Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám, szombat

KÉMÉNYÉPÍTŐ MUNKAHŐSÖK

1975.

VII 28.

„Kérem, merre van a villanytelep?“' — kérdeztem Nováky- ban, a pályaudvar közelében eigv idősebb asszonyt. '„Menjen egyenesen, .ahol a kémények füstölnek..." hangzott a vá lasz.

A kémények valóban okádták a füstöt és a szürkés-fekete függöny eltakarta a napot. A legmagasabb, amely még nem működött, olyan volt, mint egy hatalmas szivar, s amikor a felhőkbe nyúló végét kerestem, 61szédültem.. .

8671 KÖBMÉTER

)osef Janda, az ostrava i. i’ep loíechna faépítésvezetője már nagyon sok kéményt épített. De e«z a kedvence. Olyan magas, hogy eláll ja a felhők útját. Ö tájékoztatott arról, hogy háromféle kémény létezik — a legalacsonyabbak téglából épülnek, a magasabbak betonidomokból, és acélbeton kolosszusokból. „Az emberek ezt kéménynek nevezik“ —. mutatott az épülő óriásra. Számunkra azonban csak a külső köpeny. Mit gondol, mennyi anyag van benne? 6671 köbméter! Az alap átmérője 29 méter, a falak vastagsága 75 cm. Ilyen építménynek szilárd alapra van szüksége, ez pl. 14 méter mély. Betonozás közben állandóan használni kellett az optikai mérőműszereket.'

Nem értem, hogyan lehet ilyen óriásokat építeni. ,,A laikus számára valóban bonyolult, a szakemberek azonban nem találják különösen nagy feladat nak. A svéd zsaluzást a földön szereljük össze, és aztán automatikusan csúsztatjuk felfelé. A betonozást 1973. szeptember 20-án kezdtük és a tél beálltáig 72 méteres magasságot értünk el. Odáig Szivattyú nyomta a cementet, onnan feljebb már felvonó szállította.**

Beléptünk a „felhőkarcolóba". Méreteire jellemző, hogy csak a füstelvezető nyílás 1:8 méter magas. A köpenyen belül épített további henger alakú óriás alapja 15 méter átmérőjű, a fal pedig 50 cm széles. „Ez a belső köpeny — vagy ha úgy tetszik kémény a kéményben. Bizonyos magasságban a két építmény egyesül.“

Kemény küzdelem ez. a lég Iával, a zsákokkal, a fával. Nem irigylésre méltó a keverőgépnél dolgozó Ján Zanovita helyzete, aki egy műszak alatt legalább 50 speciális anyaggal töltött zsákot emelget. Azonban a pártcsoport vezetője és az üzemi bizottság tagja nem ijed meg a férfimunkától. ,,A tervet teljesítjük és túlteljesítjük, ügy, ahogy ezt a CSKP KB novemberi pl én urna mindnyájunk számára előírja !“

Valahol felettem a magasban betonozzák a szűrőszerkezetet. A bonyolult elektromos szűrők, részecskefogók felfogják a szilárd koromrészek 99,8 százalékát, a szerkezet egyéb részei pedig a maradékot. így az az anyag, amely egyébként a levegőt szennyezte volna, az új épületelemgyárban házfalakká szilárdult.

MUNKABRIGAO A FELHŐK KÖZÖTT

A felvonó recsegve-ropogva megállt. Ez >s csodálatos szerkezei, nem egészen három perc alatt két tonna súlyt szállít a magasba. Embereket és anyagokat.

A munkások betolták a felvonóba a kocsikat és maradt hely a számunkra is. Antonín Hvoreőny, aki naponta 40 km-t utazik az ég ós a föld között, lenyomta a fogantyút. 60 km-es sebességgel száguldunk felfelé. A kabin inog, remeg, árnyéka gyorsan száguld a létrákkal és kötelekkel övezett kör alakú tárnafalon. „120 méter, itt egyesül a két kémény!“ •— figyelmeztet az építész. „A betonozók a múlt évben a belső köpenyt nem egészen két hónap alatt építették fel.“ A tárna egyre szűkül...

Megállunk. Előttünk a íala- zatteiő, 250 méterre a föld felett. A felvonó haladéktalanul elindult, de néhány perc múlva ismét felér, mert itt nagyon sok anyagra van szükség. Éjjelnappal, szombaton és vasárnap is dolgoznak.

Marec, «Ívtárs a szocialista munkabrigád vezetője és barátai: Comorka Smiesek, Koíiar és JenőJanók elvtársak megái lás nélkül dolgoznak. Az acél beton óriás belső falai nem bírják a magas hőfokot, és a savas, környezetet. Ezért alapos szigetelésre van szükség. A fa lat háromszorosan vonják be aszfalt .lakk'-réteggel, arra pedig könnyű kovaföld téglákat ra gasztonak, majd 9 kg-os rekeszekben építik hozzá a saválló anyagot. A védőréteg szinte szemünk láttára nő. A falazatot 20 méterenként elhelyezett betonkonzolok tartják — magyarázza Marec elvtárs. „A tervet túlteljesítjük, de még jobb eredményeket akarunk elérni. Tizenkét órás műszakok bán dolgozunk, s csak minden harmadik héten utazunk haza, Ostravára, a családhoz.

Már csak néhányszor tíz méter hiányzik, s elérik a tervezett magasságot. A közelmúltban lerövidített vezeték nem engedi, hogy a felvonó magasabbra menjen. Janda elvtárs a vállát vonogatja, én pedig fogad kozom, hogy nem félek a magasságtól. Az építesz jó ember. .Megpróbál juk?

A felvonó ismét elindul és libabőrös leszek a félelemtől. Az utolsó oszlop. Állj! A magasság 280 méter. „Tovább nem mehetünk, vigasztal Hvorerny elvtárs. Felszólítanak, hogy álljak a kabin tetejére. Megpróbálom, pedig kezem, lábam re meg. Ekkor már janda elvtárs vidáman mászik felfelé a felvonó hordőzószerkezetén, s egy pillanat múlva fent van. Most rajtam a sor.

Görcsösen markolom az acél- rudakat, a brigád tagjai fokozzák az önbizalmamat, magyarázzák, hova tegyem a kezemet és a lábamat. Hatalmas lépések, utána megpihenek. Csak nemszabad a mélybe pillantani. Az utolsó szakasz a leg- nyaktörőbb, de ekkor az építész már felém nyújtja a kezét.

És fent állok az acélroston. Remegek, de titkolom. A többiek olyan fürgén másznak felfelé, mint a zergék.

A kémémyfej, amely lentről jelentéktelen csíknak látszik, a valóságban 9 méter átmérőjű. Amikor a 20 nm vastag falon át letekintek, isméi forogni kezd a fejem.

A szél éles, átható illatot so dór felénk. Ez minden étet es a betonozok ellensége. Miért építenek az utóbbi években ilyen magas kéményeket? Az égési termékekkel mérgező kénsav kerül a levegőbe. Ezt még senki sem tudta megaka dályozni. Pusztítja a vegetációt, hatalmas károkat okoz az er dőkben és árt az ember egészségének. Ezért kell különösen a nagyüzemekben a lehető lég magasabbra elvezetni, ahol a

gedett határt, a szirénák megszólaltak. Riadó! A mentőkészülékekkel felszerelt betonozók nak villámgyorsan el kellett hagyniuk a munkahelyet. így vészelt kárba 9450 éra, vagyis 17 nap ügyen két 24 órája. De a zsaluzás a nehéz feltételek ellenére is nap nap után több mint 2 méterrel haladt a félhők felé. A koszorút két héttel a határidő előtt kitűzhették.

ELÉG EGY HIRAS LÉPÉS

Elindulunk lefelé. Ismét kénytelen vagyok artistamutat- vényokat végezni a I.; Ivón ószerkezet falán és ismét látom a kabin árnyékát a tárnafalon. Lent a felvonóra Snéhota és Veőé'i’ka elvtárs várakozik, akik elindulnak, hogy lebetonozzák a külső pillért. Élet veszélyes foglalkozás. A mai napig is hallom a hangjukat: „Elegendő egy hibás lépés és vége az életednek“. De miért éppen ők tennék meg ezt a hibás lépést, hiszen ez:ín az építkezésen még egyetlen üzemi balesel sem történt.

A nappali műszak ebédel. Körülöttük lüktet az élet. A Villanytelep áramot termel, a hűtőtornyokban magasba szökik a víz. Most már tudom, hogyan épül a kémény. Emberek építik sok munkával, minden kéménybe ke-leépílve életük egy darabját. Míg Vojanvban hasonló kéményt 42 hónap alatt, Tu- simicében három év alatt építettek, itl a kormányfeladat az volt, hogy 25 hónap alatt építsék fel az óriást, fis a dolgozok vállalták, hogy 24 hónap alatt felépítik, majd az építők napja alkalmából megígérték, hogy további másfél hónappal lerövidítik a határidőt. És a kéményt a minőségi mutatók teljesítésével már augusztus 15- én átadták. 350 000 órát építettek ebbe az óriásba, 30 000 tonna cementet, kavicsot, acélt, téglát és más anyagot, a szocialista állam 60 millió koronái fordított az építésre.

Ebből a kéményből csak olyan keskeny fehér csík húzódik majd a levegőbe, mint amilyen a felette szálló felhő. Ártalmas gázokkal ez már nem fogja szennyezni a levegőt.

A MUNKA 120 HŐSÉNEK EMLÉKMŰVE

Az év végéig a kéményre 2 új kazánt kapcsolnak. 616 megawatt elektromos energia feszíti majd a vezetékeket. És a „100 sok megszűnnek füstölni. A hőerőműben naponta elégetett 600 vagon szén égésterméke nem fog az emberek fejére hullani, sem a kertekre, hanem lakást építenek belőle.

Ez a kémény lesz Movákyban az ostravaiak emlékműve, amely örök időkre hirdeti majd 120 ember hősi munkáját, azo- két, akik megszabadították a szennyes füstfelhőtől NyugatMaréi;, Reksák, Hvoreöny és Skuvránek elvtárs vezetőjükkel, Janda építésszel (jobbról) a kémény tetején.

levegő a legnagyobb mértékben felhígítja.

Betonozás közben az emberek sok nehézségre bukkantak. De a legrosszabb a gáz volt. A hő erőmű kéményeinek azonban senki sem parancsolhatta meg, hogy ne füstöljenek. 100 méteren túl az emberek már fulladoztak a füsttől. A bányamentő szolgálat éjjel-nappal ügyeletet tartott, mérte a szél gyorsaságát, Irányát és a szennyezettség hatásfokát. Amikor a koncentráció túllépte a megenSzlovákiának ezt a festői szépségű részét.

A kéményépítő kőművesek befejezték itt a munkát. A betonozók dolgos keze nyomán hasonló óriás nő Csehország bán, az autók városában. A munkacsapatot ismét a szerény, de szorgos dolgozó Janda építész vezeti.

Novak y felett napfény ragyog az égbolton. Nemsokára még fényesebb lesz...

Btaboslav Braun

A három „százas“ csak törpének látszik.

Teljeseik ígéretüket

A presovi Gördiilóc&apágy- gyárban eredményesen teljesítik a felszabadulás 30. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettséget, mely szerint ebben az évben az árutermelési tervei negyedmillió korona értékben túlteljesítik. A tfrltelje- xítés azonban már az első fél évben több mint 240 000 korona volt. A szakszervezeti milliárd számlájára több mint 2 millió 300 ezer koronát utaltak át 6* közel 950 000 korona költségmegtakarítási értek el.

AZ ARATÁS HAJRÁJÁBAN

Bármilyen mostoha Is volt az időjárás, a mezőgazdasági dolgozók kitartásán és igyekezetén mégsem tudott túltenni. Az aratók az állandó készenlét eredményeként a termés betakarítására a szó szoros értelmében minden alkalmas percet kihasználtak, így a borús és esős napokon sem állt le mindenütt és teljesen az aratás. Elég volt néhány aránylag száraz nap, s a legtöbb mezőgazdasági üzemben máris az aratás hajrájában tartanak.

Egy héttel ezelőtt még Varga Lászlónak, a Veiké Ulanv-i (Nagyfödómesi) Egy séges Földm ű vessző vetkezet agronómusának is komorabb volt a kedve.

— Hatszáz hektár gabonánk volt, és hilba kezdtük idejében az aratást, két hét alatt a nyolc kombájnnal alig négyszáz hektár termését vágtuk le. Persze nem csoda, hiszen mindössze három nap volt olyan, araikor egész nap arathattunk.

Közben nagy gondot okozott a gabona nedvessége is. A hét elején már a hideg- levegős szárítás is kevésnek bizonyult, így mór arról beszéltek, hogy átmenetileg leállítják a lucerna szárítását.

És ekkor, a hét közepén hirtelen megjavult az idő. A kombájnok napi teljesítménye ismét 40—50 hektár között mozgott. Rendes körülmények között ez nem sok, de az idei viszonyok mellett szép eredmény. Csízik János, Orbán György és Kocsis Ferenc kombájnosok, Hollósv Ferenc, Bahraty János és Csemez László segédkombájnosok, valamint az öt brigádos kom bájnoskottős minden tudására szükség volt, hogy naponta az említett területet learassák. A gabona ugyanis sok helyen annyira megdőlt, hogy a kombájnok csak a megdőlés irányával szemben arathattak.

Miközben a kombájnok az

utolsó hektárokat aratták, az agronómustól az őszi vetés tervekről is érdeklődtünk.

— A végső tanulságot csak a végleges számítások után vonhatjuk le, de annyi már most biztos, hogy a helyi vi szonyokat legjobban bíró fajták a Jubilejnaja, a Miro novszkája és a Száva. Több éves eredmények és az idei hozamok alapján is úgy tapasztaljuk, hogy a Kaukaz gyengélsben bírja ezt a vidéket. Az őszi vetéstervet természetesen ezen észrevételek és tanulságok szerint igyekszünk majd összeállítani.

Az utóbbi szép napok a Mliecnoi (TejfalusiJ Egységes Földmflvesszövetkezetben is meggyorsították az aratás menetét. Az igaz, nem olyan mértékben mint máshol, hiszen a mintegy hétszáz bek tárnyi aratnivalóból megközelítően 260 hektár területen a Duna magas vízállása követ keztében feljött talajvíz. A víz már visszahúzódott ugyan, de a talaj továbbra is puha, így a kombájnok csak lassan haladhatnak előre. Ráadásul a gabona mintegy 60 százaléka megdőlt, és sok helyen a kombájnok itt is csak egy- Irányban arathatnak.

Bizony már el kellett vol na felejteni az aratást, hi szén erős gépparkunkkal a termés gyors betakarítása nem okozhat problémát. Rá adásul az elmúlt héten még jégesőt is kaptunk, ez kárt tett a cukorrépában és a dohányban, megrongálta a kertészet fóliasátrait, és tovább nehezítette az aratást — mondta Fehér Károly pártelnök. — Végleges hozamokról és az egyes fajtákkal kapcsolatos legújabb tapasztalatokról még korai lenne be szélni, illetve nem is lehet, hiszen előreláthatólag csak kedden fejezzük be az ara- ' tást. Az őszi vetésterv előkészítéséig természetesen a tanulságokat is levonjuk.

—ef—■