Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-09 / 108. szám, péntek

■hmm msiiniiini t tartós uh. a hepír szabaisaea es foci BÍKL BARÁTSÁG, EtUMtS Európa harminc éve békében él. Előzőleg hat évig dühöngött a második világháború. A pusztítás óriási méreteket öltött. A háborúban mintegy hatvan ország vett részt, és 110 mil­lió ember állt csatasorban. Közülük 54 millió 800 ezer katona és polgári személy életét vesztette. A véres csaták három földrész — Európa, Ázsia, Afrika — negyven országában folytak. A hadtörténet legújabb kimutatása szerint a háború — nem számítva a rombolást és az anyagi károkat — a hadviselő feleknek mint­egy 1500 milliárd dollárjába került. A hadiki­adások az Egyesült Államokban 318, Nagy- Britanniában 300 milliárd dollárra rúglak. A fasiszta tengelyhatalmak . — Németország, Olaszország, és japán — költségei megközelí­tették a 420 milliárd dollárt. A világ normális gazdasági élete: az ipari és a mezőgazdasági termelés megbénult. Minden a hadigépezet szolgálatában állt. A hitleristák 1710 szovjet várost és városi jellegű települést elpusztítot­tak, mintegy 70 000 kis- és nagyközséget fel­perzseltek, 65 000 kilométernyi vasútvonalat megrongáltak, 16 000 mozdonyt és 42 800. vas­úti köcs'it tönkre tettek vagy elhurcoltak Né­metországba. Óriási nagyságrendű a más terü­leten elszenvedett veszteség is. A békében felnőtt új nemzedék, a ma élő embereknek közel a fele, a háborút már csak hírből, az idősebbek elbeszéléseiből ismeri. Ám a pusztításra, az öldöklésre, a fasizmus tombo- lására undorral gondol mindenki. A második világháborúban nemcsak a hadse­regek csaptak össze, hanem az egymástól elté­rő társadalmi rendszerek is. Az egyik oldalon a szocializmus, a másik oldalon az imperia­lizmus viaskodott. A fasiszta hódítók elleni harcban a Vörös Hadsereg — a világ első szo­cialista országának a hadserege — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ügyét és esz­méjét, egyben más népek szabadságát és füg­getlenségét is yédte. A háború igen sokba került, de számos ta­nulsággal is szolgált. Mindenkinek megmutat­ta, hogy az imperializmus agresszív tervei, ha csirájukban el nem fojtják őket, mérhetetlen szenvedést zúdítanak az emberiségre, és hogy az emberiségnek — az imperialista agresszió elleni harcban — a szocializmus, és az új vi­lágot építő Szovjetunió a legfőbb támasza: az a legnagyobb erő, amely szembeszáll, az ag­resszióval és legyőzi azt Tanulságként szolgált a második világháború arra vonatkozólag is, hogy korunkban a kommunisták harcolnak a legkövetkezetesebben a szabadságért, a füg­getlenségért, a békéért és a demokráciáért. A Szovjetunió, amely a győzelemért á leg­nagyobb áldozatot hozta, ma a béke megőrzé­séért vívott küzdelemnek áll az élén. Törekvé­sének az a lényege, hogy az emberek — nem­zetiségi, vallásti és faji hovatartozásra való te­kintet nélkül — egyesítsék erejüket, hogy fennmaradhasson és megszilárdulhasson a bé­ke, megszűnjék a háborús veszély, megszűnje- . nek az imperialista agressziós tűzfészkek, meg­valósulhassanak a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazásának elutasítását, a nuk­leáris fegyverek és más ' tömegpusztító eszkö­zök végleges elhárítását kimondó ENSZ-határo- zatok. Ösztönzi a népeket, hogy egyesítsék és aktivizálják erőiket a szocializmus pozícióinak további szilárdítására, a gyarmati bilincsektől megszabadult országok függetlenségének erő­sítésére és arra, hogy teljesen megszűnjék a gyarmati elnyomás. Egyesítsék és aktivizálják erőfeszítéseiket avégett, hogy megszűnjék az éhezés, a nyomor, a társadalmi igazságtalan­ság, a nemzeti elnyomás és egyenlőtlenség, hogy a reakciós ideológiától, a fajgyűlölet, a sovinizmus és a fasizmus mérgétől megvéd- hessék az emberiség kulturális és erkölcsi ér­tékeit. Napról-napra számtalan példa bizonyítja, hogy a Szovjetunió megingathatatlanul hű a népek barátságának, a szabadságnak és a szo­cializmusnak nemes eszméjéhez. Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram alapján fáradhatatlanul harcol a szocialista közösség megszilárdításáért, a nemzetközi fe­szültség további enyhüléséért és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, a népek nemzeti függetlensé­géért, a népek közötti kölcsönös megbecsülé­sért és barátságért, a dolgozó emberek jobb életéért és az egész emberiség társadalmi ha­ladásáért. \A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának a Szovjetunió megalapítása 50. év­fordulója alkalmából {1972-ben) a világ népei­hez intézett felhívásában például ez áll: „Dia­dalmaskodjék Földünkön a tartós béke, a né­pek szabadsága és nemzeti függetlensége! Ve­gyen részt mindenki e nemes és humánus cé­lokért folytatott harcbanl Járuljon hozzá min­denki az emberiség dédelgetett vágyának meg­valósításához; ahhoz, hogy békében, a szabad­ság és a társadalmi haladás körülményei kö­zött élhessen!“ A békére épül, a kölcsönös tisztelet, a ba­rátság és az együttműködés határozza meg a Szovjetuniónak a Csehszlovákiához fűződő kap­csolatit is. A két nép először 1935-ben kötött egymással szerződést. A Szovjetunió már az első szerződésben vállalta, hogy támadás esetén megvédi Csehszlovákiát. E szerződés azonban a fasiszta támadáskor, a burzsoázia bűnéből — nem realizálódott. A második csehszlovák—szovjet szerződés 1943. december 12 én Moszkvában született meg. Előirányozta a háború utáni együttmű­ködést, és körvonalazta az új köztársaság szo­cialista jellegéért vívott sikeres harc feltételeit. A szerződés megkötése növelte a belső anti­fasiszta ellenállás erejét, előmozdította a par- tizáncsuportok erősödését, a Szlovák Nemzeti Felkelés és más fegyveres megmozdulások, vé­gül a Prágai Felkelés előkészítését; Egyben garantálta, hogy Csehszlovákia mái* sohasem lesz az imperialista hódítok újabb próbálkozá­sainak az áldozata. E szerződést Klement Gott wold 1943. december 6-án a moszkvai rádióban mondott beszédében így jellemezte: „Az 1943. december 12-i moszkvai szerződés lerakja jö­vendő nemzeti és állami életünk szilárd, meg­ingathatatlan alapját. Ez a szerződés megsza­badítja népeinket a legsúlyosabb, évszázadokon út viselt terhétől: a létbizonytalanságtól. Ez a szerződés megadja nekünk a szilárd alapzatot, de az épületet, amelyben lakni fogunk mi és azok, akik utánunk következnek, magunknak kell jelépítenünk.“ Az „épületet“ — a közben eltelt három évtized alatt — eredményesen építettük sőt újabb alkotásokkal gazdagítottuk. üt éve, a fasizmus felelt aratott győzelem 25. évfordulójának küszöbén, 1970. május 6-án írta alá a két fél a harmadik csehszlovák- szovjet szerződést. Az új barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés minden cikkelyét áthatja az internacionaliz­mus szelleme. Az a törekvés, hogy a nép se­gítse egymást, együtt védelmezze a szocializ­must, a békét, a népek barátságát, együtt küzdjön minden téren a társadalmi haladásért. A harmadik szerződés is a két fél teljes egyenjogúságából, szuverenitásából és függet­lenségéből indul ki. Magában foglalja a test­véri kölcsönös segítségnyújtásnak, a sokoldalú együttműködésnek és a kölcsönös támogatás­nak a szocialista országokra jellemző elveit. Előirányozza egymás pozitív tapasztalatainak széles körű felhasználását, a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködés magasabb színvonalra való emelését, a tudományos és kulturális eredmények cseréjének kiszélesíté­sét, a nagyobb arányú együttműködést Cseh­szlovákia és a Szovjetunió társadalmi életének minden területén. A szerződésben kifejezésre jut az a szilárd elhatározás is, hogy a két fél megtesz minden szükséges lépést a szovjet és a csehszlovák nép szocialista vívmányainak a védelméért, a két ország biztonságának a meg; szilárdításáért. E szerződésről Gustáv Husák az 1970. május 7-én tartott beszédében ezeket mondta: „A most aláírt szerződés tökéletesen visszatükrözi az utóbbi negyedszázad folyamán a világban végbement változásokat, a szocia­lizmus nemzetközi pozícióinak megszilárdulá­sát és a csehszlovák—szovjet kapcsolatok ma­gasabb színvonalát. A szerződés szövege meg felel a proletár internacionalizmus elveinek, amelyek mgteremtik a szocialista államok kö­zötti kapcsolatok új típusát. Az okmány min­den szava arról tanúskodik, hogy tudatában va­gyunk annak a nagy felelősségnek, amely a szocializmus építésében tett közös erőfeszíté­seinek eredményeit, a szociulizmus fejlesztését és védelmét illetően hárul ránk. A szerződés­ben az 1968. augusztus 3-i bratislavai nyilalko zat szelleméből és szövegéből indulunk ki; eszerint országaink hősi erőfeszítésével és ön­feláldozó munkájával elért szocialista vívmá­nyok támogatása, megszilárdítása és védelme valamennyi szocialista ország közös interna cionalista kötelessége.“ Az új programdoku mentum világosan, és félreérthetetlenül bizo­nyítja, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió ba­rátsága őszinte, erős, megbonthatatlan. Hosszan sorolhatnánk, hogy a háború milyen áldozatokat követelt, és a Szovjetunió, amely a háborúban a legtöbbet szenvedte és a győze­lemért a legnagyobb áldozatokat hozta, ma mi­lyen óriási erőfeszítéseket tesz a béke meg­őrzéséért, a népek barátságáért és azért, hogy az arra érdemesek együttműködjenek, és köl­csönösen segítsék egymást. A tények sorozatá­val bizonyíthatnánk azt is, hogy az említett szerződés — minden nép javára, érdekében — hogyan érvényesül a gyakorlatban. Ezúttal azonban már csak annyit: a Szovjetunió szá-: munkra — és számos más nép számára — nemcsak barát, nemcsak szövetséges, nemcsak gazdasági-tudományos-rnűszaki támasz, hanem békénknek és biztonságunknak a legerősebb bá­zisa is. Egyben a szocialista építés általánosí­tott, a gyakorlatban bevált tapasztalatainak a forrása, a fejlődéshez szükséges tanulságok gazdag kincsesháza. Mindezt ma, a győzelem napján, a szovjet hadseregnek a fasizmus felett aratott diadala 30. évfordulóján különösen időszerű elmondani és tudatosítani. BALÁZS BÉLA M inden előzetes megbeszé­lés nélkül, váratlanul akartam vele találkozni. Még nyolc óra sem volt, ami­kor a kefcmaroki Tatra fan szö­vőgyárban érdeklődtem utána. — Sajnos nincs szerencséje, ma déli 12 órától dolgozik — mondotta Ladislav Valastlak elvtárs, a gyár igazgatója, majd hozzátette: Ha sürgősen akar vele beszélni, akkor otthoná­ban is felkeresheti. A városka rend özeit, tiszta utcáin haladva csakhamar kiér­tem egy új lakónegyedhez. Az C/l-es lakótömböt sem volt nehéz megtalálnom. A második emeleten izgatottan álltam meg Marta Petrová lakásának ajtaja előtt. Míg az ajtónyitásra vár­tam, azon gondolkodtam, vajon milyen is lehet az a szövőnő, aki Kelet Szlovákia dolgozó női közül május elsején elsőként kapta meg a „Szocialista Mun­ka Hőse“ mágus kormánykitün- tetéwt. Csengetés után kék melegí­tőben, rózsaszínű, könyökig félgyürt pulóverben szőke ha­jú, pirosorcás asszony nyitott FEIELŐSSÉGIUDAI ES MUi ajtót Miután elmondottam jö­vetelem okát, összecsapta a ke­zét: — Jaj, most szégyellhetett! magam, nagy felfordulás van a lakásunkban. Éppen takarí­tok, mert ezt is el kell végez­ni. Do ne zavartassa magát, tessék beljebb jönni — mondot­ta. A szépen berendezett ebédlő­ben ültünk le. A beszélgetést ezután a gyer­mekkorra fordítottuk. Marta Petrová elmondotta, hogy mun­kásszülők gyerekeként szüle­tett, s bizony abban az Időlien a nélkülözés mindennapi, kel­lemetlen vendég volt náluk. Még 15 éves sem volt, amikor már neki is alkalmi munkát kellett vállalnia. — Ma is jól emlékszem arra a novemberi hideg napra — mondotta —, amikor 20 éves koromban, 1949-ben felvettek állandó munkásnak a keZmaro- ki Tatrafanba. Mivel nagyon örültem, lettem, j tem el; térség ii Megsz mát, s ben szí Aránylaj 1950-bei ta teljes selejt ni egy évii kor nevi dolgozó} ságra. L det voli sikerült rendszer Lírtó, k denki mt ben réss aktivitás tették. N a Műnk; nosa to szerzett ne*k és i vállalati a Vújságíró látszólag legkönnyebb, ám Ck valójában talán legnehezebb feladata ** úgynevezett magától értetődő dol­gokról írni. Olyanokról, melyek nagyon sok ember számára természetesnek tűn­nek, s ezért nem is olyan egyszerű fela­dat, ha közhelyek nélkül akarunk valami erdekeset, avagy újat említeni. Például nem mondunk újat azzal, hogy nemcsak a szakemberek számára tűnt természe­tesnek; magától értetődőnek a Szlovák Nemzeti Színház drámai együttesének magas állami kitüntetése. Azt viszont már jobbára csak a szakemberek tudják, hogy hány ember erőfeszítéseinek, művészi munkájának az eredménye ez az elisme­rés. Mennyi vívódás, vita, olykor kibírha- tatlamiak tűnő próba, álmatlan éjszaka, ketkedés előz meg egy-egy sikeres elő­adást. Sőt: napokat, heteket, hónapokat kell gyakorolni egy jelenetet, akár egy poént, amíg az „feléled“ a színpadon, s magával sodorja a nézőt. Hányszor kell ízlelgetni, próbálni a szerző szavait, amíg azok a rivaldafényben művészi hőfokon sisteregnek, s utat találnak az ember ér­telméhez és érzelméhez. Gyötrelmes mun­ka . .. Gyönyörű munka! A Szlovák Nemzeti Színházat idehaza és külföldön egyaránt a szlovák ország, rész vezető színházaként tartják számon. A rang kötelez. Ez pedig különösképpen. A társulatnak évről évre bizonyítania kell — színvonalas előadásokkal —, hogy ez a kitüntető jelző nem kojx>tt el, mert a rangot megfelelő művészi tartalom fém­jelzi. Kíséreljük meg néhány mondatban ösz- szefoglalni, mi minden kell egy korszerű színházhoz. Az egyik alappillér kétség­telenül az átgondolt rövid és hosszabb tá­vot egyaránt befogó dramaturgia, vagyis a mfisorpólitika. Más szóval ez annyit je­lent, hogy napjaink égető társadalmi és egyéni vonatkozású kérdéseire igyekeznek sajátos ps/,közeikkel megfogalmazni a vá­laszt. Ez a sajátos eszköz: a kortárs és a klasszikus színművek megfelelő szín­pad ráállítása. Hosszabb tanulmányban lehetne kimutatni, hogy a Szlovák Nem­zeti Színház úttörő érdemeket szerzett a kortárs szlovák drámaírás fel Fórumot, s megfelelő alkotó remtett a tehetséges drámaír Bíztatta és támogatta őket, < tanácsokkal szolgált, s az éri maradt el. Ivan Bukovčan, Osvald Záhradník a szó szói ben a szemünk láttára izomoí séges szerzőből a színpad s A LEGSZl ELISMER s a drámaírás megannyi forti drámaíróvá. Legsikerültebb ť Mielőtt a kakas megszólal, h fölött, Meridián, Ezüst jangw a toronyóra, Lépd át az ár három évtized eseményeim napjaink erkölcsi, tá^sadalm problémáiról vallana.^ A n szólnak — a mai emberhez. A színház vezetősége a ko sok mellett megfelelő figye a klasszikusok színpadravite őrökbecsű színművek rends; repelnok repertoárban. Ne sorban írni több valóban figj tó előadásról. S ha a rend álló helyet tekintve erre kť akkor elsősorban azt kell hogy a klasszikus színműve előadásain az adott kor n szükséges mértékben a hátt s az örök érvényű emberi dilemmák domborodtak k.i. maivá, izgalmassá ezek az i Háború és békében a pisca tásokat figyelembe véve a telmetlenségéről, a Jegor B történelmi sorsfordulók emb géseiről vallott a rendező é Számunkra különösen nagy Madách gondolatai kitűnő keltek életre a bratislavai s: bor Rakovskfj rendezéséről, * falu népe már jő ideje SX élvezte a . pusztító hábo­rú utáni csendet. Szor­galmas munkával teltek a hét­köznapok. A várakozás nagy kérdőjele azonban még olt kí­sértett számos családban. Va­jon él e, mikor kerül haza ... Es ha mégis hazajött egy-egy frontharcos, megindult a búcsú­járás: nem látták-e a jó édes­apát, a szerető férjet, a test­vért ..? Éjszakába nyúltak a beszélgetések, sokszor környék­beli vadidegen emberek is rá- nyitották az ajtót a hazatérő­re ... Egy napsugaras délutánon így érkeztek meg a szomszé­daink is. Az apa már a múlt őszön egyik napról a másikra eltűnt. Azt suttogták, hogy be­állt a partizánok kpzé. Vala­hol a Pre&ov környéki hegyek­ben árt az ellenségnek. Bizo­nyos idő után felesége is el­ment a faluból, magával vitte két kisgyermekét és a harma­dikat is, akit már a szíve alatt hordozott. A mindentudók“ azt beszélték, hogy visszament a szüleihez. Ott talán könnyeb­ben boldogul; az esetleges zak­latást is jobban elkerüli. Csak a front átvonulása után tértek vissza. Hozzáláttak a há­ború megviselte otthon rendbe­tételéhez, foltozgatták, ta- pasztgatták ti gránát okozta spfjeket. A béke gyei A nap szinte tizedmagával sütött, amikor harangszóval, dobszóval mindenkinek tudtára adták, hogy megszületett a bé. ke! A szomszédunkban azonban kettős ünnepet ültek. Konkoly István felesége egészséges fiú­gyermekkel ajándékozta meg a családot. Alsó, felső szomszéd velük örült, de talán az •sem túlzás, ha azt mondom: az egész falu. Megszületett a várva várt bé­ke. Megszületett a szabadság el­ső gyermeke. Megszületett Konkoly Feri­ke, a béke gyermeke. Így is nevelték, így is tar­tották számon a családban. Ő volt a Konkoly család legna­gyobb ajándéka, amit a sza­badság napjára kaptak. Kedves kisfiúvá cseperedett. Bohókás természete miatt, amerre járt, kedves szeretettel megmosolyogták. Ölbe kapták, meglovagoltatták vele a szelíd lovat. Bejárt az udvarunkba, hogy megetesse a nyuszikát, sokszor még ebédre sem ment haza; számára mindenki he­lyet szorított az asztalnál. A későbbiek során mégis a faluvéqi lihnlegelőn tanyázott a legsz ott a la feltette kérdést, leszel, i meggyő — Fu Az áli után Pr tanulni, eszterga ténylegt Egy d sünk: A iskolába sajátítoí is. Meg kell uí Annyira zony he vége. A nem is Ferencn nak azo ha össz leihez k iqy l lakos. Szeszt a termé becsapni fák mái A krska igen ta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom