Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-27 / 149. szám, péntek

Célegyenesben jelentős évfordulók, fontos politikai, társadalmi és gaz­dasági események jegyében telnek dolgozóink hétköznap­jai. A napi sajtó szinte „futószalagoo“ közli a kötelezett­ségvállalások teljesítéséről, újabb munkafelajánlásokról szóló híreket. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az ötödik ölévé terv utolsó fél esztendeje mindenki számára foko­zott megterhelést jelent. Hiszen nem csupán a kitűzött tervmutatók teljesítése áll az érdeklődés középpontjában, hanem a következő ötéves tervidőszak körültekintő meg­alapozása >'\ Nem lehel vitás, hogy pártunk novemberi plenáris ülésének határozata erőteljes lökést adott társadalmi és gazdasági életünk további fellendüléséhez. A szóban forgó dokumentumok mindenekelőtt a káderpolitika és a tudó inányos szintű irányítás tökéletesítésére irányították a figyelmet. Ez annyit jelent, hogy az oly sokszor emlege­tett „rejtett tartalékok“ leginkább ebben a szférában ke resendők. Igaz ugyan, hogy anyagtakarékossági intézkedé­sekkel, racionálisabb gazdálkodással, a munka hatékony­ságának és termelékenységének az emelésével, a munka fegyelem megszilárdításával, juhb munkaszervezéssel na­gyot lendíthetünk a fejlődés ütemén, ám mindez elsősor­ban a tökéletesebb irányítási feltételezi, illetve olyan káderpolitikát, amely egyéb ismérvei mellett szabad utat enged a kezdeményezésnek, kedvező légkört teremt az alkotó munkához. Számos gyárban, kisebb nagyobb üzemben tapasztalhat­tuk az elmúlt időszakban többek között az újitómozgalom kiíerebélyesedését, a szocialista munkabrigádok mozgalmá­nak további térhódítását. A gottwaldovi Finommenbanikai Míivek újítógárdájénak néhány jeles képviselője például elmondotta: soha a máiban nem kaptak annyi támogatást, segítséget tevékenységükhöz mint a novemberi pártpté- numot követő időszakban. Am hasonló a véleménye az ostravai hengermű brigádvezetőinek is. Pozitív példákat tehát sorolhatnánk hosszú oldalakon keresztül. Valameny- nyibnl leszűrhető:, lényegesen megváltozott az irányítás módszere, következésképp kedvező hangulat, légkör ala­kult ki szinte valamennyi munkahelyen. Ulyan légkör, amelynek jellemzője az elvtársi segítség, a kezdeményezés kibontakoztatása és sokoldalú gondoskodás a dolgozók kö­zösségéről. Nem véletlen, hogy éppen ezekben a napokban egyre több szó esik termelő üzemeink szociális program­járól, az elért eredményekről és természetesen a táviatok­ról is. A novemberi pártplénum határozatai közvetve vagy köz­vetlenül társadalmi és gazdasági életünk valamennyi vo­natkozását érintik. Nyilvánvaló tehát, hogy rendkívül moz- gósítóan hatnak a XIV. pártkongresszus határozatainak következetes teljesítésére is. Ez pedig olyan momentum, amelynek jelentősége a legkevésbé hanyagolható el. Pár­tunk XIV. kongresszusa merész célokat tűzött ki prog­ramjában. Ma elmondhatjuk, sikerrel birkóztunk meg az igényes feladatokkal mind társadalmi-politikai, mind gaz­dasági szinten. Az elért eredmények természetesen áldo­zatkész és fáradságos munka árán születtek. Magától ért­hető, hogy munkánk eredményeit meg is becsüljük, ösztön­zőként vetjük be sikereinket további céljaink eléréséhez. így is mondhatnánk: célegyenesben az ötödik ötéves terv. Fél esztendő nem hosszú idő, ám ha tekintetbe vesz- szük az ország ipari potenciáljának hatásfokát — milliár- dokról van szó. Ulyan miliiárdokról, amelyek sok esetben immár terven felül születnek meg és amelyek jelentősen meggyorsíthatják dolgozóink életszínvonalának további emelkedését. Hiszen a cél, a szocialista országépítés fo­kozódó ütemét serkentő partpolitika célja mindig, minde­nütt és mindenkor dolgozóink legszélesebb rétegeinek ér­dekeit tartja szeme előtt, (bpi) AZ ELVI CSATA Az ellenséges propaganda • Fellazítás, lélektani hadviselés, manipuláció • Az eszmei harc célja 1975. VI. 27. Felvétel a sahyi (ipolysági) Piéta Üzem egyik munkahelyéről (Foto: Tóthpál Gyula) Megélénkült az eszmei harc. A szocialista építést rágalmazó különféle megnyilatkozásokra megadjuk a megfelelő választ. A CSKP az ideológiai diverzió, valamint a burzsoá propaganda elleni csatit nem korlátozza az ellenséges nézetek egysze­rű cáfolására és elutasítására. Ennél ma már több szükséges, és többet is teszünk. A kérdé­sek alkotó megválaszolásával, a szocializmus igazságának és fényeinek a terjesztésével ha­tástalanítjuk az antikommunls- ta propagandát, és küzdünk az emberek tudatának a helyes irányú befolyásolásáért. Az anti kommunizmus akárcsak a revizionlzmus és a jobboldali opportunizmus — nem űj jelenség. Az anlikom- munlzmus tulajdonképpen egy idős a kommunista mozgalom­mal. Marx és Engels már 1848- ban -4 kommunista párt kiált ványában arról írt, hogy „a régi Európa minden hatalma“ „szent hajszára szövetkezett“ a kommunizmus ellen. Az első szocialista állam létrejötte, majd főleg a szocialista világ­rendszer kialakulása óta az antikommunizmus az imperia­lista reakció politikájának és ideológiájának megkülönböz­tető sajátossága. Nemzetközi viszonylatban az anti kommu­nizmusnak az a fő célja, hogy aláaknázza a szocializmust, gyengítse azoknak az országok­nak a pozícióit, amelyekben már győzött a szocialista for­radalom, és amelyek a világ­forradalmi folyamat élén ha­ladnak; lehetőleg elejét vegye a szocialista forradalomnak a tőkésországokban; meggátolja, hogy a szocialista forradalom útjára térjenek a gyarmati ura­lom alól nemrég és mostanában felszabaduló népek, országok. A revíziónisták és a jobbol­dali opportunisták törekvését ismerjük a gyakorlatból. Lát­hattuk a múltban, és láthatjuk ma is, hogy az említett irány­zat igyekezete — képviselőinek bármilyen is a szubjektív szán­déka — a valóságban az anti- kommunizmusnak, a szocialista tábor ellenségeinek kedvez. Az antikommunizmus jelenleg is főleg a „fellazítás“ módsze­reivel, eszközeivel próbálja elérni céljait. Az ideológia te­rületén — és propagandájában általában — elsősorban azok­nak az elméleteknek ad nagy nvilvánosságot, amelyek a ka­pitalizmus jelenét és főleg jövőjét próbálják a tőkés tár­sadalom érdekeinek megfele­lően magyarázni, felvázolni. A monopolista burzsoázia megpró­bál olyan illúziókat kelteni, hogy a fennálló tőkés rend­szerben a rendszer forradalmi átalakítása nélkül is elérhető mindaz, amire a dolgozók tö­rekednek. Torz tükörben lát­tatja a szocializmus jelenét és jövőjét. Azokat a letagadha­tatlan tényeket, amelyeket a szocialista országok elértek, igyekszik elválasztani a tár­sadalmi átalakulástól, mintha a gazdasági fejlődés a szó Claiista építéstől független, „csupán“ a tudományos mű­szaki haladás eredménye len­ne. A negatív jelenségeket vi­szont kizárólag a rendszer számlájára írja, és azt igyek­szik elhitetni, hogy a szocia­lizmusban előforduló hibák „a szocializmus törvényszerű velejárói“. Az anlikommuniz- mus szolgálatában álló lörek- vések hamisan ábrázolják a szocializmus és a kapitalizmus kapcsolatát Is. E tekintetben más-más megközelítésben, de végső soron a társadalmi jel­legzetességeket feloldó konver­genciát — a két rendszer „közeledését“ — népszerűsítik, elsősorban azzal a céllal, hogy tompítsák az osztályharc élét, és megfosszák a forradalmi mozgalmat távlataitól. Az em­lített irányzat képviselői egye­bek között azt hangoztatják, hogy „a tőkés ipari, fogyasztói társadalom a szocialista orszá­gok számára is minta“. A szo­cialista országok számára azonban egyik tőkésország sem „példa“ vagy „minta“. A tö- késországokat olyan társadalmi alakulatoknak tekintjük, ahol előbb-utóbb szintén megvalósul a szocialista forradalom, és amelyekkel — a békés egy­más melleit élés elvei alapján — bizonyos területeken (keres­kedelem stb.) lehetséges az együttműködés. Az ellenséges propaganda, a fellazításra Irányuló módszer a társadalomban mindenütt: a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet, nem utolsósorban a személyi kapcsolatok terüle­tén egyaránt keresi az érvé nyesülés lehetőségét. A kultu­rális és tudományos kapcsola­tok révén, „az eszmék szabad áramlásának a jegyeben“ pél­dául szabad utat kíván biztosí­tani a burzsoá ideológiának és a burzsoázia különféle „esz­mei“ termékeinek A szocialista országok ellen irányuló ideológiai támadás a lélektani hadviselésben fejező dik ki a legnyíltabban. A nyu­gati világ ideológiai szakértői már többször bevallották, hogy a békeidőszak akkor változik át háborús periódussá, amikor „a propagandából lélektani háború lesz“. A közelmúltban kiadott hivatalos amerikai ka­tonai értelmező szótárban pél­dául ez áll: „A lélektani had­viselés olyan propagandamód­szerek tervszerű felhasználása bizonyos nemzet által háború vagy rendkívüli állapot idején, amelyek célja, hogy befolyásol­ják az ellenséges, semleges vagy baráti külföldi csoportok álláspontját, érzelmeit és ma­gatartását, hogy ezáltal el nyerjék támogatásukat a nem­zeti. politikához.“ Az említett katonai szótárnak egy későbbi kiadása a „nemzet“ mellett ma „nemzetek csoportjáról“ is em­lítést tesz. A legfontosabb vál­tozás azonban az, hogy a ké­sőbbi meghatározásban már nem szerepel a „háború vagy rendkívüli állapot idején" ki fejezés, ami azt jelenti, hogy a lélektani hadviselés teoreti­kusai a lélektani hadviselést nemcsak a háború, hanem a béke idejére is érvényesnek tekintik. A lélektani hadviselésnek mint propagandatípusnak, illet­ve mint az ellenünk követen­dő „módszernek“ egyik sajá­tossága az. hogy elsődlegesen nem csupán a nézetek megvál­toztatását tűzi ki céljául, ha­nem olyan politikai és lélek­tani szituációk megteremtésére törekszik, amelyek meghatáro­zol! magatartási formákat vál­tanak ki a lakosságból vagy annak egyes csoportjaiból. Az utóbbi hetekben a Nyugaton m e g j el e o 11 et et t, C se h s zl o v á k i á - val foglalkozó kiadványok is a lélektani hadviselés szolgála­tában állnak. A pamfletok ki­adóinak az a célja, hogy ma­nipulállak az emberek tudatát, és Csehszlovákiáról a burzsoá­ziának megfelelő képet fesse­nek. A manipuláció a lélektani hadviselés egyik leggyakrabban használt módszere. A tudat manipulálása arra irányul, hogy az emberekkel elfogadtas­sák a hamis feltevéseken ala­puló véleményeket, ami aztán hamis következtetésekhez, va­lamint hamis, azaz az illető egyének objektív érdekeivel ellentétes cselekedetekhez ve­zet. A tőkések a manipuláció segítségével akarják elérni azt is, hogy a dolgozók a mo­nopóliumok hatalmi törekvései­nek legyenek az eszközei, ki­szolgálói. A tőkésvilágban a manipuláció következtében az ember nemcsak gazdasági és politikai értelemben válik a kizsákmányolás és az elnyomás áldozatévá, gyakran gondolatai­nak és érzelmeinek a világán is úrrá lesz egy idegen hata­lom. Az embert megfosztják an­nak lehetőségétől is, hogy tu­datára ébredjen önálló szemé­lyiségének és az események cselekvő részesévé váljék. A „hasonulás“ fogalma a jelen­legi polgári filozófiában, a pol­gári szociológiában, valamint a polgári magatartás- és mo­tívumkutatásban tulajdonkép­pen azért foglalja el a köz­ponti helyet, hogy „szakmai­lag“ is igazolja azt, amire a tőkésvilág uralkodó osztályá­nak szüksége van. A burzsoá propaganda és az antikommunizmus ma általában már nem közvetlenül uszít a szocialista rendszer „azonnali* megdöntésére. Arra törekszik, hogy ne tűnjék kívülálló el­lenségnek, hanem „csupán“ el­lenzéknek, amely belülről bí­rálja a rendszert, ennélfogva hangvétele is a lojalitás lát­szatát kelti. Igyekszik szorosan kapcsolódni a hazai közélet témáihoz, felnagyítani nehéz­ségeinket és hazai tényekkel, m eg n y i 1 a t ko zás o k k a 1 d ok um cm - tálni mondanivalóját. Céljának kitűnően megfelellek a hazai revizionistáknak a közelmúltban Nyugatra csempészett iromá­nyai. Az ellenségnek az elle­nünk irányuló propaganda te­vékenysége konkrétan jelenleg abban nyilvánul meg, hogy megpróbál elégedetlenséget szí­tani a párt és a kormány mai vezetőivel és politikájával szemben. Ártani akar úgy is, hogy szeretné jobbra tolni a politikát: a gazdasági éleiben kapitalizálódásl, a szocialista demokrácia kiszélesítésében li­beralizál ódási jelenségeket sze­retne érvényesíteni Mostanában nem ritka jelen­ség, hogy a nyílt antikommu- nlsta propaganda helyét a „szocializmus megjavítását hir­dető“ propaganda tölti be. En­nek az a lényege, hogy ellen­feleink átveszik, és ellenünk alkalmazzák a marxizmust. A leggyakrabban a szocializmus különféle „modelljeit“ propa­gálják. Túlhangsúlyozzák a szocialista építés eltérő nem­zeti sajátosságait, szítják a na­cionalizmust és a szovjetelle- nességet. Céljaik érdekében a maoista, a trockista és az új­baloldali eszméket is felhasz­nálják. A hazai körülményekre mé­retezve az ellenséges erők jobbról is, „balról“ is megpró­bálnak zavart kelteni. Leki- cslnylik a CSKP 1969 áprilisá­ban megválasztott vezetőségé­nek azt a heroikus munkáját, amelyet ez a vezetőség a párt sorainak a rendezése és az or­szág életének a normális ke­rékvágásba terelése érdekében tett. Egyesek újra fészkelőd­nek, és szeretnének egyéni ér­dekeiket érvényesíteni. A* Árulás útján című anyagnak a pártcsoportokban történt meg­tárgyalása azonban ismét bebi­zonyította: a párt tagjai nem engedik, hogy a helytelen né­zet és a káros gyakorlat bár­hol életre keljen és megerő­södjék. A megélénkült eszmei harc, amellyel egyben teljesítjük a CSKP XIV. kongresszusának és a CSKP KB novemberi plenáris ülésének az ideológiai életre vonatkozó határozatát, tovább szilárdítja a kommunisták so­rait, ugyanakkor elősegíti a politikai tisztánlátást. Az elvi csata azt a célt szol­gálja, hogy leküzd jük a hely­telen nézeteket és a közvéle­mény alakításában a szocialis­ta építés eredményei, a szocia­lista közgondolkodás elemei domináljanak: játszák a döntő szerepet. BALÁZS BÉLA Az építőipari dolgozók eredményei (CSTK) — Szlovákiában az épí­tőipari dolgozók t>4 kiemelt épít­kezésen u torvet 5 hónap alatt 108 százalékra teljesítették, és az egész évre előirányzott feladatok­ból 43,5 százalékot valósítottak meg. Az SZSZK Építésügyi Minisz- táriumának akeióproramja kereté­ben az építőipari vállalatok dol­gozói arra kötelezték magukat, hogy az első félévben a kiemelt építkezéseken az évi feladatok 511 százalékát a lakásépítésben 42 százalékát, az egész évi építő- munkával kapcsolatban pedig a feladatok 48 százalékát teljesítik. Az építőipar Szlovákiában az el ső öl hónap alatt 736Ü lakást adott át, 11 378 lakás építését kezdte meg, ami túlszárnyalja a tervet. A legjobb vállalatok köz» tartozik a prievidzai Priemstav, a Ranská Bystrica-i és a Trnavai Magasépítő Vállalat, amelyek ter­ven felül több mint száz lakást adtak át. Az építőipari termelési szerve­retek ugyancsak túlteljesítik « tervet már az év kezdete óta, mi­közben jelentős mértékben túltel­jesítették a legfontosabb építő­anyagok gyártási tervét is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom