Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-04 / 129. szám, szerda

Egyre eredményesebben érvényesíthetjük a feszültség enyhülésének politikáját IFolytatás az 1. oldalról.) nek a termonukleáris tömeg­pusztító fegyverek, amelyeknek egy háborús összetűzésben való alkalmazása a vegyi és a bak­teriológiai fegyverekkel együtt egész népeket, jelen és jövő nemzedékeket, az emberi civi­lizációt és általában földünkön az egész életet fenyegetné. A Jozef Lenért elvtárs beszéde népek mindenekelőtt a Szovjet­uniónak, a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok­nak, és elvszerű békepolitiká­juknak köszönhetik, hogy Euró­pa nem lett háborús tűzfészek színhelye, és hogy békében él­hetünk. NINCS MÁS ÜT — CSAK A BÉKE ÚTJA Országaink dolgozói kommu­nista és munkáspártjaik veze­tésével béketörekvéseiket a szo­cialista és a kommunista társa­dalom építésére összpontosítot­ták. s országainkat páratlan mértékben felvirágoztatták. Al­kotómunkájuk eredménye az a tény, hogy a szocialista közös­ség befolyása a nemzetközi ese- ménvek fejlődésére meghatáro­zó jellegű lett, ami lehetővé tette a hidegháborús időszak felszámolását, s lehetővé teszi, hogy a világon egyre aktívab­ban és eredményesebben érvé­nyesíthessük a fnszültség eny­hülésének politikáját. Abban, hogy az erőpolitiká- nak meg kellett hátrálnia a feszültség enyhülését célzó po litika elől, nagy érdemük van a nyugati országok kommunista és munkáspártjainak, a külön­féle szociális rétegekhez tarto­zó. különböző politikai meggyő­ződésű ós hitvallású haladó, demokratikus és békeszerető erőknek. Pozitív szerepet játszottak a tőkésállamok reális gondolko­dású politikusai is, akik tudato­sítják a mai reális erőviszonyo­kat. valamint egy esetleges vi­lágháború katasztrofális követ­kezményeit és megértik, hogy nincs más út, mint a nemzet­közi problémák békés eszközök­kel történő megoldása. A háború utáni időszakban a helyzet nem mhidenkor volt olyan, mint ma. Emlékezzünk vissza, milyen körülmények kö­zött került sor a Varsói Szer­ződés megalakítására. A hideg­háború tetőzésének időszaka volt ez, és ezt a hidegháborút a legagresszívabb imperialista erők bontakoztatták ki, s hátat fordítottak a legnehezebb évek antifasiszta koalíciója hagyomá­nyos együttműködése szellemé­nek. A nyugati reakciós uralko­dó körök akkor a szocialista or­szágok elleni harc útjára léo- tek, mégpedig azzal a céllal, hogy szétzúzzák az alakulóban levő szocialista világrendszert, a szocialista országok egységét, s belső fejlődésüket a kapita­lizmus javára fordítsák vissza. Az észak-atlanti tömb fokozta háborús előkészületeit, hevesen nőttek a tőkésállamok kiadásai, további katonai-politikai tömö­rülések alakultak, és a szocia­lista országokat katonai támasz pontokkal vették körül. A Né­met Szövetségi Köztársaságot felvették a NATO-ba Ilyen körülmények között, amikor is elutasították a Szov­jetunió és a további szocialista országok minden olyan javas­latát, amely az európai béke és biztonság megerősítését cé­lozta, különösen az európai biz­tonsági szerződés megkötésére vonatkozó javaslatot, az euró­pai szocialista országok elha­tározták, hogy megalakítják a saját, de a NATO katonai tö­mörüléssel ellentétben valóban védelmi szövetségüket. 1955. május 14-én megkötötték a ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­dést, amelyben kötelezték ma­gukat, hogy „megteszik a szük­séges intézkedéseket saját biz­tonságuk szavatossága és az eu­rópai béke fenntartása érdeké­ben.“ KÖZVÉLEMÉNYÜNK TÁMOGATJA A VARSÓI SZERZŐDÉST Országaink közvéleménye, va­lamint társadalmi és érdekkép­viseleti Sízervezetei különösen azért támogatják a Varsói Szer­ződést, mert e szerződés célja a béke biztosítása az európai népek számára, és az egész vi­lág békéje, s ez az értelme minden tevékenységünknek. Ez teljes mértékben összhangban áll nemcsak a szerződés tagál­lamai, hanem Európa és az egész világ többi országai né­peinek létfontosságú érdekeivel és vágyaival. A Vai*sói Szerződés, amint már mondottuk, nem irányul más államok ellen. A különbö­ző társadalmi rendszerű orszá gok bél<és egymás mellpft élése és együtt működése nélkülözhe­tetlen követel mén véből indul ki. Ezért idegen tűlünk az el­szigetelődés politikája a fon­tos nemzetközi kérdések meg­oldásában, ezért tartjuk a vi­lág megosztását katonai cso­portosulásokra és tömbökre ter­mészetellenes állapotnak, amit azok az imperialista körök idéztek elő és tartanak fenn, amelyek a nemzetközi kaocso- latokban nem mondanak le az erő alkalmazásának gondolatá­ról. Amíg létezett és létezik a NATO támadó tömörülés, és amíg nem foganatosítanak ha­tékony leszerelési intézkedése­ket. szükségesnek tartjuk erősí­teni védelmi képességünket, fej­leszteni ilyen irányú szoros együttműködésünket. Ezt kell tennünk saját biztonságunk, va­lamint a békeszerető erők érde­kében is az imperializmus ré­széről fenyegető agresszió ellen. Országaink közvéleménye ezt a politikát mindenkor megértette, s teljes mértékben és aktívan támogatja. A Varsói Szerződés megala­kulásával tovább mélyültek és fejlődtek az új történelmi típu­sú kapcsolatok a szocialista or­szágok között, s e kapcsolatok alapját a közös célok, a mar­xizmus'—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus elvei ké­pezik Andrej Gromiko. az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere iogosan állapít­hatta meg a Varsói Szerződés megalakulása 20. évfordulójá­nak alkalmiból Moszkvában tartott ünnepi beszédében, hogy a Varsói Szerződés tagállamai szoros egységében tovább él­nek azoknak az éveknek hal­hatatlan forradalmi hagyomá­nyai, amelyekben Október ide­áljaiért a szovjet köztársaságok népeivel vállvetve harcoltak a lengyelek, a magyarok, a bol­gárok, a csehek és a szlovákok, a románok, és más nemzetek képviselőinek ezrei. A testvér országok jelenlegi harci közös ségét népeink legjobb fiainak vére pecsételte meg, a közösen kiöntött vér a fasizmus ellen vívott kíméletlen harcban. Ez valódi osztályszövetség, amit egvbeötvözött a dolgozók inter­nacionalista szolidaritása és a marxizmus—leninizmus eszmé­je. A szocialista közösség és az egész világ népeinek nagy sze­rencséje, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja bölcsességé­re és határozataira támaszkod­hatnak, mert az SZKP a leg­tapasztaltabb párt, amely leni­ni szellemben elemzi a világ fejlődését, és az elemzések alapján dolgozza ki a bel- és a külpolitika olyan tudományo­san megalapozott programját, amely jelentőségével túlnő a Szovjetunió határain. A Varsói Szerződés tagálla­mai külpolitikai stratégiája megfelel a béke és haladás szükségleteinek, az egész világ népei létfontosságú érdekeinek. Ezért támogatják ezt a prog­ramot, s ebből ered ereje és sikereinek lényege. A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS ÉLVONALÁBAN Azok az eredmények, amelye­ket a nemzetközi kapcsolatok egész légkörének javításában, a jelen sürgető kérdéseinek meg­oldásában elértünk, országai­nak fejlett népgazdaságára tá­maszkodnak. Országainkban a népgazdaság építésének és to­vábbi fejlesztésének jelentős eszköze közös tagságunk a KGS'l’-ben és az a széles körű gazdasági és tudományos- mű­szaki együttműködés, amit e szervezet keretében valósítunk meg. Ez az együttműködés je­lentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogv országaink ma a világ legfejlettebb ipari álla mai közé tartoznak, és népgaz­daságunk növekedési ütemével megelőzik az élvonalbeli tőkés­országokat is. A népgazdaság fejlesztésében elért eredményeink révén nö­velhetjük részvételünket a nem­zetközi munkamegosztásban, fejleszthetjük kereskedelmi és kooperációs kapcsolatainkat a nyugati, valamint a fejlődő tő­késországokkal a kölcsönös előnynyújtás alapján és diszk­rimináció nélkül. Egyidejűleg hozzájárulunk a nyugati orszá­gok munkásosztályát és dolgo­zóit érintő és a válságból ere­dő negatív következmények enyhítéséhez. A szocialista országok közös külpolitikai fellépése hozzájá­rult a jelen legégetőbb problé­máinak megoldásához. Ezt vilá­gosan bizonyítja az a tény, hogy a hidegháborús politika megbu­kott, hogy a szocializmus min­den eddiginél szilárdabb, hogy sor került a nemzetközi feszült­ség enyhülésére és a nemzetkö­zi kapcsolatok alapvető átépíté­sére, amiben érvényesülnek a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelvei. EURÓPA A FIGYELEM HOMLOKTERÉBEN A Varsói Szerződés tagálla­mai a világbékéért vívott harc­ban jelentős figyelmet szentel­tek mindenekelőtt az európai földrész békéje és biztonsága szavatolásának, mivel erről a földrészről indultak el az el­múlt ötven és alatt a legborzal­masabb háborús katasztrófák, arai emberéletek millióit köve­telte áldozatul, s hatalmas anyagi és kulturális értékeket pusztított el. A nemzetközi kapcsolatokban az utóbbi években bekövetke­zett változások egyik jellemző és legjelentősebb eseménye az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia összehívása, amit a Varsói Szerződés tagál­lamai kezdeményeztek. E gondolat valóra váltásáért teljes súlyukkal kiálltak az európai kommunista és mun­kásmozgalmak, melyek számára a konferencia összehívását ak­ciófeladatként jelölte meg a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1967-ben Karlovy Varyban megtartott első össz európai tanácskozása A konferencia összehívása és lefolyása — amely egyedülálló esemény a földrész történeté­ben, és megfelel a kontinens minden nemzete létfontosságú érdekének — a szocialista or­szágok, a haladó békeszerető erők és a nyugati országok realista körei békés külpoliti­kájának nagy sikerét jelenti. A szocialista közösség orszá­gai számára a konferencia nem­esek törekvéseik célja, hanem fontos határkő abban az erőfe­szítésben, amely Európában, a tartós béke, a biztonság és az együttműködés rendszerének kialakítását, az európai orszá­gok kölcsönös bizalma légkö­rének kialakítását szorgalmaz­za. Ezért az európai biztonság­ért folytatott harc véleményünk szerint nem fejeződik be a konferencia záróokmányainak aláírásával, hanem a szocia­lista országok külpolitikájának tartós feladata marad. Testvérországaink nemegyszer kinyilatkoztatták, hogy az euró­pai politikai enyhülésért kifej­tett erőfeszítéseket ki kell egé­szítenie a katonai enyhülésnek is. Országaink legfelsőbb kép­viselői a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testülete múlt évi ülésén ismét igazol­ták, hogy továbbra is készen állanak arra, hogy feloszlassák a Varsói Szerződés szervezetét, ha egyidejűleg feloszlatják az észak-atlanti tömböt is, s az eh­hez vezető első lépések kato­nai szervezeteik felszámolása lehetne. Egyes nyugati erők, mindenekelőtt a NATO vezető körei a nemzetközi kapcsolatok e pozitív alakulásához sajáto­san járulnak hozzá. Egyre több anyagi eszközt fordítanak a felhalmozott fegyverzet kor­szerűsítésére és más, halált ho­zó fegyver tökéletesítésére. így képzelik el ezek a körök a bé­ke légkörének elterjesztését a világon? Elvégre lehetetlen ösz- szeegyeztetni a nemzetközi fe­szültség enyhülését az államok katonai erejének szüntelen nö­velésével, ami ezen túlmenően még súlyos teherként neheze­dik a dolgozókra és megakadá­lyozza, hogy ezeket az eszközö­ket életszínvonaluk emelésére fordítsák. És ezek nem elha­nyagolható összegek. Hiszen a NATO 20 év alatt olyan össze­get fordított katonai célokra, amiért több száz hatalmas hő­erőművet lehetett volna felépí­teni, s az ezekben gyártott energia háromszor nagyobb lett volna, mint a világ jelenleges áramtermelése. A világban évente 250 milliárd dollárt for­dítanak katonai célokra, ami több, mint az ázsiai és afrikai fejlődő országok egész nemzeti jövedelme. A tőkésországokban az összes tudósok és mérnökök egynegyede a katonai és a fegy­verkezési szakaszon dolgozik. Csupán a katonai kutatásra for­dított összeg ma közel 40-szer nagyobb, mint ,az az összeg, amit a világ az orvosi kuta­tásra fordít. De még ennél is sokkal, de sokkal nagyobb az a veszély, amit a felhalmozott katonai anyag rejt magában. Ezért a szocialista országok nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folytatott ta­nácskozásoknak, a stratégiai fegyverek korlátozásáról foly­tatott szovjet—amerikai kétol­dalú tanácskozásoknak, s min­den olyan tanácskozásnak, amely a fegyverkezési láz meg* gátlását szorgalmazza, és arra törekednek, hogy az ENSZ ke­retében megvitassák a fegyver­kezés fokozatos csökkentését. Ezért támogatják a leszerelési világkonferencia összehívását, ami új erővel ösztönzi az álta­lános és teljes leszerelésért ví­vott harcot. A SZABADSÁGÉRT HARCOLÓK OLDALÁN ÁLLUNK Az a befolyás, amit a Varsói Szerződés szervezete gyakorol a nemzetközi helyzet pozitív fej­lődésére, túllépi Európa hatá­rait. Országaink abból indulnak ki, hogy a világbéke oszthatat­lan. A Varsói Szerződés tagálla­mai mindenkor felléptek és fel­lépnek az imperialista agresz- szió ellen, a vitás problémák békés megoldásáért, mindenkor a szabadságukért és nemzeti függetlenségükért harcoló nem­zetek oldalán állnak. Támogat­ták és támogatják Indokína, a Közép-Kelet, Afrika és Latin- Araerika népei igazságos köve­teléseit. Örömmel üdvözöljük a vietnami nép győzelmét az im­perialista agresszió ellen vívott küzdelemben, amely harcot megkönnyítette a szocialista kö­zösség szolidaritása és sokol dalú támogatása. A Varsói Szer­ződés tagállamai támogatják az arab népek igazságos követelé­seit, valamint azt, hogy a Kö­zép-Keleten kialakuljon a tar­tós béke, és biztosítsák a térség valamennyi népének törvényes jogait. Azonban nagy hiba lenne azt gondolni, hogy a béke megszi­lárdításához vezető út könnyű lesz. Ez sokrétű és bonyolult folyamat, amelyben két ellen­tétes irányzat találkozik. Az el­ső, amely a nemzetközi feszült­ség további enyhülését szorgal­mazza, a második amely ezt a folyamatot lassítani akarja, sőt arra törekszik, hogy visszafor­dítsa. A feszültség enyhülésé­nek ellenfelei különösen az utóbbi időben aktivizálódnak, fokozzák ellenállásukat, igye­keznek fékezni a szocialista és a tőkésállamok kölcsönösen elő­nyös kapcsolatainak fejleszté sét. Azonban a világ jelenlegi bo­nyolult helyzete ellenére a Szovjetunió és a további szo­cialista országok rendszeres és kitartó erőfeszítéseinek követ­keztében a fejlődés domináló fő irányzata a béke megszilár­dítása, a feszültség enyhülé­se. A jelenlegi nemzetközi hely­zet minden eddiginél jobban megköveteli, hogy a feszültség enyhüléséért vívott harcba még aktívabban kapcsolódjanak be a legszélesebb néptömegek, a dol­gozók minden rétege, szerveze­teik és intézményeik, minden­ki, akinek kedves a béke. NEMCSAK AZ ÁLLAMFÉRFIAK ÉS A KORMÁNYOK ÜGYE Az élet igazolta, hogy a bé­kéért, a népek biztonságáért és együttműködéséért vívott harc nemcsak az államférfiak és a kormányok ügye, hanem e küz­delemben egyre nagyobb szere­pet kapnak a közvélemény leg­szélesebb rétegei. Ezt igazolta már a béke-vi- lágmozgalom, valamint csúcs­szerve, a Béke-világtanács meg­alakulása, amelynek 25. évfor­dulójáról a múlt évben mi Prá­gában is megemlékeztünk. Nagyra értékeljük azoknak a kommunistáknak, valamint a szocialista és más pártok tag­jai, a hívő és az ateista em­berek áldozatkész erőfeszítése­it, akik a tőkésországokban ha­talmas áldozatok árán és ne­héz feltételek közepette dolgoz­nak a béke és a nemzetek köl csönös megértése érdekében. A szocialista országokban a béke ügye a vezető szervek és a dolgozók legszélesebb réte­geinek mindennapi ügye. A bé­ke és a szocializmus elválaszt­hatatlan egymástól. A Varsói Szerződésbe tömörült szocia­lista országok, amelyek közvé­leményének képviselői ma ösz- szegyültek, egész politikai, gaz­dasági, kulturális, tudományos és katonai erejükkel a béke pártján állnak. A béke szá­munkra a legnagyobb érték. Ebben a szellemben élnek és dolgoznak a szocialista Cseh­szlovákia polgárai, akik szor­galmas munkájukkal valóra váltják társadalmunk életének valamennyi területén a CSKP XIV. kongresszusának határo­zatait. Országunk népe. amely ezek­ben a napokban ünnepelte a fasizmuson aratott győzelem és hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, űj erővel tudato­sítja, mit jelentett és jelent a Szovjetunió nemzeti szabadsá­gunk, állami függetlenségünk, hazánk szocialista felvirágoz­tatása és békés élete számára. A CSKP XIV. kongresszusa szellemében erősítjük tovább a Szovjetunióhoz és a többi szo­cialista országhoz fűződő test­véri, barátsági és szilárd szö­vetségi kapcsolatunkat. A le­hető legtöbbet teszünk azért, hogy minél nagyobb mérték­ben vegyünk részt a Varsói Szerződés tagállamai politikai egységének megszilárdításában, s hogy sokoldalúan elmélyítsük együttműködésünket a KGST keretében. A mai konferencia résztve­vőit biztosíthatjuk, országunk és népünk tevőlegesen vesz részt minden olyan konkrét lé­pésben. amelynek célja a tar­tós béke megszilárdítása Euró­pában és a világon. Egész köz­véleményünk nevében kifejez­zük teljes támogatásunkat a Szovjetunió vezető szerveinek felhívása iránt, amit az egész világ népeihez, parlamentjeihez és kormányaihoz címeztek, ami újfent bizonyítja a Szovjetunió szilárd elhatározását mindent megtenni azért, hogy az embe­riség életéből kiiktassák a há­borút, és a világ minden népe számára biztosítsák a tartós békét és a szabadságot. Küldöttségünk kifejezi azt a meggyőződését, miszerint ez a prágai találkozó hozzájárul ah­hoz, hogy az egész emberiség legszentebb célja, a tartós bé­ke biztosításának, még ered­ményesebben nyerjük meg or­szágaink dolgozóinak széles tö­megeit, valamint a világ vala­mennyi országa demokratikus közvéleménye képviselőit is. Ebben a szellemben kívánunk tanácskozásuknak teljes sikert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom