Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-24 / 172. szám, csütörtök
A STRANnílN CSTK felvétel A PIONIRTABOROKBAN VIDÁM AZ ÉLET Hol vannak már azok az Idők, amikor csak a tehetősebb szülők gyermekei tölthették a nyarat hazánk legszebb tájain. Ma már alig akad a kicsinyek, de a nagyobbak között is olyan, aki ne várná türelmetlenül a szünidőt, melynek egy részét társaival együtt az erdőben, a hegyekben vagy valamelyik folyó, esetleg tó környékén, sátorokban töltheti., Játszanak a jó levegőn, megjön az étvágyuk, kirándulásaik alkalmával megismerik az ország szépségeit és ami a fő: megszokják a kollektív életet is. Elsősorban ez a céljuk a gyermekek nyaraltatásáról gondoskodó társadalmi szervezeteknek. A legnépszerűbbek az FSZM és az ifjúsági szövetség akciói. Míg a szakszervezetek évente mintegy 350 ezer fiúnak és lánynak teszik lehetővé a táborozást, az ifjúsági szövetség pionírtáboraiban több mint 150 ezren fordulnak meg. — Ez az eredmény azonban — tekintettel arra, hogy csak minden ötödik gyermek élvezheti körünkben a szünidőt — korántsem kielégítő — mondja Zde-nék Cecava elvtárs, a SZISZ központi bizottsága pionírosztályának a vezetője, majd így folytatja: — Céltudatos munkával még jobb feltételek megteremtésére törekszünk. Arra, hogy táboraink kapui minél több fiatal számára kitáruljanak. Az 50—60, de legfeljebb 150 gyermeket befogadó pionírtáborokban a fiatalok jó kezekben vannak. A képesített vezetők nemcsak a napi programról, tehát védenceik szórakoztatásáról gondoskodnak, hanem a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elveit is megismertetik velük. Ezért oly gyakoriak a csehországi és a szlovákiai járások csereakciói, s ezért tesz- szük lehetővé a cseh és a szlovák, valamint a magyar anyanyelvű gyermekek közös nyaralását is — mondja — umi-re egyébként a nemzetközi táborokban is alkalmuk kínálkozik. Ezekben a táborokban az idén több mint 1500 külföldi fiút és lányt látnak vendégül. A poprádi, a Stary Smokovec-i, a Banská Bysíricátől kőhají- tásnyira levő sitnói, továbbá a brezovái, a housfkai és a Chru- dím melletti seöi tábor 12—14 év körüli lakói úgy megbarátkoznak egymással, hogy három heti nyaralásuk elteltével fájó szívvel mondanaik búcsút egymásnak. — Á legtöbben természetesen a szocialista országokból érkeznek, de az afrikai és a dél-amerikai, valamint a nyugat-európai államok gyermekei is nagy számban keresik fel táborainkat. Az NSZK pionírjai például az idén először’ nyaralnak együtt a mieinkkel — mondja Cecava elvtárs, s meg. említi, hogy a nyugati országok haladó szellemű pionír- szervezeteivel a SZISZ baráti kapcsolatokat tart fenn. Különösen a franciaországi és a finnországi szervezetekkel kedvezőek a tapasztalataink. Együttműködésünk azonban a többi nyugati ország kommunista pártjai által irányított ifjúsági szervezettel is eredményes. — Nyelvtanfolyamokat ugyan nem rendezünk ezekben a táborokba«, de erre nincs is szükség — válaszolja kérdésemre vendéglátóm. A fiatalok is jól megértik egymást. A szocialista országok gyermekei között az összekötő kapocs természetesen az orosz nyelv. A táborok vezetői pedig az oroszon kívül legalább egy világnyelvet beszélnek. A cél, hogy a gyermekek megszokják és megszeressék egymást. Ennek pedig nincs akadálya, mert minden idejüket együtt töltik. Napi programjukat a pionírszervezet dolgozói a Demokratikus Ifjúság Világszövetsége programjának az elveihez igazodva, saját tapasztalataik és a nemzetközi szokások figyelembe vételével dolgozzák ki. A különféle sportversenyek, a közös kirándulások, az esti tábortűznél folytatott beszélgetések és a kulturális műsorok rendkívül népszerűek a fiatalok körében. — A nemzetközi táborokban minden nap valamelyik állam „nemzeti napja“ jegyében zajlik le — folytatja Z. Cecava. Ez azt jelenti, hogy az ugyanabból az országból származó gyerekek sajátos nemzeti táncaikat, dalaikat adják elő. A külföldi gyerekek részére sokat jelent a nálunk töltött néhány hét. Különösen a nyugati országokból érkezők távoznak gazdag tapasztalatokkal. Megismerkednek hazánk szépségeivel és szocialista rendszerünk által biztosított boldog életünkkel. — Ezek a látogatások természetesen kölcsönösségen alapulnak — tájékoztat Z. Cecava. — A mi gyermekeink közül az idén körülbelül 1300-an töltik vakációjuk egy részét a külföldi pionírtáborokban. Lehetetlen leírni, milyen örömmel készülődnek útjukra és milyen kedvező benyomásokkal, mennyi élménnyel térnek haza. Még a nyugati országok táborainak vendégszeretét élvező kicsinyek is észreveszik a rendszereink közötti lényeges különbséget és ami a legfontosabb: megtanulják megbecsülni szocialista társadalmunk vívmányait. Ezek az eredmények természetesen sokban függnek attól, hogy milyen kezekbe kerülnek a gyermekek a táborban. Ám a pionírszervezetnek ebben a tekintetben nincs oka panaszra. Körültekintően válogatják meg a vezetőket, akiknek a szakképzettsége elengedhetetlen követelmény. Ahhoz, hogy felelősségteljes feladataikat maradéktalanul teljesíthessék, megismerkednek a munkamód* szerekkel és formákkal, s azzal is tisztában kell lenniük, hogyan tegyék védenceik számára érdekessé, vonzóvá a közös programokat. A pionírszervezet ma már mintegy 120 000 pionírvezetőt tart nyilván: 40 százalékuk pedagógus, további 20 százalékuk pedig főiskolai végzettségű — akik nemcsak a szünidőben, hanem egész évben foglalkoznak rájuk bízott növendékeikkel. Még a nyári táborokba is elkísérik őket. A kicsinyek tehát ott sincsenek idegen környezetben és esetleges problémáikkal bizalommal fordulhatnak vezetőikhez, akiket ismernek és szeretnek. Feltételezhető, hogy a gyermekek nem tesznek különbséget a szakszervezetek és a pio- nírszervezetek nyári táborai között, melyeknek célja, illetve küldetése minden bizonnyal azonos. Ám önkéntelenül is felmerül a kérdés: Miben tér el a kettő egymástól? — Míg a pionírszervezetben egész évben foglalkoztatott gyermekek tevékenysége a táborban éri el tetőpontját, a szakszervezeti táborokban a véletlen hozza össze a kollektívákat — válaszolja Cecava elvtárs, majd rámutat a további lényeges különbségre, ami — úgymond — a pionírszervezet egyik legnagyobb problémája. Mert míg az FSZM üzemi bizottságai anyagilag is gondoskodnak a gyermekek üdültetéséről, a pionírszervezet csak a szülők anyagi támogatásával és az állami dotációkból képes fenntartani a táborokat. Igaz ugyan, hogy a szakszervezetekkel történt megállapodásuk értelmében az üzemi bizottságok hozzájárulhatnak a pionírszervezet költségeihez, de ez csak ritkán történik meg. Ezzel magyarázható, hogy a gyermekek egy részének három heti üdülése mindössze 150 koronába kerül, azokért viszont, akik a pionírtáborokban nyaralnak, szüleik 600—700 koronát kénytelenek fizetni. Hasonló problémáink vannak a táborok vezetőivel — folytatja ‘ vendéglátóm — m?rt míg az üzemi bizottságok a vezetőket néhány hétre felmentik a munkakötelezettség alól és fáradozásukat is megfizetik, a pionírszervezet vezetői nem tarthatnak igényt fizetésre. A pionírszervezet ezeknek a megkülönböztetéseknek a megszüntetésén fáradozik. Ez ugyanis a gyermekek érdeke, akik egész évi munkájuk után megérdemlik a pihenést. Fontos, hogy minél többen tölthessék a szünidőt a jó levegőn, az erdőbon, a hegyekben, vagy a víz mellett vidám társaságban. Ehhez pedig az kell, hogy a társadalmi szervezetek — elsősorban a szakszervezetek — az eddiginél nagyobb megértést tanúsítsanak a pionírszervezet igényei, tehát a gyermekek érdekei iránt. KARDOS MÁRTA Példamutató aktivitás Egy kitüntetett szovjetbarát szervezetről A Sahyi (Ipolysági) Má- gyar Tannyelvű Gimnáziumban 276 tagja van a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség iskolai szervezetének. Közülük 254 diák. Ez a szervezet már esztendők óta a levicei (lévai) járás legjobb iskolai szervezeted közé tartozik, amit bizonyít az is, hogy a CSSZBSZ levicei járási vezetősége az utóbbi három évben ezt a szervezetet már kétszer tüntette ki elismerő oklevéllel, aktív és sokrétű tevékenységéért. A második kitüntetésre a közelmúltban, néhány nappal a tanév befejezése után került sor. A szervezet munkája az elmúlt tanévben elsősorban a felszabadulás 30. évfordulója jegyében folyt. A jubileum tiszteletére vállalt kötelezettségeket a tagok teljesítették. Az egyik kötelezettségvállalás a szovjet ifjúsági sajtó terjesztés? volt. Az előfizetők toborzása százszázalékos sikerrel járt: a szervezet ösz- szes tagja járat valamilyen szovjet ifjúsági folyóiratot. A legnépszerűbb a diákok körében a „Mologyozsnaja & sztráda“ című, kóthavonként több mint 150 oldalnyi terjedelemben megjelenő folyóirat, amely esztrádműsorok megrendezéséhez szolgál segédanyaggal. Ezeket különösen a szervezet keretében működő ifjú szovjetbarátok klubjának tagjai rendezvényeik alkalmával hasznosítják. Az évforduló tiszteletére a CSSZBSZ-szervezet az iskola szakszervezetével közösen irodalmi pályázatot írt ki a tanulók számára, „A felszabadítókra emlékezünk“ címen. A pályázat nagy sikerrel zárult és igazolta, hogy a diákok a felszabadulás körülményeiről igen tájékozottak, szüleik, pedagógusaik és az idősebb emberek elbeszéléséből részletesen ismerik fel- szabadulásunk történetét. A pályaművek között a próza dominált, s így az első díjat egy novellának ítélte oda az iskola öt nyelv- és irodalom- szakos tanárából összeállított bíráló-bizottság. A díjnyertes novella Veres Géza harmadikos gimnazista munkája, a címe: Látogatóba jött a tavasz. Tenczel István ugyancsak harmadikos tanuló Re- quiem című novellája második díjat és Molnár Imre negyedikes gimnazista egy költeménye harmadik díjat nyert a pályázaton. A díjnyertes pályamunkák az iskola évkönyvében jelennek meg. A kötelezettségvállalások között szerepelt egy énekés egy táncegyüttes megalakítása. Erre azért volt szükség, mert a szervezetben ilyen együttesek nem működnek, így alakult meg a múlt év novemberében a Veszjolije gyeouski énekegyüttes ós a KaliAka elnevezésű tánccsoport. Az együttesek azóta számos fellépés alkalmával bizonyították, hogy színes műsorral képesek szórakoztatni a szovjetbarát szervezet rendezvényeinek közönségét. Persze, csupán a kötelezettségvállalások teljesítésével az ipolysági gimnázium szovjetbarát szervezete még nem érdemelte volna ki a kitüntetést. A szervezet azonban hatékonyan bekapcsolódott az ifjúság szocialista nevelésébe, nagymértékben támogatta a tantestület törekvését, hogy a fiatalok nevelése a proletár nemzetköziség, a szovjet nép és a Szovjetunió iránti őszinte tisztelet és szeretet jegyében folyjék. Mia már a szovjetbarát szervezet az Iskolában működő tömegszervezetek közül egyike a lég jelentősebbeknek. Bár vakáció van, a szervezet vezetősége most sem tétlenkedik. Már a jövő tanév tervét állítja össze, újabb rendezvényeken törik a fejüket. Az idei barátsági hónap keretében például megrendezik A szovjet zene estjét. Ezen fellép majd a Veszjolije gyevuski és a Kalinka együttes, de hivatásos szólóénekeseket, hangszerszólistá- kat ós egy szovjet együttest is meghívnak szereplésre. A kitüntetett szovjetbarát szervezet tehát nem pihen a babérjain. Űj feladatok teljesítésére készül, hiszen mind a vezetőség, mind pedig a tagság tudatában van annak, hogy az elismerés további jó munkára kötelez. SÁGI TÓTH TIBOR AZ ANYANYELVI OKTATÁS KORSZERŰSÍTÉSE Csodálatos és hatalmas eszköz a nyelv. A kimondott szó segítségével érti meg egymást az ember, a leírt betű őrzi meg szellemi értékeinket az utókor számára. A nyelv segíti alkotó munkájában az embert, gazdagítja tudását, formálja jellemét. A beszéd, az értelmes szó teszi őt emberré. De az ember is csiszolja, formálja, gazdagítja a nyelvet. E nélkülözhetetlen gondolatközlési eszköz él, s állandóan változik. S e változásokkal való lépéstartás, anyanyelvűnk ápolása, fejlesztése mindannyiunk feladata. De különösen az iskoláé, mely a felnövekvő nemzedéket oktatja és megismerteti vele az anyanyelv gazdagságát, szépségét. Hogy ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tehessen, a magyar tannyelvű iskoláknak az anyanyelvi oktatás színvonalának állandó növelésére kell törekedniük. Ennek egyik lényeges mozzanata az oktatás korszerűsítése, a magyar nyelvben végbemenő változások mielőbbi alkalmazása a gyakorlatban. A bratislavai és a presovi Kerületi Pedagógia Központ a közelmúltban egyhetes szemináriumot rendezett az alapiskolák, a gimnáziumok és a középiskolák magyarszakos pedagógusai számára. Az Oktatásügyi Minisztérium dr. Deme László, dr. Harsányt Zoltán, dr. Benkő László, Gálos Tibor, Gráf Dezső, dr. Jakab István, dr. Csanda Sándor, valamint dr. Mózsi Ferenc személyében kiváló magyarországi és hazai előadókat hívott meg. A résztvevők új ismeretekkel gazdagodva térhettek haza a Trenőínben megtartott összejövetelről. A következő témákról hallhattak előadást: A szófajtant elemzés problémái, Korszerűsítés az oktatásban, Az anyag és módszer összefüggései az alapiskolákban, A helyes magyar kiejtés, Logika és logikátlanság a helyesírásban, A regionális irodalom, Szlovák—magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok. A magas színvonalú előadásokból és az azt követő beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy szükséges az újat keresés és lehetséges az előrelépés a magyar nyelv oktatásában. A hét napon át tartó előadás- sorozat mellett a résztvevők megtekinthették a történelmi múltú várost és a közeli Tren- cianské Teplicét is. BÖJTÖS JÁNOS KULTURÁLIS ÍREK • Otyecsesztvo címmel új folyóirat jelenik meg Bulgáriában. A széles olvasóközönség számára készülő folyóirat főszerkesztője Serafim Severnjak, az ismert bolgár író. O A katowicei Slask Kiadó í 976-ban újabb két könyvet jelentet meg szlovák szerzők tollából, A cseh és szlovák írók könyvtára sorozatban. Kiadásra kerül Jozef Horák Az erdők hallgatnak című könyve és Vladimír Mináő elbeszélés-gyűjteménye, Virágok helye a síron címmel. ŰJ szó 1975. VII, 24. 6
