Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám, szombat

PORTUGÁLIA NÉPÉNEK JOGA VAN DÖNTENI JÖVŐJÉRŐL A szocialisták és a néppártiak az ellenforradalom malmára hajtják a vizet ÚJ SZÓ 1975. VII. 19. Lisszabon — Miközben Vasco Goncalves, az új portugál kor­mány megalakításával megbí­zott miniszterelnök folytatja tárgyalásait különböző közéleti személyiségekkel, a koalíciós kabinetből történt kiválásukkal újabb politikai feszültséget elő­idéző szocialisták és néppártiak az ország északi részében tö­meggyűléseket szerveztek. A Demokratikus Néppárt Portó­ban, a szocialisták pedig az ugyancsak északi Braga városá­ban szerveztek tö meggy ti lést. H i r ii g y n ö ks égé k e m lék ez tétnek arra, hogy a két párt az alkot­mány ózó nemzetgyűlési válasz­tásokon az északi országrész vallásos, konzervatív választói­nak köréből szerezte szavaza­tainak többségét. A kommunis­ta párt és a demokratikus moz­galom megbélyegezte a szocia­listák és a néppártiak akcióját, hangoztatva, hogy a feszültség fenntartásával az ellenforrada­lom malmára hajtják a vizet. Újabb jelentések szerint pén­teken hajnalban a fővárostól észítkra fekvő Lourinha és Ca- daual városokban reakciós ele­mek támadást intéztek a Por­tugál Kommunista Párt hivata­los helyiségei ellen. Betörték az ablakokat, és az épületbe nyomult anarchisták összezúz­ták a helyiségben talált doku­mentumokat. Párizs — A L’Humanité közli Alvaro Cunhalnak, a PKP főtit- ká r á n a k n y i 1 a tk oza tá t. Cunhal kijelentette: Portugá­liában nem lehet megvalósítani- a burzsoá demokrácia rendsze­reit. Az ország gazdasági elma­radottsága következtében a mo­nopolista kapitalizmus csak a dolgozók rendkívül nagyfokú kizsákmányolásával biztositha.t- nő profitját, a nép azonban már nem tűrné el ezt a kizsák­mányolást, így a monopolista hatalom megszüntethetné a sza­badság jogokat, és újabb fasisz­ta típusú reakciós diktatúrát hozna létre. A politikai szabad­ságjogok biztosítása Portugá­liában összeegyeztethetetlen a monopóliumok uralmával. A főtitkár ezután rámutatott arra, hogy a szocialista párt a kormányból való kilépéssel vi­lágos célokat követett: megosz­lást akart előidézni az MFA-n belül, ki akarta szorítani a kommunistákat a kormányból, kétségbe akarta vonni az eddi­gi politikát, s mindez végül egy jobboldali kormány megalakí­tásához vezetett volna. A szo­cialista párt reakciós és kon­zervatív erők széles körű manő­verének középpontjában helyez­kedett el, ez a manőver azon- b;fn — legalábbis egyelőre — meghiúsult. Á PKP főtitkára kijelentette, hogy továbbra is lehetséges az együttműködés a forradalmi erők és a szocialisták közölt, ha a szocialisták ezt az együtt­működést szintén akarják, s a párt vezetői megváltoztat jak ed­digi magatartásukat. A portugál forradalom ügye azonban ak­kor is előre fog haladni, ha ezt nem teszik meg. Cunhal ezután hangsúlyozta: n dolgozók egységszervezetei­nek létrehozása nem veszélyez­teli a politikai pártok tevékeny­ségét, de a népi egységszervek jelentősége meg fog növeked­ni. ha egyes pártok képtelen­nek bizonyulnak arra, hogy a néptömegeket a szabadság vé­delmére, a demokrácia és szo­cializmus építésére mozgósít­sák. — A portugál forradalomnak eredeti vonása — mutatott rá Cunhal —, hogy két folyamat bontakozhatott ki, s ezek vagy konvergensek lesznek, vagy konfliktusba kerülnek egymás­sal: a választási folyamat, amelynek módszereit a burzsoá demokrácia inspirálja, s a for­radalmi folyamat, a maga dina­mikus népi és katonai erejével. Mi azt szeretnénk — mondotta a főtitkár —, ha e két folya­mat konvergens lenne, vagy legalábbis párhuzamosan halad na. A portugál forradalom célja olyan demokratikus rendszer megteremtése, amelyben a nép a legszélesebb szabadságjogo­kat élvezi és olyan szocialista társadalom létrehozása, amely­ben megszűnik az embernek ember által való kizsákmányo­lása. A portugál forradalmi erők szilárd elhatározása, hogy megvalósítják ezt a politikai tervet. A népi mozgalom és az MFA szövetsége a motorja a portugál forradalomnak. Ki akarjuk szabadítani népünket az elnyomásból, kizsákmányo­lásból, az elmaradottságból. Ért­se meg végre a világ a portu­gál forradalom humanista ál­mát, értse meg, hogy minden népnek joga van döntenie jö­vőjéről és joga van arra, hogy megtalálja a maga útját — mondotta végül a PKP főtitká­ra. Tudomínyrs kísérletek a Szsliyt—4-en Moszkva — Pénteken, közép- európai idő szerint hajnali négy órakor a műszaki kísér­letek folytatásával ért véget a Szaljut—4 szovjet orbitális űr­állomás két pilótájának újabb munkanapja. Pjotr Klimuk és Vitalij Sze-. vasztyjanov folyadékvizsgálato- kat végzett. Egy különleges be. rendezés felhasználásával meg­állapították, hogy a folyadék hogyan viselkedik a súlytalan­sági állapotban. A kísérlet cél ja jövőbeni hidraulikus rend szerek kidolgozása volt. Az elmúlt két napban kísér­leteket végzett a két űrhajós az űrállomás lézerlokátorán. A kísérlet lényege, a Földről in­dított lézersugarakat különleges optikai tükrökkel „visszafordí­tották“ a földi vevőberendezés­re. Ennek a kísérletnek az volt a célja, hogy precíziós pálya- mérő és figyelő rendszereket dolgozzanak ki. A két szovjet űrhajós közér­zete és egészségi állapota jő. A repülés folytatódik. Eltemették Lengyel Józsefet BUDAPEST — Pénteken nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a Farkas-völgyi temetőbe a 70 éves korúban elhunyt Lengyel Jó­zsef Kossuth díjas és József Atttla- díjas írót, a párt- és a munkás- mozgalom kiemelkedő harcosát. A gyászszertartáson a magyar politi­kai és kulturális étet számos ve­zetője, az író barátai, tisztelői Is részt vettek. Az elhunyttól Korni- desz Mihály, az MiSZMP KB tudo­mányos és kulturális osztályának vezetője búcsúzott. Az írók nevé­ben Gyurkö László búcsúztatta Lengyel Józsefet. A két űrhajó legénysége, középütt STAFFORIl, az Apollo, és jobb­ra LL'ONOV, a Szojuz parancsnoka. (Telefoto CSTK — TASZSZ) i^\ LEONYID BREZSNYEV, Nyiko laj podgornij és Alekszej Ko­szigin táviratban üdvözölte Hasszán Al Bakr iraki elnököt, az iraki Baath-párt főtitkárát, az iraki forradalom és az Iraki Köztársaság kikiáltásáiuik 17. évfordulója alkalmából. UGANDA fővárosában meg­kezdte munkáját az Afrikai EgySégszervezet külügyminisz­tereinek 25. rendes ülésszaka, amelynek feladata, hogy előké­szítse a tagországok államfői találkozóját. beszélnünk, mert a német kér­dés megoldása nem egységesen történt s ez végülis a történe­lem folyamán az egységes Né­metország két részre szakadá­sát okozta. A német kérdés rendezésé­vel kapcsolatos három fő fel­POTSDAM SZELLEMÉBEN adatot így foglalhatjuk össze: következetes nácítlanítás, tel­jes demilitarizálás és a fasiz­mus egykori gazdasági bázisá­nak felszámolása. A nácítla­nítás a fasiszta pártszervezetek fegyveres szervezetek (SS, SA stb.) feloszlatását, a náci ideo­lógia közéleti, kulturális és egyéb hatásának a kiküszöbö­lését jelentette. Ehhez kapcso­lódott a hadsereg és a régi karhatalmi egységek feloszlatá­sa. Mindez természetesen az­zal a logikus következménnyel járt, hogy vonták következete­sen felelősségre a náci háborús bűnösöket és a nácizmusban kompromittált személyek ne- tölthessenek be közéleti és egyéb felelős posztokat. Bár Potsdamban a Nyugatot már új vezetők képviselték, a szellem még a régi volt, ami­re különösen Roosevelt pozitív öröksége hatott. Ebbe a har­móniába azonban csakhamar diszharmónia vegyült. Churchill 1946. évi emlékezetes fultonl beszéde a nyugati világ politi­kájában bekövetkezett, hideg­háborús irányzat nyitányának bizonyult. Az antikommunizmus a német kérdés rendezésében is éreztette káros hatását. A szovjet megszállási öve­zetben megvetették az új de­mokratikus Németország alap­jait, következetesen végrehaj­tatták a nácítlanítást és 1948- ig 9281 vállalatot ■sajátítottak ki, amelynek köze volt a ná­cizmus gazdasági potenciáljá­hoz. Ugyancsak 2 298 000 hek­tár földet koboztak el háborús bűnösöktől és 7136 nagybirto­kot osztottak fel. Másként alakultak a dolgbk a nyugati nagyhatalmak meg­szállási övezeteiben. Itt „meg­feledkeztek“ a nácítlanítás következetes végrehajtásáról, a három zóna lassan egy- gyé vált és kialakult a mai NSZK. A nyugatnémet hadsere­get Potsdam szellemével és határozataival ellentétben már 1955-ben felfegyverezték és talpra állították és fontos sze­repet szántak neki a NATO- ban... Nem célunk a történelmi ese­mények ismertetése. Potsdam azonba nem csupán történelem. Időszerű ma is. Sőt, kiílölösen aktuális napjainkban, amikor a német kérdés hosszú, bonyo­lult és fokozatos rendezése után sor kerülhetett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megvalósítására, amely e hónapban eredményes befejezéséhez közeledik. Harminc év telt el Pots- damtól a német kérdés rende­zéséig és az új Európa meg­teremtésére tett eredményes lépésekig. Ami pozitívum ez alatt a harminc év alatt tör­tént, elválaszthatatlanul össze­függ a Szovjetuniónak, majd a szocialista világközösség ki­alakulása óta az európai szo­cialista országoknak az euró­pai és világbéke megteremtésé­ért és örök időkre történő biz­tosításáért kifejtett kitartó, áldozatos, a mély emberi hu­mánumot és a társadalmi, tör­ténelmi igazságosságot követő törekvéseivel. Hisz napjaink eseményei konkrét tartalommal töltik meg az SZKP XXIV. kongresszusán kimunkált bé­keprogramot, amely az egész emberiség jövőjét hivatott biz­tosítani. Potsdam jelentőségét nem­csak a 30-as évforduló, hanem éppen a most záruló és Hel­sinkiben megpecsételendő gen­fi értekezlet eredményei dom­borítják ki és teszik különös­képpen időszerűvé. A biztonsá­gi és együttműködési értekez­let eredményeinek megvalósu­lása egyúttal a szocialista tár­sadalmi'rend politikai és er­kölcsi fölényének a nagyszerű bizonysága is és vonzó példát mulat mindazon népeknek, amelyekre még nagyon nyo­masztóan hatnak a múlt terhei. Potsdam öröké él és minden remény megvan arra, hogy már a mai s méginkább a következő nemzedékek életében érvénye­sülni fog a béketeremtő, a né­peket egymáshoz közelebb hozó hatása. NVIKOLAJ PODGORNI], a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap Mihail Solohov szovjet írónak 70. születésnapja alkalmából átnyújtotta a Lenin-rendet. GENFBEN tegnap újabb ta­nácskozást tartottak a straté­giai fegyverrendszerek korláto­zásáról folyó tanácskozáson részt vevő szovjet és amerikai küldöttség tagjai. ISABEL PERÓN asszony, Ar­gentína elnöke orvosai taná­csára szerda óta nem mozdul ki rezidenciájáról és várható­an hosszabb időre szóló sza­badságolást kér majd a szená­tustól. Az influenzában szen­vedő elnökasszonyt erősen meg­viselték a múlt hetek politikai viharai. ' * TEFERI BENTI tábornok, az etiópiai ideiglenes katonai kor­mány elnöke bejelentette, hogy a közeljövőben a katonái kor­mány polgári kormánynak kí­vánja átadni a hatalmat. GERALD fORD amerikai el- *nük a Fehér Házban fogadta azokat az amerikai szenátoro­kat, akik a közelmúltban láto­gatást tettek a Szovjetunióban. KAIRŰBAN bejelentették, hogy vasárnaptól ugyanolyan nagy­ságú hajók haladnak át a for­galom számára ismét megnyílt Szuezi-csatornán, mint 1967 előtt. A NEUE KOMMENTARE, a nyugatnémet haladó intelligen­cia sajtóügynöksége élesen el­ítélte Richard Frogl müncheni tábornoknak a „Közép-európai katonai helyzet és a Bundes­wehr“, című előadását, mely­ben élesen támadta a Szovjet­uniót, a feszültség enyhülését és az európai biztonsági és együttműködési értekezletet. FRANCOIS MITTERRAND, a Francia Szocialista Párt első titkára üzenetet intézett Soares- hez, a Portugál Szocialista Párt főtitkárához és ebben pártjá­nak teljes szolidaritásáról biz­tosította Soares pártját. LUANDÁBAN tegnap folytat­ták a nézeteltérések elsimítá­sára hivatott tárgyalásaikat a három felszabadító mozgalom vezetői. Kommentárunk H arminc esztendeje, hogy több mint két hónappal a második világháború befe­jezése után Potsdamban újra találkozott a három győztes nagyhatalom állam- és kor­mányfője, hogy a győzelem je­gyében pontot tegyen az új európai rendezésre, amelynek kimunkálását Teheránban kezd­ték meg és Jaltában folytatták. A Cecilienhof, a német csá­szárok egykori kastélya akkor Sztálint, az időközben elhunyt Roosevelt utódát, — Trumant és Churchillt látta vendégül, akit azonban a választásokon győző Munkáspárt képviselője, Attlee váltott fel. Az időköz­ben történt személycserék azonban nem változtattak az értekezlet légkörén: Európában már hallgattak a fegyverek és a fasizmus borzalmainak emlé­ke még oly élő volt, hogy si­mán közös nevezőre hozhatták a három győztes nagyhatalom európai rendezéssel kapcsola­tos elképzeléseit; A potsdami értekezlet rész­vevőinek törekvését a háborús fegyverbarátság és az elbai ta­lálkozó szellemében az a tö­rekvés hatotta át, hogy Európá­ban örök időkre lehetetlenné tegyék a fasizmus feltámadá­sát és háborús kalandjának meg­ismétlődését. Ezért az értekez­let napirendjén első kérdés­ként a német kérdés szerepelt. Hatalmas kérdéskomplexum megoldásáról volt szó, s az eredményt csakis közös erőfe­szítéssel lehetett volna elérni. Feltételes módban kell róla A Szojuz—Apollfi-prngram egyik térképe, amelyet az Amerikai Űrhajózási Hivatal tett közzé, meg­jelölve a két űrhajó fellövésének helyét és idejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom