Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-23 / 171. szám, szerda

KOMIÉN, RACIONÁLISÁN Ha valaki meg akarja tud­ni, mit tesznek a seredi Nik­kelkohóban a racionalizálás és az újítás terén, akkor a legjobb, ha Pcwel Dubravöík mérnököt keresi fel. Dubrav- fiík elvtárs ugyanis az egyik komplex racionalizációs bri­gád tagja és a Tudományos Műszaki Társaság üzemi szervezetének az elnöke. Minden racionalizációs bri­gád a Tudományos Műszaki Társaság üzemi szervezeté­nek a védnöksége alatt áll. A Tudományos Műszaki Tár­saság, a racionalizációs bri­gád és az újítók közös cél­ja a műszaki fejlesztés, az új technika alkalmazása. A Tudományos Műszaki Társa­ság ennek érdekében- egye­bek közt tanulmányútokat szervez, tagjai kiállításokon, vásárokon vesznek részt. A több mint 100 tagú Tudomá­nyos Műszaki Társaság saját munkaterve szerint dolgozik. Szorosan együttműködik a fiatalokkal. Tagjai a válla­lat legjobb technikusai, mun­kásai, újítói. A Tudományos Műszaki Társaság munkája iránt igen nagy az érdeklő­dés. Az üzemi szervezet mel­leit! 5 tagú pártcsoport léte­sült, melynek tagjaival az összüzemi pártbizottság bi­zonyos időközökben rend­szeresen megbeszéli a Tudo­mányos Műszaki Társaságra váró feladatokat. A pártcso­portnak Dubravöík elvtárs, az üzemi szervezet elnöke is tagja. A tapasztalatszer­zéssel, a tudomány és a technika vívmányainak al­kalmazásával kapcsolatban Dubravöík mérnök így vé­lekedik: — A technika mai, rendr kívül gyors fejlődése meg­követeli, hogy ne csak a hazai vállalatok tapasztala­tait ismerjük meg, hanem más országok, főleg a Szov­jetunió vállalatainak tapasz­talatait is. Dubravöík elvtárs nyilván a legtapasztaltabb szakemberek közé tartozik a Nikkelkohóban, hiszen jelen volt az üzem „születésénél“. Sőt a termelés megkezdése előtt Ostraván beiskolázáson vett részt Iskoláit Bratisla­vában végezte. Sereden 1961-től lakik. A kommunis­ta pártnak 1967-től tagja. Munkájáról így vall. — Az a szép a munkám­ban, hogy mindig nagyobbak az igények, mint a lehető­ségek Hogy gondolni kell a jövőre. Hogy mindig újabb és újabb feladatok várnak. Dubravöík elvlárs a válla­lat 6 komplex racionalizáci­ós brigádja közül annak a tagja, amely a hazai gyárt­mányú Ipari szövetek alkal­mazásával foglalkozik. A ki kísérletezett anyagokkal a drága, nyugatról behozott anyagokat szeretnék helyet­tesíteni, illetve részben már helyettesítik is. Az első fél­évben így már 306 000 ko­ronát megtakarítottak. Kül földi szűrők helyett hazai gy á r t m á ny ú a ka t alkalmaz­nak. A hazai szűrők beszer­zésénél együttműködnek a brnói Szövet kísérleti Inté­zettel és a prágai Vzducho- technikával Jó a kapcsolata a sered' i Nikkel kohónak a rtllmoni MITO nemzeti vál­lalattal is. Az új anyagok kikísérletezésében és gyár­tásában több kísérleti inté­zel és vállalat kooperál. Pl. a diafragma-szövet [melyet most fejlesztenek, illetve próbálnak ki) kikiséiieteizé- sében és előállításában koo­perál egymással a Ceská Tiebovái Vegyiszövetek Kí­sérleti Intézete, a kezmaroki Tairal'an vállalat. Felajánlot­ta segítségét a gyártáshoz a senicai Hodváb n. v. is. A jelek szerint alkalmazni le­het majd a termelésben az új szövetet. A Tudományos Műszaki Társaság üzemi szervezete és a vállalat a külföldi áruk hazaiakkal va­ló helyettesítésében igen he­lyesen a devizamegtakarítás fontosságából indul ki. A ra­cionalizációs brigádok ,az energiával is takarékoskod­nak. Minden racionalizációs brigád a termelés külön-kü- lön területére irányítja te­vékenységét. A vállalat „százezres*' újítói ugyanan­nak a brigádnak a tagjai. Ennek az élén Ján Iskra áll. Ifjúsági racionalizációs bri­gád is alakult a vállalatban. Mind a nyolc brigád ebben az évben jött létre, s össze­sen 47 tagja van. Az üzemi pán bizottság a brigádok te- v ékenység ét rendszeresen értékeli. FÜLÖP IMRE A CSKP KB NOVEMBERI IRÁNYELVÉNEK SZELLEMÉBEN A pártmunkában is a cselekvés bizonyít Beszélgetés Ladislav Boböák mérnökkel, az SZLKP Roznavai (Rozsnyói) Járási Bizottságának vezető titkárával Politikai életünk jelenlegi időszakában a kommunisták a pártszervek és -szervezetek értekezletein számba veszik, mi­lyen eredménnyel valósulnak meg környezetükben, munka­helyeiken a CSKP KB novemberi irányelvei. Ilyen értékelést végeztek ezekben a napokban az SZLKP Rozftavai (Rozsnyói) járási Bizottságának plenáris ülésén. Az értékelés eredményeiről beszélgettünk LADISLAV BOBÜAK elv­társsal, a járási bizottság vezető titkárával. — Pártunk novemberi irány­elveinek szellemében megfogal­mazott feladatainkat járásszer- te aránylag sikeresen teljesít jük politikai, gazdasági és tár­sadalmi életünk minden szaka­szán — hangsúlyozta Bobcák elvtárs. — Ezt állapította meg járási bizottságunknak a na­pokban megtartott plenáris ülé­se is. járásunk dolgozói a leg­különbözőbb munkahelyeken nagy felelősségérzettel láttak hozzá az idén az állami terv célkitűzéseinek megvalósítása hoz. Ennek is köszönhető, hogy járásunk az év elejétől globáli­san közel 4 százalékkal túl­szárnyalja a tervezett feladato­kat, ami 30 millió korona érté­kű terven felüli termelést je­lent. Az ipari termelés szaka­szán járásunk 13,7 százalékos növekedést ért el, ami több a feltételezettnél. Bobcák elvtárs utalt arra is, hogy a gazdaságosság területén szintén elértek bizonyos ered­ményeket. Például minden száz korona értékű teljesítmény ese­tén a tervezettnél 1 koronával e redmé ny eseb ben csők kente 11 ék az anyagi költségeket, ami ked­vezően kihatott a gazdasági fel adatok túlszárnyalására. A já­rás üzemei eddig 13 millió ko­rona terven felüli nyereséget értek el. A feladatokat sikerese« tel­jesítő üzemek közül külön em­lítést érdemel a Szlovák Mag­nezitművek lubeníki és jolsvai üzeme, a Kelet szlovákiai Kő bányák n. v. dobáinai üzeme, a Slavosovcei Papírgyár, a Revú- cai (Rőceij Háncstextilgyár stb Ezek az üzemek ebben az évben nagyon igényes felada­tokat kaptak, de a kommunis­ták példamutatása folytán az üzemek munkaközösségei egy emberként, igyekeznek megva­lósítani , ezeket a feladatokat. A inunkakezdeményezés fej­lesztésében fontos szerepet ját­szó szocialista munkaverseny­1975. portréit egyetlen, A szocialista forradalomért című kötet port­réi t viszont negyven szerző ír­ta. Az „egyszerzőség“ azt ered­ményezte, hogy a Legenda nélkül című kötetnek a stílusa egységesebb, a szövege meg olvasmányosabb, mint az emlí­tett másik kötetéé. De ebben nyilván az írói adottság is közrejátszott. Vudász Ferenc az antifasiz- mu.s és a munkásmozgalom ki­tűnő ismerője, a témát nem a történész hűvösségével, hanem jeles szépírói líraisággal dol­gozta fel. Nógrádi Sándorról például így ír: „Életútja rend­kívüli. Szegény falusi pék fia, aki maga is munkás lesz, a forradalmi harc nagy hullám­verésében mind magasabbra emelkedik, s minden megpró­báltatás csak keményebbé, edzettebbé teszi. Prágában, Bu- karestben, Amszt érd a m ba n, Brüsszelben, Berlinben, Párizs­ban, Madridban, Moszkvában jár, tömegek ismerik meg, föl­néznek rá, tisztelik mint a magvar proletártömegek kül­döttét, képviselőjét. Kongresz- szusokon, nemzetközi tanácsko­zásokon vesz részt, tömeggyű- léseken lép fel. Olyan világ­hírű emberekkel tárgyal, mint a Nóbel-díjas Henri Lafontaine és Láng évin, Romain Rolland és Barbusse nagy francia írók, Lansbury, az angol szakszerve­zeti vezér, a spanyol Largo Caballero, Dolores Ibárruri Passionaria, Jósé Bergamin, a német Clara Zetkin ... Loson­con járt iskolába, réz,esztergá­lyos lett, majd villanyszerelő. 1919 elején Budapesten belépett a kommunista pártba, katonás­kodott a magyar Vörös Had­seregben. Később a Csehszlo­vák Kommunista Ifjúsági Szö­vetség titkára lett, Liberec vá­rosában szerkesztette a szudé- tanémet kommunisták Vor­wärts című lapját, majd egyik vezetője a Fasizmus és a Há borúellenes Világbizattság- nak ... a partizánmozgalom e&yik vezetője. Sorra járja a hadifogolytáborokat, hogy meg­győzze a magyarokat: fegyvert kell fogniuk újra, ezúttal nem idegen érdekékért, hanem ha­zájukért, a magyarság becsü­letéért, a nép jövőjéért. Ö ma­ga ts fegyvert ragad, a szlo­vák határvidéken és a salgó- t a r i á n 1 szén m ed en c éber í parti­záncsoportja élén hősj,£s ütkö­zeteket vív a fasisztákkal.“ Szekeres* György portréját többek között így festi meg: „Senki sem gondolta volna, milyen életűt előtt áll az a lialk szavú, megnyerő külsejű fiú, aki harminchat tavaszán huszonkét évesen, egyetemi hallgatóként leült a csehszlo­vákiai magyar nyelvű népfront napilap, a Magyar Nap rovat­vezetői íróasztalához, hogy meglepően széles körű tájéko­zottsággal irányítsa rá az ol­vasók figyelmét Európa és a világ nem sok jót ígérő külpo­litikai eseményeire. Prágában tanult és a párizsi Sorbonne- on nemzetközi hírnevű filozó­fusokat ismert meg, barátjuk­ká fogadták elismert tudósok, tekintélyes politikusok, meg­csodált művészek. Az ifjú kül- politikus stílusa olyan volt, mint egész magatartása: köny- nyed, finom, tárgyilagos. Szí­vesen közélte őket,a Moravská Ostrava-i lapon kívül a kolozs­vári magyar folyóirat, a Ko­runk, a párizsi Szabad Szó, majd ugyanott az Üzenet is... Claude Roy 1972-ben Pá­rizsban megjelent Nous című regényében ez olvasható: »Sze­keres sápadt, karcsú fiataleui­ber volt, világos szemű, szép, mint a romantika hősei. George nyugodt volt, megvetette a vi­hart, és már tudom, mi a neve annak a lágyságnak, ami a bá­torsága éles szögletei mögött volt: jóság«... Élete, pálya­kezdésétől fogva, megpróbálta­tásokon és nagy próbatétele­ken át ívelt az emberi helyt­állás, a tisztesség, a tudás fényes magaslatára.“ Szép, írói a többi portré is. A Legenda nélkül című kötet, amely a Móra Könyvkiadó gon­dozásában jelent meg, nemcsak a fiataloknak tanulságos ol­vasmány, hanem új színnel gazdagítja a munkásmozgalom­ról szóló irodalmat is. Az említett kötőitekben bemu­tatott harcosok közül számo­sat erős szállak fűzték Cseh Szlovákiához és a csehszlová kiai munkásmozgalomhoz. (Asztalos János, Bet len Oszkár és Fehérvári Miklós Pozsony, Bauer Ervin Lőcse, Bolgár Elek, Ihász Miklós, Illés Béla, Komját Aladár, Láng Kálmán, Schőnherz Zoltán, Weinberger Dezső és Schalkház Sára Kas­sa, Czabán Samu Rozsnyó, Fábry József Krasznahorka, Kerekes Árpád Losonc, Nógrá­di Sándor Fülek, Reíner Ká­roly Léva, Szabados Sándor es Szóny-Szűcs András Komárom, Zsinkó Vilmos Rimaszombat, Bandur Árpád Ragyolc, Id. Nagy Kornél Deáki, Reviczky Imre Bánóé, Szekeres György Für, Tartsay Vilmos Érsekúj­vár szülötte). Mind A szocialista forrada lomért, mind a Legenda nél­kül című kötetnek növeli az értékét a bemutatott harcosok­ra vonatkozó gazdag bibliográ­fia és irodalmi jegyzék. BALÁZS BÉLA mozgalom keretében nagy visszhangra talált a Slovnaft n*. v felhívása, melvre az üze­mek dolgozói, kollektívái fel­ajánlásokkal válaszoltak. Ezek értéke járási viszonylatban meghaladja a 77 millió koro­nát. A roznavai járásban 36 komplex racionalizációs brigád, 362 újító-, a mezőgazdaságban 83 szocialista munkabrigád dol­gozik. Az utóbbiak 3,5 millió korona értékű felajánlást tettek. A mezőgazdasági üzemek a ter­vezettnél 436 000 literrel több tejet, 630 mázsával több húst juttattak piacra. — Jó úton haladunk — foly­tatta Bobfiák elvtárs —a párt novemberi irányelveinek szelle­me él az emberekben. Elsősor­ban a kommunisták példamuta­tása mozgósítja cselekvésre já­rásunk többi dolgozóját. De el- lentmondanánk a párt irányel­veinek, ha azt állítanánk, hogy miután megértettük és feltéte­leinknek megfelelően szépen apróra váltottuk ezeket az Irányelveket, már minden rend­ben van, automatikusan kikü­szöbölődtök a fogyatékosságok. Nagy hibát követnénk el, ha ezt gondolnánk — de mi nem ezt tesszük ~, hogy elegendő lelkes éljenzéssel. fenn költ ékes szólásokkal egyetérteni a párt politikájával, vagy aka­démiai színtű dokumentumokat gyártani s várni, ma)d csak lesz valahogy! Mi tudjuk, s ezt valljuk: a pártmunkában nem a hangzatos beszéd, hanem a konkrét cselekedet vezet cél­hoz. Nem játszunk szemfény­vesztő ón. „fátyolpolitikát“. El nézést kérek, ha esetleg több sokatmondó idézettel élek, de így szeretném hangsúlyozni, ml a „tiszta vizet a pohárba" és a kettős arc nélküli politikát követjük. Ezért bátran szembe­nézünk a helyzettel s nem rejt­jük el fogyatékosságainkat sem. — Konkrétan milyen fogya­tékosságokra gondol? Például arra — amivel egyáltalán nem érthetünk egyet —, hogy néhány alapszervezet­ben nagy lelkesedéssel dolgoz­ták fel a párt novemberi" irány­elveiből fakadó helyi feladatok, intézkedések tervét, de ez a lelkesedés aztán a megvalósítás idején alábbhagyott, s az ered­mények is elmaradtak. Szeren­csére ez nem általánosítható. Kivételes, de előforduló esetek, amikor hangzatos beszéddel hirdetik egyesek kiállásukat a párt politikája mellett, ennek helyességéről szókincsük és ki­fejezőképességük teljes bedo­básával beszélnek, de maguk Ladislav Bobcák — ennek valóra váltása érde­kében — vajmi keveset tesznek. Szerencsénkre nálunk nincs sok ezekből a formalizmust, ali- bizmust kedvelő, sok esetben a saját felszólalásaikat szívesen hallgató, de a felelősség elől menekülő emberekből. De a ke­vés létszámmal sem értünk egyet. Sajnos, olyan esetek is előfordultak, hogy három gaz­dasági vezetőt meneszteni kel­lett nem kommunista magatar­tásuk miatt. Helyükbe olyan fiatal elvtársakat tettünk, akik nemcsak dicsérik, hanem szí­vesen és- becsülettel gyakorol­ják is a pártpolitikát. Egyéb­ként járásunkban is jól megho­nosodott a minden kommunis­tának konkrét, személyes fela­datot gyakorlat. Természete­sen a feladatteljesítés ellenőr­zése sem marad el. Nagyon jóleső érzéssel megdicsérjük, kiemeljük a feladatukat példá­san, lelkiismeretesen teljesítő embereket, támogatjuk a lelke­sen dolgozó fiatalokat, akik közül az utóbbi időben közel ezren kerültek a tagjelöltek so­raiba. A fiatal tagjelöltek: mun­kások, szövetkezeti <:agok mind­egyike konkrét feladattal indul el politikai tevékenységének út­ján. A példás dolgozók megdi­csérésekül’ nem feledkezünk meg azokról sem, akik nem érdemlik meg az elismerést. Bobfiák elvtárs beszélgeté­sünk végén hangsúlyozta: az ötéves terv feladatai teljesíté­sében elért eddigi eredmények reális feltételeket teremtenek arra, hogy a rozsnyói járás de­cember 10-ig teljesíts© az álla­mi tervből eredő feladatokat, különös tekintettel a pártirány­elvekben meghatározott gazda­ságosság és takarékosság érvé* nyesítésére. Ez a bizakodás a vezető párt­titkár részéről abból fakad, hogy a járás dolgozóinak túl­nyomó többsége a társadalmi feladatokat a sajátjának vallja, s ilyen értelemben fáradozik megvalósításuk érdekében. KULIK GELLÉRT A stnpavai konzervgyárban megkezdték az uborka konzerválását. (Foto: ifj. A. Zagar — CSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom