Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám, szerda

Ponomarjov a szovjet—szíriai kapcsolatokról IMœïiEi Costa Gomes egységre int Damaszkusz — Borisz Pono- marjon, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a köz­ponti bizottság titkára, aki szovjet küldöttség élén Da- maszkuszban tartózkodik, hét­főn nyilatkozatot adott a szí­riai televíziónak és ebben hang­súlyozta, „a Szovjetunió a Szí­riái Arab Köztársasággal és más arab államokkal együtt síkraszáll a közel-keleti problé­ma igazságos rendezéséért, amelynek fő feltétele az izraeli csapatok kivonása az 1967-ben megszállt arab területekről, a palesztinul arab nép törvényes nemzeti jogainak biztosítása, beleértve a saját államiság meg­teremtésének jogát is, és az igazságos és tartós béke bizto­sítása a Közel-Kelet valamennyi állama számára“. „A Szovjetunió Kommunista Pártja — folytatta Ponomarjov — nagy jelentőséget tulajdonít az Arab Újjászületés Szocialis­ta Pártjához fűződő kapcsola­toknak. Szolidaritásunk Szíria és más arab országok népeivel elvi és állandó jellegű, mert az SZKP és a szovjet állam fő irányvo­nalából következik, amely az egyetemes béke és a népek biz­tonságának megszilárdítását, az imperializmus és a neokolonia- lizmus ellen folytatott küzde­lem támogatását célozza. A Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség enyhítésére és a bé­kés egymás mellett élésre irá­nyuló politikája nemcsak hogy nem mond ellent ennek az irányvonalnak, hanem éppen el­lenkezőleg, annak szerves, alko­tóeleme — hangsúlyozta Pono­marjov. Tanácskozik a nők világkonferenciája Mexikóváros — A mexikói külügyminisztérium 24 emeletes üvegpalotájában, kétnapos hét­végi szünet után, hétfőn foly­tatta munkáját a nők világkon­ferenciája. A nap során 23 kor­mányküldöttség kapott szót. Felszólalt Olof Palme svéd mi­niszterelnök is, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Mexikó­városban. A kormányfő elítélt mindenfajta diszkriminációt, majd arról a fontos feladatról beszélt, amely a nőkre hárul a népek közötti barátság elmélyí­tésében, a béke megszilárdítá­sában. Végezetül, a jelenlévők nagy tapsa közepette, kijelen­tette: „A haladó világ addig nem nyugodhat: amíg egyes or­szágokban, mint például Chilé­ben, a nők és a gyerekek ter­ror alatt sínylődnek.“ A plenáris üléseken, valamint a két bizottságban folyó mun­ka során mind nyilvánvalóbbá válik egyes nyugati delegációk­nak az a többségétől eltérő fel­fogása, hogy a konferenciának politikamentesnek kell lennie. Felszólalásaikban, nyilatkoza­taikban igyekeznek periferikus témákra terelni a figyelmet. Az eddig felszólalt delegátusok azonban — kevés kivételtől el­tekintve — azt a véleményüket hangsúlyozták, hogy a női egyenjogúság kérdését csak a gazdasági, politikai, társadalmi rend tükrében lehet megvizs gálni. Ehhez jó alapot szolgáltat a szocialista országok gyakorlata, amelynek megismerésére erős igény mutatkozik a delegátusok körében. Ezt bizonyítja a kubai nők életét és munkáját bemu­tató kiállítás nagy sikere is. Hétfőn egyébként a megerő sített testőrség is alig tudta megvédeni a chilei junta kül döttségének vezetőjét a delegá­tusok nagy részének haragjától. A jogos felháborodásra az adott okot, hogy a junta küldötte va­sárnapi sajtónyilatkozatában azt próbálta bizonygatni, misze­rint „a chilei nők nagy többsé­ge őszintén támogatja a jelen­legi vezetést“. Az Uruguayi KP tiltakozik Montevideo — Az Uruguayi Kommunista Párt illegális lap­jában, a Carta Semanalban felhívást tett közzé, s ebben követeli a tíordaberry-rezsim politikai foglyaival szemben elkövetett kegyetlenkedések haladéktalan beszüntetését. A kommunista párt felhívásában felszólítja az uruguayi népet és a nemzetközi közvéleményt, harcoljon a kínvallatások el­len. Ez idő szerint több mint 5000 politikai fogoly sínylődik a re­zsim börtöneiben. Az elmúlt években több mint 10 000 pol­gári személyt — köztük kisko­rúakat is — tartóztattak le. A széles körű szolidaritási kampány Carlos Borche-nak, az Uruguayi Újságíró Szövetség elnökének szabadon bocsátását eredményezte. Carlos Borchet ez év április 3-án a sajtósza­badság elfojtása elleni tiltako­zása ürügyén tartóztatták le. TOUOR ZSIVKOVOT, a Bolgár Államtanács elnökét tegnap is­mét fogadta Giovanni Leone olasz elnök. BRUNO KREISKY osztrák szö­vetségi kancellárt, aki három­napos hivatalos látogatáson az NSZK-ban tartózkodik, tegnap íogadta Waiter Scheel szövetsé­gi elnök. Kneisky a tanácskozás után Bonnból Nürnbergbe uta- zott. INDIRA GANDHI indiai minisz­terelnök ügyében India Legfel­sőbb Bírósága úgy döntött, hogy Gandhi megtarthatja funkcióját egészen a legfelsőbb bíróság végleges döntéséig, azonban megvonják parlamenti szavazati jogát. Gandhit az a vád érte, hogy megszegte a választási előírásokat az 1971-es választá­si kampányban. PORTUGÁLIA is csatlakozott az atomfegyverek és más tö­megpusztító fegyverek tengere­ken és óceánokon, valamint a tengerfenék térségéiben történő raktározásának megtiltását ki­mondó szerződéshez. SZMOLENSZKBEN A KATO­NAI TEMETŐBEN örök nyuga­lomra helyezték Mihail Jegoro- vot, a Szovjetunió Hősét, aki 1945 április 30-án Meliton Kan- tarija őrmesterrel együtt Ber­linben kitűzte a győzelmi lobo­gót a Reiclistag épületére. VARSÓBAN — a Kultúra és Tudomány Palotájában megnyílt az Európai Zootechnikai Szö­vetség évi ülése, amelynek munkájában 25 európai, ameri­kai és ázsiai országból több mint 800 tudós vesz nészt. E nemzetközi fórum résztvevői megismerkednek a szakszerű állattenyésztés legújabb vívmá­nyaival, amelyekről kétszáz be­számoló hangzik majd el. Ezen­kívül a résztvevők megvitatják az állattenyésztés legidősze­rűbb kérdéseit és a tudósok együttműködésének további fej­lesztését. Az értekezlet június 27-ig tart. AZ AMERIKAI KORMÁNY to kiói nagykövetségén keresztül közölte a Japán Kommunista Párttal, hogy nem engedélyezi a párt küldöttségének beutazá­sát és részvételét az Amerikai Kommunista Párt június 26-án megnyíló 21. országos kong­resszusán. A Japán Kommunista Párt vezetői Ford elnökhöz in­tézett táviratában fejezték ki erélyes tiltakozásukat a diszk­rimináció miatt. A Francia KP képviselője 9em kapott beutazá­si engedélyt az amerikai ható­ságoktól. Lisszabon — Costa Gomes portugál köztársasági elnök hétfőn este beszédet mondott az elnöki palota előtt össze­gyűlt tüntetők előtt. A nagy­szabású tüntetést a Portugál Szocialista Párt szervezte, hogy támogatásáról biztosítsa a leg­felsőbb forradalmi tanácsot és állást foglaljon a szocializmus pluralista útja mellett. A portugál államfő beszédé­ben megerősítette, hogy a leg­felsőbb forradalmi tanács biz­tosítja a pluralista utat. Ugyan­akkor Costa Gomes felszólítot­ta az ország politikai erőit, hogy hidalják át nézeteltéré­seiket és teremtsék meg az egységet. Vasco Goncálves miniszterel­nök vezetésével portugál kül­döttség utazott Mozambikba, az ország függetlenségének kikiál. tásával kapcsolatos ünnepsé­gekre. A küldöttség tagjai között van Alvaro Cunhal, a kommu­nista párt főtitkára, Mario Socires, a szocialista párt ve­zetője és Otelo Sáráivá de Car- valho tábornok, a Kontinentá­lis Operatív Parancsnokság (COPCONJ újonnan kinevezett parancsnoka. Indira Gandhi a reakció ellen mozgósítja a tömegeket Delhi — Amikor az Indiai Nemzeti Kongresszus párt a széles néptömegek érdekében megvalósítandó radikális társa­dalmi reformok útjára lépett, a jobboldali ellenzék rágalom­hadjáratot indított ellenem — jelentette ki Indira Gandhi in­diai miniszterelnök. Gandhi asszony hétfőn az in­diai dolgozóik sokezres tömeg­gyűlésén beszélt, amelyet az Indiai Szakszervezeti Kongresz- szus hívott össze a miniszter- elnök támogatására. Indira Gandhi felhívta a munkásosz­tályt, hogy folytasson állhata­tos harcot a reakció ellen, amely meg akarja akadályoz­ni a kormányt a. haladó re­formok végrehajtásában. Az indiai kormány 1969-től álla­mosította a nagy bankokat, ál­lami tulajdonba vette a szén­ipari vállalatokat és több in­tézkedést hozott az állami szektor fejlesztése és erősíté­se érdekében az utóbbi idő­ben, hangsúlyozta az Indiai kormányfő. Erőteljes harcot in­dítottunk a csempészek, a kor­rupció, a szegénység, az inf­láció és az árak növekedése ellen és ebben a küzdelemben bizonyos sikereket értünk el. A jobboldali ellenzék azonban nemcsak hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a sikereket, ha­nem megpróbálja diszkreditál- ni a kormánypártot és védel­mezőit. Ilyen körülmények között erősíteni kell a néptömegek egységét, mutatott rá a minisz­terelnök asszony. Csak ez biz­tosíthatja számunkra azt a tá­mogatást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy előbbre jus­sunk a haladás útján, megvé­delmezzük India békéjét, szu­verenitását és biztonságát — hangsúlyozta Indira Gandhi. Nagy szavak — kis tettek Kissinger az amerikai külpolitikáról Atlanta — Henry Kissinger amerikai külügyminiszter az atlantai (Georgia állam) ke­reskedelmi kamara előtt hét­főn este elhangzott rövid be­szédében a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdésével foglalkozva, síkraszállt az eny­hülés irányzatának folytatása mellett. Termonukleáris ko­runkban — mondotta — komoly erőfeszítéseket kell tenni an­nak érdekében, hogy a bizalom és a kölcsönösség alapján csökkenjen a feszültség. „Az olyan béke, amely csupán az erők egyensúlyán és a tömbö­kön nyugszik, törékeny és ter­méketlen“ — hangoztatta a külügyminiszter. A közel-keleti helyzetről szólva Kissinger úgy nyilat­kozott, hogy „az alapvető kér­déseket még nem sikerült megoldani“. Megítélése szerint 1975. VI. 25. papjainkban, ha a világ bármely pontján hábo­rúveszélyes gócpont alakul ki, sokszor önkéntelenül is arra gondolunk: csak a koreai há­borúhoz hasonló többé ne is­métlődjék meg. Huszonöt évvel ezelőtt, 1950. június 25-én tört ki a véres koreai háború. Mindez öt évvel a második világháború befeje­zése után történt, amikor Ko­reát már a 38. szélességi fok kettéosztotta. A háborúban győztes nagyhatalmak ugyan­is megállapodtak, hogy a szé­lességi foktői északra a szov­jet, délre az amerikai hadsereg segíti a békés élet megindítá­sát. A koreaiak azt várták, hogy a háborús károk helyrehozását és a külföldi csapatok távozá­sát követően lehetőség nyílik az ország egyesítésére. Csak­hogy Észak-Koreából a szovjet csapatok kivonultak, délen ad­dig az amerikai agresszor megvetette lábát. Északon 1948- ban kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, délen pedig továbbra is ma­radtak az amerikaiak, akik nem nézték tétlenül, hogy északon egyre erősödő néphata­lom van kibontakozóban. Min­den segítséget megadtak JA Szín Mán elnöknek, hogy had­sereget szervezzen, nem is tit­kolták, olyat, amely Észak el­len fegyverkezik. Pénz, fegyver, hadi terv, ka­tonai tanácsadó bőven érkezett az USA-böl. Szinte sejteni le­hetett a háború kirobbanását. Erre alapos okot adtak az Egyesült Államokból érkező leplezetlen, világos nyilatkoza­tok. Roberts (a Koreában ál­lomásozó amerikai katonai ok­tatócsoport parancsnoka): „Az magyarázzák a támadást és ki­szélesítsék azt az ENSZ zász­laja alatt. Ekkor került sor arra az ed­dig egyedülálló esetre, hogy az ENSZ kék zászlaja alatt angol, török, ausztrál, belga, kanadai, kolumbiai, etióp, francia, görög, A koreai háború évfordulóján amerikai tisztek a dél-koreai tisztekkel lesznek a hadműve­letek alatt.“ Dulles (amerikai külügyminiszter) dél-koreai ka­tonákhoz intézett beszédéből: „Nincs messze az az idő, ami­kor bebizonyíthatjátok katonai erőtöket.“ A bizonyítási alkalom nem is volt valóban messze, mert 20 nap múlva megkezdődött a ko­reai dráma. A hivatalos wa­shingtoni indok így hangzott: Meg kell állítani a kommuniz­mus előretörését Koreában.“ A valóságos cél azonban nyilván­való volt: az amerikai agresz- szor terjeszkedni kívánt a 38. szélességi foktői északra. Két legyet akart ütni egy csapásra: területszerzést és a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság megszüntetését. Korea népe a szocialista or­szágok politikai és anyagi tá­mogatásával szilárdan állta a harcot. Az amerikaiak látva ezt, „diplomáciai hadművelethez“ folyamodtak: céljuk az volt, hogy utólag a világ előtt meg* luxemburgi, holland, új-zélandi, fülöp-szigeti, thaiföldi és dél- afrikai katonák harcoltak az amerikai agresszor oldalán. Az amerikaiak az ENSZ Biztonsági Tanácsában kihasználták a szovjet diplomaták távollétét. (A Szovjetunió ugyanis a Csang Kaj-sek kormányzat jog­talan jelenléte elleni tiltako­zásul már 1950 januárjában otthagyta a Biztonsági Tanács üléseit.) A koreai háború lé­nyegében amerikai háború volt az ENSZ nevének és zászlajá­nak fel használásával. A háború nem hozott semmi jót az agresszornak. Minden erőfeszítésük megtört Észak- Korea népének hősiességén, a szocializmus erőinek nemzetkö­zi szolidaritásán. Truman, az Egyesült Államok akkori elnö­ke is belebukott a koreai há­ború kudarcába. Az Egyesült Államok koreai agressziója világméretekben nagy tiltakozást váltott ki. A világ közvéleményének tiltako­zása arra késztette az agresz­szor Egyesült Államokat, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a KNI)I< képviselőivel. A tárgyalósátrá­ról világhírűvé vált Panmind- zsonban két év után, 1953. jú­lius 27-én fegyverszüneti szer­ződés megkötésével értek véget a tanácskozások. A két fél annak idején csak ideiglenesnek tekintette a meg­állapodást, azonban most 25 év elteltével is az akkori megfo­galmazásban van érvényben. A KNDK az utóbbi két évtizedben számtalan javaslatot tett az or­szág békés egyesítésére. „A fegyverszüneti egyezményt bé­keegyezménynek kell felválta­nia“ — tartalmazza a KNDK kormányának a dél-koreai kor­mányhoz küldött jegyzéke. Szöulból mindeddig még egyetlen észak-koreai javaslat­ra sem érkezett válasz. Pilla­natnyilag egyre kevésbé várha­tó, hogy a közeljövőben Dél- Korea hajlandóságot mutatna a két ország újraegyesítésére. Az Egyesült Államok napjaink­ban még jobban, mint koráb­ban, ellenzi ezt a közeledést. A vietnami háború kudarca után az amerikaiak érthetően még görcsösebben ragaszkodnak Dél-Koreához. Az ország egye­sítése pedig azt jelenthetné, hogy kiszorulnának Koreától. Egyelőre tehát úgy tűnik, to­vábbra is megoldatlan marad az ön. „koreai kérdés“ — vagyis az ország egyesítésének kérdése. VONYIK ERZSÉBET a közel-keleti fejlemények olyan stádiumba jutottak, ahon­nan a helyzet elkerülhetetlenül a béke vagy pedig az újabl» válság irányában mozdul el. A külügyminiszter kijelentette: Az Egyesült Államok még nem döntött, hogy a válság megol­dása érdekében az általános rendezés vagy pedig a részle­ges megállapodások útján ha­ladjon-e. Hozzáfűzte, hogy a kormánya a „legígéretesebb“ utat kívánja követni. Hadjárat az alvilág ellen Tokió — A japán rendőrség országos hadjáratot indított az alvilág üzleti tevékenységének korlátozására. Hivatalos becs­lések szerint az ország külön­böző prefektúráiban és nagy­városaiban működő gengszter­szervezetek illegális ügyletei­nek értéke tavaly körülbelül húszmilliárd jen volt, nem hi­vatalos becslés szerint ennek a tízszerese. A hatóságok nyil­vántartásából megái lapítható- lag a gengszter-bandák tulaj­donában lévő vállalkozások száma megközelíti a harminc­ezret és több mint harminc szá­zalékuk a hét legnagyobb gengszter-szindikátus kezében összpontosul. Az alvilág keze­lésében van több mint három­ezer mulató, nyilvánosház és fürdő is. A gengszterek azon­ban „jelen vannak“ a bankok­ban és az építőipari vállalko­zásokban is. Megfigyelők rámutatnak, a most meghirdetett rendőrségi kampány nem az első és fel­tehetően nem az utolsó. A gengszter-szindikátusok nem tartanak különösebben a rend­őrségtől, mert a hatalmon lévő konzervatív párt politikusaival való összefonódásuk gyakorla­tilag érinthetetlenné teszi őket. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk tegnapi számában sajnálatos hiba történt. Az első oldalon a „Csehszlovák küldött­ség utazott a KGST ülésszaká­ra“ című hírünk utolsó bekez­désének első mondata helyesen így hangzik: „A budapesti re­pülőtéren a csehszlovák kül­döttséget Lázár György, az MSZMP Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának tagja, az MNK Minisztertanácsának elnö­ke és más hivatalos személyi* ségek fogadták“. Kommentárunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom