Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-30 / 151. szám, hétfő
\sf§ i- Fiatalok irodalmi rovata E gyszer egy öregember azi kérdezte tőlem: k.» ti s zereiiGsóti en V Bolondságot válászol'tain . — Az — mutatta a/ öregember két vaskos tenyéréi akinek nincs keze . .. — Igen — mondtam én, és ránéztem a kél kezemre. Megv annak. Testemhez képest aránytalanul nagyok. Azokkal kell kezdeni. Feltápászikodnl, vagy vonszolni magam után atzt a roncsot, ami odalent van. Még nem mertem megnézni, se kitapogatni. Látomások. Hányszor kísértettek, szinte behorpasztották ziháló mellkasom. Ismétlődtek, mintha csak filmről pergetnék vissza a Jeleneteket! Éjszakánként rámtörnek a hangok, zenekart vezényelek ... Eldúdolom a hangszerek szerepét, s csak akkor kapok észhez, amikor kezemmel hadonászni kezdek. Lehűtöm magam, mert anyámmal alszom egy szoba bán. Fel fogok álliíi! A mozdonynak nevet adok: a Szörnyeteg. Számítottam rá, hogy vala- Jiol össze ta 1 á 1 kozunik. ősszé kellett találkoznunk, mert kihívtam magam ellen a sorsot, a Szörnyetegei Bár lehet, hogy ez még nem az igazi volt. Lepillantok övön alulra. Igen, vám ott valami. Azok lábaki Pokol! És felállók! Ha törik, ha szakad, akkor is felállók! Itt a két kéz:. Kezek, markoljátok meg a füvet, a bokrot, a tüskét! Húzzatok! Ordítok, valami a torkomat égeti. Hogyan lehettem ilyen gyári ló?! Rohanni ész nélkül, hiszen csak üres szóért -szaladtam. De van még két kezem, két ép, aranyos kezem! Kiütött. Szabálytalanul, övön Alul kiütött. Azért Szörnyeteg. Holnap felolvassák a híradóban, s közzéteszik a Balesetek című rovatban. Sok unatkozó ember meghallgatja és ráolvassa. Cél nélkül ... De bemond ják és közzéteszik — tudatosan —, hogy tudjanak rólam, Mert vagyok . . . Mert valakinek valamit jelentek. — Ugye, te voltál az igazi Szörnyeteg? I Már tegnap is tudtam, iiogy a kezemre számíthatok. Hogy mindig számíthatok. Ki kell ta POÖR JÓZSEF: Két kéz: pogainom a lábamat. Minden véres, cafatokban ló^ a nadrágom vagy a bőröm az? Felül elkötöm a combomat. Megyünk, fin és a kél kezem, őrült módjára társalgunk. Előre nyomom a balt. Megmarkolok minden markolható!. Hozzáhúzom a jobbot. Pirkadni fog. Megtalálnak e? Hátha ész-revesznek a vonatból. Mihez kezdek majd?! Faragni — nyögöm ki fájdalmamban, s dühömben — faragni fogok! A gyerekeknek. Sokat! Komoly ember vagyok én?! El kell hinnem! Komoly, vagyok, felnőtt vagyok, megmenekülök, emlékezni fogok, tanulok, mesélek. Mi lesz, ha nem értek a fafaragáshoz? Mi kői a gyerekekhez?! Miért éppen azokra gondolok?! Nem tudom, nem akarom Ind ni! Mintha áramütés érte volna a testemet. Szinte megbénulok. Itt a halál? Észre sem veszem szinte, s a szó keltette dermettség eltereli a figyelmemet a fájdalomról, állapotomról. Valamelyik írásom sorait látom, óképpen: most, mikor élek, kegyesebbnek tűnik az a halál, mintsem ez a lassú sorvadás, mikor már azt sem tudom mi van ... Erősen gondolkodok. Mit jelent az, hogy — most, mikor élek, kegyesebbnek tűnik a halál ... — Milyen halál?! Karéi Kuiiicek íeivétele ÜJ VERSEK ZOLCZEIR JÁNOS. A hajnalra hasonlított Az éjszakát néztem és kifaragtam őt A hajnalra hasonlított Meg az őszi vetésre Meg egy lámpásra Meg egy székre Keze is volt Pohár előtte Szemével az é/szaká! Söpörte S a nyakában A nyukában egy láda Lógott Éjféli vers denevér repked — fehér gyászruhában csenget a mezítlábas villamos SZMUDA JÓZSEF: Levelezőlap a boncteremből C .ak azok a vas-szörnyelegak, vonatok ne lennének! Hiába a szám, élhetek — akár a halak, a szemek itt nem virágzanak. Margit éjszakáimul) hízelgő csillag egyetlen örökkévaló szükségszerű Felrántom magamat, s küzdők minden centiméterért'. Hogy halál. Te paprikajancsi! Te senkiházi! Mikor anyád meghalt, még sírni sem tudtál! Még magad- .bán sem! Mert már elsirattad, régen, a holta előtt, óképpen: Jaj, árva lettem, kihoz szóljak, ki szól én hozzám, ki tálalja a levest?! Mihez kezdek ma’jdt Gyereknek lúgok dolgozni! Félek, hogy nem lesz saját .gyermekem? Szembe kell néznem mindennel, míg megtalálnak. Most szembe kell nezmem! Szembenézek! Fa leszek, mely az esőt lehúzza. de termése sose lesz?! Eltompulok. már nem érzek semmi fájdalmat. Csak szellemem 'Hízd az életért. E«y ideig szalad gondolatomban: nem nagv dolog meghalni, de élni se . . Eliszonyodok. Ki írhatta ezl, milyen Szörnyeteggel találkozott! Hátha engem az ál Szörnyeteg ütött el, s az igazi, a Rémes még csak vár rám, leselkedik. Van még erőm?! Válaszolt az alsó testrészem őrjítő fájdalommal. Ha ezt elviselem, akkor VAS leszek. Hideg, fényes VAS, hajlíthatatlan, olvaszthatatlan. meg nem semmisíthető! Előre! Kezem már érzéketlen. Felkel a Nap. Fázok? Kívül égek, hévül a hideg ráz. Harcolok! Megszállott vagyok, mert reménykedem? Ú, a reménv megszállottság? Ez fájl Ez mindenkinek fáj! Reménykedem; hogy elérem az embereket, s megszabadítanak a fájdalomtól. Aztán már jó lesz. A többivel már leszámoltam! Nemhogy menteném az élelem. Előre! Nyomorult vagy! /\ tkozott — válaszolom — hazudsz! Gyermekesen álmodozó, hiszékeny, naiv... Csak beszélj, előre nyúlok a jobb kezemmel, most a ballal, most, húzd magad, húzom magam! Haha — nevetek torzul — azt hiszed magam vagyok? Há- nyan vonszolták már magukat! Nyomorult vagy! Még mit tudsz? — nyögöm. Nyomorult vagy! Érték vagyok! Egy nyomorult vagy! Mit fogsz tenni?! Ember vagyok, érték vagyok. Nézd a két kezem! Úgy bízok bennük. Kezemre valami rácsöppen. Elfordítom tekintetem, s felkiáltok, tébolyultam felzokogok. — Látod — mutatok előre — olt emberek jönnek! idült alkoholista. Özvegyembernek vallja magát, habár sosem volt felesége. Ez a hobbyja. En megértem az embereket. Tehát ez a Samu, mikor hetenként egyszer kiengedik a kijózanítóból, húsz tubus fogkrémet vásárol egyszerre a sarki boltosnál. Otthon mindet kinyomja. A padlóra, ott elfér. Majd négykézlábra ereszkedik, és megpróbálja visszanyomni. Az egészet. A rózsaszín csíkot a zöld dobozba és- megfordítva. Ha nem sikerül neki, akkor sír. Még sosem sikerült neki. Nagyon megsajnáltam szegényt, segíteni akartam rajta. így született meg az ötlet. Nekem sikerült. A statisztikusok egy fél év alatt kiszámították, hogy a Szerénységem által javasolt eljárással évenként egy lavórnyi fogpép takarítható meg. Ez a mennyiség fedezi tízévi szükségletünket. Az „Egészségügyünk Hőse“ cím elnyerése után protézist csináltatok. A fogkrém árát megspóro lom, és veszek egy Trabantot. A hírnév mégiscsak kötelez. Tragédia Ma bal lábbal kelt (mindkettővel egyszerre). Ez az egész napjára rányomta a bélyeget. Este bekapcsolta a tévét. A képernyőn végtelen fehér tájat mutattak. Elgyötört lovak és emberek vonszolták magukat. Egy ember elbukott a térdig érő hóban: fekete pont a végtelen fehér tengeren. A főhős zilált haja a homlokába hullott. Térdre esett, öt ujjúval görcsösen kapaszkodott a hideg semmibe. A készülő tragédia szele végigsöpört a tájon. Idegesen kikapcsolta a készüléket. Másnap reggel legyet talált a jogurtjóiban: fe kete pont a fehér pépben. Egy körömfeketényi hulla a tenyérnyi műanyagban. Felfordult a gyomra. Az asszony ijedtében odaégette a pirítást. Egy készülő tragédia szelő söpöri Végig a konyhán. Az egész ház erről beszélt egy hétig. Sérelmében már a huszadik panaszlevelet irta az illetékesekhez. Eszébe sem jutott, hogy kikapcsolja a készüléket. MALINAK ISTVÁN SPÓROLUNK En, Gerzson Gábor egyetlenegy interjút sem vagyok hajlandó adni, s minden reggel elzavarom az ajtóm elől az ott ólálkodó tizenkét fotoripor- tert. Mert én adok a nevemre. Engem mindenki Ibolyának becéz a környéken, olyan szerény vagyok. En nem szeretem, ha felhajtást csinálnak körülöttem. Rólam a többi zsenikollégám is példát vehet. Nagyságomnak köszönhető, hogy megszűnik a fogpép pocsékolása. Mert az emberek reggel ide gesek, két marokkal gyűrik, préselik a tubust, az előírásos 27 mm helyett hosszú csikókat, fehéren, rózsaszínen, kéken és zölden tekergő csíkokat pottyantanak a kagylóba. Szerénységem feltalálta, hogyan lehet a pépet visszanyomni a tubusba. Két ügyes ujj és egy atomreaktor szükséges hozzá. Na ugye? Nem kell azt gondolni, hogy e felfedezés ulyan könnyen ment. Szó sem lehet róla. Igaz, hogy az ötlet sem az enyém, de a végeredmény a fontos. Van egy régi iskolapajtásom, a Samu, akinek hiányzik a bal kezéről a nagyujja és Könözsi Isivan fölvétele a „Gyerkőcök“ címft sorozatból
