Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-03 / 154. szám, csütörtök

A MINDENNAPOK MEGSZÉPÍTŐI Szovjet iparművészeti kiállítás a szlovák fővárosban Szemet, szívet derítő látvány­ban van része a Szovjetunió al­kalmazott művészete című ki­állítás látogatóinak. A Szovjet Képzőművészeti Alapnak már harmadízben vásárlással egybe­kötött tárlata ez a szlovák fő­városban, amit természetesen a Szlovák Képzőművészeti Alap Moszkvában hasonló rendez­vénnyel szokott viszonozni. A felvonultatott anyag persze csu­pán sűrített, de jellegzetes ké­pet ad a mai szovjet alkalma­zott művészet állapotáról, tö­rekvéseiről. Köztudomású, hogy ennek a műfajnak jelentősége és szere­pe világszerte megnövekedett. mind a belső építészet, mind pedig a társadalmi és a ma­gánélet területén. S ahogy min­den vidék és talaj megtermi a maga sajátos színű és illatú növényzetét, úgy virul ki a Szovjetunióban is minden táji és etnikai egységében az ott lakó sokféle ember lelkének, jellemének, életérzésének, kör­nyezetének más és más formá­ban megfogalmazott sajátos za- matú iparművészete. Az ipar­művészetet a népi és nemzeti művészet őseredeti és kiapad­hatatlan forrása táplálja. A ré­gi, öröklött forma- és motívum­kincs megőrzése mellett termé­szetes jelenség, hogy a világ első szocialista államában a múlt hagyományaihoz, a mai ember igényeihez, ízléséhez és az élet szédítő iramú fejlődé­séhez alkalmazkodnak. Harmo­nikusan egészíti ki egymást a tradíció és a mai újat, célsze­rűt, a dolgozó, építő embernek kényelmét és szépérzékét szol­gáló termelés. Már a 18. században létesült az első orosz Lomonoszov Por­celángyár, röviddel a meisseni és bécsi porcelángyárak alapí­tása után. Sőt, az oroszok e te­kintetben megelőzték a franciá­kat (Sèvres) és az angolokat Is. Kétszáz esztendeje működik szép eredménnyel a kristálytár­gyakat előállító híres guszevi és djatíkovi üzem, ahol ma a legtehetségesebb művészek és technikusok dolgoznak. A dísz- és emléktárgyakat többnyire a népművészek ügyes keze formálja agyagból, kőből és csontból. A régi népművésze­ti központok falvaiban, város­káiban: Hohlnmában, Fedosz- kinoban, Kubacsiban élnek és működnek napjainkban is a hajdani népi művészek utódai, akik a szebbnél szebb darabok alakításánál elődeik példáját követik. De az időközben fel­nőtt új nemzedék szakiskolák­ban tanulja a mai szellemű tor­ma tervezést. Megsem térnek el a népi hagyománytól. Munkáik ma is a vidék életét tükrözik, a népmondák és dalok mai baját szólaltatják meg. Komoly esztétikai értéke van a díszítő művészet egy másik ágának, amely ha meg is őrzi a népi nemzeti jelleget, mái' magán viseli alkotói egyénisé gének jegyeit. Ezekből az al­kotásokból általában egyéni da rabok, vagy kis sorozatban elő állított tárgyak készülnek. A fiatal iparművészek számos egyetemen és középszakiskolá- ban végzik tanulmányaikat. A Szovjet Képzőművészek Szövet­ségének hatáskörébe tartoznak a termelővállalatok, kombiná­tok és az alkotóházak. Utób­biakban műtermek, laboratóriu­mok állnak a kísérletező ked­vű, lehetséges növendékek ren­delkezésére. De térjünk vissza a fenti ki­állítás különböző szövetségi köztársaságból! alkotások mél­tatásához. Sok a megkapóan fi­nom elgondolású, egyedi, s még több a népi ihletésű alkotás. Talán a legvonzóbbak a fém­domborítások. Ez az ősi techni­ka a 60-as évek táján vált is­mét közkedveltté. Oesiauri grúz szobrász keltette új életre e műfajt. E dombormüvek zöme falra függeszthető. Talán a legszuggesztívebb /. Ü. Kojenne reliefje: ar Vadászat. Holdfé nyes hegyes tájban dinamikus lendülettel vágtat a fiatal hős, aki nyilával hatalmas szarvast ejtett el. V. ]. Kandelaki réz domborítású tála közepén a me­sebeli állatokat körkörösen öve­zi a népies ornamentumok ko­szorúja. Az örmények viszont nagyméretű tálcákat, tálakat ékesítenek domborított dekorá­cióval. Az agyag művészeit is a múlt alkotásai ihletik. L. P. Azarova, a kitűnő moszkvai keramikus kobaltkék díszű kancsója re­mekbe készült. G. S. Odinokuja a Tavasz folyvást megújuló szí­nes csodáját festette könnyed ecsethúzásokkal modern vona­lú dísztárgyaira. J. Rusztorgu- jev munkái Gorodecs, a Volga parti városka érdekes figuráit idézik. A kisváros lakói ma is következetesen ragaszkodnak a 18. és 19. század szokásaihoz, öltözködéséhez. A grúziai kerá­miák tompa sötét színű, finom formaadású takarékos díszű, választékos ízlésre vallnak. G. T, Dzsakov a fővárosban ké szíti domborműveit, dús színű alakos falitányérjait. A moszk­vai művészeti kombinát edé­nyei leleményesen stilizált de­korációjukkal, kellemes színha­tásukkal vonzanak. Az üvegtár­gyak kecses formája, csillogá­sa, különösen L. N. Suskunova „Galaxla“ elnevezésű vázája va­lóban merész korszerű művé­szi kifejező erejű darab. A ki­jevi P. T. Averkov embert for­mázó palackokat alkot. V. J. Sencsenko plasztikus díszítésű üvegvázái szobrászi hatásúak. A balti államok ékszerművé­szei kivételes tehetségükkel tűnnek ki. Remekül ismerik a borostyán nemes szépségét. A különböző árnyalatú és formájú darabokból megkapó ötletes­séggel állítják össze az egysze­rű és bonyolult nyakláncokat, függőket. A gyűrűkön és fülbe­valókon választékos ötvösművé­szeti technikával és stílusér­zékkel foglalják ezüstkeretbe a természetes alakú fél és valódi drágaköveket. Tallin tetszetős bőrmunkákkal szerepel. A tex­G. T. üzsabarova: Portré fehér kalapban (kerámiai ti lművészet különböző techni­kájú, sima szövésű, vagy mo­dern plasztikai díszű mértani mintás, kellemes színű gyapjú falikárpitok képviselik. Egy élénk fantáziával stilizált, puha szőrmemozaik szőnyeg a fagyos északi tájakat idézi. Néhány grafika és olajkép a hatalmas ország változatos természeti szépségét és népe életét hozza bizalmas közelségünkbe. A kultúrák és művészetek kölcsönös megismerése a leg­hatékonyabb elméiyítője a né­pek barátságának és megbecsü­lésének. A jelen kiállítás meg­felel rendelkezésének, nemcsak gyönyörködnek benne a szépet szerető látogatók, hanem szíve­sen vásárolnak is a csábító anyagból, s így kapcsolatuk a szovjet művészettel még köz­vetlenebbé válik. SÁRKÁNY JENüNE Szülök, gyerekek, vakáció Néhány szünidei jótanács Véget ért a tanév és bekö­szöntött a várva várt vakáció. A szünidő nyújtotta szabad idő kihasználására bőségesen nyí­lik alkalom. Sajnos, elég gyak­ran tapasztalhatjuk, hogy a szülők egy része ennek a kér­désnek kevés figyelmet szentel. Sokan megfeledkeznek arról, hogy a nyári vakáció idején új kötelességek hárulnak rájuk. Sok-sok éves pedagógiai gya­korlatom során alkalmam volt megfigyelni, hogyan, mivel töl­tik a gyermekek a vakációt és hogyan teljesítik a vakációval kapcsolatos kötelességeiket a szülők. Sajnos, meglehetősen gyakran azt tapasztalom, hogy a szülők egy hányada a vaká­ció idejére saját magát is „sza­badságolja“ a szülői kötelessé­gek teljesítése alól és így az­tán nem egy gyermek haszon­talanul fecséreli el a szabad időt, a magukra maradt gyer­mekeket pedig az utca neveli. Melyek azok a kötelességek, melyek a vakáció idején a szü­lőkre és a gyermekekre hárul­nak? Mind a szülőknek, mind a gyermekeknek tudatosítaniuk kell, hogy a vakáció nem a haszontalan semmittevés ideje. A tanév tízhónapos munkája után a gyermeknek pihenésre van szüksége. A pihenés mód­ja, formája, időtartama nem kis mértékben függ a gyermek egészségi állapotától, valaminl attól, hogy a tanév folyamán milyen volt a fizikai és szelle­mi igénybevétele. Az egészséges gyermek tervszerű tevékeny­séggel töltse szünidejét. A pi­henés, a játék, a munka és a szórakozás egyaránt kapjon he­A párt központi bizottsága elnökségének irányelvei ér­telmében két évvel ezelőtt az országban néhány bent­lakásos középiskola nyílt a dolgozó fiatalok számára. [ KoSicén is létesült ilyen in­tézmény. Az iskola feladata, hogy fokozza a munkásfiatalok politikai tevékenységét, bő­vítse ismereteiket és mun­káskádereket neveljen. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kosicei intézmény jól tel­jesíti a feladatokat. Az isko­la igazgatóságát munkájá­ban segíti az intézmény pártalapszervezete, mely fi­gyelemmel kíséri az iskolai és a társadalmi életet, a növendékek problémáit, s ezeket igyekszik mielőbb megoldani. Nagy a pártszer­vezet érdeme abban is, hogy egységessé kovácsolta a közösséget, s a fiatalokat feladataik teljesítésére ösz­tönzi. A dolgozók középiskolájá­ban a fiatalok politikai-esz­mei nevelésben részesülnek, formálják tudományos vi­lágnézetüket, kommunista öntudatukat. Ebben a tanév­ben az intézményben 81 nö­vendék — közülük három nő — gyarapította ismere­teit. A fiatalok valameny- nyien kelet-szlovákiaiak. A végzősök a közelmúltban ad­ták át főiskolai jelentkezési kérelmüket; többségük mű­szaki főiskolán folytatja ta­nulmányait. A Kelet-szlovákiai Knb ok­tatásügyi szakosztálya már hetekkel ezelőtt megkezdte az új tanév előkészítését. A kerület egyes járásaiból 108-an kérték felvételüket a dolgozók bentlakásos iskolá­jába. Az oktatásügyi szak­osztály KoSicén, Michalov- cén, Pupradon és Presovon előkészítő tanfolyamot ren­dezett az érdeklődők számá­ra. BOHUS NEMCEK lyet a gyermek nyári program­jában. Nagyon rossz az a „va- kációs terv“, amelyben csak pi­henés, vagy csupán játék, illet­ve munka vagy szórakozás sze­repel. Az aktív, egészséges és hasz­nos pihenést lehetővé teszik a pionír- és ifjúsági táborok. Ezekben a gyermekek és a fia­talok pedagógiai felügyelet mellett töltik szabad idejüket, szakszerűen összeállított napi rend szerint. Hasznosan pihen­het az a gyermek is. aki szü­lei és testvérei társaságában nyaral, vagy szülői felügyelet alatt áll. Szeretném hangsú­lyozni az állandó szülői felü­gyelet szükségességét. A szülő elsőrendű kötelessége, hogy gyermekére felügyeljen, s ha ezt munkahelyi vagy egyéb el­foglaltsága miatt nem teheti meg, akkor más, felnőtt sze­mély helyettesítse. Sok tragé­diának, balesetnek, kellemet­lenségnek és bonyodalomnak vehetnénk elejét, ha a szülők minden esetben következetesek lennének. Manapság már számos család­nak van gépkocsija. A vakáció idején a család rendszerint au­tótúrán vesz részt, ismerkedik hazánk, vagy más országok szépségeivel. Ezt csak helye­selni lehet. Azonban nem tar­tom helyesnek, ha a serdülőko­rú fiatalok néhány koronával a zsebükben autóstoppal járják az országot. A pénztelenség meggondolatlan tettekre, bűn­cselekményekre csábítja a fia­talokat s ez nem kívánatos kö­vetkezményekkel járhat. Ami­kor a fiatalok utazási irodája számos bel- és külföldi nyara­lást kínál elfogadható áron. ak­kor semmi szükség nincs az au- tóstopos országjárásra vagy csavargásra. Üdüléssel általában csak a va­káció egy részét töltik a gyér. mekek. De amikor otthon van­nak, akkor sem tölthetik az időt semmittevéssel. A múlt nyáron alkalmam volt megfi­gyelni egy 10—15 éves fiúk­ból' álló csoportot, amely két héten át reggel 8 órától sö­tétedésig kártyázással töltötte az időt. Ezt a „tevékenységü­ket“ oly zajos kommentárokkal, kiabálással, üvöltéssel kísér­ték, hogy a közeli bérház szá­mos lakóját, köztük idősebb és beteg embereket, kisgyermekes családokat huzamosan zavar­tak. Ám mintha szüleik nem is lettek volna. Ha idegenek nem utasították őket rendre, a leg­illetékesebbek, a szüleik ezt egyetlen alkalommal meg nem tették. Csak a kötelességeit el­hanyagoló szülő tűri el, hogy gyermeke efféle szórakozások­kal és mások terhére töltse el a szabad időt. Kétségtelen, hogy a gyermekeknek mozgás­ra, játékra van szükségük. Egyáltalán nem helyes azonban, ha játszásukkal, szórakozásaik­kal a szomszédaikat zavarják. A vakáció megfelelő alkalom arra is, hogy az idősebb ta­nulók, akiknek egészségi álla­pota ezt megengedi, munkál*a álljanak. Az életkorukhoz és erejükhöz mért fizikai munka társadalmi hasznosságán túl jó kikapcsolódást is jelent az egész tanév folyamán szellemi munkát végző fiatalok számára, megtanítja őket a fizikai mun­ka b©csülésére és anyagi ha­szonnal is jár, hiszen a diá­kok a munkáért fizetést kap­nak. Helytelen az egyes szülők álláspontja, akik „nincs a* én gyerekem erre rászorulva“ jel­szóval nem engedik a fiatalo­kat dolgozni. Pedig a gyerme­kek olyan munkákban vesznek részt (pl. a mezőgazdasági termékek betakarítása, a sza­badságon levő dolgozók helyet­tesítése], amelyek társadalmi és gazdasági szempontból is nagy segítséget jelentenek, munkájukkal a közösségnek tesznek jó szolgálatot. Ezért az a szülő, aki helyesen, a közös­ség érdekeit szem előtt tartó polgárrá akarja nevelni a gyer­mekét, nem vonja őt ki a szün­idei munkavégzés alól. Van­nak azonban olyan szülők is, akik a másik végletbe esnek, s kapzsiságból, haszonlesésből a nyári vakáció mindkét hónap­jára „állást szereznek“ gyer­meküknek, aki aztán a túlfe­szített fizikai munkába belefá­radva kezdi el az új tanévet. Hogy mindkét szemlélet meny­nyire helytelen, ahhoz talán nem kell megjegyzést fűznünk. A könyvek, folyóiratok és új­ságok olvasása, rádióműsorok hallgatása, tv-adások megtekin­tése, nagyobb városokban hangversenyek, színielőadások, képtárak, múzeumok látogatása, az ezernyi hobbyval való fog­lalkozás (bélyeggyűjtés, fény­képezés, kertészkedés, sport slb.). mind-mind olyan hasz­nos időtöltés, amely a nyári vakáció napjait teljessé, válto­zatossá leheti. Mi. pedagógu­sok és szülők tudjuk a legjob­ban, hogy a gyermekek — min­den életkorban — rendkívül fogékonyak minden szép, jó és hasznos iránt. Ehhez azonban a mi türelmes és szeretetteljes irányításunkra, segítségünkre van szükségük. Ha erről nem feledkezünk meg a vakáció ide­jén sem, akkor örömmel és megelégedéssel fogjuk tapasz­talni, hogy gyermekünk szá^ mára a nyár nemcsak a gond­talan pihenés és kikapcsolódás, hanem a fizikai és szellemi szempontból való többé válás időszaka is volt. SÁGI TÓTH TIBOR EREDMÉNYES TANÉVET ZÁRTAK Csallóköz egyik dinamikusan fejlődő községében, Zlaté Kla- syn (Nagymagyaron] a szlovák és magyar tannyelvű alapisko­la mellett művészeti alapiskola is működik. A járásban Duna- szerdahely, Nagymegyer és So- morja után ez a legfiatalabb önálló művészeti iskola. A csákányi úton levő iskolá bán a tanulók heti három alka­lommal találkoznak, hogy ki-ki a saját érdeklődési körének megfelelően zongorázni, harmo- nikázni tanuljon, vagy elsajá títsa a rajzolás, a festészet alapjait. Az önálló művészeti alapisko­lában a tanítás 1973 októberé ben indult meg 4 osztályban 80 növendékkel és 4 tanerővel. Je­lenleg a 120 növendéket négy pedagógus és két segéderő ok­tatja. Az iskola igazgatója Ros- koványi Istvánná. Elmondja, hogy a most befejeződő tanév ben egy növendék végzett a harmonika szakon, jövőre pedig négy zongorista és két harmo- niküs fejezi be a tanulmányait. Egyébként a környék községei­ben is megnövekedett az érdek­lődés az iskola iránt, és csak helyszűke miatt nem tudnak fú­vós vagy vonós szakot nyitni. A jövő tanév előkészítő évfo­lyamában így is csak 30 növen­déknek tudtak helyet biztosíta­ni. Nagy gondot okoz a kon­certhelyiség s a csoportos ze­neoktatáshoz szükséges kellé­kek hiánya. Az iskola tanulói és oktatói egyaránt bekapcsolódnak a köz­ség kulturális életébe. A sport- csarnokban a szülők részvéte­lével havonta hangversenyt ren­deznek, hogy a gyerekek szok­ják meg a fellépéseket és szá­mot adjanak tudásukról. A csehszlovák—szovjet barátság dallamai versenyben a harmo- nikázók jó helyezést értek el. Évenként a zeneiskolák' között járási versenyt rendeznek. A zongoristák ezen az első helyre kerültek, kerületi szinten pedig a harmadikok lettek. Ebben a tanévben a növen­dékek egyharmada kitüntetés­sel végzett. Ez az iskola peda­gógusainak eredményes, kitar­tó munkáját dicséri. Említést érdemel elsősorban Roskoványi Istvánná, aki pályáját a jóhírű tornaijai zeneiskolában kezdte és 1971 óta a nagymagyari mű­vészeti alapiskolában működik. Figyelemre méltó munkát vé­gez a többi oktató is: Valéria Zajacová, Emília Taláková.Tóth Éva és Bartalos Imre. Az iskolából távozóban Ko­dály Zoltán szavai jutottak eszembe: „Tanítsátok és tanul játok a zenét, mert szocialista hazánknak zenében is jártas, müveit polgárokra van sziiksé ge“ - A MERI ISTVÁN 1975. VII. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom