Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám, kedd

VALASZ OLVASÓINKNAK VAGYONJOGI ÜGYEKBEN B. Á.: Ha a társtulajdonosok 1951. január 1. előtt akár szó­ban vagy írásban kötött megál­lapodással az eddig meg nem osztott közös- tulajdont termé­szetben megosztották és ígv megosztott állapotban használ­ták tovább, akkor az ilyen, hosszú ideig tartó tényleges használat jogilag is kötelező tulajdonmegosztásnak számít. Az SZSZK Legfelsőbb Bírósága 1971/6. sz. döntvénye (valamint n közös szövetségi döntvénytár 1972/65. sz. döntvénye) tovább­ra is elismerte az ilyen esetek­re vonatkozóan a volt brnói Legfelsőbb Bíróság 911. sz. döntvényét. Ha a felek kölcsönösen ren­dezni akarják az ügyet, az eredeti társtulajdonosok, illet­ve öröklés folytán jogutódjaik a tényleges használatról készí­tett geometriai vázrajz alapján a fenti döntvényekben kifeje­zett jogelvre és a polgári tör­vénykönyv 141. paragrafusra való hivatkozással is rendehe- tik a kérdést. Az ilyen megosz­tási szerződést ajánlatos ügy-, véd segítségével elkészíteni. A szerződést az állami jegyzőség- nek is kell regisztrálnia. Ha valamelyik fél nem is­merné el kötelezőnek saját ma­ga számára a tényleges meg osztást, akkor a járásbíróságon beadott keresetben lehet kérni, hogy a bíróság hozzon olyan megállapító (urcovací) ítéletet, amely kimondja, hogy az emlí­tett, tényleges, még 1951. ja­nuár 1. előtt megosztással és hosszú idejű használattal a kö­zös (részes közös) tulajdon megszűnt és a volt társtulajdo­nosok az általuk használt ré­szek külön kizárólagos tulajdo­nosaivá váltak. Ehhez szüksé ges a bíróság által kirendelt szakértő által elkészített geo­metriai vázrajz, amely a hasz­nálatnak megfelelően állapítja meg az új parcellák számát és terjedelmét. Az ilyen ügyben is ajánljuk ügyvéd segítségét Igénybe venni. A HÁZASTÁRSAK OSZTATLAN KÖZÖS TULAJDONA Cs. M. és K. J.: A házaslár- sak osztatlan közös tulajdoná­ba nem tartoznak azok a tár­gyak, amelyeket a házastársak mint saját különvagyonukat még a házasság megkötése előtt szereztek, azok a tárgyak, amelyeket a házastársak a há­zasságuk tartama alatt aján­dékba kaptak, vagy örököltek. Az ilyen tárgyakért eladás ese­tében kapott pénzösszeg eset­leg a közös pénzből való pót­lás nélkül, szintén az érdekelt házastárs különvagyonát képe­zi (az ún. transzformáció ese­te). így olvasónk különvagyo nának számít a hálószoba-be- rendezés, melyet hozományként a házasságba magával hozott. Tehát ezt a bútort nem lehet az osztozkodás tárgyává tenni. A válás után gyakran vita tárgyát képezi a házastársak­nak a házasságban magukkal hozott megtakarított pénze. Ha ez írásban vagy tanúkkal bizo­nyítható, a pénzösszeget, illet­ve részét csak akkor lehet a házasság megszűnte után visz- szaigényelni az osztatlan közös tulajdonból, ha bizonyíthatóan az osztatlan közös tulajdonba tartozó tárgyba (bútor, autó, ingatlan stb.) fektették, de rendszerint csak olyan mérték­ben és arányban, amilyenben az ezért a pénzért vásárolt bú­tor, autó stb. a házasság jog­erős megszűntekor értékelhető. Ha a bútorvásárláshoz valame-. lyils házastárs pl. 10 000 koro­nával járult hozzá különvagyo­nából, csupán a „redukált“ 30 százalékos aránynak megfelelő 1,000 koronát igényelhetné. (L. a Legfelsőbb Bíróság 1972/42 sz. döntvényét). Ha pl. a férj még a házas­ságkötés előtt részletfizetésre motorbiciklit vett, s csupán 1/5 részt, kb. 1000 koronát fize­tett ki még a házasságkötés előtt, a motorbicikli különva­gyonát fogja képezni azzal, hogy köteles az osztatlan kö­zös tulajdonba beszámítani a 4000 koronát, melyet már a há zasságkötés után fizettek ki a motorkerékpárra. A motorke­rékpárt rövidesen értékveszte­ség nélkül eladták és helyette személyautót vettek kb. 40 000 koronáért. Ez kétségkívül a há­zastársak osztatlan közös tu­lajdonába tartozik azzal, hogy a vételhez mintegy 1000 korona összeggel járult hozzá férje kü­lönvagyonából. A bíróság a házastársak osz­tatlan közös tulajdonába tar­tozó tárgyakat a válóperes íté­let időpontjában megállapított értékben veszi figyelembe, és ha a vagyonmegosztásra csak egy későbbi időpontban kerül­ne sor, akkor az ítélet napja lesz rendszerint az irányadó. Pl. ha a kérdéses autó értéke a válóperes ítélet jogerőre emelkedése idejében csupán az érték 75 százaléka lesz, akkor a különvagyonba az említett redukciós elv alapján már csu­pán 750 korona megtérítését kérheti volt férje. Ha valami­lyen tárgyat részben különva­gyonból eredő és részben kö zös pénzből vesznek a házas társak, az ilyen tárgy az osz­tatlan közös tulajdonukba tar­tozik. A vagyonközösség meg­szűnése után a különvagyonból származó hozzájárulást lénye­gében az említett módon kell rendezni. Ha a különvagyonnak számí­tó készpénzt (betétkönyvben le­vő, pénzt) a házastárs nem az „osztatlan közös tulajdonba fektette be“, hanem külföldi nyaralásra, esetleg a nászút fedezésére költötte el, akkor ennek a pénzösszegnek vissza fizetését a házasság megszűnte után nem igényelheti. Ha az ilyen pénzen vásárolt autó köz­ben tönkrement és a házasság megszűntekor már nem léte­zik, szintén nem igényelhető visszafizetés. (Csak létező va gvont lehet megosztani.) Ha a házastársak a házassá­guk ideje alatt új autót veitek 70 000 koronáért és a férj az autóval még a házasság tarta­ma alatt karambolozott s csak a biztosításból kifizetett összeg, 38 000 korona maradt meg az autóból, a bíróság a vagyonel- osztásnál csak a tényleges ér­téket, tehát a 38 000 koronát veheti tekintetbe. Azt a körülményt, hogy aj volt házastársak közül ki mi­lyen mértékben járult hozzá a dolgok megszerzéséhez, ki ho­gyan bánt a megszerzett tár­gyakkal, a bíróság a megosz­tásnál figyelembe veheti és ennek alapján esetleg eltérhet az általában irányadó fele-fele értékmegosztás elvétől. Az a körülmény, hogy a férj többet keresett, még nem indo­kolja a fele-fele alapelvtől va ló eltérést, mert viszont a nők­nél a bíróság köteles figyelem­be venni a háztartásról és a családról való gondoskodást. A polgári törvénykönyv 149. paragrafusa lehetővé teszi a fenti alapelvek értelmében kö­tött megállapodást. A volt há­zastársak csak a házasság jog­erős felbontása után állapod hatnak meg véglegesen és kö­telezően. A korábban kötött ideiglenes megegyezés csak ak­kor érvényes, ha azt a házas­ság felbontása után újból meg­erősítik. A megegyezést a törvény *nem köti írásbeli vagy más hi­vatalos formához, azonban ki­mondja, hogy mindegyik fél kö­teles írásbeli igazolást kiadni a megállapodás alapján történt megosztásról. Az ilyen megál­lapodásnál fontos még az is, hogy az egyezségnek ki kell terjednie az osztatlan közös tu­lajdonba tartozó minden lénye­ges tárgyra, értékre s szólnia kell a rendezetlen adósságok rendezésének módjáról is. Ha bonyodalom merülne fel, ajánl­juk, vegyék igénybe ügyvéd se­gítségét is. Dr. F. I. ( # A Mongol Népköztársaság ulánbátori Állami Könyvtára egyedülálló könyvgyűjtemény­nyel büszkélkedhet. A mongol, a kínai és a tibeti irodalom középkorból és még régebbről fennmaradt egyedi kéziratait, páratlan írásos emlékeit őrzi. A tudósok véleménye szerint ' ezek a becses anyagok még | alapos tanulmányozást kíván­nak. ★ Szovjet nők a Nagy Hon­védő Háborúban a címe Mur- mancev könyvének, amely a moszkvai Miszl kiadó gondozá­sában jelent meg. AZ ATOMKOR FÉMÉI A második világháború után megkezdődött technikai korszakot csakhamar atomkornak ne­vezték el az atommag energiájának felszabadí­tásával járó óriási arányú műszaki fejlődés eredményeképpen. E korszak teljes kifejlődése azonban beletorkollott a rakétatechnika s a be lőle kialakult űrkutatási technika korába. Az atomtechnika céljaira kifejlesztett fémek jelentős részének az űrkutatásban is fontos sze­rep jut, nem utolsósorban azért, mert hiszen például az atomreaktor és a rakétahajtómíí nagyjából azonos nagyságrendű hőterheléssel működő „kalorikus gép“. Mindkét technológiai ágban azonban különleges követelmények is ér vényesülnek, amelyek az egyik esetben az atom­mag energiájának felszabadításával járó külön leges kísérő hatásokkal, a másik esetben pedig a világűr mint környezet, nemkülönben a rakéta mint hordozójármű speciális üzemtani tulajdon­ságaival függnek össze. Mindenesetre joggal mondhatjuk el, hogy ez a korszak, tehát tulajdonképpen a legutóbbi há­rom évtized, a fémek technológiájában igen je­lentős változásokat eredményezett, akár magú kát a feldolgozandó anyagokat, akár pedig a feldolgozás módjait, tehát technológiai eljáráso­kat tekintjük. Szemünk láttáig önállósultak szerkezeti fémekként olyan anyagok, amelyek korábban, felfedezésük óta csupán kuriózum­számba mentek, vagy — a legjobb esetben is — ütvözőanyagként voltak alkalmasak. Ha végigtekintünk e korábban szokatlan, s ma egyre inkább megszokott szerkezeti anyagok során, akkor elsősorban három fém — a titán, a berillium és a cirkon — érdemel különösebb említést az atomtechnika, az űrkutatási tchnika, vagy mindkettő szempontjából. S bár ezeket a fémeket eredetileg kifejezetten katonai jellegű leiadatokra fejlesztették ki, pl. különleges re pülőgépek különleges hajtóműveihez, visszatérő űrhajókhoz, speciális atomreaktorokhoz, ma már — a gyártott anyagmennyiségek rohamos nö- vekedtével — egyre kevésbé mennek kuriózum­számba, egyre olcsóbbá válnak, és éppen ezért egyre inkább lesznek elérhetők „földi" tervezési feladatokhoz. Igazolásul elegendő csak annyit megemlíteni, hogy egy évtized alatt, 1955 és 1965 közölt a titán ára 70 százalékkal csökkent, és hogy ezen a téren az újabb termelő kapaci­tások beállítása, az újabb, immár nagyüzemi módszerek leihasználása még olcsóbb, még in­kább sokoldalúan felhasználható anyagokat eredményez. Miért terjedtek el ezek az új anyagok az atomtechnikában? Elsősorban azért, mert a neutronok elnyelésére irányuló hajlamuk mini­mális: a neutronbefogadási keresztmetszet igen kicsiny. A berillium pl. az új fémek egyik jel­legzetes képviselője, nem csupán alig nyeli el a neutronokat, hanem hatásosan vissza is veri őket. Ezek az anyagok tehát nem válnak mara­dandóan radioaktívvá, nem módosulnak, nem l ridegednek el a besugárzás hatására, tehát a belőlük készített szerkezetek az atomreaktorok sugárzási terében is biztonságosak maradnak. Miért terjedtek el ugyanezek a fémek a raké­tatechnikában és az űrkutatásban? Egyrészt mert könnyűek, kis fajsúlyúük, vagy legalábbis a szokásos szerkezeti fémeknél könnyebbek, mintegy átmenetet képviselnek a könnyűfémek és a hagyományos szerkezeti fémek között, más­részt hővezetési tulajdonságaik kitűnőek (a be- rilliumból pl. a visszatérő űrhajók hővédő paj­zsát lehet készíteni). S végül, nem utolsósor­ban, viszonylag hőállóak, tehát a rakétahajtó- rnfíveknél és a visszatérő űrhajóknál fellépő kíméletlen melegedésnek is ellenállhatnak. Mindezek a vonzó tulajdonságok azonban sem mit sem érnének, ha megfelelő technológiai el­járásokkal nem sikerülne belőlük a kívánt tu­lajdonságokkal rendelkező anyagot készíteni és a kívánt formára alakítani. Említsük meg itt, hogy jórészt ezeknek az anyagoknak, valamint a helyettesítésükre részben felhasznált rozsda- mentes acéloknak az alakítására dolgoztak ki olyan speciális forgácsmentes alakító eljáráso­kat, amelyek ma többnyire „nagy energiájú ala­kító eljárások“ néven foglalhatók össze, és ame­lyek sorába a robbantásos alakítást, az elektro­hidraulikus alakítást, a mágneses alakítást és még néhány más módszert sorolhatunk. Az újonnan polgárjogot kapott szerkezeti anyagok száma tíz körül jár. Ide kell sorolnunk a n.a már viszonylag nagy mennyiségben fel­dolgozott wolfrámot és a tantált is, ezeket a ki­fejezetten súlyos, nehéz fémeket. Ide kell so­rolnunk ezenkívül az átmeneti csoportba sorol­ható molibdént, krómot, de a cikkünk további részében inkább a legfontosabb hárommal: a berilliummal, a titánnal, és a cirkonnal akarunk foglalkozni. Ezek mellett a ritka földfémek csoportjából meglepő anyagok, pl. a hafnium és a niób is kereskedelmi mennyiségben, például hengerelt áruként stb. kerülnek forgalomba. BERILLIUM Valamennyi közül a legkönnyebb a berillium. Ez a fém nem nyeli el az elektronokat. Rendkí­vül könnyű a fajsúlya, kitűnő a szilárdsága és a belőle készített szerkezetek merevsége is na­gyon jó. A baj ezzel az anyaggal elsősorban két síkon jelentkezik. Az egyik a feldolgozás minden vál­tozatára egyaránt érvényes: a berillium erősen mérgező. Megmunkálására tehát többé-kevésbé légmentesen el kell zárni a környezettől és kü­lönleges óvintézkedéseket kell tenni. Sokkal nagyobb baj azonban még a berillium rendkívüli ridegsége. A fém igen nehezen ala­kítható forgácsmentesen A kohászati kutatás je­lentős mértékben feltárta a berillium ridegségé­nek okát és meghatározták a legcélszerűbb ala- kítási hőmérsékletet is. Maga a berillium közön­séges hőmérsékleten ma is nagyon rosszul ala­kítható, s ami a legtöbb gondot okozza: egyál­talában nem izotróp, pl. az extrudált berillium- lemezek alakváltozási képessége hosszirányban 18 százalék, de keresztirányban mindössze 1,5 százalék. Az okot a berillium kristályszerkeze­tében kell keresnünk, ez az anyag ugyanis (akárcsak a titán és a cirkon is), tömött rácsú hexagonális szerkezetű. A berilium elsődleges fogyasztója változatla­nul az atomtechnikai ipar, de ott, ahol a kiváló hővezetési tulajdonságait hasznosítani lehet, mindig megtaláljuk az űrhajók berendezésiben, szerkezeti elemeiben is. Nagy ridegsége egyéb­ként repiilőgépszerkezetek, illetve hordozóraké­ta-elemek gyártására is alkalmassá teszi. TITÁN Sokkal többet hallottunk az utóbbi időben a titánról. A titán fajsúlyát tekintve a könnyűfé­mek és az acél között éppen középúton van. 3 948 óta kereskedelmi mennyiségben gyártják, főleg a nagy tisztaságú titántetraklorid magné- ziumos redukciójával. Az így kapott titánsziva- csot ívben megolvasztják és tuskóvá öntik. A ti­tánnak az oxigénnel való rendkívüli vegyrokon- sága miatt mindezek a műveletek csak vákuum­ban vagy védőgáz-atmoszférában lehetségesek. Miután a nagy tisztaságú titánt viszonylag hő­álló alkatrészek gyártására felhasználták, csak­hamar különféle ötvözetei is előtérbe kerültek. A molibdén, a króm és a vanádium a titán ún. béta-változatát (amely rendkívül hőálló) stabili­zálják, míg az alumínium és az ón közönséges hőmérsékleten használható titánötvözetek al­fa-szerkezetét teszik stabillá. CIRKON A titán gyártásában szerzett tapasztalatokat, technológiai módszereket kezdték felhasználni a cirkon gyártására is. Először ezt a fémet is hő­álló tulajdonságai miatt kívánták hasznosítani (amint ismeretes, a cirkonoxid az egyik legjobb kerámiai anyag), csakhamar kiderült azonban, hogy 500 C fok felett a fém erősen oxidálódik. Ám az is kiderült, hogy az atomreaktorokban igen jó szerkezeti anyagnak bizonyul, minthogy nagy tisztaságú változatában (a szennyező haf­niumtól megtisztítva), rendkívül kis neutronbe fogási keresztmetszete van. Azóta a cirkom-ha­jóreaktorok .házaihoz és általában magas hő­mérsékletű, nagy nyomású csővezetékekhez használják fel. Jegyezzük még meg, hogy a cir­kon kis mennyiségben magnézium ötvözésére is alkalmas. Ha végigtekintünk az űrrepülésben való alkal­masság szempontjából annyira fontos szilárd­ság/súly-arány alakulásán, akkor kiderül, hogy valamennyi szerkezeti anyagunk közül a titán a legkedvezőbb, méghozzá egészen 500 C fok hő­mérsékletig. Szorosan követi a berilliumlemez, majd a titán néhány ötvözete, s csak ezután kö­vetkeznek ismert legjobb acéljaink: a szerszám­acélok és a rozsdamentes acél. A hagyományos könnyűfémek nem tudják felvenni a versenyt az említett anyagokkal. Húsz-harminc évvel ezelőtt néhány kilogramm bármelyik említett fémből értékes kincsnek szá­mított. Azóta az anyagok ára állandóan csökken. A felhasználási területek állandóan bővülnek. Nem kétséges tehát, hogy a fejlesztésükkel kapcsolatos igen jelentős költségek rohamosan növekvő mértékben térülnek meg. Ami ma még csupán az atomtechnika és a rakétatechnika számára hozzáférhető, az rövidesen — valószí­nűleg több más, itt nem említett fém kíséreté­ben —, az egész műszaki tevékenység küzkin- csévé válik. FOGY AZ OXIGÉH A TENGERBEN Körülbelül ötven éve, amióta rendszeres hid- rokémiai megfigyeléseket végeznek, a Keleti- tenger központi részének oxigéntartalma 70 mé­teres mélység alatt állandóan csökken, viszont egyre több kénhidrogént találnak a vízben. Ért­hető, hogy a Keleti-tenger országait aggasztja ez a jelenség, és ezért okainak és terjedésének vizsgálatára rendszeres kutatást indítottak el. Az első feltevések szerint az oxigéntartalom csökkenésének és a mérgező kénhidrogén meg­jelenésének fő oka a tengervíz ipari szennyező­dése. Egyes német tudósok véleménye szerint azonban a folyamat alapja természeti jelenségek sorozata. A bonyolult rétegeződésű Belti-tenger vizének mélyén nő a sótartalom. A minden télen megújuló sószegény felszíni vízróteg és a mély­víz közötti választóréteg vastagodott, és ma már 60 méter körül van, azak kb. 20 méterrel fel­jebb, mint 1900-ban. A mélyvíz csak időről idő­re kap oxigéndús vízutánpótlást, amely nehe­zen találja meg útját az öresundon és a Nagy Belten átömölve, a medencék és vázalatti hátsá­gok bonyolult sorozatán. így aztán az oxigén eltűnése nagyrészt a fo­lyók csökkenő édesvízhozamára és sóban gazdag víz behatolására vezethető vissza. Ha pedig hosszabb pangási idő után friss víz kerül a Balti-tenger közepéig a mélyvízbe, akkor a mély­ben összegyűlt tápanyagok a biológiailag aktív felső vízrétegbe emelkednek fel. Egy ilyen „trá­gyázás“ után nagyon elszaporodik a plankton, szerves anyag keletkezik, amely gyorsan ismét a mélybe süllyed, ahol még gyorsabban elhasz­nálódik a kevés oxigén. (dj|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom