Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám, kedd

VARJUK A FOLYTATÁST A múlt év őszén cikikel kö­zöltünk Kráľovský Ghlmec (Királyhelmee) kulturális éle­téről; vélemények tükrében próbáltuk körvonalazni a város közművelődési helyzetét, az il­letékes vezetők és a lakosság kultúráihoz való viszonyát. Az összeállt kép előtt, sajnos, nem örvendezhettünk. Több mondat jelezte, hogy hiányoznak a fo­lyamatos munkát megteremtő és biztosító láncszemek; hogy helytelen a munkaszervezés; hogy sok még a fehér folľ. Idézzük föl például Kassai Bé­lának, a Városi Művelődési Otthon jelenlegi igazgatójának akkori szavait: „Amikor idPjöt íem, reméltem sikerül felpezs­díteni a kulturális életet. De ma, hét hónap nem éppen szív­derítő tapasztalatai után már gyakran elmegy a kedvem. Mert például az eltelt idő alatt nem voltam képes összehozni egy színjátszó csoportot. Kez­detnek, színes rakétának szán­tam Tabi: Sportol az asszony című zenés vígjátékát. Kilenc szereplőre lett volna szüksé­gem. F.gyszer eljöttek, aztán elfogytak.'“ Nem idéztük volna föl a cik­ket és egyik leglelkesebb nép­művelőnk szavait, ha nem öröm biztat rá: sokéves szünet után, a közelmúltban végre amatőr színjátszók is színpadra léptek a királyhelmeci közönség előtt. Mégis sikerült „összehozni“ egy csoportot, amely Kassai Béla rendezésében rendkívül nagy sikerrel mutatta be Wilde— Fehér: A kísértet házhoz jön című vígjátékát. A bemutató iránti érdeklődés és a siker — különböző téves felfogások­kal ellentétben — bizonyította, hogy igenis, a közönség igényli Szabó István és Palágyi Marika a darab egyik jelenetében Molnár János felvétele a műkedvelő együttesek előadá­sait, még Királyhelmecen is. A bemutató után elbeszélget­tünk Kassai Bélával a darab színrevitelét segítő és nehezítő körülményekről. Főleg aiz utób­biakról esett sok szó — mert érdekes módon manapság ked­vezőbb feltételek mellett több visszahúzó erővel kell megküz­deni, mint tizenöt húsz évvel ezelőtt. — Elképesztően emberfeletti munka árán jött létre az elő­adás. A közönség nem lát a ku­lisszák mögé, nem tudja, mit és mennyit kellett áldozni. Per­sze, a nézőt ez nem is érdekli — mondja Béla. — Háromszor cserélődtek ki a szereplők. Volt úgy, hogy két hétig nem tud­tunk egy rendes próbát tarta­ni. Részben az állandó vissza­lépések. cserék miatt; részben meg azért, mert különböző mű­szakokban dolgoznak a szerep­lők. Nehezen tudtuk rendsze­resíteni a próbákat. — A kosztümöket honnan vettétek? — Megvásároltuk az anyagot, és egyes szereplők maguk ké­szítették el a ruhát, a többie­két művelődési otthonunk tit­kárnője varrta meg. A városban néhány ötletes, szépen kivitelezett plakátot láttam. És egy-két kirakatban fényképeket, amelyek még a próbákon, az előadás előtt ké­szültek. Ismerős arcok, ismerős nevek: Szabó István, Magyar Hilda, fíagos István, Papp Nán­dor, Palágyi Marika, Pirovics Zoltán, Szerdi Maliid, Csordás Árpád, Ivancsó Erzsébet és Kassai Béla. Asztalosok, moz­donyvezetők, ápolónők, tanítók, \ apák és anyák. Nem több sza­bad idővel, mint mások. Sőt, néhányuk nem is helmeci la­kos. — Ne feledkezzünk meg a technikusokról sem, Morovics Laciról és Tóth Laciról. Nagy segítségünkre voltak. Nem raj­tuk múlott, hogy nem tudtunk előbb fénnyel és zenével pró­bálni. Még jobb lehetett volna az előadás. A kísértet házhoz jön című Színdarabbal a csoport elláto­gat a környező falvakba. De hogy egy újabb, igényesebb da­rab bemutatására mikor kerül sor, nem tudta megmondani Kassai Béla. Persze nemcsak tő­le és az egyelőre még kisszá­mú teremteni akaró csoporttól függ. Segítő kezekre várnak, több irányból. Ha megérkeznek, ha helyükre kerülnek a lánc­szemek, bizonyára nem kell is­mét éveket várni egy újabb be­mutatóra. BODNÁR GYULA JÚLIUSI KÖNYVÚJDONSÁGOK Hét szocialista ország közös vállakózásában jelenik meg a Győzelem Könylár sorozat, amelynek két cseh kötetéről, a Fučík illetve Otčenášek mű­véről már legutóbb beszámol­tunk. Most a sorozat újabb kö­tetei érkeztek meg, köztük egy lengyel / Andrzejeivski: Hamu és gyémánt), egy bolgár (Di- mov: Dohány), egy német (Apitz: Farkasok között védte­len) és egy szovjet (Szimonov: Elök és holtak, Nem szület­tünk katonának, Az utolsó nyár j szerző műve. ,,A szerző őszinte köszöne­tét fejezi ki mindazoknak a bajtársaknak — a Nagy Hon­védő Háború résztvevőinek —, akik barátian megosztották ve­lem személyes emlékeiket, és azoknak is, akik még kézirat­ban olvasva a regényt, meg­jegyzéseikkel és tanácsaikkal segítségére voltak“. Konsztantyin Szimonov ha­talmas, több mint két és fél ezer oldalas trilógiájának első kötete, az Élők és holtak“ tar­talmazza a szerző megjegyzé­sét. A másfél évtizeden át írt nagyszabású regény (1955-ben kezdte írni, 1970-ben fejezte be) nemcsak a szovjet, hanem a világirodalomnak páratlan krónikája a második világhábo rú vérzivataros napjairól. A front minden borzalmát, sze­mélyes élményét tapasztaló író a Honvédő Háború első, drámai hónaj)jairól számol be dokumentumszerű hitelességgel a trilógia első, talán legjelen­tősebb kötetében, az „Élők és holtakéban. A történet — egy fiatal szov­jet liszt háborús viszontagsá­gainak izgalmas históriája — önmagában is lebllencselő ol­vasmány, de a regény igazi ér­dekessége, művészi értéke más­ban rejlik. Lapjain nagy sza­vak, patetikus fordulatok he­lyett az előadásmód puritán egyszerűségével, az egész mű­vet átható mély emberséggel találkozunk; s ami talán a leg­főbb érdeme: Szimonov kímé­letlen őszinteséggel ábrázolja a történelmi valóságot — a há­ború kezdeti szakaszának küz­delmekkel és tragédiákkal teli napjait. A trilógia további kötetei —» Nem születtünk katonának és Az utolsó nyár — tovább foly­tatják a Nagy Honvédő Háború krónikáját egész a végső győ­zelemig. Több mint egy negyedszázad kispróza-terméséből ad gazdag áttekintést a Szovjet Irodalom Könyvtára sorozat legújabb kö­tete, a „Téli tölgy“ amely hu­szonkilenc író huszonkilenc el­beszélését foglalja magában. Sorsformáló, nehéz időszak volt: a háborútól a mai békés építőmunka korszakáig. A kö­tet írásai híven tükrözik e 30 év szinte minden társadalmi és sorsproblémáját. A kispróza avatott tollú mestereinek vál­tozatos tematikájú, maradandó értékű írásaiban humoros, lírai vagy drámai megfogalmazásá­ban a szovjet emberek élete kerül szinte érzékelhető közel­ségbe, és az egyéni sorsok tük­rében megbízható, hiteles kép bontakozik ki egy nagy ország megkapóan érdekes valóságá­ról. A szerzők gazdag névso­rából csak néhány nevet eme­lünk ki: Alekszej Tolsztoj, Pa- usztovszkíj, Solohov, Tvar- dovszkij, Polevoj, Szimonov, Bogomolov, Akszjonov. Egy másik válogatás „Várj reám“ címmel jelent meg. Al­címe: A Nagy Honvédő Háború a szovjet költészetben. Talán törvényszerű, hogy címadó ver­sét,'a rendkívül kedvelt „Várj reám“ at ugyancsak Konsztan­tyin Szimonov írta. A klasszikusok sorsát Seneca ,,Erkölcsi levelei* nyitják a legújabb könyvtermésben, me­lyek Kurcz Ágnes fordításában láttak napvilágot. Victor Hugó, a romantika óriása, az Olcsó Könyvtárban szerepel — „Ki- lencvenhárom“ című regényé­vel. Balzac a ,,Kurtizánok tün­döklése és bukása“ című alko­tásával az orosz realizmus legnagyobbja, Tolsztoj pedig utolsó regényével, a „Feltáma- dás“-sal szerepel könyvjegyzé­künkben. A magyar klasszikusokat ez­úttal a Magyar Irodalom Gyöngyszemei sorozatban meg­jelent „József Attila válogatott versei" című kötet képviseli. Kodolányi János hatalmas, ta­tárjáráskori trilógiájának első kötete, „A vas fiai“, immár ki­lencedik kiadásban jelenik meg a szerző műveinek népszerű sorozatában. A nem kevésbé népszerű Szabó Magda legismertebb re­génye, ,,Az őz“ ezúttal a Szép- irodalmi Könyvkiadó Zseb­könyvtár sorozatában jelenik meg, bizonyítván, hogy érték és siker nem minden esetben egy­mást kizáró, egymásnak ellent­mondó fogalmak, mert kétség­telen, hogy Szabó Magda „gyanúsan“ népszerű szerző, de az is kétségtelen, hogy ez a re­gény, amely egyébként szerző jének első prózai vállalkozása volt, a felszabadulás utáni ma­gyar próza egyik legfontosabb alkotása. A budapesti Magvető, a Szép- irodalmi és a Madách kiadó közös gondozásában jelenik meg a „Harminc év“ című so­rozat, amely a Győzelem Könytárához hasonló vállalko zás, de azzal ellentétben a ma­gyar irodalomnak a felszabadu­lástól napjainkig született, ki­emelkedő alkotásait adja köz­re. Darvas József, Déry Tibor, Kassák Lajos, Karinthy Frigyes, Sánta Ferenc művei után Gyúr kó László „Lenin, Októberben“ című művét olvashatjuk a soro­zatban, amely annak idején, 1967-ben, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ötvenedik évfordulóján jelent meg. „Az élet olyan ördögi ügyes séggel van berendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, az képte­len szeretni. Már pusztán ez az embert gyökerestől eltorzító lélekhasadási kényszer, hogy szerelni kizárólag csak gyűlő let áltul lehet, egymagában is pusztulásra ítéli a mai életkö­rülményeket“ — idézi könyve elején a szerző Gorkijt, s így folytatja az idézetet: „Az én szememben Leninben épp az az érzés jelenti kivéte les nagyságát: hogy engesztel­hetetlenül, olthat atlanul gyű lölte az emberek bajait, lángo lóan hitte, hogy a balszeren­cse nem a lét kiküszöbölhetet len alapja, hanem olyan nyava­lya, amelyet az emberek köte­lesek és képesek eltávolítani maguktól. Minden, ami renkívüli, meg zavarja az embereket abban, hogy úgy éljenek, ahogy akar­ják ... Lenin volt az, aki úgy megzavarta az embereket meg­szokott életükben, ahogyan azt előtte senki sem tudta megten ni“ — fejeződik be a Gorkij idézet. Gyurkó László kiváló köte­te, egyébként az eredeti „Lenin, Október“-én kívül tartalmazza a „Fejezetek Leninről" című ora­tóriumot is. —11— 0 J FILMEK A VERIJSZKIJ-NEGYED DALLAMAI (szovjet) A nagy hagyományú szovjet­grúz filmművészet az utóbbi év­tizedben többször is felkeltette a nemzetközi kritika figyelmét. Ez nem véletlen, hiszen a grúz filmek legjobbjait egyszerű köl- tőiség, meseszerűség hatja árt, az alkotásokban a mai élet formálódó vonásai, a hétközna­pok realitásai a mélyen gyö­kerező bölcs, népi hagyomá­nyokkal együttesen jelentkez­nek. (Emlékezzünk csak az ősszel bemutatott csodálatosan szép költői filmre, a Facseme­tékre.) A grúz filmművészetiben jól cseng a Sengelaja név. Georgi Sengelaja készítette az évekkel ezelőtt nagy érdeklődésit kivál­tó Piroszmani című filmet, mely a nagy grúz naiv festő életéiül meríti témáját. Leg­utóbbi munkája A Verijszkij­filmben a forradalom előtti Tbi­liszi elővárosába kalauzolnak bennünket. Ebben az egzotikus környezetben ismerkedünk meg egy jószívű mosónővel, Vardo- val, aki azért került rács mö­gé, mert segíteni akart a szom­széd két lányán. Pénzt szerzett nekik, hogy apjuk tánctanárt fogadhasson számukra. Bár Vardo tisztességes úton jutott a pénzhez, mégis lopással vá­dolták, ezért „ültették le“. Tár­sai, a mosónők ebbe azonban nem nyugodtak bele, elhatá­rozták, hogy nem fognak mos­ni olyanokra, akik tisztességes embereket gyanúsítanak ... Szikrázó humor, lenyűgöző dallamok, pompás zene, pergő ritmus, tánc, ötletes fordulatok teszik a filmet varázslatossá. A történetet a rendező olyan ügyenesen adja elő. hogy meg­Szofiko Csiaureli a grúz film főszerepében negyed dallamai szép példája a színvonalas közönségfilmnek, s annak, mennyire stílusosak és síi l lan gment esek a grúz filmek. A szinte „könnye-ztetően szép“ történetet igen ügyesen adja elő musical formájában. A7. alkotás az immár klasz- s'/ikussá vált fi lm musicalek leg­jobb hagyományaira épül, de úgy, hogy ezeket az elemeket sikerrel ötvözi a sajátos grúz­folklórral, bőségesen merítve a gazdag nemzeti tradícióból. Az alkotók a színes, szélesvásznú szabadítja a giocs felhangjaitól is. Az alkotást képi felépítése­ben a grúz filmektől már meg­szokott fölényes biztonságon íúl eredetiség jellemzi. A sze­replők rendkívül otthonosan mozognak. Szofiko Csiaureli (Vardo alakítója) ezúttal azt is bebizonyította, hogy meny­nyire sokoldalú (legutóbb a Kezed melegével című filmben láthattuk). Méltó partnere Vali- tang Kikabidze; természetes já­téka beleilleszkedik a film rit­musába. VONZÁSOK ÉS VÁLASZTÁSOK (NDK beli) Férfi és nő viszonyáról szól ez a több mint 150 éves törté­net, s a film Goethe Vonzások és választások című regényé­nek a feldolgozása. Az alkotás egy házaspár kapcsolatain, sor­sán keresztül bölcseleti kérdé­seket vet fel, az emberi lét ér­telmét, u szeretet hatalmát bon­colgatja. Nem mondunk újat azzal a megállapítással, hogy Goethe müvei — éppen erős filozófiai töltetük miatt — rendkívül igé­nyesek. Ez a tény még inkább megnehezíti filmre alkalmazá­sukat, hiszen nem elég szalag­ra rögzíteni csak a sztorit — a Goethe művekben ennek egyébként is másodlagos a sze­szerű kifejező eszközöket al­kalmazva — híven tolmácsolta, s alkotásában azt a gondolatot hangsúlyozta a legnyomatéko­sabban, hogy az ember bárhol is éljen a világon, nem szigete- lődhet el a társadalmi esemé­nyektől, társadalmon kívül nem létezhet. A film rendezője nem csupán a színhelyekkel (magányos kastély, hatalmas park), ha­nem a színésziek kissé sejtel­mes, a bennük dúló érzelmeiket arcjátékkal, hanggal, gesztusok- kail inkább elfojtó, mint kifeje­ző játékával — vissza tudta adni a goethei világot, az ér­zelmek zűrzavarát. Munkáját remekül segítik a nagy gonddal jelenet u/. NDK filmből — balra Magda Vásáryová repe az író gondolatait, a goethei világot kell visszaad­ni. Siegfried Kühn rendező nem is arra törekedett, hogy elkészítse a regény hű film- változatát. Az irodalmi alap­anyagból csak a főbb motívu­mokat ragadta ki, gazdagon jellemezve a történet főszerep­lőit. Az író gondolatait — kor­kiválasztott színészek is. Beáta Tyszkieivicz lengyel, Magda Vásáryová szlovák színésznő, Hilmar Thate és Gerry Wolff NDK-beli művészek a boldogság ritka pillanataiban is érzékelte­tik a mámor illanóságát, az el­kerülhetetlenül közeledő tra­gédiát.-ym-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom