Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 28. szám, Vasarnapi Új Szó
m mn jvjrjm Hó üjüijS ülDiviSiAl yOZEIMEIERT háború sebeinek begvógyítása és az élet normalizálása. Szakemberek utaznak Délre, hogy a gazdasági élet megszervezésében segédkezzenek, s rizst és vetőmagot gyűjtenek Északon, hogy segítsék az élelem és vetőmag nélkül maradt déli testvéreiket. Közben meg kell küzdeniük azokkal, akik nem tudnak belenyugodni a megváltozott helyzetbe, s a gazdasági szabotázsakcióktól a fegyveres banditiz- musig mindennel megpróbálkoznak, hogy nehezítsék a népi hatalom helyzetét. A legfontosabb közszükségleti cikkek jegyre vannak s rizsből (mely a kenyér és a burgonya szerepét tölti be) havonta 13—15 kg a fejadag, cukorból fél kilő, húsból két kg stb. A tartós fogyasztási cikkek vásárlása (mosógép, hűtőgép, tv) egyelőre fényűzésnek számít, s a fő közlekedési eszközük a kerékpár. Mégis derűlátással tekintenek a* jövőbe, mert tudják, hogy a nehezén, a szabadságért és az ország egységéért vívott harc megpróbáltatásain már túl vannak, a többit szorgos munkával behozzák. A történelmi győzelem után a vietnami nép rövid távú feladata a gazdaság fejlesztése és helyreállítása. A VDK 1973 tavaszán, a párizsi egyezmény aláírását követően kezdte meg hároméves helyreállítási tervének végrehajtását, melyben célul tűzték ki, hogy 1975 ben elérik a népgazdaság 1965-ös, az amerikai légitámadások megkezdése előtti szintjét. 1976-ban az ötéves tervet kezdik, mely már része az ország távlati fejlesztése 15—20 éves programjának. Fbben nagy feladni vár a vietnami fiatalok ezreire, akik a háború időszakában a Szovjetunióban és a szocialista országokban készültek Vietnam, békés építőmunkájára. A vietnami nép, mely a háború megpróbáltatásait tiszteletet ébresztő fegyelemmel és emberi méltósággal tűrte, magabiztosan várja az építőmunka hétköznapjait. „A vietnami n&p — mondta a győzelmi ünnepségeken Le Duan — elég akarattal, energiával és tehetséggel rendelkezik ahhoz, hogy leküzdje a nehézségeket, hogy szegény, elmaradott és háború- bán feldúlt országát civilizált, gazdag és hatalmas állammá tegye“ Gondjaikban osztoznak a testvéri szocialista országok, s az a támogatás, melyet a vietnami nép a háború nehéz küzdelmeiben kapott a Szovjetuniótól és a szocialista közösség országaitól az új helyzetben a békés munka győzelmeit hivatod segíteni. AZ EGYESÍTÉS ÚTJA A gvőzelem után jelképes volt a DIFK-nek az a rendelete, mellyel megszüntette a két ország közötti eltérő időszámítást. , A saigoni órákat a hanoiéhoz igazították, s ebben nemcsak a gyakorlatiasság tükröződött, hanem egy kicsit az egység is. Az együvétartozást sohasem lehetett kétségbevonni, még ha Washington sokáig, kitartóan támogatta is a dél-vietnami bábrendszert. Jellemző, hogy Eisenhower egykori amerikai elnök a genfi egyezményben rögzített déli választásokat azzal utasította el, hogy „ha a választásokat megtartják Délen, a lakosság nyolcvan százaléka Ho Si Minh, azaz az egység mellett szavaz". 1956-ban a francia gyarmatosítók távozását követően lett volna esedékes a választás, s csaknem két évtizednek kellett eltelnie, hogy makacsságába, s háborús kalandjába belebukjon Washington éppúgy, mint saigoni bábjai... A Vietnami Dolgozók Pártja, mely mindig is egységes volt, a legfontosabb összekötő kapocs ma a két ország között. A felszabadító harc idején a harc szervezője és irányítója volt, s most a békés munka időszakában ugyancsak rá vár a feladat, hogy az építőmunka új győzelmeinek kovácsolója legyen. „A vietnami nép győzelme a szocializmusnak, az emberiség legnemesebb eszményének diadala... méltán jelent kimeríthetetlen erőforrást az északi országrész számára is bátorítást Dél lakosságának.“ Bár Vietnam megosztottsága megszűnt, tekintettel a két ország eltérő társadalmi helyzetére, gazdasági szerkezetére, az egyesítés menetrendjét még nem tűzték ki. A nyilatkozatokból ítélve fokozatosan kívánják megvalósítani, s az egyesítés feltehetően egy fejlődési szakasz eredménye lesz majd. Addig sok gondot, problémát kell még megoldani Dél-Vietnamban is, hisz mint Tran Van Tra tábornok, Saigon—Ho Si Minh város katonai körzetének parancsnoka mondta: „Az imperialisták és bábjaik sok szociális bajt hagytak maguk után... A munkanélküliség, a családok megosztottsága és a szegény- ség — ezek a háború szomorú termékei.“ Jellemző a gondokra, hogy a volt saigoni rezsim több mint egymilliós hadseregének tagjait is munkával kell elíátni, s az amerikai jelenlét 700 ezer nőt tett prostituálttá, s ezek többsége is családról gondoskodik Nem is beszélve a csavargók népes hadáról, melyet ugyancsak a régi rendszer termelt ki. Ezeket most a DIFK-nek kell bevonni a békés építőmunkába, mely gyakorlatilag azt jelenti, hogy több millió embernek kell munkaalkalmat biztosítani. Az élet konszolidálásának alapja Dél-Vietnamban a D1FK tízpontos programja. Ez a nemzeii megbékélés szellemében megbocsátást hirdet mindenkinek, aki tiszteletben tartja a forradalmi kormány intézkedéseit. „A forradalom ténylegesen lojális és nagylelkű“ — mondta Ho Trung Haa tábornok, a Thieu- rendszer kiszolgálója. Ez jellemzi tehát az új rendszert, mely mérhetetlen gondokkal kiizd. No meg az — ahogy a Le Monde írta nemrég —, hogy „ezek az apró termetű sárga emberek, zöld vászonruhájukban és gu- miszandáljakban több éves szívós küzdelem után előjöttek a dzsungelbői", s egyszerűségükkel, bámulatos fegyelmükkel vállalják azt a küzdelmet, melyet „patriotizmusuk és fanatikus hitük" diktál, hogy új élet alapjait rakják le ott, ahol egy züllött, korrupt rendszer mindössze néhány hete múlt ki... M ély rokonszenvvel tekintünk e hősi küzdelem e'.é abban az országban, melynek — mérhetetlen gazdagsága, kiváló természeti adottságai ellenére — eddig a rombolás és pusztítás jutott osztályrészül. Vietnam egységének útja az élet útja népünk számára“ — írta Ho apó 1956-ban. Ma ezen az úton halad Vietnam, hogy valóra váltsa a forrdalmár elődök vágyát: az egységes, szabad, szocialista Vietnamot. FONOD ZOLTÁN E gy ország, melynek történelme telistele a szabadságért, önállóságért és függetlenségért vívott harccal, aligha tűzhet követendőbb jelszót maga elé a kivívott győzelem után, mint a hoa binli, tu do, dán chu — a béke, szabadság és demokrácia jelszavát. Három évtized mérhetetlen szenvedése, áldozat- vállalása és hősiessége után a szabadság napja virradt a vietnami népre., mely Jegújabbkori történelmében is vállalta a Dávidok sorsát a Góliátokkal szemben. Jcggal állapította meg Dél-Vietnam fel- szabadulásának hanoi ünnepségén Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának első titkára, hogy nz ország négyezer éves történetében új fejezet kezdődik: a békés, ]üggeilen, újraegye sitiit, demokratikus és virágzó Vietnam gyors fejlődésének korszaka. Erre a korszakra egyebek között az jellemző — es ezt a VDK-ban megválasztott új nemzetgyűlés kiáltványában olvashatjuk —, hogy Vietnamban 117 év óta most először nincsenek külföldi agresszorok, a haza és a nemzet teljesen sza bad és független. Ezzel elérhető közeibe került a vietnami nép nagy fia, Ho Si Minh látnoki jóslatának megvalósítása, aki 1965-ben, a háború szörnyű megpróbáltatásai közepette ezt írta: „Vietnam egy. A vietnami nemzet egységes. Észak-Vietnam népe szívvel-lélekkel, min den erejével támogatja vérei, dél-vietnami honfitársai hazafias, Amerika-ellenes háborúját. Ugyanúgy, ahogy Dél-Vietnam népe szívvel-lélekkel, minden erejével harcol hazája északi részének védelméért. Tisztességtelen az az álláspont, amely szerint hazánk déli része egy, az Északtól függetlenül létező »szoinszénami népre. Nos, hat év sem telt el, s a délvietnami báb, Thieu helyébe lépő Nguyen Van Minh, a bábrendszer utolsó elnöke a lenézett és megvetett DIFK-nek volt kénytelen átadni a hatalmat. Az Egyesült Államokban, de másutt is, katonai szakértők tanulmányozzák a „titkot“, hogyan győzhetett az a nép, mely fegyverzetben, felszerelésben messze elmaradt az ellenségtől Hisz az egyik oldalon egy szuperhatalom állt. s vele szemben egy kis ország, melyre három és félszer annvi bombát dobtak, mint a második világháborúban összesen. Nem is beszélve arról, hogy Vietnamban egyetlen fegyvergyártó üzem sem volt, s kezdetben az agresszor volt a legfőbb „fegyverszállító'. A vietnami nép három évtized alatt három impe riulista nagyhatalom agresszióját verte vissza, s tíz hét alatt elsöpörte a Thieu-rendszer álllg felfegyverzett, egymilliós zsoldos hadseregét, mely — az amerikaiak jóvoltából — a világ harmadik legjobban felszerelt hadserege volt. A titok nyitját Nguyen Vo Giap legendáshírű tábornok, a népi háború neves teoretikusa így magyarázta meg: „Az ellenség villámháborút szeretne csinálni, de kénytelen hosszú ideig harcolni. Meghatározott frontokon szeretne csatázni, de kénytelen belemenni egy olyan háborúba, amelyben az ellenfelek fésűfogak módjára hatolnak egymásba. Kezében szeretné tartani a kezdeményezést, ki szeretné fejteni erejét és a maga módján szeretne háborúzni, mégis tétlenségre kár hoztatva kénytelen szembenézni a mi erőinkkel, és harci módszereinkkel. Támadni szeretne, de kény telen védelembe vonulni .. Minél többször újítja meg erőfeszítéseit, növeli eszkalációját, kilátásai an dós állam«. Ezt állítani éppen olyan, mint azt mondani, hogy Amerika déli államai önálló országok uz északiakhoz képest.“ TÜL A NEHEZÉN A legtisztességtelenebb állítások között tartotta számon a világ azokat a kijelentéseket is, melyek évtizedeken át az amerikai jelenlét indokoltságát bizonygatták. A japánok, majd a franciák ellen vívott harcot csakhamar az amerikai betolakodók elleni küzdelem váltotta fel. S a háború méretére mi sem volt jellemzőbb, mint az a mérhetetlen kegyetlenség, mellyel az amerikai hadvezetősóg „a kökorszakba való visszabombázás“ fenyegetésének beváltását tartotta céljának. A példák rengetege közül említsük meg az 1972-as Tet-offenzívában elfoglalt Quang Tri város ellen végrehajtott szörnyű bombatámadást, amikor 40 napon át négy, a Hirosimára dobott atombombával felérő bombafüggönyt húztak a város fölé Dél-Vietnam közel egy évtizeden át az amerikai szuper-haditechnika kipróbálásának színterévé vált; a biológiai és vegyi fegyverek bevetésétől a meteorológiai bombákig „változatos“ formában osztogatták a halált, védtelen ezreknek. „Stratégiai falvakba űzték a lakosság millióit, vagy nagyvárosi nyomornegyedekbe zsúfolták, hogv elszigeteljék őket a felszabadító erőktől, s a hírhedt „pacifikácló“ minden eszközével fa My Iai-i-szerű íömeggyilkos- ságokat is beleértve) próbálkoztak mégsem érlek eredményt. Nixon annak idején „rizsföldi kormánynak“ gú nyolta az 1969 júniusában megalakult ideiglenes forradalmi kormányt, s azi remélte, hogy az amerikai imperializmus rákényszerítheti akaratát a vietAZ ÉPÍTÉS GONDJAI Vietnamnak jóformán Ideje sem volt arra, hogy a fejlett gazdasági élet alapjait lerakja. A francia gyarmatosítók felett aratott győzelem rövid, viszonylag békés Időszakában a VDK hozzálátott feldolgozó- ipara építéséhez, s modern nagy ipara megalapozásához. Észak már 1954-ben a szocialista építés útját választotta, ám az amerikai bombatámadások mérhetetlen károkat okoztak. Jellemző többek között a VDK elleni légiháborúra, hogy ebben a folyókkal sűrűn átszőtt országban egyetlen híd sem maradt éppen. Sőt arra is emlékszünk, hogy az amerikai bombázók a folyók gátjait sem kímélték. A VDK elleni bombatámadások a párizsi egyezmény aláírása után szűntek meg, s a VDK dolgos népe hozzáláthatott országa újjáépítéséhez. Akik Vietnamban jártak, elsősorban azt emelték ki, milyen hősies odaadással dolgozott a vietnami paraszt, mécseslángnál, sötétben tapogatózva ültette a rizst, mert nappal az amerikai bombázók „hadi célpontja“ volt. Most ismét visszaállt az ősi rend, s az eget kémlelő vietnami paraszt annyi év után végre nem a szörnyű terhüket cipel3 gépeket lesi, hanem az Időjárást próbálja kikövetkeztetni. Szerényen és nagy gonddal élnek az emberek, mert a sokéves háború, no meg a pusztítás nehéz terheket rótt rájuk. Észak lakossága a hazafias háborúban a hátország szerepét vállalta, s most, amikor a háború győzelemmel végződött, rá vár a nál sölétebbek. És ez így fog menni a teljes bukásig.“ És a bukás bekövetkezett, győzött egy kis nép forradalmi hadművészete ... Derűs, vidám fiatalok, akik már az új, Szabad Vietnamot építik. (Foto: CSTK — VTK1
