Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-16 / 113. szám, péntek

Orvosi tanácsadó

A SZABADSÁG HOSSZÚ ÚTJÁN

EGY SZOVJET HÁBORÚS VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI

Abban 3 megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem Ukrajna védelmében majd felszabadításában, utána pedig Románia, Magyarország, Csehszlovákia, Bratislava után Ausztria, majd ismét Csehszlovákia felszabadításában.

Csehszlovákia határát az ellenséges hordák megsemmisítésében és kiűzésében szerzett harci tapasztalatokkal gazdagodva értük el. Különösen emlékezetesek maradtak számomra a Garam és Ipoly menti harcok.

1944. december 22-én, amikor Budapest bevétele már eleve eldőlt, eznediink más egységekkel együtt Vác felől a Dunán közeledett a csehszlovák határhoz és az Ipoly bal partján sorakozott fel harci rendben Szob és Ipolydamásd körzetében. Menetközbeu elkeseredett tüzérségi párbajt vívtunk. Az ellenfél nagy fölényben volt velünk szemben: először is itt volt az Ipoly folyó, másodszor döntő fekvésű magaslatok terültek el az Ipoly partján és természetesen erődítések húzódtak. Ám pontos tüzérségi előkészítés után sikerült átkelnünk a folyón és elfoglalnunk Helemba falut — ez volt az első lakott település a csehszlovák oldalon.

Itt halt hősi halált Gyagyen- ko őrnagy, hadosztályparancsnok, Pasztuhov főhadnagy ütegparancsnok, Mamrnkuv szakaszvezető és több közkatona.

Ezrendünk 1944. december 28-án további csapásokat mérve a fasiszta hordákra elérte a Garam partját és hadiállást épített ki Garamkövesd környékén. Tüzérségi tűzzel biztosítottuk az 53. lövészhadosztály alakulatainak átkelését a Gara- mon és felszabadítottuk Nána falut.

A német csapatok védelme a folyó jobb partján még bonyor iultabb és szilárdabb volt. Az ellenfél bősz ellenállást tanúsított és többször is ellentámadásba lendült, de eredménytelenül. A csatában különösen kitűnt Sxankip kapitány, bad- osztálypai'ancsnok, Malisev és jjereszko ütegparancsnokok, Ivanov felderítő, Lainsanov híradós, Papuszta, Bojár, Pisnij és mások.

Őszinte elismerésemet szeretném kifejezni három csehszlovák hazafinak, akik a Ga- ramon ál valahogyan átjutottak hozzánk és megmutatták, hol a legkönnyebb az átkelés a folyón, hol vannak az ellenséges tűzfészkek, ütegek. Mintegy húsz falubelit megszerveztek, akik anyagokkal segítettek az átkelésnél.

Folytatódtak az elkeseredett harcok, s mi a természetes akadályokat leküzdve tovább vonultunk előre, közben több kisebb települési felszabadítottunk. A németek azonban erő- sítésl kaptak és 30—35 harckocsival ellentámadásba lendültek és visszaszorítottak minket Nana faluba.

Átcsoportosítás után tüzérségi tüzet zúdítottunk a fasisztákra, ellen támadásba mentünk át és lényegesen visszaszorítottuk őket. Az ellenséget ül dözve irányt vettünk Nové Zámky (Érsekújvár) és Komárno (Komárom) felé, hogy elvágjuk azokat az utakat, amelyeken az ellenség Esztergom irányában tartalékokat összpontosított. Valóban elkeseredett harcok voltak s mindkét oldalon nagy veszteségekkel jártak. Az ellenséges erők nyilván nem akartak gyűrűbe kerülni, hogy a Budapestnél harcoló hadseregcsoport felmentésére vonulhassanak. Elfoglaltuk Párkányt és Etedet, majd Mnzs- lát. Mintegy hatszáz fasisztát ejtettünk foglyul. Az ellenfél haditechnikát és fegyverzetet hátrahagyva Komárno felé vonult vissza — az oda vezető utakat elaknásították. Előzetesen szilárd erődítéseket építettek ki. Az ellenséget űzve elfoglaltuk Izsát. Ugyanakkor tisztában voltunk vele, hogy az ellenségnek mégis sikerül csapatokat és haditechnikát összpontosítania Esztergomban, a Garammal szemben. Észrevettük, hogy gyalogság és harckocsik vonulnak Komárno felé. Az ellenséges légierő is kitartóan bombázta az átkelőhelyeket az Ipolyon és a Garamon. Félig gyűrűbe kerültünk mi is és az ellenség is. A ellenfelek igyekeztek elvágni egymás útját. llelyenkint közelharcra került sor. A Nové Zámky felől támadó fasiszták aljas taktikát alkalmaztak — nőket, gyerekeket, öregeket kergettek a lövészárkokba és kényszerítették őket, hogy mifelénk vonuljanak, különben agyonlövik őket. Arra számítottak, hogyha a hátuk mögé bújnak, nem fogunk tüzelni. Valóban tüzet szüntettünk, hogy megmentsük a civileket, de két-liárom sebesült kivételével egyetlen fasiszta sem távozott innen élve. Ez volt katonáink válasza a fa siszták embertelenségére.

A budapesti—bratislavai fasiszta badseregcsoport parancsnoksága nyilván nem számított arra, hogy a szovjet csapatok oly gyorsan, szinte menetközben átkelnek az Ipoly és a Garam folyón, de felfogta, hogy nehézségeink vannak az utánpótlással ... 1945. márc. 25-én kétórás tüzérségi előkészítés után támadásba lendültünk. A Garamon átkelve délben már elfoglaltuk Tőre falut, 17 órakor pedig Nagysallót is felszabadítottuk.

Március 28-án már a Nyit- ra folyónál folytattuk hadműveleteinket. Április 4 én Bratislava is felszabaduld Tovább űzve az ellenséget, megközelítettük a Morva folyót. Április 5-én Devínska Nová Ves faluban a folyó partján hadállásokat foglaltunk el. Április 6-án 40 perces tüzérségi előkészület után átkeltünk a folyón és Ausztria területére léptünk.

Znojmóban állomásoztunk, amikor május 8-ról 9 re virradó éjjel tudomást szereztünk a hitleri Németország feltétlen kapitu45Uásáról.

Végre eljött a vágyva várt, nehezen kivívott békéi A még le nem vert fasiszták nyugatra, az amerikaiakhoz igyekezve még ellenállást fejtettek ki, útközben raboltak, erőszakos cselekedeteket követtek el a polgári lakossággal szemben. Parancsot kaptunk, hogy álljuk útjukat és az ellenállókat semmisítsük meg. A lakosság segítségével sok fasisztát tettünk ártalmatlanná.

Számunkra 1945. május 14-én ért véget a háború. Az ezredet a Sedlčany környéki Rudný faluban összpontosították. Megkezdtük a békés belső köteles ségeink teljesítését.

P.. F. ROMANOV tartalékos alezredes, a 263. aknavető ezred volt parancsnoka, Bratislava díszpolgára

A SZEMÉLYI HIGIÉNIA ALAPSZABÁLYAI

A tisztaságnak és tisztálkodásnak nagy jelentősége van, mivel a bacilusok és egyéb kórokozók a piszokban, porban az emberi és- állati szervezet váladékaiban, a hulladékokban kedvező táptalajra találnak és bennük szaporodnak.

A tisztaságnak és egyúttal az ember egészségének fenntartásához állandóan szükséges a személyi higiöna követelményeinek megtartása. A személyi liigiéna fogalma magába foglalja a bőr, a fogak és száj- üreg, a haj és a körmök ápo lását, valamint a fehérnemű, a ruha és a lábbeli tisztán tartását, vagyis általában az ember tisztálkodásét és környezetének gondozását.

A bőr az ember legéxponál- tabb szerve: véd a mechanikai bántalmaktól, a fény, a hő, a vegyszerek, a fertőzések hatásától. Ezenkívül kiválasztó szerv, főleg a benne elhelyezett mirigyek és hajszálerek útján. A verejték kiválasztása révén a hőszabályozás legfontosabb szerve s egyúttal segíti a mérgező' anyagok eltávolítását a szervezetből.

A bőr ápolásának feltétele és elengedhetetlen velejárója a rendszeres mosakodás, illetve zuhanyozás. Munkában sportolás és utazás közben az ember nemcsak megizzad, hanem a környezet porossága, szennyezettsége miatt a bőr pórusai eldugulnak. Ezért szükséges az egész test szappannal és meleg vízzel való lemosása. Mosakodjunk minden nap és lehetőleg hetente kétszer vagy legalább egyszer fürödjünk, illetve zuhanyozzunk. Egészségügyi szempontból az utóbbi a helyesebb. Kezünket naponta többször mossuk meg. Külön figyelmet kell fordítanunk a láb bőrének az ápolására, nyáron a fokozott izzadás, más évszakokban a kevésbé szellős lábbeli viselése miatt. Minden este mossunk lábat és töröljük szárazra, mivel ezzel megelőzzük a penész megtelepedését a nedves ujjak között.

Egyre több vegyszert használnak az üzemekben, a gyárakban, a mezőgazdaságban de a háztartásban is. Ezek a vegyszerek különböző hatást gyakorolnak bőrünkre, ezért sok esetben az egyszerű kézmosással még nem tettünk elegei «íz ápolásnak.. A bőrre ártalmas vegyszerek használatánál viseljünk kesztyűt és egyéb védőeszközöket és fontos a bőrápoló krémek használata is.

A fogak és a szájüreg ápolására külön ügyeljünk. Minden szervnek, így a fogaknak is funkciója van. Élettani jelenség, ha valamely szervünket nem terheljük meg funkciójának megfelelően, elgyengül, visszafejlődik. Ez különösen szembeötlő az izómzatnál. Ezért fontos, hogy a fogak rendszeres mosása mellett gyermekeinket már kis koruktól helyes rágásra szoktassuk, ezzel megelőzzük a rágóizmok és a fog- íny satnyulását és a fogak romlását. Ugyancsak fontos, hogy rendszeresen látogassuk a fogorvost.

A hajat rendszeresen hetente vagy kéthetenként a fejbőr szárazságától, illetve zsírosságától függően mossuk. Naponta fésüljük, hogy megszabadítsuk a portól és egyéb szennytől. A hajápolásnál rendszeresen ügyeljünk a fejbőr masszírozására, hogy a hajhagyma vérellátását serkentve megelőzzük az idő előtti hajhullást.

A nyári időszakban fellépő gyomor, illetve bélfertőzések

99 százalékát a piszkos kezek által terjesztett kórokozók okozzák. Kezünk és körmünk tisztán tartásán kívül fontos, hogy ruházatunk is tiszta le^ gyen. Minden másnap váltsunk fehérneműt, a zoknit, il» letve harisnyát naponta. Fontos a zsebkendő tisztán tartása is, amelyet mosás után kifőzés- sel kell fertőtleníteni.

Ruházatunk minősége szerint segíti, vagy gátolja a test hőszabályozását. A legegészsé gesebb a kényelmes, szellős és könnyen mosható ruha. A lábbeli kiválasztása nem egyszerű és könnyű feladat. Szükséges, hogy védjen a külső behatásokkal szemben, de ugyanakkor szellős és könnyű is legyen. A legjobb a bőrből készült lábbeli.

A higiénia szabályainak megtartása szerepet játszik a betegségek gyógyításában, valamint az egészségeseknek a betegségektől való megóvásában is.

Dr. SOBOTA KOLOMAN CSc.

Az eredmények titka

A téli fürdőidény vége felé akadtunk össze. Ott jött ‘szemközt velem a kavicsos úton, feleségébe karolva, meghitt bizalmas beszélgetésbe merülve.

Ismerős volt az arca, de a prémes, nyakig gombolt télika bát és a kalap elváltoztatta. Talán észre se vett volna, ha a kavics csörrenése talpam alatt nem figyelmezteti, hogy szemközt jön valaki. Tulajdon képpen ő ismert meg.. Zöldes szürke szeméten meleg fény villant.

~ Hát itt? Bártfán?

Ö az, gondoltam magamban, persze hogy ő.

— Bodor elvtársi

Bemutatott a feleségének.

— Ez az a tárkányi asszony.

Az asszony kucsmája alól

ezüstös fürtökben omlott alá a haja, szeme felvillant:

— A férjem sokat beszélt magáról. Elmondta azt is, hogy nem szerette u vasutasokat. El mosolyodott:

— Pedig róla rokonszenvesen Irt.

— Az más, egészen más — tiltakoztam. — Gyermekorom- ban nem ő kergetett, ha tilos helyeken vágtam át a síneken. Épp ellenkezőleg, ő vezetett a legtilosabb és legveszélyesebb helyekre.

— Nem sok időnk jutott arra a esernyői találkozásra — mondta Bodor Imre.

Emlékezetemben megelevenedett a kocsirengeteggel zsúfolt átrakodóállomás képe, a rakodó és vasúti munkások, emelődaruk, tolató mozdonyok soka sága. Ott álltunk Bodor Imrével a vágányok fölött lebegő vasúti átjárón. Jó kilátás nyílt onnan, s ő jobbjával nyugat felé mutatott:

— Az átrakóállomás tizennyolc kilométerre nyúlik ebben

az irányban. — Emígy meg — most keresztbe mutatott— hét kilométer.

Megfordultunk. Ugyanaz a látvány tárult szemünk elé, de most távoli vonatfütty hasította a levegőt. Egy szemafor karja lendült az ég felé. A széles vá- gányú síneken szabad volt az út. Csakhamar emelődaruk motorja dohogott fel a mozdulatlanná fékezett kocsisor mellett. Egyenruhás és munkaruhás férfiak nyüzsögtek körötte.

— Hatezer ember dolgozik itt — mondta Bodor Imre. Ö volt az átrakóállomás főnöke.

Ott álltunk most a fenyők és tujafák s egy fürdőpavilon árnyékában a kavicsos úton.

— Csernyőn nem igen jutott időnk a beszélgetésre — ismé telte

— Szeretnék még egyszer odavetődni.

— Már nem talál ott.

Elnézte a derült, tavaszt ígé

rő égboltot. Aztán egy fagyos rögöt morzsolt szét a talpával a megcsörrenő kavics között.

— Kassán vagyok. A Kelet - szlovákiai Vasutak részlegigazgatóságának vezetését bízták rám.

Hatvanadik életéve felé közeledik, gondoltam magamban. Hangjában a gond árnyalatát fedeztem fel, arcán a gond jeleit. Asszonyára tekintettem. Csaknem válláig aláomló ezüstös hajfürtök ötlöttek szemembe. S akkor eszembe jutott egykori találkozásunk, az átrakó- állomás hivatali helyisége, a telefonokkal zsúfolt irodaasztal — és a vándorzászló. A területi vasútigazgatóság és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vándorzászlaja a szocialista munkaversenyre kelt három határállomás számára.

Csop és Záhony volt a versenytárs.

— Annak idején Csernyő nyerte el a vándorzászlót — mondtam tűnődve. — Végül, végül Munkaérdemrend lett az erőfeszítés eredménye.

Egyszerű visszaemlékezésnek, de ha elértette, akár biztatásnak is vehette volna.

— Igen, — mondta. — A részlegigazgatóság területén is eredményeket értünk el.

Beszélgetésünk abbamaradt. Hiába, a fürdő napirendjéhez kellett alkalmazkodnunk. Ám lesz még szabad időnk és sok alkalmunk a beszélgetésre. A búcsúzásnál ő is azzal biztatott. Őszintén szólva az a befe jezetlen mondat, az a „de“ erősen megragadt emlékezetemben. Ugyan mit tudok róla, mit tudok róla? — faggattam magamat.

Annak idején a túlsó oldalon, Csopon állt talpára. A háború utolsó esztendejében. A szovjet hadsereg bevonulása elől minden forgalmista és vasúti tiszt elmenekült. Ö maradt. Átvette az állomás irányítását, rendbe hozatta a vágányokat, a jelzőberendezéseket, fogadta és útnak indította a súlyosan rakott vonatokat. A Berlin felé irányított hadiszállítások sikeres lebonyolításáért érdemelte ki a Kárpát-Ukrajna legjobb állomásfőnöke megtisztelő címét.

— Negyvenhatban kerültem vissza Csopről erre az oldalra

— mondta találkozásunk idején. Elhallgatta az okot. Kistárkányi leánynak udvarolt. Egy ideig Kysak és Margecany állomásain szolgált. Ezután osztották be forgalmistának az átrakóra. Két év múlva

az állomásfőnök helyettese lett, rá egy évre állomásfőnök. Kri- voj Rogból csakhamar megindult a vasércszállítás, mely a forgalom óriási megnövekedését Jelentette. Dolgozott. Közben elvégezte a közlekedési fő iskolát, majd hároméves marxista egyetemet. Csaknem minden esztendő hozott számára egy komoly kitüntetést, végül a CSKP KB póttagja lett.

És most? Az a ,,de“ csak nem akart kiszelelni a fejemből.

Szabad időnkben, néha délelőtt, máskor uzsonna vagy vacsora után össze-összetalálkoz- tunk. Míg felesége a gyógykezelés fáradalmait pihente ki a meghitt szobában, mi átrándul- tunk hozzám. Kiderült, hogy egy pavilonban, ugyanazon az emeleten, egy folyosón szállásoltak el bennünket.

Ma az első találkozás alkalmával tapasztalt gondterhes hangulatára céloztam, csak megvonta a vállát.

— Minden munkahelynek megvannak a maga problémái.

Olykor mégis belemelegedett a beszélgetésbe. Emlékeiből érdekes epizódok kerekedtek ki.

Egy este a villamosvasút hiányosságairól esett szó.

— Hát igen. A villanyvezeték, mi úgy mondjuk, trolej, gyakran leszakadt. A trolejen

— magyarázta —, azon fut a mozdony. A gyakori rongálódás állítólag technikai hiba volt. Mindenki azt mondta. Még Kört- vélyesi elvtárs, a mérnökünk is. Nehezen megoldható kérdésnek tartotta. Egy hét gondolkodási időt adtam neki. Hátha talál valami megoldást.

A hét még le se telt, s egyik nap éppen hazaindulok, persze, kocsin. Legenye és Alsó-Mihály között a vasút mentén fut az országút is. Látom, egy hajtány jön szembe velünk. A sofőr fékezett. Kiszálltam. A hajtány is megállt és egy munkás szállt le róla. Nem tudta, ki vagyok.

Faggattam, hol járt. Az1 mondja, javítottuk a trolejt.

— Hát nem ellenőrzik élőt»« a működését?

— 1-Ia leszakad, leesik,, mi megjavítjuk. Egyébként...

Emberem csak vállat vont.

A munkaértekezleten felelősségre vontam a szakembereket. Miért nem ellenőrzik a munkamenetet! Nem tudtak megfelelni a kérdéseimre. Kocián, az elektrorészleg vezetője titokban felkereste a sofőrömet. Faggatta, úgy volt-e, ahogy az igazgató mondja.

Igen: úgy volt.

A munkással lefolyt beszélgetés alapján intézkedtem: 80— 90 százalékkal csökkent a hibás vezetékek száma. Megnövekedett a forgalom biztonsága és a menetrendet is betartjuk.

— Hát igen! Technikai hiba?!

Ráncba szaladt a homloka, aztán elsimult, végül elmosolyodott: — A munkásember őszintesége segített a dolgon.

Egy más alkalommal hasonló esetre került sor.

— A mozdonyok csapágyai kenetlenül maradtak. Gyakran besültek. Kimentem a fűtőházba, azt mondták, itt is azt mondták: technikai hiba. A munkások nem igen tudtak hozzászólni a dologhoz. Egy nap elvetődtem esernyőbe, ugyancsak a fűtőházba. Glanek a fűtőház főnöke. Kérdem tőle, mivel kenik a csapágyakat. Nem tudta. Hivattam a mestert. Vazelinnel, téli olajjal. Kassán azt állították, hogy technikailag lehetetlen. A munkások bebizonyították, hogy igenjs, lehetséges. Újabb munkaértekezlet. Mozdony emiatt többé nem késett. Baj volt a vagonok kenésével »is. Sok kocsi csapágya temelegedett, megrongálódott. így volt ez Poprádon, Haniskán, Csernyőn iSi Volt olyan eset, hogy az