években ilyen magas kéményeket? Az égési termékekkel mérgező kénsav kerül a levegőbe. Ezt még senki sem tudta megaka dályozni. Pusztítja a vegetációt, hatalmas károkat okoz az er dőkben és árt az ember egész­ségének. Ezért kell különösen a nagyüzemekben a lehető lég magasabbra elvezetni, ahol a gedett határt, a szirénák meg­szólaltak. Riadó! A mentőkészü­lékekkel felszerelt betonozók nak villámgyorsan el kellett hagyniuk a munkahelyet. így vészelt kárba 9450 éra, vagy­is 17 nap ügyen két 24 órája. De a zsaluzás a nehéz feltéte­lek ellenére is nap nap után több mint 2 méterrel haladt a félhők felé. A koszorút két héttel a határidő előtt kitűz­hették. ELÉG EGY HIRAS LÉPÉS Elindulunk lefelé. Ismét kénytelen vagyok artistamutat- vényokat végezni a I.; Ivón ószer­kezet falán és ismét látom a kabin árnyékát a tárnafalon. Lent a felvonóra Snéhota és Veőé'i’ka elvtárs várakozik, akik elindulnak, hogy lebetonozzák a külső pillért. Élet veszélyes foglalkozás. A mai napig is hallom a hangjukat: „Elegendő egy hibás lépés és vége az éle­tednek“. De miért éppen ők tennék meg ezt a hibás lépést, hiszen ez:ín az építkezésen még egyetlen üzemi balesel sem történt. A nappali műszak ebédel. Körülöttük lüktet az élet. A Villanytelep áramot termel, a hűtőtornyokban magasba szökik a víz. Most már tudom, hogyan épül a kémény. Emberek épí­tik sok munkával, minden ké­ménybe ke-leépílve életük egy darabját. Míg Vojanvban hason­ló kéményt 42 hónap alatt, Tu- simicében három év alatt épí­tettek, itl a kormányfeladat az volt, hogy 25 hónap alatt épít­sék fel az óriást, fis a dolgo­zok vállalták, hogy 24 hónap alatt felépítik, majd az építők napja alkalmából megígérték, hogy további másfél hónappal lerövidítik a határidőt. És a kéményt a minőségi mutatók teljesítésével már augusztus 15- én átadták. 350 000 órát építet­tek ebbe az óriásba, 30 000 tonna cementet, kavicsot, acélt, téglát és más anyagot, a szo­cialista állam 60 millió koronái fordított az építésre. Ebből a kéményből csak olyan keskeny fehér csík hú­zódik majd a levegőbe, mint amilyen a felette szálló felhő. Ártalmas gázokkal ez már nem fogja szennyezni a levegőt. A MUNKA 120 HŐSÉNEK EMLÉKMŰVE Az év végéig a kéményre 2 új kazánt kapcsolnak. 616 me­gawatt elektromos energia fe­szíti majd a vezetékeket. És a „100 sok megszűnnek füstölni. A hőerőműben naponta elége­tett 600 vagon szén égéstermé­ke nem fog az emberek fejére hullani, sem a kertekre, hanem lakást építenek belőle. Ez a kémény lesz Movákyban az ostravaiak emlékműve, amely örök időkre hirdeti majd 120 ember hősi munkáját, azo- két, akik megszabadították a szennyes füstfelhőtől Nyugat­Maréi;, Reksák, Hvoreöny és Skuvránek elvtárs vezetőjükkel, Jan­da építésszel (jobbról) a kémény tetején. levegő a legnagyobb mértékben felhígítja. Betonozás közben az emberek sok nehézségre bukkantak. De a legrosszabb a gáz volt. A hő erőmű kéményeinek azonban senki sem parancsolhatta meg, hogy ne füstöljenek. 100 méte­ren túl az emberek már fulla­doztak a füsttől. A bányamen­tő szolgálat éjjel-nappal ügye­letet tartott, mérte a szél gyor­saságát, Irányát és a szennye­zettség hatásfokát. Amikor a koncentráció túllépte a megen­Szlovákiának ezt a festői szép­ségű részét. A kéményépítő kőművesek befejezték itt a munkát. A be­tonozók dolgos keze nyomán hasonló óriás nő Csehország bán, az autók városában. A munkacsapatot ismét a szerény, de szorgos dolgozó Janda épí­tész vezeti. Novak y felett napfény ragyog az égbolton. Nemsokára még fényesebb lesz... Btaboslav Braun A három „százas“ csak törpének látszik. Teljeseik ígéretüket A presovi Gördiilóc&apágy- gyárban eredményesen teljesí­tik a felszabadulás 30. évfordu­lójának tiszteletére vállalt kö­telezettséget, mely szerint eb­ben az évben az árutermelési tervei negyedmillió korona ér­tékben túlteljesítik. A tfrltelje- xítés azonban már az első fél évben több mint 240 000 korona volt. A szakszervezeti milliárd számlájára több mint 2 millió 300 ezer koronát utaltak át 6* közel 950 000 korona költség­megtakarítási értek el. AZ ARATÁS HAJRÁJÁBAN Bármilyen mostoha Is volt az időjárás, a mezőgazdasági dolgozók kitartásán és igye­kezetén mégsem tudott túl­tenni. Az aratók az állandó készenlét eredményeként a termés betakarítására a szó szoros értelmében minden alkalmas percet kihasználtak, így a borús és esős napokon sem állt le mindenütt és tel­jesen az aratás. Elég volt néhány aránylag száraz nap, s a legtöbb mezőgazdasági üzemben máris az aratás haj­rájában tartanak. Egy héttel ezelőtt még Varga Lászlónak, a Veiké Ulanv-i (Nagyfödómesi) Egy séges Földm ű vessző vetkezet agronómusának is komorabb volt a kedve. — Hatszáz hektár gabonánk volt, és hilba kezdtük idejé­ben az aratást, két hét alatt a nyolc kombájnnal alig négyszáz hektár termését vágtuk le. Persze nem cso­da, hiszen mindössze három nap volt olyan, araikor egész nap arathattunk. Közben nagy gondot oko­zott a gabona nedvessége is. A hét elején már a hideg- levegős szárítás is kevésnek bizonyult, így mór arról be­széltek, hogy átmenetileg le­állítják a lucerna szárítását. És ekkor, a hét közepén hirtelen megjavult az idő. A kombájnok napi teljesítménye ismét 40—50 hektár között mozgott. Rendes körülmények között ez nem sok, de az idei viszonyok mellett szép ered­mény. Csízik János, Orbán György és Kocsis Ferenc kom­bájnosok, Hollósv Ferenc, Bahraty János és Csemez László segédkombájnosok, va­lamint az öt brigádos kom bájnoskottős minden tudásá­ra szükség volt, hogy na­ponta az említett területet learassák. A gabona ugyanis sok helyen annyira megdőlt, hogy a kombájnok csak a megdőlés irányával szemben arathattak. Miközben a kombájnok az utolsó hektárokat aratták, az agronómustól az őszi vetés tervekről is érdeklődtünk. — A végső tanulságot csak a végleges számítások után vonhatjuk le, de annyi már most biztos, hogy a helyi vi szonyokat legjobban bíró faj­ták a Jubilejnaja, a Miro novszkája és a Száva. Több éves eredmények és az idei hozamok alapján is úgy ta­pasztaljuk, hogy a Kaukaz gyengélsben bírja ezt a vidé­ket. Az őszi vetéstervet ter­mészetesen ezen észrevételek és tanulságok szerint igyek­szünk majd összeállítani. Az utóbbi szép napok a Mliecnoi (TejfalusiJ Egységes Földmflvesszövetkezetben is meggyorsították az aratás menetét. Az igaz, nem olyan mértékben mint máshol, hi­szen a mintegy hétszáz bek tárnyi aratnivalóból megköze­lítően 260 hektár területen a Duna magas vízállása követ keztében feljött talajvíz. A víz már visszahúzódott ugyan, de a talaj továbbra is puha, így a kombájnok csak lassan haladhatnak előre. Ráadásul a gabona mintegy 60 száza­léka megdőlt, és sok helyen a kombájnok itt is csak egy- Irányban arathatnak. Bizony már el kellett vol na felejteni az aratást, hi szén erős gépparkunkkal a termés gyors betakarítása nem okozhat problémát. Rá adásul az elmúlt héten még jégesőt is kaptunk, ez kárt tett a cukorrépában és a do­hányban, megrongálta a ker­tészet fóliasátrait, és tovább nehezítette az aratást — mondta Fehér Károly pártel­nök. — Végleges hozamokról és az egyes fajtákkal kap­csolatos legújabb tapasztala­tokról még korai lenne be szélni, illetve nem is lehet, hiszen előreláthatólag csak kedden fejezzük be az ara- ' tást. Az őszi vetésterv elő­készítéséig természetesen a tanulságokat is levonjuk. —ef—■

Next

/
Oldalképek
Tartalom