Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-15 / 112. szám, csütörtök

Szeretettel, szenvedéllyel Az idei Jókai-napokon ismét találkozhatunk majd a rozs- nyői Városi Népművelési Köz­pontnak és a CSEMADOK he­lyi szervezetének jónevü szín- jats7ó együttesével. Az együt- tn;-. melyet a MATESZ egykori színművésznője Krausz. Mária (Mihályi Mái'ia) vezet, klasszi­kus darabbal. Csiky Gergely Ingyenélők című szatirikus színművével vesz részt szín lát­szó együtteseink országos áe regszemléjén. Az együttes 1964-ben indult Gyárfás Miklós Kisasszonunk a szólták a darabot a környé­ken. Az együttes munkájának to­vábbi eredményeit olyan müvek bemutatása jelzi, mint Makszim Gorkij Az anya című drámája, Gyárfás Miklós Egérút)a Ter- sánszky J. Jenő Kakuk Marci- ja stb. Az elmúlt esztendők során az együttes természetesen évről évre megújult, a régebbi sze­replők kiváltak és újak lép­tek a helyükre. Jelenleg 13 tagja van a színjátszó csoport- pí,i< a 7 p-^vütles Krausz Má­jeienel Csiky Gergely Ingyeneiuk cimu szni/átékának második /elvonásából. Felvételünkön Bocsárszky Pál Zátonyi Bence és Kuchta József Bankó Béni szerepében. Kanala Iván felvétele magasban című vígjátékával, melyet a Jókai-napok közönsé­gének is bemutattak. A bíráló- bizottság Jókai-emlékplakettel jutalmazta meg az együttest. Minthogy a darab nagy sikert aratott. Rozsnyón kívül 15 más helységben is eljátszották. Krausz Márián és férjén, Krausz Zoltánon kívül olyan lelkes műkedvelők vettek részt a színjátszó csoport munkájá­ban, mint a már elhunyt Mi- sovszky Dezső (ő alakította Kovács doktort), Koppán Ilo­na, Pányikné, Stiglicné és má­sok. Azután a Madách-évíor- duló alkalmából L Kiss Ibolya Erzsi tekintetes asszony című darabja következett Az együt­tes két ízben lépett fel a re­gény-színművel a Jókai-napo- kon. Nagy közönségsikere el­lenére azonban a bemutató mégsem szerzett igazi örömet az együttes tagjainak, mivel a kritika meglehetősen elma­rasztalta a színre vitt darabot. Krausz Mária visszaemlékezése szerint a félsiker nem csüg- gesztette el a színjátszókat. Amikor hazatértek városukba, kiigazították a kritika által felrótt hibákat és tovább ját­ria ós Bocsárszky Pál szemé­lyében olyan kiváló amatőr színművészekkel dicsekedhet, akik már több alkalommal dí­jat nyertek a Jókai-napokon. Krausz Mária például 1968-ban (Az anya) és 1973-ban (a Di­nasztia) a legjobb női alakítás díját kapta Komáromban. Bo­csárszky Pál pedig, aki gyerek­kora óta szaval és játszik, ez- idáig minden évben részt vett a Jókai-napokon, mint vers­mondó (hat alkalommal első helyezést ért el. később meghí­vott vendégként is szerepelt). Ami az Ingyenétök színrevi- telét illeti, jnár eléggé előre van £iz együttes Alkalmunk volt megtekinteni a próbákat és elbeszélgetni a rendezővel és a szereplőkkel. — Mi késztette arra — kér­dezzük a rendező Krausz Má­riától —, hogy az Inguenélőket válassza? Elsősorban talán az, hogy egy klasszikus magyar szerző egyik legjobb és legkedveltebb müvéről van szó. Azonkívül a darab társadalmi mondanivaló­jánál fogva ma is rendkívül aktuális. — Bízom benne — jegyzi Színjátszók a Tátra tövében Kis színpadok és agitációs csoportok VI. szlovákiai fesztiválja Az elmúlt napokban rendez­te meg a Szocialista ifjú ági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága Poprádon a kis színpadok és az agitációs cso­portok VI szlovákiai fesztivál­ját A négy napig tartó fesztivá­lon a Vagonka nemzeti válla­lat üzemi szakszervezeti klub­jában tíz amatőr színpad mu­tatkozott be. A fesztivál magas színvonalához hozzájárult a bratislavai színházak művészet­nek; Leopold Haverinak, Oldó Hlaváceknak és Stefan Kvielik- nek a vendégszerepl ;se is. A poprádi fesztiválon fellépő csoportok tagjainak nagy csa­ládját kiegészítették a kis szín­padok munkájával foglalkozó szeminárium résztvevői, a bírá­ló bizottság tagjai, a rendező szervek — A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága, a bratis­lavai Népművelési Intézet és a Járási Népművelési Központ dolgozói, valamint az újság­írók. A fesztiválon elsőként be­mutatkozó naháői Rosa kis színpad fellépésétől kezdve az utolsó búcsúzó kézszorításo­kig a pódiumon fellépő vagy •a műfajról vitázó fiatalok azt bizonyították, hogy a munkás- és diákszínjátszásnak nálunk nemcsak gazdag a hagyománya, hanem jelenleg is vannak pár­tolói és értő művelői Ezt a színpadi formát azért kedvel­ték meg a fiatalok, mert ebben sajátos kifejező eszközökkel tanúsíthatják társadalmunk iránti pozitív viszonyukat. Az előző évektől eltérően az idei műsorok szerzői a történelem­ből is merítettek, s a produk­ciók felidéztek több epizódot hazánk népeinek nemzeti fel­szabadító harcaiból. Bár a fesztiválnak az idén bemutató jellege volt, a bíráló bizottság, amelynek elnöke Eduard Heger a SZISZ Szlová­kiai Központi Bizottsága mű­velődésügyi osztályának veze­tője volt, oklevelekkel és dí­jakkal jutalmazta azokat az egyéneket és csoportokat, ame­lyek hozzájárultak a rendez­vény sikeréhez. Az értékelés­ben első díjjal tüntették ki a presovi Safárik Egyetem Böl­csészeti Kara Ifjúsági szerve­zetének színpadát. Élő bútorok című műsoruk a kis színpadok fesztiválján újszerű és forma­bontó volt. HAVASI PÉTER meg Bocsárszky Pál, az egyik főszerep, Zátonyi Bence alakí­tója —, hogy szélhámosommal sikerül majd -számos mai, „új­kori“ szélhámost is leleplez­nem és nevetségessé tennem. — Kosztümös darabról van szó — fordulok ismét a ren­dezőhöz —, nem fél, hogy a ruhával gondjaik lesznek? — Őszintén szólva az elején szurkoltam egy kicsit, de most már nem félek: biztos ígéretet kaptunk a kosicei Állami Szín­háztól. A szereplők arcáról leolvas­ható, hogy tisztelik a színházat és szenvedéllyel csinálják, ami­re önként vállalkoztak. Vér­beli színjátszó együttes a rozs- nyóiaké. A próbák láttán bíz­vást elmondhatjuk, hogy az együttes már csaknem teljesem felkészült az idei Jókai-napok- ra. Krausz Mária Szederváry Kamillája, Bocsárszky Pál Zá­tonyi Bencéje, Csiszár Marika Irénje ós Bogdán Márta Elzá­ja már jelenleg is élményt nyújtó figura. Mindenképpen dicséret illeti Szabó Zoltánt (Tulipán szerepében) ós Vákai Magdát (Tulipánné szerepé­ben), hogy ennyi eredményes szereplés után az idén is vál­lalták a játékot. Nem kevésbé Veselényi Istvánt (Mosolygó), akinek — elfogadván a későn kiosztott szerepet —, döntő ré­sze lehet abban, hogy az együt­tes sikerrel, vagy balsikerrel lép-e majd a Jókai-napok kö­zönsége elé. Ami a szereposz­tást illeti, a rendező szeren­csés kézzel választotta ki az egyes figurák megformálóit. Végezetül megemlítjük, hogy a népművelési központ figye­lemre méltó anyagi és erkölcsi támogatást nyújt a színjátszó együttesnek. KÖVESDI JÁNOS Derűs esit A Szlovák Kamarazenekar az 1974—75-ös zenei évad utolsó üzemi hangversenyén derűs esttel örvendeztette meg a kö­zönséget. A W archal-együttes egyre nagyobb népszerűségnek ör­vend. Hangversenyeiken a kap-, csolat eleven árama kering a művészek és a hallgatóság kö­zött, mert őszinte zenélő kedv­vel muzsikálnak. Előadásmód­juk fegyelmezett, pontos, ki­dolgozott, de amellett impulzív és közvetlen. Bevezetőül Baldassare Galup pi (1706—1785) Concerto a quattro című tetszetős darabja hangzott el. Antonio Vivaldi négy hegedűre és vonóskarra írt h moll koncertje jól felfo­gott egészben érvényesült. Edward Grieg „Holberg ko­rából“ című régi stílusban kom­ponált szvitjének előadásával Warchalék finom zenei cseme­gével kedveskedtek hallgatósá­guknak. Grieg öttételes szvit jót Ludwig Holbert, norvég vígjátékíró születésének 200. évfordulójára írta a Bach— Händel korszak stílusában. A „stílusutánzás“ minden tekin­tetben kitűnően sikerült, de a mű egészén mindamellett átsu- gárzik észak hangulata, Grieg szeretőire méltóan romantikus egyénisége, ami a megragadó- an kedves alkotásnak sajátos s;zinezetű poézist kölcsönöz. Ezen az estén az angol zene nagy alakja. Henry Purcell is szóhoz jutott Kürtre kompo­nált szonatinájának szólóját Karol Luspai tolmácsolta tech­nikai tudással, muzikálisan, de valamivel hajlékonyabb, kere kebb hangképzés művészetének előnyére válna. A műsor második felében mozgékony előadásban hang­zott el W. A. Mozart könnyed, kecses vonalú ifjúkori D-dúr Divertimentója. A sikerült mű­sort Benjamin Britten bravúro­san megszólaltatott Simple symphony címet viselő kompo­zíciója fejezte be, amelyben a zeneszerző gyermekkori szerze­ményeinek témaanyagát foglal­ta össze huszonegy éves korá­ban. A közönség tetszéssel fogad­ta Warchalék színesen összeál­lított búcsúestjét. HAVAS MÁRTA MÁJUSI KÖNYVÚJDONSÁGOK öt szép publikációval ünne­pelte a Madách Könyvkiadó felszabadulásunk harmincadik évfordulóját. Az öt kötet, bíz­vást elmondhatjuk, mind tar­talom szempontjából, mind pe dig kivitelében méltó a n«agy évfordulóhoz. Úgy is fogalmaz­hatunk, hogy kiadónk ezekkel a kötetekkel érte el nagyko­rúságát. Vonatkozik ez elsősor­ban a Szabó Gyula-albumra (Ecce Homol, amely a nemrég elhunyt kiváló művészünk leg­jelentősebb grafikai sorozatait teszi közkinecsé. Szabó Gyula grafikái közül azokat a soroza­tokat választották ki, amelyok vagy közvetlenül kapcsolódnak az évfordulóhoz, vagy pedig az eltelt harminc év eseményeihez fűződnek. Az album legjelentő­sebb sorozata a címadó „Ecce Homo“. A művésznek ez a kulcsfontosságú alkotása azok­ban az években született, ami­kor a világ lassan kezdett ma­gához térni a második világ­háború okozta borzalmaikból, veszteségekből és erőt gyűjtött az új. a békés élethez. A cím­adó sorozaton kívül pedig meg­találjuk a kötetben — teljes egészében vagy kivonatosan — a következő g zabó - s or oza tokát: Felszabadulás, A föld népe, Siet — munka — béke, Forra­dalom — forradalmak, Forra­dalom — szerelem, Forradalom — élet, Békét akarunk. A „nagykorúság“ jeleit viseli magán a két további felszaba­dulási kötet is, amely a Ma­dách és az Európa könyvkiadó, illetve a Madách, a Pravda és a Kossuth közös gondozásában jelent meg a hót szocialista or­szág közös vállalkozásaként lét­rehozott „Győzelem könyvtára“ sorozatban. Ez a két kiadvány fúlius Fucik immár halhatatlan „Riport az akasztófa tövéből“ című börtönnaplója és Jam Ot- čemášek kisregénye, a „Rómeó, fúlia és a sötétség“. Mindkét mű a cseh ós a szo­cialista irodalom alap-művei­hez tartozik, ezit bizonyítja a „Győzelem könyvtára“ sorozat­ba való besorolásuk is, s ki­adónk jó hírnevét bizonyítja és öregbíti a tény, hogy ebben a nagy fontosságú akcióban mél­tóképpen meg tudta állni a he­lyét kiadványaival a sorozat többi kötetei mellett. „A ravensbrücki koncentrá­ciós táborban fogolytársaimtól tudtam meg, hogy férjemet, Jú­lius Fučíkot, a Rudé právo és a Tvorba szerkesztőjét a náci bíróság 1943. augusztus 25-én Berlinben halálra ítélte — írja Gusta Fučíková, a Riport“ elő­szavában. — Megtudtam azt is, hogy Július Fučík a pankráci fogságban naplót írt. Lassan­ként összeszedtem a különbö­ző helyeken, különböző embe­reknél elrejtett, sűrűn teleírt és megszámozott lapokat. Ren­deztem őket, s most az olvasó elé bocsátom. Ez Július Fučík utolsó műve. Fučík magyar harcostársa volt a „stószi remete“, az öt éve elhunyt Fábry Zoltán, aki­nek a harmincadik évforduló tiszteletére . antifasiszta publi­cisztikájából jelent meg egy vá­logatás Duba Gyula előszavával és szerkesztésében „Vigyázza­tok a strázsán“ címmel. Min­den külön ismertetés helyett álljon itt ízelítőül egy jellemző Fábry-részlet a kötet utolsó, 1940-ben írt írásából: Címe: Egy ember meg akart szólalni. „A huszadik században élünkl Háborúban élünk: emberek hul­lanak, és emberek gyilkolnak, emberek részegednek, és embe­rek kisebbednek. Halál, gyász, pusztulás, züllés egyre szélese­dő körgyűrűi falják a házakat és lakóit ... Hamu permetez, katasztrófa lávája, és íme, őr vigyáz a strázsán. Egyedül és árván. Pontosan úgy és akként, ahogy hadköteles századunk magyar emberségtörvénye, Ady reglamája előírja: ölt testvé­rek úgy élnek benne és általa, mint a gondolat igazat Most megszólalt, élet jelt adott: az őr számadó és számonkérő élet je­lét. Bízzatok Az ötödik felszabadulási Ma- dách-könyv pedig mai cseh­szlovákiai magyar szerző mű­ve. Lóska Lajos „Tábortűz a Vöröskőn" című regényében a füleki munkásság harmincas évekbeli munkásmozgalmi har­cának állít szép emléket. Meg- kapóan ecseteli egy fiatal mun- kásiházaspár, Vermes János és Barnus Erzsi öntudatra ébredé­sének és kommunistává válá­sának göröngyös útját — ke­resztmetszetét adva annak a szakadatlan harcnak, amelyet a csehszlovákiai munkásosztály az első köztársaság két évti­zede alatt vívott. A jubileumi könyveken kí­vül még sok más érdekesség látott napvilágot az elmúlt he­tekben a Madách kiadó gondo­zásában. Az Iskolások Könyvtá­ra például egy jelentős szlovák klasszikus, Timrava elbeszélés- gyűjteményével ga z dagodot t. Címe: „HOsök“. Egy másik szlo­vák klasszikus, Frafío Kral' vi- szoni regénnyel szerepel a leg­újabb könyvtermésben. A husza­dik század feszültséggel telí­tett s cselekményekben oly gazdag első négy évtizede ké­pezi a ,,Találkozás“ hátterét — a felbomló monarchia nemzeti­ségeinek mozgolódása, a világ­háború s utána Európa új el­rendezése. A szerző embersor­sot tár elénk a világot meg­rendítő s a történelem alaku­lásának merőben új irányt sza­bó események forgatagában. A legifjabb olvasók József Attila halhatatlan „Altató“- já- nak Wiirtz Ádám illusztrálta ki­adásában gyönyörködhetnek, Jan Ryska: „Nagypapa, Kilián meg én“ című regényét olvas­hatják, továbbá a „Mákos ré­tes“ című gyűjteményt forgat­hatják nagy élvezettel, amely óvfidásoknaik való meséket tar­talmaz. A világirodalom számos re­mekműve közül ezúttal Char- lotte fíronte „Shirley“ című re­gényét olvashatjuk új kiadás­ban, Zola: „Nana“ című híres- neves történetét és a lengyel Belesi a v Prus „A fáraó“ című történelmi regényét, mely az, ókori Egyiptomban játszódik. Ez utóbbi kötet egyébként a jubiláló Magyar Könyvbarátok Köre alapsorozatban jelent meg. , Két kötet jelent meg a Kár­páti Kiadó és a Madách közös gondozásában. A neves ukrán író, Honcsar „Emberek és fegy­verek“ című regénye a második világháborúi eleveníti fel, míg Csernyák „Szent Johannától Dreyfus kapitányig“ című mű­ve évszázadok politikai perei­vel foglalkozik. S végezetül vessünk egy pil­lantást a magyar klasszikusok­ra. Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése; Jókai Mór „Fekete Gyémántok“ című re­génye, továbbá a Magyar Re­mekírók sorozatban a „Szegény gazdagok“ és az „Aranyember“ (egy kötetben), az Olcsó Könyvtárban és Váci Mihály összegyűjtött versei „Százhú­szat verő szív“ címmel Illyés Gyula előszavával, — ez a leg­újabb lista. Valamennyi he­lyett szóljunk a „Nagy klasz- szikusok“ sorozat legújabb kö­tetéről, Juhász Gyula Összes verseiről. Péter László gondozá­sában jelent meg ez a kiváló gyűjtemény, amely tartalmazza az összes verseken kívül a köl­tő műfordításait, a zsengéket, az énekkari szövegeket, az utánzásokat, rögtönzéseket, tö­redékeket is. Diák és költő tár­sa, Kosztolányi írta Juhászról e felejthetetlen sorokat: .. Mindig remete maradt és — úgy látszik — öntudatlanul remetesorsol akart magának ... Hosszú kálváriájának állomá­sait vidéki városok jelzik, ahol fanyar kedvvel tanárkodott. Nagyvárad, Máramarossziget, Szakolca és Makó... Mindig extázisban beszélt ... Mindig szerelmes volt. Mindig költő volt. Ha valaki virágot dobott elé, lehunyta szemét, már ál­modott és verseket írt..-il­9 Az NDK-ban a jövő és ok­tóberére tűzte ki a berlini 0- peraház Günter Deikke operá­jának bemutatóját. A mű érde­kessége, hogy Ilse és Vilmos Korn „Meister Röckle und Mister „Flamfuss“ című köny­vének szövege alapján készült, amit a szerzőpár a Marx re­konstruált meséi nyomán állí­tott össze. A mesealakokat Marx Károly találta ki, törté­netükkel a gyerekeit szórakoz­tatta. • Jules Verne egyik leghí­resebb regényének, a Nemo ka­pitánynak színes tévéváltozatát forgatják ezekben a napokban a Szovjetunióban. A tervek sze­rint ezt a filmet a következő év elején tekinthetik meg a szovjet tévénézők.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom