Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 28. szám, Vasarnapi Új Szó

t/ <>t év telt el 1973 júliusa óta, IC amikor ijártunk plenáris ülésé ' nek programján az ifjúságot érintő kérdések szerepeltek. Szabó Imre elvtársnak, a komárnói járási pártbizottság ideológiai titkárának az

1973 júliusi plenáris ülés határozatai nak teljesítésével kapcsolatban tét tünk fel néhány kérdést.

■ Miből indult ki a lárási pártbi zottság a plenáris ülés határozatainak gyakorlati foganatosításainál?

— Pártunk 1973 júliusi plénuma minden kétséget kizáróan igen beha tóan, érdemlegesen foglalkozott az ifjúság helyzetének problémáival, társadalmi feladataival. küldetésével, különös tekintettel azokra a feladatokra, amelyek ezen a téren az illetékes pártszervezetekre, társadalmi szervezetekre hárulnak. Járásunk párt bizottsága felismerve ennek a kér désnek a rendkívüli jelentőségét, külön figyelmet szentel a központilag meghatározott feladatok „aprópénzre“ váltásának, feldolgozásának. Kti lön plánomon tárgyaltuk meg, hogy

— összhangban a központi feladatokkal — mit kell ezen a téren járásunk területén teljesíteni. Elsősorban abból indultunk ki, milyen a helyzete, küldetése az ifjúságnak a mi járásunkban. Meg kell mondanom, hogy nálunk van néhány olyan sajátosság, mely Dél Szlovákia pár járását jellemzi: elsősorban a kétnyelvűség, s uz érvényesülés problémája ebben a vonatkozásban; a másik sajátosság pe* dig az, hogy egy olyan járásról van szó, amely éveken keresztül tipikusan mezőgazdasági járás volt, s most úgy fogalmazhatjuk meg, mezőgazda- sági ipari járássá váltunk. Igen érzékeny változások történtek tehát járásunk életében és ez természetesen közvetlenül érintette az ifjúság életét is, társadalmi életünk minden szakaszán. Gondolok itt nevezetesen a pályaválasztás kérdésére, az ifjúság társadalmi életbe való beleilleszkedésé- nek kérdésére, hogyan reagál az ifjúság. a fiatalok üj üzemek létesítésére, hogyan sikerül alkalmazkodnunk új munkafeltételek között, akár Gú- tán, akár a komáromi cipőgyárban, akár egy modern mezőgazdasági üzem feltételei között. Ezek nem olyan feladatok, amelyeket le lehetne becsülni. Nos, mindezeket felmérve, s természetesen ezen kívül még egy egész sor sajátosságot is figyelembe véve a párt járási bizottsága meghatározta feladatait, mit kell tennünk annak érdekében, hogy befolyásoljuk az ifjúság nevelését, pontosabban az ifjúság politikai és emberi profiljának alakítását. Talán általános megállapításnak hangzik, de az volt a vélemény, hogy intenzívebbé, gazdagabbá, sokrétűbbé kell tenni azokat a befolyásokat, amelyek nemcsak szellemileg, értelmileg gazdagítják a fiatalokat, hanem érzelmileg is. Egyértelműen: a világnézeti nevelés terén előttünk álló feladatok megoldásáról van szó.

Ezen a téren a járási pártbizottság egyetértésben a SZISZ járási vezető ségével megegyezésre jutott — különben ez párthatározat is —, igyekszünk különleges gondot fordítani a fiatalok eszmei-politikai képzésére. Aprólékos, hangyaszorgalmat igénylő mun káról van szó. Nemcsak arról, hogy bedolgozzunk az ifjúsági szervezet funkcionáriusainak képzésébe, hogy előadásokat vállaljunk, hanem a munka teljes szélességében foglalkozzunk a fiatalokkal. Beszélgetéseket, vitaesteket, kérdés felelet esteket szervezünk, és ezáltal megpróbáljuk mindennemű oktatóhang használata, felesleges és ostoba moralizálás, diktá lások nélkül, átadni azokat a tapasztalatokat. Ismereteket, meglátásokat, amelyek az idősebb generációnak már sajátosságai, tulajdonságai.

Körülbelül ez a szempont vezetett bennünket, mikor bekapcsolódtunk az ifjúság eszmei politikai képzésébe. Az hogy a járási politikai ház dolgozói, valamint a pártbizottság titkárai, igen gyakran elmennek a fiatalok közé és ott nem kizárólag előadásokat tartanak hanem megbeszélik a fiatalokkal gondjaikat, problémáikat, és ezeken igyekeznek is segíteni, úgy vélem olyan munka, amely közelebb hozza a fiatalokat a már őszülő ge neráciőhoz.

Két szempontja, két eredménye is van ennek a munkának. Egyrészt az, hogy a fiatalok is tanulnak valamit, hogy elsajátítanak olyan ismereteket, amelyeket mi már tudunk. Az érem

másik oldala sem kevésbé jelentős: megismerjük mi is, a párt járási bizottságának politikai dolgozói és funkcionáriusai azt, hogy a fiatalok hogyan élnek, milyen problémáik, gondjaik, nézeteik vannak, és ez az emberközelség igen sokszor segít bennünket a mindennapi gyakorlati problémák megoldásához. Meggyőződésem, hogy a járási pártbizottság igyekszik ezt a munkát jól végezni. Ezt a fiatalok ítélhetnék meg legjobban.

■ Mit tesz a járási pártbizottság azért, hogy az ifjúsággal való munkát a pártalapszervezetek és párttagok, is párt feladatnak tekintsék?

— Megpróbáljuk az alapszervezete- ket, a párt üzemi szervezeteit is arra

éppenséggel a helyzet úgy követeli meg, akkor az egész tagság közös ügye legyen.

Megpróbáltuk mi ezt az elvet alkalmazni a járási pártbizottság instruktorai, aktivistái segítségével az alapszervezetekben is. De, sajnos, nem mindenütt sikerrel. Van ahol jól: az előbb említettem például a hajógyárat; az iskolai pártszervezeteknél

— az ipari iskola, a gimnázium párt- szervezetei — egészen, optimálisan jól; jó néhány szövetkezeti pártszervezetben — például a búcsi, az aranyosi pártszervezetben — egészen jól.

— Persze vannak pártszervezeteink, ahol valamiféle régi kísérletként az ifjúsággal való munkára úgy tekintenek, mit felesleges teherre vagy szél sőséges esetben mint olyan n^unkate- rületre, amely már eleve úgysem hóz

vezetni, hogy szorosan együttműködjenek az ifjúsággal. E téren aztán különböző tapasztalataink vannak: jók és kevésbé jók. Általános tapasztalataink azok, hogy ahol a pártalapszer- vezet az ifjúság kérdéseivel alaposan, komolyan, rendszeresen foglalkozik, ott az ifjúsági szervezet élete jó, ott a fiatalokban a párt felismeri a saját jövőjét. Említhetnénk például a hajógyári pártszervezetet, ahol az össz- ttzemi pártbizottság egész vezetősége, nem pedig egy kijelölt ember, akinek az a feladata, hogy „te pedig az ifjúsággal törődj“, példásan gondoskodik a fiatalok neveléséről a velük való együttműködésről. Meg kell értenünk, hogy az ifjúság nevelése nem lehet csupán egy megbízott ember feladata, hogy az az alapszervezetek vezetőségének közös ügye, vagy ha

eredményt, s ezért ezzel nem is érdemes foglalkozni. Hogy aztán ennek mi az alapja, féltékenység e, az ifjúság lebecsülése-e, hozzánemértés-e vagy mindez együtt, erről lehetne vitatkozni. A záradék az, hogy az ilyen nézetek az Ifjúságra nézve mindenképpen károsak, rosszak, elsősorban a pártszervezet, s egész társadalmunk további élete biztosításit szempontjából. Az ifjúsági szervezet és a pártszervezet közötti együttműködés és megértés, a párt vezető szerepének alkalmazása egyúttal feltételezi az if júság sajátosságainak a respektálását is. Hogyha bármelyik pártszervezet, és érre is van példánk, bár jószándékkal is, de úgy véli, hogy az irányító szerep valami dirigálás, szakadatlan kioktatás, akkor ez a módszer

ROPGYÜLÉS

(A ČSTK felvételei)

rossz, hibás. 2s sok esetben éppen az ellenkező eredményt szüli, mint amit az elvtársak jószándékúan elvárnának.

■ Mi az, amiben a pártalapszervezetek pozitívan segítik az ifjúsági szervezet munkáját, hozzájárulnak munkája tartalmi gazdagításához?

— Hát ez elsősorban az általános törődés. Törődés a fiatalokkal a munkahelyeken. Itt most nemcsak arra gondolok, hogy ifjúsági munkabrigádokat hoznak létre, hogy a fiatalok versenyeznek, bizonyos, igen igényes feladatokat közösen vállalnak. Ez az egyik szempont. Hanem arra is gondolok, hogy megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy ezek a fiatalok fiatalokhoz méltóan képezzék magukat, tanuljanak, szórakozzanak, a szó legteljesebb értelmében éljék a fiatalok életét. Példaként állítható a búcsi szövetkezet. Létrehozták az ifjúsági klubot, ahol a fiatalok megtalálják mindazt. amire egy esti időtöltéshez, szórakozáshoz, tanuláshoz szükségük van. Hasonlóképpen lehetne beszélni üzemi vonatkozásban a most létesülő motorkerékpárgyár ifjúsági szervezetének a ténykedéséről is. Ott a gyárrészleg vezetői megpróbálják a fiatalokat bevonni a kulturális életbe, találnak pénzügyi eszközüket ahhoz, hogy a fiatalokat elvihessék színházba. Ez nagyon jó dolog. És úgy vélem, hogy a szabí-d idő és a munkaidő tartalmi egységében kell látnunk az együttműködés-'ek, az ifjúság nevelésének egyik fő alapelvét.

A kiemelt példák nem általános jellegűek. A fiatalok azonban az ilyen gondoskodás viszonzásaképpen igen lelkesen tudnak dolgozni, alkotni, művelődni, tevékenykedni az ifjúsági szervezeti élet vonalán. Tehát olyan invesztícióról — beleértve az erkölcsi invesztíciót is — van szó, amely mindenképpen viszonzódik.

Az ellenkező példák viszont — hogy egyes szövetkezeteinkből menekülnek >i fiatalok — azt jelentik, hogy mindez — a fiatalok értékelése, az együtt- müködés — ott nincs meg. És éppen ezért a fiatalok az első alkalmat felhasználják, hogy elmenjenek onnan, oda, ahol szeretik őket, törődnek velük. Az ottani pártszervezetekkel igen alaposan megfontoltuk, hogy a továbbiakban mit kell tenni ezeknek a jelenségeknek a kiküszöbölése, de legalábbis korlátozása érdekében.

■ Mi a helyzet a káderutánpótlás terén a járásban?

— Az előbb már említettem, hogy az ifjúság különböző módon viszonozza a gondoskodást. Például, s ez igen fontos, hogy a fiatalok közül sokan érdeklődnek a párttagság iránt, mert úgy vélik, hogy mint párttagok érdemlegesen tudnak beleszólni a társadalmat érintő fontos kérdések megoldásába. Ügy érzik, akkor többet tudnak tenni a társadalomért. Pár héttel ezelőtt több mint 30 hajógyári fiatallal folytattunk rendkívül magas szintű beszélgetést. Azokkal, akik előzőleg már érdeklődést mutattak a párttagság iránt. Ezek a beszélgetések igazolták, hogy a fiataloknak igen jó a viszonya a párthoz. Vizsgáltuk az indítékokat, hogy mi vezeti ezeket a fiatalokat a párt felé. Hogy ezek az indítékok tisztességesek, becsületesek e. Megállapítottuk, hogy tisztes ségesek. Ami a járási pártbizottság életében nem sokszor fordult elő. csupán az elmúlt vöt hónap alatt több mint 60 fiatalt vettünk fel párttagje löltnek. Ezeknek mintegy 90 százaié ka 35 éven aluli fiatal, sőt 60—7(, százalékuk 20—25 év körüli fiatal elvtárs.

Probléma számunkra, hogy amíg a fiúk jobban látják a társadalomban betöltendő küldetésüket mint leen'lő

párttagok, ez a jelenség kevésbé mu tatkozik meg a lányoknál. Persze, itt egy egész sor tényező közrejátszik férjhez menés, családról való gondoskodás, s valahogy az attól való féle lem, hogy a párttagság kötelezettsé gekkel jár együtt, s az otthoni teen dők elvégzése mellett ezek érdemle ges teljesítésére nem jutna elég idő. Ezt a gondot meg kell oldanunk, fel kell mérnünk, mi az, amit e téren tennünk kell. A járási pártbizottság nak azonban megvan az ereje, képes sége, hogy ezt az érzékeny kérdést is megoldja.

Köszönöm a beszélgetést.

FLÓRIÁNNÁ M. MARTA