Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-27 / 149. szám, péntek
Célegyenesben jelentős évfordulók, fontos politikai, társadalmi és gazdasági események jegyében telnek dolgozóink hétköznapjai. A napi sajtó szinte „futószalagoo“ közli a kötelezettségvállalások teljesítéséről, újabb munkafelajánlásokról szóló híreket. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az ötödik ölévé terv utolsó fél esztendeje mindenki számára fokozott megterhelést jelent. Hiszen nem csupán a kitűzött tervmutatók teljesítése áll az érdeklődés középpontjában, hanem a következő ötéves tervidőszak körültekintő megalapozása >'\ Nem lehel vitás, hogy pártunk novemberi plenáris ülésének határozata erőteljes lökést adott társadalmi és gazdasági életünk további fellendüléséhez. A szóban forgó dokumentumok mindenekelőtt a káderpolitika és a tudó inányos szintű irányítás tökéletesítésére irányították a figyelmet. Ez annyit jelent, hogy az oly sokszor emlegetett „rejtett tartalékok“ leginkább ebben a szférában ke resendők. Igaz ugyan, hogy anyagtakarékossági intézkedésekkel, racionálisabb gazdálkodással, a munka hatékonyságának és termelékenységének az emelésével, a munka fegyelem megszilárdításával, juhb munkaszervezéssel nagyot lendíthetünk a fejlődés ütemén, ám mindez elsősorban a tökéletesebb irányítási feltételezi, illetve olyan káderpolitikát, amely egyéb ismérvei mellett szabad utat enged a kezdeményezésnek, kedvező légkört teremt az alkotó munkához. Számos gyárban, kisebb nagyobb üzemben tapasztalhattuk az elmúlt időszakban többek között az újitómozgalom kiíerebélyesedését, a szocialista munkabrigádok mozgalmának további térhódítását. A gottwaldovi Finommenbanikai Míivek újítógárdájénak néhány jeles képviselője például elmondotta: soha a máiban nem kaptak annyi támogatást, segítséget tevékenységükhöz mint a novemberi pártpté- numot követő időszakban. Am hasonló a véleménye az ostravai hengermű brigádvezetőinek is. Pozitív példákat tehát sorolhatnánk hosszú oldalakon keresztül. Valameny- nyibnl leszűrhető:, lényegesen megváltozott az irányítás módszere, következésképp kedvező hangulat, légkör alakult ki szinte valamennyi munkahelyen. Ulyan légkör, amelynek jellemzője az elvtársi segítség, a kezdeményezés kibontakoztatása és sokoldalú gondoskodás a dolgozók közösségéről. Nem véletlen, hogy éppen ezekben a napokban egyre több szó esik termelő üzemeink szociális programjáról, az elért eredményekről és természetesen a táviatokról is. A novemberi pártplénum határozatai közvetve vagy közvetlenül társadalmi és gazdasági életünk valamennyi vonatkozását érintik. Nyilvánvaló tehát, hogy rendkívül moz- gósítóan hatnak a XIV. pártkongresszus határozatainak következetes teljesítésére is. Ez pedig olyan momentum, amelynek jelentősége a legkevésbé hanyagolható el. Pártunk XIV. kongresszusa merész célokat tűzött ki programjában. Ma elmondhatjuk, sikerrel birkóztunk meg az igényes feladatokkal mind társadalmi-politikai, mind gazdasági szinten. Az elért eredmények természetesen áldozatkész és fáradságos munka árán születtek. Magától érthető, hogy munkánk eredményeit meg is becsüljük, ösztönzőként vetjük be sikereinket további céljaink eléréséhez. így is mondhatnánk: célegyenesben az ötödik ötéves terv. Fél esztendő nem hosszú idő, ám ha tekintetbe vesz- szük az ország ipari potenciáljának hatásfokát — milliár- dokról van szó. Ulyan miliiárdokról, amelyek sok esetben immár terven felül születnek meg és amelyek jelentősen meggyorsíthatják dolgozóink életszínvonalának további emelkedését. Hiszen a cél, a szocialista országépítés fokozódó ütemét serkentő partpolitika célja mindig, mindenütt és mindenkor dolgozóink legszélesebb rétegeinek érdekeit tartja szeme előtt, (bpi) AZ ELVI CSATA Az ellenséges propaganda • Fellazítás, lélektani hadviselés, manipuláció • Az eszmei harc célja 1975. VI. 27. Felvétel a sahyi (ipolysági) Piéta Üzem egyik munkahelyéről (Foto: Tóthpál Gyula) Megélénkült az eszmei harc. A szocialista építést rágalmazó különféle megnyilatkozásokra megadjuk a megfelelő választ. A CSKP az ideológiai diverzió, valamint a burzsoá propaganda elleni csatit nem korlátozza az ellenséges nézetek egyszerű cáfolására és elutasítására. Ennél ma már több szükséges, és többet is teszünk. A kérdések alkotó megválaszolásával, a szocializmus igazságának és fényeinek a terjesztésével hatástalanítjuk az antikommunls- ta propagandát, és küzdünk az emberek tudatának a helyes irányú befolyásolásáért. Az anti kommunizmus akárcsak a revizionlzmus és a jobboldali opportunizmus — nem űj jelenség. Az anlikom- munlzmus tulajdonképpen egy idős a kommunista mozgalommal. Marx és Engels már 1848- ban -4 kommunista párt kiált ványában arról írt, hogy „a régi Európa minden hatalma“ „szent hajszára szövetkezett“ a kommunizmus ellen. Az első szocialista állam létrejötte, majd főleg a szocialista világrendszer kialakulása óta az antikommunizmus az imperialista reakció politikájának és ideológiájának megkülönböztető sajátossága. Nemzetközi viszonylatban az anti kommunizmusnak az a fő célja, hogy aláaknázza a szocializmust, gyengítse azoknak az országoknak a pozícióit, amelyekben már győzött a szocialista forradalom, és amelyek a világforradalmi folyamat élén haladnak; lehetőleg elejét vegye a szocialista forradalomnak a tőkésországokban; meggátolja, hogy a szocialista forradalom útjára térjenek a gyarmati uralom alól nemrég és mostanában felszabaduló népek, országok. A revíziónisták és a jobboldali opportunisták törekvését ismerjük a gyakorlatból. Láthattuk a múltban, és láthatjuk ma is, hogy az említett irányzat igyekezete — képviselőinek bármilyen is a szubjektív szándéka — a valóságban az anti- kommunizmusnak, a szocialista tábor ellenségeinek kedvez. Az antikommunizmus jelenleg is főleg a „fellazítás“ módszereivel, eszközeivel próbálja elérni céljait. Az ideológia területén — és propagandájában általában — elsősorban azoknak az elméleteknek ad nagy nvilvánosságot, amelyek a kapitalizmus jelenét és főleg jövőjét próbálják a tőkés társadalom érdekeinek megfelelően magyarázni, felvázolni. A monopolista burzsoázia megpróbál olyan illúziókat kelteni, hogy a fennálló tőkés rendszerben a rendszer forradalmi átalakítása nélkül is elérhető mindaz, amire a dolgozók törekednek. Torz tükörben láttatja a szocializmus jelenét és jövőjét. Azokat a letagadhatatlan tényeket, amelyeket a szocialista országok elértek, igyekszik elválasztani a társadalmi átalakulástól, mintha a gazdasági fejlődés a szó Claiista építéstől független, „csupán“ a tudományos műszaki haladás eredménye lenne. A negatív jelenségeket viszont kizárólag a rendszer számlájára írja, és azt igyekszik elhitetni, hogy a szocializmusban előforduló hibák „a szocializmus törvényszerű velejárói“. Az anlikommuniz- mus szolgálatában álló lörek- vések hamisan ábrázolják a szocializmus és a kapitalizmus kapcsolatát Is. E tekintetben más-más megközelítésben, de végső soron a társadalmi jellegzetességeket feloldó konvergenciát — a két rendszer „közeledését“ — népszerűsítik, elsősorban azzal a céllal, hogy tompítsák az osztályharc élét, és megfosszák a forradalmi mozgalmat távlataitól. Az említett irányzat képviselői egyebek között azt hangoztatják, hogy „a tőkés ipari, fogyasztói társadalom a szocialista országok számára is minta“. A szocialista országok számára azonban egyik tőkésország sem „példa“ vagy „minta“. A tö- késországokat olyan társadalmi alakulatoknak tekintjük, ahol előbb-utóbb szintén megvalósul a szocialista forradalom, és amelyekkel — a békés egymás melleit élés elvei alapján — bizonyos területeken (kereskedelem stb.) lehetséges az együttműködés. Az ellenséges propaganda, a fellazításra Irányuló módszer a társadalomban mindenütt: a politikai, a gazdasági és a kulturális élet, nem utolsósorban a személyi kapcsolatok területén egyaránt keresi az érvé nyesülés lehetőségét. A kulturális és tudományos kapcsolatok révén, „az eszmék szabad áramlásának a jegyeben“ például szabad utat kíván biztosítani a burzsoá ideológiának és a burzsoázia különféle „eszmei“ termékeinek A szocialista országok ellen irányuló ideológiai támadás a lélektani hadviselésben fejező dik ki a legnyíltabban. A nyugati világ ideológiai szakértői már többször bevallották, hogy a békeidőszak akkor változik át háborús periódussá, amikor „a propagandából lélektani háború lesz“. A közelmúltban kiadott hivatalos amerikai katonai értelmező szótárban például ez áll: „A lélektani hadviselés olyan propagandamódszerek tervszerű felhasználása bizonyos nemzet által háború vagy rendkívüli állapot idején, amelyek célja, hogy befolyásolják az ellenséges, semleges vagy baráti külföldi csoportok álláspontját, érzelmeit és magatartását, hogy ezáltal el nyerjék támogatásukat a nemzeti. politikához.“ Az említett katonai szótárnak egy későbbi kiadása a „nemzet“ mellett ma „nemzetek csoportjáról“ is említést tesz. A legfontosabb változás azonban az, hogy a későbbi meghatározásban már nem szerepel a „háború vagy rendkívüli állapot idején" ki fejezés, ami azt jelenti, hogy a lélektani hadviselés teoretikusai a lélektani hadviselést nemcsak a háború, hanem a béke idejére is érvényesnek tekintik. A lélektani hadviselésnek mint propagandatípusnak, illetve mint az ellenünk követendő „módszernek“ egyik sajátossága az. hogy elsődlegesen nem csupán a nézetek megváltoztatását tűzi ki céljául, hanem olyan politikai és lélektani szituációk megteremtésére törekszik, amelyek meghatározol! magatartási formákat váltanak ki a lakosságból vagy annak egyes csoportjaiból. Az utóbbi hetekben a Nyugaton m e g j el e o 11 et et t, C se h s zl o v á k i á - val foglalkozó kiadványok is a lélektani hadviselés szolgálatában állnak. A pamfletok kiadóinak az a célja, hogy manipulállak az emberek tudatát, és Csehszlovákiáról a burzsoáziának megfelelő képet fessenek. A manipuláció a lélektani hadviselés egyik leggyakrabban használt módszere. A tudat manipulálása arra irányul, hogy az emberekkel elfogadtassák a hamis feltevéseken alapuló véleményeket, ami aztán hamis következtetésekhez, valamint hamis, azaz az illető egyének objektív érdekeivel ellentétes cselekedetekhez vezet. A tőkések a manipuláció segítségével akarják elérni azt is, hogy a dolgozók a monopóliumok hatalmi törekvéseinek legyenek az eszközei, kiszolgálói. A tőkésvilágban a manipuláció következtében az ember nemcsak gazdasági és politikai értelemben válik a kizsákmányolás és az elnyomás áldozatévá, gyakran gondolatainak és érzelmeinek a világán is úrrá lesz egy idegen hatalom. Az embert megfosztják annak lehetőségétől is, hogy tudatára ébredjen önálló személyiségének és az események cselekvő részesévé váljék. A „hasonulás“ fogalma a jelenlegi polgári filozófiában, a polgári szociológiában, valamint a polgári magatartás- és motívumkutatásban tulajdonképpen azért foglalja el a központi helyet, hogy „szakmailag“ is igazolja azt, amire a tőkésvilág uralkodó osztályának szüksége van. A burzsoá propaganda és az antikommunizmus ma általában már nem közvetlenül uszít a szocialista rendszer „azonnali* megdöntésére. Arra törekszik, hogy ne tűnjék kívülálló ellenségnek, hanem „csupán“ ellenzéknek, amely belülről bírálja a rendszert, ennélfogva hangvétele is a lojalitás látszatát kelti. Igyekszik szorosan kapcsolódni a hazai közélet témáihoz, felnagyítani nehézségeinket és hazai tényekkel, m eg n y i 1 a t ko zás o k k a 1 d ok um cm - tálni mondanivalóját. Céljának kitűnően megfelellek a hazai revizionistáknak a közelmúltban Nyugatra csempészett irományai. Az ellenségnek az ellenünk irányuló propaganda tevékenysége konkrétan jelenleg abban nyilvánul meg, hogy megpróbál elégedetlenséget szítani a párt és a kormány mai vezetőivel és politikájával szemben. Ártani akar úgy is, hogy szeretné jobbra tolni a politikát: a gazdasági éleiben kapitalizálódásl, a szocialista demokrácia kiszélesítésében liberalizál ódási jelenségeket szeretne érvényesíteni Mostanában nem ritka jelenség, hogy a nyílt antikommu- nlsta propaganda helyét a „szocializmus megjavítását hirdető“ propaganda tölti be. Ennek az a lényege, hogy ellenfeleink átveszik, és ellenünk alkalmazzák a marxizmust. A leggyakrabban a szocializmus különféle „modelljeit“ propagálják. Túlhangsúlyozzák a szocialista építés eltérő nemzeti sajátosságait, szítják a nacionalizmust és a szovjetelle- nességet. Céljaik érdekében a maoista, a trockista és az újbaloldali eszméket is felhasználják. A hazai körülményekre méretezve az ellenséges erők jobbról is, „balról“ is megpróbálnak zavart kelteni. Leki- cslnylik a CSKP 1969 áprilisában megválasztott vezetőségének azt a heroikus munkáját, amelyet ez a vezetőség a párt sorainak a rendezése és az ország életének a normális kerékvágásba terelése érdekében tett. Egyesek újra fészkelődnek, és szeretnének egyéni érdekeiket érvényesíteni. A* Árulás útján című anyagnak a pártcsoportokban történt megtárgyalása azonban ismét bebizonyította: a párt tagjai nem engedik, hogy a helytelen nézet és a káros gyakorlat bárhol életre keljen és megerősödjék. A megélénkült eszmei harc, amellyel egyben teljesítjük a CSKP XIV. kongresszusának és a CSKP KB novemberi plenáris ülésének az ideológiai életre vonatkozó határozatát, tovább szilárdítja a kommunisták sorait, ugyanakkor elősegíti a politikai tisztánlátást. Az elvi csata azt a célt szolgálja, hogy leküzd jük a helytelen nézeteket és a közvélemény alakításában a szocialista építés eredményei, a szocialista közgondolkodás elemei domináljanak: játszák a döntő szerepet. BALÁZS BÉLA Az építőipari dolgozók eredményei (CSTK) — Szlovákiában az építőipari dolgozók t>4 kiemelt építkezésen u torvet 5 hónap alatt 108 százalékra teljesítették, és az egész évre előirányzott feladatokból 43,5 százalékot valósítottak meg. Az SZSZK Építésügyi Minisz- táriumának akeióproramja keretében az építőipari vállalatok dolgozói arra kötelezték magukat, hogy az első félévben a kiemelt építkezéseken az évi feladatok 511 százalékát a lakásépítésben 42 százalékát, az egész évi építő- munkával kapcsolatban pedig a feladatok 48 százalékát teljesítik. Az építőipar Szlovákiában az el ső öl hónap alatt 736Ü lakást adott át, 11 378 lakás építését kezdte meg, ami túlszárnyalja a tervet. A legjobb vállalatok köz» tartozik a prievidzai Priemstav, a Ranská Bystrica-i és a Trnavai Magasépítő Vállalat, amelyek terven felül több mint száz lakást adtak át. Az építőipari termelési szerveretek ugyancsak túlteljesítik « tervet már az év kezdete óta, miközben jelentős mértékben túlteljesítették a legfontosabb építőanyagok gyártási tervét is.
